Belépés
eposz.blog.xfree.hu
(Merkúr: Csillagjegy: Szűz: Föld) (Nap: Aszcendens: Oroszlán: Tűz) "Isten létezhet Sátán nélkül, Sátán nem létezhet Isten nélkül." Eposz Lauter Szabolcs
1987.09.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Heavy Metal
  2019-08-16 00:15:26, péntek
 
  Liege Lord

Country of origin: United States
Location: Stamford, Connecticut
Status: Active
Formed in: 1984
Genre: Heavy/Speed Metal
Lyrical themes: Fantasy, Epic battles, Science fiction
Current label: Unsigned/independent
Years active: 1982-1984 (as Deceiver), 1984-1990, 2000, 2012-present

Began as a Judas Priest cover band named Deceiver. Under that name, they had a bass player named Carlo Moscardini from 1982 to 1983.

Liege Lord reunited to play Wacken Open Air in 2000. They reunited again in 2012 to play "Keep It True" in 2013.

Picture (L to R) - Danny Wacker, Joe Comeau, Matt Vinci, Frank Gilchriest, Tony Truglio.





Album: Liege Lord - Freedom's Rise
Release date: March 12th, 1985

Liege Lord - Warriors Farewell
Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ooOoo
  2019-08-15 16:01:06, csütörtök
 
  Nah, egyenlőre ennyi, majd valamikor folytatom a gépelgetést mert már annyi mindenbe belekezdtem, sok "magocskát ültettem", lehet ma este folytatom, vagy holnap, lehet 10 év múlva, nem tudom, addigra már lehet ez a weboldal nem is lesz, folytatom amikor kedvem is lesz hozzá... gyarapodjanak a "cikkek", vagy valami ilyesmi... így is káosz van néhány "helyen" amit elrendezetlenül hagytam... amit elhalaszthatsz holnapra vagy lehet végleg, halaszd is el! Majd lehet más folytatja, azzal jobban jár vele, és én abból kimaradok ebben az életemben, sebaj, lehet kíváncsi lett néhány tudat, tesz valamit érte, az is egy opció... lehet megszerzi, beszerzi magának, inkább megveszi...



Link

"Jó éjt, kis növény. Mind megiszod ezt a vizet, és szép, erős mariska leszel. És majd elszívnak a rapperek, és sok baromsággal elszúrják a karrierjüket. Igen, te leszel. Jó éjt, jó éjt bébi."



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ooOoo
  2019-08-15 13:55:16, csütörtök
 
  - Hm... Nekem sem tetszik ez a zene, szóval erről ennyit...



Link



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Fekete lobogó alatt (Fejezetek a kalózkodás történetéből)
  2019-08-15 12:42:43, csütörtök
 
  V. A kalózkodás aranykora: a 17. századi kalózvilág





[Kép: Queen Anne's Revenge - Blackbeard's Ship]

* A "víg" kalózélet

A kalandfilmekben és az irodalmi művekben festett kép a kalózokat romantikus színezetű bajtársi közösségben élő embereknek ábrázolja, akik szinte mindig valami igaz ügy védelmében váltak kalózzá. Ennél mi sem áll távolabb a valóságtól. Valójában a kalózok a világ kikötőinek söpredékéből verbuválódtak. Ma egyszerűen gengsztereknek neveznénk őket. A XVI-XVIII. századi világnak éppúgy részei voltak, mint manapság a bankrablók és más bűnözők. A világ minden szegletében virágzott a kalózkodás - az Európa körüli vizeken, Afrika partjainál, a Karib-tengeren, a Távol-Keleten és Észak-Amerika parti vizein.

A legtöbb kalóz egyszerű, becsületes kereskedelmi tengerészként kezdte. De olyan korban élt, amikor a tengerészek élete kemény és kegyetlen volt, a fizetés pedig a kevésnél is kevesebb. Az elégedetlen tengerész pedig könnyen átváltott a kalózmesterségre. Ráadásul ehhez könnyű volt társakat találnia, hiszen sokan ábrándoztak könnyen szerzett pénzről. Az elégedetlenségtől fűtött emberek általában egy különösen kegyetlen kapitány alatt hajózva váltak kalózzá. A fellázadt emberek átvették a hajó irányítását, a kapitányt és a hozzá hű maradt embereket pedig legyilkolták, vagy pedig kitették a legközelebbi szigetre. Időnként megtörtént az is, hogy a kalózkodni vágyók a kikötőből loptak el egy ott horgonyzó hajót.

Olykor amúgy teljesen becsületes tengerészek is kalózzá váltak, amikor hajójukat kalózok foglalták el. A kalózok ugyanis általában az elfogott hajó legénységének felajánlották, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A döntés általában nem volt különösen nehéz. Sok tengerész elégedetlen volt a kereskedelmi hajós unalmas és nehéz életével, és izgalomra, valamint könnyen szerezhető pénzre vágytak.

Sok kalóz korzárként kezdte a pályafutását. Sokan a korzárkodást a "kalózkodás bölcsőjének" tartották, nem ok nélkül. A háborúk idejére felszerelt korzárhajók legénységét a háború végeztével a tulajdonos szélnek eresztette. Természetes, hogy a könnyebb élethez és a gazdag zsákmányhoz szokott korzároknak egyáltalán nem fűlött a foguk visszatérni a rosszul fizetett kereskedelmi tengerészmesterséghez, inkább kalóznak álltak.

Megfelelő számú kalózt könnyű volt összetoborozni, de a kalózok hajó nélkül annyit értek, mint a nyereg ló nélkül. Ezt a problémát általában úgy oldották meg, hogy ellopták azt, amire szükségük volt. Ha sikerült kinézniük egy megfelelőnek látszó hajót, megvárták, míg beáll az éjszaka, majd a sötétség leple alatt csónakokon melléeveztek. Gyorsan felkúsztak a hajó oldalán, átvetették magukat a mellvéden, és meglepetésszerűen lerohanták a fedélzeten lévő legénységet. Miután sikerült elfoglalniuk a hajót, a lehető leggyorsabban, még napfelkelte előtt igyekeztek elhagyni a kikötőt. Időnként az így elkötött kisebb hajó csak arra szolgált, hogy segítségével a céljaiknak jobban megfelelő, nagyobb hajót zsákmányoljanak. Ha ez sikerült, akkor az első hajót általában elsüllyesztették.

A legtöbb elfogott hajót a kalózok jelentősen átalakították, mielőtt használatba vették volna. A fedélzeti felépítményeket általában lebontották a főfedélzet síkjáig. Ez egyrészt a hajó vitorlázási tulajdonságait javította, másrészt csata esetén csökkentette a szanaszét repülő veszélyes faszilánkok keletkezésének esélyét. A hajó mellvédjeit viszont megmagasították, ami védelmet nyújtott a legénységnek, ráadásul el is tudtak rejtőzni mögötte, amikor megtámadni készültek egy gyanútlan áldozatot.

Külön kabin egyedül csak a kapitánynak jutott, a többiek általában a fedélközben aludtak. Miután a kalózok általában a kicsiny, gyors hajókat kedvelték, viszont a támadások végrehajtása megkövetelte a nagyszámú legénységet, ezért a zsúfoltság olykor elképesztő méreteket öltött. Időnként egy alig húsz méteres hajócskán száznál is több ember szorongott, ilyen esetben többeknek csak a nyílt fedélzeten jutott hálóhely. A karib-tengeri éjszakákon ez még kellemes is volt, de rossz, viharos időben már fölöttébb kényelmetlen lehetett. Ebből is látható, a kalózélet messze nem olyan volt, mint amilyennek azt a romantikus történetek lefestik.

Mint azt már említettük, a kalózok inkább a kisebb hajókat részesítették előnyben. Ennek több oka is volt. Elsősorban, a kisebb hajók általában gyorsabbak és könnyebben manőverezhetőek voltak, mint a nagyobbak. Miután kifejezetten kalózkodás céljára hajókat a legritkább esetben építettek, a kalózoknak a "készből" kellett válogatniuk. A nagyobb, kereskedelmi hajók lassúak és lomhák voltak, ezért esett a választás általában a kisebb, de fürgébb, sokszor eredetileg partmenti célokra használt hajókra. Az sem volt elhanyagolható tényező, hogy a kisebb hajóknak a merülésük is kisebb volt, így egy erősebb ellenfél elől a part közeli, sekély vizekre tudtak húzódni, ahováa nagyobb merülésű hajóval nem lehetett követni őket. Az, hogy egy kisebb hajó rakterébe keveset lehetett rakodni, a kalózokat nem nagyon zavarta, hiszen a hajót nem áruszállításra használták. Csak a legénységnek szükséges víznek és élelmiszernek kellett beférnie, az igazán értékes zsákmány, az arany, az ezüst és a drágakövek pedig kis helyet foglaltak el. Ha pedig olyan fogásra tettek szert, akkor zsákmánylegénységet tettek a hajóra, és magukkal vitték a hírhedt kalózszigetek egyikére, ahol a megfelelő összeköttetésekkel rendelkező orgazdáknak eladtak mindent az utolsó szögig, vagy pedig a gyarmatok "becsületes" kereskedői vásárolták fel.

A kis hajók hátrányai közé tartozott, hogy nem lehetett ágyúkkal megpakolni. A kalózokat azonban általában ez sem zavarta. Megfelelő ágyúkhoz amúgy sem volt könnyű hozzájutni. A kalózok taktikájukat nem az ágyúpárbajra alapozták, hanem a csáklyázásra és a kézitusára. Sok kereskedelmi hajót 14-16 ágyúval is felszereltek, de ez a védelmi erő csak illuzórikus volt, ijesztgetésen túl másra nem szolgált. Először is, ezek rossz minőségű vaságyúk voltak. Másrészt, a 25-30 fős legénység nem tudta ezeket kiszolgálni, ehhez ugyanis 80-90 emberre lett volna szükség. A megtámadott kereskedelmi hajó így csak egyetlen sortüzet tudott leadni, az ágyúk újratöltéséről időhiány miatt szó sem lehetett. Csak ennek a sortűznek a megfutamító hatásában bízhattak. Ám a kalózok is nagyon jól tudták, hogy az első sortűz egyben az utolsó is, ezért annak eldördülése után a legnagyobb nyugalommal folytatták a támadást, és fürge hajójukkal megcsáklyázták az áldozat oldalát. Ezután már könnyű dolguk volt, a háromszoros-négyszeres túlerőben lévő, állig felfegyverzett kalózok hamar elbántak a legénységgel. Sokszor még ennyire sem került sor, elég volt a kalózoknak elsütniük egyik ágyújukat ha volt, és felvonni a fekete lobogót, és a kereskedelmi hajó megadta magát, abban a reményben, hogy így legalább az életüket megkímélik. Ha pedig hadihajóval akadtak össze, akkor egyszerűen menekülőre fogták, bízva hajójuk gyorsaságában és alacsony merülésében. Az ágyúk hiánya az egyik magyarázata annak, hogy a legkisebb hadihajók is miért tudtak könnyedén elbánni a sarokba szorított kalózokkal. Mindehhez természetesen általában hozzájárult a kalózlegénység gyenge figyelme, nemegyszer gyávasága.

A kis hajók előnyei közé tartozott még, hogy viszonylag könnyen partra lehetett vontatni és megdönteni őket. Erre azért volt szükség, mert a hajók vízvonal alatti részére előszeretettel tapadtak mindenféle vízi élőlények (kagylók, moszatok, rákok, stb.), lefékezve a hajó futását. Ettől a "dzsungeltől" időnként meg kellett szabadítani a hajót. A kalózok számára, akiknek a sebesség a zsákmányt, olykor pedig az életet jelentette, különösen fontos volt a hajók gyakori tisztítása. A trópusokon, ahol a legdúsabban termett az efféle vegetáció, egy vében akár háromszor is el kellett végezni ezt a műveletet.

A kalózok hajójuk névadásában nem követtek egységes gyakorlatot. Úgy tűnik, szívüknek legkedvesebb, s ezért a leggyakrabban használt név a Bosszú (Revenge) volt. A híres Feketeszakáll hajóját Queen Ann's Revenge-nek (Anna Királynő Bosszúja) hívták. Szokásos név volt még a szerencsének (fortune) valamely változata (pl. Royal Fortune). Kedvelt név volt még a kaland (adventure) is. Ezeken felül még minden elképzelhető szó felbukkant névként, köztük, vallási fanatikus kalózok esetében - mert ilyenek is voltak - valamilyen bibliai elnevezés.

A legtöbb kalózkapitányt a legénység szavazással választotta. Ha a legénység elégedetlen volt vele, egyszerűen egy újabb kapitányt választottak, míg a régit lefokozták. Voltak más módszerek is a kapitány eltávolítására, ha a kapitány nem volt hajlandó lemondani. Vagy egyszerűen lelőtték, vagy fogták és belehajították a tengerbe, vagy pedig, humánusabb módszert alkalmazva, kitették egy lakatlan szigeten. Megtörtént az is, hogy egy hajó legénysége négy hónap leforgása alatt nem kevesebb mint 13 kapitányt választott magának.

(Földi Pál)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Fekete lobogó alatt (Fejezetek a kalózkodás történetéből)
  2019-08-15 11:38:03, csütörtök
 
 


A szerző ezúton is köszönetet kíván mondani Dr. Krámli Mihály úrnak, akinek nagy tengerészeti ismeretei segítették a könyv megírását.

Földi Pál

Előszó

Kalandok a végtelen, kék tengeren, kifosztott hajók, vér és arany, no meg természetesen, elásott kincsek. A legtöbb szárazföldi embernek ezek jutnak eszébe a kalóz szó hallatán. Szürke, unalmas hétköznapjainkon gyakran gondolunk azokra a "régi szép időkre", amikor a kalandok, az ismeretlen világába vezető utazások, a szárazon és a vízen megvívott küzdelmek romantikus dicsfénnyel vonták be e régi történetek szereplőit. Ám ismerve a romantika természetét, tudjuk, hogy e dicsfény gyakran hamisan csillog, s csak az utókor múltba merengő, nagy tettek utáni vágyakozása szépíti meg a régmúlt történéseit. Kevés dologra lehet igazabb ez a megállapítás, mint a kalózkodásra.

Romantikus történetek széplelkű hősei, avagy véreskezű tengeri rablók voltak? A kalózkodás mindig romantikusnak tűnt. Az ősi mesterség kegyetlenségét már virágkorában is megszépítette a tenger végtelensége, a szabadság korlátlansága, és a gyors vagyonszerzés lehetősége. A kalózok azonban nem voltak sem széplelkek, sem pedig különféle nemes célokért küzdő hősök.

A kalózkodásnak, mely minden valószínűség szerint egyidősnek tekinthető a kereskedelmi hajózással, az idők folyamán számtalan válfaja alakult ki. Ezek a két véglet, a nemzeti hős és a közönséges bűnöző közti egész spektrumot átfogták. A magyar nyelvben, mivel népünk életében a tengerhajózás elenyésző szerepet játszott, a kalózkodás különféle változataira nincsenek meg a megfelelő kifejezések, ezért a következőkben röviden áttekintjük a kalózok legfontosabb típusait, elnevezéseikkel egyetemben.

Mindenekelőtt a "valódi kalózokra", a tulajdonképpeni tengeri rablókra kell kitérnünk. Őket általában pirátoknak nevezik, és nem voltak mások, mint közönséges bűnözők, akik minden hajót, nemzetiségre való tekintet nélkül megtámadtak és kifosztottak. Közülük, főleg a névtelenek közül, kerültek ki a tengerek legvéreskezűbb rablói. Velük szemben a hatóságok mindenkor, mint köztörvényes bűnözőkkel jártak el, ha elfogták őket. A továbbiakban célszerűnek látszik, hogy a kalóz szót csak őrájuk alkalmazzuk, a tengeri rabló szinonimájaként.

A másik végletet képviselő korzárok (corsaire, privateer, Kaper) állnak leginkább közel a kalózkodásról kialakult romantikus képhez. Ők állami felhatalmazással, háború idején kalózlevéllel (Letter of Marque), mintegy kvázi hadihajóként az ellenség kereskedelmi hajóira vadásztak. Ez utóbbiak között valódi nemzeti hősök is voltak, mint például az angol Drake, a francia Jean Bart, vagy az amerikai John Paul Jones. A tengeri háborúkban magánszemélyek is részt vehettek a tulajdonukat képező felfegyverzett hajókkal, ha illetékes állami szervek kalózlevél kiállításával erre felhatalmazták. Ennek birtokában mint korzár saját költségére és felelősségére, a haditengerészettől függetlenül, egyénileg viselt háborút az ellenség hajói ellen. A zsákmányt köteles volt beszolgáltatni az államnak, majd annak elárverezése után az abból befolyó összeg bizonyos hányada őt illette meg. Ha az ellenség elfogott egy korzárhajót, személyzetével hadifogolyként, nem pedig bűnözőként kellett, hogy bánjon. A korzárkodás egészen 1856-ig állt fent, amikor a párizsi egyezményben eltörölték ezt az intézményt.

Sokkal inkább a kalózokhoz, mint a korzárokhoz álltak közel a XVII. századi bukán-ok (buccaneer) vagy flibustier-ek. Ezzel az elnevezéssel a karib-tengeri szigeteken élő, elvadult marhákra vadászó embereket illették. A bukánok hamar rákaptak a vadászat mellett a partokhoz közeli kalózportyákra is. A közönséges kalózoktól annyiban különböztek, hogy saját nemzetiségű hajókat nem fosztottak ki. A bukánoknak fontos szerep jutott a kalózok élelmezésében is, emellett sok kalózkapitány szívesen hívott a hajójára bukánokat, akik hosszú csövű puskáikkal mesterlövészként szolgáltak.

Végezetül voltak az "igazi" kalózok, azaz a tengeri rablók. Törvényen kívül álltak, s általában kifosztottak minden útjukba eső hajót, tekintet nélkül annak nemzetiségére. Táborukból került ki a legtöbb rettegett, véreskezű gyilkos is. Az elfogott kalózokkal a hatóságok általában nem teketóriáztak, köztörvényes bűnözőként akasztófa várt rájuk.

E könyv a kalózok véres tettektől hemzsegő, kalandokkal teli világába enged bepillantást, végigtekintve a kalózkodás történetén az ókortól egészen napjainkig.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Fekete lobogó alatt (Fejezetek a kalózkodás történetéből)
  2019-08-15 09:00:55, csütörtök
 
  VI. Az aranykor alkonya





* Bartholomew Roberts, a piperkőc

John Robertsként látta meg a napvilágot egy walesi kisvárosban 1682-ben minden idők egyik legeredményesebb tengeri rablója, bár kalózkarrierje mindössze négy esztendeig tartott. A többi kalóz és tengeri rabló közül piperkőcségével és erényességével tűnt ki. Mindig választékos eleganciával öltözködött, a legdrágább és legelegánsabb selyemruhákba járt. Emellett az erényesség őreként tekintett magára: hajóján nem tűrte az italozást, a káromkodást és a szerencsejátékokat, és ezeket a szabályokat zsarnoki szigorral be is tartatta. Éppen ezért nem is volt túlságosan népszerű a legénység körében. Erényessége persze azért odáig nem terjedt, hogy ne rabolta volna ki, vagy gyilkolta volna le áldozatait.

Tengerész pályafutását hajóinasként kezdte. 1703 és 1713 között a Királyi haditengerészetben szolgált, ahol kitanulta a hajózás és a tengeri harc minden fortélyát. A spanyol örökösödési háború végeztével sok társával együtt szélnek eresztették. Miután más munkát nem talált magának, elszegődött a Királyi Afrika Társaság egyik rabszolgahajójára harmadik tisztnek. 1719 júniusában éppen Ghána előtt horgonyoztak, amikor a kor ismert kalóza, Howell Davis megtámadta a hajójukat. A kalózok több elfogott emberrel együtt Robertset is a szolgálatukba kényszerítették. Egy hónappal később Davis elesett a Principe-sziget kormányzójának katonáival vívott harcban. A legénység ekkor a hajóvezetésben és navigációban igen járatos Robertset választotta meg új parancsnoknak. Roberts ekkor vette fel a Bartholomew nevet. Kapitánnyá választásáról így vélekedett: "Inkább legyek parancsnok, mint egy egyszerű beosztott, ha már mocskos vízbe mártottam a kezem és kalózzá kellett lennem."

Bartholomew Roberts saját egyéni zászlót csináltatott magának. A zászló fekete alapon két fehér koponyán álló kivont kardú fehér alakot ábrázolt, aki maga Roberts volt. A bal koponya alatt ez állt: ABH, a jobb koponya alatt pedig: AMH. Ezek jelentése a következő: A Barbados Head, illetve a: A Martinique Head, azaz egy barbadosi fej, illetve egy martinique-i fej. Úgy látszik, e szigetek lakóit különösen utálta.

Az új kapitány utasítására Brazília felé vették az irányt, melynek partjai közelében elfogtak egy holland hajót, majd egy angol rabszolgahajót. Szeptemberben egy 42 hajóból álló portugál konvojjal találkoztak. Roberts cselt eszelt ki, hogy kifoszthassa a legértékesebb áruval megrakott hajót. Felvonatta a portugál lobogót, és megállt az egyik hajó közelébe, akinek kapitányát egy italra invitálta. Kabinjába beérve azután közölte a megdöbbent portugállal, hogy meg akarja támadni a konvoj legértékesebb hajóját, és bántatlanságot ígért, ha a közelébe vezeti.

A portugál kapitány a kalózokat a konvojt kísérő 70 ágyús hajóhoz kalauzolta. A meglepett portugálokat annyira váratlanul érte a támadás, hogy az első sortűz után megadták magukat, hiszen megtöltetlen ágyúikkal még válaszolni sem tudtak rá. A portugál kapitánynak igaza volt, a hajón 30,000 angol font értékű arany- és ezüstpénzt zsákmányoltak. A pénzt átrakták Rover nevű hajójukra, és ahogy jöttek, úgy el is távoztak. A zsákmánynak Roberts nem sokáig örülhetett. Éppen kisebbik hajóján, egy szlupon* tartózkodott, amikor a Roveren parancsnokként hátrahagyott Walter Kennedy meglépett a hajóval és a pénzzel.

Roberts megmaradt embereivel a Fortune névre átkeresztelt szluppal folytatta tovább a kalózkodást. Négy kisebb hajó kifosztása után 1720 júniusában Új-Fundlandra támadt. Itt elfogott 26 kisebb hajót és 150 halászbárkát. A zsákmány meglehetősen szegényesnek bizonyult, így mérgében az összes elfogott hajót és bárkát, valamint a parti halásztelepet felgyújtatta. Később zsákmányolt egy 18 ágyús holland hajót, majd ezzel elfogott egy 28 ágyús francia hajót. Ez annyira megtetszett neki, hogy kinevezte zászlóshajójává és átkeresztelte Royal Fortune-nek.

1720 szeptemberében érkezett vissza a Karib-tengerre. Itt elfogott egy tucatnyi kereskedőhajót, majd megtámadta Saint Kitts francia kikötőt. Roberts híres volt franciagyűlöletéről, francia foglyait gyakran kegyetlenül megkínoztatta, sokukat közülük meg is ölte. Eltávozása után nem sokkal ismét visszatért, s kirabolta a kikötőben horgonyzó 15 angol és francia kereskedelmi hajót.

1721 januárjában flottáját egy holland rabszolga-szállítóval gyarapította, amit arra használt fel, hogy a martinique-i franciákat tőrbe csalhassa. E hajóval elhajózott Martinique kikötői előtt, mindenütt leadva a jelzést, hogy Saint Luciába tart, ahol rabszolgákat vásárolna. Ezek után Saint Luciába hajózott, és elfogta mind a 14 francia hajót, mely a jó üzlet reményében odasietett. A foglyokat Robert kegyetlenül megkínoztatta, sokuk bele is halt. Az egyik elfogott szlupot Good Fortune néven besorozta a flottájába.

A következő préda igazán nagy falat volt. Roberts két hajója egy 52 ágyús francia sorhajót támadott meg, melyet egy egész napos küzdelem során sikerült elfoglalniuk. Mikor a hajó utasait számba vették, kiderült, hogy köztük van Martinique kormányzója is. A nyárfalevélként remegő kormányzó hiába hivatkozott magas méltóságára és ígért busás váltságdíjat, Robertsben felülkerekedett a martinique-iek ellen érzett gyűlölete. A kormányzó hiába könyörgött az életéért, Roberts felakasztatta az egyik vitorlarúdra. Roberts az elfogott sorhajót besorozta immár háromtagúra szaporodott flottájába. Roberts flottájával gyakorlatilag egymaga lehetetlenné tette a békés kereskedelmi hajózást a Karib-tengeren.

Az új hajót Thomas Anstisra bízta, aki később maga is híres kalózkapitány lett. A kalózok egy része már nagyon unta Roberts bolondériáit, a vallási ájtatosságot, az ital és a szerencsejáték hiányát, amit a brutális bánásmód és a szinte mindennapos korbácsolások csak tetéztek. Miközben Afrika felé hajóztak, egy éj leple alatt többen átszöktek Anstis hajójára, és rábeszélték, hogy lépjenek meg. Anstist nem nagyon kellett győzködni, mivel nem volt ellenére az önállósodás gondolata. Még aznap éjszaka elhagyták Robertset a Good Fortune nevű hajóval.

Roberts, miután megérkezett az afrikai partokhoz, gyors egymásutánban kifosztott négy hajót. Közülük az egyiket Ranger néven flottájába sorozta, pótolva az elveszett hajót. Ezek után a mai Libéria partjaihoz hajózott, ahol a Királyi Afrika Társaság Onslow nevű hajóját foglalta el, 9000 font értékű rakományával. A Royal Fortune névre átkeresztelt hajó lett az új zászlóshajója. Folytatva útját Afrika partjai mentén, Elefántcsontparton 6 hajót fosztott ki, majd 1722 januárjában Wydah kikötőjébe hajózott. Az itt horgonyzó 11 rabszolgaszállító hajó kapitányaitól váltságdíjként fejenként 8 font (kb. 3,6 kg) aranyport követelt. Tízen fizettek, de az egyik kapitány visszautasította a követelést. Roberts erre felgyújtatta a hajóját a rajta lévő 80 megláncolt rabszolgával együtt. Roberts tevékenysége már olyan mértékben veszélyeztette az angol kereskedelmi hajózást, hogy ahány kalózvadász csak volt, mind Robertset kutatta.

A végzet 1722. február 5-én jött el Robertsért a Chanchellor Ogle kapitány vezette Swallow fregatt képében. Ma már nem lehet pontosan tudni, hogy mi történt, a piperkőc kalózvezér bukásának története többféle változatban maradt fenn. Ogle Gabon partjainál, a Lopez-fok közelében pillantotta meg Robertset. Egyesek szerint Roberts összetévesztette a közeledő fregattot egy portugál kereskedelmi hajóval, és ő maga támadt rá. Mások szerint viszont Ogle-nek a legjobbkor sikerült meglepnie a kalózokat, akik a horgonyon álló hajón előző napi zsákmányukat ünnepelték, és jó részük tökrészeg volt. Roberts, látva a közeledő hadihajót, felszedette a horgonyt, és a szél irányában bízva megpróbált menekülni. Akár így történt, akár úgy, Ogle, amint lötávolságba ért, tüzet nyitott a kalózhajóra. A kalózhajó szintén sortűzzel válaszolt. Amikor a füst eloszlott, a legénység döbbenten látta, hogy Roberts holtan fekszik az egyik ágyún. Hogy vezérük teste ne kerülhessen az ellenség kezébe, minden ékszerével együtt a tengerbe hajították. A demoralizált kalózok ezután menekülni próbáltak, de az ellőtt tatárbocú hajót a fregatt könnyen utolérte, a kalózok pedig megadták magukat.

Az elfogott kalózok közül 52-t felakasztottak, 74 szökött rabszolgát pedig újra rabszolgaságra ítéltek, a többiek hosszabb-rövidebb börtönbüntetéssel megúszták. Ogle-t sikeréért lovaggá ütötték.

*szlup (sloop): kisebb méretű, három- vagy kétárbócos hajó a 18. században. Az angol haditengerészetben a korvetteket szlupnak (sloop of war) nevezték. A 19-20. században már más hajótípust jelöl.

(Földi Pál)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Fekete lobogó alatt (Fejezetek a kalózkodás történetéből)
  2019-08-15 08:53:25, csütörtök
 
  VI. Az aranykor alkonya





* Edward Teach, alias Feketeszakáll

(Földi Pál)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ooOoo
  2019-08-15 08:46:38, csütörtök
 
 


Running Wild - Intro / Port Royal
Running Wild - Blazon Stone
Running Wild - Under Jolly Roger
Running Wild - Treasure Island
Running Wild - Draw The Line
Running Wild - Riding The Storm
Running Wild - Black Wings Of Death
Running Wild - Black Bart
Silverbones - Black Bart
Silverbones - Queen Anne's Revenge
Blazon Stone - Bloody Inquisition
Blazon Stone - Merciless Pirate King
Blazon Stone - Intro / Return To Port Royal
Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Zsoldoskatona
  2019-08-06 20:35:37, kedd
 
 


- Igyál az olaszok győzelmére!
- Marhák vagytok! Itt nálunk mindenki ellenetek fogad húsz az egyhez. Én is a franciákra tettem.
- Akkor igyál a franciák győzelmére.
- Úgy legyen!
- Dögölj meg...
- (Iszik, "köh-köh-őőőő-köh")
- Arra nem számítottam hogy tényleg megdöglik...



Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Heavy Metal
  2019-08-04 18:27:06, vasárnap
 
  Riot City

Country of origin: Canada
Location: Calgary, Alberta
Status: Active
Formed in: 2011
Genre: Heavy/Speed Metal
Lyrical themes: N/A
Current label: No Remorse Records
Years active: 2011-present
Contact: riotcitycalgary@live.com





Album: Riot City - Burn The Night
Type: Full-length
Release date: May 17th, 2019

Songs:

1. Warrior Of Time
2. Burn The Night
3. In The Dark
4. Livin' Fast
5. The Hunter
6. Steel Rider
7. 329
8. Halloween At Midnight

Riot City - Warrior Of Time
Link




(New Wave Of Traditional Heavy Metal) NWOTHM Full Albums

Riot City - Burn The Night (2019)
Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2019.07 2019. Augusztus 2019.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 839 db bejegyzés
Összes: 839 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 76
  • e Hét: 76
  • e Hónap: 4431
  • e Év: 83599
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.