Kurt Rieder: A legyőzhetetlen Tigris páncélos - Kurt Rieder,Gyakorlatilag Tigris-Párduc,Adolf Hitler,PzKpfw VI,Heinz Guderian,Joachim Scholl,Panzerkampfwagen VI,Tigris,Otto Carius,Michael Wittman,Karl Mobius,Helmut Wendorff,Heinz Kling,Bobby Woll,Walter Schroif,Uscha Oberhaber,Liebstandarte Adolf Hitler,Sherman VC Firefly,Amerikai Egyesült Államok,Géczi Zoltán, - eposz Blogja

Továbbiak »

Belépés

			eposz.blog.xfree.hu
(Merkúr: Csillagjegy: Szűz: Föld) (Nap: Aszcendens: Oroszlán: Tűz) "Isten létezhet Sátán nélkül, Sátán nem létezhet Isten nélkül." Eposz			Lauter Szabolcs 1987.09.04 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Kurt Rieder: A legyőzhetetlen Tigris páncélos

2019-01-24 18:06:25, csütörtök

	(Mítosz, legenda és valóság) [Eposz megjegyzés: Képen a hatodik generációs késői B variáns látható, erőteljesen a Párducra emlékeztet. Gyakorlatilag Tigris-Párduc keverék. Nem egészen helyes az a megállapítás hogy a korai Tigris tankból jött létre, az csak féligazság, mint a legtöbb "igazság". ] * Tigris a harcmezőn! Az első Tigrisek augusztus végén érkeztek meg a keleti fronton szolgálatot teljesítő Észak-hadseregcsoporthoz, ahol az új típus éles körülmények között is megmérettetett. Annak ellenére, hogy a Tigris konstrukciója a rohamtempóban végzett fejlesztés és gyártás miatt számos gyengeséggel küszködött, Adolf Hitler ragaszkodott a páncélos mihamarabbi bevetéséhez. A Führer áttörést akart kierőszakolni a keleti fronton, és komoly elvárásokat támasztott a PzKpfw VI irányába: bízott benne, hogy a nehézpáncélos felbukkanása átrendezheti a kialakult, Németország számára egyre hátrányosabb háborús helyzetet. A vezérkar (köztük Heinz Guderian) inkább a tesztelés folytatása mellett érvelt. Úgy vélték, hogy a rákövetkező hónapok során további finomításokat lehet eszközölni a konstrukción, amelyek fokozzák a páncélos harci értékét, illetve segítik az új típusra beosztott kezelőszemélyzet megfelelő kiképzését. Heinz Guderian amellett érvelt, hogy a téli hónapok során gyártsanak le nagyobb mennyiségű PzKpfw VI járművet, amelyek egy megsemmisítő erejű tavaszi támadás során kerülnek majd tömeges bevetésre. A híres harckocsizó parancsnok, bár bízott a Tigris által képviselt fölényes erőben, a Führerrel ellentétben úgy vélte, hogy a páncélosokat nem egyenként, vagy kicsiny egységekbe rendezve kell bevetni, hanem nagyobb csapatokban alkalmazva. Adolf Hitler azonban nem hajlott az okos szóra, és nem vette figyelembe a szakértői véleményt: úgy döntött, hogy az elkészült 4 Tigrist a lehető leghamarabb a frontra parancsolja. Valószínű, hogy a Führer a mérlegelés során kiemelt szempontként kezelte a Tigris által kiváltott pszichológiai hatást, és egyszerre kívánta fokozni a saját csapatok harci morálját, illetve elrettenteni az ellenséget. Az új harckocsik, szám szerint 4 darab, 1942 augusztusának utolsó hetében érkeztek meg az 502. nehézpáncélos-zászlóalj 1. századához. A páncélosokat észak felé, Leningrád térségébe irányították. A stratégiai célpontként számon tartott város köré vont védelmi gyűrű már régóta dacolt az Észak hadseregcsoport támadásaival, és a németek sem páncélosok bevetésével, sem tüzérségi eszközökkel nem voltak képesek kierőszakolni az áttörést. A vadonatúj Tigrisek első bevetését baljós előjelek kísérték: az egyik páncélos erőátviteli rendszere már a szállítás során meghibásodott, és a jármű mozgásképtelenné vált. A váratlan műszaki probléma ellenére a páncélost bevagonírozták és elszállították, javítására már Oroszországban, tábori körülmények között került sor. A harckocsik augusztus 29-én érkeztek meg az 1. századhoz: a páncélosokat kivagonírozták, és ellátták őket a széles lánctalpakkal. Az első menetpróba során azonban 2 további páncélos is az első sorsára jutott, mikor erőátviteli rendszereik felmondták a szolgálatot, és mozgásképtelenné váltak. A balszerencsés eset után a páncélosok bevetését a helyreállítási munkálatok elvégzéséig el kellett halasztani, így a Tigriseken kívül további nehézpáncélosokkal is megerősített zászlóalj csak szeptember 16-án vezette először támadásra az 56 tonnás páncélosokat. Az offenzíva azonban nem járt eredménnyel: az alakulat képtelen volt leküzdeni a tüzérségi erőkkel megerősített orosz gyalogságot, így a bevetés kudarcba fulladt. A második éles bevetés során a Tigriseknek egy sűrű aljnövényzettel benőtt, fákkal tarkított mocsaras terepen kellett keresztülhaladniuk. Az adott talajviszonyok gyorsan szembesítették a legénységet az 56 tonnás monstrum legnagyobb gyengeségével, és erősen lelassították a harckocsik haladását. A Tigriseket egymás után bénította le a futógörgők közé szorult sár, és a járművek megállni kényszerültek. A fák között bújkáló orosz katonák ezt a pillanatot használták fel a támadásra, és páncélelhárító fegyverek alkalmazásával csaptak le a harckocsikra: 3 Tigrist közvetlenül a toronynál, a lövegcső mellett ért találat. A páncéltörő lövedékek ugyan nem tudtak áthatolni a vastag homlokpáncélzaton, de az egyik PzKpfw VI küzdőtere szerencsétlen módon lángra kapott és teljesen kiégett. A személyzet kénytelen volt elhagyni a páncélost, és visszavonult a saját vonalaik mögé. A németek csak az est leszállta után, a sötétség leple alatt tértek vissza, jelentős gyalogsági támogatás kíséretében: a harckocsizóknak nem kevés munka árán sikerült ismét mobilizálni a Tigriseket, és a 3 megmaradt egységet visszavitték a zászlóalj táborhelyére. A 4. páncélost azonban nem sikerült elvontatniuk, mivelhogy a jármű olyan mélyre süllyedt a sárba, hogy képtelenek voltak megmozdítani a tankok kimentésére specializálódott műszaki-mentő alakulat. Ez a Tigris egészen 1943 januárjáig itt vesztegelt, majd 17-én a visszavonuló német csapatok felrobbantották. * Joachim Scholl harctéri naplója, Szovjetunió * Joachim Scholl harctéri naplója, Normandia * Az evolúció "utolsó" lépcsője: A Királytigris * Csúcsragadozó a harcmezőn * Szemtől szembe a szörnnyel * A Tigris páncélos legendája: Mítosz és valóság Vitathatatlan, hogy a Panzerkampfwagen VI harckocsi ellentmondásokkal és legendákkal övezett története a II. világháború egyik legérdekesebb haditechnikai históriája. Az utókor által készített értékeléseknek se szeri, se száma, a tanulmányok szerzői pedig bizonyos kérdésekben igencsak eltérően nyilatkoznak a páncélos harctéri értékéről és jelentőségéről. Miként a típus történetéből is kiviláglik, a Tigris konstrukcióját sújtó legfőbb problémák a végletekig növelt páncélvédettség, illetve a nagy kaliberű löveg miatt fellépő hatalmas tömegből adódtak. Az 56 tonnás Tigris I, és kiváltképpen a még ennél is nehezebb utódtípusok esetében a konstruktőrök képtelenek voltak olyan futóművet szerkeszteni és beépíteni, amely a harctéri viszonyok között is megbízhatóan kiszolgálta volna a nehéz páncélost. A jármű futóműve a kor technológiai színvonalához mérten igen bonyolult szerkezet volt, amely folyamatos karbantartása nélkülözhetetlen és időigényes munkát kívánt a személyzet és a szerelők részéről. A mérnökök nem számoltak azzal a körülménnyel, hogy bár a harckocsizók mindent megtesznek a páncélos állagmegóvása érdekében, harctéri viszonyok között már jóval kevesebb lehetőség nyílik a nélkülözhetetlen munkálatok rendszeres elvégzésére. Egy 1944 nyarán fogant angol jelentés így írta le a problémát: "A harckocsi nem alkalmas nagyobb távolságok megtételére. Kritikus helyzetben, például visszavonulás esetén, a meghibásodások (a harckocsi futóművénél - szerző megj.) gyakoriak és túlságosan komplikáltak ahhoz, hogy a német műszaki szolgálat megbirkózhasson velük." A brit jellemzés kiválóan rámutat a Panzerkampfwagen VI páncélos leggyengébb pontjára. Miután a harckocsi kikerült a frontra, a Tigrisekkel folytatott hosszú menetek alatt nyilvánvalóvá vált, hogy nagyobb távolságok leküzdése során egymás után jelentkező mechanikai problémák jócskán lerontják a típus harci értékét. A keleti hadszíntéren szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy a futógörgők közé szorult sár már önmagában is képes megbénítani a típust, és a személyzetnek nem kevés idejébe kerül ismét mozgásképessé tenni a járművet (egyes harckocsizók, mint a kiváló eredményeket elért Otto Carius, egyenesen leszerelték a Tigris első és külső futógörgőit, így próbálván meg orvosolni a fent vázolt problémát.) A laza talaj és a mocsaras területek további gondokkal szembesítették a személyzetet: dacára a harckocsin alkalmazott lánctalp rendkívüli szélességének, a PzKpfw VI fajlagos talajnyomása túl nagy volt, így kedvezőtlen talajviszonyok esetén a harckocsi könnyen mozgásképtelenné vált. Az elakadt járművek mentése újabb, meglehetősen súlyos problémákkal szembesítette a katonákat, mivel az 56 tonnás monstrum vontatása nem éppen könnyen megoldható feladatok közé tartozott. A német hadsereg a II. világháború során nem rendelkezett olyan műszaki járművel, amely képes lett volna könnyen és gyorsan végrehajtani a mozgásképtelenné vált Tigrisek műszaki mentését. Erre a célra egyaránt alkalmaztak 17 tonnás féllánctalpas szállítójárműveket (harctéri viszonyok között ez volt a leginkább kézenfekvő megoldás), illetve Tigris harckocsikat (amelyek a mentés idejére kénytelenek voltak felfüggeszteni harci aktivitásukat). A sérült, mozgásképtelenné vált PzKpfw VI harckocsikat leggyakrabban üzemképes társaikkal vontatták, ám ez rendkívüli módon leterhelte a vontatást végző páncélost, és gyakorta vezetett további műszaki hibákhoz - nem egyszer előfordult, hogy a vontatást végző harckocsi a terhelés miatt maga is lerobbant és mentésre szorult. Mindemellett a futómű rosszul viselte gyengébben páncélozott részeken támadták a páncélost, illetve megkíséreltek közel lopódzni hozzá, mivel 100-150 méterről szerencsésebb esetben már a kisebb kaliberű lövegek is képesek voltak átütni az oldalfalak, illetve a hátsó rész vékonyabb páncéllemezeit. Ennek ellenére sem a brit, sem az amerikai, sem a szovjet hadvezetés nem táplált illúziókat a Tigrisek leküzdését illetően, és az eredményes harc garanciáját elsősorban nem a minőségi, hanem a mennyiségi fölény biztosításában fedezték fel. A fennmaradt jelentések szerint, ha feltűntek a Tigrisek, az ellenfél legalább 5-6 páncélost vezényelt minden egyes német nehézharckocsi ellen. A britek az Afrikában szerzett keserű tapasztalatok után úgy tartották, hogy egy PzKpfw VI ellenében legalább 7 darab Sherman harckocsit kell harcba küldeni, és a 7 darab M4 közül csak 1-nek van esélye arra, hogy túlélje a harcot - nem csoda, hogy a szövetséges harckocsizók rettenetesen félték, egyszersmind tisztelték a német típust. "A Tigrisekben egyetlen jó volt, márpedig az, hogy kevés volt belőlük." - nyilatkozta egy kanadai harckocsizó tiszt, rámutatván a páncélos alkalmazásának egy fontos, stratégiai szempontból megkerülhetetlen hiányosságára. A Panzerkampfwagen VI harckocsi ugyanis roppant drága harci eszköz volt, így a legyártott, majd frontra került példányok száma (Panzerkampfwagen VI: 1344 darab, Panzerkampfwagen VI B: 492 darab) nem érte el a kritikus mennyiséget, amely megléte esetén radikálisan befolyásolhatták volna nemcsak az egyes csaták, de az egész háború végkifejletét. A Tigris páncélosokat övező legendák azonban nem kizárólag a harckocsi tűzerejéből és a páncélvédettségből sarjadnak, kialakulásukban és túlélésükben komoly szerepet játszott a kiválóan képzett elit személyzet bátorsága és megtörhetetlen harci morálja. A Panzerkampfwagen VI páncélos, bár kiváló fegyver volt, csakis megfelelő kezekben volt képes hatékonyan demonstrálni fölényes képességeit - a német hadseregben pedig, különösen a Waffen-SS soraiban, szép számmal akadtak olyan fanatikus katonák, akik szinte művészi érzékkel bántak a hatalmas harci eszközzel. A Tigrisekkel harcoló alakulatok leghíresebb képviselője a Waffen-SS kötelékébe tartozó 101. Panzerabteilung volt, amelyben nem kevesebb, mint 8 olyan ász katona szolgált, akik kimagasló harctéri teljesítményükért megkapták a Lovagkeresztet. Ez a zászlóalj jóval több ellenséges harckocsit lőtt ki a II. világháború során, mint bármely másik szövetséges vagy német alakulat, és valamennyi bevetése során képes volt rá, hogy komoly befolyást gyakoroljon a páncéloscsaták menetére. A 101. nehézpáncélos-zászlóalj kötelékében szolgált többek között Michael Wittman (kb. 140 győzelem), Karl Mobius (kb. 125 győzelem), Helmut Wendorff (kb. 125 győzelem), Heinz Kling (kb. 120 győzelem), illetve Bobby Woll (81 győzelem, mindegyik igazolt). A 102. SS-Panzerabteilung szintén kivételes tehetséggel bíró, bátor katonákat tartott sorai között, mint Walter Schroif (113 igazolt győzelem), Uscha Oberhaber (161 igazolt győzelem), illetve barátja és riválisa, Joachim Scholl, kinek győzelmi listáján 42 harckocsi, 65 páncélozott jármű, és több mint 100 teherautó szerepelt. A Liebstandarte Adolf Hitler és a Das Reich harctéri teljesítménye bízvást nevezhető szenzációsnak, ám ez nem azt jelenti, hogy a többi Waffen-SS, illetve Wehrmacht alakulat átlagosan, vagy átlagon alul teljesített volna. Valamennyi zászlóalj "kitermelte" a saját ászait, akik legalább 50 páncélos kilövését tudták igazolni. A fenti adatokból nyilvánvaló, hogy a Tigrisekkel ellátott nehézpáncélos-zászlóaljak jelentőségét nem érdemes alábecsülni: ők voltak a II. világháború legkiválóbb és legeredményesebb harckocsizó-alakulatai, kik a csaták során elképesztő mennyiségű veszteségeket okoztak ellenfeleik számára. Ezek a sziklaszilárd morállal rendelkező, tehetséges és bátor, még a legreménytelenebb körülmények közepette is elszántan küzdő katonák (harcosok), nem kevéssel járultak hozzá a Tigris harckocsi legendás hírnevéhez, amely túlélte a II. világháborút, és még napjainkban is elevenen él a hadtörténelem iránt fogékony érdeklődők emlékezetében. * A Tigris ellenfelei: JSZ 2 Sztálin: Alkalmazó ország: Szovjetunió * A Tigris ellenfelei: JSZU 152: Alkalmazó ország: Szovjetunió * A Tigris ellenfelei: M4 Sherman VC Firefly: Alkalmazó ország: Nagy-Britannia * A Tigris ellenfelei: M26 Pershing: Alkalmazó ország: Amerikai Egyesült Államok * A Tigris ellenfelei: A 34 Comet: Alkalmazó ország: Nagy-Britannia * Szövetséges katonák tapasztalatai a Tigris tankkal Géczi Zoltán

0 komment , kategória: Általános

Címkék: kezelőszemélyzet, mozgásképtelenné, specializálódott, megkerülhetetlen, panzerkampfwagen, nélkülözhetetlen, befolyásolhatták, legeredményesebb, panzerabteilung, hadseregcsoport, megbirkózhasson, kialakulásukban, felrobbantották, aljnövényzettel, páncélvédettség, harckocsizóknak, páncéloscsaták, helyreállítási, alkalmazásának, megmérettetett, meghibásodások, páncéllemezeit, értékeléseknek, jelentőségéről, szembesítették, konstrukcióját, nehézharckocsi, talajviszonyok, oroszországban, bevagonírozták, megtörhetetlen, elszállították, biztosításában, páncélelhárító, alkalmazásával, lovagkeresztet, hatodik generációs, korai Tigris, csak féligazság, első Tigrisek, keleti fronton, rohamtempóban végzett, páncélos mihamarabbi, nehézpáncélos felbukkanása, tesztelés folytatása, rákövetkező hónapok, páncélos harci, téli hónapok, megsemmisítő erejű, híres harckocsizó, okos szóra, szakértői véleményt, Kurt Rieder, Gyakorlatilag Tigris-Párduc, Adolf Hitler, PzKpfw VI, Heinz Guderian, Joachim Scholl, Panzerkampfwagen VI, Tigris, Otto Carius, Michael Wittman, Karl Mobius, Helmut Wendorff, Heinz Kling, Bobby Woll, Walter Schroif, Uscha Oberhaber, Liebstandarte Adolf Hitler, Sherman VC Firefly, Amerikai Egyesült Államok, Géczi Zoltán,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]