|
|
|
2019-01-29 10:58:55, kedd
|
| |
| |
Karl-Dietrich Wolf: A III. Birodalom páncélos hadműveletei
(A világ legnagyobb páncélos csatái)
Amerikai M10 Wolverine-nak álcázott német Panzerkampfwagen V
Battle Of The Bulge - Overture
Battle Of The Bulge - Prelude (Benjamin Frankel)
Link
Link
Az ardenneki offenzíva - Hitler utolsó őrülten zseniális terve
* Az előkészületek
1944. december 16-án hajnalban kezdődött el a nyugati fronton Hitler utolsó nagy offenzívája, amely az első napokban az angolszász szövetségesek soraiban óriási felfordulást és pánikot okozott. Az Ardennek hóborította erdei és szurdokai között ismét megjelentek a német páncélosok. Erre senki sem számított a szövetségesek részéről. 1944. december 15-én Montgomery tábornok levelet írt Eisenhowernek, amelyben közölte, hogy a karácsonyt szeretné otthon eltölteni, mielőtt a Rajna vonalánál megkezdődik a következő nagy offenzíva. A levélben annak az öt fontnak a megfizetésére is figyelmeztette a szövetséges erők főparancsnokát, amelyet egy korábbi fogadásukon elveszített. Eisenhower ugyanis egy évvel korábban azt állította, hogy a háború 1944 karácsonyára befejeződik.
Eisenhower december 16-án kelt válaszlevelében derűs kedéllyel és szilárd meggyőződéssel írta - az őt egyébként parancsnokként mind gyakrabban kritizáló - Montynak, hogy karácsonyig még kilenc nap van hátra, s mivel, úgy tűnik, Montgomerynek van karácsonyra félretéve ötfontnyi megspórolt pénze, nem árt, ha az összeget tartalékolja az esetleges adósságok törlesztésére.
A levélváltás tartalma és hangneme is érzékelteti, hogy 1944 decemberében sem a szövetséges parancsnokok, sem pedig a beosztottjaik nem számoltak német ellentámadással, de már Hitler csapatainak komoly ellenállásával sem. Számukra már csak az "időtényező" volt a fontos. Az, hogy mikor ér véget a háború, a végső győzelem nem lehetett kétséges. December 16-án Montgomery is olyan helyzetelemzést küldött a fennhatósága alá tartozó 21. hadseregcsoport csapatainak, amely arról tudósított, hogy az ellenség minden frontszakaszon védekező harcokat folytat, és ebben a helyzetben a jövőben sem kell számolni nagyobb támadó hadművelet megindításával.
De mi vezette őket erre az elbizakodottságra? Amikor 1944. július végén az angol-amerikai szövetséges haderő kitört Normandiából, hetekig úgy tűnt, nincs erő, amely feltartóztathatná őket. Augusztus 25-én felszabadult Párizs, szeptember elsején a szövetségesek betörtek Belgiumba, és másnap elfoglalták a stratégiailag fontos kikötőt, Antwerpent is. A Hollandiát védő Von Zangen vezérezredes parancsnoksága alatt álló német 15. hadsereg a felbomlás szélére került. A fejvesztett német visszavonulás láttán a szövetséges stratégákon úrrá lett az eufória. Úgy tűnt, hogy egyetlen jól irányzott csapással Németország szívéig hatolhatnak.
Az elbizakodottság azonban sohasem jó tanácsadó. A Montgomery tábornagy által kierőszakolt és az 1944. szeptember 17-én elindított Market-Garden hadművelet - amely a hollandiai Rajna-hidak elfoglalását célozta, és a hadtörténelem legnagyobb légi deszantos vállalkozása volt - kudarcba fulladt. Ennek intő jelnek kellett volna lennie: a németek még korántsem fogytak ki az erejükből...
A július 20-i sikertelen merényletkísérlet, valamint a katasztrofális hadi helyzet miatt egyre jobban leépülő, mániákussá váló Hitler józanabb tábornokai aggodalma ellenére is elhatározta, hogy mindent egy lapra feltéve a nyugati fronton próbálja meg kicsikarni a döntést. Az ardenneki offenzíva kétségbeesett kísérlet volt az egyre elkerülhetetlenebbnek látszó vereség feltartóztatására.
(Eposz megjegyzés:
Hitlerrel kapcsolatos olyan ismeretek függvényében, melyek szerint neki is több hasonmása volt, ugyanúgy mint például Sztálinnak is, valószínűleg az egyik hasonmása imitálhatott betegséget, ráadásul rossz stratégiai döntései is gyanakvásra adhatnak okot. Nem biztos hogy amiatt hozott "Hitler" hibás döntéseket, mert az "illető" valóban "ő" volt? A hasonmások részben be voltak avatva a hadműveleti tervekbe is. A hasonmások akik kinézetre is nagyon hasonlítottak azokra a személyekre akiket védelmezniük kellett akár a merényletek ellen is, sokat gyakorolták az illető gesztusait és viselkedési modorait, nagyon jól be voltak tanítva. Csak nagyon kevesek tudhatták róluk hogy ők hasonmások. Ugyanúgy mint napjainkban is azok a színészek akik szintén próbálják hitelesen eljátszani őket a filmekben.)
Hitler ekkor már rendkívül rossz állapotban volt: bal oldala lebénult, zavaros volt a tekintete, lassan, csoszogva járt, és csak az egyre nagyobb gyógyszeradagok tartották benne a lelket - de még mindig megmaradt a vasakarata. Akik reményvesztetten mentek be hozzá, fellelkesedve jöttek ki. Még mindig a merész húzások embere volt, aki bízott abban, hogy találékonysága kompenzálja a materiális gyöngeséget.
December 12-én Hitler haditanácsot tartott: "Már elviselhetetlen ez az állandó visszavonulás!" - ordította a tervezett nyugati offenzívát hevesen ellenző Heinz Guderian vezérezredes arcába. De miről is volt szó? A Rajnai őrség (Wacht am Rhein) fedőnevű terv, amelyet a Führer előadott, nem kevesebbet tartalmazott - a rossz időjárási viszonyokat kihasználva, amelyek megbénították a szövetséges légierőt -, mint egy új támadást az Ardenneken keresztül: előrenyomulni Antwerpenig, a brit csapatokat elválasztani az amerikaiaktól, és megsemmisíteni Montgomery vezetésével Hollandiába benyomult közel 30 brit hadosztályt, majd a még rendelkezésre álló erők egyesítésével a veszélyeztetett keleti és délkeleti front tehermentesítése.
A tábornokok közölték, hogy ez az offenzíva meghaladja a Harmadik Birodalom erejét. Hitler így válaszolt: "A védekező harc csak halogatná a döntést, de nem változtatná meg az általános helyzetet... Ha Németország képes néhány súlyos csapást mérni, ez a mesterséges szövetség mennydörgő robajjal összeomlik majd. Fölébe kerekedünk a sorsunknak, úgy bizony!"
Hitler úgy vélte, hogy egy meglepetésszerű, az Ardennekben indított offenzívával döntő sikert érhet el, amely jelentősen befolyásolhatja a háború további menetét, és ismét sikerre vezeti a német fegyvereket. Tábornokai előtt szokásos vehemenciájával kijelentette: "...teljesen szétzúzzuk az amerikaiakat... Akkor majd meglátjuk, mi történik. Nem hiszem, hogy az ellenség képes lenne hosszú távon ellenállni negyvenöt német hadosztálynak... Uralni fogjuk mi még a sorsot!"
Hitler szemei előtt a régi dicsőség lebegett. 1940-es diadalai helyszínén, az Ardennekből kiinduló és a szövetségeseket elsöprő offenzívával akart döntő változást elérni a háború menetében. Minden számítását a meglepetés erejére alapozta. Az forgott a fejében, hogy ha a háború első időszakában - a Blitzkrieg idején - az Ardennek térségében Guderian a Meuse irányába előretörve váratlan és gyors támadással meglepte a francia és brit csapatokat, akkor egy újabb, sorsdöntő támadáshoz összevonva az erőket ez a bravúr 1944 telén is megismételhető. Nagyon helyesen ítélte meg Hitler, hogy a szövetséges hadvezetés nem számít arra, hogy a németek még egyszer megpróbálják ugyanazt a "lehetetlen" feladatot végrehajtani, amivel korábban már sikert arattak, ezért a kiszemelt térségben gyengébb erőket állomásoztattak.
A Führer úgy gondolta, ha Antwerpent is visszafoglalják, és kettévágják az angol-amerikai haderőt, az akkora zavart fog okozni a "puhány amerikaiak" soraiban, hogy magától felbomlik a szövetség, és a nyugatról átcsoportosított erőkkel a nyomasztó keleti fronton is patthelyzet alakulhat ki. Rögeszmésen hitte, hogy az amerikaik nem fognak keményen harcolni, és arról is meg volt győződve, hogy sikerül éket vernie az egymással vetélkedő amerikai Patton és a brit Montgomery tábornok közé.
Jóllehet Hitler tábornokai kételkedtek a sikerben, a fiatalabb tisztek és altisztek kétségbeesetten szerették volna hinni, hogy otthonukat és családjukat megmenthetik a keletről közeledő, bosszúszomjas Vörös Hadseregektől. Sokan lelkesedéssel fogadták a lehetőséget a visszavágásra. Így a több mint egymillió ember részvételével zajló ardenneki offenzíva a nyugat-európai háború legnagyobb ütközetévé vált. Hitler kétségbeesett tervéhez az egyik legsikeresebb és leghűségesebb tábornokára, Model tábornagyra támaszkodhatott.
Walter Model a Duisburg melletti Genthinben született, Szászországban, egy zenetanár gyermekekként 1891. január 24-én. 1909-ben lépett a német császári hadseregbe zászlósi rangban. 1915-ben hadnaggyá, majd 1917-ben századossá léptették elő. Nagy hatással volt rá Hitler politikája, belépett a náci pártba, amelynek élete végéig híve maradt. A Führer rendszerint a legkényesebb feladatokat bízta rá, így ragadt rajta a név: "Hitler tűzoltója". Újra és újra a legproblémásabb harcterekre helyezték át, ő pedig rendkívül hatékony és kemény parancsnoknak bizonyult. Bámulatosan rátermett vezérkari tiszt volt. A gyorsaság volt az egyik fő erénye. Kíméletlen parancsnok volt az alárendelt parancsnokokkal és vezérkari tisztekkel szemben. Nem is volt népszerű, csak a közlegények körében, akik a maguk emberének tartották. A lengyelországi offenzíva után nyugatra vezényelték. 1942 és 1944 között a 9. hadsereg, majd a B hadseregcsoport parancsnoka. 1945 áprilisában csapatait a szövetségesek bekerítették a Ruhr-vidéken. A mindig hajlíthatatlan Model április 21-én az öngyilkosság mellett döntött.
Hitler a legapróbb részletekig kidolgoztatta vezérkarával a támadás tervét, és reaktiválta Von Rundstedtet.
De mi is volt Hitler terve? A Führer több páncélos ékkel kívánta áttörni a gyengén védett amerikai vonalakat Belgiumban, az Ardennek erdeiben. A gyorsan mozgó harckocsik előretörve elfoglalnák a Meuse folyó átkelőhelyeit. A mögöttük haladó lassabb támogató csapatok felszámolnák az ellenállást, és fokoznák a támadás erejét.
Model túlságosan merésznek ítélte Hitler elképzelését, és azt javasolta, hogy szerényebb célt tűzzenek maguk elé: csak a Meuse átkelőhelyeit foglalják el. Ahelyett, hogy megkísérelnék elérni a több száz kilométerre levő Antwerpent, Model inkább a közelben helyezte volna el erőit. A Meuse folyó keleti partján maradva két oldalról bekerítette, és összezúzta volna az ott lévő amerikai csapatokat. Hitler azonban ragaszkodott Antwerpenhez.
Az ellenség légi fölényben volt, ezért Model tartós rossz időre várt, hogy a szövetséges bombázók a földfelszínre kényszerüljenek. Csapatainak ugyanakkor rendkívül gyorsan kellett mozogniuk. Ahhoz, hogy reményük legyen a sikerre, négy nap alatt el kellett érniük a Meuse-t. 1944 december 15-ére Model támadó hadereje elfoglalta helyét, anélkül, hogy az ellenség tudott volna róla. A tüzérséggel és a páncélosokkal együtt 250 ezer ember állt készenlétben közvetlenül az ellenséges vonalak előtt. A németek ennyi emberrel, 970 tankkal és 2000 ágyúval támadtak 83 ezer embert, 242 tank és 576 ágyú ellen. A haditervhez Hitler 1500 német páncélost és 28 hadosztályt koncentrált az Ardennek hegyvidékére. Ez az erő az 1943 nyarán indított kurszki ellentámadás óta a legnagyobb német gépesített armada volt!
A Harmadik Birodalom szinte összes tartalékát az ardenneki offenzívára vonták össze. A támadáshoz a birodalom utolsó tartalékait mozgósították, a 13 újonnan felállított hadosztályba korábban túlkorosnak és túl fiatalnak minősített férfiakat is besoroztak. Az ő kiképzésükre és felszerelésükre sem idő, sem pénz nem maradt. Az egész haditerv kétségbeesését jellemzi, hogy az előrenyomuló páncélosoknak jórészt az ellenségtől elfoglalt készletekre kellett hagyatkozniuk.
Hitler utasítást adott egy vadonatúj páncéloserő, a 6. SS-páncéloshadsereg felállítására, amelynek élére régi hívét Josef (Sepp) Dietrich Oberstgruppenführert (a Waffen-SS-ben ez a vezérezredesi rendfokozatnak megfelelő rang) nevezte ki.
Dietrich a Bajorországban fekvő Hawangenben született 1892-ben. Az első világháború kitörésekor önkéntesként csatlakozott a német hadsereghez. A háború után szinte bármilyen munkát elvállalt: volt pincér, rendőr, vámtisztviselő, benzinkutas, de még mezőgazdasági idénymunkás is. 1928-ban lépett be a náci pártba, két évvel később már a dél-németországi SS-erők parancsnoka és a Reichstag (Birodalmi Gyűlés) képviselője. 1932-től Hitler testőrségének parancsnoka. 1933-tól ezt az egységet "Leibstandarte Adolf Hitler" néven vezette, függetlenítette magát Himmlertől, annak legnagyobb bosszúságára. 1934-ben részt vett az SA-vezetők elleni, "hosszú kések éjszakája" néven elhíresült leszámolási akcióban. Németországban a második világháború rangidős páncélostábornoka volt, mivel azon kevesek közé tartozott, akik már az első világháborúban zsákmányolt angol páncélosokból felállított német egységekben harckocsilöveg-kezelői beosztást kaptak. Az eredetileg vendéglátós képzettségű Dietrich az első világháború végéig őrmesteri rendfokozatig jutott.
A második világháborúban gyakorlatilag minden fronton harcolt. A Leibstandarte gépesített lövészezredként vett részt a lengyel és francia hadjáratban. Hitler annyira szívén viselte az egység sorsát, hogy "Sepp" feliratú kis zászlókkal jelezte térképein az alakulat útját. A Whermacht tisztjei sokáig lenézték, mivel nem rendelkezett vezérkari képesítéssel - Rundstedt például így jellemezte: "derék, de hülye." Jó megérzései azonban, és az, hogy a legfontosabb kérdéseket a törzstisztjeire bízta, átsegítette a válságos helyzeteken.
A náci propaganda számára származása és mozgalmi múltja miatt ő volt az ideális hadvezér. Hitler "nemzeti intézménynek" nevezte. Dietrich érdekes módon SS-egységeivel is inkább a Whermacht részeként érezte jól magát. Egységével részt vett a keleti front hadjárataiban. 1943-tól hadtestet, 1944 októberétől pedig hadsereget irányított. Bár a fronthelyzet miatt többször kritikát fogalmazott meg, és Hitler előtt sem tett lakatot a szájára, mégsem esett ki a Führer kegyeiből.
Lovagkeresztjéhez a tölgyfalombot, a kardokat és a gyémántokat is megkapta. Az ardenneki páncéloscsata után támadó bevetése Magyarországon, a tavaszi-ébredés hadműveletben történt. Sepp Dietrich 1945. március 26-án visszavonulásra kért engedélyt.
A Führerbunkerben Hitler dührohamot kapott, közölte, hogy az SS-alakulatok elárulták őt, és érdemtelenek arra, hogy a nevét viseljék (célzása a Leibstandartére vonatkozott). Másnap reggel a 6. páncéloshadsereg táviratot kapott arról, hogy "katonai kötelességeik nem teljesítése és bátorság hiánya miatt" a korábban adományozott karszalagok viselését beszüntetik, ezért ezek levágandók. Az intézkedésnek nem volt semmi értelme, mivel álcázási okokból a karszalagokat még a magyarországi bevetés előtt levágták. Csupán arra volt jó, hogy nyilvánvalóvá tegye Sepp Dietrich és társai előtt: a Führernek fogalma sincs a tényleges helyzetről. Dietrich felháborodott, és nem adta tovább a parancsot.
Dietrichet háborús bűnösként több perben próbálták felelősségre vonni: kétszer ítélték börtönbüntetésre, egyszer 10 évet, majd újabb 19 hónapot töltött rács mögött. 1966-ban, 73 éves korában szívroham végzett vele.
De térjünk vissza a nyugati frontra. A 6. SS-páncélos-hadsereget, továbbá az offenzíva végrehajtására kijelölt magasabb egységeket a félelmetes hírnevet szerzett Tigris nehézharckocsikkal, a korszerű Párduc tankkal, önjáró és rohamlövegekkel, valamint a szövetséges páncélosok számára leküzdhetetlen legújabb Királytigris harckocsikkal szerelték fel. Von Rudstedt napiparancsa sorsdöntő órákról szólt, hangoztatva, hogy mindent egy lapra kell feltenni: "Élet vagy halál a tét, nem szabad veszítenünk!"
* Az utolsó nagy német támadás
* Bastogne legendás ostroma
* A német összeomlás
* "A halál ötven órája" - és ami mögötte van
* A malmedyi mészárlás
* A párduc-ász, Ernst Barkmann
2016 Karl-Dietrich Wolf (Horváth Zsolt)
* Az utolsó nagy német támadás
1944. december 16-a szombat reggel volt, ködös téli pirkadat. 5 óra 30 perckor a németek ágyúk pusztító sortüzével kezdték meg az ardenneki offenzívát. A kiválóan álcázott 2000 német löveg vakító össztüze keserves ébresztőt jelentett a frontvonal túloldalán az 1. amerikai hadosztály mit sem sejtő újoncainak. Amint a lövegek elhallgattak, még vészjóslóbb hangok szűrődtek ki a ködbe borult ardenneki fenyvesekből: a diadalra éhesen előrenyomuló német páncélosok lánctalpainak csörömpölése.
Von Rudstedt csapatai, 21 hadosztály, Monschau és Echtermach csaknem 250 kilométer széles frontszakaszán indítottak támadást az amerikaiak ellen. A támadásban Sepp Dietrich vezérezredes vezetésével a 6. SS-páncéloshadsereg, Hasso von Manteuffel tábornok vezetésével az 5. páncéloshadsereg és Brandenberger tábornok irányításával a 7. hadsereg vett részt. A terv szerint a Dietrich és Manteuffel erői által végrehajtott villámtámadásnak az Ardennek erdein át 48 óra alatt kellett volna a kijelölt célokhoz elérnie, hogy aztán a Meuse folyón átkelve a csapatok elfoglalhassák Brüsszelt és Antwerpent, miközben Brandenberger egységei biztosították volna az oldalszárnyakat a déli irányból várható ellenséges támadással szemben.
Beteljesedni látszott a december 12-i utolsó eligazításon Hitler mániákusan ismételgetett jóslata, miszerint a magukat elbízó amerikaiak pánikszerűen megfutamodnak majd a támadó német páncéloshadseregek elől. "Ha Németország képes néhány súlyos csapást mérni, ez a mesterséges szövetség mennydörgő robajjal összeomlik majd. Fölébe kerekedünk a sorsunknak, úgy bizony!" - lelkesítette a tábornokait a Führer. A lelkesítésre szükség is volt, hiszen a tábornokok jól látták az elkerülhetetlen nehézségeket.
Amikor Sepp Dietrich az eligazításról visszatért a 6. SS-páncéloshadsereg főhadiszállására, és ismertette a tisztikarával a hadművelet részleteit, a rendkívül tehetséges Kramer tábornok, Dietrich vezérkari főnöke így kiáltott fel: "Őrültség! Micsoda egy őrült terv!" De nem volt mit tenni, végre kellett hajtani a Führer parancsát. Az egészségileg megroppant és már csak önmaga roncsának tekinthető Hitler vasakarata még megmaradt, a katonákra pedig átragadt a lelkesedése.
Az előkészületek természetesen a legteljesebb titokban zajlottak: a motorzaj csökkentése érdekében a lőszert a katonák és lovaskocsik szállították, a tankok lánctalpai alá szalmával bevont fatuskókat tettek, rádiótilalmat vezettek be.
Az offenzívában jelentős számban vetettek be Királytigris harckocsikat is, amelyek páncélzat és tűzerő tekintetében egyaránt felülmúlták az amerikai Sherman tankokat, a Királytigrisek 730 lóerős Maybach HL230-as motorjai azonban terepen kilométerenként 10 liter benzint nyeltek el.
Ekkora már úgy megcsappantak a Harmadik Birodalom üzemanyagkészletei, hogy páncélosaik híján voltak a benzinnek, és úgy tervezték, hogy az amerikai raktárak gyors elfoglalásával töltik fel előbb-utóbb kiürülő tartályaikat.
December 16-án Omar Bradley amerikai tábornok hadseregcsoportja 26 hadosztállyal 200 kilométeres arcvonalon állt. Az Ardennektől délre, a Saar-vidékkel szemben, 70 kilométeres szakaszon 10 hadosztálya volt. Az Ardennektől északra, Geilenkirchen és Monschau között 45 kilométeres szakaszon 16 hadosztálya volt. E két arcvonal csoportján indította a támadást a német hadsereg. Az Our folyó szakaszán kilométer hosszúságban elnyúlt 28. amerikai hadosztályt valósággal elsöpörték a német csapatok. A 28. amerikai hadosztályt 5 német hadosztály támadta meg és söpörte el. Manteuffel 5. páncéloshadserege megállás nélkül tört előre. A 6. SS-páncéloshadosztály csapása azonban nem tudott ilyen teret nyerni, mert a 4. amerikai hadosztály a végsőkig kitartott.
Az első nap végére a németek egyre szélesedő ívben szorították vissza az amerikai frontot. A csata erről a formáról kapta az angol nevét: a bütyök csatája (Battle of the Bulge).
A támadás - a német elképzeléseknek megfelelően - valóban meglepte a szövetségeseket, hiszen annak híre csupán 16-án délután jutott el Versailles-ba, Eisenhower főhadiszállására, ahol a főparancsnok Bradley tábornokkal éppen a következő amerikai támadás részleteit beszélte meg. A hír hallatán Bradley "helyi támadásról" beszélt, Eisenhower azonban úgy vélte, hogy súlyos harcokra kerülhet sor, mert szerinte a németek, mielőtt beletörődnének végleges vereségükbe a nyugati fronton, előtte valahol egy kétségbeesett támadást indítanak, és erre az egyszer már meglepetést okozó térség az Ardennekben alkalmasnak mutatkozik. Bradley annyira nyugodt volt, hogy a főhadiszállásra is csak 17-én délután tért vissza, tehát 24 órával azután, hogy értesült az eseményekről. Itt szembesült a valós helyzettel. Úgy döntött, hogy a térségbe irányítja a 7. és a 10. páncéloshadosztályt.
A hírhedt Joachim Peiper 250 tankból, valamint a német hadsereg legharcedzettebb és legfanatikusabb 3500 katonájából álló elit SS-páncélosegysége állt a roham élére. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: tehermentesítése, páncéloshadsereg, átcsoportosított, főhadiszállására, börtönbüntetésre, reményvesztetten, villámtámadásnak, legharcedzettebb, panzerkampfwagen, hadseregcsoport, törzstisztjeire, szövetségeseket, führerbunkerben, visszavonulásra, állomásoztattak, visszafoglalják, kilométerenként, függetlenítette, kétségbeesetten, lövészezredként, helyzetelemzést, leibstandartére, elbizakodottság, válaszlevelében, elkerülhetetlen, veszélyeztetett, oldalszárnyakat, rohamlövegekkel, ellentámadással, befolyásolhatja, gyógyszeradagok, támaszkodhatott, vehemenciájával, elképzeléseknek, elviselhetetlen, meglepetésszerű, világ legnagyobb, ardenneki offenzíva, nyugati fronton, első napokban, angolszász szövetségesek, német páncélosok, szövetségesek részéről, karácsonyt szeretné, következő nagy, levélben annak, szövetséges erők, korábbi fogadásukon, évvel korábban, háború 1944, összeget tartalékolja, esetleges adósságok, Karl-Dietrich Wolf, Amerikai M10 Wolverine-nak, Panzerkampfwagen, Battle Of The Bulge, Benjamin Frankel, Heinz Guderian, Harmadik Birodalom, Jóllehet Hitler, Vörös Hadseregektől, Walter Model, Dietrich Oberstgruppenführert, Birodalmi Gyűlés, Leibstandarte Adolf Hitler, Sepp Dietrich, Führerbunkerben Hitler, Ernst Barkmann, Horváth Zsolt, Amikor Sepp Dietrich, Maybach HL230-as, Omar Bradley, Joachim Peiper,
|
|
|
|
|
|
| világ legnagyobb, ardenneki offenzíva, nyugati fronton, első napokban, angolszász szövetségesek, német páncélosok, szövetségesek részéről, karácsonyt szeretné, következő nagy, levélben annak, szövetséges erők, korábbi fogadásukon, évvel korábban, háború 1944, összeget tartalékolja, esetleges adósságok, levélváltás tartalma, szövetséges parancsnokok, végső győzelem, ellenség minden, angol-amerikai szövetséges, szövetségesek betörtek, stratégiailag fontos, felbomlás szélére, fejvesztett német, szövetséges stratégákon, elbizakodottság azonban, hollandiai Rajna-hidak, hadtörténelem legnagyobb, július 20-i, katasztrofális hadi, lapra feltéve, egyik hasonmása, hasonmások részben, hadműveleti tervekbe, hasonmások akik, személyekre akiket, merényletek ellen, illető gesztusait, színészek akik, egyre nagyobb, merész húzások, materiális gyöngeséget, állandó visszavonulás, tervezett nyugati, rossz időjárási, szövetséges légierőt, brit csapatokat, veszélyeztetett keleti, tábornokok közölték, offenzíva meghaladja, védekező harc, általános helyzetet, mesterséges szövetség, háború további, német fegyvereket, ellenség képes, régi dicsőség, szövetségeseket elsöprő, háború menetében, meglepetés erejére, háború első, bravúr 1944, szövetséges hadvezetés, kiszemelt térségben, angol-amerikai haderőt, akkora zavart, nyugatról átcsoportosított, nyomasztó keleti, egymással vetélkedő, brit Montgomery, fiatalabb tisztek, keletről közeledő, több mint, nyugat-európai háború, egyik legsikeresebb, zenetanár gyermekekként, német császári, náci pártba, legkényesebb feladatokat, legproblémásabb harcterekre, gyorsaság volt, alárendelt parancsnokokkal, közlegények körében, maguk emberének, lengyelországi offenzíva, szövetségesek bekerítették, mindig hajlíthatatlan, öngyilkosság mellett, legapróbb részletekig, támadás tervét, gyengén védett, gyorsan mozgó, mögöttük haladó, támadás erejét, több száz, közelben helyezte, ellenség légi, szövetséges bombázók, földfelszínre kényszerüljenek, ellenség tudott, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
868 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 271
- e Hét: 840
- e Hónap: 1453
- e Év: 12387
|
|
|
Offline
