|
|
|
2019-01-29 11:54:35, kedd
|
| |
| |
(Don Richard Riso / Russ Hudson - Személyiségtípusok)
Hatos - Lojális
Bűnök
Mentális:
* Gyávaság/Kétség
Asztrális:
* Félelem
Lényegi Minőségek - Erények:
* Hit
* Bátorság
A Hatos archetípus rövid személyiségrajza
Egészséges:
Meg tudja nyerni az embereket és azonosulni tud velük; állhatatos, meggyőződéses és szeretetteljes. Fontos számára a bizalom: kötődik másokhoz, kapcsolatokat és szövetségeket kovácsol. / Embereknek és mozgalmaknak szenteli magát, mert mélyen hisz bennük. Igazi közösségteremtő: nagy felelősségérzete van, szavahihető és megbízható. Jó előrelátás és szervezőkészség jellemzi, természetes érzéke van a problémák gyors elintézéséhez. Szorgalmas, kitartó és áldozatkész; környezetében stabilitást és biztonságot, kooperatív légkört teremt. Legjobb formájában: Csak önmagától vár jóváhagyást, bízik magában és másokban, független, ugyanakkor képes kölcsönös, szimbiotikus függésben, egyenlőként együttműködni másokkal. Hisz magában, ezért igazán bátor, pozitív gondolkodású, jó vezető, gazdag önkifejezésre képes.
Átlagos:
Idejét és energiáját arra fordítja, amitől biztonságot és stabilitást remél. Szüntelenül szervez, szövetségesektől és tekintélyektől vár biztonságot és folyamatosságot. Viszonzás reményében sokféleképpen kötelezi el magát mások mellett. Állandóan résen van, számít a problémákra. Egyértelmű irányelvekre vágyik, és nagyobb biztonságban érzi magát, ha a dolgok jól körülhatárolt rendszerben, meghatározott mechanizmus szerint zajlanak. / Hogy mások nem követeljenek még többet tőle, passzív-agresszív ellenállást tanúsít velük szemben. Kibúvókat keres, nem hoz egyértelmű döntéseket, óvatossá, halogatóvá és ambivalenssé válik. Erős önbizalomhiány, mások indítékaival kapcsolatos gyanakvás jellemzi. Mindenre hevesen reagál, szorongó, sokat panaszkodik, ellentmondásos, "felemás jelzéseket" ad le. Belső zűrzavarai miatt reakciói kiszámíthatatlanok. / Bizonytalanságait úgy ellensúlyozza, hogy harciassá, rosszindulatúvá és szarkasztikussá válik, a problémákért másokat okol. Rendkívül elfogult, védekező állást vesz fel, az embereket barátokra és ellenségekre osztja, és folyton a saját biztonságára irányuló fenyegetéseket keresi. Tekintélyelvű, előítéletes, saját félelmei elhallgattatása érdekében félelmet ébreszt másokban.
Egészségtelen:
Olyan erősen függővé válik, hogy tapadni kezd. Lekicsinyli önmagát, fájdalmas kisebbrendűség érzés gyötri. Kiszolgáltatottnak és tehetetlennek látja magát, ezért valami erősebb hatalomhoz vagy hithez fordul, és ettől várja minden probléma megoldását. Behódoló és mazochista. / Úgy érzi, hogy üldözik, "el akarják kapni", ezért kirobban és irracionálisan viselkedik, és ezzel pontosan azt idézi elő, amitől a legjobban fél. Fanatikus, erőszakos. / Mivel hisztérikus és menekülni akar a büntetés elől, önpusztítóvá, öngyilkos hajlamúvá válhat. Alkoholizmus, kábítószer-túladagolás, lezüllés, önmagát lealacsonyító viselkedés jellemezheti.
Fő indítékai: Biztonságban szeretne lenni, érezni akarja, hogy támogatják, mások helyeslésére vágyik, próbára akarja tenni mások iránta tanúsított attitűdjét, meg akarja védeni meggyőződéseit.
(Don Richard Riso / Russ Hudson - Az Enneagram bölcsessége)
"Miben hihetek?"
Jelzők:
* Az oltalmazó
* A hithű
* A bajtárs
* A kétkedő
* A hibakereső
* A hagyományőrző
* Az oszlopos tag
"Képzeletünk és logikus gondolkozásunk elősegítik a szorongást; a szorongó érzést nem valami abszolút, a fejünk felett lebegő, közvetlen fenyegetés váltja ki, mint például az aggódás egy vizsga, egy beszéd vagy egy utazás miatt, hanem sokkal inkább a jelképes és gyakran tudattalan képzetek."
(Willard Gaylin)
"Soha, egyetlen ember sem hisz maradéktalanul egy másikban. Egy eszmében lehet tökéletesen hinni, de egy emberben nem."
(H. L. Mencken)
"Aki nem bízik önmagában, az soha nem lesz képes megbízni másban."
(De Retz bíboros)
"Az igazi igazságot, paradox módon, csakis a fejlődésben, a megújulásban és a változásban lehet megtalálni."
(Anne Morrow Lindbergh)
Fő félelem: Az, hogy nem kapnak támogatást és útmutatást, hogy egymagukban nem képesek fennmaradni.
Fő vágy: Biztonságot és támaszt találni.
A felettes én üzenete: "Akkor vagy jó, ha azt teszed, amit várnak tőled."
(Don Richard Riso / Russ Hudson - Személyiségtípusok)
Fejlődés és leromlás szintjei
1. szint: A bátor hős
A legegészségesebb Hatosok megtanulnak önmagukra hagyatkozni. Kapcsolatban vannak saját maguk belső tekintélyével, és úgy tudnak bízni önmagukban, hogy nem gyötrik őket az átlagos Hatosok önmagukkal kapcsolatos kétségei. Tehát megvan a megfelelő alapjuk ahhoz, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatot alakítsanak ki másokkal és paradox módon önmagukkal is. Úgy érzik, biztonságban vannak, elfogadják őket és minden rendben van velük.
Ha valaki tud önmagára támaszkodni, az annak a belső folyamatnak az eredménye, hogy állandó kapcsolatban van saját belső erejével, legmélyebb tudásával. Ha ez a kapcsolat létrejön, a Hatosok gondolkodása annyira világossá válik, hogy pillanatról pillanatra pontosan tudják, mit kell tenniük. A legegészségesebb Hatosok emellett elegendő lelkierőt és akaraterőt éreznek magukban ahhoz, hogy mindig megtegyék, amit az élet megkövetel tőlük. Az egészséges Hatosok önállóságának az a lényege, hogy két lábbal állnak a földön, és szilárd kapcsolatban vannak azzal a fajta támogatással, ami csak az ember saját lelkének a legmélyéről fakadhat. Ez hangsúlyozottan nem ugyanaz, mint amikor valaki félelemből agresszívan reagál. A legegészségesebb Hatosok önállósága abból a felismerésből ered, hogy van saját belső kapacitásuk és értékük, amely nincs semmiféle vonatkozásban másokkal. Önállóságuk azt jelzi, hogy a védelmet és a biztonságot immár nem önmagukon kívül, tekintélyszemélyekben keresik, hanem erőt adó hitet leltek önmagukban és az életben, és ez nem valamiféle hiedelem, hanem mélyen megélt és átérzett tapasztalás. A legegészségesebb Hatosok már nem állandóan valamire reagálnak, hanem érettek, egyszerűen önmaguk lettek. Hisznek abban, hogy világuk nem fog széthullani, és hogy képesek megbirkózni az életben bármivel. Személyiségük központját a saját létezésük adja, és ennek eredményeként még a nagy válságokkal is nyugodtan, határozottan és elegánsan tudnak szembenézni.
Az egészséges Hatosok pozitív gondolkodásuknak és megnyugtató lényüknek köszönhetően másoknak is át tudják adni magabiztosságukat és bátorságukat. Viselkedésükből nyugalom és határozottság sugárzik, és látszik rajtuk, hogy hajlandóak fáradhatatlanul dolgozni valami nagyobb jó érdekében. Legyőzhetetlen bátorságra lelnek önmagukban. A legegészségesebb Hatosok tehát komoly veszélyekkel is szembe mernek szállni, hogy kiálljanak mások jóllétéért vagy felemeljék szavukat az igazságtalanság ellen. (Ebben a tekintetben az egészséges Nyolcasokra és Egyesekre is hasonlíthatnak.) A kihívásokat rugalmasan közelítik meg, nagyszerűen tudnak együtt dolgozni másokkal, de egymagukban is ugyanolyan könnyen megbirkóznak a feladatokkal.
A legegészségesebb Hatosok kapcsolataikban elérik az egymástól való dinamikus függés állapotát, igazi kölcsönösséget alakítanak ki, ami mindkét félből a legjobbat hozza ki. Az ilyen kapcsolatokban nincs domináns és alárendelt fél. Az egészséges Hatosok képesek arra, hogy támogatást nyújtsanak másoknak, és ugyanakkor el is fogadják mások támogatását, hogy szeressenek és szeretetet kapjanak, hogy egyedül dolgozzanak vagy másokkal együtt. Mindig készek az együttműködésre, egyenrangú partnerek, akik képesek szorongások nélkül érintkezni másokkal. Igazi, eredendő biztonságban érzik magukat, mert bíznak önmagukban, és ezért meg tudnak bízni azokban, akik méltók a bizalmukra.
Legmélyebb érzéseik szabadon kifejeződhetnek, mert rábukkantak a bátorság belső forrására, az önmagukba vetett hitre. Már nem áttételesen reagálnak a helyzetekre és saját érzéseikre, ezért a magánéletükben és a munkájukban is hatékonyan ki tudják fejezni önmagukat. Ha megvan hozzá a tehetségük és a képzettségük, kiemelkedő művészek vagy vezetők lehetnek, mert képesek megtenni önmagukért mindazt, ami fenntartja és táplálja szellemüket. A legegészségesebb Hatosok különösen hatékony vezetők, mivel tudják, milyen érzés a bizonytalanság és a másokra utaltság, viszont most képesek arra, hogy segítsenek másoknak igazi biztonságérzetet teremteni. A bátorság a Hatosok fejlődésében nagyon nagy eredmény, ezért van az, hogy csak a legegészségesebb állapotban találkozhatunk vele. A legegészségesebb Hatosok bátorsága csak még dicséretesebb amiatt, hogy nem csupán külső nehézségek leküzdése árán nyerték el, hanem krónikus belső kétségeiket is le kellett győzniük. ("Csak a bátorság ad biztonságot." - La Rochefoucauld)
Mivel a szorongás elválaszthatatlan az emberi léttől, még a legegészségesebb Hatosoknak sem árt emlékezniük arra, hogy teljesen soha nem szabadulhatnak meg ettől az érzéstől. Persze minél integráltabbak a Hatosok, annál kevésbé éreznek szorongást, de ugyanakkor azt is megértik, hogy nem számíthatnak mindig teljesen szorongásmentes életre. Az ember nem biztosíthatja magát a betegségek, a veszteségek vagy a balsors ezernyi más csapása ellen. Az egészséges, önálló Hatosok ezért nem is azt várják, hogy mindig tökéletes biztonságban fogják érezni magukat, hiszen ez a cél megvalósíthatatlan. Inkább megtanulják, hogyan foghatják munkára az emberi léttel óhatatlanul együtt járó szorongást, és hogyan hasznosíthatják magasabb célok elérése érdekében.
2. szint: A megnyerő barát
Még a viszonylag egészséges Hatosok sem mindig csak saját magukra támaszkodnak, és nem is mindig érzik teljesen egyenrangúnak magukat másokkal. Elkezdik önmagukon kívül keresni a biztonságot, mivel valamiért nagyon félnek attól, hogy elhagyják őket és magukra maradnak az életben. Elveszítették a kapcsolatot a saját belső erejük nyújtotta támogatással, és úgy vélik, hogy nincsenek meg bennük azok a lelki erőforrások, amelyek segítségével egyedül is fenntudják tartani magukat. Ezért úgy érzik, hogy szükségük van mások támogatására, és hogy jó közérzetük záloga az olyan biztonságos kapcsolatok és struktúrák fenntartása, amelyek növelik biztonságérzetüket.
Egyszerűen arról van szó, hogy a Hatosok keresnek valakit vagy valamit, akiben vagy amiben megbízhatnak, mivel kezdik elveszíteni a hitüket önmagukban. Ez a 2. szinten még csak enyhe formában jelentkezik, de mégis határozott irányváltásként érzékelhető az 1. szint önállóságához képest. A Hatosok fürkészni kezdik a környezetüket, igyekeznek megkeresni a potenciális szövetségeseket és támogatókat, illetve az olyan helyzeteket, amelyek növelhetik biztonságérzetüket és önbizalmukat. Kilépnek a világba, próbálnak minél többféleképpen kapcsolatot teremteni az emberekkel, illetve minél több cselekvésben és tevékenységben részt venni. E célból az egészséges Hatosok kifejlesztik magukban azt a képességet, hogy érzelmileg elkötelezzenek másokat.
Az egészséges Hatosokban van valami kellemes, megnyerő vonás, amit a többi ember öntudatlanul is vonzónak talál. Néha nehéz pontosan meghatározni, mi is ez a tulajdonság, vagy hogyan tudják az egészséges Hatosok ennyire könnyen megnyerni a többi embert. Akárhogy is, az egészséges Hatosok tudják, hogyan válthatnak ki erős érzelmi reakciókat másokból, hogyan nyerhetik meg - öntudatlanul - a másik ember érzelmeit. Megvan bennük a képesség arra, hogy válaszra késztessék a többieket, bár rendszerint ők maguk sem tudják, pontosan hogyan is történik mindez.
Könnyen lehet, hogy a Hatosok azért képesek elnyerni az emberek figyelmét, mert ők maguk is annyira őszintén kíváncsiak másokra és annyira vágynak a kölcsönösen előnyös kapcsolatokra. Olyan ez, mintha a Hatosok folyton azt kérdeznék: "Lehetnénk barátok? Dolgozhatnánk együtt?" Mások megérzik, hogy ez a barátságosság őszinte, ezért pozitívan reagálnak rá. Van bennük valami kellemes, hívogató jelleg, ami kapcsolatteremtésre serkent. Vonzerejük mibenlétét azonban még így sem könnyű meghatározni, éppen mert olyan finom és árnyalt - talán van valami a tekintetükben, vagy sokat mosolyognak, de múlhat testbeszédük küszöb alatti ingerein is. Ez a vonzerő nem feltétlenül nyíltan csábító jellegű és nem is csúszómászóan hízelgő.
A vonzerejüket talán jobban megérthetjük, ha arra a folyamatra gondolunk, amit a gyerekeknél figyelhetünk meg: amilyen bizalommal, várakozással és szeretettel a gyerekek fordulnak a szüleik felé, úgy veszik le a Hatosok is a lábukról az embereket. Szavak nélküli kommunikációjuk azt az üzenetet hordozza: "Itt nincs mitől félni". Rendkívül megejtőek, játékosak, sőt, akár bolondosak is lehetnek, viselkedésükbe olykor némi gyermeki csintalanság is vegyül. Az egészséges Hatosoknak vidám, önironikus humoruk van, szívesen csipkelődnek azzal, akivel kapcsolatot szeretnének létesíteni. A jóindulatú évődés a szeretetük jele: azt tanúsítja, hogy a Hatosok jól érzik magukat a másik társaságában, és szeretnének közelebb kerülni hozzá.
A természetükből fakadó kedvesség mellett az egészséges Hatosok rendkívül szavahihető és megbízható emberek is. Nagyon komolyan odafigyelnek arra, hogy ígéreteiket és vállalásaikat időben és pontosan teljesítsék. (Emiatt esetleg az egészséges Egyesekkel is összetéveszthetők.) Mindent megtesznek, hogy számítani lehessen rájuk, mindig nyugalom és józan ész sugárzik belőlük. Van bennük valami megbízható "földhözragadtság", ami hiányzik az egészséges Ötösökből és az egészséges Hetesekből, a másik két Gondolkodó típusból. Miközben támogatást keresnek, az egészséges Hatosok egyértelművé teszik, hogy ők maguk is rendíthetetlen támogatást akarnak nyújtani.
Állhatatosságuk és szavahihetőségük mellett a Hatosok különleges képességgel rendelkeznek arra is, hogy észleljék a potenciális fenyegetéseket és nehézségeket, még mielőtt azok kezelhetetlenné válnának. Biztonság iránti vágyuk rendkívül érzékennyé teszi őket a veszélyekre és buktatókra, ezért roppant éberré válnak, szüntelenül figyelnek, nem észlelnek-e a környezetükben potenciális problémákat, és ügyelnek arra, hogy körülöttük mindenki más is biztonságban legyen. Ez a képesség jó szolgálatot tesz az egészséges Hatosoknak és az életükben szerepet játszó többi embernek is, hiszen az élet számos olyan veszélyt és nehézséget tartogat, amelyeket meg kell oldani.
Kapcsolatteremtési erőfeszítéseik nemcsak kölcsönösen előnyösek, hanem a másik fél számára kifejezetten hízelgőek is lehetnek. A másiktól barátságot, bizalmat és támogatást kérnek kérnek, nem is annyira szavakkal, hanem tettekkel, és cserébe a saját barátságukat, bizalmukat és támogatásukat ajánlják fel. Emellett szoros személyes kapcsolataikban spontán gondoskodó hajlamuk és gyengédségük is előbukkan, ami mindkét félnek kellemes és érzelmileg jutalmazó lehet. Megjegyzendő azonban, hogy a másik megnyerésére irányuló vágyuk automatikusan a másik felet juttatja fölérendelt helyzetbe, aminek később még jelentős következményei lesznek.
3. szint: Az elkötelezett munkás
Ha az egészséges Hatosok már elkezdték keresni a biztonságot, és találtak is megbízhatónak és biztonságosnak tűnő embereket, gondolatokat vagy helyzeteket, akkor természetesen attól kezdenek félni, hogy elveszítik a kapcsolatukat ezekkel a dolgokkal, elveszítik a védettség és a valahová tartozás érzését. Már maga a másik ember megnyerésére irányuló kísérlet is magában hordozza az elutasítás vagy a sikertelenül alakuló kapcsolat lehetőségét. Mindenképpen némi szorongással jár, ha valakinek muszáj megnyernie másokat, és ez még az egészséges Hatosoknál is így van. Rá kell jönniük, hogy ha önmagukon kívül, mások jó szándékában és jóváhagyásában keresik a biztonságot, az feltétlenül hoz magával némi bizonytalanságérzetet is. Ezért erősíteni akarják a barátságaikat, a szövetségeiket és a biztonságuk fenntartására kialakított egyéb struktúrákat, mégpedig úgy, hogy teljesen elkötelezik magukat bizonyos emberek, valamint megkezdett munkáik és feladataik mellett.
Az egészséges Hatosok így tehát igen gyakorlatias, felelősségteljes emberekké válnak. Fegyelmet és kitartást visznek minden cselekvésükbe és tevékenységükbe, aprólékos figyelmet fordítanak a részletekre és a kivitel minőségére. A Hatosok büszkék akarnak lenni a munkájukra, és büszkék akarnak lenni arra is, hogy hozzá tudnak tenni valamit az ügyhöz, amely mellett elkötelezték magukat. Nagyon hatékonyan tudnak működésben tartani mindenféle szervezetet, legyen az nagyvállalat, kisvállalkozás vagy a családi költségvetés. Ők azok az emberek, akik mindig figyelnek arra, hogy be legyenek fizetve a számlák és elég pénzük maradjon az adóra is. Takarékosak, szorgalmasak és nagyon tudnak dolgozni, el tudják érni, hogy bármely vállalat vagy cég alappillérei legyenek. Ily módon a Hatosok gondoskodnak arról, hogy mindig legyen helyük a világban és hogy munkájuk révén viszonylag biztonságban érezhessék magukat.
Sok Hatosnak, különösen a tehetségeseknek és képzetteknek, megvan az érzékük az elemzéshez és a hibák feltárásához is. Éberségük jól átfordítható a részletekhez való affinitás képességébe, illetve abba a készségbe, hogy jól tudjanak utasításokat adni és fogadni is. A Hatosok általában szívesen dolgoznak olyan szervezetekben, ahol a munka pontosan meghatározott és betartott keretek között folyik. Ilyen körülmények között a Hatosok eléggé biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy kreatívan, újító módon dolgozzanak, legyenek bár programozók, mérnökök, jogászok, könyvelők vagy muzsikusok. Munkájuk gyakran igen magas szintű mesterségbeli tudásról tanúskodik, ebből is látszik, hogy milyen gonddal és hozzáértéssel veszik kézbe a feladataikat. Megnyerő természetük mellett ez az oka annak, hogy a Hatosok, ha megvan hozzá a tehetségük, gyakran emelkednek magasra a szakmai ranglétrán. A sikert úgy érik el, mint a kitartó teknőc, amely legyőzi a gyorsabb, és fürgébb nyulat.
Az egészséges Hatosok azzal is a javára válnak az általuk alapított vagy nekik munkát adó vállalkozásoknak, hogy az egyenlőség szellemét hozzák magukkal és szívükön viselik a közösség jóllétét. Tiszteletben tartják a többi embert, és olyan kollegiális légkört képesek teremteni, amelyben mindenki egyenrangú partnernek érezheti magát, ahelyett hogy a fölé- és alárendeltségi viszony érvényesülne. Tisztában vannak azzal, hogy biztonságuk nagymértékben függ munkahelyük és lakóközösségük jó állapotától, ezért együttműködnek a többi emberrel azoknak az intézményeknek és struktúráknak a fenntartásában, amelyek a közösséget szilárddá és egészségessé teszik. Gyakran vállalnak aktív szerepet helyi politikai ügyekben, részt vesznek az iskolaszék munkájában vagy a városuk, lakóházuk szépítésére felállított bizottságok tevékenységében. A közszolgálati munka azért vonzza a Hatosokat, mert számos előnyös tulajdonságukat kibontakoztathatják benne. Ugyanebből az okból gyakran alakul ki náluk valamilyen szintű politikai érdeklődés is, nem feltétlenül az országos, de legalábbis a szakmai vagy a helyi politika iránt. Nem ritka, hogy munkájuk és környezetük gondnokának tartják magukat, és minden tőlük telhetőt meg akarnak tenni ezek megóvása és megőrzése érdekében.
Ugyanakkor - és ugyanebből az okból kifolyólag - az egészséges Hatosok nem félnek kérdéseket feltenni, ha úgy érzik, hogy valami nincs rendben körülöttük, vagy ha azt érzékelik, hogy mások visszaélnek az adott rendszerben élvezett hatalmukkal. Az egészséges Hatosok ilyenkor veszik a fáradtságot, és kampányt szerveznek az igazságtalanságok ellen vagy felhívják mások figyelmét a településükön vagy környezetükben jelentkező gondokra. Később látni fogjuk, hogy az átlagos Hatosoknak ilyen helyzetekben gyakran elmegy a bátorságuk, és passzív-agresszív technikákat alkalmaznak a kedvük ellen való emberekkel és helyzetekkel szemben, vagy félelemkeltő viselkedéssel maguk kezdik veszélyeztetni a közösség stabilitását. Az egészséges Hatosok azonban azért hajlamosak megkérdőjelezni a tekintélyt, mert őszintén érdekli őket a többi ember jóléte, és elkötelezték magukat az emberi méltóság és az őszinteség mellett.
Magánéletükben az egészséges Hatosok igen mélyen el tudják kötelezni magukat azok mellett, akikhez megkülönböztetett érzelmi kötődés fűzi őket. Energiáikat arra fordítják, hogy a többieknek jó legyen, és azt szeretnék, ha ők is hasonló módon reagálnának erre. Ezért gyakran nagyon fontos a számukra, hogy valamiféle család tagjai legyenek, még akkor is, ha a "családot" a baráti kör jelenti. A család lényegében annak az érzelmi támogatásnak és stabilitásnak a jelképe, amelyet a Hatosok keresnek. Azt szeretnék, hogy legyen kire számítaniuk, hogy feltétel nélkül fogadják el őket, hogy tartozhassanak valahová. Ha szoros kapcsolatuk van a családdal és a barátokkal, akkor úgy érzik, nincsenek egyedül. Ha elkötelezik magukat mások mellett, nem félnek annyira az elhagyástól.
Az egészséges Hatosok egyes erényei nem túl divatosak a mai, "Először én!", "Ki lesz a legjobb" elvű társadalomban. Mégis, e személyiségtípus legértékesebb tulajdonságai - a kitartás, a hűség, a tisztesség, a kemény munka, a családi, baráti és közösségi elkötelezettség - önmagukért beszélnek, s nem kell miattuk szabadkozni.
4. szint: A lojális kötelességtudó
Ha a Hatosok elkötelezték magukat egy személy vagy csoport mellett, elkezdhetnek félni, hogy valami olyat tesznek, amivel kockáztatják a kapcsolat szilárdságát. Félnek, hogy konfliktushelyzetet teremtenek, semerre sem mernek határozottan elindulni, nehogy tönkretegyék a biztonságukat. A Hatosok úgy érzik, keményen megdolgoztak azért, hogy kialakítsanak maguknak valami szilárdnak és állandónak tűnő életstílust, és elkezdenek aggódni azon, hogy mennyi minden elromolhat. Ezért megpróbálják tovább erősíteni "társadalombiztosítási" rendszerüket: még keményebben dolgoznak, hogy szövetségeseik és a tekintély megtestesítői elfogadják és elismerjék őket.
Az átlagos Hatosok így aztán még erősebben elkötelezik magukat, még több kötelezettséget vállalnak, makacsul állítják, hogy képesek lesznek mindent végigcsinálni, mindent teljesíteni. Szorongásaik miatt annyi felelősséget vesznek magukra, hogy szinte összenyomja őket, így akarják biztosítani helyzetük szilárdságát és azt, hogy mindenképpen megmaradjon körülöttük az a struktúra, amelynek felépítésén fáradoztak. Mindenre oda akarnak figyelni, minden lehetséges szempontból meg akarják vizsgálni a dolgokat, minden lehetséges jövőbeni problémára fel akarnak készülni. A cserkészek jelszava, a "Légy résen!" tökéletesen illik az átlagos Hatosokhoz is. Ebben az állapotban esetleg több állást is elvállalhatnak, vagy szabadidejüket azzal tölthetik, hogy karbantartják otthonukat vagy ellenőrzik a családi költségvetést. Mások azt gondolhatják, hogy biztos elegük van a rengeteg munkából és teherből, ami láthatóan rájuk nehezedik, de a Hatosokon az látszik, hogy lelkesen teljesítik vállalásaikat és kötelességeiket, és ha a nyomás enyhül, azonnal még több munkát vállalnak.
Hasonló alapon az átlagos Hatosoknál minden mást megelőzhet az a törekvés, hogy önmagukat, erőforrásaikat és energiáikat olyan helyzetekre és intézményekre fordítsák, amelyek a jövőben is folyamatosan támogatni tudják majd őket. Emiatt olyan munkahellyel, szervezettel vagy intézménnyel nem foglalkoznak, amely nem tud elismert eredményeket felmutatni. Gondosan ellenőrzik orvosuk, terapeutájuk vagy ügyvédjük okmányait, ház- vagy autóvásárlás előtt részletekbe menően tájékozódnak minden apró háttérkörülményekről. Tudni akarják, hogy ami mellett ma elkötelezik magukat, az a belátható jövőben is meglesz. Gondolkodásukat egyfajta óvatoskodás kezdi színezni, és ez lecsökkenti választási lehetőségeik számát.
A 4. szinten nagyrészt már eltűnőben van az egészségesebb szinteken álló Hatosok jellegzetes önállósága, és az átlagos Hatosok egyre jobban kötődnek azokhoz a gondolati és hitrendszerekhez - és egyre jobban azonosulnak is velük -, amelyek válaszokat kínálnak nekik, vagy amelyektől biztosabbak lesznek magukban. Kezdik megkérdőjelezni saját ötleteiket és gondolataikat, és kezdenek kételkedni bennük. Ezzel párhuzamosan olyan embereknél keresnek bátorítást, akiken az látszik, hogy "tudják mit beszélnek": így szeretnék meggyőzni magukat arról, hogy helyesen gondolkodnak. Lényegében tehát azt szeretnék, ha mások megerősítenék, hogy igaz, amiben hisznek.
Hogy ennyire szükségük van a biztatásra, az nagyrészt annak a tünete, hogy nem bíznak saját döntéshozó képességükben. Ahelyett, hogy maguk hoznák meg döntéseiket, az átlagos Hatosok egyre inkább dokumentumokban, mérvadó szövegekben, törvénykönyvekben és szabályzatokban - vagyis valamiféle "szentírásban" - próbálnak precedenseket és válaszokat találni. (A vezető beosztásban dolgozó átlagos Hatosoknál ez többnyire úgy történik, hogy bizottságokat hoznak létre, és a döntéseket nem önállóan, hanem konszenzus alapján hozzák meg.) Ám még az útmutatásokat és előírásokat követve is állandóan azon tépelődnek, helyesen döntöttek-e, jól értelmezték-e az útmutatást. A barátaikkal vagy szaktekintélyekkel egyeztetnek annak érdekében, hogy egészen biztos helyes legyen az értelmezésük. A szaktekintély egyébként bárki vagy bármi lehet, akit vagy amit a Hatos mérvadónak ítél meg; a kiképző őrmester értelmezheti a hadsereg szabályait, a pap értelmezheti a vallási szabályokat és a jog értelmezheti a társadalmi szabályokat. A Hatosok úgy érzik, hogy ha megértik a szabályokat, akkor el tudják kerülni a bírálatot és az esetleges büntetést is. Lehet, hogy lesz olyan pillanat, amikor a szabályok megszegése mellett döntenek, de akkor is tudni akarják, pontosan mik is ezek a szabályok, és meddig mehetnek el tényleges megértésük nélkül.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az átlagos Hatosok semmiben nem tudnak dönteni; arról van szó, hogy ha fontosabb döntéseket kell hozniuk, akkor a belső konfliktusaik fokozódnak, és felerősödik az önbizalomhiányuk. Jelentős szorongást kelt bennük, ha pályájukon válaszút elé kerülnek, vagy ha olyan döntéseket kell meghozniuk, amelyek közvetlenül érintik a családjukat vagy az állásuk stabilitását. A fontos döntések persze senkinek sem könnyűek, de az átlagos Hatosok hatalmas érzelmi bonyodalmakat teremtenek maguknak belőlük, mert belekerülnek abba a folyamatba, hogy amint megvan az elhatározás arról, hogy mi a teendő, azonnal kétségeik támadnak vele kapcsolatban, vagy vissza is vonják. Emiatt aztán minden egyes fontosabb választás előtt kénytelenek végigszenvedni a szorongás, a kétség és az önmagukkal való vita viharait.
Döntéshozatali nehézségeik ellenére a 4. szinten álló Hatosok korántsem tekinthetők gerinctelen puhányoknak. Igazhívők, akik saját véleményük szerint csupán olyan alapvető érvényű előírásokat követnek, amelyeket be kell tartani, mert a tekintély súlya és a jól bevált hagyományos értékek állnak mögöttük. Az átlagos Hatosok ezért nem bánják, ha valamiféle "engedélyt" kapnak, mielőtt cselekednének, és az sem okoz gondot nekik, ha szabályokat és hivatalos formákat kell betartaniuk. (Sőt, az átlagos Hatosok ügyesen fordítják a maguk javára az autoritás által lefektetett szabályokat: gyakran nagyon kényelmes, ha az ő oldalukon áll a törvény és a rend.)
Tehát számos Hatosnak jó érzés, hogy hagyománytisztelő ember, hogy valamilyen szervezet része, hogy csapatjátékos; elsősorban ez a személyiségtípus népesíti be az intézményeket és hivatalokat, és ők alkotják a legkülönbözőbb csoportok gerincét is. Az átlagos Hatosokat nem nyomasztja, hogy szigorú szervezettség van az életükben, éppen ellenkezőleg, erősebbnek érzik magukat így. Ha valami önmaguknál nagyobbhoz tartoznak, akkor nem azt érzik, hogy egyedül vannak, hanem azt, hogy erősebbek és nagyobb biztonság veszi körül őket, pontosan mert valami olyasminek a részei, ami minden bizonnyal tartós. (Ilyen vonzereje lehet például egy szakmai társaságnak, egy klubnak vagy egy nagyvállalatnak éppúgy, mint a politikai pártoknak, az egyetemeknek, a szakszervezeteknek, a vallási irányzatoknak és szervezeteknek.) A csoportok és intézmények nyújtotta biztonság messze felülmúlja az egyes tagok erejét, és a csoportok sok olyan dolgot is elérhetnek, amire az egyének egyedül képtelenek. A csoportokon belül közeli barátságok szövődhetnek (a sportcsapatokon belüli bajtársiasságtól kezdve az egy irodában dolgozó nők összetartásáig sokféle kapcsolat sorolható ide), és ezek érzelmileg igen kielégítőek az átlagos Hatosok számára. Van azonban két lényeges hátulütője is a dolognak. Az első az, hogy az átlagos Hatosok egyre inkább azért tesznek meg valamit, mert a kötelességüknek érzik. Kezdi megviselni őket a felelősségérzet, és gyakran azon kapják magukat, hogy olyan feladatokat vállaltak el, amiket nem is akartak.
A második hátrány az, hogy ha valaki azonosítja magát egy csoporttal, politikai vagy vallási nézettel, hagyománnyal vagy szervezettel, akkor hajlamossá válik szűk látókörű módon szemlélni a világot, s mindenkit a "mi" és az "ők" egymással szembeálló csoportjaiba sorolni. Persze a világ sokkal egyszerűbb, ha az ember tudja, ki gondolkozik ugyanúgy, mint ő, ki fogadja el ugyanazokat az értékeket, ki vall vele azonos politikai, nemzeti vagy vallási nézeteket. Csakhogy a szűk látókörűség teljesen felesleges ellentéteket szít az emberek között. Ráadásul az átlagos Hatosok még a saját csoportjukon belül is figyelni kezdik, ki veszi ki a részét a közös munkából és ki nem. Nem szeretik, ha mások nem veszik ugyanolyan komolyan a kötelességeiket és kötelezettségeiket, mint ők. Ha a többi ember nem olyan lojális, nem olyan elkötelezett, az nemcsak dühíti, hanem fenyegeti is őket.
Az átlagos Hatosok szinte korlátlanul hűségesek azokhoz, akikkel azonosultak. Rendkívül nehezükre esik megszakítani érzelmi kötelékeiket, még akkor is, ha vágynának erre. ("Aki egyszer a barátom lett, az mindig a barátom is marad.") Ha a Hatosok odaadták valakinek a szívüket, akár egy emberhez, akár egy futballcsapathoz, egy országhoz vagy egy egyházhoz kötődnek. Elkötelezettségeik azért tartósak, mert nem felszínes választáson, hanem mély azonosuláson alapulnak, és személyiségük fontos részévé válnak. Emiatt az átlagos Hatosok egyre nehezebben kötelezik el magukat bárki vagy bármi mellett, mert tisztában vannak azzal, milyen óriási energiákat fognak befektetni elkötelezettségükbe. Egyre gyakrabban merül fel bennük a kérdés, hogy vajon ki méltó a hűségükre.
5. szint: Az ambivalens pesszimista
Ha a Hatosok túl sok kötelezettséget vállalnak magukra, akkor elkezdenek attól félni, hogy képtelenek lesznek eleget tenni a velük szemben támasztott elvárásoknak és követelményeknek. Ugyanakkor attól is félnek, hogy elidegenítik szövetségeseiket és támogató hátterüket, és ezzel elveszítik az általuk nyújtott biztonságot. Ez a helyzet komoly problémát jelent számukra: Hogyan enyhíthetik a rájuk nehezedő nyomást és stresszt anélkül, hogy csalódást vagy haragot okoznának azoknak az embereknek, akik mellett elkötelezték magukat? Az átlagos Hatosoknak innentől kezdve szűkre szabott határok között kell egyensúlyban tartaniuk egyfelől a szövetségeseik és a tekintély elvárásait, másfelől azt a szükségletüket, hogy ellenálljanak a velük szemben támasztott újabb követeléseknek.
Végül aztán kénytelenek rájönni, hogy nem tudnak egyformán a rendelkezésére állni mindenkinek, aki mellett elkötelezték magukat. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan emberek és helyzetek, akik és amelyek a saját szükségleteik szempontjából fontosabbak a többinél, de a Hatosok döntési nehézségei még fájdalmasabbá válnak, amikor arról kénytelenek dönteni, hogy kit "hagyjanak cserben". Ezért ki akarják deríteni, hogy ki áll igazán mellettük, ki az, akinek a támogatására igazán számíthatnak. Ebben a fázisban a Hatosok próbára teszik az embereket (a szövetségeseiket és a tekintély megtestesítőit is), hogy megtudják, mit is éreznek azok irántuk. Szoronganak önmagukkal kapcsolatban és szoronganak mások miatt is. Egyszer védekező állást vesznek fel másokkal szemben, máskor engedelmesek, néha pedig úgy tűnik, hogy egyszerre reagálnak így is és úgy is.
Tovább ront ezen a kiúttalan helyzeten, hogy az átlagos Hatosok egyre erőteljesebben reagálnak a saját gondolataikra, érzéseikre és tetteikre. Lényegében az az önellenőrzés ölt komolyabb méreteket, ami a 4. szinten válik a Hatosok szokásává, csakhogy itt jóval erősebb és változékonyabb érzelmi töltést kap. Az átlagos Hatosok szeretnék megőrizni a hidegvérüket, és amíg a dolgok rendben mennek, ez általában sikerül is nekik, ám ha nehézségek merülnek fel, belső rendjük gyorsan nagyfokú idegességgé és zavarodottsággá változik, ami néha megfontolatlan cselekedeteket eredményez. Úgy tűnik, hogy ebben az állapotban képtelenek megfelelő módon válaszolni azokra a problémákra, amelyekkel szembekerülnek. Például úgy ítélhetik meg, hogy túlságosan engedelmesek, és töprengeni kezdhetnek azon, hogy csoportjuk többi tagja vajon mit gondol róluk. Végül arra a következtetésre juthatnak, hogy önbecsülésük fenntartása érdekében legalább időnként az emberek (köztük a tekintélyszemélyek) ellen kell reagálniuk. Az átlagos Hatosok gyanakodni kezdenek, hogy kihasználják őket, vagy elkezdenek azon töprengeni, hogy a többi ember tiszteli-e őket. Emiatt még óvatosabbá és gyanakvóbbá válnak. Míg az egészséges Hatosok szavahihetőek és állhatatosak, az átlagos Hatosok egyre köntörfalazóbbá és kiszámíthatatlanabbá válnak, ami néha csak kis dolgokban mutatkozik meg, de néha semmiért sem vállalnak felelősséget és egyértelműen védekező állást vesznek fel.
Az átlagos Hatosok a személyiségükben és a kapcsolataikban jelen lévő ellentétes irányú feszültségek miatt mélyen ambivalensek. Attól függően, hogy pszichéjük ellentétes oldalai közül éppen melyik kerül a felszínre, az átlagos Hatosok az engedelmesség és az agresszivitás késztetései közt ingadoznak; egyszer úgy érzik, hogy mások szeretik őket, másszor úgy, hogy nem. Vagy az egyik pillanatban úgy érzik, hogy szeretik a többi embert, a következőben pedig úgy, hogy nem. Tudatában vannak ennek a mások iránti kettősségüknek, és akaratlanul is azt hiszik, hogy mások hasonlóan ambivalens módon viszonyulnak hozzájuk. Önmagukat ismerve tudják, milyen gyorsan szembefordulhatnak másokkal, ezért azt gondolják, hogy mások is szembefordulhatnak velük. Úgyhogy óvatossá válnak és kibúvókat keresnek.
Az egészséges Hatosok meglehetősen széles látókörű és kíváncsi emberek, akik kifejezetten keresik a másokkal való kapcsolatteremtés lehetőségét, ezzel szemben az 5. szinten álló Hatosok már úgy érzik, túlterhelték őket a kötelességeik, és semmi kedvük új gondolatokkal vagy új ismerősökkel foglalkozni. Az új nézeteket és gondolatokat szkeptikusan fogadják, mert úgy érzik, már rengeteg energiát fordítottak azoknak a véleményeknek és megközelítéseknek a megértésére, amelyeket már ismernek. Tehát elkezdenek félni a változásoktól és ellenállni nekik, mert úgy érzik, hogy a változás egyrészt potenciális fenyegetést jelent a biztonságukra nézve, másrészt azt követeli tőlük, hogy még jobban megterheljék amúgy is túlzsúfoltnak érzett elméjüket. Gondolkozásuk és nézeteik ezért egyre maradibbá, vaskalaposabbá válnak. Kezdik elveszíteni a világos érvelés képességét, s helyette inkább csak úgy ontják a magabiztos kijelentéseket, hangzatos állításokat.
Mivel az átlagos Hatosok mindinkább elveszítik kapcsolatukat a belső tekintéllyel, egyre komolyabb gondot jelent számukra, hogy egyedül megcsináljanak valamit, önállóan döntsenek vagy vezessenek másokat, ha ez lenne a feladatuk. Mindig ugyanoda lyukadnak ki, képtelenek határozni, bizonytalanok magukban és abban, hogy voltaképpen mit is akarnak tenni, egyre csak tétováznak és halogatnak. Ha muszáj cselekedniük, akkor rendkívül óvatosak, a döntéseket félve hozzák meg, minden oldalról a törvényekre és precedensekre való hivatkozásokkal bástyázzák körül magukat, amelyek útmutatásul és egyben védekezésül is szolgálnak a számukra. Ha valamit mindenképpen el kell végezni, azt az utolsó pillanatig halogatják, aztán rendkívül feszített tempóban dolgoznak, hogy teljesítsék a kötelezettségeiket.
Az ambivalenciát a pszichológusok jól ismerik, valószínűleg azért, mert a döntésképtelenség és a szorongás miatt sok ember szorul kezelésre.
"A passzív-agresszív emberek ambivalenciája szüntelenül betolakodik mindennapi életükbe, aminek az az eredménye, hogy nem tudnak dönteni, állandóan változik az attitűdjük, egymással ellentétes viselkedéseket és érzelmeket mutatnak, és általános összevisszaság, kiszámíthatatlanság jellemzi őket. Nem tudják, hogy a megnyugvást és a biztonságérzetet úgy szerezzék-e meg, hogy hűségesen teljesítik mások vágyait, vagy csakis önmagukban keressék mindezt; hogy engedelmesen függő magatartást tanúsítsanak-e másokkal szemben, vagy dacosan és ellenállóan függetlent; hogy ők tegyék-e meg az első lépéseket világuk birtokba vételéhez, vagy várjanak tétlenül mások irányítására; csak vacillálnak, aztán a közmondásos szamárhoz hasonlóan hol az egyik, hol a másik irányba mozdulnak, de soha nem tudják elhatározni, hogy melyik szénaköteget válasszák. [Theodore Millon, Disorders of Personality (A személyiség zavarai), 244.]"
Az ambivalencia ugyan lehetővé teszi a Hatosok számára, hogy elkerüljék a viselkedésük miatti nyomást és felelősséget, viszont óriási érzelmi stresszt is okoz, amitől ezek az emberek feszültté és kimerültté válnak. Kicsit olyan ez, mintha egyik lábukkal a gázpedált, a másikkal pedig a féket taposnák. Ha bármilyen feszültség hatása alákerülnek, sokat panaszkodnak, mogorvák és kedvetlenek lesznek. Az átlagos Hatosok családja és barátai jól tudják, hogy a vacsora közbeni beszélgetések általában panaszáradattá változnak a Hatos napjáról és a neki problémákat okozó emberekről. Komornak és bosszúsnak látszanak, mintha az életük csupa gond és kellemetlenség lenne. A bolhából is elefántot csinálnak, mindenben sikerül nehézségekre bukkanniuk, minden elképzelésben találnak buktatókat. Feszültségeiket gyógyszerekkel és alkohollal enyhíthetik. Ha azonban a szorongások oldása érdekében túlzásba viszik ezek fogyasztását, könnyen függővé válhatnak - a sors iróniája: a tekintélytől és a gondolati rendszerektől való függésüket egy másik, valószínűleg sokkal rosszabb függőségre cserélik.
Ezen a szinten rendkívül frusztráló tud lenni a Hatosokkal való érintkezés, mivel másokra kényszerítik a döntés felelősségét, miközben saját szándékaikról felemás jelzéseket adnak. Ennek többek között az az eredménye, hogy egyszerűen lehetetlen egyenes válasz kapni tőlük: az igen nemet jelent és vice versa. Azt mondhatják például, hogy nagyon szívesen vacsoráznának együtt valakivel, de az időpontot valahogy sohasem sikerül egyeztetni. Barátságosnak látszanak, mégis elutasítóak, az egyik kezükkel belekapaszkodnak az emberekbe, a másikkal eltaszítják őket. Addig kerülgetik és halogatják a dolgokat, amíg a másik kénytelen mindenben átvenni a vezetést, ők pedig a maguk kiszámíthatatlan módján vagy elfogadják, vagy elutasítják a döntéseit. Ha valami nem sikerül, hangosan panaszkodnak, de a rossz döntésért semmiféle felelősséget nem vállalnak.
A Hatosok közvetett agresszióban juttatják kifejezésre passzív-agresszív természetük agresszív oldalát. Ha például egy Hatos dühös valakire, akkor esetleg telefonálás közben arra kéri, tartsa a vonalat, aztán "elfelejt" visszajönni. A passzív-agresszív beosztott azzal frusztrálhatja a főnökét, hogy "megfeledkezik" egy határidőről vagy elveszít egy fontos anyagot. Kerülő útjaik miatt a passzív-agresszív támadások soha nem nyíltak, így a Hatosokat nem lehet értük felelősségre vonni.
A passzív-agresszív fordulatok mindenfajta társas érintkezésükben megjelennek, sőt, a humorukban is, amelynek most már éle van, szarkasztikussá válik. A passzív-agresszív humorral a Hatosok közvetett módon beleszúrhatnak a másikba úgy, hogy pontosan az ellenkezőjét mondják annak, amit gondolnak ("Hát persze hogy tisztelem Önt - annyi tiszteletet tanúsítok Ön iránt, amennyit csak megérdemel.") Az emberek gyakran nem is veszik észre, mennyire epések a Hatosok tréfái, csak akkor, amikor valamivel később megértik a szavak mögött húzódó agresszív jelentést.
Ez a szint fordulópontot jelent a Hatosok leromlásának folyamatában. Most először ébrednek rá, hogy mennyire zavaros az önmagukhoz és a többi emberhez való hozzáállásuk. Nemcsak másokra, hanem önmagukra is gyanakodni kezdenek. Már nem biztosak a saját hűségükben, mint ahogy abban sem, hogy mások hogyan éreznek velük kapcsolatosan. Nem ismerik sem a gondolataikat, sem az érzéseiket, nem biztosak abban, hogy mit kell tenniük és mit nem. Röviden tehát a legkülönbözőbb kételyek és szorongások ütik fel a fejüket a gondolkodásukban, amelyeket, ha már egyszer megjelentek, nagyon nehéz félretenni.
6. szint: A tekintélyelvű lázadó
Az átlagos Hatosok ahelyett, hogy megpróbálnák enyhíteni kétségeiket és szorongásaikat, inkább azok ellenében reagálnak, és ezzel viselkedésük ismét teljes fordulatot vesz. Attól félnek, hogy ambivalenciájuk és határozatlanságuk miatt elveszíthetik a szövetségeseik és a tekintély támogatását, és ezért ismét túlkompenzálnak: úgy akarják bebizonyítani, hogy ők egyáltalán nem szorongóak, határozatlanok vagy függőek, hogy vakbuzgóvá és agresszívvá válnak. Tudatni akarják a többi emberrel, hogy őket nem lehet csak úgy ide-oda lökdösni vagy kihasználni. Valójában arról van szó, hogy félelmeik és szorongásaik kritikus pontot értek el, és a Hatosok merész, erélyes tetteikkel egyrészt "össze akarják kapni magukat", másrészt megpróbálják megzabolázni a félelmeiket. Megkísérlik bebizonyítani erejüket és értéküket a szövetségeseiknek és az ellenségeiknek egyaránt, ezért igen határozottan juttatják érvényre passzív-agresszív természetük agresszív oldalát, és ezzel egyúttal megpróbálják elnyomni a passzív oldalt.
Ezen a szinten - függetlenül attól, hogy eredendően fóbiás vagy ellenfóbiás hajlamúak - a Hatosok nyíltabb fóbiellenes reakciókat adnak, és úgy próbálnak úrrá lenni fokozódó szorongásaikon, hogy bárminek nekitámadnak, ami szerintük e szorongásokat okozza. A fóbiával szembeni ellenreakciók ártatlanabb formáit az emberek eredményesen használják félelmeik leküzdésére - például ha a sötétben félő gyermek szándékosan bemegy egy sötét szobába, hogy legyőzze ezt a félelmét. De ezen a szinten a Hatosok már nem ártatlanok. A fóbiával szembeni ellenreakcióik túlzott kompenzáció formájában öltenek testet: mindenért azt hibáztatják és szidalmazzák, ami megijesztette őket. Lázongóvá és harciassá válnak, minden lehetséges módon zaklatják és akadályozzák a többi embert, hogy ezzel bebizonyítsák: őket nem lehet csak úgy ide-oda taszigálni. A Hatosok ezen a szinten tele vannak kétségekkel önmagukkal szemben, és kétségbeesetten vágynak arra, hogy csatlakozhassanak valami olyan nézethez vagy hozzáálláshoz, amelytől erősebbnek érezhetik magukat és amely eloszlatja kisebbrendűségi érzésüket.
Túlkompenzáló agressziójuk nem az igazi erő jele, hanem azt jelzi, hogy akkor érzik másoknál magasabb rendűnek magukat, ha frusztrálnak és elszigetelnek másokat. Furcsa módon éppen az elszigeteltségtől és a támogatás nélkül maradástól rettegő Hatosok lesznek azok, akik másokat elszigetelnek és elvágnak mindenféle támogatástól. Ezen a szinten a Hatosok az intrika és a munkahelyi politika nagymesterei lesznek, folyamatosan azon fáradoznak, hogy kiüssék a nyeregből a riválisaikat, illetve azokat, akik fenyegetik a biztonságukat. Ha hatalmi pozícióban vannak, akkor pontosan olyan tekintélyszeméllyé válnak, mint akiket ők maguk annyira megvetnek: önkényessé, igazságtalanná és bosszúállóvá. A tekintély karikatúrái lesznek, akadékoskodó, kicsinyes zsarnokok, pöffeszkedő hencegők, akik veszélyesek, de gyengék - és ezért különösen veszélyesek. Az átlagos Hatosok ezen a szinten valójában már nem erősek, de meg tudják nehezíteni mások életét, mert kicsinyesek és rosszindulatúak.
Azt már láttuk, hogy az átlagos Hatosok csoportokkal és álláspontokkal azonosulnak, de ezen a szinten már szélsőségesen elfogultak és tekintélyelvűek, az embereket szigorúan felosztják aszerint, hogy ki van "velünk", és ki van "ellenünk". Két pólus puszta ellentétére redukálnak mindenkit: "ők" és "mi", kívülállók és bennfentesek, barátok és ellenségek állnak szemben egymással. Attitűdjüket azzal a mondattal lehet jellemezni, hogy "Akár jó, akár rossz, mindenképpen ez a hazám (a vezérem, a hitem)". Ha valaki megkérdőjelezi, amiben hisznek, a Hatosok azt egyenesen az egész életformájuk elleni támadásnak veszik. Alapproblémájuk továbbra is a szorongás, ami ezen a szinten irracionális félelemben és másokkal szembeni gyűlöletben nyilvánul meg.
A tekintélyelvű Hatosok rendkívül előítéletesen és korlátoltan védelmezik azt, akinek vagy aminek meggyőződésük szerint a biztonságukat köszönhetik, és az ostromlottak mentalitásával fogadnak minden kívülállót mint potenciális ellenséget, akire gyanakvással tekintenek. Az összeesküvéstől való félelmükben maguk szőnek összeesküvést mások ellen. Minden képességüket latba vetik, hogy a közvéleményt az általuk ellenségnek tekintett emberek ellen fordítsák - még ha ezek olyan emberek is, akik a saját csoportjukba tartoznak, de szerintük nincsenek teljesen mellettük. De a túlkompenzáció dinamikájából az következik, hogy a Hatosok groteszk módon gyakran teljesen eltérnek attól, amiben eredetileg hittek. Azok a Hatosok, akik megingathatatlanul hisznek a szabadságban és a demokráciában, elvakult fanatikusokká és önkényeskedőkké válnak, akik habozás nélkül megtagadnák embertársaiktól az állampolgári jogokat. A keresztények gyűlölködnek, ami teljesen ellentmond keresztény hitüknek. A törvény tisztelője törvényszegővé válik a törvény nevében.
A vezető pozícióban lévő Hatosok különösen veszélyesek ebben az állapotban. A politikában rendszeresen felbukkannak kevésbé egészséges Hatosok, mivel képesek rátapintani különféle csoportok félelmeire és szorongásaira, és ki is tudják fejezni azokat úgy, hogy a nehézségekért általában másokat okolnak, ám ritkán javasolnak ésszerű, reális megoldást. Könnyen lehet, hogy éppen azért választották őket vezetővé, mert agresszívnak tűntek, és látszólag bármire hajlandóak voltak a csoport "hagyományos értékeinek" a védelmében. Sajnos azonban többnyire közönséges demagógoknak bizonyulnak, akik csak bizonytalanságot ébresztenek másokban, hogy ezzel gyűjthessenek maguk mögé erőt adó tömeget. Nem a bátorság hajtja őket, hanem a bizonytalanság.
A 6. szinten a Hatosoknak már kifejezetten nehezükre esik, hogy valaminek az érdekében dolgozzanak. Energiáikat az emberek és dolgok ellenében használják. Klasszikus forradalmárok, akik az ellenség legyőzése után azon kapják magukat, hogy az igazságosabb rendszer kialakítása egyáltalán nem érdekli őket. Mi több, a Hatosoknak ezen a szinten egyenesen szükségük van az ellenségekre, akiken levezethetik szorongásaikat. Ha senkit sem hibáztathatnának a nehézségeikért, bűntudatuk és az önmagukkal kapcsolatos félelmeik tovább fokozódnának - márpedig ez a kilátás ezen a szinten elviselhetetlen a számukra. Ha nincs jól meghatározható ellenség, a túlkompenzáló Hatosok keresnek egyet maguknak: bűnbakká, agresszivitásuk célpontjává tesznek valakit vagy valamit. A 6. szinten álló Hatosok egyik leggyalázatosabb vonása az, hogy szükségük van egy személyre vagy egy csoportra, akin vagy amin levezethetik felgyülemlett szorongásaikat. Bűnbakjaiknak mindig a lehető leghitványabb szándékokat tulajdonítják, mert így jogosan megtehetnek velük bármit, amit csak az érzelmi szükségleteik megkívánnak. Mindez lejátszódhat a munkahelyi hatalmi harcok folyamán, egy család rendszerén belül vagy a nemek (vagy szexuális orientációk) között éppúgy, mint az országos nagypolitikában. Sokszor a népszerűtlen tekintélyekből lesz a bűnbak, ők lesznek a Hatosok minden problémájának egyedüli okozói. Máskor a Hatosoknál gyengébb, kevésbé támogatott emberek válnak célponttá. A helyzet iróniája, hogy gyűlöletük jellegzetes tárgyai - a feketék, a zsidók, a homoszexuálisok, az idegenek és a többi "kívülálló" - gyakran pontosan azt a sebezhetőséget és bizonytalanságot testesítik meg, amitől a Hatosok önmagukban a legjobban félnek. Ha valakit ki kell szorítani, az biztosan ne a Hatos legyen. Nem árt megjegyezni azt sem, hogy a fanatizmus és harciasság több irányban hat. Nyilvánvaló, hogy a kisebbségi csoportokban is vannak Hatosok, de a 6. szinten biztos, hogy ők is találnak valakit, akit kárhoztathatnak és kiszoríthatnak.
A Hatosok agresszív megnyilvánulásai a saját szemszögükből nézve azért jogosak, mert úgy érzik, hogy velük rettenetesen bánnak. Meg vannak győződve róla, hogy bizonyos nagy hatalmú erők kihasználják őket, akár az elpusztításukra is törekszenek. Kicsinek és tehetetlennek érzik magukat, mert olyan életkilátásokkal kell szembenézniük, amelyek frusztrálják és láthatóan teljesen maguk alá gyűrik őket. A 6. szinten álló Hatosok biztosak abban, hogy a balsorsuknak van valami oka. Valaki biztos az életük tönkretételére törekszik, de ők elszántak, és megvédik magukat e fenyegetéssel szemben. Az átlagos Hatosok szájából is elhangozhatna a híres kifakadás a Hálózat című filmből: "Pokolian dühös vagyok, és ezt már nem tűröm tovább!" A Hatosok úgy érzik, hogy ostromgyűrűbe fogták őket a problémák, és az önmagukkal kapcsolatos állandó kétely ízekre szedi őket. Dühösek a múltjukra és rettegnek a jövőtől. A 6. szinten sajnos másokon vezetik le a szorongásaikat, és nemcsak "kívülállókon", hanem a közvetlen környezetükön is: a családjukon, a háziállataikon, a náluk gyengébb kollégáikon vagy iskolatársaikon - vagy akár idegeneken is, ha azok véletlenül rosszkor kerülnek az útjukba.
Más személyiségtípusokhoz hasonlóan ha a Hatosok ezen a szinten vagy az ennél alacsonyabb szinteken működnek, az általában annak a jelzése, hogy gyermekkori környezetük bizonyos elemei rendkívül rosszul töltötték be a szerepüket. Mivel a Hatosok nehézségei a védelmező figurához fűződő kapcsolatukkal függnek össze, elég valószínű, hogy a gyermek Hatosok igazságtalannak és veszélyesnek látták a védelmező figurát. Emiatt aztán a Hatosok felnőttként is ezt a viszonyt vetítik ki a világra, és mindenütt fenyegető, hatalmas, erőszakoskodó alakokat vélnek látni. A dolog iróniája, hogy mivel az átlagos tartomány alsó szintjén álló Hatosok tudattalanul ezen a problémás korai viszonyon keresztül határozzák meg önmagukat, végül ők is ugyanilyen agresszív módszereket alkalmaznak másokkal szemben. Olyanok, mint az az ember, akit gyermekkorában megvertek, ha sírt, és ezért felnőttként agresszió támad benne és ütni akar, ha gyermeksírást hall.
Akik nem ismerték a Hatosokat, mielőtt ilyen harciassá és tekintélyelvűvé váltak, azokat elég nehéz lenne meggyőzni, hogy ugyanezek az emberek szeretetre méltóak és megnyerőek is tudnak - vagy tudtak - lenni. Most már annyira rosszindulatúak és kicsinyesek, hogy bárminek nevezhetők, csak szeretetre méltónak nem. Ráadásul mivel tekintélyelvű harciasságuk szüntelenül változó pszichikai alapokból meríti az erejét, nem is állandó állapot. De sajnos mivel az agressziójuk valódi, elég hosszú ideig tarthat ahhoz, hogy a Hatosok komoly károkat - vagy még rosszabbat - okozzanak másoknak. Az eddig a szintig süllyedt összes többi típushoz hasonlóan a Hatosok esetében is szomorú, hogy ennyire szenvednek, de még ennél is szomorúbb, hogy félelmeik miatt másoknak is szenvedést okoznak. Ha sokáig megmaradnak ennél a viselkedésnél, végül sikerül elidegeníteniük maguktól szövetségeseik nagy részét és valódi ellenségeket teremteni maguknak. Ha pedig ez egyszer megtörtént, akkor a Hatosok helyzete valóban fenyegetetté és bizonytalanná válik.
7. szint: A mindent túlreagáló dependens
Ha a Hatosok túl agresszívan viselkednek vagy dacosságukban meggondolatlanságot követnek el, attól kezdenek félni, hogy veszélybe sodorják saját biztonságukat, mert tönkretették a kapcsolatukat a támogatóikkal, a szövetségeseikkel és a tekintély megtestesítőivel. Arra is rádöbbennek, hogy szavaikkal és tetteikkel akár veszélyes ellenségeket is szerezhettek maguknak, és ennek eredményeként esetleg súlyos büntetést kell majd elszenvedniük. Teljességgel elképzelhetőnek tartják, hogy elhagyja őket mindenki, akitől függnek. Lehet, hogy valójában nem is kerültek összeütközésbe azokkal, akik támogatják őket, de attól félnek, hogy esetleg mégis ez történt. Emiatt súlyos szorongás vesz rajtuk erőt, és szeretnének megnyugvást kapni, hogy bármit is tettek a múltban, a szövetségeseikkel és a tekintély képviselőihez fűződő viszonyuk nem változott. (A kemény tekintélyelvűség páncélja alatt ijedt, bizonytalan gyermek rejtőzik.)
Az átlagos Hatosok, akik egykor handabandázva keménykedtek, és bizonyos pillanatokban még azt is érezhették, hogy nincs szükségük mások támogatására, hirtelen nagyon megváltoznak. Sírásra hajlamosak és túlságosan is alázatosak lesznek, megundorodnak saját maguktól, amiért nem voltak elég kemények, hogy megálljanak a saját lábukon, hogy megvédjék magukat, hogy függetlenné váljanak. Gyávának tartják magukat, amiért nem sikerült megőrizniük agresszív kiállásukat, pedig megpróbálták.
A Hatosok nem tudnak szabadulni az önmegvetés és a súlyos bizonytalanság egészségtelen mintázatától, ami csak tovább fokozza bennük a kisebbrendűség és az érdemtelenség már addig is heves érzéseit; ez egyértelmű romlás az átlagos Hatosoknál megfigyelt határozatlansághoz és köntörfalazáshoz képest. Az egészségtelen Hatosok meg vannak győződve önnön alkalmatlanságukról és arról, hogy egyedül semmit sem képesek megtenni. Szorongásaik egyre fokozódnak, ezért görcsösen kapaszkodni kezdenek szövetségeseikbe vagy a tekintélyszemélyekbe, vagy ha barátaik és védelmezőik már mind elhagyták őket, akkor bárkibe, aki hajlandó befogadni őket.
Az egészséges hűség és elkötelezettség ekkora függőséggé fajul. Az egészségtelen Hatosoknak már az is komoly megkönnyebbülést jelent, ha sikerül átvergődniük egy újabb napon: azt egyszerűen lehetetlennek érzik, hogy határozott, konstruktív lépéseket tegyenek saját magukért. Amennyire csak tudnak, a számukra hozzáférhető támogató rendszerekhez folyamodnak. Szinte mindenben a házastársukra, a barátaikra és ha lehet, a családjukra támaszkodnak; várják, hogy jöjjön valaki, aki eligazítja őket. Rettegnek attól, hogy hibát követnek el, mert szerintük akkor az a néhány tekintélyszemély is undorodva hagyná őket faképnél, akikkel még kapcsolatban vannak. Emiatt szinte egyáltalán nem kezdeményeznek és kerülik a felelősségvállalást is. ("Én csak azt csináltam, amit te mondtál"; "A tisztelendő úr mondta, hogy jó lesz így."; "De hát így tettek a barátaim is.") De míg a felelősség kikerülésével az átlagos Hatosok valóban megszabadítják magukat szorongásaik egy részétől, egyúttal kockára teszik azt a reményüket is, hogy valaha is függetlenné válhatnak, mivel életük kulcsfontosságú döntéseinek meghozatalában egyre inkább másokra szorulnak.
Az egészségtelen Hatosok teljességgel értéktelennek érzik magukat. Annyit siránkoznak, panaszkodnak és ócsárolják magukat, hogy maradék önbizalmuk is meggyengül, és a velük való érintkezés érzelmileg teljesen kimerítővé válik a többi ember számára. Környezetük tagjai is bizonytalannak és szorongónak kezdik érezni magukat, mivel a Hatosoknak különös adottságuk van arra, hogy más érzelmekkel együtt a saját szorongásaikat is felkeltsék másokban. Lehangoltságuk elcsüggeszti az embereket, és gyakorlatilag elüldözi őket. Az egészségtelen Hatosok ettől persze még kétségbeesettebben kapaszkodnak, Karen Horney kifejezésével a "beteges függőségük" növekszik tovább, és még nehezebb őket kezelni.
Állandóan lealacsonyítják magukat, és valóban alacsonyabb rendűnek is érzik magukat mindenki másnál. ("Szerintem valami nincs rendben azzal, aki képes engem szeretni.") Önmaguk lekicsinylésével mintha azt mondanák: "Szeretned kell engem, mert tehetetlen vagyok, és nélküled semmit sem érek." Nem hisznek magukban, és azt sem tudják elképzelni, hogy más hihet bennük. Ha valaki bátorítgatni kezdi őket, az egészségtelen Hatosok azonnal semmisnek tekintik a szavaikban mindazt, ami kedvező rájuk nézve. Nem is annyira a buzdító szavakra vágynak, bár rövid időre azok is segíthetnek, hanem inkább arra az ígéretre, hogy egy erős, határozott személy - a "jó" védelmező figura - majd átveszi életük irányítását.
Az egészségtelen Hatosok ugyanakkor továbbra is gyanakvóak az emberekkel szemben, és a nekik szóló őszinte kedvességtől gyakran megzavarodnak. Sokszor az a helyzet, hogy az ennyire egészségtelenné vált Hatosok gyermekkorukban rendkívül kegyetlen bánásmódot szenvedtek el a tekintélyszemélyektől, ezért most is azokkal szemben reagálnak a leghevesebben, akik hasonló módon viszonyulnak hozzájuk. Egyszerűen természetellenesnek érzik a bölcs tanácsokat, a kedvességet és az együttérzést. Az értelmükkel ugyan talán felfogják, hogy jó tanácsot és segítő kezet kínálnak nekik, de képtelenek hinni abban, hogy bárki őszintén kedves lehet hozzájuk, és passzív-agresszív módon eltaszítják maguktól azt, aki segíteni szeretne nekik a talpra állásban.
Szomorú, de a jelek szerint az egészségtelen Hatosok ugyanolyan típusú emberekhez vonzódnak, mint akik a múltban szenvedést okoztak nekik. "Rossz társaságba" keverednek - olyan emberek közé, akik még függőbbé teszik őket, fokozzák paranoiájukat vagy más módon használják ki bizonytalanságérzetüket. A Hatosok gyakran éreznek egyfajta rosszul értelmezett "bajtársiasságot" más elégedetlen "kívülállókkal", akikkel jól elsajnálkozhatnak és elpanaszkodhatnak. Szerelmi partnernek goromba vagy közömbös embereket választanak - megint csak azért, mert ebben az állapotukban nem tudnak bízni a jóindulatban. A jóindulat túlságosan idegen a számukra, csak a szorongásaikat fokozza. ("De vajon mit akar tőlem igazából?") Az erőszakoskodókat, a szenvedélybetegeket, a hisztériásokat és a gazembereket legalább megértik.
Munkahelyükön a kollégáik nem tudják nem észrevenni a Hatosok bizonytalanságát és szorongását. Meglehetősen gyenge teljesítményt nyújtanak, mivel erős szorongásuk miatt nem tudnak koncentrálni, és sokat hiányoznak a munkából rejtélyes pszichoszomatikus rendellenességek, apróbb rosszullétek miatt, amelyek egy-két napra ágyhoz vagy ennél valamivel hosszabb időre a pohárhoz kötik őket. (Bármilyen már meglévő alkoholprobléma most számottevően súlyosbodik, mivel az egészségtelen Hatosoknak szükségük van az alkoholra - vagy más szerre -, hogy tompítsa szorongásaikat, enyhítse bizonytalanságukat.)
A depresszió is komoly problémává válik az egészségtelen Hatosok számára. Ezek az emberek hihetetlenül szoronganak, félelmeik és feszültségeik már-már teljesen eluralkodnak rajtuk, de mégsem merik kifejezni érzéseiket, mert egyrészt félnek, hogy a barátaik elhagyják őket, másrészt pedig attól tartanak, hogy teljesen elveszíthetik az önuralmukat. Szorongásaik elfojtása miatt azonban egyre fásultabbá, levertebbé és tehetetlenebbé válnak. Napról napra úgy telik az életük, hogy bizonytalanságuk és függőségük fokozódik, magabiztosságuk és jövőbeli kilátásaik pedig egyre csökkennek. A depresszió felszíne alatt azonban fokozódik a dühük és paranoiájuk is.
Minél tovább maradnak a Hatosok ebben az állapotban, annál reménytelenebbnek és bizonytalanabbnak érzik magukat, és ez annál inkább a lényükké is válik. A többi ember esetleg él a gyanúperrel, hogy a Hatosok valójában nem is akarják megoldani a problémáikat, hiszen ha "problémáik vannak" és panaszkodnak, azzal megnyugtatást eszközölhetnek ki másoktól. Az egészségtelen Hatosoknak tulajdonképpen az az érdekük, hogy a problémáik fennmaradjanak, mert így valaki majd a segítségükre siet, és megadja nekik az oly mohón áhított biztonságot. Ha nem jön senki, vagy ha a segítségükre siető személy ugyanolyan egészségtelen, mint a Hatos, akkor a kép valóban ijesztővé válik.
8. szint: A paranoid hisztériás
A Hatosok pszichéjének váltakozó természete ismét kitapinthatóvá válik: az egészségtelen Hatosok az önbecsmérlésből túl heves reagálásába, hisztérikus szorongásba csapnak át. Az előző fázisban az egészségtelen Hatosok azért szorongtak, mert megvetették, alacsonyabb rendűnek érezték magukat. Most azonban emellett még újabb szorongás forrásává válik az is, hogy a neurotikus Hatosok nem tudják többé féken tartani a szorongásukat. Irracionálisak és pánikra hajlamosak, ha magukra gondolnak, ha pedig a többi emberre gondolnak, akkor hisztérikusak és paranoidok.
A bizonytalanság ekkorra olyan heves tárgy nélküli szorongássá fokozódott, hogy a neurotikus Hatosok irracionálisan, helytelenül észlelik a valóságot, és minden helyzetet válságként élnek meg. A neurotikus Hatosok a saját agresszivitásukat tudattalanul kivetítik másokra, aztán paranoiddá válnak attól, hogy mennyi agressziót észlelnek. Ez újabb "teljes fordulat" a leromlásuk folyamatában, mivel a neurotikus Hatosok többé már nem a saját kisebbrendűségüket tekintik a fő problémának, hanem mások feléjük irányuló látszólagos ellenségességét. Úgy is mondhatjuk, hogy korábban önmaguktól féltek, most viszont másoktól félnek.
A neurotikus Hatosoknál bizonyos tekintetben újra az átlagos Hatosok félelmei jelennek meg intenzívebb formában. Az átlagos Hatosok szeretnék próbára tenni a többi embert, hogy megtudják, miként éreznek irántuk. A neurotikus Hatosok viszont biztosak benne, hogy a többiek rossz véleménnyel vannak róluk, sőt, vadásznak rájuk. Ha a főnökük mogorva, a neurotikus Hatosok irracionálisan túlreagálják ezt, és biztosra veszik, hogy ki akarja rúgni őket. Ha konfliktusba keverednek azzal, akitől lakást bérelnek, szent meggyőződésükké válik, hogy az ki fogja dobni őket vagy verőlegényeket küld rájuk. Mindenben ellenük szőtt összeesküvést látnak; úgy érzik, mindenki üldözi őket - különösen a tekintélyszemélyek, akik a Hatosok szerint most meg akarják büntetni őket a kudarcaikért. A tekintéllyel egyébként különösen végzetes konfliktusban vannak: szorongásaik miatt minden eddiginél nagyobb szükségük volna arra, hogy a tekintélyszemélyektől megnyugtatást kapjanak, ugyanakkor paranoiájuk miatt azt hiszik, hogy azok tönkre akarják tenni őket.
A Hatosok ezen a szinten nagyon dühösek azokra, akikre eddig számítottak, amiért cserben hagyták őket, elárulták őket vagy ártottak nekik. Fortyog bennük a düh és a gyűlölet, de annyira megterheli őket a szorongás, hogy nem veszik észre: szörnyű érzéseik saját magukból erednek. Ehelyett másokra vetítik ezeket az érzéseket, mivel szélsőségesen éber figyelmük állandóan kifelé irányul, minden pillanatban veszélyekre számít. Gyűlölettel teli, pusztító gondolataikat és érzéseiket a többi ember velük kapcsolatos attitűdjének vélik, és eltökélik, hogy megvédik magukat az őket bekeríteni látszó ellenséges "többiektől". Elméjük olyan, mint egy huszonnégy órás szolgálatra kötelezett őrszem, akinek vigyáznia kell, nehogy valaki behatoljon és lerombolja maradék biztonságukat.
Mivel félelmeiket és agresszivitásukat kivetítik másokra, a neurotikus Hatosok halálra rémülnek attól, amit maguk körül látnak. Minden én mindenki veszélyesnek tűnik. A véletlen egybeesések az ő szemükben perdöntő bizonyítéknak számítanak. Még a legártatlanabb megjegyzés is a paranoiájukat látszik igazolni. Az utcán feléjük sétáló idegent a letartóztatásukra készülő rendőrnek képzelik vagy rájuk állított kémnek, esetleg az életükre törő őröltnek. Tévképzeteik sajnos csak arra jók, hogy még emésztőbbé teszik félelmeiket. Az egyszerű gyanakvás valódi őrületté fajult - paranoid pszichotikus téveszmékké vált.
Paranoid üldöztetéses téveszméiket kompenzációként időről időre nagyzási és vonatkoztatásos téveszmék váltják fel, amelyek szerint figyeli őket egy fontos személy - Isten, vagy mondjuk gyermekkoruk valamelyik hősének szelleme -, amitől a neurotikus Hatosok fontosnak érezhetik magukat. A nagyzási téveszmékbe paranoid elemek is vegyülhetnek: nyomukban van az FBI, mert egyedül ők tudnak a nukleáris antigravitációs berendezés kifejlesztését célzó kísérletekről. Előfordulhat, hogy téveszmés gondolkodásukat a paranoid elemek uralják: meggyőződésükké válik, hogy a telefonjukat lehallgatják, a CIA elolvassa a leveleiket, az ételeiket megmérgezik, a barátaik titokban szövetkeznek ellenük. Ugyanakkor a paranoid Hatosok minden addiginál bizonyosabbak abban, hogy az összes többi embernél reálisabban látják a dolgokat. Csak ők veszik észre, hogy mi folyik valójában.
Szitkozódva, zavaros kirohanásokban ostorozzák ellenségeiket, gyakran általuk közvetlenül nem is ismert személyeket vagy csoportokat pécézve ki, és olyan szörnyetegként festik le őket, akiket mindenáron meg kell állítani. A Hatosoknak mindig is volt hajlamuk a politika iránt, de ez itt rendkívül ellenszenves formában mutatkozik meg. Vannak olyan, kizárólag mások megtámadását és meggyengítését célzó összeesküvések, amelyeket rémült, sikertelen emberek szőnek attól való félelmükben, hogy a velük szemben álló csoportok elpusztíthatják kevéske maradék önbizalmukat is. Ha az egészségtelen Hatosok nem csatlakoznak ilyen csoportokhoz vagy nem ilyen szélsőséges nézeteket valló emberekkel barátkoznak, akkor gyakran "magányos farkasokká" válnak, akik csendben építgetik paranoid elméleteiket, és csak az alkalomra várnak, hogy visszavághassanak képzelt elnyomóiknak.
Nagyon fontos annak megértése, hogy a neurotikus Hatosokban hihetetlen mennyiségű irracionális félelem halmozódik fel; okokat keresnek a félelmükhöz. A rettegés árnyékában élnek, teljesen bizonyosak abban, hogy valami szörnyűség fog történni velük; aránytalanul felfújják a legapróbb kellemetlenségeket is. Észérvekkel persze teljesen reménytelen vitatkozni velük. Gyakran azt hiszik, hogy itt a világvége, és mivel az vitathatatlan, hogy vannak valóban súlyos problémáik, mindentől pánikba esnek. Pontosan akkor válnak képtelenné problémáik és kudarcaik kezelésére, amikor azok száma hirtelen megsokszorozódik.
A veszélyt az jelenti, hogy az egészségtelen Hatosok már képtelenek korlátot szabni szorongásaiknak, ezért váratlanul a szövetségeseikre vagy olyan idegenekre is lesújthatnak, akik a Hatosok legfőbb félelmeit képviselik, sőt, akár valamelyik példaképükre is, akiben csalódniuk kellett. Ez a legártalmatlanabb formájában hisztérikus kitörést vagy kirohanást jelenthet a házastárs vagy egy munkatárs ellen, aminek a végeredménye elhidegülés vagy elbocsátás is lehet. Összetörhetik a bútorokat, ordítozhatnak, sőt, fizikai erőszakra is vetemedhetnek az őket frusztráló vagy a félelmeik jelképévé vált barátjuk, kollégájuk vagy rokonuk ellen. A támadás legsúlyosabb formája viszont akár egy olyan politikus vagy más híresség meggyilkolása is lehet, aki az adott Hatos rögeszméjévé vált; más Hatosok ámokfutó lövöldözésbe kezdhetnek egy nyilvános helyen; és ide sorolandók a lincselések, a bűnbandák és a gyűlölködésen alapuló csoportok, vagyis a kollektív pszichózis megnyilvánulásai is.
Szerencsére a Hatosok többsége nem ragad meg a neurózisnak ezen a szintjén, és akik igen, azok általában kapnak annyi támogatást és segítséget, hogy félelmeik ne válthassanak ki belőlük jóvátehetetlen destruktív megnyilvánulásokat. Ám ha a neurotikus Hatosok nem is ragadtatják magukat erőszakos cselekedetekre, rémületük és paranoiájuk nem enyhül. Ez az állapot elviselhetetlenné válik, és ilyenkor a Hatosok szorongásaik elől egy lépéssel még tovább menekülnek.
9. szint: Az önsorsrontó mazochista
Ha a Hatosok a félelmeiket túlreagálva valóban elkövettek valamilyen meggondolatlan cselekedetet, vagy ha nem tudják abbahagyni félelmeik és ellenségességük másokra való kivetítését, akkor önpusztító módon még fel is gyorsíthatják saját bukásukat, hogy ezzel provokáljanak ki valamiféle figyelmet és kapcsolatot másokból. Az egészségtelen Hatosok emellett biztosak abban, hogy a tekintélyszemélyek büntetését nem kerülhetik el, így önmagukat kezdik büntetni: egyrészt azért, hogy levezekeljék bűneiket, másrészt pedig azért, hogy elkerüljék, de legalábbis csökkentsék a tekintély képviselőinek haragját.
Kezdenek a saját érdekeik ellen dolgozni, vagyis ismét teljes fordulatot tesznek. Ahelyett, hogy tovább folytatnák szorongásokkal teli életmódjukat, és tovább rettegnének az elkerülhetetlenül bekövetkező szörnyűségektől, a neurotikus Hatosok úgy próbálják csökkenteni a környezet fenyegetését, hogy önmagukat kezdik büntetni. Vereséget és romlást idéznek a saját fejükre. Furcsa módon ahogy egykor másokat üldöztek és tettek meg bűnbaknak, úgy fordítják most agressziójukat változatlan gyűlölettel és bosszúvággyal önmaguk ellen.
A neurotikus Hatosok nem azért idéznek valamiféle szerencsétlenséget saját fejükre, hogy ezzel véget vessenek a tekintélyszemélyekkel való viszonyuknak, hanem azért, hogy ezt a viszonyt védelmező kapcsolat formájában élesszék újjá. Ha önmaguktól szenvednek vereséget, akkor legalább attól nem kell tartaniuk, hogy más győzi le őket. Nagyon fájdalmas és megalázó dolgokat tesznek magukkal, de így legalább enyhül a bűntudatuk, és nem ítélik el olyan keményen önmagukat, ami akár öngyilkosságba is hajszolhatná őket. Bizonyos értelemben tehát azért teszik tönkre és alázzák meg magukat, hogy ezzel még rosszabb sorsot kerülhessenek el.
Ez azonban nem mindig válik be. Az ennyire rendellenesen működő Hatosok messze nem gondolkodnak racionálisan, így olyan módszereket választanak önmaguk büntetésére, amelyek olykor súlyos testi romlást okozhatnak vagy akár halálosak is lehetnek. Előfordulhat, hogy egyszerűen kivonják magukat a "rendes" életből, csavargókká alacsonyítják le magukat, nyomorszinten folytatják életüket, engedve, hogy egészségük és elméjük visszafordíthatatlanul tönkremenjen. Más Hatosok a túlzott alkohol- vagy kábítószer-fogyasztással büntethetik magukat, és így szó szerint a halállal flörtölnek. Megint mások öngyilkossági kísérletekkel próbálkozhatnak, amelyek néha jobban sikerülnek, mint tervezték.
Meg kell értenünk, hogy a neurotikus Hatosok nem azért mazochisták, mert élvezik a szenvedést, hanem mert azt remélik, hogy a szenvedés melléjük állít majd valakit, aki megmenti őket. Mazochisztikus szenvedésük a másikkal való egybeolvadást keresi, mintha csak azt mondanák: "Büntess meg, mert rossz voltam, és akkor utána ismét szerethetsz."
"Wilhelm Reich egyetértett azzal, hogy a mazochista viselkedésének hátterében a tekintélyszemélyek provokálására irányuló vágy bújik meg, azzal viszont nem értett egyet, hogy ez a felettes én megvesztegetésére vagy a rettegett büntetés végrehajtására tett próbálkozás lenne. Szerinte arról van szó, hogy ezzel a nagyszabású provokációval az illető inkább a büntetés és a szorongás ellen védekezik azzal a módszerrel, hogy enyhébb büntetést szab ki saját magára, és a provokált tekintélyszemélyt olyan megvilágításba helyezi, ami igazolhatja mazochista szemrehányását: "Nézd, milyen rosszul bánsz velem!" Az ilyen provokáció hátterében az áll, hogy mélységesen csalódtak a szeretetben, csalódás érte a mazochistákra jellemző hatalmas szeretetigényüket, amely a magánytól való félelmen alapul."
[Leland E. Hinsie és Robert J. Campbell, Psychiatric Dictionary (Pszichiátriai lexikon), 452.]
Még ha a neurotikus Hatosoknak sikerül is elérniük, hogy valaki megbüntesse őket, az irányítás bizonyos mértékig az ő kezükben marad, és így az önbecsülésük nem süllyed teljesen a nullára. Megszerezték maguknak a büntetést, és azt a megnyugtatást is, hogy nem hagyták teljesen magukra őket. Kapcsolatban állnak valakivel, még ha ez a kapcsolat fájdalmas is. A neurotikus Hatosok számára a tekintélyszemélytől kapott büntetés azt jelenti, hogy szeretik őket. Valaki még midig törődik velük. Mindez a védelmező figura által megvert és meggyötört gyermek szomorú képét idézi vissza. A kapcsolat ugyan szörnyű, de a kisgyermekek inkább eltűrik a kegyetlen szülőket, semmint hogy egyedül, útmutatást adó személy nélkül maradjanak. A mazochizmus tehát az elutasítás és az elhagyatás sokkal fenyegetőbb problémájától véd meg, és bizonyos fokú biztonságérzetet nyújt a neurotikus Hatosoknak. De ha ez is szertefoszlik, akkor már nemigen látnak más megoldást, mint véget vetni az életüknek.
Zárógondolatok
Ha visszatekintünk a Hatosok leromlására, azt láthatjuk, hogy lerombolták magukban a biztonság utáni vágyat. Az egészségtelen Hatosok saját magukat ítélik vereségre, önmaguknak ők a legveszedelmesebb ellenségei. Ha mazochisztikus, önsorsrontó viselkedésük tartós, akkor könnyen előfordulhat, hogy a neurotikus Hatosok elűznek maguk mellől mindenkit, akitől függenek. Elhagyatottak és magányosak lesznek, tehát éppen az következik be, amitől a legjobban rettegnek.
Önmagában semmi rossz nincs abban, ha valaki szövetségeket köt a többiekkel, de a Hatosok számára létfontosságú, hogy tisztában legyenek szövetségeseik jellemével, hiszen azoknak rendkívül erős befolyásuk van rájuk. Ha jó ember mellett kötelezik el magukat, az nagyon sokat segíthet abban, hogy a Hatosok is jó emberek legyenek; viszont ha olyanok mellett kötelezik el magukat, akik az agresszivitást és a bizonytalanságot hozzák ki belőlük, annak rendkívül rossz hatása lesz rájuk nézve.
A Hatosok azért félnek az elhagyatástól, a magukra maradástól, mert ha nincs legalább egyvalaki az életükben, akkor teljesen kivannak szolgáltatva a szorongásaiknak. A többi ember korlátokat szab nekik, fékezi a szorongás és az arra válaszul jelentkező agresszivitás közti csapongásukat. Csakhogy a Hatosoknak énérzésük fenntartásához kifejezetten szükségük van némi belső feszültségre, ezért furcsa módon nemcsak azért érintkeznek a többi emberrel, hogy csillapítsák szorongásaikat, hanem azért is, hogy serkentsék azokat. A szorongás persze kellemetlen, az agresszivitás pedig veszélyes, ezért a Hatosok azt is másoktól várják, hogy megmentsék őket, ha e két állapot bármelyike kicsúsznak az ellenőrzésük alól. Pszichéjük tehát megfejthetetlen talányt jelent a számukra, hacsak a Hatosok nem találnak módot arra, hogy teljesen kitörjenek belőle. Meg kell tanulniuk, hogy ha bíznak önmagukban, akkor nem muszáj az emberekre reagálniuk, sem függeniük tőlük. Ám csak akkor tudnak megbízni önmagukban, ha rátalálnak arra a csendes belső forrásra, amely mindig útmutatást ad nekik. Ha pedig megtanulnak bízni ebben a belülről jövő irányításban, akkor rátalálnak arra a biztonságra, támogatásra és útmutatásra is, amit mindig kerestek.
Fordította: Sóskuthi György |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: biztonságérzetet, bizonytalanságuk, szövetségeseikre, megnyilvánulásai, személyiségtípus, legegészségesebb, bizonytalanságot, megtestesítőivel, bizonytalanságát, kiegyensúlyozott, erőszakoskodókat, személyiségrajza, szövetségesektől, gondolkodásukban, hitrendszerekhez, megsokszorozódik, földhözragadtság, személyiségükben, szövetségeseiket, lekicsinylésével, gondolkodásuknak, szavahihetőségük, önbizalomhiányuk, felelősségérzete, követelményeknek, megkönnyebbülést, belekapaszkodnak, tekintélyszemély, felelősségteljes, életkilátásokkal, vállalkozásoknak, kiszámíthatatlan, köntörfalazáshoz, hibáztathatnának, szövetségeseikbe, futballcsapathoz, problémák gyors, problémákért másokat, embereket barátokra, saját biztonságára, büntetés elől, szorongó érzést, fejünk felett, beszéd vagy, utazás miatt, eszmében lehet, igazi igazságot, változásban lehet, legegészségesebb Hatosok, átlagos Hatosok, megfelelő alapjuk, belső folyamatnak, Hatos Archetípus Szintjei, Richard Riso, Russ Hudson, Lényegi Minőségek, Willard Gaylin, Anne Morrow Lindbergh, Theodore Millon, Karen Horney, Wilhelm Reich, Leland, Robert, Psychiatric Dictionary, Sóskuthi György,
|
|
|
|
|
|
| problémák gyors, problémákért másokat, embereket barátokra, saját biztonságára, büntetés elől, szorongó érzést, fejünk felett, beszéd vagy, utazás miatt, eszmében lehet, igazi igazságot, változásban lehet, legegészségesebb Hatosok, átlagos Hatosok, megfelelő alapjuk, belső folyamatnak, kapcsolat létrejön, élet megkövetel, egészséges Hatosok, fajta támogatással, ember saját, legmélyéről fakadhat, felismerésből ered, biztonságot immár, életben bármivel, saját létezésük, nagy válságokkal, igazságtalanság ellen, egészséges Nyolcasokra, kihívásokat rugalmasan, egymástól való, legjobbat hozza, ilyen kapcsolatokban, bátorság belső, önmagukba vetett, másokra utaltság, legegészségesebb állapotban, szorongás elválaszthatatlan, emberi léttől, legegészségesebb Hatosoknak, veszteségek vagy, balsors ezernyi, emberi léttel, megnyerő barát, viszonylag egészséges, saját belső, lelki erőforrások, olyan biztonságos, hitüket önmagukban, potenciális szövetségeseket, olyan helyzeteket, egészséges Hatosokban, többi ember, többi embert, másik ember, képesség arra, emberek figyelmét, kölcsönösen előnyös, barátságosság őszinte, vonzerejüket talán, folyamatra gondolunk, gyerekeknél figyelhetünk, gyerekek fordulnak, szüleik felé, üzenetet hordozza, egészséges Hatosoknak, jóindulatú évődés, szeretetük jele, másik társaságában, természetükből fakadó, egészséges Egyesekkel, egészséges Ötösökből, egészséges Hetesekből, potenciális fenyegetéseket, környezetükben potenciális, életükben szerepet, élet számos, másiktól barátságot, saját barátságukat, másik megnyerésére, másik felet, elkötelezett munkás, kapcsolatukat ezekkel, valahová tartozás, elutasítás vagy, sikertelenül alakuló, egészséges Hatosoknál, biztonságuk fenntartására, kivitel minőségére, családi költségvetés, hibák feltárásához, részletekhez való, munka pontosan, szakmai ranglétrán, kitartó teknőc, javára válnak, általuk alapított, egyenlőség szellemét, közösség jóllétét, többi emberrel, közösséget szilárddá, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
868 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1005
- e Hét: 1986
- e Hónap: 4411
- e Év: 15345
|
|
|
Offline
