Belépés
eposz.blog.xfree.hu
(Merkúr: Csillagjegy: Szűz: Föld) (Nap: Aszcendens: Oroszlán: Tűz) "Isten létezhet Sátán nélkül, Sátán nem létezhet Isten nélkül." Eposz Lauter Szabolcs
1987.09.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Vu Cseng-En: Nyugati utazás, avagy a majomkirály története
  2019-02-09 10:15:18, szombat
 
   
  A hatodik fejezet, amelyben Kuan-jin az ünnepre menvén bajok okát kérdezi, s a Nagy Szentet lebírják a Kis Szentnek seregei

Nem beszélem el tovább, hogyan zárták körül az istenek a hegyet, s hogyan pihent le a Nagy Szent, hanem elbeszélem, hogy a Déli Tenger Potaraka Hegyének Nagy Kegyességű, Nagy Irgalmú, Vészektől Megmentő, Bajtól Szabadító Érzékeny Lelkű Kuan-si-jin* bodhiszattvája, a Világ Hangjaira Figyelmező, hogy a Királyi Anya nagyasszony meghítta őt is a barackérés ünnepére legkedvesebb tanítványával, Huj-an zarándokkal együtt, megérkezett a Jáspis-tó melletti drágalátos palotába. Ott azonban mindent fenekestül felfordulva talált: a terítékek, ülőhelyek szerteszét hányva, összevissza borítgatva, s a jelen lévő istenek, halhatatlanok sem ültek meg illemtudón a helyükön, hanem nagy kavarodásban összevissza kiabáltak, vitatkoztak.
Köszöntötte a bodhiszattva a többi mennyei hivatalnokot, s azok aztán apróra elbeszélték neki, hogy s mi történt.
- Hát ha már nem lesz itt ünnep - bölcselkedett a bodhiszattva -, s inni sem adnak, akkor inkább gyertek velem a Jáde Császárhoz.
El is indultak a halhatatlanok a bodhiszattva nyomában. Az Áradó Fény Csarnokához érkezvén, a négy Mennyei Mesterrel találkoztak össze. Azok, köztük a Mezítlábas Nagy Halhatatlan, köszöntötték az érkezőket, s elmondták, mekkora gondban fő a jáde Császár feje: hogy elküldte a mennyei hadakat, fognák el a szörnyet, de még eddig nincs semmi hír.
- Bemennék akkor a jáde Császárhoz - döntötte el a bodhiszattva, megbizonyosodván a dolgok állásáról -, kegyeskedjetek tolmácsolni ebbéli kérelmemet.
Csiu Hung-csi Mennyei Mester bement nyomban a Bűvös Esthajnalpír Drága Csarnokába, s már jött is az izenet, hogy a bodhiszattva fáradjon beljebb. Odabent a jáde Császár javában tanácskozott már a Felséges Vénnel s a Királyi Anyával. Kuan-jin belépvén köszöntötte őket, majd helyet foglalt ő is. Aztán megkérdezte:
- Mi lesz a barackérés ünnepével?
- Nagy örvendezéssel híttuk egybe az ünnepséget minden esztendőben - restelkedett a Jáde Császár -, de az idén, hogy ez a majomördög ekkora felfordulást támasztott, bizony csak hiába híttunk.
- Honnét való származás ez a majomördög? - érdeklődött a bodhiszattva.
- Ez a majomördög - felelt a jáde Császár - a Keleti Győzelmes Istenek Földjének Aoláj országából származott, a Virág-gyümölcs Hegyen kőtojásból született. Amikor világra jött, szeméből aranysugár lövellt fel egészen a Göncöl palotájáig, de akkor rá ügyet se vetettünk. Ám aztán megnőtt erőben, sárkányokat bírt le, tigrist lebékózott, kitörölte magát a halál könyvéből. Panaszt is tett rá akkor a négy sárkánykirály, de az alvilág tíz istene is! Le is akartuk fogatni akkor, de az Esthajnalcsillag kérésére felhívattuk inkább a felső világba, hadd váljék belőle is halhatatlan. Meg is tettük istállómesterünknek császári istállónkban, de ez a fickó rühellvén hivatala kicsinységét, fellázadt hatalmunk ellen. Akkor Pagodahordozó herceget és No-csa királyfit küldtük volt érte, megbékítendő megint csak meghívtuk volt magunk körébe, kinevezvén őt az Éggel Egyenlő Nagy Szentnek. S merthogy semmi dolga nem lévén, fűvel-fával barátkozni kezdett, tartottunk tőle, hogy még bajt kever, hát megtettük a csodabarackok kertje felvigyázójának. Törvényeinket azonban megint csak áthágta: szép barackfáink termését mind felette, s az ünnepséget rendezvén, mivelhogy tisztség nélkül való, meg sem hívtuk oda; ő azonban elámítván a Mezítlábas Nagy Halhatatlant, annak képében a lakomára beosonkodott, a drága ételeket, halhatatlanok borát mind elpusztította, ellopta a Felséges Vén elixírjét, s jó néhány flaskó bort is orozván még, hazament hegyére, s ott sereg majmával devernyázott. Elkeserítette ez felséges szívünket, s ki is küldtünk ellene százezernyi mennyei sereget, menny hálóival, föld burkaival, hogy elfognák - de a mai napig hírrel nem szolgáltak, azt se tudom, győztek, vagy tán megfutottak.
Ezeket hallva, a bodhiszattva nyomban megparancsolta kedves tanítványának:
- Eredj csak gyorsan le a mennyekből a Virág-gyümölcs Hegyhez, tudakold ki, hogy áll a küzdelem. Ha ott harcra találsz, segíthetsz is nekik, visszajövén pedig igaz hírrel, szolgálj!
Huj-an, a zarándok, rendbe szedvén magát, kapta vasbunkóját, s felhőre kerekedvén egykettőre a hegy vidékén termett. Sűrűn állott a hegy körül az ég hálója, a föld sok hurokja, tartották az őrséget az istenek szigorúan, még a víz se szökhetett volna át a nagy körülzárásból.
- Hej, ti táborbeli égi katonaság! - kiáltott oda nekik Huj-an. - Adjátok át izenetem a fővezérnek! Pagodahordozó herceg második fia volnék, Moksa királyfi, a déli tenger bodhiszattvája, Kuan-jin első tanítványa Huj-an néven, jöttem, hogy megtudakoljam a hadi helyzetet.
Adták a hírt az őrállók sietve tovább, s kiadta a parancsot Pagodahordozó herceg vezéri zászlajával, nyissanak utat fiának. Keleten már éppen világosodott. Huj-an, belépve a vezéri sátorba, tisztelgett a mennyei hercegek s apjaura előtt.
- Honnét jössz, gyermekem? - kérdezte - Pagodahordozó. Huj-an elbeszélte küldetését, apjaura pedig elmondotta neki a harc állását.
- Ma még nem bocsátkoztunk csatába - fejezte be, de erre a szóra már hírnök érkezett:
- A Nagy Szent majomseregével csatára hív ki bennünket! - jelentette. Ki is vonultak a vezérek Huj-annal együtt a csatamezőre.
- Királyi atyám! - szólt apjához Huj-an. - Meghagyta a bodhiszattva együgyű fiadnak, hozna hírt neki a hadi helyzetről, de ha harcra kerül a sor, hát segítene is nektek egy kicsit. Én kiállnék, uramapám, hadd lám, kiféle-miféle ez a Nagy Szent!
- Fiacskám - egyezett bele Pagodahordozó herceg -, gondolom, a bodhiszattva keze alatt szert tettél valamelyes bűvös tudományra. De azért csak vigyázz! - intette végül.
Megpörgette vasbunkóját a királyfi, szorosra húzta magán ruháját, azzal kiugrott a tábor elé, s elkiáltotta magát:
- Melyikőtök az az Éggel Egyenlő Nagy Szent?
- Én volnék a vén Szun! - kiáltott vissza neki a majomkirály, fölemelve vasfütykösét. - Hát te ki vagy, hogy kérdezni mered?
- Én pedig a Pagodahordozó mennyei herceg második fia volnék, Moksa! - kiáltott vissza Huj-an. - Jelenleg pedig Kuan-jin bodhiszattva drága csarnoka előtt a tanítványok között a tanítás őrzője, papi nevemen Huj-an!
- Miért nem a déli tengeren imádkozol - gúnyolódott vele a majomkirály -, mit keresel itt mifelénk?
- Mesterem parancsára jöttem - adta vissza a gúnyolódást a zarándok -, hogy elfogjalak téged, te majom!
- Micsoda nagy szavakkal szóltál! - vágott vissza Szun Vu-kung. - El ne szaladj, kóstold csak meg a fütykösöm!
Nem ijedt meg Moksa királyfi, emelte is már vasbunkóját, hogy fogadja ellenfelét. Hatalmas harc kerekedett kettejük között ott a hegyoldalon. Összecsapott egymással a Nagy Szent és Moksa királyfi már ötvenszer-hatvanszor, s lám, zsibbadt már a válla a királyfinak, ernyedt már az ina, nem állta tovább a harcot. Csak a levegőben vagdalkozott már, s egyszer csak megfordult, megfutott a harcból. Nagy Szent is visszavonta seregét, táborba vonult a barlang előtt.
A mennyei katonaság meg fogadta Huj-ant, széles utat nyitott neki a sereg, kísérték a vezéri sátorba, ahol is a négy mennyei herceg, Pagodahordozó vezér s No-csa királyfi előtt még nagy zihálva, lihegve a küzdelem fáradságától, megszólalt:
- Hej, ez a Nagy Szent! Hej, ez a Nagy Szent! Mekkora ereje, micsoda hatalma van! Nem álltam vele a harcot, megfutottam előlel Szíve megdöbbenésével hallgatta ezt a fővezér, s menten meg is írta segélykérő levelét, s adta a Nagyerejű Démonfejedelemnek, vinnék fel Moksa királyfival a mennybe.
El is indultak azok ketten vissza; megnyitották előttük az ég hálóit, a föld hurkait, felhőre kerekedtek, s mihamar az Áradó Fény Csarnokához értek. Ott elétalálták a négy Mennyei Mestert, akik vezették is már őket a Bűvös Esthajnalpír Drága Csarnokába a császár elé.
- No, mit tudtál meg? - kérdezte Huj-antól Kuan-jin bodhiszattva.
- Ahogy megérkeztem parancsod szerint a Virág-gyümölcs Hegyhez - számolt be küldetéséről a tanítvány -, tisztelegtem királyi atyám előtt, s elbeszéltem neki küldetésem okát. Így szólt pedig erre királyi atyám: "Tegnap a majomkirállyal csatázván csak tigris, párduc, oroszlán, elefánt fajzatát ejtettük, fogtuk el, de a majmok népéből egyet se." Ahogy ezt elmondta, már ki is hítt csatára az ellenség bennünket; én a vasbunkómmal megmérkőztem vele vagy ötven-hatvanszor, de rajta győzelmet nem vehettem, vereséggel tértem meg táborunkba, ahonnét aztán királyi atyám a Nagyerejű Démonfejedelemmel együtt elindított ide követségbe, segítséget kérendő.
Lehajtotta fejét a bodhiszattva, elgondolkozott. A Jáde Császár is, felnyitván közben a seregtől érkezett levelet, olvasni kezdte, s hogy látta, csak segítségkérés van benne, kínjában elkacagta magát:
- Hogy mire nem képes ez a majomfajzat! Meg tud állni százezres sereg ellenében is! Pagodahordozó vezér már megint segélyért esdekel, de hát kit küldjek már oda megsegítésére?
- Nyugodjék szíved, felség - lépett oda elébe Kuan-jin bodhiszattva, összetéve két tenyerét papi módra. - Szerény szerzetesi személyem tud neked egy istent, aki meg tudja fogni ezt a majmot.
Melyik volna az az isten? - kérdezte csudálkozva a Jáde Császár.
- Nem más az, mint felséged unokaöccse, a Szentségét Megnyilatkoztató Második Fiú* Megigazult Urasága. Kuancsouban lakozik mostanság, a Kuan folyó torkolatánál, ott fogadja az alsó világ áldozatainak illatát. Ő győzte le s irtotta ki erejével a hat csudaszörnyet hajdanában, meg aztán ott vannak vele a Mej-san fivérek, s ezerkétszáz szalmafejű istent vezérel, egyszóval nagy az ő hatalma. Őt azonban legfeljebb csak hadba lehetne híni, ide az udvarba eléd nem járulna, ezért hát az kellene, hogy segélyét kérné felséged, akkor bizonyos, hogy elfogná a gonoszt.
Meg is íratta a Jáde Császár rögtön a segítségkérő levelet, s nyomban elküldte a Nagyerejű Démonfejedelemmel. A démonfejedelem felhőre kerekedett, ment egyenest a Kuan folyó torkolatához. Nem telt bele félóra sem, ott volt már az isten templománál. A kapuőrző bálvány bejelentésére kisietett a templomból a Második Fiú kíséretével egyetemben, úgy fogadta a mennyek követét. Aztán illendően füstölőt gyújtott, úgy olvasta el a felséges izenetet. Megörvendett neki a Második Fiú, hogy a Jáde Császár nagy jutalommal kecsegtette, ha legyőzi a majomdémont.
- Térj haza, mennyei követ - mondta a Nagyerejű Démonfejedelemnek nagy örömmel -, fegyvert ragadunk mi is mindjárt, segítségtekre leszünk.
Azt már nem beszélem el, hogyan tért haza a mennyei követ. A Második Fiú azonban nyomban egybehívta hat esküdt Mej-san testvérét - Kang, Jao, Csang, Li marsallokat, Kuo-sen, Cse-csien generálisokat -, s egybegyűjtvén őket csarnoka előtt, így szólt hozzájuk:
- Segítségemet kéri a Jáde Császár, hogy mennék el a Virág-gyümölcs Hegyre, s hódoltatnám meg néki a gonosz majomdémont. Tartsatok velem!
Testvérei egy akarattal mind beléegyeztek. Nyomban összeszedték seregüket, karra vették sólymaikat, pórázra a kutyáikat, felajzották a számszeríjakat, megfeszítették az íjakat, vad fergeteget támasztottak, s egy szempillantás alatt átrepültek a keleti tengeren, odaérkeztek a Virág-gyümölcs Hegy alá. Látva, hogy továbbmenni nem tudnak az ég hálóitól, föld hurkaitól, kiáltottak az őrségnek, s az szépen be is engedte őket a táborba. Ott aztán már sietett elébük Pagodahordozó herceg a mennyei hercegekkel.
A bemutatkozás után elbeszélte kérdésükre a fővezér apróra a hadi helyzetet.
- No, most, hogy itt vagyok én, a Kis Szent - jegyezte meg mosolyogva a Második Fiú -, majd fordítok én a hadiszerencsén! Azt kérem csak uraságodéktól, hogy az ég hálóit, föld hurkait legfelül ki ne feszítsék, hanem csak négyfelől szorítsátok véle az ellent, hogy megharcolhassak vele. Ha a küzdelemben kudarcot vallanék, nem kell hogy segítsetek nekem, itt vannak velem esküdt testvéreim, kihúznak a bajból. Ha pedig győzelmet szereznék rajta, ti az ellent meg ne kötözzétek, majd az én hadaim ráteszik a kezüket. Pagodahordozó herceg pedig aggassa fel a légben a démont megmutató varázstükröt, mivelhogy félő, ha a majomdémon vereséget érez, bizony hogy elszökik valamely más világtájra, s meglássam benne akkor, el ne szalasszam.
Felállt hát szépen sorba a mennyei katonaság, hogy most már ők csak szemléljék a csatát. A Kis Szent pedig csatára indult négy marsalljával, két generálisával. A szalmafejű istenek hadának meghagyta keményen, őrizzék táborukat, készítsék fel harcra a sólymokat, kutyákat. A Vízfüggöny Barlanghoz érve látták ám, hogy ott sorakozik a majomsereg példás rendben, tekergőző-sárkány csatarend formában, s a sereg közepében ott mered egy nagy zászló, a felírással, hogy Éggel Egyenlő Nagy Szent.
- Hogy nyerhette el ez a fattyú démon ezt a hatalmas méltóságot? - álmélkodott el a Kis Szent, de esküdt testvérei noszogatni kezdték:
- Ne háborogj itten, hanem eredj, hídd ki csatára őket! - bökték oldalba.
A majomsereg közben, látva a Kis Szentet, megvitte a hírt gyorsan királyának. Fogta is a majomkirály aranygombos fütykösét, felöltötte aranypáncélját, felhőjáró cipőjét, fejébe igazította bíbor-arany sisakját, s száguldott kifelé tábora kapuján. Körülhordozta villámsebesen tekintetét, meglátta a Kis Szentet.
- Honnét kerültél ide, vezérecske? - kiáltott oda neki gúnyos hahotával, felemelve bűvös fütykösét. - Honnét szedted a bátorságod, hogy engem hísz csatára?
- Te fickó! - bömbölte a Kis Szent. - Már bogara sincs a szemednek, hogy nem ismersz meg? A Jáde Császár unokaöccse vagyok, rangom szerint a Kegyességgel Ragyogó, Szellemével Megmutatkozó Herceg, a Második Fiú! Felséges parancsával jöttem, hogy téged elfogjalak, te mennyeket háborító istállómester majom! Hisz azt se tudod, mitől élsz, mitől halsz!
- Emlékezem már! - vágott vissza csípősen Szun Vu-kung. - Valamikor a Jáde Császár húga* igen kívánkozott leszállni az alsó világba, aztán összeadta magát valami Jang úrral, fiuk is született, aki aztán fejszéjével kettőbe vágta a Barackvirág Hegyet; hát te volnál az? De azért, hogy így elkáromítalak, azért még nem haragszom! A fütykösömmel elnáspángollak ugyan, de megesett a szívem rajtad, az életed meghagyom! Hej, úrficska, szaladj csak vissza a táborba sebesen, aztán hídd elő a négy mennyei herceget, hadd csatázzam azokkal!
- Türtőztesd magad, te fattyú majom! - gerjedt nagy haragra a Kis Szent. - Nesze, kóstold meg a kardom pengéjét! Félreugrott a csapás elől a Nagy Szent, s odasújtott vasfütykösével. Hatalmas harc kerekedett kettejük között. Összecsaptak vagy háromszázszor, de még akkor sem dőlt el, melyik győzi le a másikat. Összeszedte végtére a Kis Szent isteni erejét, megrázta magát, s tízezer öles óriásalakba változott át: két kezében két háromhegyű, kétélű isteni kardját emelte - akkorák voltak azok, mint a szent Huasan-hegy* tetejének két csúcsa! -, s óriás, sötét ábrázatával, kimeredő agyaraival, veres képével, piros hajával gonoszul meredt a Nagy Szentre, s hatalmas csapással készült lesújtani rá.
Összeszedte azonban a Nagy Szent is isteni művészetét, s akkorára változott ő is, akár a Kis Szent. Ugyanolyan rettentő pofával emelte ő is kézrejáró bűvös vasfütykösét - akkora volt az is, akár az ég oszlopa a Kunlun-hegy tetején! -, s odavágott vele a Kis Szentnek.
Megrettent ám ettől a négy vezérlő majomgenerális! Reszkető kezükben a vezénylő zászlót se bírták emelni. Megijedt ám ettől a majmok sok vezére! Féltükben kardjukat se bírták mozdítani. Kang és Csang, Jao és Li marsallok, Kuo-sen s Cse-csien generálisok pedig kiadták a parancsot, nekieresztették a szalmafejű isteneket, neki a Vízfüggöny Barlangnak! Elszabadították a sólymokat, kutyákat, s számszeríjaikkal, íjaikkal hatalmas öldöklésbe kezdtek a majmok seregében. Megverték, megfutamították a négy majomgenerálist, fogságba ejtettek csakhamar majmot két-háromezret! A megrémült majomsereg elhányta lándzsáját, eldobálta kardját, elvetette pajzsát; futott, ki futhatott, mind jajgatott, óbégatott.
Azt már nem is beszélem el, hogyan szaladt meg a majomsereg fel a hegynek, be a barlang mélyibe, hogyan menekült, miként éjjel a macskabagoly elől a felriadt madársereg, mely szerterepülve csillagként borítja az eget, s hogyan nyertek rajtuk a Kis Szent s fivérei győzedelmet. Hanem mikor a Nagy Szent óriásalakjában harc közben egyszer csak meglátta tábora riadalmát, népe futását, elfogta az ő szívét is a rettegés. Visszaváltozott hamar földi alakjába, s bizony ő is futásnak eredt.
De máris nyomában volt a Kis Szent, s utána kiáltotta:
- Hová futsz? Térj meg, hódolj meg ízibe, akkor meghagyom életed! - de a Nagy Szentnek, miután minden kedve elment a hadakozástól, már csak egy gondja volt: a menekülés. Amint azonban a barlanghoz ért, már útjába állott a négy marsall s a két generális egész seregével:
- Hová futnál, majomfattyú? - kiáltottak rá kárörömmel.
Reszketett már a Nagy Szent keze-lába az ijedségtől; mit volt mit tennie, hamar tűvé varázsolta bűvös fütykösét, a fülébe dugta, aztán megrázta magát, s verébbé változott, felszállt egy fa tetejébe.
A hat fivérnek tátva maradt a szája. Néztek erre, néztek arra, de nem tudtak mást tenni, mint hogy karban ordítozták:
- Megszökött az ördögmajom! Megszökött az ördögmajom!
Ekkor ért oda a Kis Szent:
- Fivéreim! - kérdezte. - Nem láttátok errefelé szaladni?
- Az elébb épp körülfogtuk - zúgták az istenek -, s most egyszerre nincs sehol.
Körülnézett a Második Fiú ragyogó főnixszemével. Meglátta ám rögtön, hogy a Nagy Szent verébbé változott, s ott ül a fa tetején! Hamar visszaváltozott ő is földi alakjába, s eldobta lándzsáját, letette íját, megrázta magát, s sólyommá változott. Nagy szárnycsapásokkal felrebbent, hogy megfogja a verebet. De a Nagy Szent is résen volt! Felrebbent ő is, s abban a minutában nagy halászsassá változva, felrepült a magas égbe. A Második. Fiú sem volt ám rest, meglebbentette szárnyát, s azonmódon tengeri daruvá változott, s már bele is fúrta magát a felhők közé. A Nagy Szent előle menekülvén lebukott a levegőégből, le a vízbe, ott aztán megrázta magát, s hallá változva elbújt a víz alá. A Második Fiú is megérkezett közben a víz partjára, de a majomkirálynak nyomát sem találta. Elgondolkozott:
"Ez a majom biztosan a víz alá bújt - döntötte el magában, - Biztosan valami hallá, rákká változott. No, várj csak! Átváltozom én is, s megfoglak!" Azzal valóban halkapó jégmadárrá változott, szép csendesen odaszállt a patak végébe, ott megült a hullámokon, s várt.
A Nagy Szent meg hal képében úszott le csendesen a víz folyásával, és egyszer csak egy madarat pillantott meg maga felett szállni. Olyan volt, akár egy halászsólyom, de nem volt kék a tolla szegélye; kócsagformának látszott volna, de nem volt a fején bóbita; lehetett volna vén gólya, de nem volt veres a lába szára.
"Ez biztosan a Kis Szent elváltozott alakban! - ijedt meg a Nagy Szent. - Engem les!" Megfordult gyorsan úsztában, s nagy fodrot verve a vízben, menekült eszeveszetten. "Ez a fodrot verő hal - morfondírozott magában a Kis Szent - mintha ponty lenne, de nem veres a farka! Sügér lehetne, mandarinhal, de nem látom tarka pikkelyeit! Vagy tán kígyóhal? De nincs a fején csillag! Dévérkeszegnek meg tüskés lenne a pofája! Miért szökött el, amint meglátott? Biztosan a majom ez, hal képében!"
Oda is vágott a csőrével, hogy megfogja. A Nagy Szent azonban kibukott a vízből, vízikígyóvá változott, felsiklott a partra, s elbújt a fű között. A Kis Szent csapása célt tévesztett, de látta ám, hogy egy kígyó ugyancsak igyekszik kifelé a vízből. Kitalálta rögtön, hogy csak a majomkirály lehet. Sarkon fordult, s rögtön piros búbos szürkedaruvá változott, s kinyújtotta hosszú csőrét - olyan volt az, akár egy hegyes tűzpiszkáló -, hogy elkapja, felfalja a vízikígyót. De a vízikígyó ugrott egyet, s rögtön tarka vadlibává változott, s ártatlan, bamba képpel megült a vízben a káka, a nád között. Látta a Kis Szent, hogy ellenfele milyen silány alakot öltött - mivelhogy a vadliba a madarak közt a legalábbvaló, a legszemérmetlenebb: azt nem fogja el se a luanmadár, se a főnix, nem társul vele se sas, se varjú -, nem is ment hozzá közelebb, hanem felvette földi alakját, s elment, hogy fogja golyós íját, s egy golyóval leterítse egy szempillantás alatt.
Igen ám, de a Nagy Szent is élt az alkalommal! Lesietett sebesen a hegy oldalára, s ott elbújva nyomban egy földistenke templomává változott: nagyra tátott szája lett a templom ajtaja, a fogai lettek az ajtószárnyak, nyelve lett az isten szobra, a két szeme a két ablak. Csak a farkával nem tudott mit kezdeni. Végül is felmeresztette hátul, s templomi zászló lett belőle.
Megérkezett azonközben a Kis Szent is a hegyoldalba. Lőtt volna a vadlúdra, de nagy álmélkodására nem lelte már sehol. Amint meglátta a kis templomot, meghökkent, s tüzetesen szemügyre vette.
"Hiszen ez a majom! - nevette el magát, mikor meglátta a templom mögül felmeredő zászlót. - Ezzel akart elámítani engem! Láttam én már templomot, csak olyat nem, hogy a zászlaja mögötte legyen, nem pedig előtte! Ez a gazfickó játszik csak velem! Be akar csalogatni a templomba, hogy aztán megharapjon, bekapjon, dehogyis megyek én be? No, várj csak! Beverem én mindjárt az ablakot ezen a templomon, aztán szétrúgom az ajtaját is!"
"Hűha! - szörnyedt el a majomkirály magában. - Hiszen az ajtó a fogaim, az ablak a szemem! Ha kiveri őket, mi lesz velem?" Azzal egy hatalmas tigrisugrással a levegőbe vetette magát, eltűnt megint.
Szaladgált a Kis Szent erre-arra nagy buzgalmában, hogy a Nagy Szentet valahol feltalálja, mikor egyszer csak beléütközött fivéreibe, a négy marsallba, a két generálisba.
- No, bátyánk - érdeklődtek azok nyájasan -, megfogtad a Nagy Szentet?
- Ez a majom templommá változott, azzal akart elámítani engem - nevetett a Második Fiú. - Már épp be akartam verni az ablakát, szétrúgni az ajtaját, s egyszer csak nyoma veszett, nincs sehol! Hű, de dühös vagyok!
Nagy igyekezettel kémleltek, fürkésztek az istenek mindenfelé, de bizony nem volt sehol nyoma a majomkirálynak.
- No, csak őrködjetek itt, testvéreim - szólt bosszúsan a Kis Szent -, cirkáljatok fel-alá szorgalmasan, én megyek s megkeresem! - és ment is sebesen, felhőre szállva. Fent a levegőégben egyszer csak meglátta Pagodahordozó herceget a démont megmutató varázstükörrel. Ott álltak No-csával egy felhő tetejében.
- Nem láttad a majomkirályt, mennyei herceg? - kiáltott oda neki a Kis Szent.
- Erre nem járt - bizonykodott a fővezér -, pedig igen keresem ám a tükörrel!
Elmondta aztán erre a Kis Szent, mi történt, s hogy nem lelte fel sehol ellenfelét. Forgatni kezdte Pagodahordozó herceg a varázstükröt erre-arra, s egyszer csak nagyot kacagott.
- Eredj csak gyorsan, Kis Szent - kiáltott oda neki -, de siess ám! A majom láthatatlanná tette magát, kiszökött az ostromló gyűrűből, s tifelétek ment éppen, a Kuan folyó torkolatához!
Persze hogy útnak eredt a Kis Szent mindjárt hazafelé. A Nagy Szent azonban már meg is érkezett a Kuan folyó torkolatához, ott a Kis Szent képét vette magára, leugrott felhőjéről, s ment be egyenest a templomba. A kapuőrző bálványok, a démonkatonák nem ismerték fel, nagy alázatosan földre borultak előtte, ő pedig nagy méltósággal helyet foglalt az isten trónján, szítta az áldozati füstölők füstjét, fogadta kegyesen Tigris Li halát, madarát, disznaját kegyes áldozatképpen, szerencsehozó talizmánt osztott Sárkány Csangnak, gyermekáldást Csao Csiának, gyógyulást betegségéből Csien Pingnek. De ahogy ott fogadta éppen a hívek hódolatát, egyszer csak jelentették:
- Még egy isten érkezett!
Kisiettek a démonok, odanéztek a kapuőrző bálványok, s bizony megdöbbentek, mert az igazi Kis Szent volt az.
- Nem érkezett ide valami Éggel Egyenlő Nagy Szent? - érdeklődött embereitől a Második Fiú.
- Nem láttunk mi semmiféle Nagy Szentet - hebegték a kapuőrző bálványok -, de bent ül már egy isten, s fogadja a hódolatot!
Benyomta az ajtót a Kis Szent, s ment be dühösen a templomba; de a Nagy Szent is visszaváltozott közben igazi alakjába, s így fogadta:
- Ordíthatsz már, fiatalúr! Ez már az én templomom! Felkapta nagy dühösen a Kis Szent háromhegyű, kétélű kardját, hogy menten kettőbe vágja a betolakodót, de a Nagy Szent se hagyta magát! Kitért a csapás elől, előkapta füléből bűvös fütykösét, meglóbálta, hogy nagy fütykössé nőtt, azzal felvette a harcot ellenfelével. Szidták, ócsárolták egymást, bömböltek, verekedtek, ki a templomból, fel a felhőkre, ködökön keresztül, rohantak, verekedtek, s egyszerre csak megint a Virág-gyümölcs Hegynél találták magukat.
Azt már el sem beszélem, hogy mekkora rémülettel fogadta visszatértüket a mennyei sereg, s hogy fogták aztán körbe mégis a majomkirályt a Kis Szent seregei. Csak annyit, hogy a Nagyerejű Démonfejedelem megtette jelentését a Jáde Császár színe előtt, utána a Jáde Császár tovább folytatta a tanácskozást Kuan-jin bodhiszattvával, a Királyi Anyával meg az összes halhatatlanokkal, s egyszer csak megjegyezte:
- Ahogy elment a csatába a Második Fiú, azóta se hallottunk hírt felőle.
- Arra gondolnék én, szegényke szerzetes - tette össze kezét Kuan-jin bodhiszattva igaz papi módra -, hogy felségeddel meg a Tao Atyjával lemennénk kicsit a földre megszemlélni, mi a való!
- Van ebben valami - bólintott a Jáde Császár, s útnak is eredt a földre a halhatatlanok seregével. Ott aztán látták ám, hogy kifeszítette a mennyei katonaság az ég hálóit, föld hurkait, körülvették vele a harc helyét mindenfelől; Pagodahordozó herceg és No-csa királyfi ott állnak a levegőégben, s villogtatják ugyancsak a démont megmutató varázstükröt; a hadak gyűrűjében pedig vad gomolygásban harcol egymással a Kis Szent s a Nagy Szent elkeseredetten.
Kuan-jin bodhiszattva megköszörülte a torkát, s így szólt a Tao Atyjához, a Felséges Vénhez:
- No, mint vélekedsz tanítványomról, a Kis Szentről? Van ám benne isteni erő! Bekerítette már a Nagy Szentet, bár meg fogni még nem tudta; no de segítek én rajta mindjárt, hogy elfoghassa!
- Micsoda fegyvered van neked, ó, bodhiszattva? - álmélkodott a Felséges Vén. - Hogy akarsz segíteni neki?
- Odavetem én ezt a fűzfaágas vázát - mutatta a bodhiszattva kezében hordott jelvényét - egyenest a majom fejére. Agyon ugyan nem veri, de megtántorodik tőle, s a Második Fiú ráteheti majd a kezét.
- Ez a váza porcelán - kétségeskedett a Felséges Vén -, ütni jó vele; de ha a fejét el nem találod, hanem netán a vasfütykösét ütöd meg vele, nem fog-e ripityára törni? Egyet se mozdulj vele, majd segítek neki én!
- Hát neked mi fegyvered van? - álmélkodott most már a bodhiszattva.
- Van, van - hunyorgott ravaszul a Felséges Vén, azzal feltűrte a ruhája ujját, s a bal válláról előhúzott egy karikát.
- Ezt a fegyvert - mutatta oda a bodhiszattvának - a halhatatlanok hegye vasércének acéljából öntöttem, cinóberelixír segélyével készítettem, bűvös erővel lelkessé tettem. Mindenféle alakba változhatik, se tűz, se víz nem árt neki, s akármely lényt elfog, rabjává teszen. Hívom villámgyűrűnek, gyémánthuroknak is. Hajdanában, mikor átkelvén a Hankuan-hágón* elindultam, hogy megtérítsem a barbárokat s Buddhává legyek, bizony sokat köszönhettem neki útközben, mert megvéd engem mindentől akármikor. No, várj csak, majd mindjárt reábocsájtom!
Azzal az ég magasából alávetette a bűvös fegyvert. Pörgött, siklott lefelé a villámhurok, szállt le a Virággyümölcs Hegy tábora felé, aláereszkedett egyenest a majomkirály fejére. Javában küzdött a majomkirály a hét testvérrel elkeseredetten, észre nem vette, hogy közelít feléje a rettentő szerszám! Az pedig bűvös erejét megbénította, lábát megakasztotta úgy, hogy elvágódott. Fel is tápászkodott, és sietve megfutott, de már utolérte a Kis Szent kutyája, belevágta fogát a combjába, meg is állította. Elvágódott a földön a majomkirály, keservesen szitkozódott:
- Te embert elveszejtő! - szidta a kutyát. - Miért nem mész inkább őrizni gazdád házát, mit harapod itt meg az öreg Szun lábát? - Megpróbált feltápászkodni, de nem tudott; rajta volt már mind a hét isten, elnyomták, leteperték, nagy sebtében megkötözték, aztán kést rántottak, átverték vele a kulcscsontját, hogy nem tudjon többet átváltozni.
Visszavette magához ekkor a Felséges Vén bűvös fegyverét, s visszatértek az istenek mind a Bűvös Esthajnalpír Drága Csarnokába. Pagodahordozó herceg is összeszedte hadi népét, elbontották táborukat, s köszöntötték nagyban a Kis Szentet, hogy végre legyőzte a gonosz majmot. Az meg mentegetőzött, hogy neki se sikerült volna másképp, ha nem az ég kegyelméből, a többi isten segítségéből, de közbeszóltak fivérei:
- Ne szaporítsd már a szót, bátyánk, hanem gyerünk ezzel a gézengúzzal fel a mennyekbe, a Jáde Császár elébe, hogy az aztán kiossza, kinek mi jár!
Az esküdt testvérek azonban nem voltak rajt a halhatatlanok lajstromán, nem járulhattak hát a Jáde Császár elé. Hazaküldte hát őket a Kis Szent a Kuan folyóhoz seregével együtt azzal, hogy ő meg az égi haddal felmegy a mennybe, s aztán, ha meglesz a jutalom, hazatér, s vigadnak majd együtt. El is indult a had, győzelmi éneket zengve, fel az égbe, s az Áradó Fény Csarnokához érve jelentette az egyik mennyei mester a Jáde Császárnak:
- Megérkezett a négy mennyei herceg hada az elfogott majomdémon Éggel Egyenlő Nagy Szenttel, várják, hogy magad elé hívasd őket.
Kiadta a Jáde Császár a parancsot, küldte a Nagyerejű Démonfejedelmet, vinnék a gonosz bűnöst a démonnyakazó teraszra, hogy ott a gazfickót miszlikbe törjék.
Hej! Így van ez.



A ravasz, a vakmerő most kínokkal megtöretik,
Vitézségét, hősi kedvét soha meg nem törhetik.



* Szentségét Megnyilatkoztató Második Fiú - a kínai népvallás egyik démonűző istene, fő szentélye Kuancsouban van, Szecsánban. Csao Jü VI. századi szecsáni taoista bölcs, vagy Li Ping i.e III. századi szecsuáni helytartó második fiával azonosították.
* Huasan-hegy - Kína északi szent hegye Senhsziben.
* Valamikor a Jáde Császár húga - erkölcstelen viselkedéséért bátyja bezárta a hegy alá, ahonnét fia, a Második Fiú, szabadította ki, kettévágván a hegyet.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Címkék: megnyilatkoztató, megbizonyosodván, esthajnalcsillag, halhatatlanokkal, számszeríjaikkal, bodhiszattvával, megdöbbenésével, megfutamították, nekieresztették, elszabadították, majomgenerálist, bodhiszattvának, visszaváltozott, felvigyázójának, megharcolhassak, démonfejedelmet, gyémánthuroknak, visszatértüket, démonfejedelem, villámgyűrűnek, kegyeskedjetek, számszeríjakat, feltápászkodni, megparancsolta, morfondírozott, varázstükörrel, dévérkeszegnek, elkeseredetten, majomkirállyal, bodhiszattvája, megfeszítették, kócsagformának, aláereszkedett, majomgenerális, majomkirálynak, elgondolkozott, hatodik fejezet, ünnepre menvén, barackérés ünnepére, jelen lévő, többi mennyei, bodhiszattva nyomában, négy Mennyei, jáde Császár, mennyei hadakat, jáde Császárhoz, dolgok állásáról, bodhiszattva fáradjon, barackérés ünnepével, ünnepséget minden, majomördög ekkora, halál könyvéből, Nagy Szentet, Nagy Szent, Déli Tenger Potaraka Hegyének Nagy Kegyességű, Nagy Irgalmú, Vészektől Megmentő, Bajtól Szabadító Érzékeny Lelkű Kuan-si-jin*, Világ Hangjaira Figyelmező, Királyi Anya, Jáde Császárhoz, Áradó Fény Csarnokához, Mennyei Mesterrel, Mezítlábas Nagy Halhatatlan, Csiu Hung-csi Mennyei Mester, Bűvös Esthajnalpír Drága Csarnokába, Felséges Vénnel, Királyi Anyával, Jáde Császár, Keleti Győzelmes Istenek Földjének Aoláj, Virág-gyümölcs Hegyen, Akkor Pagodahordozó, Éggel Egyenlő Nagy Szentnek, Mezítlábas Nagy Halhatatlant, Felséges Vén, Virág-gyümölcs Hegyhez, Éggel Egyenlő Nagy Szent, Szun Vu-kung, Nagyerejű Démonfejedelemnek, Mennyei Mestert, Huj-antól Kuan-jin, Nagyerejű Démonfejedelemmel, Szentségét Megnyilatkoztató Második Fiú* Megigazult Urasága, Második Fiú, Virág-gyümölcs Hegyre, Virág-gyümölcs Hegy, Vízfüggöny Barlanghoz, Kegyességgel Ragyogó, Szellemével Megmutatkozó Herceg, Barackvirág Hegyet, Nagy Szentre, Vízfüggöny Barlangnak, Nagy Szentnek, Tigris Li, Sárkány Csangnak, Csao Csiának, Csien Pingnek, Virág-gyümölcs Hegynél, Nagyerejű Démonfejedelem, Felséges Vénhez, Virággyümölcs Hegy, Jáde Császárnak, Éggel Egyenlő Nagy Szenttel, Nagyerejű Démonfejedelmet, Szentségét Megnyilatkoztató Második Fiú, Csao Jü VI,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
11.20. 23:33 A Salvini-féle migrációs törvények módosítását jelentette be az olasz belüg...
11.20. 23:12 Néppárti kongresszus - Morawiecki: a populistákról beszélve Tusk megfoghata...
11.20. 23:03 Visszavonul a közéleti tevékenységtől András yorki herceg
11.20. 22:43 Krónika 15. rész (jogharmonizációs csomag)
11.20. 22:33 Férfi kosárlabda BL - Szombathelyi vereség a Brindisi otthonában
11.20. 22:23 Férfi vízilabda BL - A Pro Recco sem tudta legyőzni a címvédő Ferencvárost,...
11.20. 22:12 Férfi kosárlabda EK - Győzött Varsóban és továbbjutott a Körmend
11.20. 22:03 Orbán Balázs: egyedül a nemzeti intézmények képesek megvédeni a közösségeke...
11.20. 22:03 Elhunyt Dömötör Zoltán olimpiai bajnok vízilabdázó, Eb-aranyérmes úszó
11.20. 22:02 Curling Eb - A magyar férfi csapat a csehektől is kikapott
Tudjátok ?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
Káros az alkohol ? Ha igen akkor mennyire ?
még több kérdés
Blog Címkék
Png virág  Válasszunk csillagot  Ritka - kék rózsák  Kötögető  Rózsaszín rózsa  Köszönöm  Facebookon kaptam  El tudsz futni magadtól?  Jön a mikulás  Png nő  Mona Lisa  Az igazi jó kalandokat, mindig...  Baranyi Ferenc: Mi mit nyom?  Rád is tartozik  Önkéntesek mentik Velencében ....  Nő piros kalapban  Őszi kép  Mikulás kutyus  Érted égjen  Élet  Temetőink is kihalnak ... Kőri...  Őszi csendélet  Lator László : Álomban utak  Útravaló – 2019. novembe...  Szobámban  Facebookon kaptam  Elég, ha ...  Jó reggelt kedves látogatóimna...  Facebookon kaptam  Kellemes délutáni időtöltést  Átéléssel  Rózsa szívvel  Pille cukros  Őszi kép  Mérték  Facebookon kaptam  Tanács  Kellemes kikapcsolódást  Retro ollók  Több színű falevelek - őszi ké...  Mikulás kutyus  Isteni bölcsesség  Kellemes kikapcsolódást  Gerbera  Őszi kép  Mosolygós szép vasárnapot  Almázó sünik  Szép őszi napot  Válasszunk csillagot  Az igazi jó kalandokat, mindig...  Uszályos hosszú ruhában megy a...  Gerberák  Őszi png  Boldog szülinapot a ma ünneplő...  Üdv. mindenkinek!  Szíves üdvözlet  Kellemes délutánt kívánok  Pille cukros  Nyári emlék  Szép napot  Kellemes kávézást  Retro autó  Facebookon kaptam  Lator László : Álomban utak  Facebookon kaptam  Kutya vödörben  Őszi kép  Szobámban  Rád is tartozik  Rád is tartozik  Kardvirág  Facebookon kaptam  Jó reggelt , szép napot  Facebookon kaptam  Romantikus szép estét  Mona Lisa  Érted égjen  Magyar Katolikus Püspöki Konfe...  Őszi kép  Facebookon kaptam  Frissen csavart  Több színű falevelek - őszi ké...  Png nő  Negyven fok  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Jó reggelt , szép napot  Őszi kép  Őszi csokor  Sárga rózsa  Nyári emlék  Facebookon kaptam  Borúra derű jön  Facebookon kaptam  Szép őszi napot  Vétek  Facebookon kaptam  Png nő  Szó  Több színű falevelek - őszi ké... 
Bejegyzés Címkék
hatodik fejezet, ünnepre menvén, barackérés ünnepére, jelen lévő, többi mennyei, bodhiszattva nyomában, négy Mennyei, jáde Császár, mennyei hadakat, jáde Császárhoz, dolgok állásáról, bodhiszattva fáradjon, barackérés ünnepével, ünnepséget minden, majomördög ekkora, halál könyvéből, négy sárkánykirály, felső világba, fickó rühellvén, csodabarackok kertje, ünnepséget rendezvén, lakomára beosonkodott, drága ételeket, bodhiszattva nyomban, hegy vidékén, hegy körül, istenek szigorúan, nagy körülzárásból, déli tenger, hadi helyzetet, őrállók sietve, parancsot Pagodahordozó, vezéri sátorba, mennyei hercegek, harc állását, vezérek Huj-annal, bodhiszattva együgyű, hadi helyzetről, bodhiszattva keze, tanítványok között, tanítás őrzője, déli tengeren, levegőben vagdalkozott, barlang előtt, mennyei katonaság, négy mennyei, küzdelem fáradságától, föld hurkait, majomkirállyal csatázván, majmok népéből, ellenség bennünket, vasbunkómmal megmérkőztem, seregtől érkezett, alsó világ, udvarba eléd, segítségkérő levelet, démonfejedelem felhőre, isten templománál, kapuőrző bálvány, mennyek követét, felséges izenetet, mennyei követ, gonosz majomdémont, akarattal mind, szempillantás alatt, keleti tengeren, mennyei hercegekkel, bemutatkozás után, fővezér apróra, küzdelemben kudarcot, démont megmutató, majomdémon vereséget, szalmafejű istenek, majomsereg példás, sereg közepében, nagy zászló, fattyú démon, hatalmas méltóságot, majomsereg közben, hírt gyorsan, majomkirály aranygombos, alsó világba, fütykösömmel elnáspángollak, szívem rajtad, életed meghagyom, táborba sebesen, kardom pengéjét, csapás elől, szent Huasan-hegy*, négy vezérlő, vezénylő zászlót, szalmafejű isteneket, majmok seregében, négy majomgenerálist, megrémült majomsereg, barlang mélyibe, macskabagoly elől, felriadt madársereg, gondja volt, négy marsall, fülébe dugta, , ,
2019.10 2019. November 2019.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 868 db bejegyzés
Összes: 868 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 61
  • e Hét: 2037
  • e Hónap: 7885
  • e Év: 112177
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.