A Ku Klux Klán története - Klux Klán,Egyesült Államokba,American Protestant Union,Republican Party,Republikánus Párt,Native American Party,Natív Amerikaiak Pártja,Amerikai Egyesült Államok,American Protective Association,Andrew Johnson,Bureau Bill-t,Thomas,Ulysses,John Brown-féle,Igaz Emberek,Pale Faces,Sápadt Arcok,White Brotherhood,Fehér Testvériség,White Rose,Fehér Rózsa Rendje,Klux Klánt,John,James,Calvin Jones,Richard,Frank,Klux Klánon,Nathan Bedford Forrestet,Konföderációs Hadsereg,Birodalmi Varázslónak,Nathan Forrest,Nathan Forrestnek,Nagy Sárkányokat,Nagy Sárkányok,Nagy Titánok,Nagy Óriások,Éjszakai Sólyomból,Nagy Küklopszok,Éjszakai Sólyom,Nathan Bedford Forrest,Birodalmi Varázsló,Birodalmi Varázslója,Géczi Zoltán, - eposz Blogja

Továbbiak »

Belépés

			eposz.blog.xfree.hu
(Merkúr: Csillagjegy: Szűz: Föld) (Nap: Aszcendens: Oroszlán: Tűz) "Isten létezhet Sátán nélkül, Sátán nem létezhet Isten nélkül." Eposz			Lauter Szabolcs 1987.09.04 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A Ku Klux Klán története

2019-03-27 07:38:11, szerda

	[Konföderációs katonák: többségük támogatta a rabszolgatartás intézményét] * Az első Ku Klux Klán: A forrás A Ku Klux Klán életre hívásának és népszerűségének okai a korabeli társadalmi viszonyokban gyökereznek. A Klán, miként a natív amerikaiak által létrehozott társadalmi mozgalmak többsége, felállítását és túlélését egyfajta önvédelmi mechanizmusnak köszönhette. A régi amerikaiak, akik a pioníroktól származtatták magukat, rossz néven vették az Európából áramló új lakosok számbeli növekedését és térnyerését. A konfliktus egyrészt az anyagi érdekek mentén realizálódott: a jenkik féltették verejtékes munkával megkeresett javaikat, és attól tartottak, hogy az általuk feltört földekre érkező új jövevények gátat vethetnek gazdasági érvényesülésüknek. Az ellentét mindemellett vallási színezettel is bírt: a pionírok a kereszténység gyakorlásának protestáns változatát kultiválták, míg az újonnan érkezettek főleg a katolikus vallás mellett kötelezték el magukat. A jenkik úgy vélték, hogy ők hozták létre az Újvilág és a gazdasági fellendülés alapjait, míg az új jövevények leginkább csak a betakarításra érkeztek, és munkájuk gyümölcsét kívánják leszakajtani. A főként holland és angol gyökerekkel rendelkező régi telepesek erős visszatetszéssel szemlélték a nagy tömegben érkező ír, olasz és lengyel bevándorlók térnyerését. New York és a nagyvárosok többsége lassan elveszítette régi, falusias jellegű arculatát, és a frissen érkezett katolikusok saját igényeiknek megfelelően alakították át őket. Az írek, a lengyelek és az olaszok közt sok talpraesett üzletember volt, akik ügyesen forgatták a pénzt, és éltek a rendelkezésükre álló törvényes lehetőségekkel, így viszonylag rövid idő alatt komoly vagyonokat halmoztak fel, és szépen prosperáló cégeket építettek fel a semmiből. A magukat natív amerikaiakként azonosító, többnyire mezőgazdasági szférában foglalatoskodó személyek közül sokan ellenérzésekkel viseltettek irántuk, a gazdasági alapon fogant ellenérzések pedig vallásos színezettel gazdagítva már elégségesnek bizonyultak ahhoz, hogy nemtetszésüket szervezett formában is kimutassák. A demográfiai folyamatok pedig igazolták félelmeiket, 1830 és 1850 között több mint 2,5 millió külföldi érkezett az Egyesült Államokba, akik a 13 milliós népességen belül is külön réteget alkottak. Ezek a bevándorlók, főként a katolikus írek és az olaszok nem tudták, és nem is igazán akarták elsajátítani a helyi hagyományokat, így a társadalmi integrációval szemben az elkülönülést választották. Saját településeket emeltek, saját iskolákat alapítottak, saját vallásukat saját templomaikban gyakorolták, biztonságukat pedig saját embereikből felállított félkatonai szervezetek által vigyázták. Az új bevándorlók remekül alkalmazkodtak a körülményekhez és gyorsan gyökeret növesztettek, ám egyszersmind féltve őrizték az óhazából származó hagyományaikat, és nem kívántak beleolvadni a többségi társadalomba. A protestáns amerikaiak eleinte elszórt, egymással nem összehangoltan tevékenykedő társadalmi sejtekként, majd idővel már szervezett formában álltak ki érdekeik mellett, Először az American Protestant Union nevű szervezet került felállításra, amelyből később kialakult a Republican Party, vagyis a máig is létező Republikánus Párt. Az alapító okirat egyik passzusa világosan kifejezte a protestáns többség katolicizmussal szembeni állásfoglalását: "a pápista felsőbbség tana nyíltan szemben áll a köztársasági kormányformával" - szerepelt a dokumentumban. 1845-ben, Philadelphiában megalakult a Native American Party (Natív Amerikaiak Pártja), amelynek tisztségviselői beszédek, sajtóközlemények és szórólapok útján hozták nyilvánosságra aggodalmaikat, miszerint az Amerikai Egyesült Államok előbb-utóbb "Európa leprásainak ispotályává, fegyencteleppé" fog zülleni. A katolicizmus terjedését alapul véve kijelenthető, hogy a jenkik félelme korántsem volt alaptalan: még 1830-ban csupán 230, 1854-ben 1712, 1890-ben pedig 12000 katolikus templom létezett az ország területén. A katolikus bevándorlókkal szembeni társadalmi ellenszenv a 19. század utolsó negyedében több új katolikusellenes mozgalmat hívott életre, többek között az American Protective Association nevű szervezetet, amelynek tagsága határozottan kiállt a pápaság intézményével szemben, és hevesen támadta a kereszténység eme intézményesített, merev hierarchiára épülő formáját. A polgárháború után a többségi társadalom által táplált ellenségkép jelentős mértékben átalakult, és a katolikus bevándorlókon kívül immáron az addig rabszolgasorban sínylődő fekete kisebbség is célkeresztbe került. Mivel a korabeli viszonyok rövid demonstrálása nélkülözhetetlen a Ku Klux Klán ideológiájának és tevékenységének tárgyalása szempontjából. mindenképpen érdemes megállni egy pillanatra, és górcső alá venni a feketék társadalmi és politikai megítélését. Az északi államok győzelme után a Kongresszus eltörölte a rabszolgaság intézményét, és elviekben garantálta a feketék számára a szavazati jogot. Mindemellett botorság lenne azt hinni, hogy a polgárháború célja a feketék felszabadítása volt: a politikai és civil szféra jelentős hányada döbbenettel fogadta a törvény kihírdetését. Andrew Johnson elnök 1866 áprilisában megvétózta a Freedmen's Bureau Bill-t, majd így nyilatkozott Missouri kormányzója, Thomas C. Fletcher felé: "Ez az ország a fehér emberek országa, és Isten segedelmével, míg én Elnök vagyok, a fehér emberek érdekében fogjuk kormányozni." Más alkalommal így vélekedett: "Mindenkinek el kell fogadnia, és el fogja fogadni, hogy a fehér faj felsőbbrendű a fekete fajnál, és míg eskünk szerint megteszünk mindent, hogy a mi jelenlegi szintünkre emeljük őket, ugyanezen idő alatt oly módon kell emelni saját intellektuális színvonalunkat, hogy a két faj egymáshoz viszonyított helyzete azonos maradjon." Vitára ingerlő, mai szemmel nézve elfogadhatatlan állásfoglalás - főként az Amerikai Egyesült Államok elnöke szájából. A Kongresszus azonban bölcsebbnek mutatkozott, és az elnöki vétó ellenére is elfogadta a törvényt. Ulysses S. Grant, a győzedelmes uniópárti hadsereg legendás generálisa, egyszersmind korábbi rabszolgatartó és leendő elnök, a következőképpen foglalt állást a kérdésben: "Ha tudtam volna, hogy harcunk következménye a feketék felszabadítása lesz, a másik oldal számára ajánlom fel kardom." Talán ebből a néhány idézetből is kiviláglik, hogy a fehér protestáns amerikaiak többsége korántsem kívánta egyenrangú állampolgárként üdvözölni a feketéket. Sokan voltak, akik riasztónak találták a néger közösségek térnyerését, így nem csoda, hogy egyes társadalmi szervezetek addig védekező taktikája a jogszabály érvénybe lépésének hatására erőteljes támadásba váltott át. Az északi államokban viszonylag alacsony volt a feketék aránya, ám a déli államok területén élők rettegtek tőle, hogy az addig rabszolgasorban tartott feketék a közélet és a politika színterén immáron felülkerekedhetnek az egykori rabszolgatartók fölött. A patrióta érzelmek által fűtött, a pionírok protestáns örökségét ápoló jenki aktivisták számára a feketék elvben megadott szavazati jogának erőszakos korlátozása így központi kérdéssé vált. A félelmeket csak tovább tüzelte a délvidéken tapasztalható politikai és közigazgatási káosz, ráadásul 1866-ban, a Klán alapításának idején még élénken élt az emberek fejében az 1859-es John Brown-féle rabszolgafelkelés emléke. A fehér közösségek jól tudták, hogy a feketék számára garantált jogok csak papíron léteznek, és a rabszolgák felszabadítása voltaképpen alig több formális jogi aktusnál, ám tartottak tőle, hogy az idő múlásával a feketék megtanulnak élni ezekkel a jogokkal, és felszámolják a polgárháború által térdre rogyasztott déli fehér lakosság törékeny dominanciáját. Ez a társadalmi réteg, és főként reprezentánsai, a nincstelenné vált ültetvényes arisztokrácia, protestáns önérzetében roppant erős volt, miként megingadhatatlanul hitt a fehér faj felsőbbrendűségében. A gazdasági körülmények romlása pedig tovább élezte az ellentéteket. A polgárháború gazdasági válságba torkollott, a szegénység térnyerése pedig - nem kifejezetten kedvezett a bölcs döntések, valamint a társadalmi konszenzus keresését forszírozó személyek és szervezetek számára. Törvényszerű volt hát, hogy a gazdasági válság és a közigazgatási káosz a szélsőségek térnyerését vonja maga után, miként az is előre látható volt, hogy katalizátorként hat az önérzetében jócskán megtépázott fehér lakosság dominanciáját vigyázó szervezetek erősödése szempontjából. A katolikus társadalmi, közigazgatási és gazdasági viszonyok igen kedvező táptalajt biztosítottak a Ku Klux Klán számára, így a szervezet gyorsan szárba szökkent, és erőteljes növekedésnek indult. (Ha csak lábjegyzet formájában is, de mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a tárgyalt korszakban több, a Ku Klux Klán által vallott ideológiákhoz hasonlatos elveket gyakorló szervezet is tevékenykedett Délen, amelyek főként a Konföderációs hadsereg veteránjai közül toborozták a tagságot. Többek között ilyen szervezetek voltak a Men of Justice [Igaz Emberek], a Pale Faces [Sápadt Arcok], a White Brotherhood [Fehér Testvériség], vagy az Order of the White Rose [Fehér Rózsa Rendje]). A Ku Klux Klánt 1885 karácsonyán hívta életre a Konföderációs hadsereg 6 veteránja, Pulaski városában, Tennessee államban. Az alapítók névsora: John G. Lester százados, James R. Crowe őrnagy, John B. Kenedy, Calvin Jones, Richard R. Reed, és Frank O. McCord. Valamennyien jó családból származó, tehetős, a korabeli társadalmi normák és oktatási rendszer szerint jól iskolázott fiatal férfiak voltak. Meglehetősen triviális szándék vezette őket, mikor az ördögi társulás mellett kötelezték el maguk: az egykori katonák leginkább önnön szórakoztatására alapították a társaságot, mivel a háborús időszak végeztével életüket unalmasnak, eseménytelennek látták, és az álmos, kicsiny település nem sok izgalmat tartogatott számukra. Tevékenységük eleinte leginkább arra korlátozódott, hogy fehér csuklyákba és leplekbe öltözködve éjszakánként kilovagoltak, és a környékbeli feketéket riogatták. Talán említeni sem kell, hogy a tanulatlan, babonás négereket halálra rémisztette a fehér ruhás lovasok látványa, így gyorsan szárnyra kapott a szóbeszéd, miszerint a Konföderációs hadsereg elesett katonáinak szellemei vágtáznak éjszakánként a város körül. A bizarr mulatság gyorsan felkeltette a környékbeli fehér férfiak figyelmét, akik felkeresték az alapítókat, és arra kérték őket, hogy engedélyezzék számukra a belépést. A szervezet tehát bővülni kezdett, az alapítók pedig, látván az egyre szaporodó számú tagságot, úgy döntöttek, hogy rendezik a Ku Klux Klánon belül tapasztalható, addig oly esetleges viszonyokat, és formális társasággá teszik a Klánt. A 6 alapító 1867 elején szövegezte meg a titkos társaság működési szabályzatát, majd április hónapjában gyűlést írt ki, amelyen Nathan Bedford Forrestet, a Konföderációs Hadsereg egykori ezredesét választották meg az első Birodalmi Varázslónak. Nathan Forrest személyiségéből és múltjából adódóan is tökéletes ember volt erre a posztra: a polgárháború előtt roppant tehetős ültetvényes volt, aki impozáns vagyonra tett szert a rabszolgákkal folytatott kereskedelemből, ám a harcok végeztével birtokát elpusztítva lelte, egykori rabszolgái szétszéledtek, megélhetése pedig bizonytalanná vált. A fényűző gazdagságnak tehát végleg nyoma veszett, és szűkös idők köszöntöttek a veteránra, aki mély gyűlölettel fogadta a feketék egyenjogúsítását szolgáló törekvéseket, és sértett gőggel szemlélte a társadalmi folyamatokat. Nathan Forrestnek szinte semmilye sem maradt, alig egyetlen dologgal bírt, amelynek igazán hasznát vehette - ez pedig a polgárháború során felhalmozott katonai tapasztalata volt. A Ku Klux Klán szerkezetét az ő elképzelései alapján határozták meg, így a szervezet militarista jelleget öltött. Az egyes államokat Birodalmaknak nevezték, és minden egyes Birodalom élére Nagy Sárkányokat választottak. A Nagy Sárkányok valamennyien rendelkeztek saját tanácsadói és végrehajtói testülettel, amelyek 8 főt számláltak, és akiket Hidráknak neveztek. A területi felosztás tovább tagolta a Birodalmakat, amelyeket további megyékre, Domíniumokra osztottak. A Domíniumokat a Nagy Titánok igazgatták, akik munkáját 6-6 Fúria segítette. A hierarchia következő egységei a megyék voltak, amelyeket Provinciáknak neveztek. A Provinciákat a Nagy Óriások kormányozták, tanácsadó testületük 4 Éjszakai Sólyomból tevődött össze. A területileg legkisebb egységek a Barlangok voltak, amelyeket a Nagy Küklopszok vezettek, kiknek oldalán 2-2 Éjszakai Sólyom foglalt helyet, míg a tisztséggel nem rendelkező tagok, a közkatonák a Lidérc névre hallgattak. [Nathan Bedford Forrest, az első Birodalmi Varázsló] Bár a Klán létszáma eleinte igen szerény volt, a tagság folyamatosan gyarapodott, hiszen sokan helyezkedtek szembe a kialakulófélben lévő új renddel, és sokan ellenezték a rabszolgák felszabadítását. Nemcsak a konföderációs, de a kékszín mundéros uniópárti sereg egykori katonái közül is szép számmal kerültek ki olyanok, akik visszatetszéssel szemlélték a feketék felszabadítását, így feltétlen támogatóivá váltak a szervezetnek. A Ku Klux Klán tevékenysége eleinte a környékbeli városokra korlátozódott, tehát Pulaski vidékén tartottak gyűléseket, és itt rendezték meg a demonstratív felvonulásokat. Nathan Forrest - ambíciózus és elhívatott ember lévén - komoly gondot fordított a hatékony propagandatevékenységre. Az újságok folyamatosan beszámoltak a Klán gyűléseiről, és cikkeket publikáltak a szervezet által hirdetett ideológiáról. A Ku Klux Klán által kiadott dokumentumok hangvétele fenyegető volt, így a korabeli nyomtatott anyagok évtizedekre előre meghatározták a propagandacélokat szolgáló kommunikáció főbb jegyeit, amely a Klán történelme során igen keveset változott. Az első sajtókommünikék egyike így nyilatkozott a fekete kisebbségről: "szentségtelen feketék, kiket Isten megátkozott, óvakodjatok és tűnjetek el". Nathan Forrest, a Klán első Birodalmi Varázslója tehát megalapozta a Ku Klux Klán által gyakorolt intézményesített rasszista gyűlölködés technikáit, amely vészterhes örökség generációkon át kísértett, és kísért napjainkban is. Torrente del Bosque (Géczi Zoltán)

0 komment , kategória: Általános

Címkék: intézményesített, sajtóközlemények, katolikusellenes, nélkülözhetetlen, visszatetszéssel, szórakoztatására, egyenjogúsítását, állásfoglalását, ellenérzésekkel, katolicizmussal, kormányformával, philadelphiában, sajtókommünikék, tisztségviselői, rendelkezésükre, következőképpen, kialakulófélben, felszabadítását, személyiségéből, kereskedelemből, eseménytelennek, katalizátorként, tevékenységének, elfogadhatatlan, rabszolgasorban, rabszolgatartók, állampolgárként, rabszolgatartás, népszerűségének, fegyencteleppé, amerikaiakként, nyilvánosságra, felszabadítása, összehangoltan, rabszolgatartó, hagyományaikat, rabszolgatartás intézményét, korabeli társadalmi, natív amerikaiak, régi amerikaiak, pioníroktól származtatták, konfliktus egyrészt, anyagi érdekek, jenkik féltették, általuk feltört, ellentét mindemellett, kereszténység gyakorlásának, újonnan érkezettek, katolikus vallás, gazdasági fellendülés, betakarításra érkeztek, főként holland, Klux Klán, Egyesült Államokba, American Protestant Union, Republican Party, Republikánus Párt, Native American Party, Natív Amerikaiak Pártja, Amerikai Egyesült Államok, American Protective Association, Andrew Johnson, Bureau Bill-t, Thomas, Ulysses, John Brown-féle, Igaz Emberek, Pale Faces, Sápadt Arcok, White Brotherhood, Fehér Testvériség, White Rose, Fehér Rózsa Rendje, Klux Klánt, John, James, Calvin Jones, Richard, Frank, Klux Klánon, Nathan Bedford Forrestet, Konföderációs Hadsereg, Birodalmi Varázslónak, Nathan Forrest, Nathan Forrestnek, Nagy Sárkányokat, Nagy Sárkányok, Nagy Titánok, Nagy Óriások, Éjszakai Sólyomból, Nagy Küklopszok, Éjszakai Sólyom, Nathan Bedford Forrest, Birodalmi Varázsló, Birodalmi Varázslója, Géczi Zoltán,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]