Regisztráció  Belépés
erzsikepuskas.blog.xfree.hu
Okos emberek is tanulhatnak másoktól. Puskás Erzsébet
1934.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
gyermeknapra
  2018-05-26 21:02:43, szombat
 
 





........



...... .....



Fecske Csaba: Jó leszek



Ezentúl jó leszek, állítom.
Reggeltől estig, tetőtől talpig
Csupa jó leszek.
A füleimet ezentúl mindig megmosom.
Rendbe rakom a ruhám,
tiszták lesznek a körmeim,
köszönök szépen mindenkinek,
azt teszem csak, ami szép és jó.
Ha márjóleszek - és ezután az leszek!
Nem verekszem, nem csúfolkodom,
nem húzom meg a lányok haját.
Semmit se teszek, amit nem szabad,
a legeslegjobb gyerek én leszek!
Mert ezt a sok jóságot
észben tartani, azért nem
tudja egy ilyen kisgyerek.


Szabó Lőrinc: Sokat tud az én kezem


Sokat tud az én kezem,
sokat tud az ujjam,
benne mindenféle régi,
s mindenféle új van.

A régi a lecke
s én gyártom az újat,
hogy megnőve, szép hazámnak
segíteni tudjak.

Festek, , írok, építek
tornyot, hidat, embert,
papíromon sok a ház,
és csak úgy nyit a sok kert.

Betű gurul, neve ó
arca, mint a Holdé,
szeme nő és farkat ereszt:
most úgy hívják, hogy gé.

Rajz, betű és száz tudás
van az én ujjamban,
bennem is nő, szépül, épül
ami odakinn van.

Jó szerszám az én kezem,
az eszem se rosszabb,
gyönyörű ma a világ, de
gyönyörűbb lesz holnap.



 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Bernát János: Az árva csillag
  2018-05-24 08:54:36, csütörtök
 
  Bernát János Az árva csillag...






Volt egyszer egy csillag

, ki égről lemászott,
s zöldellő fenyőknek legcsúcsán tanyázott.
Néha meg ráült egy-egy erős gallyra,
s hintázott rajta hol jobbra, meg balra.
A tündöklő kis csillag oly boldognak látszott,
mert fenyőtobozokkal biz` órákig eljátszott.
Hisz árva csillag volt ő, de ki nem mutatta,
s ha nem volt ki lássa, hát könnyeit hullatta.
Ajándékot

néki még senki sem adott,
pedig szerette volna, de szép nevet sem kapott.
Aztán egy napon, mikor sűrűn hullt a hó,
arra ment szánjával a jó öreg télapó.
Az árva kis csillag meg oly nagyon pityergett,
s fagynak hűs szelétől meg annyira didergett,
hogy télapó szánjával mellette megállott,
hisz pityergő csillagot még éltében nem látott.
Mi a baj kis csillag,

mért sírsz ily keservvel?
hisz tán már alig látsz könnyező szemeddel!
No, én biz nem foglak a fa tetején hagyni,
hideg lesz az éjjel, s itt fogsz te megfagyni!
Azzal a csillagot maga mellé vette,
s tartalék sipkáját a fejére feltette.
Nem itt kéne lenned, odafönn az égen,
hisz oda születtél nem is olyan régen!
Mondta a télapó, de biz mindhiába,
s közben sálat kötött a kis csillag nyakába.
Hová mehetnék én,

hisz ott senkim sincsen,
s mit most nékem adtál, az mind összes kincsem!
Mért nincs nékem nevem, s mért vagyok én árva,
s mért vannak előttem még az ajtók is bezárva?
Fakó a fényem is, és senki rám sem néz,
olyan vagyok én, mint az ízét vesztett méz!
Elmondta, hát mi fáj, mást nem is óhajtott,
közben a télapó, meg hatalmast sóhajtott.
Fényecske lesz hát ezután a neved,
s én felnevellek téged, nékem elhiheted!
Kandallóm tüze meg jó meleget ígér,
s te leszel, ki útjaimra messzire elkísér.
Itt fogsz te szánkómnak a legcsúcsán ülni,
s együtt fogunk messze, az égre felrepülni.
A szívtelen emberek meg bármit is csinálnak,
az elárvult gyermek is fontos a világnak!



 
 
0 komment , kategória:  Bernát János  
Gyurcsó István: Fehér ruhás hóvirág
  2018-05-24 08:32:56, csütörtök
 
  Gyurcsó István- Fehér ruhás hóvirág



Csingiling, csingiling,
enyém most a szó,
lehet körülöttem
akármennyi

hó.

Én vagyok az első
tavaszi virág,
játszik a szél,

játszik,
köszönt a világ.




Link
 
 
0 komment , kategória:  Gyurcsó István  
Ecsedi Éva:Szeretlek
  2018-05-23 10:48:45, szerda
 
  Ecsedi Éva

Szeretlek





Szeretlek, mint a tavaszi réten röppenő madár a napot,
Szeretlek, mint a sötétkék égen szikrázó csillagot,
Szeretlek, mint tavaszi záporokat a friss vetés,
Szeretlek, mint szellőt forró nyári napsütés.

A szerelem oly szép...
S a bennem kigyúlt fények szikrázva vibrálnak,
Nem tépik már vad viharok a búslombú fákat,
Nincsenek már csillagtalan éjjelek, sem fellegek,
Elvonultak az üvöltő vad szelek, a félelmek...
...szeretlek.
/


 
 
0 komment , kategória:  Ecsedi Éva  
Várnai Zseni:Bántanak, Anyám!
  2018-05-22 13:21:26, kedd
 
 
Várnai Zseni

Bántanak, Anyám!


Mily régen volt, hogy szívedhez simultam panaszra,
ha bántottak vásott nagyobbak,
kicsinyke gyöngét, engem,
tavaszi, gyöngyöző könnyzáport harmatoztam,
mily jó is volt akkor karodba menekednem:
Bántanak, Anyám!


Te vidámra simogattál, és derűsre derítettél,
mert tudtad, hogy jó vagyok,
és elosztom a falat kenyerem,
s hogy sírok a kutyáért is, ha megdobálják a rosszak,
tudtad, hogy aki megüt, azt vissza nem verem,
Link

ha bántanak, Anyám!


Most hívséges, igaz tanúm lehetsz a világban,
mert újra csak megűznek
a szívtelen, gonosz nagyobbak,
halálig hajszolnak, és lelkem díszeit tépik,
mint erdei ordasok, csattogva acsarkodnak:
bántanak, Anyám!


Hallod-e kiáltásom az irdatlan rengetegben?!
már nem szólok szelíden,
gyöngén és megriadva,
de csordult haraggal, mint lángoló angyal,
vértezve páncélos, fénylő igazamba:
bántanak, Anyám!!


Mert új évek emlője csurgatta tejét ereimbe,
vad, táltos esztendők
tűztejét szívta a gyermek,
oly hasztalan a könny, ha bántanak, Anyám,



én nem sírok többé, én visszaütök, ha vernek,
ha bántanak, Anyám!

 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni:
  2018-05-22 13:03:37, kedd
 
  Várnai Zseni · ANYÁM AZ ŐSZBEN


Várnai Zseni
....


ANYÁM AZ ŐSZBEN
Oly kicsire zsugorították az évek,
meggörnyesztették a szenvedések,
a háta hajlott, a szeme árkos,
s mint a fa kérge, arca ráncos.
Pompázó szépnek sohse láttam,
csak

munkában, kopott ruhában,
remegni értünk, sírni, félni,
én nem láttam az anyámat élni.
Mint dús gyümölcsfa, megszedetten
áll ő kopárra szüretelten
a késő őszben, s földre hajlik,
panaszló hangja alig hallik.
Gyümölcsei már mind leértek,
magában néz elé a télnek,
a hosszú télnek, elmúlásnak,
lassan a földberoskadásnak.
Deres fejét

az ősz belengi,
látom őt lassan ködbeveszni,
belehullni az öröklétbe,
időtlen, nagy végtelenségbe.
Termő porából élet érik,
aranyszíve a napban fénylik,
így él majd ő gyümölcsben, fában,
elmúlhatatlan anyaságban.



 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Vészi Endre: Zőld lángra gyújt majd
  2018-05-21 13:13:28, hétfő
 
  ZÖLD LÁNGRA GYÚJT MAJD



Zöld lángra gyújt majd a vidék
s a sűrű ködök szövetét
a reggel kése tépi szét.

Ó, látod, miként fekszem itt,


lesem az álom kebleit,
pedig tudom, hogy nem segít.

A karcsú fűzfák

hajlanak,
s a víz alatt a kék halak
az álmaimba siklanak.

Álmomban halak, angyalok ...
Fülemben csöndes kardalok,
révedező és jó vagyok.

Jöjjetek

tavasz lángjai,
a légben fények ágyai,
madarak mennyországai.

E táj, e révület betölt,
a Nap, mint madáranya száll
s a héjjas bánatból kikölt.



 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre  
Wass Albert : A zászlótartó
  2018-05-21 12:48:19, hétfő
 
  Wass Albert: A zászlótartó




Letűnt császárok díszszemléinek
gazdátlanná tágult kőterén
lomhán hever a köd. Rom-oszlopcsarnokok
dúlt ívei alatt [ http://img16.dreaa törmelék
sárrá dagad. Egy árva utcalámpa
gyér fényt szitál s a ködbefulladt csöndben
csak egy-egy ember fáradt lépte kong.

A nagy parádék korszaka letelt.
Vihar cibálta szét a lobogókat,
a diadalíveket bombák döntötték porba
s a kürtöket belepte a penész.


Odúikból görnyedten előmásztak
a patkányemberek és szétcsoszogták
a zászlópompás díszszemlék nyomát.

Hanem ott bent, a dúlt lépcsők alatt
valaki áll a ködben, egyedül.
Feszesen és szálfamereven.
Ruhája rongyos, arca beesett,
de áll és merev jobbja markolja makacsul
a ködöt, mintha zászlót tartana.



Ő az: a zászlótartó névtelen legény.
Hűséggel áll és becsületesen,
mint akit ott felejtettek a nagy idők
néma jelként a véghetetlen éjben.
Körülötte vakon átcsoszognak
gondútjukon a patkányemberek
s szétrágnak eszmét és tradíciót.

De Ő csak áll.


Ha le is foszlik róla a rongy ruha.
Ha zápor veri, fagy sorvasztja testét.
Ha leköpik és szembe nevetik.
Ő áll.
Konok daccal a dúlt lépcsők alatt,
s magosra tartja föl a láthatatlan zászlót.

S míg

mozdulatlan alakja előtt
kongó léptekkel jön-megy az idő
s a mindennapok robotemberkéi
meg sem látják tán, hogy ottan áll:
mögötte már a ködben, valahol,
kürtök harsannak és vezényszó csattan
s döngve menetelnek új hadoszlopok
újabb császárok zászlai előtt
tisztelgő díszmenetben
a múltból át a jövendő felé!



 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert   
Heltai Jenő: Lelkem falán
  2018-05-16 19:40:26, szerda
 
 


Lelkem falán

Lelkem falán a gond sötétlik,
Árnyék a hófehér falon:
Oh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.
A szőke haj ezüstbe szürkül,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pírja elvész,
A szíved halkabban dobog.
És benne mélyen eltemetve
A régi,régi szerelem,
És szenvedélytelen, szeliden
Fogsz társalogni énvelem.
Igérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből

vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.
Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajkaidra
Sok év alatt a zord telet.
Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál

keblemen.
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem voltál mindenem.
Ígérd meg azt, hogy szemrehányást
Szíved magába nem fogad.
Nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjúságodat.


 
 
0 komment , kategória:  Heltai Jenő  
Heltai Jenő.:Szivem falán
  2018-05-16 19:27:04, szerda
 
  Szívem falán

Szerző: Heltai Jenő




Szivem falán a gond sötétlik,
Egy árny a hófehér falon:
Óh, megöregszel te is egyszer,
Én édes,

szőke angyalom.

A szőke haj ezüstre válik,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pirja elvész S aszived

halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve
A régi, régi szerelem,
És szenvedélytelen, szeliden
Fogsz társalogni énvelem

.

Igérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajakadra
Sok év alatt a zord telet.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen,
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem

voltál mindenem.

Igérd meg azt, hogy szemrehányást
Szived magadba nem fogad
S nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjuságodat.






 
 
0 komment , kategória:  Heltai Jenő  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 63 db bejegyzés
Összes: 4152 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 362
  • e Hét: 1578
  • e Hónap: 35091
  • e Év: 174484
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.