2017-11-18 09:33:41, szombat
|
|
|
|
|
|
Koppan a reggel fénytelen,
folt tükrökben fázik az út,
köd mögött árnyak lebegnek,
hangjuk fagyos fátyolba bújt.
Nem érzem ki mellettem áll,
hűs teste álomba tűnő,
mezítelen rétekre száll,
zuhan fölébe zord idő.
Nap botlik az ég tövében,
csupasz ágon rebben madár,
fészkét átadja a télnek,
szórja fák vesztett aranyát.
Vastag avar fed szűk utat,
takarja a biztos irányt,
mely új tavasz felé mutat,
feledteti bús elmúlást.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
Címkék: mezítelen, mellettem, tükrökben, feledteti, fénytelen, lebegnek, elmúlást, fátyolba, vesztett, hangjuk, rétekre, csupasz, aranyát, tövében, takarja, fészkét, fölébe, botlik, álomba, koppan, biztos, átadja, tavasz, árnyak, mögött, vastag, reggel, fagyos, szórja, irányt, rebben, télnek, érzem, madár, fázik, mutat, reggel fénytelen, biztos irányt,
|
|