Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 201 
Harmat a csillagon
  2018-06-22 22:18:31, péntek
 
  Kányádi Sándor

Harmat a csillagon

Megjártam bár a történelmet,
konok vagyok, konokabb, mint a gyermek,
kinek apja hiába magyarázza,
hogy nem labda a hold,
konok, ki ha százszor meglakolt,
százegyedszer is a könyörtelen
igazat keresem.
Ez a kenyerem.

A boldogság tört szárnyú madara
vergődik a tenyeremen;
a boldogság tört szárnyú madarát,
mely évezredek óta
röppen fel s hull alá,
nekem kell fölrepítenem.

Vergődtem, vergődöm magam is,
- megviseltek a hosszú századok -;
szétosztom minden örömöm,
a bánatomon is osztozzatok.

Ó, szép szavak barokkos balzsama, -
ne hosszabbítsd a kínjaim!
A féligazság:
múló novokain.
Az egyenes beszéd,
nekem csak az a szép.

Kenyéren és vízen is csak azt vallhatom.
Ezért tart engem a társadalom.
Labda a hold! S ha netán el nem érném,
harmat leszek, harmat e csillagon,
hogy fényemtől is fényesebbnek
lássák a földet a
szomszédos égitestek.

S ha elszólít a Nap,
nyugodt lélekkel mondják:
tócsákkal nem szövetkezett,
liliomok fürödtek benne,
úgy tünt el, amint érkezett.

 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor versei  
Egyszer majd szép lesz minden
  2018-06-22 12:27:41, péntek
 
  Kányádi Sándor

Egyszer majd szép lesz minden

Egyszer majd szép lesz minden,
a telet s az őszi
félelmet, hidd el,
szerelmünk levetkőzi.

Úgy állunk majd a fényben,
mint a virágzó ágak,
büszkén viseljük szégyen
nélküli koronánkat.

Sötétben sem kell félnünk,
útjaink beragyogja
hajdani szenvedésünk
virrasztó teleholdja.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor versei  
Áhitat
  2018-06-22 12:26:03, péntek
 
  Charles Baudelaire

Átihat

Én drága Bánatom, légy jó, nyugton maradj ma.
Az Alkonyt hívtad, ím, leszállt, itt van, fogadd:
Setét legét a halk városnak leplül adja,
És békét hint emitt, amott meg gondokat.

Most, míg a csőcselék szívét kínnal maratja,
A mord hóhér, a Kéj, s vad ostort bontogat,
S rossz dáridón a nép az unt csömört aratja,
Add, Bánatom, kezed: hagyd a bolondokat.

Jer! Nézd, lehajlanak holt éveink az égi
Erkélyekről, fakó ruhájuk selyme régi;
Mély habból mosolyos Megbánás ring ma fel;

Egy vén híd-ív alá a Nap holtan zuhan már,
S Keletre hömpölyög hatalmas gyászlepel:
Ott - -, hallod, édesem? - - a csöndes Éj suhan már...

( Tóth Árpád fordítása )
 
 
0 komment , kategória:   Chalses Boudelaire versei  
Fehér virág
  2018-06-22 12:17:58, péntek
 
  Kormos István

Fehér virág

Fehér virág a zápor zuhogva ejti szirmát
holló a szél az ékkő tócsában mossa tollát
szép zöld haját lebontja a kukorica elszáll
e sziromzuhogásból a tündöklő ökörnyál

Fehér virág kezedben szétporló liliomszál
szétporló tenyeredből szökkent e liliomszál
szétporló zuhatagból ahogy a szirom elszáll
eltüntél aki köztünk angyali zene voltál

 
 
0 komment , kategória:  Kormos István versek  
Csend
  2018-06-22 02:19:41, péntek
 
  Giuseppe Zagarrio

Csend

Fehér vászonra rótt kuszált sorokra
az idő üt pecsétet, hogy parányi
sugár ragyogjon majd, midőn az árnyak
sötét sértése szálanként csírázik
az ég talajából köves talajra.
A megszületett csönd órája ez már,
a pihenésé, mikor a folyónak
megbékítő partján - csöpp zajt se csapva -
hullám csitul. Tűhegyén a füveknek
jelek borzongnak át. A szél csomónkint
a tág derűnek hő lehelletével
festi be őket, ím, a fű felenged,
s dacos tartást feladva dúsan árad
száradt pillán a várás zokogása.

Baranyi Ferenc fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Az élet értékéről
  2018-06-21 23:52:20, csütörtök
 
  Márai Sándor

Az élet értékéről


Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, s nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát ember módra és az emberek között kell élned.

Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled - feltűnés és hiú szerep nélkül - segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: "Igen, igen!" Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene.

A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha mindennap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor versei  
A nyugati szél
  2018-06-21 23:50:41, csütörtök
 
  DUTKA ÁKOS

A NYUGATI SZÉL

Tavasszal:
Virágos ágat ringató kölyökszél,
Isten termékenyítő friss lehellete,
virágport szórsz a szomjas nősziromra
s pajkos gyerekként messze szállsz vele.

Nyáron:
Kamaszkorodban tömlős fellegekben
záporokat hordasz széles válladon
s leszállsz a szomjas nagy magyar mezőkre
és csírát csókolsz az ébredő magon.

Ősszel:
Garázda gazda száguldó szekérrel
orkánod nyargal szüz ormokra fel,
Isten kaszája suhog két karodban:
tölgyet szakítsz és erdőket nyesel.

Télen:
Vénülten aztán árva citeráddal
vándor koldusként egy-egy csonka fán
meséket sírsz ifjú korodról
s beszöksz a szegények lyukas ablakán.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos versei  
Állatok beszéde
  2018-06-21 23:41:16, csütörtök
 
  Weöres Sándor

Állatok beszéde

Harkály

Egy ember járt az erdőn, itt az erdő sűrüjén
és elfeküdt, de nem kelt föl, nyugodtan ottmaradt.
Köréje gyűlnek mind a mindenféle hanguak
és lopva nézik őt --

Szarvas

Vadász volt ő, bizony, vadász volt, én jól ismerem,
olyant akart csinálni, hogy mi többé ne legyünk,
így van, ha mondom. Most mi állunk s nézzük őt
és ő itt van, de nincs.

Kutya

Bőrszíját rángatom s nem üt, kezét nyalom s nem ért,
a küszöbén aludtam mindig, ő az istenem!
Hiány van itt amit nem értek, éhes sem vagyok
és nem tudom miért.

Szarvas

Puskája villog, ő nem mozdul többet és nem árt,
de a kutyája él: gazdája mellén fekszik és
orrával állon-lökdösi, majd fölpattan s kering:
vigyázni kell nagyon.

Harkály

Széjjelvetett tagokkal, ernyedt állal fekszik a
nedvességtől fénylő fatörzs mellett a gyér füvön,
fakó bőrére kis kerek foltokban hull a fény
a lombok résein.

Kutya

Fagyos vagy, mint a kő, a vas, és más a szagod is,
én itt vagyok és jajgatok, tehozzád tartozom,
sarkadban jártam s mint egy asszony tudtam kedvedet,
mozdulj, szentem, felelj!

Harkály

A lassú táncban alva hajlongó és dúdoló
nagy fák alatt egy ember fekszik itt, az éhesek
pörölve rászállnak majd és behullja csonkjait
a keserű levél.
 
 
0 komment , kategória:  Weöres Sándor versei  
Éj
  2018-06-21 23:39:03, csütörtök
 
  Charles-Marie Leconte de Lisle

Éj

A hegylejtők fölött elpihen a szél,
álomra hajtja üstökét a dús ág,
szunnyad minden madár, a rózsa csendről mesél,
s már aranycsillagot szór tajték és virág.

Fent a vízmosásnál, elvadult magason,
könnyű köd szitálja az utat,
sötét lombok közt a hold bánata oson,
s a csend. Hangot az ember hiába kutat.

De lent a fövényen már énekel a tenger,
magas szálfák zúgnak, hangjuk döbbenet,
hasad az éj és föllobog az égre ezerszer
a habok, az erdő dallama s nincs szünet.

Szárnyalj szent zsivaj, emberfölötti ének,
a Földről és az Égről lármázz hosszan, édeset!
Szegezd a kérdést a csillagok fényének,
van-e örök ösvény, mi hozzád elvezet?

Tenger, ábrándos erdők, áldott hangú élet,
rossz napjaimban csak ti voltatok velem,
ti balzsamoztatok ha sújtott ítélet,
szívemben csak nektek dalol a kegyelem.

/fordította: Kovács Anikó/
 
 
0 komment , kategória:  Charles Leconte de Lisle verse  
Szeretet
  2018-06-21 23:35:20, csütörtök
 
  Czeslaw Milosz

Szeretet

Szeretet az, ha úgy nézünk magunkra,
Ahogy közömbös, más dolgokra máskor,
Mert csupán egy vagy a dolgok között itt.
És aki így néz, bár maga sem tudja,
Kigyógyítja a szívét sok bajából,
A madár és fa barátként köszönti.

Akkor magát úgy használja, s a sok mást,
Hogy a betellés tüzében lobogjon.
Nem baj, hogy olykor nem tudja, mit szolgál:
Nem az, ki érti, szolgál a legjobban.

(Kerényi Grácia fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 201 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 201 db bejegyzés
e év: 1415 db bejegyzés
Összes: 10505 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 999
  • e Hét: 10749
  • e Hónap: 54862
  • e Év: 571909
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.