|
2018-08-17 16:54:03, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
WASS ALBERT
POESIS
A zongoránál ült. Két szép szemében
még halványkéken csillogott a nyár.
Úgy gondolta: ha majd leszáll a földre,
illúziót és napsugárt talál.
Tél várta lent. - A télbe félve ment,
sápadva nézett sok fagyott csodát,
elringatni, holdas melódiával,
már nem tudott mást, csak a zongorát.
Mert jaj, az ember egymást űzte-verte,
- csengő patak halkabb mederbe vágyott -
kábult szelek kószáltak róna-szerte.
A nyárfa, kint, fehér-fakóra fázott.
Lappangó gyászán feljajdult a lelke,
s szilaj-vadul a zongorába vágott.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert versei |
|
|
|
Címkék: halványkéken, zongoránál, feljajdult, melódiával, csillogott, elringatni, zongorába, kószáltak, napsugárt, lappangó, illúziót, gondolta, szemében, zongorát, egymást, leszáll, sápadva, halkabb, mederbe, vágyott, gyászán, fagyott, tudott, holdas, nézett, szerte, szelek, csodát, földre, kábult, vágott, poesis, albert, szilaj, nyárfa, fakóra, télbe félve, ember egymást, zongorába vágott, WASS ALBERT,
|
|
xMagazin
Offline
