|
2019-09-07 23:15:10, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy csodálatos
egybeszabott kék síoverált, csupa zseb, csupa cipzár, térdben párnázva,
bokában raffolva, mit mondjak, gyönyörű darab volt. És este -
mert azért nem akartam túl sok szemtanút, ott álltam a tubenthali pályán.
Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából, hátsó udvar, csigalépcső,
vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam. Az első szakasz simán ment,
a nagy meredek előtt egy kis pihenőrészen megálltam egyet lihegni.
De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is, úgy látszik, felfázhattam,
mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már nem tudtam volna visszamenni
a szállásunkra, körülnéztem, és nem láttam senkit, lekuporodtam.
Egy baj volt, a szuper overálomat nem lehetett szétkapcsolni, csak egyben
húzhattam le, a pulóvert fel, a nyakamba, így válltól bokáig teljes natúr
szépségemben mutatkoztam. Egyszóval lekuporodtam, és a költővel szólva
a munka éppen dandárjában volt, mikor legnagyobb megdöbbenésemre
a síléc megindult alattam - úgy látszik, rosszul vágtam le a hóekehelyzetet.
Először csak szép lassan csúsztam, aztán felgyorsultam, és kísérteties sebességgel
vágtattam lefelé a meredek lejtőn. Ha nem akartam kitörni a nyakam,
fel kellett állnom és felvennem a szabályszerű testtartást, a pulóverem a
nyakamban, a bugyi, az overál a bokámon. Mit mondjak, voltam már boldogabb is,
végig azt hajtogattam magamban:
- Istenem, ha túlélem, adok ezer forintot az új Nemzeti Színházra.
Végül megcéloztam egy bokrot, a bokor már nem tudott kitérni,
kificamítottam a csuklóm, de az ép kezemmel végre fel tudtam húzni a bugyimat.
A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre.
A bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán, síléce roncsaival
akkor gyújtottak be a kályhába. Míg az orvosra vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk.
- Ön szintén kezdő, uram?
- Én, nagyságos asszonyom? Negyven éve síelek. Alsó-Ausztria
többszörös lesiklóbajnoka vagyok, és most először sérültem meg.
- Mi történt?
- Ez maga volt a pokol, asszonyom. Siklok lefelé a pályán a magam nyugodt ritmusában,
mikor mögülem felbukkan egy boszorkány, a pulóverje a nyakában, az overálja a bokáján,
egyébként teljesen meztelen, még a vakbél-operációjának a helye is látszott -
egyébről nem is beszélve. Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem,
annyira megdöbbentem, hogy nekimentem egy fának. De csak kerüljön a kezembe az a boszorkány!
Ön is az ő áldozata volt, asszonyom? - Én is - mondom, és eltöprengtem,
hogy mennyi levonással adnák vissza a nyolcnapi üdülési díjat. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: bohókás |
|
|
|
Címkék: elsősegélyhelyre, megdöbbenésemre, hóekehelyzetet, lesiklóbajnoka, kificamítottam, szétkapcsolni, beszélgetésbe, operációjának, felgyorsultam, lekuporodtam, eltöprengtem, megdöbbentem, szabályszerű, egybeszabott, felfázhattam, pihenőrészen, szállásunkra, szépségemben, visszamenni, dandárjában, kísérteties, mutatkoztam, körülnéztem, sebességgel, megcéloztam, csigalépcső, kilencnapos, elegyedtünk, hajtogattam, elvágtatott, testtartást, ideiglenes, nekimentem, gyújtottak, lélegzetet, elindultam, kilencnapos tiroli, tubenthali pályán, mély lélegzetet, első szakasz, nagy meredek, dolog igen, szuper overálomat, költővel szólva, munka éppen, síléc megindult, meredek lejtőn, szabályszerű testtartást, hegyi mentők, öregfiú feküdt, törött lábán, orvosra vártunk, Kovács Valéria, Nemzeti Színházra,
|
|
xMagazin
Offline
