"Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.&q...
Mindig egyedül vagyok. És ezt a tényt nem hagyhatom figyelmen kívül. Szabadnak születtem; és szabadon is halhatok meg .
Az emberi lény ugyanis el tud viselni egy hét szomjazást, két hét éhezést, és akár évekig elviseli, ha nincs fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el. Minden kín és szenvedés közül a magány a legrosszabb.
Azt mondtam magamnak, hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tettetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy.
Egyedül érzed magad? Némelykor nehéz érzés, nyugtalanság kerít hatalmába, úgy érzed, mintha hiányozna valami az életedből és nem tudsz kilábalni ebből az állapotból? Keresed, keresed, de nem találod a kiutat? Rád nehezedett ez az érzés, kínoz, nem hagy nyugton, elveszett léleknek érzed magad, akinek nagyon is szüksége lenne a megkönnyebbülésre? Haszontalannak és életuntnak érzed magad?
A Magány az a barát aki kéretlenül hozzád szegődik, az egyetlen aki mindig megtalál ha nem kéred akkor is. Nem tudni ő ragaszkodik- e jobban hozzád, vagy csak te nem tudod elengedni. A magány az a barát, aki felidézi a szép emlékeket, boldog pillanatokat, s nem engedi elfeledni azokat.. Fájdalmas a jelenléte, de élhetsz nélküle?? Egyre többen élnek egyedül. A szingli életmód már divattá vált. A pszichológusok állítják: egyre több beteg jelentkezik orvosi vizsgálatra neurózissal, depresszióval, alvászavarral, szenvedély-betegséggel - és ha kezdik feltárni a baj okát, a magánnyal találják szembe magukat.
Az öregek magányosak. A betegek és hátrányos helyzetűek szintén. Néha még a gyermekek is. Aki gyászol, az mindenképpen. A rendkívüli körülmény, a munkanélküliség, betegség, válás könnyen félresodorja az embert. Magányossá válik, aki az élet perifériájára szorul, de az is, akit túl magasra repít a siker. Akár férfi, akár nő az illető. Eltűnődtél már azon, hogy vajon melyik a rosszabb: kimondani valamit, majd azután azt kívánni, bárcsak ne tetted volna - vagy nem mondani semmit, és később azt kívánni, bárcsak kimondtad volna?
Néha egyedül kell lennünk ahhoz, hogy a szó legteljesebb értelmében újra önmagunkra találjunk. Időre van szükségünk, hogy gondolkodjunk, eldolgozzuk az elvarratlan szálakat, felfedezzük a kuszaság mögötti értelmet vagy egyszerűen csak szabadjára engedjük fantáziánkat. Tudjuk, hogy mindezt legjobban egyedül tudjuk megtenni.
A magány az én utitársam...
Úgy indul a vonat el, ahogy megszületik a szerelem
Ha fel is szállok egyszer, félek ki ül majd a helyemen
A kapcsolat is véget érhet, akár csak az út egyszer
De nekem csak Te vagy a cél... rajtad kívül új nem kell
Most utazok a vonaton, közben a szerelmünk tart életben
Nem létezik a sors, de ez a történet nem véletlen
De hiába is írom le, mégis a magány az én utitársam
Bármerre is indulok el, akár milyen útirányban...
Nem integet ha leszállok, tudja hol kell rám várni
De ha rettegek is tőle, nem fogok meghátrálni!
A mosolyod ad erőt, s a reményt az a búcsú csók...
De hiába...
De hiába mert úgy hiányzol, bár ott lehetnék melletted
De hiába mert vágyom Rád, a szívem már rég elnyerted
De hiába mert nem vagy itt, nem búj hozzám senki sem...
DE! Ha azt mondod, hogy szeresz, Neked mégis elhiszem...
Offline
