|
 1/8 oldal 
|
Bejegyzések száma: 74
|
|
|
|
|
|
2021-06-20 23:18:03, vasárnap
|
| |
| |
Judit Bachorné Lukács
Vadrózsa
Szerelmem egy vadrózsaág,
több a tüske mint a virág,
fázva remeg sok kis bimbó,
kinyílnának az volna jó.
Bezárt szirmok keseregnek,
ragyognának az életnek,
sóhajtanák már a szélbe,
pompázhassanak már végre.
Nem engedi a sok tüske,
éket vágnak bimbó testbe,
szúrásnyomok vérző sebek,
minden hegen díszelegnek.
Elhal így a vadrózsaág,
csak a földje jelzi nyomát,
majd kifordul a gyökere,
nyoma nem lesz csak a gödre.
A tüskék is elszáradnak,
üzennek az utókornak,
volt sok bimbó volt szerelem,
elenyészett nincs kegyelem.
Lukács***Judit
2021.6.18.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-20 23:03:53, vasárnap
|
| |
| |
Radnóti Miklós
Mint észrevétlenül
Mint észrevétlenül álomba hull az ember,
úgy hull az ifjukorból a férfikorba át;
már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel
s apányi lett körötte már egyre több barát.
Apa és kisfia most együtt látogatják,
s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt,
ki érti még lobos szivének sok kalandját,
s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt.
De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már,
megrendelésre fordít, eladja verseit,
már szerződést bogoz, számolgat és protestál
s megélni néki is csak a mellékes segít.
Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy,
e hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; -
kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy,
a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.
És tudja, nyáron is lehullhat egy levél,
hiába táncol és csal a forró emberész,
s minden megméretik, ha egyszer majd nem él;
sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész,
de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll,
s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant,
s hogy eljut így is ő mindenhová, ahol
mezítlen él a szándék és perzsel a kaland.
És míg tollára dől, a gyermekekre gondol,
és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg,
mert értük dolgozik, akár a néma portól
csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők.
1943. november 15.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Radnóti Miklós |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-20 22:23:13, vasárnap
|
| |
| |
Várnai Zseni
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Várnai Zseni |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-20 21:58:57, vasárnap
|
| |
| |
Törő Zsóka
Megszépül a világ
Szeretem, ha mosoly
virágzik arcomon,
hogyha boldogságot
ígér a holnapom.
Szeretem, ha érzem,
béke száll lelkemre,
mint ahogy egy lepke
reppen a kezemre.
Szeretem, ha látom,
nekem nyílik virág,
amerre csak nézek,
megszépül a világ.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Törő Zsóka |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-19 22:47:43, szombat
|
| |
| |
Kun Magdolna
Most értettem meg
Csak most értettem meg, drága nagymamám,
miért sírtál oly sokszor az élet alkonyán,
s mért volt aggódásom oly mérhetetlen nagy,
mikor megláttam szemedben a bánat árnyakat.
Már tudom, ezek a kihullt, Istenáldott könnyek,
melyek lelked legmélyéből szemeidbe szöktek,
az életet búcsúztatták, s azt a sok múltbéli évet,
melyek az örök hervadás lábnyomába értek.
Látod, drága Mama, most már én is könnyezem,
én is megsiratom múltam, s életem,
mert az én fejem felett is elszálltak azon röpke évek,
melyek tavaszvirágzásról többé nem mesélnek.
Már én is megtanultam, hogy semmi sem örök,
s hogy egyszer biztos véget érnek a földi örömök,
hiszen ha elérünk az út végéhez, nem lesz semmi már,
mely hátrahagyott életünket visszaadhatná.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-19 22:13:46, szombat
|
| |
| |
Varjú Zoltán
HA
Ha többé már nem tudsz őszintén szeretni,
Én nem kérem tőled, hogy szeress.
S ha már könnyen el tudsz végleg feledni,
Én nem fogom kérni tőled, hogy keress.
Ha többé már nem ölel meg a két karod,
Én nem kérem tőled, hogy tegyed.
S ha már átnézel rajtam, elhal mosolyod,
el kell, hogy engedjen jéghideg szíved...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-19 22:04:55, szombat
|
| |
| |
Fekete Ágnes
Kilátástalanul
Néha a régmúlt bénító tüze,
máskor a jelen eltorzult tükre
tekeri reánk tarka fonalát,
de mindig lesújt az Élet dühe.
Néha egy kaland ábrándja csábít,
máskor megfojt, hogy semmi sem számít.
Egy új szempár mindig bekebelez;
bódító álmot csalóka vágy hint.
Mindig szeretünk, és sosem kellünk,
néha virulunk, majd zokog lelkünk,
így megy örökkön, el sosem múlik,
boldog órákat sorra levedlünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-18 23:04:43, péntek
|
| |
| |
Rácz Gyuláné Violka
·
Utánunk csak az
marad, amit egy másik
lélekbe írunk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-18 22:50:43, péntek
|
| |
| |
Csak jó érzésű ember tud titkot tartani,
A legkülönb, aki sosem fog vallani.
Akár a régi ház: bezárja titkodat,
A kulcsa elveszett, az ajtaján lakat.
Az Ezeregyéjszaka meséi
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/8 oldal
|
Bejegyzések száma: 74
|
|
|
|
2021. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
74 db bejegyzés |
| e év: |
557 db bejegyzés |
| Összes: |
4692 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 78
- e Hét: 781
- e Hónap: 7934
- e Év: 85911
|
|
|
Offline
