|
 1/11 oldal 
|
Bejegyzések száma: 101
|
|
|
|
|
|
2021-02-27 20:16:03, szombat
|
| |
| |
"A szem nem elég...
Kell a lélek is. A Tiéd. És az enyém. Együtt. A szemem hiába lát bármilyen csodát, szépséget, bármilyen lenyűgöző tájat, fát, virágot, óceánt, vízesést... Nélküled mégsem látom. Mert a lelkem nem látja. A lelkem nem látja a csodákat, a szépségeket, a lenyűgözőt. Csak Veled. A Te lelkeddel együtt. Csak Veled teljes a kép. A látvány. A csoda. Mert a csoda a Csodától lesz teljes.
Tőled."
Csitáry-Hock Tamás
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csitáry- Hock Tamás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-27 20:11:09, szombat
|
| |
| |
"Vakcina...
Csodaszer. Sokan ezt gondolják. Hogy mindent megold. Egy pillanat alatt. Minden rosszat elsöpör, és mindent jóvá, széppé tesz. Az egész világot. Sokan ebben hisznek. És valóban. Csak egy vakcina hiányzik. Amivel az egész emberiséget be kell oltani. De nem a testet. A lelket kell beoltani. Nem egyszer, nem kétszer. Naponta. Naponta többször. Mindig. Széppel, jóval, örömmel, boldogsággal. Igen, vakcina kell. Ami nem csak a lelket gyógyítja, de az egész embert. Amihez nem kell recept, amit korlátlanul "fogyaszthatsz". Ez kell. Mindenkinek.
Lélekvakcina."
Csitáry-Hock Tamás
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csitáry- Hock Tamás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-27 18:30:05, szombat
|
| |
| |
A legboldogabb összeköttetésekben sem maradnak el a kisebb-nagyobb csalódások. Lassanként napfényre jönnek a hibák, a kettő közül egyik sem tökéletes lény, s ekkor a fődolog az, hogy tűrjék el egymás hibáit, és kölcsönös szeretetből folytonosan azon iparkodjanak, hogy ezen hibákat elhagyhassák. Ez az élet legnehezebb művészete; de egyúttal annak legmagasabb jutalma is.
Kalocsa Róza
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-26 23:36:18, péntek
|
| |
| |
Mely
RÉGMÚLT (de igaz) REGGELEK
Még csak hat éves volt, de meg kellett tanulnia korán felkelni. A szülők dolgoztak, valakinek meg kellett venni az alapvető élelmeket, ami amúgy-is rációra (fejadag) ment. A kommunizmus javában hozta akkor a formáját, aki nem állt sorba, vagy későn ment, nem kapott kenyeret, sem tejet. A sor már hajnali hat előtt hatalmas volt, három-négy személyes rétegeződésben is több tíz méteres.
Aznap félálmosan a pizsamájára húzta fel a gönceit. Nem számolt az akkori tél hidegével, kesztyűt meg sapkát nem vett föl. Közel lakott az üzlethez, ahogy kilépett a kapun, már láthatta a piac végénél (ami az üzlet háta mögött volt) elhúzódó sor végét. - Istenem - gondolta magában - sosem kerülök sorra, és sietősen szedte apró lábait.
Szokása volt, hogy miután beállt a sorba, a belátható embertömeget számolni kezdte maga előtt, és mindig arra gondolt, hogy közben az ő háta mögött is gyűlnek, és nem ő lesz az utolsó. Valamiért ez vigasztalta mindig. A tudat, hogy még vannak utána, elfeledtette vele azt, hogy mennyien vannak még előtte.
A sor nagyon lassan haladt, pedig reggelente a zsúfoltság miatt két eladó is dolgozott. A sok percnyi mozdulatlanság lassan jégkockákká változtatta lábait. Az egyik kezében a pénzt - amit nem mert a zsebébe tenni, nehogy elveszítse - a másikban a neccet szorongatta. Figyelmesen hallgatta az emberek közti pletykát - amit néha egy-egy hangos felnőttköhögés szakított félbe - nem mintha értett volna belőlük valamit, de legalább ébren tartotta és elfeledtette, mennyire fázik. Féllépésnyiket haladott előre, s közben vigyázott és félve figyelt, nehogy valaki beálljon elébe.
A hideg kegyetlenségét a piacon átvonuló húzat is tetézte. Érezte amint a nadrágja és kabátja hozzádermed a testéhez, és várta a következő előrelépést, mert biza ha nem, akkor ő odafagy. -Megfagysz te léányka! - hallotta a háta mögül, és mielőtt hátra fordult volna, valaki a fejére húzta a kabátja kapisonját. - Jé, ez eszembe se jutott, legalább a fülem és az arcom picit átmelegedik - gondolta magában, majd az orrát a kabát zipzárja alá dugta, jó szorosan, hogy még levegőt is alig kapott. A lehelete apró zúzmarákat fodrozott a kabátja gallérjára.
Az idő közben telt, a sor haladt, lassan egy pillanatra megfeledkezett a didergéséről, mert látni kezdte már az üzlet bejáratát, és tudta fel kell készülnie a gyurakodásra. Mert valamiért, ilyenkor az emberek jobban nyomultak, szorosan egymáshoz tapadtak, mintha félnének valamitől. Talán attól, hogy épp előttük fogy el a portéka, vagy hogy nem férnek be az üzletbe, nem lehet tudni. De nyomultak, nem számolva azzal, hogy az elsőket felnyomhatják a pultra vagy épp megfullaszthatják. A lényeg az volt, hogy már bekerüljenek, hisz már oly közel állnak. És soha nem szólt senki, mindenki tűrte és viselte szó nélkül. A kijövőknek pedig hely sem maradt, mindenki úgy szorult kifele, ahogy tudott.
Valahogy neki is sikerült befurakodni. - Egy kenyér és egy negyed, két liter tej - mondta az eladó nyersen, majd kihúzta a kartonról a dátumot. A kislány fizetett, és nehézkesen, de boldogan cipelte maga után a napi ,,zsákmányt". Otthon, már nem volt ideje átöltözni sem, lassan nyolc óra volt, és rohannia kellett az iskolába.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-26 23:26:35, péntek
|
| |
| |
Rácz Gyuláné Violka
Mi a boldogság?
Lelkünk állapotának
legszebb gyümölcse.
És ha
Boldog vagy - úgy élsz,
mint bárki más - és mégis
úgy, mint senki más.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-25 23:01:58, csütörtök
|
| |
| |
Zakar Mónika
Főnix
A Szellem szárnyán
Nem traktállak ős gondolattal
Vagy régi és új zenével.
Én nem veszlek meg fondorlattal,
Sok hamis felhő egével.
Nem szórlak testen ék-esővel,
Sem dalolok már rád amor-t,
És nem kötözlek rám erővel.
A testem szétesett... amorf.
Porból hő-madaram kaparom,
És fészkemül lesz az Andok.
Új életem Tűznek akarom...
Konduljanak a harangok!
Forrás: www.poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-25 22:47:49, csütörtök
|
| |
| |
Bőr István
Az élet ajándéka
Az életben legszebb ajándék a szerelem.
Varázslat, mely sebet ejt a szíveken.
De a sebet csak egy szerelmes szív gyógyítja,
A boldogság rátalál a társakra.
Ám a közös élet, tudd meg, egy nagy utazás,
Előtte pároddal összeköt a nász.
Előtted az élet, egy nagy, veszélyes tenger,
Váltakozik benne vihar a csenddel.
Ám amikor a hajód végül is révbe ér,
Körülvesz a csend, a nyugalom elér.
Körbeölel téged a gyermekeid sora,
Ez lesz életed csodás ajándéka.
Forrás: www.poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-25 22:42:35, csütörtök
|
| |
| |
A félelemmentes élet nem egyszerűen adomány, hanem élethossziglani gyakorlat. Mi magunk különböző személyes stratégiákkal építjük föl ezt a félelemmentes életet, amelyben megbízhatóság és méltóság egyrészről, szolidaritás másrészről párban vannak egymással. Csak autonóm emberek tudnak szolidáris emberek lenni.
Konrád György
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-25 22:01:21, csütörtök
|
| |
| |
Ha sokat és sokáig élsz, rengeteg felröppenő, utólag már megfejthetetlen emléked marad. Csak neked, csak magadnak. Sok-sok olyan emlék, ami senki mást, ha megérinti is, nem érdekel, ahogy errefelé mondják: a tiedé.
Kőrössi P. József
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/11 oldal
|
Bejegyzések száma: 101
|
|
|
|
2021. Február
| | |
|
|
| ma: |
4 db bejegyzés |
| e hónap: |
101 db bejegyzés |
| e év: |
217 db bejegyzés |
| Összes: |
4352 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 217
- e Hét: 7849
- e Hónap: 17387
- e Év: 43503
|
|
|
Offline
