|
 1/9 oldal 
|
Bejegyzések száma: 82
|
|
|
|
|
|
2024-04-18 13:05:11, csütörtök
|
| |
| |
:format(jpg)/f.elconfidencial.com%2Foriginal%2F813%2Fd36%2F5b9%2F813d365b9081b187616351b94a8a7229.jpg)
Sándor Fövényi
Nevem
A nevem Fövényi Sándor
Ki halni még gyáva,
ám élni túl bátor.
Hazám Magyar
(ha ily még létezik)
íze fanyar
Magyarok mérgezik.
Kezem tenyér.
Csak ritkán ököl.
Ám szám áld - ítél
(vagy pörölyként öl)
Fejem kemény
(olykor konok)
Benne a téboly, s a fény
komoly rokonok.
Korom, miként e kor
oly bizonytalan.
Szívemben néhány pillanat,
a többi hontalan.
De szememben ezer
világ lakik.
(tán ezért lettem én költő)
Bejárhatjátok szépen sorra mind,
bár kevés lesz hozzá egy
emberöltő.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fövényi Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-17 19:44:27, szerda
|
| |
| |
Marguerite de Navarre:
Dal
Siratom a tűnt időket
s áhitom az eljövőket,
míg zaklat a zord jelen,
a jelen, mely élnem enged
s aztán halnom idelenn.
Az idő siratja vélünk
vénen édes ifju éltünk,
s nyugalom édes kora
jő, ha búnk már semmivé tűnt:
az idő nem áll soha.
Szép ideink elrepülnek,
hűlt helyükbe zordak ülnek.
Az idő erősíti,
aztán rossz kórral szivünket
szint az idő kezdi ki.
Az idő segít vagyonhoz,
az idő, ki új nyomort hoz,
ő ad friss esőt, szelet,
nyarat, melynek heve tartós,
és gyakorta szörny telet.
Az idő hozott világra,
ő ás majd földnek alája,
ő születés, halál.
Az idő űz vad viszályba
s béke újra véle száll.
Szépet az idő kitüntet,
rútságot növelve büntet
orcánkat álcázni int:
az idő kitép s elültet,
ő teremté műveink.
Az idő szökkent sudár fát,
az idő edz tiszta márványt,
nagy lámpáknak olykoron
ő gyújtja s oltja világát:
egyszer fény, másszor korom.
Az idő oly változandó,
jóra mind rosszat hozandó,
az idő folyton forog:
az idő ma átkozandó
s holnap tán már áldhatod.
Mért is, látva, mily vakon száll
az idővel váltakozván
sorsunk, - hogy üdvöd legyen,
oltsd ki szived s áhítozzál
Hozzá, ki időtelen.
/Ford.: Somlyó György/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Költő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-17 19:32:51, szerda
|
| |
| |
Anna Ahmatova:
Üzenet
Ne küldj több hírt galambszárnyakon,
ne írj többé riadt levelet,
márciusi szélként ne legyezz:
már a lombos édenben lakom,
nyugalom van itt, fejem felett
topolyafák sátra lengedez.
Idelátszik városunk. A ház,
őrbódé, kaszárnya, befagyott
folyón a kínai sárga híd.
Dideregsz...három órája vársz,
őrhelyedet csak el nem hagyod,
ámulsz: mennyi új csillag vakít!
Surranok, mint mókus, fák hegyén,
hölgymenyét képében könnyedén,
én zengetem vadhattyúk szavát,
hogy ne féljen ott a vőlegény,
förgeteges tél haván-jegén,
amíg várja holt menyasszonyát.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Költő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-17 19:01:46, szerda
|
| |
| |
Reviczky Gyula:
Jó lelkek
Vannak jó lelkek még a földön:
De elrejtőznek a világ elül.
A csacska hír hallgat felőlük,
Élnek s meghalnak ismeretlenül.
Éltük szerény, csöndes, magános,
Dobszóval, vak lármával nem dicsért.
Erényüknek cégére nincsen:
Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.
Vásári zajt, hűhót kerülnek,
Nem lökdösődnek lármás útakon.
Lelkük zománcát féltve őrzik.
Amerre járnak csend van s nyúgalom.
A sors csapási, szenvedések
Között értékük legszebben ragyog.
A rózsa is, ha eltiporják:
Akkor terjeszt legédesb illatot.
Vannak jó lelkek még a földön!
Vigasztalásul vallom és hiszem.
Megtűrve, mint árvák, úgy élnek,
És nem irigyli sorsuk' senki sem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Költő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-17 18:52:05, szerda
|
| |
| |
Tavasszal édes mélabú költözik az emberbe, a szív elnehezül a sok régi tavasz terhétől, ismerős szagok kóvályognak a levegőben, az ember az orrával és a tüdejével emlékezik... A tavasz a megilletődött, csendes kéjek évszaka.
Hevesi András
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-17 18:35:39, szerda
|
| |
| |
Úgy sajog ez a vad tavasz,
mint a letépett ragtapasz
helyén a bőr,
pedig beforrt a tél sebe:
már burjánzik a fény fele
a nyers gyönyör.
Szabó T. Anna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Költő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-16 23:14:50, kedd
|
| |
| |
Magyarországon 2001-óta április 16.
A HOLOKAUSZT MAGYARORSZÁGI ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA.
Radnóti Miklós
Erőltetett menet
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
Bor, 1944. szeptember 15.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Radnóti Miklós |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-16 22:24:24, kedd
|
| |
| |
Robert Burns
JOCKEY
A városban s köröskörül
nincs Jockeynél vígabb legény;
az ekeszarv mellett fütyül
s vasárnap táncol könnyedén!
Szép kék szememért lelkesül
s dícséri karcsú termetem,
szivem az ajkamon hevül,
ha nem lát s nem hall senki sem.
Jockeym künn szánt a földeken,
jöhet szél, zápor, tél hava;
a réten át figyelgetem,
az ökrökkel hogy tér haza.
S mindig erős karjába kap,
mihelyt leszáll az éj;
s örök hűséget így fogad:
engem szeret, amíg csak él!
Áprily Lajos forditása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Költő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-16 22:15:31, kedd
|
| |
| |
Robert Burns
A KÉKSZEMŰ LÁNY
Tegnapi útam meggyötört
s gyötör még eleget csunyán:
két édes, drága szem megölt,
megölt egy kékszemű leány.
Nem lánggyűrűs aranyhaja,
harmatos rózsaajka se,
nem is hókeble az oka -
hanem gyönyörű, kék szeme!
Szó, hang, mosoly: édes pokol;
elbűvölt, nem tudom, mivel;
gyilkos-örök sebet ütött
belém, szép kék szemeivel.
De, szó, megállj, várj még, halál,
tán hozzám hajlik a kegye;
ha nem, tudom, hogy gyilkosom
lesz az az édes kék szeme!
Szabó Lőrinc forditása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Költő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/9 oldal
|
Bejegyzések száma: 82
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
82 db bejegyzés |
| e év: |
531 db bejegyzés |
| Összes: |
8987 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 975
- e Hét: 2662
- e Hónap: 5756
- e Év: 73521
|
|
|
Offline
