|
2019-10-11 21:46:38, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
A természet piktora.
Jártál már októberben hegyekben,
erdőkben,réteken, kis tavi tájon?
Mert ha igen, akkor tudod te jól,
ki az ki ott ül ilyenkor a fákon.
Ő az, a nagy piktor, a nagy alkotó,
felébred ilyenkor már rendre.
S színes palettájába mártva ecsetét,
ezer pompás színnel festve.
Itt egy kis sárga,ott egy kis zöld,
emerre rubint, oda egy cseppnyi kék.
S jár az ecset kezében, rendületlen,
napról,napra szebbé téve életét.
De síetnie kell, nem lazsálhat,
hisz tudja, időt nem sokat kapott.
Mielőtt a sötét rá ereszkedne,
be kell fejeznie minden hónapot.
S ha a fehér festék rá ömlik a tájra,
addig palettája ott van szabadon.
Talán fest még egy szépet utoljára,
végül meghal, a kiszáradt avaron.
Hernek János 2019.10.10.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
Címkék: palettájába, rendületlen, októberben, ereszkedne, lazsálhat, hegyekben, palettája, kiszáradt, természet, felébred, ilyenkor, utoljára, fejeznie, szabadon, cseppnyi, erdőkben, mielőtt, hónapot, síetnie, kezében, ecsetét, színnel, réteken, piktora, emerre, rubint, festve, avaron, hernek, pompás, szebbé, életét, minden, szépet, mártva, jártál, természet piktora, nagy piktor, nagy alkotó, ecset kezében, fehér festék, szépet utoljára, kiszáradt avaron, Hernek János,
|
|
Offline
