|
2020-02-20 21:58:57, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Tóth Árpád
EGY LEÁNY
Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti sohse láttok,
Vár rám magányos utcák szögletén,
Karcsú és izmos, akár egy legény,
Nyakamba ugrik s átfog.
Elhagyott parkokban ütjük fel tanyánk,
Csörgő vizeknél,
A lombok felett bujdos az égi láng,
Sok csodacsillag néz le miránk,
S az a hely szentély.
Nagy hárfája ezüstösen villog az éjben,
S penget sok régi dalt,
S a furcsa pitypang táncol az útfélen,
S billeg sok bóbitás banka kevélyen,
S a szél sohajt.
S egyszerre elhagyja a lány a hárfát,
S nem tudom, mire gondol,
Ledobja selymes, puha ruháját,
Rámfonja testét, rámtapasztja száját,
S csókol, csókol...
Tán arra gondol: meg kell egyszer halnunk
S nem lesz többé kacaj, csók az éjszakán,
Lehull a csillag, elporlad az ajkunk,
Elfutnak a vizek, meg kell halnunk...
Szegény leány...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
Címkék: csodacsillag, rámtapasztja, ezüstösen, elhagyott, egyszerre, szögletén, parkokban, vizeknél, magányos, kevélyen, rámfonja, elhagyja, nyakamba, szentély, elfutnak, elporlad, szeretek, pitypang, éjszakán, bóbitás, hárfája, útfélen, ledobja, tanyánk, selymes, csillag, görögös, halnunk, szegény, egyszer, ruháját, villog, testét, penget, ajkunk, gondol, kobzos görögös, lombok felett, furcsa pitypang, szél sohajt, Tóth Árpád,
|
|
Offline
