2020-08-11 23:04:31, kedd
|
|
|
|
|
|
Benedek Elek:
Most állj meg itt, és nézd a láthatárt.
Remeg a föld, eltörpülnek a fák.
Felhők fölrázott vánkosán a nap
lomha vért csorgat már, nem aranyat.
Fejed fölött megfordul egy madár,
a láthatár felé suhanva száll.
Szétszórja a megnyúlt árnyékokat
az úton végig-söprő alkonyat.
Magad állsz a mai nap peremén,
nincs szívedben se bánat, se remény.
Nem is sejted, mit ígér a holnapod,
de elébe kell állnod, azt tudod.
És túl kell élned; amíg csak lehet,
ugyanazt kell itt újra-kezdened,
téglánként rakva egyre a falat
a részvéttelen ég boltja alatt,
mintha létezne beteljesedés,
s nem rész lenne maga is, az egész,
mintha az időt hagynád örökül
mi átfolyt rajtad, s nélküled röpül
tovább) az utódokra, mintha csak
az lenne lényeged, mi megmaradt
kezed nyomán, s mások javára vált...
Nos, állj meg itt, és nézd a láthatárt.
|
|
|
0 komment
, kategória: Benedek Elek |
|
Címkék: beteljesedés, részvéttelen, eltörpülnek, téglánként, árnyékokat, szétszórja, láthatárt, megmaradt, megfordul, fölrázott, szívedben, vánkosán, holnapod, lényeged, alkonyat, utódokra, megnyúlt, láthatár, kezdened, nélküled, ugyanazt, aranyat, létezne, suhanva, csorgat, átfolyt, peremén, benedek, hagynád, örökül, állnod, sejted, mintha, tovább, remény, boltja, láthatár felé, megnyúlt árnyékokat, úton végig-söprő, időt hagynád, lenne lényeged, Benedek Elek,
|
|