|
2021-05-03 21:49:38, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Varga Bálint (vargabalinty)
Én csak játszani jöttem
Rúgd el magad messze a földtől!
Lassan dobogó szíved régóta kőből.
Visszagondolnád szép évek virágát,
De úgy pusztulsz el, mint ki sosem látta világát.
Én csak játszani jöttem,
Orvos leszel, beszélték fölöttem,
S midőn messze tudott nyúlni kicsiny kezem,
Már rég tudtam, mit tervezem.
Hogy célom elérjem, mindent félrelöktem.
Hisz... én csak játszani jöttem.
Van, ki fejcsóválva lesi,
Játékát a másik miként teszi.
Van, ki az életével,
Van, ki két kezével,
Van, ki okosnak,
Van, ki butának látszik.
A Földön mindenki csak játszik.
Van, ki elfeledi háttal az élet mögött,
Hogy valójában minden ember csak játszani jött!
Az életben mindenki vár.
Van, ki tudja mire, van, ki sejti tán,
Legbölcsebb, ki mindig csak játszani vágy!
Midőn öregek leszünk már,
Elfogadjuk, tovább játszani kár,
S lassan dobogó szívünk egyszer csak megáll.
Forr.: poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
Címkék: visszagondolnád, vargabalinty, legbölcsebb, félrelöktem, fejcsóválva, elfogadjuk, valójában, beszélték, pusztulsz, mindenki, játszani, elfeledi, életével, tervezem, fölöttem, mindent, földtől, látszik, elérjem, kicsiny, szívünk, játszik, világát, életben, okosnak, kezével, butának, játékát, leszünk, egyszer, virágát, dobogó, tudtam, háttal, megáll, mögött, másik miként, élet mögött, életben mindenki, Varga Bálint,
|
|
Offline
