|
2022-01-13 22:50:29, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Fövényi Sándor
A csillag, a barack meg én
Hogy lehetne az esőcseppeket visszaragasztani az égre,
arra a messzi kékre,
ami annyiszor rám szakadt,
mindig vissza, vissza,
ha nem, hát utam púderpora felissza,
akár a szél, a pikkelyesre vert tócsákból lábam nyomát.
Már kiköptem a nyár illatát, mint egy lerágott barackmagot,
anyám kertjében elültettem, mellé egy csillagot,
ami annyiszor rám szakadt,
ezért azt mondta a szeretőm, többé nem lesz szeretőm,
mert nem tudok csak hegytetőn,
( aszfaltrepedésben soha ) gyökeret ereszteni.
Felnövünk hárman, a csillag, a barack meg én,
és ott leszünk a végtelen helyén,
ami annyiszor rám szakadt,
eső, eső, a fény, a csonthéj, a hús összenő,
nem is kéne szerető,
hisz', majd ezernyi édes angyal ül csudafám ágain.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: visszaragasztani, esőcseppeket, pikkelyesre, barackmagot, elültettem, felnövünk, hegytetőn, púderpora, annyiszor, ereszteni, kertjében, csillagot, tócsákból, lerágott, csonthéj, szeretőm, végtelen, kiköptem, gyökeret, csudafám, felissza, leszünk, csillag, szakadt, fövényi, lehetne, illatát, ezernyi, összenő, szerető, messzi, mindig, helyén, mondta, angyal, vissza, esőcseppeket visszaragasztani, messzi kékre, pikkelyesre vert, nyár illatát, lerágott barackmagot, végtelen helyén, Fövényi Sándor,
|
|
Offline
