Regisztráció  Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Az egyetlen művem volt a családom
  2016-05-02 11:05:10, hétfő
 
  https://www.facebook.com/mariailona.bona/posts/1031052546930741
*
Sajnos, akkoriban sem volt más lehetőségem a kapcsolat-teremtésre, mint a levelezés. Miután elköltöztünk arról a lakótelepről - vissza oda, ahol fölnőttem - ismét nekibátorodtam.
1983-ban - Seszták Ágival is volt egy levélváltásunk - a ,,Kitől védjem meg a női becsületet?" című cikkével kapcsolatban. Ez a téma valójában nyílt vitára adott lehetőséget a Kommunista Ifjúsági Szövetség hetilapjában. Ehhez szóltam hozzá és feladtam postán
Sesztáknak, aki először szintén levélben válaszolt.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=245855&kid=299001&sort=
*
Seszták által említett Bíró Dávid szociológus akkoriban publikálta a magyar férfiak halandóságának okait taglaló tanulmányát. Ebből emelt ki részleteket korábban Seszták Ági, amit közölt a Magyar Ifjúságban. Ezt olvasva, sok nőtársam kommentben tiltakozott azon megállapítások ellen, mely-szerint mi nők kergetjük a férfiakat az alkoholizmusba és válás után a hajléktalanságba...
Seszták kénytelen volt egy vitasorozatot indítani a tiltakozó kommentek miatt:
,,Kitől védjem meg a női becsületet" címmel.

Olvasva nőtársak felelősséget elhárító- és a férfiakra mutogató beírásait, én is billentyűt ragadtam és megírtam, majd postára adtam a 4 oldal A/4-es levelemet.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=245855&kid=117801&sort=
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=245855&kid=117824&sort=
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=245855&kid=117835&sort=
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=245855&kid=217452&sort=
*
Egész életemet végig kísérte, hogy valami miatt bűnbaknak kiáltottak ki. Nagyon fájt már kislánykoromtól a bűnbak-lét. Az volt a hatalom taktikája, hogy megnevezték ki tehet az aktuális rosszról és ráirányították - a médián keresztül - a népharagot. Attól fogva lehetett a megnevezett aktuális bűnbakot szidni és minden indulattal támadni... (Most ugyanez zajlik!)
*
Talán azért háborodtam föl olyan nagyon, mert a szerencsétlen lányok-asszonyok minden indulatukkal a férfiakat kezdték okolni minden rosszért - amiről nem is a férfiak, de nem is a nők tehettek!
Ezek társadalmi problémák voltak, és mint mindig, a hatalom egymásra uszította az embereket. Ebben az esetben: a nemeket...
*
Amiért akkoriban, többnyire a nőknek ítélték a - két elvált fél számára alkalmatlanul kicsi - lakást, a gyerekelhelyezésben is ez döntött. Vagyis, a gyermeket is a nőnek ítélték... Nos, ez volt értelmiségi berkekben... általában.
Viszont, ez a ,,mondva-csinált" probléma semmi volt ahhoz képest, amit egyébként a hatalom gerjesztett...
Ettől fogva nem eresztett a TÉMA.
Seszták, pedig kijött hozzám és a beszélgetésünkből átfogalmazott részleteket megjelentette az ifjú-kommunisták újságjában.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=245855&kid=217453&sort=

Ebben a számban: http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=245855&kid=804854&sort=
*
Lett is nagy fölháborodás a környezetemben és attól fogva nem volt megállás a megtorlásban!
Pl az az óriási transzformátorház, amit közvetlen a járdánkra, a ház egyetlen mindenes szobája ablaka elé telepítettek? Hát, az maga volt a csúcs-revans!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=269875&kid=55069&sort=
Egyébként, ezt a trafót folyamatosan akkor karbantartják, amikor valamilyen társadalombíráló sorozatot jelentetek meg a furaila blogomban. Olyankor - előzetes bejelentés nélkül - kikapcsolják fél napra az áramot és a képen látható hatalmas karbantartó gépekkel fölvonulnak és ráérősen ,,karbantartanak".
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=269875&kid=55068&sort=
*
És, semmit nem tehettünk (és ma sem tehetünk) ellene! Mert akkor azt mondta az illetékes ,,elvtársnő", hogy
- ,,Ha sokat ugrál, betesszük a kertjébe! Nézzen körül, máshol is van ilyen!"
*
Ennek ellenére, megíratták velem a kérvényt és 500 Ft-os okmánybélyeggel(!), ami akkor az még akkor nagyon nagy pénz volt, benyújthattam a Tanács illetékeséhez a kérelmünket...
*
Csak a pénz kellett nekik is!
*
Eldöntött tény volt, hogy pont oda és sehova máshova nem fogják azt a kurva trafót telepíteni!
*
Miért is nem költöztem el már akkor!!!??
*
Nem igaz, hogy a családi titkos szolgálati kompetens ne tudott volna mindezeknek a történéseknek az okairól! Vagyis, szerintem nagyon is tudott róluk, mert sehogy nem akart pont oda költözni, az állítólagos szüleim közelébe!!!
*
Viszont, én nagyon akartam anyunak segíteni és a közelében lenni az első agyvérzését követően!!! Ha nekem már akkor megmondják az igazat, akkor olyan messzire költözök, amilyen messzire csak lehetett volna!
És, akkor, lehet, hogy ma egy kellemes kis faluban élhetnék a legnagyobb ,,szegénységben", de legalább békességben!!!"
*
Ezért tartom fontosnak a tényeken alapuló igazságok megismerését és megismertetését.
*
Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Anyáknapi történet az anyátlanságról
  2016-05-01 00:21:55, vasárnap
 
  (Részlet, Valakinek otthon lenni a lelkében c. könyvből)
*
"... Éreztem, hogy már megint valaki másnak a megkereszteléséről mesél. Az én megkeresztelésem huszonhárom napos koromban történt, március végén. Szinte, még újszülött voltam és - lévén március, fodros, kis ruhácskában sem ülhettem a keresztanyám karján.
- De, anyu! Én, akkor még újszülött voltam, amikor megkereszteltek! Miért nem emlékszel rám? Miért nem tudsz kisbaba koromról semmit?
*
Sírva kérlelve, kissé emelt hangon beszéltem hozzá. Ekkor már alig tudtam türtőztetni magamat. Már nem is számítottam rá, hogy bármit is fog mondani, amikor a könyörgésem mégis megmozdított benne valamit.
- Nem én szültelek! Nagyot vétettem ellened!
- Tudom. Pontosabban: éreztem egész életemben. De, ha nem te, akkor ki?
- Mit akarsz még tudni, hiszen a föld alól is előkapartad?
*
Ezt már úgy kiabálta, jajveszékelve, hogy apa berontott a szobába. Anyát szépen átcipelte az ágyára. Miközben a sérve szemlátomást kitüremkedett a hasán. A fájdalomtól, pedig verejtékes lett a homloka, majd az egész arca.
- Ennek már soha nem lesz vége!
Kiabálta anya zokogva, miközben apa megpróbálta betakargatni.
Utána - nagy, férfi-kezét ökölbe szorítva a sérve fölött - kissé meggörnyedve, egy szó nélkül kiment a szobából.
*
Annyira megszántam a két, beteg öreget, hogy nem kérdeztem tőlük többé semmit. Ezen a napon is még sokáig imádkoztam sírva, és csak hajnaltájban jött álom a szememre.
*
Előzőleg, hallottam a rádióban a zsidó-kárpótlásról szóló híreket. Arra gondoltam: ,,"lehet, hogy zsidó-menekült árva vagyok?".
Annyira vágytam tudni az igazat, hogy ebédet sem főztem aznap, hanem beutaztam abba a kerületi Anyakönyvi Hivatalba, ahol születtem.
Sokan voltak, ezért sorba kellett állni a pultnál. Sok, nálamnál idősebb érdeklődő állt előttem. Mindenki másolatot kért a megtalált adatokról... ,,Biztos, kellett a kárpótlási igényük benyújtásához." - gondoltam.
Végre, rám került a sor. Előadtam:
- Van egy gyerekkoromban, itt a VIII. kerületben kiállított anyakönyvi kivonat-másolatom.
Ezzel élek, éltem mostanáig. Anyám - pontosabban: akit anyámnak hittem - tegnap közölte velem, hogy azért nem tud rólam mondani semmit, mert nem ő szült engem. Megkeresné nekem, az anyakönyvben az adataimat?
*
- Mikor született? Hogy hívják?
Miután válaszoltam a kérdésre, hamarosan megtalálta a keresett anyakönyvet és készségesen lapozgatni kezdte. Majd, amikor megtalálta az adataimat, egy gyakorlott mozdulattal megfordította, hogy elém tolja.
*
Azonban, fél úton megállt a keze a levegőben, benne a nagy könyv és összecsapva becsukta.
- Nem mondhatok semmit! Csak bírósági végzés ellenében szolgáltathatok ki adatokat!
- Ha kérek egy új anyakönyvi kivonat másolatot, akkor minden adat benne lesz, ami az anyakönyvben van?
- Igen!
- Mennyibe kerül a másolat?
- Ezer forint.
*
Erre nem számítottam. Amiért már hosszú sor állt a hátam mögött, kiálltam. Elmentem ki, a körfolyosóra, hogy megnézzem mennyi pénz van a pénztárcámban.
Minden porcikámban remegtem.
Kiesett a kezemből a táska, miközben megpróbáltam kinyitni, mert kikapcsolódott a füle. Éreztem: taknyom-nyálam egybefolyik, annyira nem tudok uralkodni magamon. Nem is tudtam hirtelen, hogy előbb a táskám fülét csináljam-e meg, vagy egy zsebkendőt szedjek elő?
Annyira beszűkült a tudatom, hogy csak akkor fújtam ki az orromat és töröltem meg a szememet, amikor nem láttam a könnytől megszámolni a pénzt... Akkor meg, kiszóródott- szanaszét gurulva az apró...
Szóval, bajban voltam.
Azt hiszem elájulok, ha nem ölel át egy női kéz és nem ültet le oda, ahova ő ült előzőleg. Nem szólt egy szót sem, de éreztem: megért engem.
Az ölembe tettem a táskámat. Kerestem egy zsebkendőt és rendbe tettem az arcomat. Közben elfojtottam magamban a kitörni készülő zokogást.
Megnéztem a pénzemet is. Kilencszáz hatvan forint volt benne, az apróval együtt...
Reményvesztetten elsírtam magam.
*
Már nem is akartam azt a másolatot. Csak azt akartam, hogy vége legyen végre ennek a lelki gyötrelemnek!
- Mennyi hiányzik? - hallatszott a kérdés a közelemben. Fel sem néztem, úgy válaszoltam:
- Negyven forint.
És már nyújtotta is felém a női kéz a két darab húsz forintost.
Ekkor néztem először fel rá. Szép, ápolt, (festett?) barna hajú nő volt. Nálamnál csak pár évvel lehetett idősebb. Nagy, barna, szomorú tekintetű szemét soha nem fogom elfelejteni.
- Köszönöm szépen!
- Ugyan, nincs mit! Ez csak egy kis csepp a tengerben...
*
Befizettem a pénzt a pénztárban és a számlával újra sorba álltam a pultnál. Sorra kerülve, az ügyintéző elkérte a személyi igazolványomat és a számlát. Amikor ezeket megkapta és megnézte, elment szólni az egyik irodába, hogy váltsa le valaki.
*
Legnagyobb meglepetésemre nem onnan vette elő az anyakönyvet, ahonnan előzőleg, hanem elment érte egy irodai helyiségbe. Amint visszajött vele: kinyitotta, majd ismét megkérdezte:
- Mikor született és hol?
Miután válaszoltam a kérdésre, hozzátettem:
- Anyámat nem tudom, hogy hívják, mert nem az, aki a személyimbe be van írva.
- Várjon egy kicsit. - mondta, majd eltűnt az anyakönyvvel együtt egy folyósón,
ami abból az előtérből nyílt, ahol a tömeg várakozott.
*
Nagyon sokára jött vissza. Már elfogyott a sor is. Nem bírtam tovább állni. Leültem az egyik székre, ami a fal mellett volt már üresen.
*
Végre, visszajött. Nagyon ünnepélyes arccal átadta az új anyakönyvi kivonatomat és visszaadta a személyi igazolványomat is. Miután átvettem az okmányt, meg sem nézve, betettem a táskámba. (Ugyanúgy, mint a templomban a megkeresztelésemről szóló dokumentumot.) Majd, hátat fordítva az ügyintézőnek, elindultam a kijárat felé.
- Az apja neve Gábor, ugye? - szólt utánam köszönés helyett
- Igen - válaszoltam bizonytalanul, mert
én abban sem voltam soha biztos, hogy ő az apám?
*
,,Otthon" lerogytam egy székre és elővettem az új anyakönyvi kivonatomat, melyben ugyanazok az adatok voltak, mint a régiben! .
- ,,Istenem! Milyen gonosz tréfát űzött velem az az ember, aki rávett arra, hogy csináltassak egy újat, mert abban ,,minden" benne lesz! Erre költöttem ezer forintot?! - gondoltam magamban, miközben eleredt a könnyem.

*
Meg akartam halni, hogy ne érezzem azt a szörnyű anyátlan-apátlan árva érzést!
Meg akartam halni, hogy soha többé ne vágyakozzak hiába a szeretetükre!
Meg akartam halni, mert az olyan ember, mint én soha nem élhette át milyen az, amikor az édesanyja feltétel nélkül szereti és otthon érezheti magát ebben a világban, mert van egy ember, akinek otthon lehet lelkében! Megéreztem, hogy a hátralévő életemet is lelki hajléktalanként kell leélnem..."
*
Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2016.04 2016. Május 2016.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 59 db bejegyzés
Összes: 6915 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1036
  • e Hét: 7254
  • e Hónap: 7254
  • e Év: 301220
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.