Regisztráció  Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
A lélekirtó politikáról
  2014-09-12 05:18:14, péntek
 
  Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyiknek azt sulykolták már kicsi gyerekkorától, hogy milyen egy "LELKETLEN, gonosz, fasisztoid népség a magyar!"
Eleinte nem is értettem, csak később, amikor leverték az 56-os "népfölkelést" és kezdetét vette az a fajta suttyom-terror, amikor örökösen bűnbakot gyártottak a magyarság minden rétegéből...
Így érvényesült a LELKETLENÍTÉS intézményesülve az elmúlt évtizedekben.

Ha igaz, hogy Kertész Imrének - vagyis a Sorstalanság című, Nobel díjas regénye hősének - egy év SORSTALANSÁG jutott osztályrészül, akkor az is igaz, hogy évtizedek óta - a LELKETLENÍTÉS jegyében, intézményesen - SORSTALANSÁGRA kárhoztatják a magyarságot.

Sorstalanságra és lelketlenségre.

Kikre is mondja a magyar ember, hogy LELKETLEN?

LELKETLEN! Mondja a magyar ember, ha valakiről úgy gondolja, hogy ártó szándékkal tesz, vagy érez.

Ilyen lelketlen, önmagának és ezzel közvetlen környezetében élőknek is ártó szándékkal "éli", vagy inkább önpusztítja és pusztítja életét Európa szívében a magyarnak nevezett nép.
Meg is mutatkozik a halandósági rátánkban és a születések számának tragikus csökkenésében.
Miért?
Talán azért, mert 1956 után (és 2006-ban is) már megbizonyosodhatott arról, hogy nem fordulhat azok ellen, akik rá-kényszerítették és még egy kicsit sem hagyták lelkesíteni a magyarságot és amitől olyan frusztált lett, hogy tehetetlen dühében önmaga ellen fordult és fordul folyamatosan!

Bizonyság erre: az elvetélt magzatok milliói, a magas öngyilkosságok száma, az alkoholizmus, mint népbetegség és az ebből következő összes korai halálok.

http://furaila.xfree.hu/261846

Ma már ott tartunk, hogy minden magyarnak egy másik magyar a legnagyobb ellensége!

Öreg a fiatalnak, fiatal az öregnek, nő a férfinak, férfi a nőnek, kétkezi munkás a szellemi munkát végző értelmiséginek, értelmiségi a kétkezi dolgozónak, a ,,volt" nemes a ,,volt" melósnak, szülő gyermekének, gyerek szülőjének, oktató diákjának, diák tanárának. (legújabban a jobboldal a baloldalnak és fordítva) és a lelketlen hatalom, az azt kiszolgáló lelketlen bürokrácia (adminisztráció) az egész nemzetnek!

A több, mint hat évtizednyi, össznépi lelketlenségben eltöltött idő elég lehet egy nemzet életében ahhoz, hogy kipusztítsa önmagát? http://furaila.xfree.hu/261846

Úgy látszik, hiába az anyagiak gyarapítása, a műtárgyak és az egész társadalmi építmény fáradságos, véres-verejtékes építgetése, ha rossz, lelketlen alapokra idegen "kultúrákra" (materialista és a kapitalista fogyasztói társadalom "kultúrái") épült és épül!

Le kell bontani, ezt az "építményt", mert előbb-utóbb összeomlik magától és maga alá temeti a benne élőket!

Föl kell, de új alapokon építeni az új társadalmi építményt! (Szent Korona-eszme szerint.)

Ebből az építkezésből nem hiányozhat az egyetlen kohézióerő: a LELKIERŐ, amely garantáltan összetart, megtart, NEMZETTÉ egyesít (kovácsol) egy népet!"

Kodály Zoltánt hívhatjuk segítségül, aki azt mondta leendő tanítóknak, óvodapedagógusoknak és mindenkinek, akik kicsi gyerekek nevelésével foglalkoztak, hogy "Énekeljetek a gyermekeknek! Hiszen, az emberi torok, benne a hangszálak a legkézenfekvőbb emberi hangszer a világon! Mindig kéznél van és még pénzbe sem kerül!". Azt is mondta, hogy: "Ne csak külsőségekben legyen magyar a mi kis világunk, hanem a lelkek mélységéig, mert csak így lesz igazán a miénk. A lelkek mélye pedig különösképpen a zene országa." "Az az édesanya, aki énekel gyermekéhez már akkor amikor még csak a szíve alatt hordja, majd később is... a legtisztább érzelmet: SZERETET ad énekével."

Én megtettem... amit anyaként, nagymamaként megtehettem.

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Merjünk felnőni saját nagyságunkhoz!
  2014-09-11 13:37:40, csütörtök
 
  (Levél 2008-ból, amit egyik Barátomnak írtam)

Igen, szükség van arra a NEMZETMENTŐ programra, amely olyan eszmeiség jegyében fogalmazódik meg, amely valóban FELEMELKEDÉST jelentene hazánk minden egyes állampolgára számára! Ezt az ESZMEISÉLGET számomra a MAGYARSÁG ŐSTÖRTÉNETÉBŐL EREDEZTETŐ LÉLEKERŐSÍTÉS, a SZENT KORONA áldáésos kisugárzásából meríthető LELKI- és SZELLEMI MEGERŐSÍTÉS, valamint a Klebelsberg-i oktatási- és kultuszpolitikai újragondolása és megvalósításának következtében kialakult polgárosodási folyamat jelenti.

Vagyis, a magyarság ,,GYÖKEREIBEN" rejlő őskeresztyéni ERŐ megismerése, továbbítása és a magyarság ELHIVATOTTSÁGÁNAK ERŐSÍTÉSE a TUDÁS által.
Tehát, ne kicsik "merjünk lenni", hanem MERJÜNK VÉGRE A SAJÁT NAGYSÁGUNKHOZ FELNŐNI!!!

Ezért lenne fontos, hogy a nemzetmentő ,,progik" megfogalmazását BEFOGADNI- MEGÉRTENI képes ,,VÁLASZTÓ-POLGÁROKRA". (Az eddigi ,,szavazó-polgárok" helyett!)
Ezért szorgalmaztam az MDF Pedagógus Kollégiumában, majd a Fidesznél, végül Vona Gábornál az ORSZÁGOS NÉPFŐISKOLAI KURZUSOK beindítását. Dr. Varga Tibor megalapította ugyan a Szent Korona Szabadegyetemet, ahova lehet jelentkezni, mint bármely felnőttoktatási intézménybe - munka mellett. Ez azonban, amolyan ,,fizetős" oktatási intézmény, ahonnan kirekesztődnek azok a kisjövedelmű emberek, akiknek a mindennapi betevőre-való előteremtése is megoldhatatlan gond.

Azért tartunk ott a SZENT KORONA-eszmeiséggel, és NEMZETI JELKÉPEINKKEL is ott, hogy valósággal köpnek rá bizonyos életkörülmények között élő emberek a nagyobb városokban, mert.... Nem is sorolom, mert megtettem már évek, évtizedek óta FOLYAMATOSAN és hiába. Mert örökösen le vagyok hurrogva, és ezen elhivatottságommal a pálya szélére vagyok küldözve, örökös pótjátékos-sorsra kárhoztatva.
Ezzel egyet is kellene értenem, hiszen ki vagyok én? Egy SENKI, mert még a saját létjogosultságom is megkérdőjeleződik fogantatásom és születésem óta.
Merthogy, számomra ISMERETLENEK az ,,édes" szüleim, vagyis a GENEALÓGIAI MÚLTAM, pontosabban a MAGÁNTÖRTÉNELMEM.
Nem lenne nagy ügy, ha nem ilyen ÖNTUDATLANSÁGBAN élnének még rajtam kívül ebben az országban milliónyian!!!

És, igen is előbb a CSALÁDI TÖRTÉNETEKET kell megismerniük ezeknek az ,,agymosott" embereknek! Mert addig, míg azt sem tudja - és nem is érdekli - hogy KI FIA-BORJA, minden erkölcsi alapja adott ahhoz, hogy LESAJNÁLJA a MAGYAR TÖRTÉNELMET úgy, ahogy azt neki HAZUDJÁK az ISKOLÁKBAN évtizedek óta!

Pedig nagyon fontos lenne ismerni a CSALÁDI- MAGÁNTÖRTÉNELMÜNKET, mert abból áll össze a HAZA TÖRTÉNELME!

Addig, bizony míg ez nem valósul meg, MINDEN ISMERET LÓG A LEVEGŐBEN és képtelenek FELELŐSSÉGGEL megélni MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGUKAT, és ÉLETIDEJÜKET. Mert, ha ismernék hogy a szépapjuk, ükapjuk, vagy dédanyjuk történetét, azt, hogy melyik őse hogy halt bele a háborús- ideológiás harcokba, illetve hogyan élte túl az I. vagy a II. világháborút, vagy a proletárdiktatúrát...akkor talán okulhatna ősei sorsából és kialakíthatna egy olyan ÉLETFELFOGÁST, amelyikkel megszülethet benne egy olyan ÉLETPROGRAM IGÉNYE, amihez hozzáadhatná a szavazófülkében a szavazatát... vagyis FELELŐSSÉGGEL TUDNA VÁLASZ-TANI!!!

*

Abban a SZAVAZÁSBAN úgysincs köszönet, amit a ,,TUDATLANSÁG" és ,,FÉLISMERET" motivál!!! Lásd Boross Péter nyilatkozatát még 2003-ból a PAKTUMMAL kapcsolatban: Tessék csak beleolvasni ebbe a visszaemlékezésbe, amit külön kiemelnék:

"... Ezért kötötte meg az ismert paktumot és nem tette lehetővé, hogy a tudatlanság, vagy félismeretek ezt lehetetlenné tegyék."

http://furaila.xfree.hu/256559

Nemhogy 1990-ben NEM VOLT SZABAD a választás, hanem az azóta eltelt 20 évben sem! Mert milyen egy választási lehetőség az, amikor a NÉP nem választhat jelöltet saját maga lakóközösségéből, hanem el kell fogadnia a PÁRTOKra oszlott egy-párti előd utódainak JELÖLTJEIT, akikre aztán "SZAVAZHATUNK"!???
Vagyis, szó sem lehet valódi VÁLASZTÁSRÓL!!!

Bóna Mária Ilona

-.-.-.-.-


Ma már tudom, hogy semmiféle nemzetmentő program nem valósulhat meg a NATO és az EU beleegyezése nélkül. Márpedig az EU úgy működik, mint ahogy azt Susan Georg a LUGANOI TANULMÁNYÁBAN megfogalmazta:

,,...az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés? Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!

Az alkalmazandó módszereknek:
* olcsónak kell lenniük,
* nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá
* az "áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az "áldozatokra" kell bízni,
* az államoknak nem kell közvetlenül résztvenni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra...."
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=121623&n=furaila&blog


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Válási dokumentumok
  2014-09-03 11:29:17, szerda
 
  Válási dokumentumok:

http://furaila.xfree.hu/262513

Akkor, amikor beadtam a válókeresetet, már egészen biztos voltam abban, hogy Tartót valamivel zsarolják.

Sőt, annak is az a ,,valami" lehet az oka, hogy ő engem mindig támogatott eleinte mindenben, aztán meg hirtelen szembefordulva velem, valósággal odalök az ellenségnek!

*

Amikor rájöttem ennek életveszélyességére bele tudtam volna ordítani Tartó képébe az igazságot. De, aztán rájöttem, hogy ő is csak egy áldozat.

Hiszen, mi olyan jól megbeszéltük eleinte, hogy a lakás miatt közösen fizetünk be egy panelre... Mert kettőnknek-együtt volt elég a beugróra a pénzünk! Eleinte elfogadta ő is, hogy én mást szeretek... Igaz, azt eltitkolta, hogy bizony ő is mást szeret. Az a valaki, pedig nekem is barátom volt és térden állva könyörgött, hogy ne menjek feleségül Tartóhoz... Elsőre azt hittem, hogy miattam aggódik. De aztán később megtudtam, hogy bizony Tartót magának szánta, mert úgy és annyira szerette!

Tartó viszont, még annyira sem vállalhatta föl a szerelmét, mint ahogy én fölvállaltam az enyémet.. (Hiszen, engem még azért is képesek voltak a hatalom emberei a munkahelyemen rapportra hívni és rám parancsolni, hogy szakítsak szerelmemmel, mert ő hat évvel fiatalabb volt nálam!) Akkor el lehet képzelni, hogyan estek neki minden alkalommal Tartónak és milyen rettenetes módon zsarolhatták!

*

Innen is üzenem az aljas zsarolóknak, hogy már rég tudom ezeket a dolgokat, és abba lehet hagyni a zsarolást! Mert ez Tartó és az én magánügyem, amit mi el tudnánk egymás-közt kulturáltan rendezni!

Mint ahogy kitartottunk minden körülmények között... Én varrást vállaltam éjszakánként, ő pedig fusizni is eljárt, mint SZOBAFESTŐ-MÁZOLÓ! Mert ez volt a tisztességes szakmája, és a második indok, ami miatt összekötöttem vele az életemet!

*

Ti kihasználtátok, hogy oly korán meghalt az édesapja, aki megvédte volna tőletek és ezért rákényszerítettetek egy olyan ,,karriert", amit még ő sem akart! Mert nem vágyott a politikai pályára! Ő építész akart lenni, és amikor benyújtotta felvételi kérelmét az Építőipari Főiskolára, akkor benyomtátok arra a politikai demagógképzőbe, a Politikai Főiskolára! Méghozzá nappalin, hogy folyamatosan benyújtsátok neki és mindenkinek, akihez köze volt, vagy van - a számlát!

*

Hát, nem a kurva életben! Nekem többé ne merjen benyújtani senki, semmiféle számlát, mert az már oly-mértékben ki lett egyenlítve, hogy joggal követelhetném a visszajárót, amivel valósággal megsarcoltátok! És, rajta keresztül engem is!

*

Ajánlom, hogy gyorsan hozzatok olyan törvényt, amely lehetővé teszi, hogy minden felelős felnőtt ember azt az EMBERT szerethesse, akit valami miatt szeretni tud. Mert, mint ahogy én: a heteroszexuális nő nem tehettem arról, hogy egy másik EMBERBE szerettem bele, úgy Tartó sem tehetett/tehet arról, hogy szintén más EMBERT szeretett/szeret!

*

Hagyni kellene végre az EMBEReket szabadon dönteni saját sorsuk fölött! Ennek eljövetelét mindaddig nem is remélhetjük, míg nem SZÁMOLTATJUK EL azokat a MEGBÍZÓKAT, akik ilyen ártó szándékkal vették és veszik rá a megbizottakat az un. ,,szolgálati" jelentgetésre!

*

Mert, mit hallok tegnap is? Átmenvén a másik lakrészbe - akaratom ellenére pont kihallgattam, Tartó telefoni beszélgetését valakivel.

- ,,Jó lenne, ha letöltenél újabb videó-játékot!"

- ,,Nem a feleségem nem ér ilyesmikre rá. Ő egészen másra használja az internetet."

- ,,Ha látnád, milyen okos az a kicsi fiú!"

- ,,Mária nem jött velem, mert más dolga volt, meg egyébként is szakmai megbeszélésem volt M-vel."

*

Döbbenten hallgattam ezt a folyékony hazugságot, mert bizony én is Tartóval tartottam, amikor meglátogattuk M-éket.

*

Ki lehetett az, aki előtt letagadta, hogy "együtt" mentünk valakikhez? És ki lehet az, akinek azt hazudja: "felesége" vagyok?

Ezen töprengve, eljutottam azon felismerésig, hogy bizony veszélyes ez a "játék", mert én úgy viselkedek, mint egy "elvált asszony"... Tartó pedig tovább játssza a "férj" szerepét, mert valamilyen érdeke fűződik ehhez.

*

És, ekkor belém hasított a felismerés, hogy amikor 2011-ben elmentem a MOGY-ra, eltűntek az irataim! Köztük a válási papírjaim is. Csakhogy, én előzőleg beszkenneltem magamnak és el is küldtem akkori barátnőmnek, mert éreztem, hogy ez is eltűnhet...

*

Mint ahogy a MUNKAKÖNYVEM http://furaila.xfree.hu/260793 is eltűnt... amikor szerettem volna elindítani a nyugdíjaztatásomat.


Itt olvasható a szenvedéstörténete:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=131881&n=furaila&blog
_cim=Az előkerült Munkakönyv

*


Ma már tudom, hogy ő is szeretne szabadulni tőlem... de nem engedhet el akárhogyan. Főleg nem úgy, hogy megszűnjön az ellenőrizhetőségem!!! Tartónak szüksége lenne valami aljas indokra... Valamilyen ürügyre, amivel végleg megsemmisíthetne erkölcsileg... Évtizedek óta ezen ügyködik... Ezért gyűlölte a szüleimet is, mert ők is megtagadtak és nekem nem volt hova visszamenni. Mint ahogy most sincs semmilyen lehetőségem kilépni ebből az ördögi körből! Ebből az életpokolból... Egy módja lenne és ez az, amire hajaznak megbízóival... "Önkezemmel" végetvetni mindennek, amitől szenvedek... Vagyis, fölvenni a harcot minden ártó szándék ellen. Az első lépés a LELEPLEZÉS kell, hogy legyen. Amit már megtettem azzal, hogy megírtam és nyomdában kinyomtattam a VENDÉGKÖNYV című könyvet. Figyeljétek a bemutatóról szóló értesítést!

Bóna Mária Ilona

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az előkerült Munkakönyv
  2014-09-03 11:08:27, szerda
 
 
1997-ben közölte velem az, akit anyámnak hittem, hogy nem ő szült engem... Csak arra a kérdésemre nem adott választ, hogy ha nem ő, akkor kicsoda?

Majd 1999-ben azt is megtudtam apa halálát követően, hogy ő is csak a ,,nevére vett"!

*

Rettenetes életérzés szakadt rám. Élő halottként botorkáltam abban az életben, amit addig a sajátomnak hittem.

És akkor elkezdtem nyomozni...

Először a Történeti Hivatalban szerettem volna kutakodni. ,,Tartó" tudta, hogy oda készülök és legnagyobb meglepetésemre, amikor én beléptem az épületbe, ő szembe jött velem már kifelé... De még csak meg sem akart ismerni!!! Nagyon feszült volt és ellenségesség áradt belőle. Ezért, úgy elmentem mellette, mintha nem is a gyermekeim apja lett volna! (Ma már tudom, hogy ő akkor azért ment oda én előttem, hogy minden iratot biztonságba helyeztessen. Természetesen úgy, hogy én azokba soha ne tudjak betekinteni.)

De én akkor még csak sejtések szintjén éreztem, hogy ,,Tartónak" köze van ahhoz, hogy én ne tudjak meg semmit a valódi szüleimről, rokonaimról. Ez engem még eltökéltebbé tett és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának címezve is írtam egy beadványt, amit leadtam szabályosan az ügyfélszolgálati irodán. Beadványomra hosszú ideig nem jött válasz. Majd bementem érdeklődni és akkor ismét nem találták még azt a beadványt sem, amit párhónappal korábban személyesen adtam le! Ott helyben ismét megírattak velem egyet kézzel és ismét hosszas várakozás következett. Megint bementem személyesen érdeklődni és akkor leültettek azzal, hogy várjam meg az eredményt. Kaptam egy rövid tájékoztatást arról, hogy nem találtak rólam semmilyen adatot!

*

El lehet képzelni, hogy meglepődtem, amikor 2002. március 21-i keltezéssel, ,,Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvéleményt formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott III. sz. Bizottság" nevében, ,,Dr. Cseicsner Éva bíró a III. Bizottság soros elnöke, a sokadik számú ügyiratban közli,hogy ellenőrzi fogja a tevékenységemet. Az ellenőrzést úgy kérték, mint a ...Színes Iránytű Főszerkesztőjétől... Azt sem tudtam, hogy én lettem bejelentve, mint főszerkesztő! Honnan is tudhattam volna, amikor soha semmilyen kérdésemre nem kaptam sehonnan választ és engem soha semmiről nem tájékoztatott senki. Eredetileg, amikor bejegyeztettünk egy alapítványt a bíróságon, akkor én is aláírtam, mint az alapítvány egyik alapító tagja. Nem is értem, hogyan lettem én annak az alapítványi újságjának a "főszerkesztője"!

*

Végső elkeseredésemben írtam egy levelet az akkori adatvédelmi biztosnak, aki nagyon részletes válaszában felvázolta a törvényes lehetőségeimet. Ez alapján fordultam a bírósághoz. Majd, a sokadik beadványt követően onnan is szabályosan elkergettek. Közölve velem, hogy nekem azok a szüleim, akiket annak idején az anyakönyvbe bejegyeztek... és punktum. Nehéz volt tudomásul venni, hogy az maradt az első számú személyi azonosítóm az okmányaimban, aki ellenségesen viselkedett velem gyerekkorom óta, és aki szándékosan tönkretette az életemet.

Azt azért még most sem értem, hogy kinek és milyen érdeke fűződhet ahhoz, hogy ez az én életemben most már örökre így is maradjon?

Azt gondolják életem megrontói: talán, ha egy ,,törvényen kívüli" én-tudattal élem a további életemet, elmegy a kedvem az igazság keresésétől és hangoztatásától?

Talán, talán...

*

Már ez az egész nem is érdekelne, ha nem küldött volna ,,Tartó" - egy övön aluli ütéssel a padlóra, ahonnan nagyon nehéz volt fölállni. Talán nem is sikerült még a mai napig sem igazán... Az történt, hogy - a 2002-es választásokat követően - ,,Tartó" közölte velem, hogy neki már nincs rám szüksége és, hogy a gyerekeknek sem, mert már felnőttek... Hozzáfűzte még, hogy:

- ,,Kezdhetnél végre magaddal valamit!"

*

Akkor már évek óta - főleg anya halála után - nem tudtam elhelyezkedni és ezért nem volt saját jövedelmem sem. Abban bíztam, hogy majd a művelődésszervező diplomával sikerül valamilyen felnőttképző- vagy kulturális intézményben állást kapni. Ez a reménységem - a diplomával együtt - elszállt 1998-ban. http://furaila.xfree.hu/248314

Egy nap "Tartó" beállított a kezében egy mintával. Csak néztem nagyot, hogy mi a csudának nekem egy minta arról 1999-ben, hogyan is kell kinéznie egy diploma dolgozatnak? Még csak meg sem kérdeztem, hogy minek mutogatja nekem, ha egyszer már írtam egy szakdolgozatot 1998-ban? http://furaila.xfree.hu/248314

Valami olyasmit mondott, hogy

- ,,...talán akkor lehet diplomád, ha újra belevágsz és elfelejted a Felnőttképzési Atlaszt! Vagyis választasz egy új témát, ami nem sérti senki érdekeit. Valami művészetekkel kapcsolatosat..."

Most, utólag megnézve látom, hogy még az új tanév új államvizsga tételeit is csatolta valaki ehhez a mintához...

Mondanom sem kell, hogy 1999-ben nem vágtam bele egy újabb szakdolgozat megírásába! Sértette az önérzetemet ez az egész, és nagyon nem tetszett, hogy bármit megtehetett velem bárki... Nagyon kiszolgáltatott helyzetben voltam és ,,Tartó" ezt - mint mindig - ki is használta!!!

Tétlenül nézte végig, hogy mennyire padlót fogtam! Sőt, az volt az érzésem, hogy legszívesebben engem is eltemetett volna a ,,szüleimmel" együtt.

*

Aztán, mégis sikerült feltápászkodnom újra és újra, és megpróbáltam ismét talpra állni.

Próbáltam takarítónőként is elhelyezkedni, de azon nyomban ,,kiderítették", hogy ahhoz én ,,túlképzett" vagyok. Vendéglátóban mosogatónak... de mindenhol már mosogatógéppel mosogattak. Óvodában, dadusnak... ahol a korom miatt - mint pályakezdőt - alkalmatlannak találtak. Azért nem írom a varrást, mert azon már túl voltam. Őrző azt már több alkalommal ellehetetlenítette.

*

Az az igazság, hogy bármilyen munkát elvállaltam volna, amit nem ,,otthon" kell végezni... Jelentkeztem betegápolónak is, de ahhoz nem volt meg a szakmai végzettségem. Maszekban eljárhattam volna idős emberekhez- házakhoz, de mindenhol ,,lekádereztek" és sehogy nem értették, hogy mi szükségem van nekem: a férjes asszonynak ilyen alamizsna-szerű jövedelemforrásra.

Végül, a közeli kórházban dolgoztam pár hónapot... de ott is képes volt a felvételkor azt mondani a személyzetis, hogy: ,,Ha férjnél van és a férjének van jövedelme, miért veszi el a lehetőséget az egyedülállóktól?"

Állandóan önéletrajzokat írtam - többnyire zokogva, mert már annál az adatnál elakadtam, hogy: ,,Anyja neve:". Akkor, a három gyerekkel gyesen töltött kilenc évet is megpróbáltam kihagyni... mert kiderült, hogy azt hitték az alatt ,,pihentem és elszoktam a munkától"! Mert, bizony volt ahol azt mondták nekem, hogy nekik olyan ember kell, aki tud dolgozni! Mert ,,...ennyi év után nagyon elszokhatott a munkától!"

Nagyon rossz lelkiállapotba kerültem...

Túl az ötvenen ott tartottam, ahol tizenhét éves koromban!

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=129014&n=furaila&blog

http://furaila.xfree.hu/260583

Megerőszakolva (csak most lelkileg) megtagadva és lejáratva... szégyenkezve minden miatt. Ráadásul, akkoriban mentek nyugdíjba az osztálytársnőim. A barátnőm is... Csakhogy, amiért ő hat hónappal előbb született, vagyis az előző év végén... ezért ő még elmehetett 55 éves korában nyugdíjba. Én meg legkorábban 6 év múlva! Bújtam az erre vonatkozó törvényeket és előszedtem az előnyugdíjazáshoz szükséges összes iratot. A MUNKAKÖNYVET legelsőnek... Már minden együtt volt a kérvényezéshez és megérdeklődtem az ügyfélszolgálati iroda fogadói időpontjait és kiválasztottam egy időpontot, amikorra bejelentkeztem.


Csakhogy, közben ELTŰNT A MUNKAKÖNYVEM!!! http://furaila.xfree.hu/260583


Az ügyfélszolgálati irodáról elhajtottak azzal, hogy keressem meg. Feldúltam a lakást, amúgy találomra. Majd szisztematikusan átnéztem minden papírt... a rengeteg írásomat, hogy nem keveredhetett-e közé. Közben, határozottan emlékeztem arra, hogy hova tettem és nem is értettem hogyan tűnhetett el. ,,Tartó" meg csak szidott, hogy:

- Mit csodálkozol, hogy eltűnt, hiszen itt hevert szanaszét hetek óta!

Az igaz, hogy elöl volt, mert dolgoztam a munkaviszony kigyűjtés miatt belőle... Közben, éltem az életet úgy, hogy akkor már nálunk laktak a gyerekeink párjaik is, akiket minden este vacsorával vártam haza. Nekem is minden nap tovább kellett tudni lépni... és tenni a dolgomat! Hiszen, egy nagycsaládos édesanya voltam! Önálló jövedelem nélkül, férj nélkül... mert ,,Tartó" a 2002-es választásokat követően, már színleg sem volt hajlandó a férj szerepére!!! Már ismét a "baloldaliak" kénye-kedve szerint viszonyult hozzám.

Nem győztem a régi és azóta már megszűnt munkahelyeimen érdeklődni az iratok után. Nagyon nehéz volt összeszedni a papírokat, az adatokat, mert valahogy, amit az egyik nap megírtam, az eltűnt a számítógépről másnapra... és kezdhettem mindent elölről. Viszont, addigra meg a nagy-nehezen előkerített munkaszerződések tűntek el... Már teljesen kiborultam. Örökösen zokogtam és szerettem volna meghalni!!! Már vacsorát sem készítettem, és amikor este megjött az ifjúság menekültek a szobájukba!

A lelkem mélyén éreztem, hogy ,,Tartó" nagyon is tudja azt: hol van az a Munkakönyv! Ekkor már annyi jelét adta annak, hogy terhére vagyok nagycsaládostól, keresztény-népnemzeties életfelfogásomtól, mindenestől... Ekkor megterveztem hogyan tudnék fizikailag is elkülönülni tőle. Megszüntettem az ebédlőt és leválasztva a nappalitól, beköltöztem oda. Majd, amikor elértem azt az időpontot, amikor végre elindíthattam a nyugdíjazásomat és sikerült annyi pénzhez jutni, hogy meg tudtam venni a 12.000,- Ft-os okmánybélyeget a válási beadványomra, beadtam a bíróságra a válókeresetet. El is váltunk - közös beleegyezéssel. Csakhogy, ezután döbbentem arra rá, hogy milyen kevés kis nyugdíjra lettem jogosult. Hogy én abból soha-de soha nem tudnék egyedül megélni!!! ,,Tartó", pedig álságosan ,,vállalta", hogy ,,gondoskodik" rólam! Ha kell, elTART engem! Bizony, maradt továbbra is a ,,Tartó"-m, mintha mi sem történt volna! Továbbra is ő a minta családfő és én a családanya... Csakhogy, ez soha nem volt igaz!!!! Ez egy nagy "hazugság" és én minden nap megsemmisülök ettől a hazugságtól! Minden nap, a nap minden órájában, minden percében hiteltelen hazugnak érzem magamat... és akárhogy is igyekszem szabadulni, annál szorosabbra fonódik körülöttem a háló(zat) ,,Tartó" irányításával... Ez volt tegnapelőttig!

*

Nagy nap volt a tegnapi, mert ,,Tartó" ,,megtalálta" és átadta nekem a MUNKAKÖNYVEMET egy csomó irattal együtt...

http://furaila.xfree.hu/260793

Csak néztem rá döbbenten... Majd felismerve a helyzet tragikusságát, mosolyogtam egyet és azt mondtam ,,köszönöm"! Láttam rajta, hogy óriási kő gördült le a szörnyűséges lelkéről... Nekem, pedig megszűnt a BŰNTUDATOM, amiért őt okoltam a Munkakönyvem eltűnéséért, meg minden másért, amivel megkeserítette az életemet!

*

Igen, mosolyogtam, mert a közben eltelt évek alatt rájöttem, hogy mindez már nem fontos! Ugyanis,

,,Az ember egy napon rádöbben arra,

hogy az életben igazán semmi sem fontos.

Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás,

csak az, hogy valaki szeresse őt igazán." (Goethe)

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ez sem csak egy kutyatörténet 4. rész
  2014-09-03 10:59:33, szerda
 
  BUKSI

A 3. rész folytatása: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=131876&n=furaila&blog


Tiborca nem bírta tovább. Megszokta, hogy mindig, minden gondját maga oldja meg. De most úgy érezte, hogy beszélnie kell valakivel. Valaki olyannal, aki szereti az állatokat és lehetőleg azonnal, mert úgy érezte belefullad abba az élethelyzetbe, amibe férje oly módszeresen beletaszította...

*


Eszébe jutott apja, aki - igaz, őt soha nem szerette, de legalább - a galambjait, meg a kutyáját, macskáját igen. Mint fuldokló a szalmaszálba úgy kapott utána a lehetőségnek és nem latolgatott tovább, hanem futott - úgy, ahogy éppen volt: könnytől taknyosan, maszatosan, a szomszéd utcában lakó apjához megkérdezni, hogy:

- ilyenkor mit kell tenni?

- Azt miért nem lehetett időben beoltatni azt a kiskutyát? - kérdezte apja kíméletlenül...

- Nándi nem adott rá pénzt, mert még ennivalóra sincs - válaszolta őszintén.

- Azt hova lett a többi kölyök? - Kérdezett tovább az apja.

- Kiírtuk egy rajzlapra, hogy kiskutyák elvihetők és egy nap alatt el is vitték őket. Ezt a Buksit, annyira megszerették a gyerekek, hogy nem adták, inkább eldugták. - folytatta az egyre kínosabb válaszolgatást Tiborca.

- Az anyakutya nem beteg? Mert lehet, hogy tőle kapta el a kölke.

- De, azt hiszem beteg volt ő is, amikor elvitette Nándi a zöldkereszttel.
- Zöldkereszttel? Akkor orvosi kísérletre fogják használni...- mondta apa.

Próbálta tartani magát, nehogy sírva fakadjon. Újra és újra látta azokat a vádló kutyaszemeket és érezte, hogy valahol most nagyon szenved...

- Nagy csibész a te férjed kislányom! Az lesz a legjobb, ha elaltatod azt a kiskutyát! Itt a telefonszáma az állatorvosnak. Csak egy százasba fog kerülni. Van rá pénzed?

- Nincs.

- Itt van. Aztán többé ne vállaljatok kutyát, mert nektök nem való!

- Hogy mondhatsz ilyet? Én láttam, hogy milyen nagyon jó hatással volt a gyerekekre az elmúlt öt hónap alatt!
- Mégiscsak az urad a házigazda! Neki nem való semmilyen jószág, mert nincs szíve, érzéke hozzá!
*

Fogta a cédulát, amin a telefonszám volt és nehéz szívvel, remegő hangon kihívta az állatorvost, hogy nézze meg a beteg kiskutyájukat, akit valószínű el kellene ,,altatni"... Másnap délután három órára beszélte meg. Ez volt a gyerekek ebéd utáni alvási ideje. Úgy tervezte, hogy szinte észrevétlenül ,,elrendezik", mire fölébrednek. A biztonság okáért kívülről kulcsra zárta a bejárati ajtót.


A kiskutya már nem tudott lábra állni. Csak feküdt, szinte élettelenül. Az állatorvos ránézett és azt mondta:

- Be kellene vinni az állatklinikára. Infúzióval még meg lehetne menteni, de az nagyon költséges kezelés és nem is biztos, hogy sikerrel járna. A legjobb lesz elaltatni.
- Igen. Sajnos, én is erre gondoltam, hogy ezt kellene tenni.

Ekkor valami furcsa dolog történt, mert a kiskutya hirtelen felállt és remegő lábakkal elindult a kutyaól felé. Úgy kellett megfogni, hogy visszavigye az állatorvoshoz.

Valószínű, hogy ekkor figyelhetett föl Orsi az udvaron történtekre, mert az ablakon át lehetett hallani, hogy sírva könyörög:
- Anyu ne bántsátok a Buksit!
Az állatorvos rettenetesen lassan felszívta az anyagot az injekciós tűbe és belenyomta a kiskutyába. Örökkévalóságig tartón agonizált szegény jószág! Tiborca elfordította a fejét, hogy ne lássa. Amikor már azt hitte, hogy vége, visszafordult és látta, hogy még mindig rángatódzik a kis teste! A nagy zöld legyek meg már ott dongtak körülötte a hirtelen jött kánikulában.

Ami ezután történt, az olyan volt, hogy nem emlékszik, hogyan köszönte meg és fizette- majd kísérte ki az állatorvost. Arra, viszont nagyon jól emlékszik, hogy mindhárom gyerek ott állt az ablakban és azt kiabálták: - Gyilkos!

*


Miközben megpróbálta a kerítés tövében elásni a kis kutyatetemet, olyan gyengeség és remegés jött rá, hogy teljesen elhagyta minden ereje. Neki még soha nem tartott ilyen sokáig kiásni egy gödröt, mint akkor!
Már nem volta magánál, amikor kizárta a lakás-ajtót. De össze kellett szedni minden erejét, hogy elmagyarázza a gyerekeknek, hogy miért kellett Buksit ,,elaltatni".
*

Bement a fürdőszobába lezuhanyozni. Sokáig folyatta a vizet magára, anélkül, hogy észrevette volna: kifogyott a boylerből a gyerekek esti fürdővize.

Aztán, újra erőt vett magán, mert hogyan tudta volna gyermekeit máskülönben megnyugtatni? Szerencsére, visszatért a bizalmuk iránta, és egymás kölcsönös erősítésével gyógyítgatták a lelküket.

*


Nándi másnap nagybevásárlást rendezett a közeli ABC-ben. Még édességet is vett a gyerekeknek. Tiborca némi elégtételt érzett, amikor Orsi megjegyezte:

- De jó lett volna, ha előbb tudsz apu pénzt szerezni! Akkor meg tudtuk volna a kis Buksit gyógyíttatni.

- Még mit nem! Az olyan luxus, amit mi nem engedhetünk meg magunknak!

- A Móniék még nálunk is szegényebbek és mégis elvittek egy kiskutyát. Kérjük tőlük vissza!

- Még csak az hiányzik! Vagy én, vagy a kutya! - jelentette ki ellentmondást nem tűrőn Nándi.

- Inkább a kutya...- mondta Kisnándi csendesen, alig hallhatóan. Majd felállt az asztaltól és lefeküdt az ágyára. Belefúrta fejét a kispárnájába. Tiborca érezte, hogy sír. Tiborca, pedig hagyta... Titokban talán még örült is neki.



Ott maradt a sok finomság ,,nagy"-Nándinak, aki a győztesek vidámságával ült le az asztalhoz. Nem is sejtette, hogy ekkor veszítette el a bizalmukat!
Tiborca szerint ez volt az a fordulópont a kapcsolatukban, amikor már akkor is kételkedni kezdett férjében, ha éppen csak kérdezett!


Bóna Mária Ilona


Utóirat:
Tiborcát nem lehetett megtörni... Viszont, a közben felnőtt gyermekeket IGEN! Megírtam azt is, hogyan tette el az útból - nagy-Nándi - a kiskutyák után azokat az embereket, akik kitüntették Tiborcát figyelmükkel, szeretetükkel... (Folyt.köv.)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ez sem csak egy kutyatörténet 3. rész
  2014-09-03 10:56:09, szerda
 
  KORMOS 2.

A 2. rész folytatása: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=131874&n=furaila&blog

(Részlet a Tiborca c. családregényből)

Az új év márciusában Kormos hetet kölykedzett. Addig is sok gondot okozott szegény kutyus, de ezzel a hét kiskutyával megpecsételődött a sorsa!

Iszonyú veszekedések közepette, Nándi készített Kormosnak egy kutyaólat. Elbontották a budit és annak a deszkaanyagából meg a tetőszerkezetéből egész takaros házat barkácsolt. Egy gond volt, hogy iszonyú nehéz lett, mert Tiborca megmozdítani sem tudta.

*

Egyik délelőtt éppen átszaladt Irénke egy-két fűzfaággal.

- Megmetszettem a fűzfánk szoknyáját. Gondoltam, hozok a nyesedékből egy-két ágat. Hova szúrjam le? Hol akarod, hogy legyen az udvarban egy fűzfátok?

Tiborca nem tudott hirtelen mondani semmit, mert egyre csak az járt az eszében, hogy megmondja-e neki az igazat: ,,Az lenne a legjobb, ha semmit nem hozna többé, mert a Kormos miatt annyira megharagudott rá Nándi, hogy soha az életben nem fog tőle elfogadni semmit! Sőt: mindenkinek megtiltotta ..."

Amiért Irénke nem kapott választ a kérdésére - megállt a kút mellett és körülbelül egy méterre a kútgyűrűtől - beszúrta a földbe a fűzfavesszőket.

- Látom, van háza a kutyának. Nagyon jó!

- Jónak, jó, de nagyon nehéz. Itt rossz helyen van, mert Kormos nem megy bele.

- Vigyük akkora oda, ahol heverészni szokott.

- Ott, az almafa alatt van a kedvenc helye.

- Akkor vigyük oda!

- Nem lehet, mert nagyon nehéz.

- Nem létezik, hogy ketten ne bírnánk el!

Nekiveselkedtek. Azt hiszem, hogy Tiborca rosszul emelt, mert egy éles, szúró fájdalom hasított bele a bal lágyékába. Nem mert szólni, mert Irénkének nem okozott gondot az óriási súly cipelése. Amint helyén volt a ház, biciklire pattant és már haza is kerekezett.

Ekkor értette meg, hogy Mihállyal hogyan voltak képesek ketten felépíteni a kétszintes új házukat!

*

Tiborca egyre jobban aggódott a kutya miatt, mert a sok kiskutyáról egyre nehezebben tudott Kormos gondoskodni. Teljesen lefogyott. Szabályosan csont- és bőr lett szegény! Húst maguknak sem tudott venni, ezért száraz-kenyeret, meg tejet adott neki, vagy többnyire saját vacsoráját etette meg szegény kutyával.

*

Hónapokon keresztül, mint egy élő pajzs, úgy állt férje és a kutya közé.

Érezhette Kormos a Nándiból felé áradó negatív kisugárzást és gondolatokat, mert amikor eljött az ellés ideje, óriási vermet ásott a háza alá és ott hozta világra a kicsinyeit. Napokig elő sem akart jönni, még enni sem. Tiborcában és a gyerekekben, viszont teljesen megbízott. Egy vakkantás nélkül tűrte, hogy a gyerekek elvegyék tőle a kicsinyeket a veremből és hagyta, hogy babusgatva ,,sétáltatták" őket oly módon, hogy Orsi kivette a játékbabát a babakocsiból és a kölyköket tette helyébe. Kis-Nándi és Misike fogták két oldalt a kocsit, és átszellemült arccal tologatták a babakocsit a kiskutyákkal.

Tiborca könnyes szemekkel nézte a konyhaablakból és tudta, hogy gyermekei egy életre szóló pozitív élménnyel lesznek közben gazdagabbak... Csodálatos kapcsolat alakult ki köztük és a kutya között.

Például, egy alkalommal, amikor férje hazajött a munkából és a szokott vehemenciával leteremtette az udvaron játszadozó gyerekeket - Kormos az éppen szidalmazott gyermek elé állt és - nagyon határozott ugatással bekergette a lakásba. Ezt követően Nándi kimondottan gyűlölte a kutyát és a kicsinyeit.

A dühtől acsarkodva kiabált Tiborcával, hogy

- holnap éhen fogunk halni, mert már annyira nincs pénzünk. Most azonnal intézd el a kiskutyákat!

*

Tiborca szerettem volna végre nyugalmat a házban, mert teljesen kikezdte az idegeit a hónapok óta tartó ordítozás a kutya miatt. Nándi aztán, egy este nem adott pénzt ennivalóra, mondván:

- nincs miből!

Amikor, már minden élelmiszer alapanyag kifogyott - és Tiborca kénytelen volt a gyerekeket is vacsora nélkül lefektetni - kiment az udvarra a felmosó vödörrel. Megtöltötte a kerti csapnál vízzel és elindult a kutyaól felé.

Egyetlen kiskutyát sem talált a kutyaólban. Kormos, mintha megérezte volna, hogy mi készül a kölykök ellen, ismét lehordta őket a háza alatti verembe. Csakhogy ekkor már olyan nagyok voltak a kölykök, hogy bizony, szép sorban előmásztak.

Tiborca meg ott állt és hulló könnyei homályán át próbálta megfogdosni a kiskutyákat, hogy benyomja őket a víz alá. Olyan nagyon kedves kis élőlény egy kiskutya, hogy képtelen volt megtenni velük azt, amire készült!

*

Orsi is, mintha megérezte volna, kijött hálóingben és köntösben. Egy rajzlap volt a kezében, amire ráírta, hogy

,,KISKUTYÁK AJÁNDÉKBA ELVIHETŐK!"

Tiborca letörölte könnyeit és keresett egy átlátszó, műanyag irattartót és abba beletette a rajzlapot, majd celux ragasztószalaggal kiragasztotta a kapura.

Már másnap mind a hét kiskutya gazdára talált. Pontosabban, a hetediket, egy fehér zoknis kis fekete gombócot - a Buksit - nem voltak hajlandók odaadni. Annyira ragaszkodtak hozzá, hogy eldugták a sufniban. Úgy találtak rá, hogy Kormos ott nyüszített a sufni ajtóban. Bentről, viszont a kiskutya nyivákolt elkeseredetten.

*

Végül is Nándi ,,megoldotta" a problémát, úgy, hogy nem szólt előre Tiborcának.

Két nap múlva egy zöldkeresztes autó állt meg a házuk előtt.

- Önök ajánlották föl a kutyájukat elvitelre?

Tiborca nem merte mondani, hogy "NEM" - mert már annyira elcsigázta a küzdelem ezért a kutyáért - és hagyta, tegyék a dolgukat!

Tudta, hogy soha NEM fogja tudni elfelejteni azt a percet, amint rádobták a láncos hurkot Kormos nyakára és bevonszolták a rácsos fémketrecbe, majd feldobták a ketrecet a furgon fémplatójára! Még egy utolsó pillantást vetett a kutyára. Találkozott a tekintetük. A fekete gombszemek olyan kétségbeesetten-szomorúan néztek rá, hogy tudta: amíg él nem felejtheti el azt a pillantást!

Ezután nagy döngéssel rácsapták Kormosra a fémajtót, majd elhajtottak.

(Folyt.köv.)

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ez sem csak egy kutyatörténet 2. rész
  2014-09-03 10:44:06, szerda
 
  KORMOS 1.

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=131225&n=furaila&blog

Ez nem csak egy kutyatörténet 1. részének folytatása

(Részlet Tiborca c. családregényből)

Tiborca számára - Nándi mellett - a szilveszterek voltak a legelviselhetetlenebbek. Amikor még a koldus is örült Budapesten az újévnek, ők még akkor is otthon kornyadoztak. Borzasztó volt! Főleg a lakótelepi kilenc év alatt, mert: alattunk, felettünk, mellettünk- jobbról és balról ünnepeltek, csillagszóróztak hajnalig. Megünnepelték az újabb gyermekáldást, az újabb diplomát, az új lakást, névnapot, születésnapot, stb...

*

Csak neki volt tilos az ÖRÖM! El is nevezte férjét Savonarolának. Savonarola kortársa volt Michelagelonak. A nagy szobrász-festő, fájó szívvel nézte végig, amint Savonarola beszédeinek hatására levetették az emberek a színes, díszes ruháikat, ékszereiket. Kidobálták lakásaikból a festményeket, szobrokat, gobelineket és máglyán elégették azokat. Megszűntek a házi-muzsikálások, az udvari mulatságok... Savonarola a dominikánus szerzetes - 1493-tól Toszkána dominikánus érseki helynöke, és az 1494-es Firenzei Köztársaság szellemi vezéregyénisége - szigorú törvényekkel szabályozta a vallásos életet. Ezekkel a törvényekkel valóságos ,,siralom völgyévé" tette a földi létet.

*

Hasonló módon gondoskodott Nándi is arról, hogy Tiborca élete is ilyen ,,siralom völgye" legyen mellette. Pedig, ismét feltartóztathatatlanul közeledett a karácsony... amikor először voltak hivatalosak rég-nemlátott barátnőjéékhez. Szilveszterkor, viszont ők voltak hivatalosak Tiborcáékhoz.

*

Estefelé havazni kezdett. Gyönyörű fehérségbe burkolta a tájat a tiszta hó.

Tiborca meggyújtotta a karácsonyfa égőit és vacsorához hívta a családot. Már átöltözött abba a ruhába, amit előző héten alakított alkalmivá... Gyerekeit is szépen felöltöztette amolyan otthoni ,,ünneplőbe". Nándi otthoni ruhában ült az íróasztal mellett, mondván: neki tanulni kell! Ekkor már érezte, hogy itt baj lesz! A gyerekek, pedig már teljesen felajzva várták a vendégeket... Nehéz volt őket vacsora után megfürdetni és ágyba parancsolni. Tiborca ezt is megoldotta. Még mesélt is nekik... elalvás előtti mesét. Végül, elnyomta őket az álom.

Sietett a második adag pogácsa tésztát kinyújtani, kiszaggatni és tepsire rakva betenni a sütőbe. Napközben már sütött egy adagot, amit a gyerekekkel közösen készítettek, akik érezték, hogy ez a nap azért náluk is más most, mint az eddigiek voltak. Ezért is volt olyan nehéz őket ágyba parancsolni. Végül is sikerült meggyőzni őket, hogy a szilveszter a felnőttek mulatsága.

*

- Csöngettek! Te menj ki ajtót nyitni, mert az mindenhol a házigazda dolga! - Kérlelte a férjét Tiborca.

- Nekem cipőt kell venni, meg föl kell öltözni... - volt a kibúvó válasz.

Tiborca magára kanyarította az otthoni dzsekijét és kiszaladt a kapuhoz. Ropogott a hó a körömcipője alatt. Újra megnyomták a csöngőt és még trombitáltak is a magukkal hozott színes papírtrombitával. Igazi szilveszteri hangulatot varázsoltak abba a házba, amelyben addig a szomorúság volt az uralkodó hangulat.

Tiborca alig nyitotta ki a kaput, egy feketeség szalad befelé a kertbe. De úgy, mintha hazajött volna! Egy fekete, hosszú szőrű juhászkutya volt! Kedves, játékos, mint a vendégkutyájuk volt.

- Ez a tiétek! Nektek hoztuk! - mondta Irénke ünnepélyesen!

Tiborca hirtelen nem is tudta, hogy mit tegyen, vagy mondjon. Szívből örült, mert tudta, hogy a jó-szándék, az örömszerzés vezérelte barátait. Meg aztán, az első pillanatban a szívébe lopta magát Kormos. Mert ez volt a kutya neve.

*

Mire bementek a házba, már mindhárom gyerek felkelt az ágyból és felöltözött kinti ruhába.

Férje, a bekapcsolt tv előtt ült. Azt hiszem ekkor már nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy Nándi nem örül a vendégeknek. Irénke meg mintha nem akart volna erről tudomást venni... Míg a gyerekek kint ismerkedtek Kormossal, addig Irénke megpróbálta bevonni Nándit a dekorálásba. Feldíszítették lampionnal, színes krepp papírból készített girlanddal, meg lufival a házat.

Tiborca kivette a frissen sült sajtos pogácsát a sütőből.

- Már az utcán lehetett érezni a finom pogácsa illatot! De most, hogy eszem is belőle tudom, hogy nem csak illatos, hanem nagyon finom is!

- Köszönöm Misi! Ez igazán kedves tőled!

- Tőled kedves, hogy fáradoztál vele!

- Ezt tudod miért mondja? - kapcsolódott a beszélgetéshez Irénke. A válasszal a saját kérdésére folytatta: - Mert én nem szoktam, mert nem is tudok sütni!

- Mikor összekerültünk azt mondja nekem Irén: - ,,nem szeretek főzni". Én meg mondom: nem gond. Meg aztán soha nem jelentett problémát, hogy mit együnk. Valami mindig került az asztalra...

*

Tiborca boldog volt. Csak férjére nem mert ránézni, mert attól félt, hogy elég egy rosszalló pillantása ahhoz, hogy szertefoszoljon ez a boldogság.

Míg a gyerekek az udvaron hancúrozva Kormossal ünnepeltek, ők bent beszélgettek. Alig ült le, Nándi odaült mellé és odasziszegte a fogai között:

- A gyerekeknek ilyenkor már rég ágyban kéne lenniük! Majd jól megbetegszenek! Most nem aggódsz értük? Az a dög akár meg is haraphatja őket. Mi van akkor, ha valamilyen nyavalyája van és elkaphatják tőle? Ki kérte őket, hogy idehozzák? Remélem, hamar hazamennek és viszik magukkal!

*

Tiborca nem szólt semmit, mert a gyomra összeugrott és attól félt, hogy a többi üreges szerve is begörcsöl. Irénkére nézett, aki nagyon csinos ruhában volt és még az arcát is szolidan kisminkelte. Megnyugodott, mert vidám volt. Még soha nem látta ilyennek. Érezte: örömforrás neki is, hogy örömet szerezhet másoknak! Nem is értette Nándit! És ezen az éjszakán nem is akarta érteni!

Behozta a kis szobába a magnós rádiót és elindította a magnókazettát.

- Emlékszel, Misi? A tánciskolában erre tapostunk egymás lábán.

- Csak te az enyémen - szólt közbe.

- Ne haragudj, nem akartam!

- Ugyan, nem képzeled, hogy emiatt haragudtam egy percig is!

- Akkor jó. Mi lenne, ha kipróbálnánk, mire emlékszünk azokból a táncórákból?

- Szabad?

- Igen.

- Nagyon csinos vagy. Feltűnően jól áll ez a sárga pulcsi.

,,Táncolok!" - ujjongott Tiborca lelke. ,,Egy FÉRFI átölel és észreveszi, hogy jól áll rajtam a ruha!" - gondolta, miközben zavarában rálépett partnere lábára.

- Táncolni, viszont még most sem tudsz! - mondta Misi kedélyesen évődve.

- Persze, mert - kivéve egy alkalmat - azóta sem táncoltam! Van annak már huszonegy éve legalább: Jóska szalagavatóján! Tényleg, mit tudsz róla? (Ha Misivel beszélt, úgy érezte, hogy Jóska is ott van velük: közöttük... Évek óta várt erre a lehetőségre, hogy rákérdezzen élete szerelmére, akitől erőszakkal szakították el. És, aki egyébként, Misi unokatestvére volt.)

- Semmit. Nem tartjuk a kapcsolatot. - válaszolta Misi kurtán-furcsán... majd elengedte a derekát és az ablakhoz húzta.

- Látod, milyen gyönyörű fehér lett minden? Nincs meleged? - kérdezte a zavarával küszködő Tiborcától.

- De igen. - válaszolta

*

Kinyitották az ablakot. A kutya meghallotta gazdája hangját, amint beszélgettek és odaszaladt az ablakhoz. Mellső lábával felkapaszkodott az ablakpárkányra. Fekete gombszemével vidáman nézett Mihályra. Mihály megsimogatta a kutya fejét és megpaskolta az oldalát. Mondott neki valamit az elfogódottságtól rekedtes hangon. Azt hiszem ekkor köszönt el tőle.

,,Most kellene megmondani, hogy ne hagyják itt, mert Nándi nem akarja!" - villant belé a felismerés, de nem szólt semmit. Nem akart ünneprontó lenni. Ahogy Mihály megsimogatta a kutyát arra gondolt, hogy: ,,Ilyen férfinak szívesen lennék akár a kutyája is!". De lenyelte a szavakat, mielőtt mondattá formálódtak volna. Csak álltak ott az ablakban: megfeledkezve minden gondjukról, bajukról. Nézték a hóesést és a fehér hóban vidáman futkározó fekete szőrcsomóval játszó gyerekeket és észre sem vette, hogy átöleli a vállát, és ő úgy bújik hozzá, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga! Ekkor, felocsúdva gondolta, hogy: ,,Istenem! Miért büntetsz azzal, hogy nekem csak a másoktól ellopott pillanatokra jut a boldogságból?"

*

A bűntudat zökkentette vissza a valóságba. Kiperdült Mihály karjából, mintha a függönyből gabalyítaná ki magát. Szemével kereste Irén és Nándi tekintetét. Úgy érezte magát, mint egy tolvaj, akit rajtakaphatnak!

- Betessékelem most már a gyerekeket és megpróbálom újra lefektetni őket.

Mondta és, szinte kimenekült az udvarra, ahol nagy volt a vidámság. Nem volt könnyű becsalogatni őket. Amikor végre ágyban voltak, már csak pár perc hiányzott az éjfélből. Megkérte Nándit, hogy bontsa fel a pezsgőt. Tiborca elővette az egyetlen (konyakos) pohárkészletüket és abba töltöttek a pezsgőből. Koccintottak és megcsókolták egymást. Nándi, a szokott módon kurta puszit adott Tiborcának, míg Misi - úgy igazán - megcsókolta feleségét. Ezután jött a baráti puszi, ami Nándi részéről semmivel sem különbözött attól, amit ,,feleségének" adott. Misi, viszont boldogságában Tiborcát is átölelve magához húzta úgy, hogy érezte: beleropog a dereka, és úgy puszilta arcon jobbról, balról.

*

Ismét Irénkét kereste a tekintetével és sietősen átölelte. Olyan volt ez a barátnői ölelés, mintha a testvérét ölelné. Évtizedek óta nem ölelkezett senkivel. Nagyon jó érzés töltötte el, miközben boldog új évet kívántak egymásnak.

Olyan őszintén kívánták, hogy boldogok legyenek mindannyian, családostul, hogy nem is értette miért sír, amikor hajnal-felé elmentek. Talán, mert Nándi azonnal minősítette őket és a nekik hozott ajándék-kutyát... Mondta-mondta a sok negatív észrevételét. Olyan kitartóan, mint ahogy a szú rágja járatát a fában. Nándi is úgy rágta a maga ,,járatait" ,,felesége" lelkében.



Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Figyelj a Szent Korona áldásos kisugárzására!
  2014-09-01 10:17:17, hétfő
 
  Évek, évtizedek óta már oly sokat töprengtem azon, hogyan lehetne végre egységbe szervezni a magyar népet. Aztán, rájöttem a 2006-os Kossuth téri tüntetéseket követően, hogy azért nem értük el az igazi ÖSSZEFOGÁST mert valójában olyan, hogy NÉP nem is volt igazán.



Két vezér mögött felsorakozott "nyájhoz" hasonló tömeg volt, aki mind a saját vezére mögött "bégetett". Az igazi hazafiakat megpróbálták minden létező módon lejáratni és ellehetetleníteni... Sok tapasztalatot szereztem. Jót is rosszat is...

Sok- nagyon értékes embert ismertem meg... És sok intrikust is. Az, hogy végre mindenki kiállhatott ott a Kossuth téren a kis dobogóra és mikrofonba mondhatta a véleményét... az is nagyon jó volt, még akkor is, ha olybá tűnt, mintha nem!

Hiszen, évtizedekig nem mondhatták el az emberek a véleményüket!!! Aztán, hogy kordonok közé lettünk szorítva mint a marhák a karámban, már kezdett az egész tragikusan REMÉNYTERLENNÉ válni....

*

Az volt a legborzasztóbb amikor kiürítették a Kossuth teret és a NÉP reményteljes része által ÖSSZEADOTT milliós nagyságrendű készpénz ELTŰNT!!! Akkor vált a NÉP A REMÉNYSÉGÉVEL EGYÜTT NYÁJJÁ ISMÉT!!!


*

Azóta sem szűntem meg szervezkedni és részt vettem a Magyarok Szövetségének programalkotó tevékenységében, mint a Népjólléti Tagozat tagja. Létrehoztam az első tizedet lakóhelyemen. Számos előadást hallgattam végig és szerveztem magam is... Majd jöttek a 2010-es választások és a tized tagjai különböző pátoknak kezdtek kampányolni. Nem folytatom... A többit már tudjátok.


*


Viszont, mégsem törődhetünk bele, hogy nemzetünk kétharmada úgy kezeljen bennünket, mint valami nyomorult koldúst!!!! Nekünk is jár az EMBERI MÉLTÓSÁGGAL MEGÉLHETŐ ÉLET!!!! Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert ez a "kétharmad" most jól él és nem törődik semmi mással!

*
Rokonokat, családokat választott szét és fordított egymás ellen ez a JOBB- és BALOLDALISÁG is...

*



De van nekünk egy ÉGI CSODÁNK, A SZENT KORONÁNK, mely alá bevonva a magyarságot és a velük kisebbségben élőket (mert a Szent Korona tagjai ők is) létrehozhatjuk a NEMZETI EGYSÉGET. Már csak arról kellene meggyőzni a dölyfös KOZMOPOLITÁKAT, hogy a Szent Korona-eszme szerinti országlás nem egy "AVITT" IDEJÉT MÚLT VALAMI, hanem az egyetlen járható út a nemzeti MEGMARADÁSUNHOZ VEZETŐ ÚTON!!!



*



Ha sikerül az ellenérzésüket megtörni a Szent Koronával szemben, akkor már NYERT ÜGYÜNK VAN MINDANNYIUNKNAK!



Egyébként, a Szent Koronának - mérnökök által mérhető - KISUGÁRZÁSA VAN!!!



Én érzem ezt a kisugárzást, ami egyre erősebb!!! Adja Isten, hogy minél többen megérezzük és alágyűlve NEMZETTÉ EGYESÜLJÜNK!!!



Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2014.08 2014. Szeptember 2014.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 8 db bejegyzés
e év: 138 db bejegyzés
Összes: 6890 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 348
  • e Hét: 11491
  • e Hónap: 38080
  • e Év: 424196
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.