Regisztráció  Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
8. Amit nem mondhatok el senkinek, leírom hát mindenkinek
  2016-08-29 03:17:12, hétfő
 
  8. R.: VÁLASZOK BMI-TŐL

Soha nem érdekelt, hogy ki pénzelt és kit ...

Mindenkor az érdekelt és azért küzdöttem, hogy amiért én dolgoztam meg, azt ne vegyék el tőlem - erőszakkal és fondorlattal - csak azért, hogy odaadják annak, aki nem volt rászorulva!
Most, ennyi év után úgy emlékszem: tőled anya elvette a fizetésedet, amikor már nem a szövőgyárban dolgoztál... De te még a fizetés napján addig nem jöttél ,,haza" míg be nem vásároltál magadnak.
Nagyon okos lány voltál! Sokkal okosabb, mint én.
Pontosan ezt akarta anya nálam is elérni, hogy adjam haza a fizetésemet, majd ő ,,beosztja" nekem! Azok után, hogy már öt évig volt önálló háztartásom, nem is tudom hogyan volt képes ezt elvárni tőlem!?

Bizalmatlan voltam, mert ipari tanuló koromban is felvette az ösztöndíjamat, amiről három évig nem is tudtam, hogy járt nekem! De, hogy ezt hogyan tudták megcsinálni a tanműhelyben, máig titok számomra... Persze, anya már a kezdetektől ott dolgozott, mint ,,kisipari termelő-szövetkezeti"-tag. Elképzelhető, hogy olyan bizalmas kapcsolatai voltak, amiről én nem tudtam és nem is tudhattam.

A szakmunkásvizsga után, a fizetésemmel is ezt akarták tenni... Csakhogy, akkor már a fizetési listán alá kellett írnom a nevemet, ezzel igazolva, hogy átvettem. Akkor lepődtem meg, amikor nem kaptam meg a pénzes borítékot, mondván:
- ,,Azt már anyud felvette..."
Ezért aztán hiába könyörögtem anyának egy kis pénzért harisnya nadrágra valóért, meg mindenért, ami kell már egy dolgozó nagylánynak! Anya mindig elhárította a kérésemet, mondván, hogy kell a pénz másra! Nagyon el voltam keseredve, mert úgy éreztem, hogy hiába dolgoztam olyan szorgalommal, hogy az első fizetésem miatt, ami olyan kiugróan sok volt, hogy meg is szigorították a normát és bejelentette a főnökség, hogy miattam. Mondván:
- ,,Ha Bóna Mária, egy pályakezdő - frissen szakmunkás-vizsgázott - ilyen jól kereshet már az első hónapban, az csak úgy lehetséges, hogy laza a norma. Tehát, meg kell szigorítani!"

Na, lett is nagy utálkozás irányomban, hiszen bűnbakot csináltak belőlem, esélyt sem adva a szerethetőségem megmutatására! Rám irányították a kolléganőim haragját. Így lehetett az érdememet is ellenemre fordítani. Anya, viszont hajthatatlan volt és egy rohadt fillért sem adott soha semmire! Nem is volt semmim a tisztességemen kívül... amire, viszont titokban nagyon büszke voltam és azt Jóskának tartogattam.
*
Nem véletlen, hogy pont attól is sikerült megfosztanotok, amikor 17 évesen odalöktetek B.J-nek, hogy szabadon azt tehet velem, amit csak akar!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=125709&n=furaila&blog (2013.12.20-i bejegyzés a TVN-es furaila blogban.)

Vagyis: tudván-tudtam, hogy meg akartok szabadulni tőlem... és ezért kellett nekem olyan nagyon igyekezni, és ezért is szerettem volna a saját fizetésemet magaménak tudva takarékoskodni! Anyáék azonban, úgy intézték örökösen, hogy ne legyen senki ezen a világon, akihez bizalommal fordulhattam volna a sok igazságtalanság miatt, amit pont azok követtek el ellenem, akiket a világ a szüleimnek ismert!

*
Nem tudom, hogy emlékszel-e Henriettára? Apa kolléganője volt a szövőgyárban. Már nem laktál ,,otthon", amikor apa kihozta hozzánk, hogy bemutassa anyának. Miután körülvezette a házban, azt mondta anyának:
- Ő majd sokkal jobb kis cseléded lesz, mint az!" És itt a fejével felém intett!
Teljesen megsemmisültem!
Itt van Henrietta fotója és a hátoldalán lévő írás:

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=478994&sort=


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=478979&aid=268641

Érted?
Te mit szóltál volna, ha megtudod, hogy le akarnak a ,,szüleid" cserélni egy másik lányra, egy idegenre?!
Hiszen, úgy tudtam: nekem ők a ,,szüleim", és a mai napig ,,anya" az első számú személyi azonosítóm minden okmányomban! Akárhova megyek ügyeimet intézni, minden hivatalos helyen az az első kérdés, hogy: - ,,Anyja neve?"...
És nekem évtizedek óta görcsbe rándul erre a kérdésre a gyomrom!

*

Visszatérve apára, aki az 1980-as évek vége-felé, az 1990-es évek elején mindig arról panaszkodott, hogy nincs pénzük, mert örökösen azt mondogatta:
- ,,anyád pénzeli a Kovácsot, aki még a pálinkámat is megissza...".
Roppant kínos volt nekem ezt hallgatni.
Gondolom, neked is eleged lehetett ,,Laci bácsi"-ból, mert írtál egy levelet a feleségének, hogy hasson oda: férje ne menjen többé a szüleid házához, mert föl fogod jelenteni ,,magánlaksértés" miatt. Ez még 1991-ben volt.
*
Nekem is nagyon kellemetlen volt az ő jelenléte, mert fájt, hogy ő sokkal inkább otthon érezhette magát abban a házban, mint én valaha is!
Nézd, hogy mosolyog azok előtt az orgona-bokrok előtt, amelyek tövében töltöttem az éjszakát, amikor kizártatok!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=476493&aid=268641
,,L. bácsi" (KL), amikor már nem mert kimenni anyáékhoz - az után a leveled után - akkor rászokott arra, hogy bejárt a munkahelyemre és ott kérdezgetett... (Ma már tudom, hogy időnként neki jelentési kötelezettsége volt rólam, rólunk!)

Soha nem értettem őt sem. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy:
- ,,Mióta ismeri apáékat?". Azt válaszolta, hogy:
- ,,Már a Gyapjúfonóban 1957-től figyelemmel kísértem az apukáját! Mint ,,villanyszerelő dolgoztam ott. Akkoriban újították föl a gyár elektromos vezetékhálózatát".
Ezt ő mondta ezekkel a szavakkal.
*
Majd, amikor már ott laktunk Pesterzsébeten, 1981-től, és anya nagyon nem akarta ezt a tényt elfogadni, ezért valósággal kerültem őket.

Akkoriban K.L. becsöngetett hozzánk, hogy megérdeklődje hogy vagyunk? Akkor sírva elpanaszoltam neki miért kerülöm őket, majd megkérdeztem tőle:
- Mi a véleménye egy olyan ,,nagymamáról", aki másfél órát buszozik azért, hogy meglátogassa az unokáit de ,,nem volt rá ideje", hogy feljöjjön megnézni őket! Nekem kellett leszaladni hozzá, hogy aztán válaszolgassak a kérdéseire! Hogyan lehetséges ez? - Kérdeztem K.L.-t.

*
(Ugyanis, a lakótelepen ilyen villámlátogatásai voltak anyának. Egy-egy ilyen alkalom után fölrohantam a kihallgatás-szerű kikérdezést követően a lakásban magukra hagyott kicsi gyerekeimhez, rajtam keresték a nagymamát... Egy idő után becsapva érezték magukat. Hiszen, azért szaladtam le, hogy a ,,mamát" felkísérjem hozzánk. Úgy örültek eleinte, hogy ,,itt van a nagymama látogatóban"! Azután, hogy én meg csak sírtam és sírtam... egy-egy ilyen ,,látogatást" követően, már nem is akarták a nagymamát!. Nekem meg valóságos ,,csengőfrászom" lett. Akkor még nem volt kaputelefon, sem kapuzár és ezért bárki becsöngethetett a lakásajtón, és csak a kukucskálón lehetett volna meglátni, hogy lentről, vagy az ajtó előtti csöngőt nyomja valaki. Amikor a kukucskálón, vagy az ajtóban nem találtam senkit, akkor meg rohantam az erkélyre, hogy onnan lekiabálva megtudjam ki is a csöngető. Egyébként, 1976-ban pont egy ilyen, a kapualjban történő - kikérdezős és kioktató - látogatás után olyan rosszul lettem, hogy kórházba kerültem és egy hónapig voltam a ,,kis-intenzíven"! Attól fogva senkinek nem nyitottam ajtót, aki váratlanul jött hozzánk. Anya is fölhívhatott volna vezetékes telefonról, de ez neki körülményes volt, hiszen neki nem volt telefonja! Egy mai fiatal elképzelni sem tudja, hogy milyen akadályokat kellett sok esetben leküzdeni, hogy találkozhassanak azok, akik találkozni szerettek volna egymással.)

*
És, akkor ,,L. bácsi azt válaszolta:
- ,,... tudom, én voltam az oka, mert ott vártam rá a sarkon..."
Már ekkor sejtenem kellett volna, hogy neki megbízatása volt az ,,apa komikája" alibi-szerep, amitől apa olyan nagyon szenvedett, hogy amikor K.L. megérkezett látogatóba anyához, kimenekült a galambházba,.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=479263&aid=268641
*
1991-ben azt hittem, hogy te megértetted ennek tragédiáját és azért írtál L. néninek, K.L. feleségének.
*
Akkoriban kezdtem megérteni azt, hogy miért kellett apának ilyen békésen eltűrnie ezt a megalázó élethelyzetet, amikor 2004-ben láttam a tv-ben egy videót a pincebörtönökről.
http://alfahir.hu/node/51584
http://kkbk.blog.hu/2014/06/28/pincebortonok

Ebben a filmben, egyszer csak felbukkan az akkor már nyugdíjas K. L. (Lac i bácsi) a Pártház pincerendszerének boltívei alól és kijelenti, hogy:
- ,,Soha! Soha nem volt itt semmiféle kazamata. Itt mindig is kazánház volt."

Itt az a bizonyos film, melyben az 59. percben bukkan föl ,,Laci bácsi", apa ,,komikája"... http://www.youtube.com/watch?v=XxqyFOJA69w

Lassan, de biztosan rájöttem, hogy neki valójában az ,,ellenforradalmár" Bónák megfigyelése volt a ,,szolgálati" megbízatása!!!

*

Részedről ismét az étel és az ,,éhezés" felemlegetése!

Na, jó, akkor erről arra emlékszem: ha főztem valami finomat és átvittem nekik, mindig leszólták és ezért inkább nem kínáltam meg őket csak legfeljebb sütivel. De abból minden alkalommal vittem, az már biztos!
Azt meg ki kérem magamnak, hogy apa minket etetett a te ételeddel! El sem fogadtam tőlük, mert nem akartam veszekedést F.-kal. Meg sem ették volna!

*

Kimutatás, amit F. készített azokról a kiadásokról, amelyek anyáék 1996- és 1998 közötti két évben történő ápolásakor merültek föl:

Valóban, F. velem is felíratott mindent. Sajnos, akkoriban nem volt saját jövedelmem és rá voltam utalva F-ra... Nagyon szégyelltem magamat miatta és a mai napig is szégyellem.

Pl. ilyenek miatt is váltam el tőle...

Nem lehetett előbb, mert elveszíthettem volna a gyerekeket. Nem anyátlan-apátlan-árva-sorsot szánva vártam- szültem- és neveltem őket! F. megmondta - még a lakótelepen - hogy a lakás az övé lesz én meg mehetek vissza a ,,szüleimhez".
De én tudtam, hogy oda nincs visszaút soha többé!
Mehettem volna ,,csövesnek" (hajléktalannak) az utcára! A gyerekek meg államiba! Ezzel zsarolt! De ezt is, mint mindent már másnap letagadta!!!
Úgyhogy, meg vagyok én veletek (veled és F.-kal) áldva! Vagy inkább verve!

*

Itt van az az elszámolás, amit küldtél neki, és amit kipipálgatott F.
Eltettem, mert éreztem, hogy miattad kellhet még, mint ,,bizonyíték".
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=491850&aid=268641

Itt a 2. oldal, amit nekem írtál:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=491862&aid=268641
és, melyben megígérted, hogy:
,,...Kovácshoz és Feribátyához elmegyek
és tisztázom a pénzkérdést, mivel
Nektek már nem hiszek.
De egyet tudok garantálni, bárkivel
találkozom biztos el fogom mondani,
hogy hasznot húztatok a mama és a
papa halálból.
Ezek után Mari remélem tükörbe
tudsz nézni, mert én nem tudnék.
Tudod a papának volt igaza,
nem tudsz beilleszkedni a családba
nem, hogy örültél volna, hogy
valaki a nevére vett és felnevelt..."
*
Ez után a leveled után padlót fogtam. Úgy botorkáltam abban az életben, amit addig a sajátomnak tudtam, mint egy élő halott. Kilenc hónapig jártam egy pszichiáterhez, hogy újra talpra tudjak állni! De neki sem tudtam semmit elmondani mindabból, amit 1996-tól lavinaként zúdítottál/zúdítottatok rám... Ezért, leírtam kézzel (golyóstollal) minden alkalomra mindazt, amivel nem tudtam együtt élni... Mindazt, ami annyira fájt, hogy nem tudtam többé szorongás nélkül az emberek szemébe nézni!
És akkor azt mondta ez az orvos, hogy:
- ,,Maga egy igazi túlélő, aki nagyon jól ír és ne hagyja abba! Írjon! A hatalom ellen azonban a pszichiátriának nincs gyógymódja!".

*
Egyébként, anya 1998-ban már második éve nyomta az ágyat. Nem tudott sem járni, de már beszélni sem csak nyöszörgött... Minden nap meghalt belőle valami! Az én szememben ő nem volt akkor már más, mint egy kicsi, nagyon beteg öregasszony!
Szívemből kívántam, hogy meggyógyuljon,
- amikor ,,L. bácsi" be akarta fektetni egy elfekvőbe! Már megvolt a hely számára.
- Akkor kezdtél te is meg F. is akciózni mindenféle szociális otthonokban való elhelyezésük ügyében!
- Még a papunkhoz is elmentünk, kérve őt csináljon neki helyet a reformátusok idősek otthonában itt Pe-en. Ő azt mondta, hogy: ,,...minden idős-beteg embernek joga van a maga megszokott otthonában, a szeretteitől körülvéve meghalni!"
És, tudod mit? IGAZA VOLT!
Csakhogy, nem ismerte az előzményeket és azt sem ismerte, hogy milyen egy rettenetesen kiszolgáltatott helyzetben vagyok! Ő úgy nézett F-ra mint a családapák mintaképére! Amiért ezt a képet nem akartam lerombolni, inkább nem mentem többé a templomba sem!!!

F. és te is tovább akcióztatok... El tudod képzelni, hogy mit éreztek apáék, amikor megjelentek környezettanulmányra náluk az általad küldött ügyintézők?
Ráadásul, az egészet az én nevemen futtattad!!!
És akkor is kinek esett neki a két idős- beteg ember: a te szüleid? Nekem!
Engem szidtak, mondván:
- ,,Nem bírod kivárni, hogy meghaljunk!".

Neked meg ennyi év után is az a kurva mosópor a legnagyobb gondod!?!

Ha tudni akarod, anya a végstádiumában már naponta többször is az ágyba csinált - azután, hogy kivettem alóla az ágytálat. Naponta 2x-3x is ágyat kellett neki húzni. Apa mindig kiöblítette a nagyját a saját fürdőkádjukban, majd odaadta, hogy kimossam a mosógépben. És mindig adott mellé egy kis doboz mosóport! Mert tudta, hogy nekem nincs pénzem és csakis titokban moshatom ki, amikor F. nincs ,,otthon"!

*

Megpróbáltam évtizedeken át méltósággal megoldani és viselni az egész - mindannyiunkhoz méltatlan - mesterségesen gerjesztett, ellenségeskedéstől terhes élethelyzetet.
Szeretném, ha tudnád: nagyon gyávának tartalak, amiért nem mersz közvetlen F-nak írni ezekről a kifogásaidról és reklamációidról! És azért is, mert mindazzal engem rágalmazol, amivel leginkább F-hoz kellene fordulnod, mert neked csakis vele van tisztáznivalód!
*
*
F. ,,kimutatásairól" pl. azt tudom neked még írni, hogy akkoriban, 1999-ben valóban így pipálgatta ki az általa ellenőrzött témákat.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=491850&aid=268641

Tette ezt nem csak a te ,,kimutatásoddal", hanem pl. O. Kovács Attilával kapcsolatos írással is. Tőlem tudakolva, hogy azonos-e ez az újságíró azzal, aki a PE-SO-nak volt a főszerkesztője.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=470440&aid=268641

1996-ot ,,Honfoglalásunk millecentenáriumának éve"-nek nyilvánították. Írtam egyet-kettőt-hármat ebből az alkalomból is. És, amiért nem volt hol megjelentetni, elküldtem a Pesterzsébet éppen aktuális főszerkesztőjének, O. Kovács Attilának. Tettem ezt azzal a hátsó szándékkal, hátha meg fogja jelentetni a Pesterzsébetben.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=476660&aid=268641

Telt-múlt az idő és nem történt semmi.

Aztán, ahogy alakult a magánéletem attól fogva, már nem is jártam utána. Minden esetre, továbbra is nagy tisztelője voltam O. Kovács Attilának, mert igazi krónikása volt az akkori Pesterzsébetnek. Olyan részletesen és szellemiségben számolt be múltról, jelenről és még a jövőről is, amelyből erőt tudtam meríteni!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=478617&aid=268641

Sőt, meg tudtam írni a szakdolgozatomat 1998-ban! Amiért éveken keresztül elrakosgattam ezeket a lapszámokat, csak elő kellett keresni és beleolvasva - máris felfrissíthettem helyi ismereteimet és kiegészítve a főiskolán tanultakkal - írhattam a diploma munkámat!
http://furaila.xfree.hu/248314

Az alábbi újságcikkből tudtam meg, hogy O. Kovács Attila - azt követően, hogy én ,,segítettem" őt beazonosítani - egy hónap múlva: 1999. március 5-én meghalt autóbalesetben!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=478620&aid=268641


És ez azóta is így megy... Akkor szabadna megtudnom, hogy ki tehet arról az elszigeteltségről, anyagi- és erkölcsi lenullázottságról, amiben eltelt az egész életem?

O. Kovács Attiláról csak feltételezték, hogy közvetlen segített nekem... Pedig soha nem találkoztam vele személyesen, mégis meghalt. Amit egyébként nekem is számos alkalommal megígértek. Pl.:
- ,,... ha nem hagyod abba az irkálást, úgy fogsz járni, mint Csengey Dénes!"

(Folyt. köv.)

Bóna Mária Ilona



8. LEVÉLRÉSZLET BG-TŐL, melyre az előző válaszokat írtam:

,,Azt állítod apa és anya engem pénzeltek, miből én Adtam nekik ha megszorultak. Ennivalót is én vittem minden hétvégén. Ami utána átkerült hozzád, mert Ti éheztek, mindig sírtál."

,,Ti felszámoltátok az étel a mosóport visszamenőleg két évre, kérdezem, nem szégyelled magad!
Még mindig meg van a kimutatás amit a" F... ,,állított össze. Csak gratulálni tudok hozzá. Mi munka van benne."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
7. Amit nem mondhatok el senkinek, leírom hát mindenkinek
  2016-08-27 06:52:17, szombat
 
  7. R: VÁLASZOK BMI-TŐL

A rágalom, hogy ,,a húgod összefeküdt apukáddal" nem tőlem származik!
Ezt a szörnyűséget apáról és rólad Cs.mami menye mondta egy alkalommal, amikor elkísértem anyát hozzájuk. De nem csak elkísértem, mert akkor már nem tudott járni... F. beleegyezett - nagy nehezen - hogy beüljön anya a kocsijába és vállalta a fuvarozását. Ezért is - meg mindenért, amit anyáéknak segítettem - örökösen le lettem szólva és hozzád hasonló minősítgetést kellett F-tól végighallgatnom attól fogva, hogy beköltöztünk a lakótelepi lakásba 1972-ben!
Természetesen, legszívesebben veled beszéltem volna meg négyszemközt, de te velem soha nem álltál igazán szóba! Te velem soha nem voltál képes előítéletek nélküli őszinte beszélgetésre...
*
Igazad van, apa ,,rendes ember volt". Az utcában mindenki szerette őt/őket. Mindenkinek készségesen segítettek bármiben, ha megkérték őket.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=453096&sort=

Azonban, neked/nekünk tudomásod volt arról, hogy anya körül volt véve olyanokkal, akik úgy manipulálták őt (és rajta keresztül minket is) ahogy csak kényük-kedvük kívánta. Többnyire már csak akkor jöttem rá, hogy valami baj van, amikor már belesétáltam gyanútlanul a csapdájukba!
A tudatlanságomat használták és használhatják ki a mai napig folyamatosan...
*
De mint ahogy minden embernek kell valaki, akivel a szívét-lelkét gyötrő történésekről is lehet beszélgetni, úgy nekem is kellett volna valaki...
De, nekem nem lehetett! Mert már abba is belehalt az, akivel csak terveztem ezt a beszélgetős találkozót! Mint pl. Pusztai Mihály 1999-ben...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=570081&sort=
Amikor megkerestem a kunszentmiklósi szociális otthonban, 1999 májusában - anyák napján - akkor nem engedtek be hozzá, mondván, ,,már möghalt az előző télön szövődményös tüdőgyulladásban"!
Azért jártam ott anyák napján, mert kerestem Piroska nénikém sírját, hogy tiszteletemet tegyem nála, megköszönvén mindazt a sok jót, amit értem tett!
Majd, 1999 halottak napján ismét ott jártam és megszólítottam a sírásókat, náluk érdeklődve, hogy tudnának-e nekem Pusztai Mihály sírjának megtalálásában segíteni. És lőn csoda! Tudtak, mert kiderült, hogy ,,a ,,szociálisokat" az otthon kertjében létrehozott saját temetőben temetik el, így Miskát is ,,.
Akkor, azonnal rohantam oda, és amikor megláttam a fejfáján a halálának dátumát: 1999. augusztus 1o. - döbbentem arra rá, hogy még májusban élt, amikor beszélhettem volna vele!
*
Amikor 1997-ben megtudtam, hogy megkereszteltek még 23 napos kisbaba koromban, akkor azt is megtudtam, hogy Pusztai Ilus (aki lehet, hogy a szülőanyám) és a férje: Kettler Győző a ,,keresztszüleim"!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=570079&sort=
*
*
Arról sem tudhatta, hogy Piroska nénikénk - amikor nagy-beteg lett - hirtelen férjhez ment Iván Lajos bácsihoz. Ugyanígy, a legnagyobb titokban tartottátok a halálát is és ezért még a temetésén sem tudtam ott lenni!
El sem gyászolhattam, pedig nekem ő anyám helyett anyám volt egészen kicsi koromtól a haláláig!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=100305&aid=265085
Botladozva, könnyektől alig látva jártam sírról-sírra, hogy megtaláljam hova is temették!
Lajos bácsit pedig Kiskőrösön a reformátusok idősek otthonában találtam meg. Amikor meglátogattam, a családi fotónk kinagyított, bekeretezett változata ki volt rakva a falra az ágya fölé. Vele leveleztem egy darabig és sokmindent sikerült megtudnom tőle. Azonban, akadoztak a levelek és szegény Lajos bácsi is hamarosan meghalt. De az ő temetéséről sem szóltak a ,,rokonok"!
Valakik - rajtatok keresztül - végig megakadályozták, hogy el tudjam gyászolni azokat, akiket valaha is szerettem és viszont szerettek!"
*
*
Határozottan visszautasítom még a feltételezését is, hogy olyasmivel vádolj, amit soha nem követtem el! Mert én rólad és apáról soha nem lettem volna képes ilyesmit - amit írsz ebben a vádadskodó leveledben - még gondolni sem!

1. Rettenetes érzés volt ezeket végighallgatni anélkül, hogy ki kérhettem volna magam- apám- és a te nevedben a szörnyűséges rágalmakat!
2. Kár, hogy úgy teszel, mintha nem tudnál róla, hogy NEM ÉN TALÁLTAM KI ezeket a nyilvánvalóan titkos szolgálati módszerekkel terjesztett rágalmakat!
3. Kár, hogy úgy teszel, mintha nem tudnál róla, hogy ezt a lejáratós- rosszhír-keltéses-módszert a magyarság nemzeti ügye iránt elkötelezettek lejáratására találják ki és vetik be évtizedek óta. (És, én ezt hiába tudom, hogy így van, míg nem kerül nyilvánosságra!)
4. Már csak az a kérdés számomra, hogy te ezt miért nem érzed sérelmesnek, akkor, amikor NEM ÉN TERJESZTEM ÉS TALÁLOM KI!!! Azokat miért nem támadod le? Azoknak miért nem esel neki??? Tőlük elfogadható, csak tőlem a ,,közvetítőtől" elfogadhatatlan????
*
*
A Tiborcáról: Az egész történet úgy fáj, ahogy van! Jó, nem kellett volna egyes szám első személyben megírni, már belátom, ez is érdeksérelemre adhatott okot. Tudom, hogy aki lesajnálja a magyarsághoz tartozó nehézsorsúak ügyét, annak kellemetlenek a Tiborcában leírt történelmi tények felemlegetése!
Megnyugodhatsz, még tavaly töröltem a Tiborcát mindenhonnan!
Azért ott ágaskodik bennem a kérdés, hogy: mi lenne az összes íróval, akik írnak valamiről, amihez az életből vették a tapasztalatot és mindenki, aki magára vél - a megírt figurákban - ismerni, beperelné érte a szerzőt?
*
*
Sajnálom, de az sem rágalom, ahogyan anya viszonyult a terhességemhez!
Erre már válaszoltam az előzőekben. Amiért ismét kitérsz erre a témára, megismétlem azt, amit már nagyon-nagyon szeretnék örökre elfelejteni: anya megígérte, hogy ,,ki fogja belőlem taposni" B.J. gyerekét, ha oda (hozzájuk) merem szülni! Mindent elrendezett, és nekem nem volt beleszólásom semmibe!
Akkor, amikor a rettenetes erőszak alkalmával terhes lettem, még kiskorú voltam!!!!
Szülői engedély kellett mindenhez! Még a házasságkötéshez- és az abortuszhoz is!
*
Ismét vess egy pillantást a válási tárgyalás bírósági jegyzőkönyvére!
Abban olvasható, hogy mikor volt a házasságkötés... 1963. december 30-án!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450560&aid=268641

Ismétlem: akkor még csak 17 éves voltam!

1963-ban, az augusztusi erőszak alkalmával teherbe estem és azért mentem végül is ,,feleségül" B.J.-hez.
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=125709&n=furaila&blog_1-2-3. Szerelem és erőszak
És mit kellett hallanom 1997-ben Cs.-mami néni menyétől akkor a bizonyos látogatáskor?
- ,,Bizony, nem most kellene tanulnod. Előbb kellett volna meggondolni és nem kellett volna a gimnáziumot félbehagyni és férjhez menni 17 éves korodban!"
A döbbenettől csak néztem a nőre és legszívesebben fölugrottam volna, hogy számon kérjem anyán az egészet a másik szobában - ahol cseverészett barátnőjével. De, eszembe jutott, hogy úgyis letagadná és még el is ájulna és ismét csak én lennék a ,,gonosz, aki minden rosszért szegény anyját hibáztatja!".
Ó, hogy már mennyiszer végig kellett ezt a színjátékot szenvednem!
*
Látod, ez az! Ez a gonosszá nyilvánításom részedről örökösen is arról árulkodik, hogy még véletlenül se tudjak mással foglalkozni, csakis ezeknek a rágalmaknak az elhárításával, cáfolatával!
Pontosan ezekkel az állításokkal kényszerítesz engem bele abba a helyzetbe, hogy előrángassam a múltat, és felsorakoztassam magam- és szeretteim becsületének védelmében a TÉNYEKET és a dokumentumokat...
Az, hogy gonosznak tartasz emiatt, arról én nem tehetek!
*
*
Az ,,irigykedésről", a ,,féltékenységről", meg a ,,magam nem-szeretéséről" mit is mondhatnék, amivel nem bántanálak meg újfent?
Mert, bizony kénytelen vagyok megint csalódást okozni neked. Ugyanis, egész életemben csak SAJNÁLTALAK téged és magamat is, mert nem tudtam veled mit kezdeni.
Nekem is fájt, amikor vertek téged! Olyannyira, hogy előfordult, nem bírtam elviselni, ahogy jajveszékeltél - miközben csattant a szíj rajtad - és eléd-ugrottam, hogy inkább engem verjen apa, mert nekem nem ott fájt, ahova az ütést kaptam, hanem itt belül a lelkemben, azért nem jajveszékeltem, mint te!
*
Az volt a baj veled, hogy újra és újra elkövetted ugyanazt a hibát, amiért előzőekben már oly sokszor verést kaptál. Soha nem értettem, hogy miért nem tudod ezt fölfogni és tartani magadat ahhoz, hogy elkerüld az újabb büntetést?!
Soha nem értettelek hogyan lehetsz olyan, hogy nem törődsz azzal, hogy mi az, amit a környezeted elvárt tőled?!
Te MINDIG azt tetted, amit jónak tartottál és nem gondoltál soha arra, hogy esetleg azzal ártasz vele saját magadnak, vagy egy másik embernek.
Mondok egy példát: amikor - szülői utasításra - fölmostam a konyhát, neked akkor támadt a legnagyobb járkálhatnékod a konyhában... Volt, hogy kizártalak, míg fölmostam, hogy ne tudd összemászkálni. Én így próbáltam elkerülni a verést amiatt, hogy piszkosabb lett a felmosás után a konyhakő, mint előtte, a te mászkálásod miatt.
Csakhogy, téged ez nem érdekelt. Már soha fogom megtudni, hogy vagy nem tudtad fölfogni, hogy addig nyugton maradj, míg befejezem a fölmosást?
Nem tudom.
Ma sem értelek.
Akkor sem értettem hogyan voltál képes végig dörömbölni az üvegezett konyhaajtón, de úgy ám, hogy betörted az üveget. Amirt isméét csak engem vontak felelősségre!
*
Vagy fölmásztál a háztetőre és ott ordibáltál, hogy:
- ,,a Mari meg akar ölni...".
A második szomszédban lakó Lőrik néni csöngetett és lélekszakadva kiabálta a nevemet, hogy megkérdezze, miért bántom a Gabikát? Mondtam, hogy:
- csak fölmosok... Hamarosan megszárad és jöhet is be...
*
Akkor, a mai napig, amikor beteszem a sütőbe a tepsiben lévő sütinek valót, az jut eszembe, hogy képes voltál egy egész tepsivel egyedül megenni. De nem is ez volt a baj, hanem az, amikor anyu kereste, azt mondtad, hogy
- ,,Biztos a Mari megette."
Ekkor apa meg már akasztotta is le a fogasról a nadrágszíjat. Miközben anya meg azt visítozta nekem:
- ,,a bele Istálát, képes volt fölzabálni az egész tepsivel!"
Fel sem tételezték rólad, hogy hazudsz! Szerintem, akkor szoktál rá arra, hogy büntetlenül megrágalmazhatsz bármikor, bárkit...
Minden esetre egy életre megtanultam, hogy ha sütit sütök, azóta is kiosztom pontosan egyformán, hogy még véletlenül se jusson kevesebb az egyiknek, mint amennyi a másikának!
Bizony, nagyon terhelt volt a mi ,,testvérkapcsolatunk"!
Legjobb lenne elfelejteni egymást örökre!
De te nem hagyod!
*
Azt írod rólam, hogy: ,,... magad sem tudod szeretni, akkor hogy szeress mást."
Ezen - hónapok óta - hosszasan elgondolkodtam időről-időre. Próbáltam rájönni a logikájára... De nem sikerült. Viszont, lehetséges, hogy valóban nem szeretem azt a ,,Bóna Mari"-t, akinek tartasz engem... és akiről évek, évtizedek óta megy a rosszhír-keltés, a lejáratás, hogy minden felelősséget el tudjál magadról, magatokról hárítani áthárítva rám. Arról nem is beszélve, hogy ami minden épeszű ember szemében érdem, azt is képes vagy hibaként felróni nekem.
Rohadt egy érzés, amikor az ember lánya örökösen akadályoztatva van a szerethetőségben és önmaga tehetsége szerinti megmutatásában!
*
Azt is írod, hogy: ,,megfojtasz a szereteteddel mindenkit".
A kiscsibéket valóban szerettem, de nem megfojtani, mint ahogy azt te írod.
Már sokszor megírtam sokféleképpen. http://furaila.xfree.hu/33600
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=130291&n=furaila&blog
_cim=Helytörténeti-néprajzi hagyományok

*
A kunszentmiklósi néprajzi pályázatra is elküldtem... Írtam erről e Válasz-levél elején.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=111289&aid=265085
*
Amiért szeretném, ha tudnád, miről is szólnak ezek a kunszentmiklósi történetek, ide másolok belőle egy a csibe-témával kapcsolatos részletet:
,,"Amikor eljött a "mi" kotlósunk csibéinek kikelési ideje, nénikém kesztyűt húzva, nagyon óvatosan leemelte a csőrével és szárnyával védelmezőn csapkodó kotlóst a csibékről. A méltatlan bánásmód a lábak összekötözésével folytatódott. Ezt követően, segíthettem a nagy hangerővel csipogó apróságokat egy ládába átrakni, miközben nénikém fennhangon megszámolta őket. Az eredményt beírta a köténye zsebéből elővett "kalengyáriumba", majd hóna alá kapta a tyúkot. A ládát együtt megfogtuk és lehoztuk, majd útjára bocsátottuk a kotlóst csibéstől. Örömöm határtalan volt, amint láttam az elől haladó, örökké kotyogó kotlóst és az utána botladozó, csipogó, sárga-pihés kiscsibe-gombócokat. Ekkor megsejtettem valamit abból, mi végre is vagyok a világon, mert először sejlett fel lelkemben a vágy arra, hogy minél előbb felnőjek. Felnőjek, hogy nekem is lehessenek kicsinyeim...""
*
Arra meg végképpen nem volt alkalmam, hogy bárkivel olyan közeli kapcsolatba kerülhettem volna, hogy ,,megfojtottam volna a szeretetemmel"!
Hiszen, anya és apa elfoglalta a helyét és a közelembe sem férkőzhetett senki annyira, hogy szerethetett volna, főleg, hogy én viszont szerethettem volna!
A ,,férjeknek" ugyanez volt/van a szerepük az életemben.
Próbáltam megtudni az okát, de hiába is kérdezősködtem és nyomoztam, nem kaptam ezekre magyarázatot.
Éppen ezért, még a gyerekeinket is titokban szerethettem...Sőt, drákói szigorral neveltem őket, szinte ,,ridegtartásban", mert az olyan, mint én, aki célkeresztben, a társadalom ellenségének tartottként élte/éli (túléli) az életét, annak a halál árnyékában bármikor készen kellett lennem az elmúlásra.
Gyerekeimnek, pedig nélkülem is életben kellett tudni maradniuk!
Amiért csakis rám számíthattak egyedül, azért olyan önállóságra és életrevalóságra szoktattam őket, hogy nélkülem is boldogulni tudjanak!
Soha nem engedhettem meg magamnak, sem nekik a kényeztetést!
Csak titokban, reszketve, imádkozva, Isten oltalmába ajánlva szerethettem- szerethetem őket!
*
Esküvőd előtti veszekedésünkről
Ajaj, szegénykém, hogy még mindig itt tartasz! Az esküvőd előtt már gépíróként dolgoztam egy építőipari vállalat gépészeti osztályán. Közben, pedig a dolgozók közgazdasági szakközépiskolájában tanultam tovább.
Akkoriban ment a harc azért a 15.000,- Ft-ért, amit megkaptam a válás után lakáslelépésre B:J-től. Mindent bevetettél/bevetettetek érte. Most csak a linkjét másolom ide, mert az 4. válaszban részletesen írok róla.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450564&aid=268641
*
Egyik este megismétlődött az, amit már egyszer megtettetek velem 17 éves koromban, hogy kizártatok a házból!
- Róttam a köröket az utcán, miközben folyt a könnyem és nem volt hova menni! Kunszentmiklósra nem mehettem, mert rettegve féltek tőletek, de legfőképpen anyától... Piroska néénikénk mondta is amikor leveleztem vele, hogy ,,ne hagyd elöl a leveleimet, mert anyud nem tudhat róla... nagyon veszélyes tud lönni, ha azt hiszi, hogy őt nem szeretöd!".

- Néztem albérletet, de senki nem akart befogadni, amikor elárultam, hogy pesti vagyok és a szüleimmel élek, akikkel nem lehet kijönni...- ez mindenkit gyanakvóvá tett.
- Kétségbe voltam esve, hogy nem fogom tudni a szakközepet befejezni.
Sorra elégtelenek lettek a könyvvitel írásbeli dolgozataim... Hiába írtam meg azokat jól!
- Tanulmányi szabi nekem nem járt és ,,otthon" tanulni nem lehetett tőletek.
Nem vitás haragudtam rád és neked mentem, amikor elkezdted akkor is sorolni ezeket a valótlanságokat.
Dehogy irigyeltelek!
Semmiért sem cseréltem volna veled soha! Akkor sem, amikor menyasszony lettél! Akkor csak igazán NEM!
Mond, mit értettél meg abból a szenvedésből, amit el kellett viselnem egy nemszeretem- szadista alkoholista mellett?
Voltál már asszony és nem tudod elképzelni, hogy milyen az, amikor minden nemi aktust az ember úgy él meg, mint erőszakot?
Ráadásul, nekem nem csak a testem lett megerőszakolva 17 éves koromban, hanem attól fogva öt éven át minden év, minden hónapjának minden napjának, minden órájában meg lett az ÉLETEM ERŐSZAKOLVA!
Ebből logikusan következik, hogy akkoriban, számomra a házasság egyfajta ,,erőszakot" jelentett a másik emberen...
*
Sajnáltalak teljes szívemből, mert féltettelek, hogy mi vár majd rád! (Rossz előérzetem nem volt alaptalan, hiszen elég botrányos körülmények között elváltál a hivatkozott vőlegényedtől.) Előttem olyan rossz példák voltak, mint anya és apa ,,házassága"...
Örültem annak, hogy pont akkorra szólt az esküvői meghívód, amikor nekem az a vállalati csoportos turista-út... A KISZ bizottság már megkérte a csoportos útlevelet a nevemben is. Nem mondhattam már le! De én ennek örültem, mert nem kellett végig néznem az enyémhez hasonló szertartást!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=125709&n=furaila&blog_1-2-3. Szerelem és erőszak
*
Visszatérve arra a délutánra, amikor nemet mertem neked mondani: tudod, amikor ismét elkezdtél provokálni...és ezzel nem hagytál tanulni.
Kitérni nem tudtam előled, mert odakötött a tanulás. Amiért nem tudtalak leállítani, egyszerűen neked mentem a puszta két karommal és kezemmel a sublótra (a verandán lévő nagy szennyes-tároló ládára) löktelek. El akartam érni a szádat, hogy befogjam! Egy fejjel voltál magasabb nálam és legalább tíz kilóval több, mint én! Akkor a szemedbe néztem és láttam benne a rémületet. Ettől megsajnáltalak és elengedtelek. Ezt követően kimentél (menekültél) a házból, majd magamra zártam a lakásajtót.
Elismerem: ezzel valójában kizártalak téged. Lehet, hogy ezzel kiváltottam nálad azt a pánikrohamot, amitől úgy érezted, hogy ,,meg akarlak ölni"!
Pont úgy, mint gyerekkorunkban!
- Akkor csak föl akartam nyugodtan mosni a konyhakövet...
- Később, pedig nyugalmat akartam. Nyugalmat, mert a tanuláshoz nyugodt körülményekre lett volna szükségem!
Ma már értem miért mentél át pánikszerűen az akkor még a szemközti házban lakó nagybátyánkhoz.
Mint ahogy itt leírod, gondolom, neki is azt mondtad, hogy ,,Mari meg akar ölni"...
Úgy látszik, hogy ez nálad kisgyerek-korod óta visszatérő valamilyen kényszerképzet. Nem tudom hogyan alakulhatott ki nálad, de ma már tudom, hogy milyen rettenetes érzés!
Bocsáss meg, amiért valaha is kizártalak! Rettenetes lehetett! Nagyon sajnálom!
Ma már tudom, hogy milyen egy pánikroham és megértelek - utólag.
Éppen ezért, nagyon sajnálom, hogy azt tettem! De azt nem hagyhatom, hogy ezért ,,nagy késsel" való ,,megölési" szándékkal vádolj engem!
*
Hááát mit is szólnak a gyerekeim? Csodálkoznak, hogy bírtam ki ép ésszel köztetek!
Rossz érzés, hogy nekem közöm kellett, hogy legyen olyan emberekhez, akik így vélekednek a saját lányukról- testvérükről, mint te és a szüleid! Főleg, ha az igyekezett soha okot nem adni rá! Kivéve azt a szomorú tényt, hogy a puszta élete/életem is már ok volt számukra/számotokra a gyűlölésre. Ez ellen már nem lehet mit tenni, főleg, hogy már meghaltak.
Én még életükben szerettem volna a bizalmukat kiérdemelni, de te nem hagytad! Mitől féltél? Hogy megmondják nekem az igazat a vér szerinti szüleimről? Tényleg, még ma sem tudom elképzelni. hogy mitől féltél.
*
Szerencsére, apával nekünk többnyire, egészen más beszédtémánk volt, mint ez a nagykéses- hátatfordításos...
Amikor megtanultam írni, nekem diktálta le azokat a leveleket, amelyekkel tartotta az országban lévő galambász ismerőseivel ,,sporttársaival" a kapcsolatot. Csereberélte, vagy adta-vette a galambokat ,,vérfrissítés" szándékával.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=479263&aid=268641
A kapcsolatunk akkor kezdett elromlani, amikor 1981-ben visszaköltöztem a családommal ide - szomorú gyerekkorom színhelyére - a lakótelepről.
Mentségemre legyen mondva, tényleg anya közelben akartam én is lenni, hogy segíthessek!
Egyszer megkérdeztem apától egészen a halála előtt, hogy:
- ,,Miért gyűlöl engem olyan nagyon Gabi?"
Csak nevetett és azt mondta:
- ,,Na hallod? Nem akarja, hogy a kakukk kiverje a fészekből!"
Akkor döbbentem arra rá, hogy nem voltam neki sem több-mint egy ,,KAKUKK-MADÁR"! Meg voltam semmisülve!!!!
Ezzel nekem meg kellett tanulnom együtt élni és ez számomra nagyon-nagyon fájó érzés volt - és még most is az!
Nem volt kinek elmondani... ezért írtam le...

(Folyt.köv.)

Bóna Mária Ilona

*

7. RÉSZLET BG LEVELÉBŐL, melyre az előző válaszokat írtam

,,Most rátérek a kényesebb témákra!
Nem szégyelled magad, megrágalmazol ország világ előtt lefeküdtem apámmal, és ezt a hazugságot van pofád feltenni a netre.
Nekem van erkölcsi normám! /Tudod mit jelent?/ Apa egy becsületes ember volt! SZÉGYELD MAGAD!
Ez már becsületsértés és rágalmazás, bűncselekmény!
Mivel aláírtad a neved, minden epizód után és visszautaltál, hogy a húgom, evvel beazonosítottál."
,,Anyát is megrágalmazod, megölte gyermeked, Berec vert meg úgy, hogy meghalt a magzat."
,,Milyen gonosz ember vagy Te? Nem tudom miért csodálkozom ezen, mindig féltékeny voltál rám, irigyeltél és utáltál egész életedben."
,,De magad sem tudod szeretni, akkor hogy szeress mást.
A szereteteddel meg fojtasz mindenkit, mint azokat a kiscsirkéket, pedig csak csupán szeretni akartad szerencsétleneket, vesztükre mert megdöglöttek."
,,Nem felejtem el az esküvőm előtt, meg akartál ölni, féltékenységből, ha Feri bátya nem jön segíteni belém vágod a nagykést. Nagyon sajnálom, hogy nem jelenttettelek fel gyilkossági kísérlet miatt. El dicsekedtél a gyerekeidnek evvel? Gondolom nem!"
,,Apa kért meg rá, ne hurcoljam meg a családot. Feri /a férjem/ annyira utált Téged. Körülbelül annyira mint a F. gyűlöl engem. Nem érdekes túlélem.
Apa mondta, kislányom ennek az embernek ne fordíts hátat, mert beléd vágja a kést. Miért volt ilyen véleménnyel, választ add meg te."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
6. Amit nem mondhatok el senkinek, leírom hát mindenkinek
  2016-08-23 13:13:49, kedd
 
  6. RÉSZ: VÁLASZ BMI-TŐL

Írod, hogy nincsenek barátaim...

Talán emlékszel még, amikor 1976-ban szerepeltem a Magyar Rádió: Lányok asszonyok című műsorában?
Juhász Judit főszerkesztésében ment egy sorozat az első generációs lakótelepi kismamák ,,FALKÓRSÁG"-áról. Arról szólt ez a sorozat, hogy milyen nagyon nehéz az első generációs lakótelepi gyeses kismamáknak megszokni azt az életformát.
Nekem voltak javaslataim hogyan lehetne kismama klubokat létrehozva közösségi életet élni... Persze, a valódi családot az sem pótolta volna teljesen, de mégis több lett volna a semminél!

*

Majd 1981-ben elköltözve a lakótelepről, itt is rám jött a jobbító szándék és írtam egy levelet Seszták Áginak, aki a Magyar Ifjúságban arról indított egy cikksorozatot, hogy ,,Kitől védjem meg a női becsületet?"

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=804854&aid=245855

Rengeteg társadalmi problémától, hatalmas feszültségtől volt terhes már akkor is a társadalom és ez rányomta bélyegét a közérzetünkre és a közhangulatra...
*
Szeretném a figyelmedet fölhívni arra a szomorú tényre, hogy ekkor már egy éve érvényben volt az - a máig érvényben lévő - 1982. évi 6-os számú Törvényrendelet (Tvr.) 9. cikkelyének 2. szakasza, ami alapján az IMF Magyarországon 1982. óta napjainkig korlátozás nélkül vásárolhat ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat (egyszóval mindent, ami megvehető és privatizálható adósság fejében.
Bővebben itt látható:
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=98200006.TVR#id=I1_1326320839250& amp;parent=
http%3A%2F%2Fnet.jogtar.hu&rpctoken=720540082&_methods
=onPlusOne%2C_ready%2C_close%2C_open%2C_resizeMe
*
*
Erre azért volt szükség, mert az egyetlen párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt oly mértékben telepedett rá Magyarország minden üzemére, gyárára és intézményeire - a FÜGGETLENÍTETT KISZ- párt- és szakszervezeti bizottságaival, annak minden infrastrukturális hátterével és az alkalmazottaik bérével, reprezentációs költségeivel - hogy FELÉLTÉK ezen üzemek, gyárak, és intézmények MINDEN nyereségét...

És, már az 1970-es évektől kezdődően - mindent - attól a rothadónak sulykolt Nyugattól fölvett kölcsönökből kellett fizetni.

A mi generációnknak (közvetlen 1945-ben, ill. utána születetteknek) már nem jutott az 1945 után a gazdag polgárságtól - ellenérték nélkül kisajátított - lakásokból. Ezért volt szükség a házgyári panelből épített lakótelepi lakásokra!

Csakhogy, azokat már nem osztogatták csak úgy, mint bérlakásokat, hanem MEG KELLETT VÁSÁROLNI és ehhez 30 évre szóló banki (OTP) kölcsönt kellett fölvenni.

*

Akkor lett számunkra is tragikus mindez, amikor gyes-re (800,- Ft-os gyermekgondozási segélyre) mentem az 1974-ben született első gyerekünkkel.
F-nak havi 2.600,- Ft volt a technikusi fizetése. Pont ennyi volt a havi törlesztő részletünk!!!
A 800,- Ft-os segélyből kellett fizetni a közüzemi díjat, a közös költséget... Ebből kellett mindent megvenni, amire szükségünk volt a háztartásban a babaápolásra, a saját tisztálkodásunkra, élelmezésünkre, ruházkodásunkra, kultúrálódásra.

Szóval, társadalmi méretű ,,szarban" voltunk, de nagyon!

Éppen ezért, szükség lett egy un. Ifjúsági Törvényre 1971-ben, melyben megfogalmazták, hogy egy felnövekvő ifjúnak mire van szüksége ahhoz, hogy ,,szocialista embertípussá" váljon az akkori Magyarországon.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=270841&aid=266935

Kivonatolt részletek másolatai itt láthatók: http://furaila.xfree.hu/266935

Természetesen, már ebben is csak ,,ADHATÓ"-k voltak a kedvezmények, mint az 1963-as amnesztiát követően ('56-os elítéltek tömeges szabadon engedése után) átírt MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVÉBEN!

*

Tehát, a lényeg: ami a ,,fényes szelek"nemzedékének, ifjainak ,,JÁRT" a szocialista államtól - az 1945 utáni években - az 1963 után már csak ,,ADHATÓ" volt!

És, hogy ezt kik döntötték el?

Hát, természetesen a minden üzem, vállalat és intézmény élére telepített FÜGGETLENÍTETT KISZ- Párt- Szakszervezeti Bizottság vezetői. Amiért én egy ilyen függetlenített KISZ-titkárságon dolgoztam, mindenbe betekintésem és mindenről tudomásom volt és van a mai napig!

*

Seszták Ági meg le akarta a nemek háborújára fokozni (degradálni) az összes társadalmi problémát... Szidták is a nők a férfiakat a férfiak meg a nőket és egymásnak estek ahelyett, hogy egymással összefogva, egymást segítve próbáltuk volna a problémáinkat megoldani...
Az egész Bíró Dávid szociográfiája miatt robbant ki, mert ő volt az, aki a férfiak halandóságáért a nőket tette felelőssé! Nem nézhettem mindezt tétlenül!!!
Írtam Sesztáknak egy levelet írógéppel.
tt olvasható (ha 200 %-ra nagyítod) a szkennelt változata:
1. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=117801&aid=245855
2. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=245855&kid=117824&sort
3. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=117835&aid=245855
4. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=217452&aid=245855
Azzal fejezem be ezt a levelet:
- ,,Tudom, mellettem a férjem, aki biztat, segít anélkül, hogy követelőznék. Nincs szükség rá. Ilyen egyszerű az egész!?"
Írtam mindezt 1983. februárjában...
Persze, ma már tudom, hogy ez nem egészen így volt a valóságban. Leginkább csak szerettem volna, ha így lett volna...

Erre válaszolt Seszták Ági a következő levélkével:

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=299001&aid=245855

Nem sokkal később kijött hozzánk és a beszélgetésünkből készített egy interjút, amit megjelentetett a Magyar Ifjúságban, ,,Az én egyetlen művem: a családom" címmel.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=217453&aid=245855

Ezzel is az ellenkezőjét értem el, mint amit szerettem volna. Még jobban el lettem szigetelve, mint előtte. A szeretteimet is gyanakvó figyelem követte... bárhova mentek, bármit is csináltak.
*
*
Akkoriban egy nap kint voltam a kicsikkel az udvaron, amikor becsöngetett egy fotóriporter.
Minden áron rá akart beszélni egy családi fotózásra... Megvárta F-ot is, mert őt is le akarta fényképezni a gyerekeivel. F. meg ideges volt és láttam rajta legszívesebben elküldené a fotóst, aki nagyon olcsón, szinte ingyen megcsinálta a színes képeket, amelyek nagyon jól sikerültek.
Akkor még nem volt fényképezőgépünk, ezért nem bántam. Sőt, még örültem is neki.
*
2005-ben, amikor elkezdtem internetezni, megláttam, hogy a szomszédos kerületben ő az ottani polgári kör elnöke. Pont egy programra hívta ismerőseit.
Nosza, én is úgy gondoltam, hogy ott a helyem.
El is mentem, viszont a program elmaradt, mert a (tervezett)
- ,,előadó ivott valamit a büfében, ami után rosszul lett és kórházba kellett szállítani".

Ezt ott mondogatták egymásnak a társaságba verődött emberek. Először még nem is gondoltam, hogy Szüle Zsoltról beszélnek.
Annyi kérdeznivalóm lett volna tőle!
Azon törtem a fejemet, hogyan kereshetném meg a nagy kavarodásban. Az összesereglett emberek ott jöttek-mentek tanácstalanul...
Elkezdtem kérdezősködni Szüle Zsolt után, de senki nem tudott semmit! Ezért aztán rosszat sejtve eljöttem onnan.

A buszmegállóban várakozva nem bírtam tovább és kitört belőlem a zokogás...
Annyira készültem a vele való találkozásra, hogy már napok óta felfokozott érzelmi állapotban voltam. És ez is kudarccal végződött, mint előző évben a Bubik Istvánnal tervezett találkozásom. Még azt sem hevertem ki...

Pár nap múlva az orrom alá dugta F. a Magyar Nemzet azon számát, melyben Szüle Zsolt halálhíre volt olvasható.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=569811&aid=268641

Szüle Zsolt volt a sokadik ekkor már, aki meghalt mielőtt beszélhettem volna vele! Annyira megrendített, de annyira, hogy kezdett elhatalmasodni rajtam a rettegés és főleg a féltés...
*
*
Voltak régi iskolatársak, akik megálltak beszélgetni a kerítésnél, amikor megláttak kint a kertet rendezni... Ilyen volt Szabó Gábor, aki figyelmeztetett engem egyszer, hogy:
- ,,Vigyázz magadra, mert veszélyben vagy!".
És utalt arra, hogy ki miatt félt engem, de én nem értettem, hogy mire- kire gondol.

Egy időben minden postámat hozzájuk dobták be... Azt hittem, hogy a delérium mondat vele ilyeneket. Aztán Szabó Gábor is hamarosan meghalt...

A két évvel fiatalabb Pali nevű testvére néha kivette a kezemből a hólapátot, amikor a gyerekek kicsik voltak és még nem tudtak segíteni.
Az alkalmi munkákon tengődő Palinak, még most is megvan a gépemen az anyaga, mert én segítettem neki összeállítani a nyugdíjaztatásához szükséges kérelmet. Az volt a legfőbb vágya, hogy
- ,,megélje az első havi nyugdíját"!

Hát, megélte, viszont a másodikat már NEM, mert meghalt ő is!
*
És még sorolhatnám, hogy ki mindenkinek vállaltam varrást, igazítást (baráti alapon) egy rekesz tojásért, vagy egy láda sárgabarackért... Csak-hát előbb-utóbb mindenki ki lett innen utálva.
Senkit nem engedhettem be még a kertbe sem, mert abból rettenetes veszekedés lett volna és azt nem akartam.
F.-nak senki nem volt elfogadható. De még a gyerekek barátai sem.
*
*
Visszatérve a kezdetekhez, F-ot megválasztották függetlenített szakszervezeti titkárnak, majd beiskolázták a Politikai Főiskolára.
Ő akkoriban pont beadta a felvételi kérelmét az Építőipari Főiskolára, hiszen egész életében építész szeretett volna lenni. Azért is tanult tovább a szakmunkásvizsga és a sorköteles katonai szolgálatának letöltése után építőipari szakközépben...
Az érettségi után azonban ráerőltették a politikai karriert...

Így tették örök időkre LEKÖTELEZETTÉ azok számára, akik engem, mint ,,ellenséget" tartottak számon 1956 miatt!

Hiába tiltakoztam ellene, mint a ,,felesége"!
Neki ezt el kellett fogadni és nekem pedig támogatni őt, mert ez volt az ára annak, hogy föl tudtuk nevelni gyermekeinket...
*
*
1990 után a szocializmus fizetett ,,káderei", pedig elkezdték átírni az önéletrajzukat, és elhallgatni függetlenített párt- KISZ- és szakszervezeti funkciójukat, de még a Politikai Főiskolán való tanulmányaikat is!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=828151&aid=257851

Megtehették, hiszen a Corvinus Közgazdaságtudományi Egyetem ,,átvette" a Főiskolát... Így, ma már mindenkinek, aki a ,,Polfőn" szerzett politológusi diplomát, úgy szerepelteti az önéletrajzában, mintha a Közgázon végzett volna!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=257851&kid=828149&sort=

Természetesen, 1990-et követően is számíthattak arra, hogy ,,APÁRT" be fogja őket iskolázni az új módit oktató fölsőfokú iskoláiba is - mindenféle divatos szakirányú képzésre...
*

Tévedés ne essék! Nem irigyelem őket, hiszen az egész (magán)életükkel fizettek sokszor a hatalomnak ezért.

*

Viszont, voltak oktatók is azon a bizonyos Polfőn, akik ma is itt élnek közöttünk - elhallgatva a sok tényt, amitől oly széles rétege a magyarságnak lepusztulva kihalóban van...
Kivételt jelent egy extravagáns és kritikus urbánus: Montágh Imre logopédus, akiről ma már csak annyit lehet olvasni, hogy a Színművészeti Főiskolán színpadi beszédet is oktatott!
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mont%C3%A1gh_Imre

Montágh Imre elsők között tett olyan kijelentést, ami meg is jelent, hogy:
- ,,minden rendszer kitermeli a maga ,,elitjét"...

Csakhogy, nálánál - mint a Politikai Főiskola ,,elitképzőjében" oktatónak - senki nem tudhatta jobban, hogy milyen- az ,,elit" jelzőért megszolgálókat oktatott ő ott abban a Politikai Főiskolában!

Montágh Imre mindent tudott arról a bizonyos ,,szocialista embertípusról", akit évtizedek óta igyekezett a hatalom legyártani/legyártatni.

Hallgasd és nézd ezeket a videókat amelyeken Montágh Imre oly bölcs nyugalommal tanítja önmaga egyéniségének vállalására a fiatalokat!
1. https://www.youtube.com/watch?v=_SJtg5lPRXk

2. https://www.youtube.com/watch?v=d5799xZqQ0c

Montágh Imre volt az első - országosan ismert - aki titokzatos körülmények között lelte halálát... Bizony mondom, egy értékes szemtanú távozott az élők sorából 1986-ban.

Montágh Imre a beszédművesség oktatója:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=828152&aid=257851
*
*

Amikor 2002-ben kiderült a D-209-esről, ami és ennek ellenére ő lehetett hazánk miniszterelnöke, már tudtam, hogy F-ot sem fogják parkoló pályán hagyni.
*
Hagyták fél évig, mint kényszervállalkozót vergődni, majd a hóna alá nyúltak és... egy frekventált helyen kellett lebontania azt, aminek az építésében évtizedekig dolgozott.
Ez volt az, amit szocializmusnak neveztek...
Nekem hozzá kellett volna alkalmazkodni és neki, mint ,,családfőnek" a baráti köréhez igazodni.
Nem volt könnyű, mert ő a magánéletében meglehetősen visszahúzódó, egyenesen rejtőzködő volt.
Ráadásul, neki soha nem volt szüksége feleségre sem, a szó eredeti értelmében!
Közölte velem, miután a gyerekek felnőttek, hogy már nincs rám szüksége.
- ,,Kezdhetnél végre magaddal valamit...".
*
Csakhogy, engem mindenhol az ő feleségének hittek és hisznek, holott ez 1990 óta egyáltalán nincs így. Ezért, egyre nehezebb volt számomra a látszat-,,feleség"-szerep.
*
*
2005-ben volt egyfajta rádöbbenésem a helyzetemre. Amiért mielőbb ki akartam lépni ebből a látszat-házasságból, beadtam a bíróságra a válókeresetet. Sikerült ismét ,,közös beleegyezéssel" elválni valakitől, akinek valójában soha nem voltam az asszonya.
Ítélet indoklása (részlet):
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid= 672032&aid=262513
Jogerős ítéletből részlet:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=672031&aid=262513
*
Sajnos azonban továbbra is itt-lakásra kényszerülök, F-nak teljes egzisztenciális kiszolgáltatottságban. Ilyen ellenőrzött körülmények között nehéz barátkozni bárkivel is!

Írod, hogy milyen ,,boldog vagy". Akkor meg mi a csudáért foglalkozol velem?
Miért nem örülsz a boldogságodnak? Ha én boldog lehetnék, akkor nekem eszembe sem jutnál! Már megbocsáss, de ez van.
*
(Folyt. köv.)

Bóna Mária Ilona
*



5. RÉSZLET BG LEVELÉBŐL, melyre az előző válaszokat írtam:

,,Elgondolkodtál azon van Neked barátod, vagy barátnőd, válaszolok NINCS!
Én viszont elmondhatom, van barátnőm nem is egy. A Lucival még mindég tartom a kapcsolatot, hány éve is? Van barátom, inkább igazi lelki társam most már 11 éve.
Tehát boldog kiegyensúlyozott életem van."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
5. Amit nem mondhatok el senkinek, leírom hát mindenkinek
  2016-08-22 20:07:14, hétfő
 
  5. VÁLASZ BMI-TŐL
*

Attól függ, hogy ez a minden pénteken való ,,lefürdetés" mikor volt?!
Mert anya 1980-ban, július 5-én kapott először agyvérzést és akkor valóban nem tudtam neki, vagy rajta segíteni.
Akkor született harmadik gyerekünk és már előtte való napokban kórházban voltam.
Majd amikor a szülés utáni ötödik napon hazaengedtek, telefonon egyeztettünk és együtt mentünk be veled meglátogatni. Sajnos, engem nem ismert meg. Keresztül-nézett rajtam és téged kérdezgetett, hogy van-e tejed tudsz-e szoptatni?

Amikor kijöttünk tőle majd megfulladtam a visszafojtott zokogástól. Akkor döbbentem rá arra, hogy anya bármikor meghalhat... Ráadásul úgy, hogy az évek, évtizedek alatt felgyülemlett tisztáznivalónk soha nem fog tisztázódni!
*
Te, pedig csak annyit mondtál:
- ,,Ugyan, Mari ne csináld a cirkuszt!"
Még ma sem tudom, hogy miért mondtad ezt.
*
*

Az agyműtét után, bizony anyát meg kellett tanítani újra mindenre... Neked akkor már 3 évesek voltak az ikrek és szépen kivonultál anyáékhoz velük...
Én meg mozdulni nem bírtam a lakótelepi harmadik emeletről a 3 kicsi gyerek mellől... Segítségem nulla... és még nem hevertem ki a rengeteg cirkuszt, amit rendeztél az ikrek születésekor, és utána...
Akkor tartottam magamat és nem bántottalak vissza. Mindig háttérbe vonultam, amikor kitört rajtad a vehemens bántási mániád. Megpróbáltam kitérni előled, ha csak lehetett.
*
Soha nem vettem föl veled szemben a ,,kesztyűt", hiszen aki olyan egyedül van a világban minden ellenséges szándékkal szemben, mint én, annak nem szabad konfrontálódnia, mert belepusztulhat!
*
*
Visszatérve anyára és a segítésére: mindent elkövettem, hogy eladjuk a budai lakótelepi lakást és anyáék közelébe költözzünk.
Nagyon hiányolták a gyerekek a nagyszülőket és én is a ,,szüleimet". Amilyen jóhiszemű voltam minden rosszról megfeledkezve - F. ellenállását leküzdve - visszaköltöztem(tünk) Pesterzsébetre...
Apa adta meg a kis szoba-konyhás háznak a címét...
Ő akarta, hogy oda költözzünk. Ma sem tudom, hogy miért akarta, mert amikor meg ott voltunk egy év múlva, akkor mindketten - anya és apa is - kétségbe voltak esve, hogy
- ,,Most akkor állandó átfutkosás lesz a sok kölökkel...!?".
*
Még anyósom is tudhatott valamit, amit én nem, mert még ő is azt mondta:
- ,,Arankam, bárhova, csak oda ne!" ,,Soha nem fognak sem téged, sem a gyerekeket szeretni!"
Az, hogy miért nem, már ő sem mondta el. Senki nem mondott nekem soha igazat! Éppen ezért, nincs aljasabb hazugság a tényeken alapuló igazság ELHALLGATÁSÁNÁL!
*
*
A mai eszemmel olyan messzire mennék Pesterzsébettől, amilyen messzire csak lehetséges!
Sőt! A mai eszemmel soha, de soha nem jöttem volna ide vissza, mert igaza lett anyósomnak: ,,Nem szerettek" engem, és utánam a gyerekeimet ,,sem szerették."
Ez talán mindennél jobban fájt és fáj még most is...
*
De már nem volt visszaút.
*
*
Azt meg kell hagyni, hogy nagyon jó munkát végeztél anyával, mert egy év alatt az után a nagy koponyaműtét után teljesen megtanult újra mindent... Még írni és olvasni is...
Az azért rosszul esett, amikor már ott laktunk és a lelkemet is kitettem értük, akkor is örökösen téged meg a gyerekeidet reklamálták.
Te kellettél nekik és a fiaid, nem pedig én!
Engem, amikor megláttak mindig valami rossz (talán a lelkiismeretük?) jutott eszükbe és el volt rontva a napjuk. Tényleg, legjobb lett volna világgá menni inkább, mint itt: Pesterzsébeten leragadni!
*
*
Viszont, nekem itt már semmibe nem volt beleszólásom attól fogva, hogy F. 1989-ben lebontatta a régi házat és felépíttette az újat. Azóta külön kasszán vagyunk, és ezer jelét adta annak, hogy 1998-ban anyuék halálát követően - legszívesebben engem is eltemetett volna velük.
Soha nem tudta nekik megbocsájtani, hogy 1973-ban nem fogadtak vissza...
Ő már akkor elkövetett mindent, hogy elüldözzön maga mellől. De nekem nem volt hova menni!
*
Ma már tudom, hogy neki is csak addig kellettem, míg megvásároltuk együtt a lakást, mert együtt volt annyi pénzünk, hogy a beugrót befizessük. Ráadásul, azért is kellettem, hogy az OTP hitelért legyen egy ,,alibi felesége", akivel alá lehet írni a ,,Gyermekvállalási szerződés"-t!
Na, meg akkor még érvényben volt az a rendelet, hogy legalább az egyik félnek rendelkeznie kell állandóra bejelentett budapesti lakhatással. Amiért F. vidéki volt, és itt Pesten munkásszállón lakott ideiglenes bejelentővel, szüksége volt rám.
*
Nekem anya azt mondta 1972-ben, hogy:
- ,,...úgy menj el, hogy ide többé nincs visszaút!".
Örökké ez volt előttem és annyira igyekeztem, hogy nagyon...
*
Meg egyébként is egy normális párkapcsolathoz két emberre van szükség. Egy férfira, és egy nőre, de leginkább! Na, meg, hogy szerelemmel szeressék egymást.
Sajnos, a szerelem hiányzott ebből a ,,házasságomból" is, de legalább időszakosan képesek voltunk a jó munkakapcsolatra... Ezért aztán nem törődtem azzal, hogy F. NEM engem szeret, mert én is mást szerettem. Ezt akkoriban F. sem vállalhatta föl, mint ahogy én sem.

Engem már azért is raportíroztak 1971-ben a személyzeti irodára, meg a szakszervezeti bizottságra, mert nálamnál hat évvel fiatalabb fiúba lettem szerelmes.
Anya félt, hogy a fiú soha nem fog engem elvinni a háztól, márpedig nagyon meg akart tőlem szabadulni...
*
*
Annak a szerelemnek még mindig elevenen él bennem az emléke.

Az úgy történt, hogy a következő nyáron 1971-ben, ismét egy külföldi út segített át érzelmi válságomon. Ismét sikerült befizetni egy külföldi útra, az akkori NDK-ba.
A testvér-vállalat Szász-Svájcban lévő üdülőjében már vártak minket.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=569570&sort=
*
Vonattal indultunk a Nyugati Pályaudvarról. ,,Szüleim" ismét kikísértek a vonathoz. (Ugye milyen érdekes, hogy gyerekkoromban soha nem kísérgettek, pedig de szerettem volna!)
*
A négy srác közül három egy brigádban dolgozott és kikísérte őket a brigádvezetőjük. Az volt az érzésem, hogy ezt a lányosan csinos fiút már láttam valahol. Amikor kiderült, hogy ő nem tart(hat)* velünk, csalódottságom - mint egy kéretlen útitárs - mellém-szegődött az odafelé úton.
*
Csak mostanság jöttem arra rá, hogy még nem telt le az öt év ahhoz, hogy külföldre utazhasson. Ugyanis, mint sorköteles katonai szolgálatát teljesítő magyar állampolgár ő is át lett vezényelve 1968 augusztus 20-án a ,,Prágai Tavasz" leverésére. Írtam erről egy jegyzetet, amit ide a furaila blogba is bemásoltam már korábban.
Itt a linkje: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=144694&n=furaila&blog_
*

A vonatút rettenetesen hosszúnak tűnt. Fáradt voltam, mert már egy hete nem aludtam az előrehozott vizsgáim miatt. Hogy elutazhassak erre az útra, éjjel-nappal tanultam.
Olyan felfokozottságban éltem már hetek óta, hogy kialvatlanságom ellenére nem tudtam a vonaton aludni.
Négy-öt évvel voltam idősebb náluk. Elfogott a félelem, hogy így fog eltelni a tíz nap(?) és, hogy most már ez mindig így lesz?

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=569572&sort=
*

Soha nem tapasztalt pánik tört rám. Kétségbe esve gondoltam arra, hogy ezek a hosszú-hajú srácok a trapéz gatyájukban (rajtam is világoskék trapéznadrág volt) és a karcsúsított ingeikben már azt sem tudják, hogy kik a Beatlesek(?). Fogalmuk sincs arról, hogy milyen ,,őrülten" jó érzés egy nagyot rockizni, vagy összesimulva lassúzni... Szorongva gondoltam, hogy már soha többé nem lesz benne részem, mert ami elmúlt, soha többé nem tér vissza! ,,Soha többé nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba!"
Rám szakadt a keserű érzés, hogy eltelt az ifjúságom úgy, hogy kimaradtam mindenből, amitől jó lett volna fiatalnak lenni! Éreztem, hogy évek óta elment mellettem az élet.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=569571&sort=
*

Az ismerkedési esten - legnagyobb örömömre - volt zene is. Beatles, rocki meg lassú. És, talán a mi tiszteletünkre(?): Koncz Zsuzsa...
A német felszolgálók fáradhatatlanul hordták elénk a ,,beer"-t. Jóízűen poharazgattam a sörből. Itt jöttem rá az ízére. Arra, hogy lehet úgy is inni, hogy ízlelgetve...
Örömmel tapasztaltam, hogy a magyar fiúk nem zárkóznak el a lányok közeledésétől. Sőt, még táncolni is hajlandók voltak némi kérlelés után. Elhatároztam, hogy a legsoványabb srácot megtanítom rockizni. Ő, meg megtanított shékelni.
Nagyon jól éreztem magam!
Hát ilyen az a bizonyos ,,szórakozás"? Erre mondogatták idősebb kollégáim, oly gyakran: ,,Szórakozz kisanyám! Ne törődj semmivel! Egyszer fiatal az ember!"

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=569573&sort=

Késő este kerültem az ágyba. Szobatársam még javában jegyzetelt a noteszába, amikor én álomba zuhantam.
*
Másnap reggel nehezen ébredtem föl. Mihelyt kitisztult a tudatom, azonnal elfogott a vágy az új élmények befogadására. Sietve összekaptam magam és mentem reggelizni. A hidegtál ismét káprázatos volt. Szerettem volna sokat enni, de képtelen voltam. Az otthonról hozott, összeszűkült gyomrom nem engedett még ki...
*
Reggeli után, a másik szobában elszállásolt lányokhoz bementünk megbeszélésre, programegyeztetésre.
A két lány az ágyon heverészett. Nem értettem a dolgot. Erről én úgy tudtam, hogy: ,,vendégek előtt nem illik lefeküdni" csak akkor, ha beteg az ember.
Szobatársam az egyetlen fotelban ült, három fiú az ágyak szélén, a sovány srác, pedig az egyetlen széken.
Első zavaromban az egyik lábamról a másikra álldigáltam. Még soha nem voltam ilyen helyzetben. Bántóan kívülállónak éreztem magamat.
Már-már azon voltam, hogy kimegyek a szobából, amikor a sovány fiú a combjára csapva felajánlotta, hogy:
- Gyere ülj ide!

"Üljek oda? Vagyis, üljek az ölébe! De, hát ki ez a fiú, hogy így közvetlenkedik?
Az illendőség szerint át kellett volna adnia a helyét!"
Míg ezt, így átgondoltam, közben a lábam elindult a srác felé és leültem(!) a térdére.
Olyan zavart voltam, hogy azt sem tudtam miről esik szó körülöttem.
- Ne félj tőlem! Nem akarlak bántani.
Mondta a fiú, szinte súgva a fülembe.
Nem is sejtette, hogy viccesnek szánt megjegyzése mennyire eltalálta pillanatnyi érzelmeimet. Ugyanis, addig irtóztam a férfiak testközelségétől. Félelemmel vegyes, leküzdhetetlennek tűnő ellenállással fogadtam minden férfi-érintést a ,,házasságom" alatt és a válásom óta.

Akkor azonban egyetlen pillanat alatt meglepetten tapasztaltam, hogy jóleső melegség áradt szét egész testemben, amint belesuttogta a fülembe, hogy nem akar bántani.

Ettől kezdve hagytam, hogy érzékszerveim irányítsák mozdulataimat. Átkaroltam a fiú nyakát és jóleső érzéssel odabújtam hozzá. A srác átfogta a derekamat és éreztem, hogy abban a pillanatban ő sem tudta, hogy éppen miről esik szó körülöttünk. Szinte megszűnt a világ számunkra! Mintha csak mi ketten lettünk volna és az a semmihez sem hasonlatos jó érzés, ami szétáradt egész testünkben, lelkünkben!
*
*
Amikor visszajöttünk Pestre, ártatlan-őszinte örömmel borultam ,,anyukám" nyakába.
- Anya, én olyan boldog vagyok! Megismertem és megszerettem egy fiút az úton. Pedig, már azt hittem, hogy ez nem történhet meg velem soha többé!

Az a ,,gondos-szülőkép" élt bennem tíz napig, amilyennek mutatták magukat búcsúzkodáskor a Nyugati Pályaudvaron.
- "Megbolondultál? Megmondtuk, hogy neked nem a szerelmen kellene, hogy járjon az eszed!"
*
Mondta, miközben ellenségesen lefejtette az ölelő karomat magáról.
Majd elsietett a dolgára.
*
Úgy maradtam ott az ajtóban állva a kis csomagjaim között, mint akinek egy vödör hidegvízet zúdítottak volna a nyakába, miközben korbáccsal végigvágnak a testén.
Legszívesebben szedtem volna a kis cókmókomat és ki sem csomagolva, azon mód útra-keltem volna megkeresni újdonsült szerelmemet. Lehet, hogy a szüleivel él? Hogyan fogadtat el velük, amikor még a barátaival is olyan nehezen tudott elfogadtatni? Meg aztán, nekem nem lett volna elég, hogy elfogadjanak.

Nekem egy olyan helyre lett volna szükségem azonnal, ahol befogadnak!
*
Hulló könnyek között, szinte megsemmisülve pakoltam ki és áztattam be a mosnivaló ruháimat. Még ekkor, pedig nem is sejtettem, hogy egész további életemben ilyen élethelyzetben fogok élni. Sőt, azt sem, hogy így fogom megélni a 70. születésnapomat!
*
*
Teltek, múltak a napok és nekem, menni kellett, mert hívattak a személyzeti osztályra.
A személyzetis hellyel kínált. Nem tudott megtéveszteni, mert éreztem, hogy ez az akkori munkahelyemnek a KISZ-nek szól, és nem az Embernek, nekem!

Leültem, de már ekkor majdnem elsírtam magamat. Eszembe jutott az egy évvel korábbi irodai raportírozás a középiskolában... meg a szobatársam, aki jegyzetelt... és egy sokkal korábbi élményem... (Aput, amikor második osztályos voltam, hetente berendelték a pártirodára a munkahelyén és újra, meg újra ,,önéletrajzot" írattak vele...)

- "Nos, kisasszony, utána néztünk egy kicsit a személyi adatainak. Ezzel maga csúnyán becsapott minket, mert kiderült, hogy nem leány, hanem elvált asszony. Maga egy kiemelt helyen dolgozik és egy olyan szervezetnek az egyik vezetője, akinek példamutató erkölccsel kell rendelkeznie. Mivel, magától visszavették az asszonynevét, és ezt csak akkor teszik, ha méltatlannak bizonyul az asszony arra, hogy elvált férje nevét a válás után viselhesse, gondolkozzon azon, hogy lemond és elmegy máshová dolgozni!"


Sírós kedvem soha nem tapasztalt harci készenlétbe ment át. A szék széléről kényelmesen hátracsúsztam. Kihúztam magam, miközben a támlának dőltem. Alig tudtam türtőztetni magam, hogy közvetlen adjam tudtára a róla alkotott lesújtó véleményemet. Közben tízig számoltam és megemelt fejjel, szúrósan belenézve a személyzetis szemébe közöltem vele:

- Igen, értem a problémáját. A bíróságon külön fölhívták arra a figyelmemet, hogy megtarthatom ,,asszonynevem" a válás után is. Bizony, kifejezetten le akartak beszélni arról, hogy visszavegyem a saját nevem, ahogy ön mondja: a lánykori nevem - amit édesapámtól kaptam!

Meglephette a határozottságom, mert egy szó nélkül hallgatott. Ezért aztán, nekibátorodva folytattam.

- Különben sem értettem soha, hogy egyáltalán miért írják az asszonyokat férjeik nevére, mintha a tulajdonuk lenne, miközben a férjek már nem jelentenek semmilyen védelmet egy házasságban! Ezzel, ez a régi, szép magyar szokás napjainkra teljesen elveszítette értelmét! Válás után, pedig különösképpen!
Nekem más okom is volt, hogy ,,lemondjak" az asszonynévről.
Nem szerettem volna, ugyanis egy olyan ember nevét viselni, akitől ötévi házasság után sem született gyerekem és nincs hozzá semmi közöm többé...
*
*
Azt hiszem Pancsinak is hiányoztam, mert hamarosan egy cédulát küldött a művezetőjével. Ebben - a kamaszosan kuszált betűkkel, de jó helyesírással - megírt levélben randevúra hívott.

Boldogan mentem. Jó volt viszontlátni. Valamelyik stadion (már nem emlékszem melyik) bejáratánál várt mindhárom barátjával. Hosszan szájon csókolt, amikor üdvözöltem!
A többiektől is kaptam egy-egy puszit. Ebből tudtam: befogadtak. Boldog voltam!
*
Pancsival ettől fogva ,,jártunk" együtt. Mentünk kettesben moziba, a Margitszigetre- a Duna-partra sétálni. Először ügyetlenül keresgéltem a kezét, hogy megfogjam, de ő határozottan hol a derekam ölelte, át, hol a vállam. Így, egymásba kapaszkodva jártunk ezentúl mindenhova.
Huszonöt évesen éltem át azt, amit tizenéves koromban szerettem volna!
Soha nem értettem annyira egyet azzal a közmondással, hogy: ,,jobb későn, mint soha", mint ekkor!

Pancsival minden olyan természetes volt, hogy meg is feledkeztem a köztünk lévő korkülönbségről! Soha nem jutott eszembe, amikor együtt voltunk!

Csakhogy, egyszer beültünk egy presszóba beszélgetni a Móricz Zsigmond körtéren. Ránk nézett a pincérnő és kérte a személyi igazolványunkat:
- "Csak akkor szolgálhatom ki magukat, ha igazolják, hogy elmúltak tizennyolc évesek!"

Rettenetes szégyenkezés közben adtam oda neki a személyimet. Pancsi, viszont nagyon büszke volt arra, hogy nem nézték ki belőlünk, hogy ,,nagykorúak" vagyunk.
*
Azt hiszem ettől fogva kezdtem gyanakodni: nemcsak azért igazoltattak...

Ekkor: azt is megsejtettem, hogy ez a kapcsolatom sem tarthat sokáig - mert valahol, valakik úgy fognak dönteni! Vagy, talán már el is döntötték, mint amikor elszakítottak Jóskától.
*
Miközben, boldogan- összeölelkezve ,,szórakozni" jártunk, egyre arra gondoltam, hogy: ,,fel kellene ezt a fiút készíteni a ránk leselkedő veszélyre"!
*
Halogattam a dolgot, mert ha ott volt mellettem, és éreztem a magabiztos ölelését, elkerült a szorongás. Egy ilyen alkalom után, hivatott a legjobb barátjának apja a vezetői irodájába. Bent volt a felesége is, aki nem is dolgozott a cégnél. Le sem ültetett, hanem kerek-perec megkérdezte:
- Ugye nem gondolja komolyan ezt a kapcsolatot a fiam barátjával?

Amiért egy szót sem tudtam kipréselni magamból, mert majd megfulladtam az elfojtott sírástól, folytatta:

- Ne tegye tönkre egy magánál fiatalabb ember életét! Szakítson vele!

- Én nem akarok mást, mint családot alapítani. Egy szerető férjről álmodom, akinek szülhetek gyerekeket. Meg saját lakásról... Én semmit nem akarok Pancsira rákényszeríteni! Csak egyet tudok, hogy nagyon szeretem és azt is tudom, hogy előbb-utóbb el kell engednem...

- Erről van szó. Jó, hogy így gondolja, és nem kell intézkednem!

*

Ezután sem tudtam hogyan keveredtem haza. Átsírtam a hétvégét. Majd belehaltam, hogy nem tudtam Pancsival beszélni! (Ezt a főnöki- figyelmeztető beszélgetést szégyenemben sem mondtam volna el neki.)
Az átsírt hétvége után ismét kaptam egy meghívást Pancsitól és barátaitól, egy sörözőbe. Ott tartották a ,,búcsúztatót", mert Pancsit és barátját behívták sorköteles katonai szolgálatra. Pancsit egy pesti laktanyába; barátját, pedig Pápára. Eleinte úgy jártam hozzá látogatni, mint egy lány az ő kis bakájához, akinek megígéri, hogy megvárja.
*
*
Nem tudtam megvárni! Ismét és ismét elüldöztek engem ,,otthonról".
Állandóan attól rettegtem, nehogy kizárjon anya! (Te ekkor már elköltöztél a férjed szüleihez.)

Ismét és ismét retorziók sora ért a középiskolában is... Buktatás, buktatást követett!

A KISZ irodáról sem engedtek el többé vizsgázni délelőttönként!
Állandóan a HAJLÉKTALANSÁG (akkoriban ,,csövesnek" mondták) rémétől rettegve teltek mindennapjaim...

Hát, ennyit a ,,NAGYBETŰS ÉLETRŐL", amire ,,nem voltam képes"!
*
*
(Folyt. köv.)

Bóna Mária Ilona





6. RÉSZLET BG LEVELÉBŐL, melyre az előző válaszokat írtam:
,,Fel szeretném frissíteni az emlékezeted, minden pénteken rohantam ki munka után lefürdetni anyát, szegényke elég elhanyagolt állapotban volt, ha Te minden nap ott voltál, miért?
Összepakoltam a nagytáskába a mosnivalót, hazahoztam kimostam és visszavittem, kiteregettem az udvarra.
Mindenkit hibáztatsz, befolyásolták az egész életed, férjhez kényszerítettek, pedig nem, csak képtelen voltál az igazi nagybetűs életre!"
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
4. Amit nem mondhatok el senkinek, leírom hát mindenkinek
  2016-08-21 03:49:58, vasárnap
 
  4. VÁLASZ BMI-TŐL

https://www.facebook.com/notes/bóna-mária-ilona/4-nem-mondhatom-el-senkinek-leíro m-hát-mindenkinek/1086891944680134
*

Akkor, amikor visszaköltöztettél, még csak 18 éves voltál. De elég határozott ahhoz, hogy bármit elvegyél, vagy elvitass tőlem, amiért én dolgoztam- vagy szenvedtem meg! Téged erre biztattak a szüleid, akikről akkor még én is azt hittem, hogy az én szüleim is... Csak ,,én nem érdemlem meg a szeretetüket" - gondoltam évtizedekig.
*
Az öt év testi-lelki terror azonban megkeményített és ragaszkodtam ahhoz, amit el akartatok tőlem venni.


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=208579&aid=250958
Közben sikerült a gyors- és gépírói vizsgám - hála a gépírást oktató tanárnőnek, aki elvállalta, hogy a lakásán gyakorolhassak az ő írógépén. Akkoriban ugyanis, nem lehetett ám akárkinek írógépe! Még a kölcsönzőből is csak kezessel és egy havi fizetéssel felérő kölcsönzési díj ellenében lehetett írógépet kölcsönözni.
Az újságok álláshirdetéseit böngészve, egy hét házalás után el is helyezkedtem.
Az igaz, hogy ha akkor nem fuvarozol el B.J-től, ez sem sikerült volna...
Anya hamarosan arra kért, hogy segítsek neki elhelyezkedni, mert közben ő is otthagyta a varrodát. Kérvényezte a leszázalékoltatását, de nem volt meg hozzá a tíz év munkaviszonya. Már csak pár hónap hiányzott hozzá.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=250958&kid=208582&sort=
Volt egy jogász kolléga a munkaügyön, ahol gyors- és gépíró lettem. Őt kérdezgettem a leszázalékolással kapcsolatban. Olyan nagyon rendes volt, hogy elvállalta a kérvényezés megszövegezését. Anyától begyűjtöttem az összes szükséges iratot, ami kellett hozzá és a kollégám mindent szépen elintézett...
*
Tudom, hogy az esküvődön 21 éves voltál, hiszen még most is megvan a meghívód... http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=463741&aid=268641
*
Közben megvolt a tárgyalás és elváltunk - közös beleegyezéssel. Itt látható a jegyzőkönyv másolata, mind a 3 oldal:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450560&aid=268641
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450561&aid=268641
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=450562&sort
Hamarosan megkaptam az értesítést a házasság felbontásáról... és arról, hogy kifejezett kérésemre visszavettem a saját ,,lánykori" nevemet. Azért takartam le az én nevemet is, mert itt még mindig az ,,asszonynevet" írták az ,,alperes" elé.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=450563&sort=

BJ határidőre kifizette részemre azt a 15.000,- Ft-ot, amit a lakáslelépésért ítélt meg a bíróság.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=450564&sort=

Lemásoltam az erre vonatkozó tárgyalási szöveget, mert ez a régi ékezet nélküli betűs írógéppel írt, indigós másolat szinte olvashatatlanná vált az évtizedek során.
,,Az alperes feleség a felperes férj nevét nem viseli." ,,..."
,,Kimondja a biróság, hogy a Budapest, XX.ker. Pe. Ady Endre út 44.fdsz.7.sz. alatti társadalmi tulajdonban lévő szoba,konyhás bérleti lakás kizárólagos használati joga, - amennyiben a felperes a fent jelzett részletekben a 15.000 Ft-ot alperesnek 1969. december hó 31.-ig megfizeti,-a felperest, ha pedig a felperes részéről a 15.000 Ft-nak a megfizetése 1969. december 31-ig nem történik meg, az alperest illeti."
*
Ekkor kezdődtek a bajok csak igazán!
Amiért még mindig arról álmodoztam, hogy mégiscsak tanító leszek, szerettem volna a középiskolát is elvégezni. A munkahelyem azonban nem támogatta a gimnáziumi továbbtanulásomat... Helyette a vegyipari, vagy a közgazdasági szakközepet javasolta. Semmiképpen nem akartam vegyész lenni, ezért a közgazdasági mellett döntöttem. Sikeres felvételi után meg is kezdtem a közeli Mester utcai iskolában a közgazd. szakközépben, ipari tagozaton a továbbtanulást 1969-1970-es tanévben.
Az általános iskolai bizonyítványomban ennek is nyoma van. Az előzőekben már bemásoltam ezt az oldalt... Most, ismét ide másolom a linkjét a neten történő könnyebb elérhetőség kedvéért.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457905&aid=268641

Összejöttek ismét a kellemetlenségek, mert B.J. is zaklatott a munkahelyemen.
Anya is kilépett, mert közben sikerült a leszázalékoltatása. Ezt követően gyanakvó pillantásokkal kezdtek méregetni kollégáim és kétértelmű megjegyzéseket tettek a magánéletemre, a továbbtanulásomra. Egyik kolléganőmtől aztán sikerült megtudnom, hogy anya arra használta azt a pár hónapot, hogy rosszhíremet keltse. Tette ezt akkor, amikor még bennem volt az öt év testi-lelki terror élménye és bajban voltam az önbizalommal. Állandó kisebbrendűségi érzésem volt, hiszen nem volt semmiféle irodai gyakorlatom. Fizikai állományból kerültem irodára úgy, hogy ezt sehol, senki nem támogatta!
*
A szakközépben megismertem az új osztálytársaimat - közöttük egy lányt, aki felajánlotta, hogy beajánl oda dolgozni, ahol ő dolgozott akkoriban.
Így kezdtem egy teljesen új munkahelyen 1970. január 3-án...
Csakhogy, ,,otthon" megtudták, hogy ismét tanulok, méghozzá középiskolában és akkora harc kezdődött el emiatt, hogy majdnem belepusztultam.
Egy-emberként el akartátok venni tőlem azt a tizenötezer forintot, amit B.J. megküldött postán, és amit betettem az OTP-nél nyitott - 3, egyenként 5.000,- Ft-os - gépkocsi takarékbetétkönyvbe. Apa felpofozott, amikor nem hatódtam attól sem meg, hogy anya ájulást színlelt, hátha meglágyulok tőle. Apa addig nyüstölt, addig, míg a végén az egyik gk-betétkönyvet fölbontottam, hogy tudjon egy akkor akciós ,,Socol" táskarádiót venni magának...Nem tudtam nemet mondani neki, pedig még most is fáj az a hatalmas pofon, amit akkor adott, amikor nem voltam hajlandó az összes pénzt nektek adni. De ez nem lett volna téma közöttünk, ha nem zártatok volna ki a házból még 1963-ban és nem löktetek volna oda B.J.-nek!
Ti már akkor akartatok egy kis kertes házat venni a vőlegényeddel. Azért kellett volna a pénz, hogy le tudjátok foglalózni... Én meg hajthatatlan voltam, mert biztos voltam benne, hogy meg fogjátok tudni oldani az én pénzem nélkül is, Valóban úgy történt, hogy 1972 után - amikor már mi is befizettünk egy lakótelepi lakásra a kollégámmal - vettetek egy kis kertes házrészt... Addig, viszont a vőlegényed családjánál laktatok.
Közben, az új munkahelyen nem kaptam semmiféle kedvezményt a továbbtanulásomhoz, mert nem ők iskoláztak be! Iszonyatosan nehéz volt elszabadulni a vizsgaidőszakokban, mert a vizsgák délelőtt kezdődtek és engem nem engedtek el, csak ha mindennel megvagyok előző nap. Örökösen túlóráztam, vagy az iskolában voltam késő estig. Egyik ilyen esti túlmunka során megszólított a vállalati KISZ bizottság akkori titkára és elmeséltette velem, hogy miért dolgozom minden másnap késő estig? Elmondtam, hogy miért. Nem szólt semmit, de másnap kölcsönkért az ülésre jegyzőkönyvezni. Akkor még nem sejtettem, hogy ez amolyan felmérése volt a tudásomnak. Hamarosan megkérdezte nincs-e kedvem átmenni a KISZ-irodára dolgozni. Megígérte, hogy eljárhatok a vizsgákra és nem kell túlórázni előtte.
Amint átmentem, máris nagy aktivitás kezdődött a vállalati KISZ-ben. Csoportos utat szervezett az egyik vb-titkár és nálam fizették be a részleteket az útra, amire én is jelentkeztem. Amikor átadtad a meghívódat az esküvődre, bizony én már nem léphettem vissza, mert már megkérték a csoportos útlevelet benne az én nevemmel. Így aztán megvolt az örök-harag, meg mindenféle kitaláció, hogy én azért nem mentem el az esküvődre, mert ,,féltékeny voltam a vőlegényedre", meg ,,irigyeltem tőled azt, hogy férjhez mész"...
Szegénykém, ha tudnád, hogy mennyire élt még bennem az az öt évig tartó szenvedés és miatta a ,,házasságtól" való irtózás, hát akkor nem hittél volna ilyen valótlanságokat rólam!
Egyszerűen csak azt akartam, hogy hagyjatok végre békességben dolgozni és tanulni!
*
Valóban szép ruhákban jártál, és amiért te voltál a nagyobb, tíz éves korodtól, a te levetett ruháidban jártam. Ez még ipari tanuló koromban is így volt. Az én ösztöndíjamból vettek neked kabátot, közben, nekem anya átalakíttatta Feri bátyával a kopott lóden kabátját.
Csakhogy, attól fogva, hogy megtanultam szabni-varrni, éjszakánként kiszabtam és megvarrtam magamnak az akkor legdivatosabb ruhákat. Igaz, hogy mindenből csak egy volt, és az anyagot meg a kellékeket a RÖLTEX nevű leértékelt- maradék szöveteket árusító textilboltban vásároltam.
Sajnos, ezzel is idegesítettem anyát, meg apát, mert éjszakánként zörögtem a varrógéppel. Tudod, azon a lengyel Lucznik márkájún varrtam, amit még B.J.-né koromban vettem és amit te hoztál el B.J-től, amikor fölpakoltál vele együtt a teherautóra.
Gyors- és gépíróskodásom idején még kolléganőimnek is vállaltam varrást...
Kár, hogy anyáék ezt sem nézték jó-szemmel! Persze, őket is meg kellett értenem, hiszen idős-beteg emberek voltak akkor már és vágytak a pihenésre, nyugalomra.
Ezért is akartam a lehető legsürgősebben elköltözni tőlük/tőletek.
Ezért sem adhattam oda neked/nektek azt a pénzt, amit B.J. fizetett nekem lakáslelépésre.

(Folyt.köv.)

Bóna Mária Ilona

*
*
5. RÉSZLET BG LEVELÉBŐL, melyre az előző válaszokat írtam

,,Nem emlékszel jól, mert az eljegyzésemen 18 éves voltam. Esküvőmön 21 éves."
,,Miért kértem tőled pénzt, volt nekem takarékbetétem, megvolt a pénzünk a házra, amit meg is vettünk. Abban az időben nagyon sokat dolgoztam iparművészeknek, nagyon jól fizetett.
Nem emlékszel, mennyi jó ruhát adtam Neked, így feltudtál öltözni rendese.
Úgy állítasz be ebben a förmedvényben, mint egy gátlástalan gonosz embert, milyen jól ismered ezt a karaktert, szerintem én értem miért."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Augusztus 20-a
  2016-08-20 00:57:28, szombat
 
  az 1968-as ,,prágai tavasz" és az 1990-es budapesti ,,rózsadombi paktum" tükrében
*

Minden aug. 20-án - könnyeimen át - megnézem a tv-k által közvetített tűzijátékot, miközben hallgatom a fiatal riporterek kommentálását és közvetítését. Így volt ez 2009-ben is, amikor az egyik mondta, hogy neki ,,...ez a legszebb nemzeti ünnepe!" Milyen jó ezeknek a tudatlan fiataloknak!
Hol a csudában voltak az ő őseik (apjuk, nagyapjuk) hogy semmit nem tudnak elmondani mindarról, ami 1968. augusztus 20-án történt?
Mekkora történelmi mulasztás erről hallgatni aug. 20-án?!
*
Mekkora történelmi MULASZTÁS agyonhallgatni, hogy akik akkor voltak sorköteles ,,kiskatonák" és átvezényelték őket Csehszlovákiába, azoknak megpecsételődött a sorsuk - egész életükre!!!

http://tortenelemportal.hu/2010/08/a-retsagi-31-harckocsiezred-reszvetele-csehszl ovakia-1968-evi-megszallasaban/

Ők azok, akiket tartalékosként, 50 éves korukig nyilvántartásban tartottak és egész életükben mozgósíthatóak voltak!!!
- Nem mehettek külföldre 1968-at követően 5 évig;
- rendszeresen berendelték őket un. továbbképzésre;
- majd később, őket irányították mindenhova, ahol a Varsói Szerződés tagállamainak - akár stratégiai szempontból - fontos ,,természetátalakító" munkát kellett végezni;
- és ahol mindenféle konfliktust meg kellett ,,oldani"! (Ott aztán összeszedtek mindenféle titokzatos betegséget, amibe hamarosan belehaltak!.)
*
Azok, az akkori 48 évvel ezelőtti SORKÖTELES KATONÁK (főleg, a harckocsizók) a mai napig - ha még életben vannak - miért nem mesélhetnek minderről?!?!?
Amikor olyan korúakkal találkozom és rákérdezek, hogy részt vett-e a ,,Prágai Tavasz" leverésében, egészen biztosan, hogy elmismásolja a választ!
Ennek már 48 éve és most már legalább 26. éve el kellene mondani - legalább az utódaiknak - hogy miért olyan hallgatagok és szomorúak aug. 20-án?
*
Egyáltalán mit is jelentett a ,,prágai tavasz"?

1968-ban, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának január 3-5-i ülésén felmentették Antoni Novothyt, a párt akkori főtitkárát, s helyére Alexander Dubceket, a Szlovák Kommunista Párt főtitkárát választották meg. Ez ellen való tiltakozásként létrejött a független nyilvánosság, a szabad közvélemény újjászületett. Spontán módon autonóm szervezetek és intézmények keletkeztek az országban. Legfőbb követelésük az állami függetlenség volt, s ezzel próbáltak nyomást gyakorolni a bizonytalankodó új CSKP-vezetésre. A ,,prágai tavasz" fogalma egy nép szabadságmozgalmát, a polgári társadalom megvalósulásának kezdeményezését jelentette, miközben politikusai közül mindenki ragaszkodott a Párt vezető szerepéhez és a régi politikai rendszer megmaradásához.
Olyannyira, hogy segítséget kértek a Varsói Szerződés tagállamaitól egy esetleges ,,ellenforradalmi fordulat veszélyének" elhárításához.
*
A ,,prágai tavasz"-mozgalomnak öt szocialistának nevezett ország (Szovjetúnió, Lengyelország, NDK, Magyarország és Bulgária) 200ezer főnyi csapatai 1968. augusztus 20-i bevonulása vetett véget.

http://mgonline.hu/szakdolgozatok/2009_ELTE_diakkonferencia/livitsreka.pdf

A CSKP ugyan elhatárolta magát az ország megszállásától, de a népi mozgalom hamar lehanyatlott, szertefoszlott az éledező polgári szolidaritás is, a helyére pedig mélységes kiábrándultság és csalódás lépett.
Maguk a ,,prágai tavasz" hősei arra kényszerültek egy év múlva: 1969. augusztus 22-én, hogy ,,törvényen kívül helyezzenek" mindent, amit korábban ünnepélyesen kinyilvánítottak. Talán, mindezek ismeretében sikerülne megértenünk mindazt az ellenségeskedést a szlovákok részéről, amivel a magyarokhoz viszonyulnak.
*
A rendszerváltozással megvalósulhatott mindaz a törekvése mindkét népnek - amikor létrehozták Cseh- és külön a Szlovák Köztársaságot - amit a Magyar Néphadsereg harckocsi századának segédletével 1968-ban levertek.

Micsoda paradoxona, vagyis ellentmondása ez is a magyarság sorsában, hogy mindez nem jöhetett volna létre a környező országokban, ha nem következik be az 1989-es ,,magyar fordulat"?!?
Vagyis, az un. ,,szocialista táborba" kényszerülő országok és államok mind kivívták függetlenségüket, csak egyedül a magyarnak nem sikerült ezt megvalósítania.
*
Hiszen Magyarországon annak - a cseh- és szlovák nemzethez tartozók szemében - az olyan gyűlöletessé vált Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) jogutódjának tekinthető PÁRTOK VANNAK HATALMON, amelyek már rég csak a nevükben demokraták. MINDEN olyan párt, amelyik betartotta és betartja az 1990 előttiekkel megkötött PAKTUMOT!
Márpedig, az összes eddigi parlamentbe bekerült párt betartotta azt a paktumot, amely - a trianoni békediktátum után talpra-állt - maradék magyarság 1990 utáni végső porba hullását okozta. Mert, azok a politikusok, akik most demokráciát hazudva magyarkodnak és kereszténynek tettetik magukat, ugyanúgy a kádári időkben szerezték ,,jogosítványaikat" a hatalomhoz, mint (jog)ELŐDEIK.
Ezért voltak képesek a PAKTUM MEGKÖTÉSÉRE... és ezért képesek folyamatosan a BETARTÁSÁRA- BETARTATÁSÁRA.

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
3. Amit nem mondhatok el senkinek, leírom hát mindenkinek
  2016-08-11 10:59:17, csütörtök
 
  3. VÁLASZ BMI-TŐL

Sajnos, vissza kell térnem erre a kérdésedre:

- Ki indult előnyösebb helyzetből?


Kénytelen vagyok részletesen válaszolni, mert nem csak családon belül indultam előnytelen helyzetből, hanem a-miatt a társadalmi méretű politikai negatív MEGKÜLÖNBÖZTETÉS (diszkrimináció) miatt is, amivel az 1956 utáni megtorlás éveiben a tíz- illetve tizenéves ,,pesti srácokat" büntették.
Még csak két hónapja, hogy osztálytársaimmal ötödikes, fölső tagozatosok lettünk 1956 szeptemberében és kezdtük megszokni azt, hogy minden tantárgyat másik tanár tanítja... amikor, 1957 márciusában kiderült, hogy osztályfőnöknőnk is ,,szanatóriumba" került. Akkoriban, addig soha nem látott tanerők tűntek föl, és jöttek be helyettesíteni...
A félévi bizonyítványunkat - szénszünet miatt- és osztályzatok hiányában - csak márciusban kaptuk meg. Nem lehetett nem észrevenni, hogy az új tanárok - párunkkal az osztályból - kifejezetten ellenségesek voltak. Olyannyira, hogy nekem pl. az ötödikes félévi bizonyítványomban ott éktelenkedett földrajzból az elégtelen.
Az történt, hogy földrajz tanáruk kihívott ,,felelni a kettesért"! Pedig, még nem is volt jegyem földrajzból. Ott álltam kis-Magyarország térképe előtt. Meg kellett (volna) mutatni a három részre szakadt Magyarország területi részeit. Örökkévalóságnak tűnő ideig keresgéltem a térképen Erdélyt és mondanom sem kell, hogy hiába!
- Szerencséje apádnak, hogy nem tudod megmutatni! Viszont, téged ez sem ment meg a bukástól! - mondta egy idő után az újsütetű ,,földrajztanár".

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=451086&aid=267283

És ez így ment évtizedeken keresztül egészen napjainkig.
Tizennégy éves koromban - közvetlen a nyolc általános befejezését követően - valóban továbbtanulhattam- csakis, mint ipari tanuló. Mondván:
- ,,... mit akarsz te a közepeseddel egy gimnáziumban?".

Csakhogy, az 1956-os forradalom leverését követően nem lehettem közepesnél jobb tanuló soha többé! Bizonyítékul szolgáljon a negyedikes év-végi bizonyítványomnak eredménye. Itt jól látható, hogy 1956 júniusában - még a forradalom előtt - több volt a ,,jeles", mint a ,,jó" osztályzat.



http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=267280&kid=300105&sort=


1956 júniusában még jutalomkirándulást is szervezett az alsó tagozatos osztályelső (végzős) negyedikeseknek - a jóságos igazgató ,,bácsi" és az osztályfőnök ,,nénik".


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=300092&aid=267280


Egy másik képen az ,,egy-szem" jó-tanuló fiú látható, akinek akkor még Fa Miklós volt a neve. Mint ahogy írtam már: hozzá sírig tartó barátság kötött.

http://furaila.xfree.hu/267280
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=267280&kid=300096&sort=

*


A SZAKMUNKÁSVIZSGA után vasaló lettem, teljesítmény-bérben, abban a műhelyben, ahol anya is dolgozott, és ahol közben áttértek a két műszakra...
Délutános héten heti három alkalommal hiányoztam a gimnáziumi tanórákról. Így, sajnos, hamar elértem azt a hiányzási óraszámot, amivel kizárhattak.
*

B. J-vel kötött házasságot követően még fél évig ott laktunk nálatok. Ez a fél év maga volt a tömény iszonyat. B.J-nek megígérték, hogy lesz lakás, ha engem kordában tart... Lakás meg sehol... Közben fölmondta az albérletét és odaköltözött hozzátok. Akkor már nem csak engem kellett elviselnetek, hanem azt, akit arra béreltetek, hogy mielőbb elvigyen a háztól!
Fél év elteltével sikerült eltartási szerződéssel - ott Pesterzsébeten az SZTK-hoz közel, egy hét-lakásos házban - hozzájutni egy főbérleti szoba-konyhás lakáshoz. A néni nagyon beteg lett és kórházba került, ahol meghalt...
*

A dolgozók gimnáziumát megszüntették abban a nappali tagozatos gimnáziumban, ahova - munkahelyi javaslat nélkül is - felvett az idős iskola-igazgató. Elkészült közben az új gimnáziumi épület, ahova átirányították a dolgozó tagozatosokat. A második osztályt már ott kezdtem.
*

Ezzel az új gimnáziummal szemben volt akkoriban az Építők Kultúrháza, pont a villamosmegállóban. A villamosra várva, megláttam a hirdetőtáblán az újonnan indított, önköltséges gyors- és gépíró iskola felhívását.
Később, amikor megkaptam az értesítést, hogy csakis ,,évismétléssel folytathatom a gimnáziumot", eldöntöttem, hogy jelentkezem a gyors- és gépíró tanfolyamra. Valami azt súgta, hogy ezt a tanfolyamot nekem találták ki.

Abban reménykedtem még mindig: hátha könnyebben be tudom fejezni a gimnáziumot, ha nem kell a több műszaktól rettegni.

Amikor már nem bírtam tovább elviselni anyával való egy-helyen dolgozást és a két-műszakos megpróbáltatást, kiléptem.
*

Mielőtt kiléptem volna a KTSZ-től, minden információt begyűjtöttem az új munkahelyről a közeli Fonalkikészítőgyárról. Hamarosan sikerült elhelyezkedni az egyik állandó délelőttös csomagoló részlegében - három-havi próbaidőre.
Csakhogy, ez volt a nagy ÁTVERÉS, mert három hónap után megszüntették a részleget és elosztották az embereket a három műszakban(!) működő üzemrészekben.

Közben - már gyanútlanul - elkezdtem a gyorsírás- és gépírás-tanulást...



http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=481720&aid=260500

Nem is tudtam volna mikor új munkahely után nézni, ezért maradtam a gyárban.
Akkoriban megszűnt volna a JOGFOLYTONOSSÁGOM, ha 24 óra alatt nem tudtam volna az új munkahelyen felvenni a munkát. Nekem meg fontos volt a szabadság miatt is a jogfolytonosság, mert csak az évi két hét szabadság járt és abból is csak hét nappal rendelkezhettem én...

Így aztán maradtam a Fonalkikészítő - három műszakban üzemelő - szárító üzemrészében, ahol csoportnorma volt ráadásul!




http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=266077&kid=188139&sort=


Soha nem kerestem olyan jól, mint akkor, mert az éjszakai pótlékkal meg a veszélyességi pótlékkal megduplázódott a fizetésem. Elég rendhagyó módon határozták meg a délutános héten a munkaidő kezdetét és végét: délelőtt 10-től du. 18-ig. Kikönyörögtem a művezetőtől, hogy iskolanapokon elmehessek fél órával előbb, hogy elérjem a 18 órai iskolakezdést. Csakhogy, előfordult, hogy éjszakás héten negyedik napja nem tudtam aludni egy percet sem.

*

Egy hétvégén, vasárnap éjjelre elkészültem a gyorsíró házi feladattal, ami egy alsó-tagozatos írásfüzetnyi volt, olyan amilyet az orosz nyelvórákon használtunk.

A gyorsírást nem lehet úgy tanulni, hogy olvasgatom a szöveget és memorizálom.
A gyorsírástanulás, a gyorsírójelek örökös írásgyakorlásából áll, mert nem elég ismerni a jeleket. A kezünknek, szinte automatikusan kell tudni leírni azokat.
Az iskolában az volt a cél, hogy egy bizonyos sebesség-fokozatra felhozzanak minket. http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=260500&kid=481721&sort=

Amiért én nehéz fizikai munkát végeztem a munkahelyemen, elnehezült kézzel kellett ugyanazt produkálnom, amit társaimnak, akik már rég irodán dolgoztak.
Nálam meg előfordult: délután úgy mentem az iskolába, hogy nem tudtam készülni. Sajnos, két elégtelent szereztem emiatt.
Ilyenkor utáltam az egész világot, de legjobban az életemet! A tanfolyamról egyenesen mentem a gyárba, ahol világvége hangulatban kezdtem meg az éjszakai műszakot.

Reggel ,,hazafelé", bevásárlás és egy kis séta következett. Május volt és olyan bódító akác-illat, hogy eszembe jutatta azt az érzést, amit már évek óta próbáltam elnyomni magamban, mert LE KELLETT MONDANOM A SZERELEMRŐL! Mert nem mehettem férjhez ahhoz, akit igaz szerelemmel szerettem!

Ó, hogy mekkora ellenérzéssel gondoltam a katonaságra, mert elvette tőlem szerelmemet... Háborús özvegynek éreztem magamat... Olyannak, akinek még siratni sem volt szabad szerelmesét. Elhaladva egy kertes ház előtt, megéreztem a virágzó orgona illatát, ami egy vidám dal szövegrészletét juttatta eszembe:

,,...májusban szép a világ, nyílnak az orgonák..."
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=260500&kid=481722&sort=

,,Istenem! Lesz még olyan az életemben, amikor én is szépnek láthatom májusban a világot?" - Kérdeztem inkább csak magamtól...

Olyan erővel tört rám a vágy a boldogság után, hogy éreztem a végigcsorgó könnyet az arcomon. Úgy folyt, mint két kicsi búvópatak, ami végre utat talál magának. Nem tudtam letörölni, mert mindkét kezem tele volt.
Közben, ,,hazavitt" a lábam.
*
Te és szüleid minderről azért nem tudtatok semmit, mert az alatt az öt év alatt, míg ott laktam B. J-vel soha nem látogattatok meg. Most vagy azért, mert nem voltatok rám kíváncsiak, vagy azért, mert rossz volt a lelkiismeretetek.

B. J-ről kiderült hamarosan, hogy alkoholista - a szadista fajtából. Öt évig próbáltam őt szép-szóval meggyőzni, hogy hagyjon fel az ivással, de minden alkalommal verést kaptam cserébe. Tehette, hiszen tudván-tudta, hogy úgysem fordulhatok senkihez segítségért!!!

*

Egy nap, amint megjött részegen erőszakoskodni kezdett velem, majd fölkapta a gyorsíró füzetemet a kész házi feladattal és kettőbe hasította. Dulakodtunk, mert próbáltam megakadályozni.
Ez annyira fölbőszítette, hogy megütött többször is ököllel.
Végül kirugdosott a lakásból. Tél volt, mínusz tíz fok legalább. Csak egy hálóing volt rajtam. Bemenekültem az udvari WC-be és ott talált rám Boros bácsi.
Náluk melengettek, amikor megérkeztél egy teherautóval. Mondtad, hogy értem jöttél, de nem csak...
Bementünk BJ-hez és elkezdtél nagyon határozottan egyezkedni vele, hogy mi az, amit elviszel. Nem nagyon emlékszem az egészből semmire. Azt hiszem, hogy idegösszeomlásom volt. Még a halva született magzatom miatti gyászomat sem hevertem ki...

*

Újra ,,otthon" voltam! Hiába volt az öt év saját háztartás-vezetés és dolgozás pénzbeosztás, tanulás... ismét úgy bántatok velem, mint egy felesleges cseléddel, akinek nem tudjátok hasznát venni.

*
Akkoriban már udvarolt neked az a fiú, akivel tervezgettétek az eljegyzést.
Minden este haza kísért, majd mindig ott maradt még átnézni apa újságjait... Te meg elmentél lefeküdni, mondván, hogy fáradt vagy, mert te ,,dolgozol, nem a micsodádat mereszted egész nap az irodán, mint egyesek"...
Ez célzás volt nekem a gyors- és gépírás miatt...
A vőlegényed, viszont ott maradván - nélküled - megjegyzéseket tett a továbbtanulásomra. Már nem bírtam idegekkel és elpanaszoltam anyának. Ő meg csak annyit mondott:
- ,,Bolond vagy te csak nem keringélsz!"

Tényleg nem vettetek emberszámba! Közben B.J meg beadta a válókeresetet...

*
(Folyt.köv.)

Bóna Mária Ilona




3. RÉSZLET BG LEVELÉBŐL, melyre az előző válaszokat írtam
,,Akkor ki indult előnyösebb helyzetből, egyértelmű, TE!"


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
2. Amit nem mondhatok el senkinek, leírom hát mindenkinek
  2016-08-10 09:07:08, szerda
 
  2. VÁLASZ BMI-TŐL


Valóban ,,förmedvény"-sok rosszat követtek el a hatalom részéről is - az 1956-os forradalom leverését követő években - hazánk- és benne élők ellen. Legfőképpen az 1956-ban tíz- illetve tizenéves ,,pesti srácok" ellen. Azok ellen, akik szemtanúi voltak minden történésnek! Azok ellen, akik nem tudtak elmenekülni Magyarországról, mert nekik nem volt hova, vagy mert még túl fiatalok voltak!
Éppen ezért, töröltem Tiborca történetét mindenhonnan! Eltettem, mint valami befőttet, későbbi időkre... (Kivéve a Szerelem és erőszak című fejezetet, amit meghagytam a furaila TVN-es blogomban...)
Egyébként, még annyit a Tiborcáról, hogy én senkit nem vádoltam abban a történetben, hanem folyamatában, időrendi sorrendben megírtam mindazt a történetet, aminek részese, vagy elszenvedője voltam/voltunk...
Mert, bizony, anya és apa is valójában áldozatok voltak és te is az voltál! Csak-hát, van, aki ezt az Istennek sem ismerné el... Nem is tudom, hogy miért?
Viszont, azóta megírtam a történetet az egész generációm nevében Nehéz-sorsúság címmel. Így legalább minden dokumentumot nyilvánossá tehetek a konkrét nevek és személyes adatok takarásával.
*
Az általános iskola elvégzésével kapcsolatban kénytelen leszek ismét konkrét dokumentumokkal előhozakodni.
Nagymamád 1954-ben halt meg, amibe anya valósággal belebetegedett. Szanatóriumba került. Többet volt orvosi rendelőkben, meg szanatóriumokban, mint otthon! Apa, pedig három műszakban dolgozott.
Akkor voltam harmadik osztályos. Majd, a következő tanévben 1955 szeptemberében már te is megkezdted az első osztályt, én meg a negyediket. Nagyon nehéz volt mindenkinek! Szerencsére, apa házias volt és mindent elrendezett, csak-hát dolgozni kellett mennie...
A közös leckeírás az olyan volt, hogy én megnéztem a füzetedet, hogy mit tanultatok az iskolában. Az alapján igyekeztelek rávenni arra, hogy megírd a leckédet. Amit meg is csináltál, csakhogy nem engedted a hibákat kijavítani. Vagyis, nem voltál hajlandó elfogadni tőlem a helyes megoldást! Hiába volt bármilyen meggyőzés, mert akkor elfordultál és otthagytál, mással foglalkoztál. Soha nem felejtem el, amikor próbáltalak meggyőzni arról, hogy 3+5=8-cal. Te, pedig nem voltál hajlandó a 9-est kijavítani, mert szerinted az volt a táblára írva... Nekem meg verset kellett volna tanulnom... De nem lehetett, mert már későn volt és le kellett volna téged fektetni - előtte, persze megmosdatni. Már nem tudtam mit kitalálni, hogy legalább odaülj az asztalhoz! Borzasztó káosz volt az írás leckéd is... Annyira nem tanultál, hogy attól féltem meg fogsz bukni! Ezért, sokszor megírtam a leckédet, amikor már lefeküdtél aludni...
Akkor, azon az estén annyira feldühítettél, hogy bekeményítettem és minden áron rá akartalak venni arra, hogy te írd meg a leckédet! Te, pedig fellázadtál ez ellen és úgy összefirkáltad a füzetedet, hogy átvésted a lapokat! Az egész addig tanultakat le kellett volna másolnom egy új füzetbe, de nem volt otthon új füzet... Kétségbe voltam esve, miközben nem tudtam én sem tanulni... és már fáradt-álmos is voltam. És akkor apa kiszólt a szobából, hogy:
- Fektesd le már végre azt a gyerököt!
Ebben sem voltál együttműködő. Rihegtél-röhögtél és én annyira elveszítettem a türelmemet, hogy azt mondtam neked:
- Te rohadt dög!
Apa akkor kiugrott a szobából és egy ütéssel valósággal leterített. Már nem emlékszem hogyan kerültem a konyhában lévő padra, ami ott volt az asztal mellett, csak azt láttam, hogy az iskolai kötényem eleje csupa vér... Aztán ismét elveszítettem az eszméletemet és az ágyban tértem magamhoz. Eszembe jutott: ,,hogy fogok iskolába menni véres kötényben?". Akkor KÖTELEZŐ volt a kötény, vagy köpeny viselete. Nekem, pedig az az egyetlen kopott kötény-köpenyem volt. Kimentem a konyhába és láttam, hogy ki van már mosva és ott szárad a kötélen...
Hááát, valahogy azóta is így vagyunk mi egymással... Sajnos, tényleg osztályt kellett ismételned másodikban. Azután is nehéz volt mindenkinek... De anya meggyógyult és elment dolgozni, ahol megismerte S.Józsi bácsit, aki csodás szánkót készített nekünk, meg szép kis játék szoba bútort... Le is lett a szánkó fényképezve. Hárman ülünk rajta: te, meg H. Margit és én... Margit volt az első barátnőm...

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457940&aid=268641

1959-től Ida (Irén) volt a második, akivel még M. halálát követően évekig együtt programoztunk... Akivel még ipari tanulók is egy iskolában lettünk 1960-ban!
Ő eredetileg gyors- és gépíró akart lenni a 8. után. Amiért engem anya erőnek erejével bevitt a varrodába, akkor ő is inkább varró inasnak szegődött el egy maszekhoz. Még a szomszéd Pista bácsiéknál is dolgozott egy ideig! (Ahol Feri bátya is besegített.)
M. lett a második férje, aki nekem is barátom volt egészen 2003-ban bekövetkezett haláláig!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457929&aid=268641

Az ő halála nagyon megviselt... Írtam egy nekrológot, amiben minden benne volt, ami miatt olyan korán kihalt a mi generációnk...
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=128979&n=furaila&blog__
De térjünk vissza ismét még 1956-hoz, mert akkoriban apának is volt egy barátnője, akivel szintén le vagyunk fényképezve.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457915&aid=268641

Ilonának hívták és Kiskunhalason lakott. Onnan tudom, hogy az 1956-os forradalom leverését követően apa oda menekített, mert itt nem volt biztonságos. Ugye láttam azokat a röplapokat még augusztusban! Apa is belekeveredett, mert a szövőgyárban megalakult a nemzetőrség, aminek apa is tagja lett, mert meg akarták védeni a gyárat a ,,huligánoktól". Ezt apa mesélte...
1957-ben a hosszú szénszünetet követően, ismét ,,otthon" voltam, de anya meg ismét ,,szanatóriumban" volt! Leveleztünk. Sajnos, nehezen tudtam beletörődni abba, hogy elbukott a népfölkelés és az anyának írott levélre a dátum mellé rárajzoltam a Kossuth címert. Nemkülönben a házi feladataim dátuma mellé is!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457909&aid=268641_

Szomorú, de nem volt senki ezen a világon, akivel ezekről tudtam volna beszélgetni! Szörnyű, hogy mi mindentől megkímélhettem volna magamat, magunkat, ha lett volna egy okos ember, aki szóba állt volna velem és ellátott volna tanáccsal.
Azonban, mindenki rettegve félt és én nem tudtam, hogy mitől. Gondolom, hogy ezek ellentételezésére elengedtek mindenféle úttörőtáborba, csakhogy, le legyek kötve. Ahol anyáék demonstratíve - minden alkalommal - meglátogattak. De az is biztos, hogy nem örömükben tették! Gondolom, hogy őket vették elő a szabadságért való rajongásomért...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457907&aid=268641_ (Anya napszemüvegben, mellette ,,Kisruszki"-tanárnő, aki táborvezető-helyettes volt abban a táborban. Azért neveztük el így, mert az oroszt tanította fölsőben.)
Ez volt az utolsó, a nyolcadik befejezését követő úttörőtábor és itt lettem szerelmes H. Jóskába, F.M. unokatestvérébe. Jóska akkor már elsős gimnazista volt és, mint ifivezető volt velünk a táborban.
*
Azért jött utánam anya az úttörőtáborba, mert menni kellett megkötni az ipari tanuló szerződést. Hiába tiltakoztam, hogy én NAPPALI gimnáziumba szeretnék menni, mint Jóska, mert csak érettségivel lehet tanítóképzőbe jelentkezni!
Ezen a szerződésen a dátumok fontosságára hívnám fel a figyelmedet. Ugye, 1946-ban születtem és ez a szerződés 1960. aug. 9-én kelt! Vagyis, 14, azaz: tizennégy éves voltam ekkor. Szeretném, ha vetnél egy pillantást az általános iskolai bizonyítványom utolsó oldalán látható pecsétjére!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457905&aid=268641
*
Itt is látható, hogy
1.) 1960-ban ipari tanuló lettem a MüM 15. sz. Helyiipari Iskolában.
2.) Igaz, 1962-ben már a Dolgozók Gimnáziumába is jártam, mert megígértem Jóskának, hogy mindenképpen leérettségizek, hogy tanítóképzőbe jelentkezhessek... Kár, hogy a varroda elnök-főnöke nem írta alá a jelentkezési lapomat, mondván: - ,,Nincs szükségem érettségizett varrónőre!" Az, hogy mégis fölvettek munkahelyi javaslat nélkül is az annak volt köszönhető, hogy az idős nyugdíjas igazgató bácsinak megesett rajtam a szíve, mert azt mondta: - ,,Aki ennyire akar tanulni, annak nem szabad megtiltani!" Az senkit nem érdekelt, hogy milyen nehéz volt heti három alkalommal - reggel, tanszerekkel megpakolt táskával rohanni a munkahelyre és onnan hulla fáradtan a gimibe... És minden alkalommal úgy készülni, mint ahogy a nappalisok. Ugyanannyi volt a házi, mint nekik! De hajtott a SZERELEM meg az a vágy, hogy TANÍTÓ lehessek!
*
Nem is értelek, hogy miket irkálsz itt össze a továbbtanulás TÁMOGATÁSÁRÓL, meg, hogy én voltam anya kedvence?
*
A lényeg, hogy sikerült az első évet a gimnáziumban - 11 tantárgyból - közepes eredménnyel befejezni.
*
És, a szakmunkásvizsgám is sikerült.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457878&aid=268641

Ehhez Ida (Irén) is hozzájárult, mert egymás mellett dolgoztunk a vizsga-munkánkon a gyakorlati szakmunkásvizsgán...- ,,Menj csak Mari! Majd készítek pár gomblyukat és leadom, mintha te készítetted volna!" Drága barátnőm, betartotta ígéretét... Úgyhogy - akkor ha ő nem segít bizony- egyik vizsgám sem sikerülhetett volna!
*

Amikor bevittem a műhelybe anyának megmutatni a közepes szakmunkás bizonyítványomat, jól leszidott, hogy csak hármas lett! De én előkaptam a másik hármas átlagú bizonyítványomat a gimiből és azt mondtam neki:
- ,,,,Nekem van egyedül ,,hatos" bizonyítványom a varrodában!""
A fércelője, Éva néni is hozzászólt: - ,,Bóni, kígyót melengettél a szíveden."

Ettől fogva pokollá tette anya a varrodában az életemet...
*

Az is kiderült, hogy a három tanulóév alatt nekem is járt ösztöndíj, és csak azért nem tudtam róla, mert azt anya fölvette, de nem rám költötte. Amikor már, mint szakmunkás egy műhelybe lettünk beosztva, az első fizetésemet fölvette, majd a második hónapban szintén... Nekem annyi volt a dolgom, hogy aláírjam az ívet, mert ekkor már mégsem írhatta alá helyettem. Soha nem láttam belőle egy fillért sem. Mindig az volt a kifogás, hogy: ,,kell a Gabinak erre, kell a Gabinak arra..." stb. Amikor föllázadtam, kijelentettem:
- ,,Akkor írom alá az ívet, ha az én kezembe adják a fizetésemet!".
Anyával pedig közöltem, hogy mondja meg mennyit fizessek az ott-lakásomért! Majd, megkezdtem az esti gimiben a második osztályt... és rengeteg cirkusz volt ebből is... meg a tanulásból és az iskola miatti késői hazajárásból...

Naaaaaaaaaa, ekkor egy este arra mentem ,,haza", hogy nem illett a kapu zárjába a kulcsom! Majd amikor bemásztam, nem illett a lakásajtóba sem a lakáskulcsom. Hiába csöngettem. Sötét volt a házban, és amikor fölkapcsoltam az udvari villanyt, akkor láttam, hogy ki volt pakolva az összes tankönyvem, füzetem az ajtó elé és rajta egy cédula, hogy:
- ,,Nincs szükségem albérlő gyerekre!"
Ennyit egyenlőre az én továbbtanulásom ,,támogatottságáról"!
*
*
Most, visszatérve a te továbbtanulásodra, sajnálom, de pont otthon voltam, amikor a postás hozta az ajánlott levelet apának, mint a ,,gondviselő"-dnek! Én vettem át, mert apának piszkos volt a keze... és megkért, hogy bontsam föl és olvassam föl neki. Az állt benne, hogy B.G. nevű gyermeke az 1964-1965-ös tanévben betölti a 16. életévét és ezért ki kell íratni az általános iskolából. Leírták, hogy milyen lehetőségek vannak az általános iskola befejezésére esti és dolgozók iskolájában... Ha ezzel a szülő nem akar élni, akkor átirányítják gyermekét automatikusan a kisegítő iskolába...
Apa nagyon gondterhelt lett, de megoldotta: bevitt a szövőgyárba, ahol befejezhetted a kihelyezett dolgozók esti iskolájában az általánost, és még tovább is tanulhattál.
Akkor már könnyebb volt váltanod és otthagyni a szövőgyárat.

Csakhogy, akkor már B.J.. ,,felesége" voltam, akinek teljesült a vágya és 1964 őszén megkapta annak a főbérleti lakásnak a beköltözhetőségét, amelynek az idős beteg főbérlőjével eltartási szerződést kötöttünk. A válási papírból egyértelműen kiolvasható.

Sajnálom, de nem emlékszem semmiféle elhúzódó és súlyos ,,fertőző" betegségedre. Azt írod, hogy akkor ötödikes voltál. Ez az 1960-1961-es tanévre eshetett, amikor én már ipari tanuló voltam és, mint ilyennek reggeltől estig dolgoznom kellett. Tényleg csak aludni jártam ,,haza". Akkoriban én is gyakran rosszul lettem a villamoson, meg a műhelyben is... Összeestem, elájultam lépten-nyomon... Ma már tudom, hogy olyan nagyon tiltakozott az ellen a tanműhely ellen minden idegszálam, hogy gyakran végig sírtam a hosszú villamos-utat. Előfordult, hogy migrénes rohamom miatt látási zavaraim voltak. Majd olyan nagyon fájt a fejem, hogy hánytam. Ma már tudom, hogy ezek a rosszullétek pszichoszomatikus tünetek voltak valójában. De ez nem volt téma abban a családban. Lehet, hogy a saját kínjaim miatt észre sem vettem a te súlyos betegségedet. Kérlek, ne haragudj miatta! Nézd el nekem, hiszen akkor még én is gyerek voltam!
*
*
H. Jóskával csak három évig ,,járhattunk", de 1991-ben bekövetkezett haláláig - talán örök időkig - igaz szerelemmel szerettem.
B.J. mellett a sok testi szenvedést úgy tudtam elviselni, hogy fel sem ért a sok bántás a lelkemig, amely el volt telve Jóskával még hosszú évekig!
Kár, hogy ,,nem emlékszel" arra, hogy Jóskától csak erőnek-erejével - egy szörnyű erőszakot követően - tudtatok elszakítani!

Itt olvasható annak a rettenetes erőszaknak a története:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=125709&n=furaila&blog_1-2-3. Szerelem és erőszak
*
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=275829&aid=146399__ (Részlet Kósa Csaba: Alhattál-e kisfiam? c., Mansfeld Péterről szóló könyvéből.)
*
Az történt, hogy Jóska apja, Horváth István ,,NÉPI BÍRÓ" volt abban a perben, amit Mansfeld Péter és társai ügyében tartottak. Mansfeld Péternek egyik legjobb barátja volt Bóna Rezső, akit Rudinak becéztek... Apa tárcájában láttam egyszer ezt a képet. Szörnyű, hogy soha nem mesélt róla! Tenger-sok fájdalomtól, megaláztatástól megkímélhetett volna!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=273091&aid=146399__
*
El tudod képzelni, hogy Horváth bácsi hagyta volna, hogy az egy-szem fia egy ,,ellenforradalmár"-Bóna-lánnyal összeházasodjon? Ó, nem! A mi szerelmünk halálra volt ítélve már az első pillanattól fogva! És, amiért Jóskát az apja katonatisztnek szánta, egyre kellemetlenebb volt Jóska apja számára a fia szerelme irántam.
A pokoli terv már akkor kész volt, amikor sikerült a szakmunkás vizsgám és apáék befejezettnek tekintették a rólam való ,,gondoskodást". Megszületett az ördögi terv az én elveszejtésemre is. Amiért engem nem tudtak börtönbe zárni, mint Rudit, ezért erkölcsileg tettek élő halottá!

Itt olvasható Rudi szenvedéstörténete:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=70638&n=furaila&blog
_cim=In memoriam Bóna Rudi
*
*
Mert, amikor B. Jánossal megerőszakoltattak, azzal belőlem erkölcsi hullát kreáltak! Sajnos, nem tehették volna meg velem mindazt a sok szörnyűséget, ha az, akit anyámnak hittem nem járult volna hozzá tevőlegesen!
*
Akkor már te is elég nagylány voltál, hogy anyád beavasson! Mindenről tudtál!
HOGY MERÉSZELSZ ENGEM MÉG ENNYI ÉV UTÁN IS ZAKLATNI, MINDENFÉLE SZÖRNYŰSÉGGEL MEGVÁDOLNI???????
*

(Folyt. köv.)

Bóna Mária Ilona




1. RÉSZLET BG LEVELÉBŐL, amelyre az előbbi válaszokat írtam.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=573826&sort=

,,Írod ebben a förmedvényben, mert könyvnek nem nevezném, 16 évesen még nem végeztem el az általános iskolát."
,,Kérdezem 1964-ben miért kezdtem el dolgozni a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyárban, gondolod felvettek volna, mert az iskolai korhatár 18 év volt. Ötödikes voltam, nagyon megbetegedtem, fertőzést kaptam, élet halál közt lebegtem egy hónapon keresztül.
A Gáloczi doktor járt ki hozzánk minden nap, közölte anyukámmak nem biztos hogy túlélem.
Szerencsére jobban lettem, de még két hónap volt, hogy iskolába járhattam ismételten./véletlenül hallottam meg./
A túl sok hiányzás miatt kellett évet ismételnem.
Anyának köszönhetően, azt sem felejtem el, nem tudtam levetkőzni torna órán, mert a mindennapos verésektől, kék zöld hurkák voltak a combomon, tréningnadrágba tornázta.
Anya engem nem szeretett, Te voltál a kedvenc kislánya és Te írsz ilyen rágalmakat róluk?
Sérelmezed nem tanulhattál, nekem azt mondta apu, nem tanulhatok, mert csak egy gyerek tanulhat és az a Mari. Neked ez hogy esett volna. Nekem dolgozni kellett menni. Ráadásul a fizetésem sem láttam, mert apu vette fel minden hónapban.
Azért az nem úgy van ahogy írod, nekem nincs iskolai végzettségem, estin tanultam, mert nem tudtam volna elhelyezkedni. Tudásomnak köszönhettem, hogy volt munkahelyem. Becsülettel ledolgoztam 45 évet. Minden munkahelyemen szerettek, Te is elmondhatod ezt? Szerintem nem!
Akkor ki indult előnyösebb helyzetből, egyértelmű, TE!"
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
1. Amit nem mondhatok el senkinek, leírom hát mindenkinek
  2016-08-08 21:42:37, hétfő
 
  BEVEZETŐ

2015 januárjának utolsó napjaiban egy feladó nélküli levelet talált F. a közös postaládában. Amikor jelentőségteljes arccal átadta, letettem valahova, mert éppen nagy munkában voltam.


http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=572989&sort=
http://furaila.xfree.hu/268641
*
Napokkal később akadt a kezembe és akkor fölbontottam. Megpróbáltam elolvasni. Nem sikerült elsőre. Sőt, sokadszorra sem jutottam a végére. Minden egyes mondattal egy behegedtnek hitt régi sebemről szakadt föl a vastag var, ami alatt az évek- évtizedek során csak gyülemlett a sok rossz, és amit ki kellett volna már régen tisztítani, hogy végre be tudjon gyógyulni!
*
Olvasás és visszaemlékezés közben olyan elviselhetetlen fájdalmat éreztem, amit nem lehet megállni ordítás nélkül! Én azonban soha nem engedhettem (volna) meg magamnak, hogy ordítsak. Pedig nem lehet jajgatás nélkül elviselni az ilyen sebszaggató veszekedéseket!
Azért fáj nagyon ennek a levélnek minden egyes szava, mert legfőbb vágyam volt mindig: szeretni és szeretve lenni. Ezt azonban nem lehet erőltetni, mert vagy szeretnek, vagy nem... Ez azért téma, mert olyan embereknek lettem a testi-lelki kiszolgáltatottja, akik elfoglalták azoknak a helyét, és egyben elszigeteltek azoktól, akik szerettek... Sőt, mint ahogy a mellékelt levél tartalma is bizonyítja - mindez elvitatható tőlem. Pedig, az élet legfőbb értelme a szeretés.
Enélkül hajléktalan lélekkel botladozunk végig életidőnkön.

Ha beleolvasol ezekbe a levél-állításokba, akkor megérted mire föl ez a fájdalmas bevezető.
1. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450031&aid=268641
2. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450032&aid=268641
3. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450033&aid=268641
4. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450034&aid=268641




1. Válasz BMI-től:

A megszólítással kapcsolatos gondjaidra nem tudok mit írni, mert távol áll tőlem, bármilyen minősítgetés... A tanyán nőttem föl 6 éves koromig. Ez a hat év volt életemnek a legszebb időszaka. Meg is írtam sokszor és sokféleképpen... http://furaila.xfree.hu/33600
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=130291&n=furaila&blog
_cim=Helytörténeti-néprajzi hagyományok

Pl. 2003-ban, amit elküldtem Kunszentmiklósra Dr. Hollinger Józsefné néprajzi pályázati kiírására, Tiborca jeligével.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=111289&aid=265085

Még díjat is nyertem a pályamunkámmal.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=111290&aid=265085

Ezt is sikerült agyonhallgatni, mint az összes, többi írásomat.
*

Tudom, hogy te is ott voltál, hiszen nyaranta mindig lejöttetek anyával. Olyankor az én feladatom volt, hogy a pulykák őrzése mellett rád is vigyázni...

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=290976&aid=33600
*
Volt, amikor apa is kivette a gyárban a szabadságát és beállt aratni, de előtte még készített képeket, mert nagyon szeretett fotózni.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=9982&aid=33600
*

Majd, eljött a kötelező beiskolázás az általános első osztályába és akkor apa leutazott értem Kunszentmiklósra, mert az ő nevére voltam anyakönyvezve, és hozzájuk: Pesterzsébetre voltam állandóra bejelentve.
*

Nem volt könnyű elszakadni a tanyától. Piroska nénnyével nagyon össze voltunk nőve, mint ,,borsó, meg a héja"...

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=100305&aid=265085
Kapaszkodtam belé, de ő eltolt magától, miközben ezt mondta:
- Né félj, mert iskolába járhatsz Pestön! Mögtanulhatsz írni, olvasni, számolni! Nagyon okos kislány leszel majd möglásd!

*

Anya, akit anyukának kellett szólítani, nehezen akart - talán soha nem is tudott - elfogadni.
- Akasztófára fog juttatni! - kiabálta kétségbeesve, amikor apával megérkeztünk Pesterzsébetre.

Olyannyira tiltakozott a befogadásom ellen, hogy még az ő anyukáját - aki akkoriban együtt élt veletek - sem szólíthattam nagymamának!

- ,,Neked az én drága-jó anyám nem nagymamád!" - mondta a kétségbeeséstől elcsukló hangon!


Itt a kép anyai nagymamádról, meg rólad és rólam:


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450566&aid=268641

Ez Pesten készült már a XX. ker. Álmos utcai ház kertjében. Te pár hónapos lehetsz, mert még nem vagyunk nagyon felöltöztetve. Április végén születtél és azért gondolom, hogy ez a kép augusztus végén, vagy szeptember elején készülhetett rólunk. Lehet, hogy ekkor volt a keresztelőd?

Emlékszem, amikor megszülettél egy vidám bácsi jött értem Kunszentmiklósra, hogy magával vigyen a kórházba megnézni a ,,testvéremet". Egy kórteremben feküdt egy néni többedmagával. Az egyikhez odavezetett ,,apuka". Biztatgatott, hogy adjak puszit ,,anyukának", aki mellett ott volt egy nyitott üvegkalitka-szerű kiságyban egy kisbaba. Emlékszem, hogy apa úgy mutatott be téged nekem:
- Ő a testvéred, akit nagyon kell szeretned!

Akkor három éves voltam... Ezekkel a fogalmakkal és azzal a paranccsal, hogy ,,kell szeretni", akkor találkoztam először és nem tudtam vele mit kezdeni...

A tanyán éreztem a szeretetteljes figyelmet és gondoskodást. Piroska nénnye feltétel nélkül szeretett és nagymama meg nagypapa is. Éreztem az oda-vissza működő szeretetáramlást! Pedig ott erről soha nem beszéltek és a puszizkodás sem volt divatban!!!
Pesten, viszont az örökös gyanakvást éreztem és azt, hogy annak ellenére nagyon-nagyon elvárja tőlem az apuka nevű bácsi azt, amit úgy emlegetett, mint szeretetet. Sajnos, nekem akkor - és talán később is - sem apa nem volt több, mint egy ,,apuka" nevű bácsi. Anya sem volt több, mint egy ,,anyuka" nevű néni, akiket nekem kötelező szeretni. Még akkor is, ha ők nem szeretnek...
Mert azt örökösen éreztem, hogy amikor meglátnak a rokonok, úgy beszélnek valakiről, mint egy ,,kakukkfiókáról", akire ,,jó lössz vigyázni, nehogy kiverjen mindenkit a fészekből!"
Évtizedekig éreztem, hogy valami nagyon nem működik irányomban, abban a ,,családban"! Hiszen, folyamatosan negatív jelzéseket kaptam a puszta létezésem miatt is!

*

1952-ben voltam hat éves és akkor nagyon nehéz volt az élet Magyarországon. Nagypapáékat a Beszolgáltató Minisztérium emberei zaklatták a tanyán, és amikor lesöpörték a jövő évi vetőmagot is a padlásról, meg amikor megdöglött a beszolgáltatni köteles disznó, nagyapát nagyon meghurcolták.
*
Még azon az őszön meg is halt agyvérzésben. Feri bátyja akkor töltötte Jászberényben a 3 éves sorköteles katonai szolgálatát, és amikor már el volt nagyapa temetve, akkor mondták meg neki, hogy meghalt a ,,kulák" apja!
*
Apa, pedig hangtalanul zokogva járt-kelt a házban, mert azon vívódott: ,,mi lesz, ha elmegy egy kuláknak a temetésére?". Mi lesz, ha ezt megtudják a gyárban és ,,racizni" fogják emiatt? Ki fogja eltartani beteg feleségét és a gyerekeit?

Bóna (Pokornyik Júlianna) nagymama ezt követően beköltözött a városi házába Piroska nénikénkkel. Ott hagyta a tanyát Imre báttyáéknak, aki azelőtti években (már nem tudom pontosan melyik évben) nősült meg.

Engem, pedig apa azzal kínozott, hogy felejtsem el a tanyát, meg mindent, ami oda kötött! Cs. bácsi, a szomszédban örökösen kérdezgetett a kerítésen keresztül és jókat nevetett, amikor ijedten beszaladtam a házba és elbújtam ,,anyám" (nagymamád) hosszú-fekete szoknyája mögé. (Végül is úgy szólítottam nagymamádat, hogy ,,Anyám", mert ,,anyuka" is így szólította. Azt hittem, hogy az a neve. A tanyán még a kisborjaknak, a kiscsikónak is meg a kutyáknak is volt nevük, ahogy szólíthattuk őket.)
Amikor megbarátkoztam a szomszédékkal, válaszolgattam nekik a tanyáról, a kiscsikóról, a kisborjúkról... és amikor anya ezt megtudta, elnevezett ,,árulkodó júdásnak, akinek hátra kell kötni a sarkát...". ,,Na majd az iskolában ellátják a bajodat!"... ,,kapsz olyan körmöst, hogy mind a tíz körmödet leverik pálcával" - mondta.
*
Ettől fogva rettegve féltem mindentől és mindenkitől. De legfőképpen az iskolától. Akkora félelmet ültetett el bennem, hogy mire megkezdődött a tanév nem akartam iskolába menni. Egy hétig ott ült mellettem apa az iskolapadban... mert mihelyt fölállt, én is rohantam utána lélekszakadva, mert annyira rettegtem mindattól, hogy be fog következni, amivel anya ijesztgetett. Igen, apa még ezt az áldozatot is meghozta értem 1952-ben... Akkorra még őrzött magában valami maradékot abból a szeretetből, amit ő is kunszentmiklósi őseitől hozott magával, amikor Pestre jött szakmát tanulni...

*

Így telt el négy év... és 1956-ban a szünidő kezdetén anya fölrakott a vonatra, hogy vár engem a tanya! Nagy volt az örömöm... Igaz, féltem a vonaton egyedül és furcsa volt, hogy csak egy kicsi hálós cekkerbe berakta a torna ruhámat, és a mackó nadrágot... Slussz!
*
Imre nagybátyánk várt az állomáson akkor már a Pannonia motorral!
Amikor megérkeztünk, nagy volt a csalódottságom, mert ez a tanya már nagyon nem az a tanya volt, ami az én emlékeimben élt! Nem volt ott Piroska nénikénk nagymama sem a bölcs nyugalmával és szeretetével!

*
Ekkor történt meg az, ami miatt azóta is célkeresztben élek!

Ráadásul - mit sem sejtve - a történetet gyanútlanul megírtam 1996-ban. És, amikor kész lettem vele augusztus 30-án, lemásoltam fénymásolóval.
Majd írtam egy jeligés borítékot, ,,Bízom Külkertesben!" címmel. Az egészet feladtam postán a Magyar Írószövetség folyóirata - a Magyar Napló címére... Akkoriban hirdették meg a Magyar Naplóban a ,,MAGYARSÁG ÖNKÉPE AZ EZREDFORDULÓN" című szociográfiai pályázatot.
Már másnap - 1996. augusztus 31-én - reggel apa riadóztatott, hogy menjek gyorsan, mert ,,a mamával valami baj van".
Mentőt hívtam hozzá és a Csepeli Kórházba szállították, ahol megvártam a vizsgálat eredményét. Megállapították a combnyaktörést és, hogy azonnali műtétre van szükség! Ekkor már másodévfolyamos hallgató voltam a JPTE Bölcsész Karán indított művelődésszervező szakon. (Ahova az akkori férjnek álcázott iskolázott be. De nem azért, hogy nekem is legyen végre diplomám, vagyis ,,jogosítványom" a tanításhoz... De erről majd később...)
*
Visszatérve 1956-hoz, amikor a tanyán töltöttem a szünidőt és kint őriztem a legelőn az állatokat, egyszer-csak motorzúgást hallottam. Először azt hittem, nagybátyám megy valahova a motorral. De ez sokkal hangosabb volt annál és ez az ,,égből" jött. Megijedtem, mert addig még soha nem láttam és hallottam közelről repülőt. Főleg nem olyant, amelyikről csomagok potyognak...
*
Az egyik csomag kiszakadhatott, mert rengeteg kis papír-cetli keringett a levegőben. Ijedtségemet legyőzve, odaszaladtam, ahol a papírok szálldostak és elkaptam egyet. Amint láttam, hogy nyomtatvány ,,Kiáltvány" címmel, kíváncsian olvasni kezdtem. Olyanok - számomra ismeretlen szavak - voltak benne, mint ,,sztrájk"... és pont odaértem nagybátyámék, kiktől szerettem volna megkérdezni, hogy mit jelent. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert ezonnal kivették a kezemből, mondván:
- ,,Ez nem gyeröknek való!".

Meg sem mertem kérdezni, hogy mi az a ,,sztrájk", annyira feldúltak voltak. Főleg nagybátyám felesége, akinek a lánykori neve H. Etelka volt.
Csak 1999-ben tudtam meg, hogy féltestvére volt H. Andrásnak, az akkori 1956-os miniszterelnöknek...
Bővebben itt olvashatunk róla:
http://www.rev.hu/sulinet56/online/szerviz/kislex/biograf/hegedus.htm

Ezt akkor mondta el nekem, amikor kölcsönadtam neki azt a díjnyertes szociográfiát, amelyikben leírom ezt az 1956-os ,,élményemet", mint nyári eseményt.
De még akkor sem értettem, ezt a nagy érdeklődést.
Nem jöttem rá én balga, hogy azokat a röpcédulákat, melyeket én már augusztusban láttam, csak októberben kezdték terjeszteni!
Azt sem tudtam évtizedekig, hogy azok a papírok ,,röpcédulák" voltak valójában!

Én meg gyanútlanul házaltam a kiadóknál, hátha megjelentetik a szociográfiát ezzel a kompromittáló történettel:

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=194889&aid=257487

Ismét visszatérve 1956 nyarához, és a tanyához, ezt követően olyan elutasítóak lettek velem, mintha én egy nagyon-nagy rosszaságot csináltam volna...
De nem mondták meg, hogy mi is lenne az, amit jóvá tudnék tenni.

*
Pár nap múlva Imre bátya birkanyírás előtt lemosta a gémeskútnál a birkákat. Nagy sár keletkezett a kút körül és ekkor bízott meg azzal, hogy itassam meg a lovakat. A lovak, viszont nem ittak a vályúban lévő vízből.
Ki kellett belőle a pancsolt vizet locsálni és tiszta vizet merni a kútból.

*
Kérdésem: Mertél-e már vizet - tíz évesen - olyan mély kútból, amelyiknek csak egy kis fekete pont az alja, ahol a víz van?
Ráadásul, már annyira ki volt merve a víz, hogy elfogyott a farúd a kezemből és a láncot markolásztam... Közben, csúszkáltam a sáros talajon a derekamig érő betongyűrű mellett. Amikor végre csobbant a vizes hordó a mélyben lévő vízben akkorát rántott rajtam, hogy felemelt és akkor annyira megijedtem, hogy elengedtem... Ez volt a szerencsém, mert máskülönben berántott volna...
És én még ekkor sem adtam föl a küzdelmet, mert megpróbáltam elkapnom ismét a láncot és fölhúztam, majd ismét és ismét és bizony elegendő tiszta vizet mertem a lovak itatásához!
(Egyébként, nekünk is volt egy kerekes-kút az udvarunkban, amiből én locsoltam a kertet nagymamád 1954-ben bekövetkezett halála után. Akkor kezdtem megerősödni. Volt, amikor számoltam és egy kánikulai nyári este 52 vödör vizet húztam föl és öntöttem át olyan rózsás öntözőkannába, amiből meglocsoltam a kerti virágok és zöldségek töveit.)

*
Visszatérve a tanyához: már épen akartam szólni Imre bátyának, aki az akolban egymaga nyírta a birkákat, hogy hozhatja a lovakat, amikor észrevettem: Etelka unokahúgom is ott van, ott toporog a sárgödör szélén. A következő pillanatban már csak azt láttam, hogy bent van a gödörben és a kis kezével nyúlkál fölfelé. Be akartam szaladni a tanyaépületbe, hogy szóljak: baj van! De rájöttem, hogy addigra meg is fulladhat és akkor lehasaltam a gödör szélére és az egyik kezemmel belemarkolva megkapaszkodtam a sárgödör peremébe. A másik kezemmel elkaptam Etelka kicsi kezét... Közben, én is kezdtem belecsúszva arccal belebillenni! Nem tudtam, hogyan, de pont időben jött a segítség és Etelka kint volt a gödörből, de engem otthagytak... Ezt követően már én sem emlékszem semmire. Nem tudom, hogy mi lett velem, mert menni nem bírtam még másnap sem a remegéstől...

*
Mint, évekkel később megtudtam, Bóna nagymama meglátta Imre bátyánkat - bent a városi orvosi rendelő előtt - Etelkával a karjában, amint viszi be a szemközti körorvoshoz. Nagymama akkor tudta meg, hogy nagybátyáméknál vagyok a tanyán. Velük jött visszafelé-jövet és amint meglátott, kézen fogott és átkísért a szomszédos tanyák egyikébe, ahol a testvérhúga élt a családjával. Pár nap múlva értem jött Piroska nénnye és egy kölcsön biciklivel bekerekeztünk a városi házba. Ott szintén még gémeskútból öntözte nagymama a veteményes kertet és furcsa volt nekem, amiért nem engedte meg, hogy segítsek! Azt mondta, hogy: ,,Kislány vagy még ehhő!" Hiába bizonygattam, hogy otthon is én locsolok... Nem szólt semmit, hanem nagy sóhajtozások közepette szótlanságba burkolózott.
*
Szeptemberben, a tanévkezdés miatt ismét visszakerültem Pestre a szülőinek hitt házba, ahol ,,anyukáék" ugyanolyan idegenül bántak velem, mint Imre bátyjáék a röpcédulák után...
Attól fogva keservesen kellett megtapasztalnom, hogy az érdemeimet is ellenemre rótták föl...
Pl.: Belekezdtem abba a történetbe, amikor a kút melletti, disznók által kimélyített gödörbe belecsúszott Etelkát kimenekítettem... Arra is azt mondta anya, hogy:
- ,,Jobb lenne abbahagyni a dicsekvést, mert még majd kiderül, hogy te lökted bele!"

*
Hááát, ettől fogva lett nekem nagyon-nagyon rossz a tanyán!
Évtizedek teltek el úgy, hogy nem is sejtettem az okát! Mindig magamban kerestem a hibát, és - mint a mellékelt leveled is mutatja - ezen semmi nem változott az elmúlt 60 év óta!

*
Az elmúlt, ,,RENDSZERVÁLTOZTATÓ" évtizedek is arról szóltak, arról dresszíroztak, hogy minden rosszról csakis én tehetek.. és abba kéne hagynom a múlt felemlegetését.

A Facebookon található jegyzetem erről a témáról itt olvasható:

https://www.facebook.com/mariailona.bona/posts/937585526277444
*
*
(Folyt.köv.)

Bóna Mária Ilona



*
1. RÉSZLET BG LEVELÉBŐL, amelyre a fenti választ írtam:

...... ........... ........... ..........Bóna Mária Ilona!

,,Nagyon sokáig gondolkodtam, milyen megszólítással illene kezdenem, de sajnos nem jutott semmi odaillő eszembe. Nem azért mert a szókincsem nem elég gazdag, hanem hozzád illőt nem találtam.
Kezdem az elején!
Úgy éled meg a tanyán töltött időszakot, mint egy büntetést, számomra nem volt az, mert emlékeztetlek rá én is ott voltam.
Valahogy nem tapasztaltam azokat a sérelmeket, amit leírtál a Tiborca történetében.
Én kaptam enni, mindenki kedves volt velem, és szerettek."

*

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kudarcos TÜNETEK és az azokat kiváltó OKOK 3.
  2016-08-05 11:53:28, péntek
 
  3.) Az un. szocializmus csődbe vitelével és az azt követő un. rendszerváltozással bekövetkezett Magyarország II. ,,Trianonja"

*
Az az ELHALLGATOTT IGAZSÁG, hogy azért volt szükség az un. rendszerváltozásra, mert az egyetlen párt - a Magyar Szocialista MUNKÁSPÁRT - oly mértékben telepedett rá Magyarország minden üzemére, gyárára és intézményére
- a FÜGGETLENÍTETT kisz- párt- és szakszervezeti bizottságaival,
- annak minden infrastrukturális hátterével és
- az alkalmazottaik bérével,
- reprezentációs költségeivel -
hogy FELÉLTÉK ezen üzemek, gyárak, és intézmények MINDEN nyereségét...


És, már az 1970-es évektől kezdődően - mindent - attól a ,,rothadónak" mondott Nyugattól fölvett kölcsönökből kellett fizetni.

*

Vajon hogyan szavazott volna a NÉP, ha tisztázva lett volna - még 1990-ben - hogy az MSZMP-s hatalom azért adta át oly "békésen" a hatalmat, mert máskülönben be kellett volna jelenteni Magyarország fizetőképtelenségét?
*
Ennek bizonyítéka az 1989-es MSZMP KB ülésein készült jegyzőkönyvek EREDETI kivonatolt részletei itt láthatók:http://furaila.xfree.hu/234611
http://furaila.xfree.hu/256559
*
*
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=126643&n=furaila...
*
Ezekből a titkosított jegyzőkönyvi kivonatolt részletekből egyértelműen kiderül, hogy milyen nagymértékben leszarták a munkásokat és csakis kizárólag a hatalom és a pártvagyon minden áron való átmentésével foglalkoztak!!!!

*

Másik bizonyíték a máig érvényben lévő 1982. évi 6-os számú Törvényrendelet (Tvr.) 9. cikkelyének 2. szakasza!
*
Ez alapján az IMF Magyarországon 1982. óta napjainkig korlátozás nélkül vásárolhat ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat (egyszóval mindent, ami megvehető és privatizálható adósság fejében.
Bővebben itt látható:
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=98200006.TVR#id=I1_1326320839250& amp;parent=
http%3A%2F%2Fnet.jogtar.hu&rpctoken=720540082&_methods=
onPlusOne%2C_ready%2C_close%2C_open%2C_resizeMe



A FÜGGETLENÍTETT KISZ- Párt- és szakszeravezeti titkárok gátlástalanul megrendezték - rendszerváltozásnak hazudva - a II. "Trianont"!

Mert, bizony,
- a szocializmus becsődöltetése,
- a munkás-parasztságra épített rendszer fölszámolása az ezekben a gyárakban dolgozó munkások utcára kerülésével, akik nem rendelkeztek sem anyagi- sem ismereti, sem kapcsolati tőkével az újrakezdéshez;
- az 1945 utáni államosított gyárak és üzemek (az oly világhírű cégek, mint IKARUS, Ganz MÁVAG, Országos Gumiipari Vállalat Taurus Gumigyára, Hajdúsági iparművek Lehel Hűtőgépgyára, Május 1. Ruhagyár, Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár (The Woolmark Company), Habselyem Kötöttárugyár...Tungsram (1909) Egyesült Izzólámpa és Villamossági Művek, DCM: vagyis Dunai Cementművek, Magyar Gépipar és kohászat (1947) Csepel Művek...Kőfaragó- és Épület-szobrászipari Vállalat, a Herendi- és a Hollóházi Porcelángyártó Vállalat...stb)
1988-tól történő kiárusítása a maradék kis ország határain belül megmaradt magyarságot, a munkás-parasztsághoz tartozó rétegét érintette végzetesen!


A szocializmus fizetett ,,káderei", pedig elkezdték átírni az önéletrajzukat és elhallgatni függetlenített párt- kisz- és szakszervezeti funkciójukat, de még a Politikai Főiskolán való tanulmányaikat is! Ahova nappali tagozaton tanulhattak tovább, kapva a vállalattól, v. intézménytől 3 évig a fizetésüket!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=828151&aid=257851

Természetesen, 1990-et követően is számíthattak arra, hogy mindkét oldali HATALOM BE FOGJA ŐKET ISKOLÁZNI az új módit oktató fölsőfokú iskoláiba is - MINDENFÉLE SZAKIRÁNYÚ KÉPZÉSRE.
Az itt szerzett diplomát úgy használva, mint valami JOGOSÍTVÁNYT a hatalomban való részt vételhez, megjelentek a jobboldalinak nevezett pártokban, mint képviselő jelöltek... Bekerülve a parlamentbe, bizony ők lettek a médiában jobboldalinak nevezett képviselők.

*
Tessék már megnézni annak az újságnak a jelmondatát!
- "VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!"
Mindez 1986-ban, 4 évvel az 1982-es IMF törvényrendelet után, amit a Fidesz sem véletlenül hagy még jelenleg is érvényben!
*
Vagyis, annyira HÜLYÉK VOLTAK ÉS ANNYIRA HÜLYÉNEK NÉZTÉK A MAGYAR DOLGOZÓKAT, hogy nem tűnt föl senkinek, hogy IMF-hitelből akarták ezek az ingyenélő, kommunista paraziták a világ proletárjait egyesíteni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Na, ennyit a kádár-korszakról és akkor még az 1956-os, több évtizedig (1990 után is) tartó véres megtorlásról egy szót sem írtam!!!!!!

*
Orbánékról még csak annyit, hogy az 1980-as évek végére, kapóra jött a FÜGGETLENÍTETT pártrendszer vezetőinek az NDK-sok hazánkba menekülése a saját Stázijuk elől.
És megrendezték először azt a bizonyos határt megnyitó "Pikniket" - egy, a titkos szolgálatok (III/III-as pol oszt. a külföldi titk.szolg.) által elkészített forgatókönyv szerint.
A szerepeket kiosztották és akkor már OV is megkapta az övét... Majd 1989 jun. 16-án Nagy Imre és a többi 56-os mártír "újratemetését" is megrendezték, ahol elmondhatta azt a beszédet, amit előzőleg megkapott instrukciók szerint kellett megírnia, vagy elmondania.
*
Azóta minden, és mindenki a titkos szolgálatok forgatókönyve szerint történik és cselekszik. Senki más nem rúghat labdába!!!
*

A lényeg: ők mind a kádári időkben szocializálódtak - egy és ugyanazon iskolapadban ülve sokszor - majd a rendszerváltozáskor megkötötték egymással azt a bizonyos PAKTUMOT - a nép tudta és beleegyezése nélkül. Melynek betartásán azóta is közös erővel fáradoznak a JOBB - és BAL-oldalon kiválasztódott pártok képviselői és képviselő jelöltjei.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=71208&kid=5490&sort=

*
Nem tudom, hogy ki a hazaárulóbb? Az-e, aki nyíltan vállalja a hazaárulással felérő politizálást, vagy az, aki a titkos PAKTUM alapján csak játssza a nemzetmentőt?
*
Közösen valósították meg a pártokráciát - demokráciának hazudva. A pártokrácia lényege, hogy minden érdeket felülír (még a nemzet érdekét is) a pártérdek. Főleg, mióta EU és NATO tagország vagyunk! Hiába a szép nemzetmentő program (mint pl. a Jobbiké 2014-ben) ha abból szinte semmi nem valósulhat meg, mert egyik sincs összhangban az EU nemzeteket gyengítő, népességcsökkentő programjával! Ezek a hangzatos ígéretekkel megfogalmazott pártprogramok egyébként is kizárólag szavazatszerzés céljából készülnek a választási kampányok idejére!
*
Ezen azonban csak az csodálkozik, aki nem tudja, hogy az 1949-es alkotmánnyal alapozták meg azt az államirányítási formát, hogy egy kézben foglalják össze a párt, a TÖRVÉNYHOZÓ hatalom és a VÉGREHAJTÓ hatalom irányítási erejét.


A jelenlegi (2012. évi) Alaptörvény hibája, hogy ennek az államirányítási formának a továbbéltetésére szerkesztették!
*
Éppen ezért, senkinek nincs erkölcsi alapja - sem a baloldalinak, sem a jobboldalinak - nevezetteket egymással szembeállítani és egyiket a másik rovására hazaárulózni!


(Folyt. köv.)


Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2016.07 2016. Augusztus 2016.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 86 db bejegyzés
Összes: 6940 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 206
  • e Hét: 3473
  • e Hónap: 32901
  • e Év: 500978
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.