|
|
|
2015-03-22 13:59:41, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
1997-ben közölte velem az, akit anyámnak hittem, hogy nem ő szült engem... Csak arra a kérdésemre nem adott választ, hogy ha nem ő, akkor kicsoda?
Majd 1999-ben azt is megtudtam apa halálát követően, hogy ő is csak a ,,nevére vett"!
*
Rettenetes életérzés szakadt rám. Élő halottként botorkáltam abban az életben, amit addig a sajátomnak hittem.
És akkor elkezdtem nyomozni...
*
Először a TÖRTÉNETI HIVATALBAN szerettem volna kutakodni. ,,Tartó" tudta, hogy oda készülök és legnagyobb meglepetésemre, amikor én beléptem az épületbe, ő szembe jött velem már kifelé...
De még csak meg sem akart ismerni!!!
Nagyon feszült volt és ELLENSÉGESSÉG ÁRADT FELŐLE FELÉM, amikor találkozott a tekintetünk. Pillanatra megdermedtem, majd úgy elmentünk egymás mellett, mintha nem is a gyermekeim apja lett volna!
Ma már tudom, hogy ő akkor azért ment oda én előttem, hogy minden iratot biztonságba helyeztessen. Természetesen úgy, hogy én azokba soha ne tudjak betekinteni.
De én akkor még csak sejtések szintjén éreztem, hogy ,,Tartónak" köze van ahhoz, hogy ne tudjak meg semmit a valódi szüleimről, rokonaimról.
*
Ez engem még eltökéltebbé tett és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának címezve is írtam egy beadványt, amit leadtam szabályosan az ügyfélszolgálati irodán.
Beadványomra hosszú ideig nem jött válasz. Majd bementem érdeklődni és akkor ismét nem találták még azt a beadványt sem, amit pár hónappal korábban személyesen adtam le! Ott helyben ismét megírattak velem egyet kézzel és ismét hosszas várakozás következett. Megint bementem személyesen érdeklődni és akkor leültettek azzal, hogy várjam meg az eredményt. Kaptam egy rövid tájékoztatást arról, hogy nem találtak rólam semmilyen adatot!
*
El lehet képzelni, hogy meglepődtem, amikor 2002. március 21-i keltezéssel, ,,Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvéleményt formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott III. sz. Bizottság" nevében, ,,Dr. Cseicsner Éva bíró a III. Bizottság soros elnöke, a sokadik számú ügyiratban közli,hogy ellenőrzi fogja a tevékenységemet. Az ellenőrzést úgy kérték, mint a ...Színes Iránytű Főszerkesztőjétől... Azt sem tudtam, hogy én lettem bejelentve, mint főszerkesztő! Honnan is tudhattam volna, amikor soha semmilyen kérdésemre nem kaptam sehonnan választ és engem soha semmiről nem tájékoztatott senki. Eredetileg, amikor bejegyeztettünk egy alapítványt a bíróságon, akkor én is aláírtam, mint az alapítvány egyik alapító tagja. Nem is értem, hogyan lettem én annak az alapítványi újságjának a "főszerkesztője"!
Végső elkeseredésemben írtam egy levelet az akkori adatvédelmi biztosnak, aki nagyon részletes válaszában felvázolta a törvényes lehetőségeimet. Ez alapján fordultam a bírósághoz. Majd, a sokadik beadványt követően onnan is szabályosan elkergettek. Közölve velem, hogy nekem azok a szüleim, akiket annak idején az anyakönyvbe bejegyeztek... és punktum. Nehéz volt tudomásul venni, hogy az maradt az első számú személyi azonosítóm az okmányaimban, aki ellenségesen viselkedett velem gyerekkorom óta, és aki szándékosan tönkretette az életemet.
Azt azért még most sem értem, hogy kinek és milyen érdeke fűződhet ahhoz, hogy ez az én életemben most már örökre így is maradjon?
Azt gondolják életem megrontói: talán, ha egy ,,törvényen kívüli" én-tudattal élem a további életemet, elmegy a kedvem az igazság keresésétől és hangoztatásától?
Talán, talán...
*
Már ez az egész nem is érdekelne, ha nem küldött volna ,,Tartó" - egy övön aluli ütéssel a padlóra, ahonnan nagyon nehéz volt fölállni. Talán nem is sikerült még a mai napig sem igazán... Az történt, hogy - a 2002-es választásokat követően - ,,Tartó" közölte velem, hogy neki már nincs rám szüksége és, hogy a gyerekeknek sem, mert már felnőttek... Hozzáfűzte még, hogy:
- ,,Kezdhetnél végre magaddal valamit!"
*
Akkor már évek óta - főleg anya halála után - nem tudtam elhelyezkedni és ezért nem volt saját jövedelmem sem. Abban bíztam, hogy majd a művelődésszervező diplomával sikerül valamilyen felnőttképző- vagy kulturális intézményben állást kapni. Ez a reménységem - a diplomával együtt - elszállt 1998-ban. http://furaila.xfree.hu/248314
Egy nap "Tartó" beállított a kezében egy mintával. Csak néztem nagyot, hogy mi a csudának nekem egy minta arról 1999-ben, hogyan is kell kinéznie egy diploma dolgozatnak? Még csak meg sem kérdeztem, hogy minek mutogatja nekem, ha egyszer már írtam egy szakdolgozatot 1998-ban? http://furaila.xfree.hu/248314
Valami olyasmit mondott, hogy
- ,,...talán akkor lehet diplomád, ha újra belevágsz és elfelejted a Felnőttképzési Atlaszt! Vagyis választasz egy új témát, ami nem sérti senki érdekeit. Valami művészetekkel kapcsolatosat..."
Most, utólag megnézve látom, hogy még az új tanév új államvizsga tételeit is csatolta valaki ehhez a mintához...
Mondanom sem kell, hogy 1999-ben nem vágtam bele egy újabb szakdolgozat megírásába! Sértette az önérzetemet ez az egész, és nagyon nem tetszett, hogy bármit megtehetett velem bárki... Nagyon kiszolgáltatott helyzetben voltam és ,,Tartó" ezt - mint mindig - ki is használta!!!
Tétlenül nézte végig, hogy mennyire padlót fogtam! Sőt, az volt az érzésem, hogy legszívesebben engem is eltemetett volna a ,,szüleimmel" együtt.
*
Aztán, mégis sikerült feltápászkodnom újra és újra, és megpróbáltam ismét talpra állni.
Próbáltam takarítónőként is elhelyezkedni, de azon nyomban ,,kiderítették", hogy ahhoz én ,,túlképzett" vagyok.
*
Honnan tudhatták, amikor a Munkakönyvembe is utólag lett beírva minden végzettségem? Akkor, amikor kiléptem 15 évi munkaviszony után attól az építőipari vállalattól - ahol gyors- és gépíróként dolgoztam. Kilépéskor tett nekem egy gúnyos megjegyzést az ügyintéző arra vonatkozóan, hogy:
- "Csak nyolc általánossal egészen szép karriert köszönhetett a függetlenített kisz-titkár férjnek!"
Ezen annyira fölháborodtam, hogy elővettem a táskámból a bizonyítványaimat és követeltem, hogy azonnal jegyezze be mindazt, amit elmulasztottak akkor, amikor bemutattam még 1974-ben az érettségi bizonyítványomat.
Ekkor derült ki számukra, hogy már a belépést követő negyedik évben sikeres érettségi vizsgát tettem... képesített könyvelő, vállalati tervező és statisztikusi szakmákból. http://furaila.xfree.hu/266077
*
Akkor kezdtem érteni, hogy miért mutogattak rám mindenhol, mint "unatkozó háziasszonyra, aki képes 8 általánossal főiskolára felvételizni"!
*
Persze, mert senki nem akarta fölvállalni, hogy sem a gyors- és gépíró iskolához nem kaptam meg a munkahelyi javaslatot, sem a középiskolaihoz.
Úgy jártam ezekbe az iskolákba nehéz fizikai munka mellett, hogy a rendes szabadságomat kellett kivennem a vizsgák idejére! Amikor nem engedtek szabadságra sem, akkor a körzeti doktorbácsihoz mentem sírva, hogy mennyire fáj a torkom és milyen nagyon beteg vagyok, hogy fölvegyen betegállományba... és el tudjak menni a vizsgákra! Persze, a sok idegeskedés miatt többnyire valóban beteg is voltam. És bizony úgy tanultam és vizsgáztam. De akkor sem hagytam magamat kiebrudalni sehonnan!
http://furaila.xfree.hu/266077
*
Nekik - életem irányítóinak - szükségük volt/van arra az örökös kifogásra, hogy minden rosszról, amiben nekem részem volt, csakis én magam tehetek egyes-egyedül. Mert, bizony a csapból is az folyt, hogy a szocialista hatalom mennyire támogatja a munkásosztályhoz tartozók továbbtanulását. Csak azt hallgatták el, hogy ez NEM vonatkozott MINDENKIRE!
*
Talán ezért nem volt az sem bejegyezve, hogy 1963-ban női szabó szakmából sikeres vizsgát tettem. Miért? Talán, mert a dátumokból kiderült volna az az igazság, hogy valójában ipari tanulóként jártam esti gimnáziumba és NEM NAPPALIN, mint ahogy azt a mai napig híresztelik rólam Tartó és a titkos szolgálatoknak jelengető spiclijei.
http://furaila.xfree.hu/266077
*
Tessék csak megnézni az általános iskolai bizonyítványom utolsó oldalán látható bejegyzések dátumát! 1960-ban jelentkeztem - amikor befejeztem a 8 általánost - IPARI TANULÓNak!
http://furaila.xfree.hu/266077
*
Az összes, többi iskolába, mindt DOLGOZÓ nyertem felvételt. Vagyis, MUNKA MELLETT kínkeservesen, miközben osztálytársaim élvezték a munkahelyi támogatottságot.
http://furaila.xfree.hu/266077
*
Az is kiderülhetett volna, hogy a Fonalkikészítőgyárban dolgoztam, mint kikészítő munkás három műszakban, miközben ÖNKÖLTSÉGES gyors- és gépíró tanfolyamra jártam. Akkor az is kiderült volna, hogy gyors- és gépírásból is sikeres vizsgát tettem 1967-ben.Ez sem lett bejegyezve a munkakönyvembe egészen 1985-ig!
http://furaila.xfree.hu/266077
*
Mindez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor 60 éves koromban intézni kezdtem a nyugdíjaztatásomat. Addig nem nagyon nézegettem a munkakönyvemet... Csak amikor elkezdtem kigyűjteni a munkaviszonyaimat. Addig ugye mindig az lett a képembe vágva, hogy:
- "fiatal korodban kellett volna tanulnod, akkor neked is lenne diplomád!"
Ezt Tartó mondogatta mindig. Soha nem volt hajlandó elfogadni azt a tényt, hogy én NEM tanulhattam tovább nappalin, csakis mint ipari tanuló...
A szülőinek hittek meg az egyetlen testvérem is azt híresztelte, hogy ő azért nem tanulhatott tovább, mert az az én kiváltságom volt a "családban"!
Ezért azután nem lehet azon csodálkozni, hogy bármilyen munkát elvállaltam volna zokszó nélkül. Így pl. jelentkeztem vendéglátóban mosogatónak... de mindenhol már mosogatógéppel mosogattak. Óvodában, dadusnak... ahol a korom miatt - mint pályakezdőt - alkalmatlannak találtak.
Azért nem írom a varrást, mert azon már túl voltam. Őrző azt már több alkalommal ellehetetlenítette.
Az az igazság, hogy bármilyen munkát elvállaltam volna, amit nem ,,otthon" kell végezni... Jelentkeztem betegápolónak is, de ahhoz nem volt meg a szakmai végzettségem. Maszekban eljárhattam volna idős emberekhez- házakhoz, de mindenhol ,,lekádereztek" és sehogy nem értették, hogy mi szükségem van nekem: a férjes asszonynak ilyen alamizsna-szerű jövedelemforrásra.
*
Végül, a közeli kórházban dolgoztam pár hónapot... de ott is képes volt a felvételkor azt mondani a személyzetis, hogy:
- ,,Ha férjnél van és a férjének van jövedelme, miért veszi el a lehetőséget az egyedülállóktól?"
*
Állandóan önéletrajzokat írtam - többnyire zokogva, mert már annál az adatnál elakadtam, hogy: ,,Anyja neve:". Akkor, a három gyerekkel gyesen töltött kilenc évet is megpróbáltam kihagyni... mert kiderült, hogy azt hitték az alatt ,,pihentem és elszoktam a munkától"! Mert, bizony volt ahol azt mondták nekem, hogy nekik olyan ember kell, aki tud dolgozni! Mert ,,...ennyi év után nagyon elszokhatott a munkától!"
Nagyon rossz lelkiállapotba kerültem...
Túl az ötvenen ott tartottam, ahol tizenhét éves koromban!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=125709&n=furaila&blog
*
Megerőszakolva (csak most lelkileg) megtagadva és lejáratva... szégyenkezve minden miatt. Ráadásul, akkoriban mentek nyugdíjba az osztálytársnőim. A barátnőm is... Csakhogy, amiért ő hat hónappal előbb született, vagyis az előző év végén... ezért ő még elmehetett 55 éves korában nyugdíjba. Én meg legkorábban 6 év múlva! Bújtam az erre vonatkozó törvényeket és előszedtem az előnyugdíjazáshoz szükséges összes iratot. A MUNKAKÖNYVET legelsőnek... Már minden együtt volt a kérvényezéshez és megérdeklődtem az ügyfélszolgálati iroda fogadói időpontjait és kiválasztottam egy időpontot, amikorra bejelentkeztem.
Csakhogy, közben ELTŰNT A MUNKAKÖNYVEM!!!
Az ügyfélszolgálati irodáról elhajtottak azzal, hogy keressem meg. Feldúltam a lakást, amúgy találomra. Majd szisztematikusan átnéztem minden papírt... a rengeteg írásomat, hogy nem keveredhetett-e közé. Közben, határozottan emlékeztem arra, hogy hova tettem és nem is értettem hogyan tűnhetett el. ,,Tartó" meg csak szidott, hogy:
- Mit csodálkozol, hogy eltűnt, hiszen itt hevert szanaszét hetek óta!
*
Az igaz, hogy elöl volt, mert dolgoztam a munkaviszony kigyűjtés miatt belőle... Egy dossziéban tartottam - a számítógép mellett az íróasztalon - az összes, nyugdíjazásomhoz szükséges iratokkal együtt. Meg sem fordult a fejemben, hogy nekem el kellene valahova zárnom, amikor fölállok az Íróasztal mellől... Pedig, kellett volna! Hiszen, amikor házon belül különmentem tőle, akkor kipakolta minden iratomat a páncélszekrényéből, melynek kicserélte a zárát...
Csak mosolyogtam ezen. Még örültem is, hogy nem kell vele ebben sem közösködni.
Csak évekkel később jöttem arra rá, hogy milyen kiszolgáltatottá tett az, hogy nekem még egy lezárható ajtajú szekrényem sem volt és még ma sincs a házban. Volt, de egyik napról a másikra ,,elromlott" a zárja, mert a kulcs többé nem illett bele.
Közben, éltem az életet úgy, hogy akkor már nálunk laktak a gyerekeink párjaik is, akiket minden este vacsorával vártam haza. Nem terhelhettem őket a gondjaimmal, hiszen ők abban úgysem tudtak volna segíteni.
Így aztán, nekem is minden nap tovább kellett tudni lépni... (mint a Sorstalanság c. regény ,,hősének" a koncentrációs táborban egy éven át.) és tenni a dolgomat! Hiszen, látszatra: egy ,,nagycsaládos édesanya" voltam!
Valójában, önálló jövedelem nélkül, férj nélkül... mert ,,Tartó" a 2002-es választásokat követően, már színleg sem volt hajlandó a férj szerepére!!! Már ismét a "baloldalinak" hazudottak - és a velük paktumot kötött jobboldalinak sulykoltak - megbízói kénye-kedve szerint viszonyult hozzám.
*
Ilyen körülmények között intéztem a nyugdíjaztatásomat, amit megnehezített az eltűnt mun kakönyv. Nem győztem a régi és azóta már megszűnt munkahelyeimen érdeklődni az iratok után. Nagyon nehéz volt összeszedni a papírokat, az adatokat, mert valahogy, amit az egyik nap megírtam, az eltűnt a számítógépről másnapra... és kezdhettem mindent elölről.
Viszont, addigra meg a nagy-nehezen előkerített munkaszerződések tűntek el... Már teljesen kiborultam. Örökösen zokogtam és szerettem volna meghalni!!! Már vacsorát sem készítettem, és amikor este megjött az ifjúság menekültek a szobájukba!
A lelkem mélyén éreztem, hogy ,,Tartó" nagyon is tudja azt: hol van az a Munkakönyv! Ekkor már annyi jelét adta annak, hogy terhére vagyok nagycsaládostól, keresztény-népnemzeties életfelfogásomtól, mindenestől... Ekkor megterveztem hogyan tudnék fizikailag is elkülönülni tőle. Megszüntettem az ebédlőt és leválasztva a nappalitól, beköltöztem oda. Majd, amikor elértem azt az időpontot, amikor végre elindíthattam a nyugdíjazásomat és sikerült annyi pénzhez jutni, hogy meg tudtam venni a 12.000,- Ft-os okmánybélyeget a válási beadványomra, beadtam a bíróságra a válókeresetet. El is váltunk - közös beleegyezéssel. Csakhogy, ezután döbbentem arra rá, hogy milyen kevés kis nyugdíjra lettem jogosult. Hogy én abból soha-de soha nem tudnék egyedül megélni!!! ,,Tartó", pedig álságosan ,,vállalta", hogy ,,gondoskodik" rólam! Ha kell, elTART engem! Bizony, maradt továbbra is a ,,Tartó"-m, mintha mi sem történt volna! Továbbra is ő a minta családfő és én a családanya... Csakhogy, ez soha nem volt igaz!!!! Ez egy nagy "hazugság" és én minden nap megsemmisülök ettől a hazugságtól! Minden nap, a nap minden órájában, minden percében hiteltelen hazugnak érzem magamat... és akárhogy is igyekszem szabadulni, annál szorosabbra fonódik körülöttem a háló(zat) ,,Tartó" irányításával... Ez volt tegnapelőttig!
*
Nagy nap volt a tegnapi (2014.aug. 2.) mert ,,Tartó" ,,megtalálta" és átadta nekem a MUNKAKÖNYVEMET egy csomó irattal együtt...
http://furaila.xfree.hu/260793
Csak néztem rá döbbenten... Majd felismerve a helyzet tragikusságát, mosolyogtam egyet és azt mondtam ,,köszönöm"! Láttam rajta, hogy óriási kő gördült le a szörnyűséges lelkéről...
Nekem, pedig megszűnt a BŰNTUDATOM, amiért őt okoltam a Munkakönyvem eltűnéséért, meg minden másért, amivel megkeserítette az életemet!
Ez a bizonyosság, hogy valóban ő és MEGBÍZÓI tették tönkre minden jobbító szándékú kezdeményezésemet - feloldozott az önostorozás alól, viszont nem oldotta föl a gonoszságuktól való szorongásomat..
Azt a FÉLTÉST nem lehet leírni, amivel szeretteimre gondolok minden alkalommal, amikor valamilyen szervezői programra indulok...
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: szisztematikusan, ügyfélszolgálati, munkaszerződések, nyugdíjazásomhoz, munkásosztályhoz, elkeseredésemben, kiszolgáltatottá, bizonyítványomat, nyugdíjazásomat, továbbtanulását, feltápászkodnom, támogatottságot, kiszolgáltatott, nagycsaládostól, bejegyeztettünk, hangoztatásától, középiskolaihoz, egyedülállóktól, állambiztonsági, betegállományba, osztálytársnőim, tevékenységemet, legszívesebben, meglepetésemre, bizonyítványom, doktorbácsihoz, főszerkesztője, munkakönyvembe, szolgálatoknak, takarítónőként, bejelentkeztem, munkakönyvemet, megerőszakolva, kérvényezéshez, lelkiállapotba, megkeserítette, sajátomnak hittem, gyermekeim apja, valódi szüleimről, ügyfélszolgálati irodán, rövid tájékoztatást, egyes fontos, sokadik számú, alapítvány egyik, alapítványi újságjának, akkori adatvédelmi, törvényes lehetőségeimet, sokadik beadványt, anyakönyvbe bejegyeztek…, első számú, további életemet, igazság keresésétől, TÖRTÉNETI HIVATALBAN, ELLENSÉGESSÉG ÁRADT FELŐLE FELÉM, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának, Cseicsner Éva, Színes Iránytű Főszerkesztőjétől…, Felnőttképzési Atlaszt, IPARI TANULÓNak, MUNKA MELLETT, ELTŰNT MUNKAKÖNYVEM, Bóna Mária Ilona,
|
|
|
|
|
|
| sajátomnak hittem, gyermekeim apja, valódi szüleimről, ügyfélszolgálati irodán, rövid tájékoztatást, egyes fontos, sokadik számú, alapítvány egyik, alapítványi újságjának, akkori adatvédelmi, törvényes lehetőségeimet, sokadik beadványt, anyakönyvbe bejegyeztek…, első számú, további életemet, igazság keresésétől, övön aluli, 2002-es választásokat, művelődésszervező diplomával, diplomával együtt, csudának nekem, minta arról, diploma dolgozatnak, szakdolgozatot 1998-ban, újabb szakdolgozat, építőipari vállalattól, gúnyos megjegyzést, ügyintéző arra, függetlenített kisz-titkár, érettségi bizonyítványomat, belépést követő, munkahelyi javaslatot, iskolákba nehéz, rendes szabadságomat, vizsgák idejére, körzeti doktorbácsihoz, örökös kifogásra, szocialista hatalom, munkásosztályhoz tartozók, dátumokból kiderült, titkos szolgálatoknak, általános iskolai, munkahelyi támogatottságot, munkakönyvembe egészen, képembe vágva, szülőinek hittek, egyetlen testvérem, korom miatt, szakmai végzettségem, férjes asszonynak, közeli kórházban, adatnál elakadtam, három gyerekkel, alatt „, barátnőm is…, erre vonatkozó, előnyugdíjazáshoz szükséges, ügyfélszolgálati iroda, ügyfélszolgálati irodáról, rengeteg írásomat, munkaviszony kigyűjtés, dossziéban tartottam, számítógép mellett, lezárható ajtajú, másikra „, kulcs többé, gyerekeink párjaik, koncentrációs táborban, férj szerepére, velük paktumot, iratok után, számítógépről másnapra…, nagy-nehezen előkerített, ifjúság menekültek, lelkem mélyén, válási beadványomra, minta családfő, csomó irattal, helyzet tragikusságát, szörnyűséges lelkéről…, önostorozás alól, gonoszságuktól való, szisztematikusan, ügyfélszolgálati, munkaszerződések, nyugdíjazásomhoz, munkásosztályhoz, elkeseredésemben, kiszolgáltatottá, bizonyítványomat, nyugdíjazásomat, továbbtanulását, feltápászkodnom, támogatottságot, kiszolgáltatott, nagycsaládostól, bejegyeztettünk, hangoztatásától, középiskolaihoz, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 152
- e Hét: 1862
- e Hónap: 10466
- e Év: 46407
|
|
|
Offline
