|
|
|
2018-01-13 05:48:34, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
... leírom hát mindenkinek
BÓNA MÁRIA ILONA•2016. OKTÓBER 6. Facebook
9. R.: VÁLASZOK BMI-től (Bóna Mária Ilonától)
*
Amiért ez az egész reklamációd arról az időszakról szól, amikor anya és apa lebetegedett és haldoklott, kénytelen vagyok azt leírni, hogyan alakultak a valóságban a történések.
1.) Miért nem volt pénzem és; 2.) bizony, én gyakran maradtam éhes. Főleg akkor, amikor befogadtam egy kutyát F. akarata ellenére és a gyerekek örömére. De a gyerekeknek mindig volt mit enniük és mindig csakis hasznos alapanyagokból főztem- sütöttem nekik. Anyósom nagyon sokat segített azzal, hogy minden ősszel felpakolta a sógoromat a kertjében megtermelt zöldséggel és a direkt nekünk nevelt kacsával, csirkével...
*
Anyósommal pl. olyan jó volt a kapcsolatom, mint amilyen kis-koromban anyám-helyett-anyám-nagynénémmel: Piroskával volt. Nagy veszteség volt anyósanyám halála számomra és a gyerekek számára is 1996-ban!
Ezt is megírtam:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=894&n=furaila&blog_régi hitünk új öröme
Elveszítették az egyetlen nagymamájukat! Neki is volt számos műtétje... Olyan is, amikor nálunk lábadozott. És soha nem panaszkodott! Olyan szeretet áradt belőle az unokák felé, amilyenről én csak ábrándoztam addig! Mindig számíthattam rá még akkor is, amikor már menni alig tudott! Eljött hozzánk, amikor a sérvműtétem volt és míg kórházban voltam gondoskodott a gyerekekről, ellátta a háztartást... és ami a legfontosabb teljes szívével-lelkével figyelt rájuk és ránk!!! .
*
*
1.) Visszatérve arra, hogy miért nem volt pénzem...
Mint, ahogy írtam az előzőekben, anya 1997-ről 1998-ra történő évfordulóján már nagyon rossz állapotban volt. Ma már tudom, hogy ezt végstádiumnak nevezik.
Ekkor voltam végzős- harmadéves főiskolás.
Erre az időszakra esett a szakdolgozat témaválasztás:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=463102&aid=248314 ;
konzulens-választás és a szakdolgozat megírásához szükséges adatgyűjtés. http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=370006&aid=248314
*
Eleve azért szántam rá magamat 1995-1996-os tanévben (49 évesen) a felvételire, mert érvényt akartam annak az elképzelésemnek szerezni, hogy a FELNŐTTKÉPZÉST - a közoktatás részeként - INGYENESSÉ kell tenni. Meggyőződésem volt, hogy a rendszerváltozás - önhibáján kívüli vesztesei számára is elérhetővé kell tenni a változtatáshoz szükséges ismeretek megszerzését. F. ezt kihasználva, segített nekem a főiskolára való jelentkezésben. Eleve ő adta az ötletet egy újság-hirdetéssel. Majd, oly mértékben támogatta a pécsi főiskolai felvételimet, hogy vállalta az első alkalommal, a felvételire történő fuvarozást, későbbiekben a havi tandíjam megfizetését is (amit egyébként teljes mértékben leírhatott az adójából)!
EZÉRT IS DÜHÍTETTE, HOGY ÉN MAGAMRA VÁLLALTAM ANYA ÁPOLÁSÁT! Azzal gyötört, hogy nem fogom tudni anya miatt befejezni a főiskolát! Pedig, ekkor már ki volt gondolva, hogyan lesz a diploma-védés, az államvizsga ellehetetlenítve.
Pont, mint 1973-ban az érettségi vizsgám! Csakhogy, akkor az lett mondva, hogy:
- "Inkább gyereket szültél és azért nem sikerült leérettségizni...".
Ezt nagyon igazságtalannak éreztem és ezért, 1974-ben, amikor már 3 hónapos volt elsőszülöttem, visszamentem a közgazd. szaközépbe és feliratkoztam az egyik- akkor végzős osztály érettségizőinek névsorába! F. vigyázott közben a kicsire, mert úgy tudta, hogy nőgyógyászati kontroll vizsgálatra kellett menni. Bántott, hogy nem mondhattam meg neki az igazat!
A bátorítás is elkelt volna! Azonban, akkor már oly sok jelét adta annak, hogy tőle erre nem számíthatok. Éppen ezért, szomorú voltam, hogy csak ezzel a csellel sikerült az érettségi vizsgám. Ilyen rossz tapasztalatok előzték meg a főiskolai tanulmányaimat.
Teljes anyagi, erkölcsi, szellemi (egzisztenciális) ellehetetlenítésem története a 32 évig tartó folyamatos munka melletti tanulásé:
Amikor F. beiskolázott a JPPTE BTK (lev. tag.) művelődésszervező szakára, sejtésem sem volt arról, hogy ő valójában milyen céllal támogatott eleinte. Mára már a következő TÉNYEK ismeretében állnak össze a dolgok. Akkoriban vágott bele K. D. professzor - sokadszorra abba a vállalkozásába, hogy ,,összerakja" - a patinás pécsi egyetem bölcsész karából kiemelve - a Felnőtt Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézetet, a FEEFI-t. 1997-re sikerült neki.
Az első két félévet Pécsett végeztem még a JPTE BTK művelődésszervező szakán, levelező tagozaton. Minden hónap utolsó hétvégéjén - csüt., péntek, szo. - voltak Pécsett a konzultációs előadások.
*
Vonattal jöttem-mentem és egy kis panzióban szálltam meg...
Ezért aztán ki kellett váltanom a Diákigazolványt!
Az első perctől sok gondom volt amiatt, hogy nem voltam - mert nem lehettem - munkavállalói státuszban egyetlen művelődési intézményben sem. És, főleg, hogy nem egy ilyen intézményben készülhettem föl a kultúrházi gyakorlat-szigorlatra.
Az első félévi szigorlatra való felkészülést megoldottam családi segítséggel, a közeli Keresztény Kultúrcentrum helyiségében megtartott képkiállítás helyett, egy diavetítés megrendezésével.
Ott, ahol egyébként a Lokálpatrióták Alapítványa és az újságja, a Színes Iránytű helyi lokálpatrióta folyóirat szerkesztősége is be volt jegyezve a bíróságon. Ennek a folyóiratnak a megjelenéséhez én is hozzájárultam - főleg írásaimmal. http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485825&aid=268641
Csakhogy, a laptulajdonos hiányolta a diplomát... Ezért is határoztam a főiskolai felvételi mellett. Pedig tele voltam kétséggel, hiszen akkor már túl voltam három sikertelen felvételi vizsgán. (Engem még a fizetős felvételi előkészítőkről is eltessékeltek.)
Akkoriban lettem tagja a kis helyi újságok szerkesztőségében működő újságírókat közösségbe szervező Magyar Újságírók Közösségének is.
A Színes Iránytű hamarosan megszűnt - amikor sikeres kezdett lenni - és az Alapítványból is kimellőztek, miután a laptulajdonos - NÉGYSZEMKÖZT - elbeszélgetett F-al.
Érted már, hogy miért kellene F-hoz fordulnod a reklamációiddal? Nekem ettől fogva nem volt semmiféle megjelentetési lehetőségem. Hiába volt újságírói igazolványom, ha nem voltam alkalmazásban sehol.
Ekkor, bejelentkeztem a MÚK elnökéhez, aki fogadott is. Csakhogy, alig kezdtünk beszélgetni, csörgött a telefonja. A telefonálás közben kezdett megváltozni, és amikor befejezte, már nagyon elutasítóvá vált. Kurtán-furcsán elköszönt tőlem, mondván nem tud segíteni...
A második félévi gyakorlati szigorlati vizsgámra a pesterzsébeti CSILI-ben készülhettem föl. Így aztán, nagy volt a boldogságom, amikor kezemben tarthattam az ,,indexemet", benne a 4,3-es átlagú eredménnyel!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485827&aid=268641
EKKOR ELKÖVETTEM ÉLETEM LEGSZÖRNYŰBB HIBÁJÁT! Átszaladtam anyáékhoz és megmutattam nekik a bizonyítványomat! A boldogságomat szerettem volna megosztani azokkal, akiket akkor még mindig a szüleimnek hittem. Annyira vágytam arra, hogy majd végre büszkék lesznek rám, hogy megfeledkeztem MINDEN ADDIGI ROSSZRÓL, ami akkor ért tőlük/tőletek, amikor továbbtanultam valamilyen ,,dolgozók" iskolájában - munka mellett.
Nem hogy büszkék nem voltak rám, hanem ismét elszabadult a pokol!
Ma már sejtem, hogy minden rossz azért történt addig is és ezt követően, mert 1956-ban - már AUGUSZTUSBAN - láttam azokat a röpcédulákat...
Most, hogy e sorokat írom, jöttem arra rá, hogy miért volt oly fontos a Bóna családnak az, hogy felvegyem minél előbb akármilyen férjnek a nevét! Abban bíztak, hogy majd sikerül elbújtatni engem, mint B-nét, vagy F-nét egy férfi neve mögé. Csakhogy, ezt nem beszélte meg velem senki! Én meg mit sem sejtve, büszkén visszavettem, a ,,saját nevemet" az első válásom után. És mit gondolsz, hogy ezt hogyan értelmezte a munkahelyi személyzeti osztály vezetője: A. ,,elvtárs"?
- ,,Maga megjátszotta, hogy egy leány, pedig nem. Maga egy olyan elvált asszony, aki nem volt érdemleges a válás után férje nevének viselésére! És, amiért egy bizalmi állást tölt be egy frekventált helyen (KISZ bizottság) jobb lesz, ha minél előbb keres magának másik munkahelyet!" Naná, hogy megfogadtam: ,,soha többé nem veszem föl senki nevét! Még a Jóskáét sem, ha mégis sikerül megmutatnom neki, hogy milyen szorgalmas és kitartó vagyok a munkában és a tanulásban."
Igen, neki tanultam hosszú éveken keresztül! Jóskát szerettem még évtizedekig! Csakis őt tudtam elképzelni, mint férjet magam mellett! Már ezért sem hihetted rólam, hogy irigyeltelek, amikor férjhez mentél!
*
Sajnos, másodszor is házasságot kellett kötnöm az akkori hatalom feltételei szerint és még a nevét is föl kellett vennem F-nak, mert - mint a hatalom kinyújtott karjának - ez volt a kifejezett kívánsága. Akkor már oly sokat szenvedtem, hogy csak egyet akartam: elkerülni a szülőinek hitt házból! 1974-ben megreformálták a családjogi törvényt és attól fogva nem volt kötelező az ,,asszonynév" viselése. Sőt, vissza is vehette bárki, aki az előző két évben kötött házasságot, abban az évben teljesen ingyen. Én is elmentem abba az anyakönyvi hivatalba, ahol ,,házasságot" kötöttünk F-kal 1972-ben, és visszavettem a saját nevemet.
Ez az első gyermekünk születése és az érettségit követően történt. Ennek az lett az ,,eredménye", hogy sokáig, éveken keresztül élcelődtek velem, mint ,,leányanyával"...
Ezért, az én anyaságom sehol nem számított tisztelni-való állapotnak.
Valahogy, bármit tettem, az nem számított sehol érdemnek. Még a női mivoltom miatt is örökös szégyenkezésre kárhoztattam F. mellett. Ma már azt is tudom, hogy miért...
A lefőbb ,,bűnöm" azonban az volt, hogy láttam valamit 1956 augusztusában (azokat a röpcédulákat) amit nagyon nem kellett volna!
Azért igyekeztek olyan nagyon mindent tönkretenni, amiért csak MEGDOLGOZTAM!
Mint kéretlen SZEMTANÚT - el akartak tüntetni talán még az élők sorából is!
Dehogy is akarták, hogy én sikeres legyek bármiben! Azért akartak mindenhonnan kibuktatni és leminősíteni!
Ma már tudom, hogy miért nem sikerült 1973-ban az érettségim sem. Azért, mert az meg volt rendezve, hogy nekem soha ne legyen érettségi bizonyítványom, amit arra használhattam volna, hogy felvételizzek egy fölsőfokú oktatási intézménybe!
Bizony ám!
Akkor már tudtam, hogy ismét áldott állapotban vagyok! És, ti is tudtátok ezt. Abban bíztatok, hogy majd leköt a gyerek! Azt viszont nem tudtátok, hogy az én magzatom változatlanul ugyanúgy ,,halálra volt ítélve", mint az egy évvel azelőtti, akit 1973-ban, az ötödik hónapban trancsíroztak ki belőlem!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=128121&n=furaila&blog _
1974-ben viszont, betegállományban sikerült kihordanom újbóli magzatom. Már másfél hét is eltelt azóta az időpont óta, hogy ki voltam írva szülni. Végre megjöttek a ,,fájások" és már harmadik nap feküdtem a szülőszoba elfüggönyözött szegletébe tolt hordágyon, amikor bejött szülni a lakótelepi szomszédasszonyom. Megismertem a hangját és kiszóltam a függöny mögül. Vagyis, inkább csak nyöszörögtem... És akkor ő elhúzta a függönyt és teljesen kiakadt attól, amit látott. Tudta, hogy hétfőn jöttem be a kórházba... és akkor már szerda volt.
A lényeg, hogy ő megszülte pikk-pakkra a második gyerekét... Utána engem is kitoltak a függöny mögül és egy burokrepesztéssel megindították a szülést...
Bizony ám!
A FÉRJE AZ V. KERÜLETI KISZ BIZOTTSÁG EGYIK TITKÁRA VOLT! Én meg a “feleségének a barátnője"! Egyből segítettek megszülni az én gyerekemet is. Ezzel a szomszédasszonyommal vigyáztunk egymás gyerekére, ha kellett. Később ő is elvált, és amikor újra férjhez ment, akkor én varrtam neki a menyasszonyi ruháját...
Még itt Pesterzsébeten is meglátogattak minket. Csak-hát, F. nem szerette őt sem és ezért, elmaradtak a férjével.
Akkor még bele sem gondoltam igazán abba, hogy ő volt az őrangyalom és ezért, neki is köszönhettem első-szülöttemet.
Ha ő akkor nem jön be szülni, nagy valószínűséggel ott maradtunk volna ellátatlanul a szülőszobán kis magzatommal a hasamban. Így is, amikor végre kipréseltem négy-ujjnyi méhszájon keresztül, már nem volt hallható szívhangja. Nekem, viszont hónaljig megpattant az összes hajszálerem az emberfeletti erőlködéstől. Bevérzett a szemem is és a csodával volt egyenlő, hogy nem vakultam meg... De mindezzel nem is törődtem, mert kicsi lányom nagyon életrevaló- jól fejlődő kisbaba volt. Én, pedig lebegtem a boldogságtól.
Hatalmas erőt adott az anyaság... Akkorát, hogy betettem a hordozkába kicsi lányomat és bementem vele az iskolába, ahol már egy fiatal pályakezdő iskolatitkár dolgozott és feliratkoztam az 1974-ben érettségiző egyik osztály- névsorába! Nem árultam el senkinek, hogy mire készülök! Amikor eljött az írásbeli érettségi vizsga ideje, akkor azt mondtam, hogy: - ,,... vissza kell menni kontrollra a nőgyógyászhoz.".
*
Megírtam az írásbelit újfent 1974-ben is. Szerencsére teljesen új könyvvitel tanárok voltak a vizsgabizottságba beosztva azon a napon!
Így fordulhatott elő, hogy sikerült az érettségim.
Úgy, hogy valóban nem volt időm tanulni a kicsi baba mellett. Viszont, TUDTAM ANNYIT FELIDÉZNI az ELŐZŐ ÉVI TUDÁSOMBÓL, hogy SIKERESEN LEVIZSGÁZZAK KÖNYVVITELBŐL!
*
Csakhogy, amiért ez nekem pótérettségi volt, nem adhattak jobbat kettesnél!
Akkor, ennek is örültem. Olyan nagyon, hogy a büszkélkedés lett ismét a vesztem. I. bátya felesége - Hegedüs András., az 1956-os miniszterelnök féltestvére - pedig felkeresett minket és elkérte a könyvvitel füzetemet meg a kidolgozott tételeimet. Mondván, hogy ,,Kell lányának az érettségire." Mert, mihelyt megtudta ángyi, hogy hova járok iskolába, azonnal beiskolázták E-t is ugyanoda!
Ő 1975-ben érettségizett és, amikor kérdeztem, hogy hasznát vette-e a füzetemben lévő kidolgozott érettségi tételeknek, akkor E. csodálkozva mondta, hogy neki nem volt szüksége az én füzetemre és ő nem is látta azt!
Miután visszakaptam a füzetet, ezt is eltettem. Most, ennyi év után elővettem és bemásoltam róla 3 oldalt a blogom képtárába.
1.) http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485837&aid=268641
2.) Az első tétel: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485841&aid=268641_ _
3.) Az utolsó kidolgozott tétel könyvvitelből: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485838&aid=268641
*
Ma már tudom, hogy sem ángyi nem hitte el, hogy képes voltam - egy évvel később, teljesen szabályos keretek között - leérettségizni!
*
LÁTHATOD TE IS, HOGY MENNYI ÁRMÁNY ÉS GONOSZKODÁS KÍSÉRTE VÉGESTELEN-VÉGIG a TOVÁBBTANULÁSOMAT és minden tevékenységemet!
*
Amikor a gyesről visszamentem dolgozni, nem értették kolléganőim, hogy ,,8 általánossal hogyan lehettem közgazdasági ügyintéző". Ezt is csak 15 évvel később tudtam meg, amikor kiléptem a cégtől, mert még akkor sem volt beírva az érettségim! Erről F. is tehetett, hogy hagyta...
Pedig, még jutalmat is kaptam, amikor bemutattam a bizonyítványomat!
Hogy nekem ez erkölcsileg milyen mértékben ártott, azt hiába is írom neked! Te ezzel úgy vagy, hogy nem is érdemeltem mást!
*
Már kezdtem tervezgetni, hogy feladom a tanítói pályáért való küzdelmet, miután megszületett második, majd három év múlva harmadik gyerekünk. Őket már F. is úgy fogadta, hogy éreztem: segít majd nekem titkos tervem megvalósításában. Titokban arra gondoltam, hogy szülők egy egész óvodára való gyereket és majd nevelem, tanítom őket.
*
Csakhogy, anya akkor kapott féloldali agyvérzést. És én minden áron a közelébe akartam költözni, hogy segíthessek. Ezt már leírtam az előzőekben részletesen.
*
*
,,Anya arany karóráját" én soha az életben nem láttam.
Amikor sikeresen levizsgáztam gyors- és gépírásból, kaptam tőle egy orosz női kis karórát fém karkötővel, aminek arany-színű futtatása van. Ezt azóta hordom. Már ezt is írtam korábban, hogy amikor be akartam adni a zaciba, nem vették be.
Találtam fényképet, melyen Ilus (keresztenyám) karján látható ez, vagy hasonló fém karkötős óra.
Ez a kép akkoriban készült, amikor apa lúgkövet ivott. Az mentette meg az életét, hogy a számomra elkészített tejet fölhajtotta. Ahogy elnézem a képen anya hibátlan pedantériával összeállított ruházatát és Ilusét, azt hiszem, hogy engem még Ilus szoptatott. A melle fölött ott van a pelenka...
Ő inkább néz úgy ki, mint egy kismama, mint a te anyád, akire anyakönyveztek. Ráadásul, sokkal nagyobb a hasonlóság köztem és Ilus között... Ez egy korábbi fotón sokkal jobban látszik. És anyát valóban nem zavarta ez az élethelyzet - akkor még...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=485824&sort=
*
*
A ,,barna zacskó teli pénzzel", meg apa karórája, ,,amit Zolinak ígért", engem soha nem érdekeltek és talán ezért van az, hogy tőled, most olvasok ezekről először. Ezeket valóban F-kal kellene megbeszélned! Sem nekem, sem gyerekeimnek nem kellett semmi olyan emberektől, akik engem nem tekintettek többnek, mint egy ,,kakukk-madár"!
*
Mindez hihetetlen számodra, mert a te agyad pont olyan anyagias rugóra működik, mint F-ké!
Akkor most jól figyelj!
Amikor le akartam mondani az örökrészemről, akkor F. kezdeményezte a pszichológiai vizsgálatomat! Ekkor elhatároztam, hogy írok egy MEGHATALMAZÁST, hogy járjon el helyettem a hagyatéki tárgyalásokon! Magyarul, összeeresztettelek benneteket: a két anyagiakon civakodó emberféleséget, hogy intézzétek el egymás-közt az egészet, de ENGEM HAGYJATOK KI BELŐLE!
Tettem ezt akkor, amikor sokszor annyi pénzem sem volt, hogy jegyet vegyek a buszra, metróra!!!! Úgy kellett pénzt kérnem F-tól, mint egy hülyegyereknek!
FÖLFOGOD VÉGRE? Rossz helyen reklamálsz!
Amit fölvettem a postán apának nyugdíjat, azt azonnal vittem neki és átadtam a saját kezébe, még, amikor élt!!! A halálát követően nem foglalkoztam semmivel, ami veled/veletek volt kapcsolatos! Próbáltam elfelejteni a tenger-sok ármányt és testi-lelki gyötrelmet!
Miért nem tudod F-ot csesztetni mindezzel?
*
Nekem már nem lenne semmi közöm hozzá, ha lett volna egyetlen-egy ember, aki önzetlenül befogadott volna, miután 2006-ban ELVÁLTAM!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=890471&aid=262513_
*
Azóta már el is költöztem egy alkalommal albérletbe. Csakhogy, kiszámoltam, hogy két hónap után már nem fogom tudni fizetni a rezsit, vagy a lakbért, mert csak az egyikre lett volna elég a nyugdíjam.
Az, aki már átélte, hogy milyen az utcán bolyongani egyes-egyedül ázva-fázva, annak a hajléktalanság rémével a lelkében kell tovább lenni, míg csak él! Ez vagyok én!
*
Olvasd, hogyan intézték el szegény Bóna Rezső Rudit!
""Bóna Rezső magyar állampolgárnak, a Köztársasági Érdemrend tulajdonosának két héttel később már nem volt hova hazatérni. Az önkormányzati hatóságok elvették az utolsó menedékét is - ezt követően az emberi ronccsá vált egykori szabadságharcos budai és pesti kapualjakban húzta meg magát éjszakánként, vagy a parkokban a többi csavargó között. Akit elfelejtettek eltemetni 1996 október végén, egy szokásos epilepsziás roham közepette, valamelyik kapualjban kirabolták a nincstelent, a támadók más érték híján ruhájától szabadították meg a vézna áldozatot. Így találtak rá hajnalban az arra járók. - A súlyos állapotban lévő embert a pszichiátriai vizsgálat után az elmegyógyintézetbe utalta a munkáját csak kötelességből végző orvos.""
*
Engem nem zártak börtönbe, hanem TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZTEK!
*
Mióta rájöttem, hogy valójában soha nem kerülhetek ki abból a CÉLKERESZTBŐL, ami végig kísérte az életemet - míg be nem vallja valaki az igazságot azokkal a röpcédulákkal kapcsolatban - egyre nagyobb nyilvánosságot harcolok ki magamnak... és a hozzám hasonló nehéz-sorsúaknak!
*
Mert, az is igaz, hogy bárkivel is hozna össze a sors, az bekerülne a titkos szolgálatok látószögébe miattam!!! Jó pár embert tettek ezért már eddig is tönkre, mire rájöttem, ha nem akarok senkinek rosszat, távol tartom magamat tőle.
Ennek már öt éve, hogy nem megyek sehova és nem keresem senki társaságát. Te, meg, mintha megérezted volna alaposan lecsaptál rám azt hívén, hogy végleg a padlóra küldhetsz!
HÁT NEM! Abból nem lesz semmi, mert nem fogom hagyni magamat!
*
*
*
9. RÉSZLET BG (Bóna Gabriella) LEVELÉBŐL, melyre az előző válaszokat írtam:
,,Ha már itt tartunk, hól van anya Arany órája, apa karórája, mert azt Zoli fiamnak ígérte. A pénz a szekrényben a barna zacskóban volt, tudod megmutatta apa a spórolt pénzét, nem volt kevés. El tudod képzelni akkor kapta meg a nyugdíjat és abból sem volt semmi. Én fizettem vissza apa nyugdíját amit felvettél, pedig mondtam, hogy vissza kell küldeni. Gondolkodj el ezeken. Megértő vagyok, de hülye nem."
*
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: bizonyítványomat, rendszerváltozás, betegállományban, megvalósításában, ellehetetlenítve, egzisztenciális, érettségizőinek, reklamációiddal, megrendezésével, valószínűséggel, szabadságharcos, elképzelésemnek, diákigazolványt, tevékenységemet, igazságtalannak, jelentkezésben, nyilvánosságot, elfüggönyözött, emberféleséget, hülyegyereknek, leérettségizni, tanulmányaimat, előkészítőkről, megjelenéséhez, meghatalmazást, miniszterelnök, alapanyagokból, lokálpatrióták, vállalkozásába, pesterzsébeten, állampolgárnak, szerkesztősége, hajléktalanság, megreformálták, megjelentetési, elbeszélgetett, egész reklamációd, időszakról szól, gyerekek örömére, gyerekeknek mindig, kertjében megtermelt, direkt nekünk, gyerekek számára, egyetlen nagymamájukat, unokák felé, sérvműtétem volt, legfontosabb teljes, időszakra esett, szakdolgozat témaválasztás, szakdolgozat megírásához, elképzelésemnek szerezni, közoktatás részeként, BÓNA MÁRIA ILONA•, VÁLASZOK BMI-től, Bóna Mária Ilonától, EZÉRT IS DÜHÍTETTE, HOGY ÉN MAGAMRA VÁLLALTAM ANYA ÁPOLÁSÁT, Amikor, JPPTE BTK, Felnőtt Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézetet, JPTE BTK, Keresztény Kultúrcentrum, Lokálpatrióták Alapítványa, Színes Iránytű, Magyar Újságírók Közösségének, EKKOR ELKÖVETTEM ÉLETEM LEGSZÖRNYŰBB HIBÁJÁT, MINDEN ADDIGI ROSSZRÓL, FÉRJE AZ, KERÜLETI KISZ BIZOTTSÁG EGYIK TITKÁRA VOLT, TUDTAM ANNYIT FELIDÉZNI, ELŐZŐ ÉVI TUDÁSOMBÓL, SIKERESEN LEVIZSGÁZZAK KÖNYVVITELBŐL, Hegedüs András, LÁTHATOD TE IS, HOGY MENNYI ÁRMÁNY ÉS GONOSZKODÁS KÍSÉRTE VÉGESTELEN-VÉGIG, Erről, ENGEM HAGYJATOK KI BELŐLE, FÖLFOGOD VÉGRE, Bóna Rezső Rudit, Bóna Rezső, Köztársasági Érdemrend, TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZTEK, RÉSZLET BG, Bóna Gabriella, Bóna Mária Ilona,
|
|
|
|
|
|
| egész reklamációd, időszakról szól, gyerekek örömére, gyerekeknek mindig, kertjében megtermelt, direkt nekünk, gyerekek számára, egyetlen nagymamájukat, unokák felé, sérvműtétem volt, legfontosabb teljes, időszakra esett, szakdolgozat témaválasztás, szakdolgozat megírásához, elképzelésemnek szerezni, közoktatás részeként, rendszerváltozás –, változtatáshoz szükséges, főiskolára való, pécsi főiskolai, első alkalommal, felvételire történő, havi tandíjam, államvizsga ellehetetlenítve, érettségi vizsgám, lett mondva, egyik- akkor, csellel sikerült, főiskolai tanulmányaimat, következő TÉNYEK, patinás pécsi, konzultációs előadások, első perctől, ilyen intézményben, első félévi, közeli Keresztény, diavetítés megrendezésével, laptulajdonos hiányolta, főiskolai felvételi, fizetős felvételi, laptulajdonos –, telefonálás közben, második félévi, pesterzsébeti CSILI-ben, boldogságomat szerettem, szüleimnek hittem, férfi neve, első válásom, munkahelyi személyzeti, olyan elvált, válás után, bizalmi állást, frekventált helyen, akkori hatalom, hatalom kinyújtott, kifejezett kívánsága, szülőinek hitt, családjogi törvényt, évben teljesen, anyakönyvi hivatalba, saját nevemet, első gyermekünk, érettségit követően, lefőbb „, élők sorából, fölsőfokú oktatási, ötödik hónapban, szülőszoba elfüggönyözött, lakótelepi szomszédasszonyom, függöny mögül, második gyerekét…, burokrepesztéssel megindították, menyasszonyi ruháját…, összes hajszálerem, emberfeletti erőlködéstől, csodával volt, hordozkába kicsi, fiatal pályakezdő, 1974-ben érettségiző, írásbeli érettségi, írásbelit újfent, vizsgabizottságba beosztva, kicsi baba, büszkélkedés lett, 1956-os miniszterelnök, könyvvitel füzetemet, kidolgozott tételeimet, füzetemben lévő, blogom képtárába, első tétel, utolsó kidolgozott, évvel később, gyesről visszamentem, tanítói pályáért, egész óvodára, közelébe akartam, előzőekben részletesen, számomra elkészített, képen anya, melle fölött, hasonlóság köztem, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 111
- e Hét: 854
- e Hónap: 1801
- e Év: 37742
|
|
|
Offline
