|
2019-08-23 14:25:34, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
ÖLELÉS
(Málenkíj robotot túlélt apám emlékére)
*
Szomszéd-néni bekiabált a kapun ,,anyám"-nak, akit valójában ANYA szólított így és ma már tudom, hogy ő akkor nekem a nagymamám kellett volna, hogy legyen.
Azonban, hogy anya már az elején rám parancsolt, mondván:
- ,,Neked az én anyám nem nagymamád!" - ezért, aztán soha többé nem merten ,,NAGYMAMÁNAK" szólítani.
Sajnos, arról nem szólt, hogy helyette mit is mondhatnék, hogyan is szólíthatnám az addig soha nem látott ,,nagymamát". Azért dönthettem az ,,ANYÁM" mellett, mert ,,ANYA" is így szólította...
*
Ott tartottam, hogy, szomszéd-néni, átkiabált:
- ,,Hoztak cukrot a sarki boltba!"
,,Anyám" gyorsan a tűzhely szélére húzkodta a lábasban fövő tökfőzeléket és kézen fogott, hogy most ez egy olyan nagy-dolog, ritka alkalom ám! Mentem vele büszkén.
*
,,Anyám" útközben, meg-megállt pihenni. A nagy sietség már megártott szegénykének. Ő is a feje tetejére tekerte a kis fonott kontyát és fekete fejkendőt kötött rá, mint a másik - az ,,igazi" - nagymamám. És ő is fekete alapon halvány-mintás ruhában járt, mintha örökösen gyászolna. Persze, lehet, hogy gyászolt, mert állandóan sírt csendesen, szinte befelé, mint a másik, az igazi nagymamám.
*
Amint megyünk végig a mi utcánkon, a másik oldalról átköszön - nagyon kedvesen - egy fiatalnak látszó bácsi. Nagyon magas volt és hosszú balon-kabát volt rajta, meg kalap.
,,Anyám" visszaköszönt és arra kért, hogy én is köszönjek neki... Csak néztem csodálkozva, mert hirtelen már nem is volt olyan sietős ,,anyámnak".
- ,,Mi lesz a cukorral, így?" - Gondoltam magamban.
Alig gondoltam végig mindezt, a hosszú bácsi már át is jött a másik oldalról és megpuszilta ,,anyám" arcát mindkét oldalon.. ,,Anyám", pedig olyan kedves volt a bácsival, amilyennek addig még soha senkivel nem láttam a családból.
Úgy látszik nem véletlenül volt olyan kedves, mert a bácsi is az volt. Leguggolt hozzám és nekem is akart puszit adni, de én szégyenlősen ,,anyám" fekete szoknyája mögé bújtam. Majd, engedve, ,,anyám" biztatásának, előbújtam és ránéztem az ,,ismeretlen emberre". Ő levette a kalapját és játékosan a fejemre rakta és azt mondta:
- Olyan szép vagy, mint egy kicsi dáma! És milyen gyönyörű, fekete a szemed, úgy ragyog, akár édesanyádé! Aztán, mondd, mikor mostad meg utoljára? -
Kérdezte és én felnéztem nagymamára, vagyis, ,,anyámra", várva, hogy kisegítsen a válasszal. Ő mondott valamit, amin a bácsi jót nevetett és miközben én egyre bizonygattam, hogy
- reggel is megmostam...
- Az nem létezik, mert látom, hogy milyen fekete még mindig. Válaszolta kellemes férfinevetéssel közben.
- Arról én nem tehetek - pityeredtem el magamat.
És, mielőtt elbújhattam volna ,,anyám" szoknyája mögé hirtelen ÁTÖLELT az a szép férfi és úgy ÖLELT, ahogy engem addig még soha senki. Vagyis nem emlékszem arra, hogy ez megtörtént volna valaha is, már korábban.
*
Egy darabig nevette, hogy ,,milyen nagyon aranyos kicsi lány" vagyok, már most ,,igazi nő!" mondta ő....Majd a kacagás furcsa zokogásba ment át, és még akkor is ölelt engem, de úgy, mintha soha többé nem akarna elengedni...
*
Soha többé nem láttam a ,,bácsit" és el is felejtem ezt az ölelést talán örökre, ha nem jutna mostanában újra és újra eszembe, amikor kicsi unokámat magamhoz ölelem.
Most, hogy gyerekkorom emlékképei gyakran megrohannak - mert keresem szakadatlan édes szüleimet - egyre ERŐSEBBEN ÉL BENNEM a VÁGY arra az EGYETLEN-EGYSZERI ÉDESAPAI ÖLELÉSRE!
(Bóna Mária Ilona)
*
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: férfinevetéssel, visszaköszönt, szégyenlősen, tökfőzeléket, biztatásának, szólíthatnám, szegénykének, bizonygattam, gyerekkorom, szakadatlan, csodálkozva, pityeredtem, elbújhattam, nagymamának, megpuszilta, megrohannak, ismeretlen, válaszolta, amilyennek, mostanában, édesanyádé, emlékképei, parancsolt, megtörtént, szólította, nagymamára, mondhatnék, kisegítsen, véletlenül, dönthettem, szoknyája, nagymamám, átkiabált, csendesen, nagymamád, játékosan, kapun „, nagymamám kellett, addig soha, sarki boltba, tűzhely szélére, lábasban fövő, olyan nagy-dolog, nagy sietség, feje tetejére, másik –, igazi nagymamám, másik oldalról, fiatalnak látszó, hosszú bácsi, fejemre rakta, kicsi dáma, ERŐSEBBEN ÉL BENNEM, EGYETLEN-EGYSZERI ÉDESAPAI ÖLELÉSRE, Bóna Mária Ilona,
|
|
Offline
