|
|
|
2007-04-06 18:44:45, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
HAZA ÉS HALADÁS ALAPÍTVÁNY
H - 1074 Budapest,
Rákóczi út 74-76. III. 7.
Filó Katalin részére
P I E T A
Miért is "ragadtam tollat"? Azért, mert... Itt kicsit hosszú lenne a felsorolás, mert annyi téma "hever az utcán", kavarog az agyamban, lelkemben, hogy igazán nehezemre esik arra az egyre koncentrálni amelyik miatt most megkerestem.
Ez, pedig nem kisebb horderejű kérdés - mert most már (ismét) a mindennapi élet során is felmerül, hogy: "Érdemes-e" a magyar állampolgár arra, hogy túlélje ezt a társadalmi krízist, amelyben élünk, vagy sem?
Miért érzem jogosnak e drámai kérdést?
Azért, mert az elmúlt két év során annyi keserű tapasztalatot szereztünk mindannyian, hogy akkora erővel kellene összefognunk, kiáltanunk, hogy beleremegjen még a Magyar Parlament is! Helyette hallgatnak az "írástudó", veszélyt érző asszonyok, lányok, anyák. Miért? Miért?
"Mert lekötnek bennünket a hétköznapi feladatok, küzdelmek. Nem érünk rá irogatni, meg aztán úgysem jelenhet meg az ami a mostani "politika" ellen szól!"
Inkább úgy döntünk, hogy: nem szülünk, nem nevelünk gyermeket, gyermekeket, nem élünk családi életet; "húzzuk tovább az igát a nemszeretem munkahelyen, mert a rég kinőtt lakótelepi betonkaloda törlesztőrészletét-, az örökké emelkedő közüzemi díjat-, közös költséget-, a saját- és gyermekek tandíját, az öreg-beteg szülék ápolóját, gyógyászatát-, a fogpótlást... ki kell fizetni"! Miközben azon rettegünk, hogy 40-50 évesen nehogy utcára kerüljünk és azt a kis jövedelmünket is elveszítsük: naponta szembesülnünk kell azzal, hogy "rendszerváltozás" címén ön"képviselők" magánvállalkozásokba "mentik" az 50 évvel előtte "államosított" magánvagyonokat!
(Ezzel szemben: ismerek olyan 70-80 éves, kisjövedelmű nyugdíjast, aki még most is annyira fél a tulajdontól - saját, háború előtti, erőszakkal kolletivizált tulajdonától - hogy nem mert az iratok után menni és a jogos kárpótlási igényét bejelenteni! Milyen mélyen gyökerező félelmet hagyott az emberekben a 45 évig tartó politikai diktatúra! Milyen jól jött ez a félelem a mostani hatalmasoknak 1994-ben! Milyen gyakorlott módon önnön hasznukra tudják fordítani még napjainkban is!)
Mi pedig zokszó nélkül beletörődünk, hogy felemeljék a nyugdíjkorhatárt - úgy, hogy semmi lehetőséget nem kapunk arra, hogy munkaerőnket, szakmai tudásunkat megújíthassuk! Úgy, hogy a nálunk korszerűbb képzettséggel rendelkező gyermekeink: (a haza ifjúsága) pedig véglegesen megfosztottak lettek - a kreatív munkavégzéssel megteremthető egzisztencia - az otthon- a családalapítás minden lehetőségétől!
Pedig milyen újraéledő hittel kezdtük nemzetállamunkat újraépíteni!
Milyen újraéledő hittel kezdtük kutatni magánéleti és kulturális "gyökereinket"!
Mi történt valójában az anyai (és pedagógiai) státusszal a "rendszerváltozás" előtt és napjainkban?
Sok minden. Például: a "gyest" munkaerőként, a társadalmi munkamegosztásból kirekesztettként megélt anyák (és apák) öntudatos polgárként tervezték újra családjuk és önnön életstratégiájukat.
Mire alapozták ezen életstratégiát?
Arra a nyilvánvaló és egyszerű feltételezésre, hogy végre eljött a megszenvedett diktatúra vége és végre érvényesül a Teremtő természetes erő és tudás - ellentételezve a "T"űröm, "T"iltom kontraszelekcióját!
Milyen tudásra gondolok?
Arra a szellemi (kulturális) tőkére, amelyet a nemzet sorsáért érzett és annak jobbításáért szolgálatba álló értelmiségiek képviseltek (MDF-alapítók).
Közülük is most inkább azokról az anyapedagógusokról szeretnék írni, akiket úgy ért a rendszerváltozás, hogy abszolút kiszolgáltatott helyzetben voltak, mert utódokkal "megspékelve" kellett a kapitalizálódó "versenyszférába" bekapcsolódniuk, holott semmilyen eszközzel nem rendelkeztek a "váltáshoz".
Azokról a magyar anyákról szeretnék írni, akik 25-20 évvel ezelőtt úgy élték meg "kismamaságukat", mint valami "munkakerülők", mert terhesek mertek lenni, a "dolgozók rovására" szülni mertek - "számító, önzéssel, munka nélkül" akartak a gyes nevezetű segélyhez jutni!
Ha valaki mégis inkább vissza akart menni a szülés után dolgozni, akkor meg a túlzsúfolt bölcsődéket és óvodákat "felügyelők" azzal utasították el gyermekük felvételét, hogy: "Milyen egy rossz anya az aki nem él a nagyszerű lehetőséggel, szocialista vívmánnyal, hogy együtt lehet a gyerekével három évig?"!
Arról a megalázó körülményről sem szabadna megfeledkezni, hogy otthont sem alapíthatott - akkor sem(!) - (a lakásvásárlás jogát sem szerezhette meg) az aki nem "vállalt előre legalább két gyereket", vagy nem szülte meg előre "mások nyakára" gyermekeit!
Arról sem szabadna megfeledkezni, hogy voltak, akik nem tudtak az apák által megkeresett, fizetés nevezetű alamizsnából megélni és kényszerűségből vissza akartak menni a munkahelyükre dolgozni!
Azokról az anyákról sem szabadna megfeledkezni, akik valamilyen bedolgozást vállaltak a gyes alatt, így gondoskodván a gyermeknevelés költségeinek fedezéséről.
Miért olyan nagy dolog ez? Hát csak azért, mert bizony hosszú évekig törvényt szegett az a kismama (mert tilos volt pénzkereső munkát vállalni a gyes idején) aki ezt merészelte tenni!
Milyen iszonyatos kettősségben, milyen kíméletlen lelketlenségben kellett a demográfiai csúcsok anyáinak anyaságukat megélni!
Pedig a kímélet az életadás jogán, a természet kényszerével járna a szülő nőnek! Miért? Azért, mert a szülő nőnél és születendő gyermekénél nincs kiszolgáltatottabb ember a Földön! Mi, emberek a fenemód civilizáltságunkkal megfeledkezünk erről. Pedig csak körül kellene egy kicsit nézni az élővilágban és akkor okulásul rájöhetnénk arra, hogy azok a fajok a legéletképesebbek, amelyek a legpraktikusabb módon oldották és oldják meg az utódokról való gondoskodást.
Az ember, minél "civilizáltabb", annál inkább elveszíti ezen képességét; annál inkább képtelen megszervezni a gyermeknevelést, és intézményeit.
Nem tudom elfogadni azt a tényt, hogy: míg a nyugati világ fogyasztói társadalmai sorban rájönnek arra, hogy az emberi utód évtizedekig tartó folyamattal válik (vagy nem válik) testben-, lélekben-, szellemiekben felnőtté és ezen felismerés alapján próbálják berendezni életüket társadalmaikat; addig nálunk, mint a ,,vaklónak", bele kell sétálnunk az összes csapdába! Miért hagyjuk, hogy az összes "kátyúba" belevezessenek bennünket? (Olyan "kocsist" kell a "bakra" ültetni, aki a társadalom szekerét meg tudja kímélni a "tengelytörő kátyúktól"! A rendszerváltozásnak arról kellene szólnia, hogy: az új útvonalat bölcs előrelátással kijelölve, jobb utat "kitaposva" kezdjük meg azt a bizonyos életutazást!)
Vagyis, nem tudom elfogadni azt, hogy - demokráciával felcímkézve - rendeletek és törvények diktatúrájával elvegyék nemzedékem anyáitól az unokákhoz való jogot azzal, hogy az utánunk jövő generációktól még a lehetőségét is elveszik, hogy gyermekeket szüljenek és neveljünk!
Nem tudom és nem is akarom elfogadni azt a tényt, hogy (az előzőekben leírt módon) gyesre "kényszerített" anyák ezreitől elvegyék azt jogot, hogy a nyugdíjjogosultságukba beszámíthassák ezen időszakot, mint szolgálati időt!
Nem tudom és nem is akarom elfogadni, hogy rendszerváltozás címén olyan társadalmat akarnak "berendezni", és úgy, amelyben az anyák arra kényszerülnek, hogy letagadják anyaságukat, esetleg több évig tartó gondozó-nevelőmunkájukat!
Nem tudom elfogadni azt az erkölcstelenséget, etikátlan szemléletet, ami miatt arra kényszerülünk például, hogy olyan munkaönéletrajzokon törjük a fejünket 40-50 évesen - egy-egy jobb, vagy akármilyen állás reményében, amelyben a gyesen töltött éveket úgy kell elhallgatni, vagy talán még annál is inkább(!), mint a börtönviselteknek a priuszukat!
(Tessék elképzelni, hogy még napjainkban is van olyan munkáltató, "aki" azzal utasítja el az ilyen jelentkezőt, hogy neki olyan emberre van szüksége, aki tud dolgozni, ugyanis nem kismama klubot akar nyitni, hanem komoly teljesítményt vár el és ugye a hosszú pihenőidő (gyes) alatt elkényelmesedhet az ember lánya, anyája...)
Nem véletlen, hogy a tárgyalások során vannak akik a férfiakkal szembeni diszkriminációnak tekintik és elutasítják a nőknél a gyes éveinek szolgálati időkénti beszámítását, sőt a felnevelt gyermekek után javasolt évek "jogosságát" is határozottan tagadják!
Annál is inkább elviselhetetlen az új nyugdíjtörvény-tervezet szemlélete, mert a szocialistának nevezett társadalomban úgy kezelték a gyeses anyákat, mint ingyenélőket és, ha nem volt a családban egy együtt érző nagyszülő, bizony úgy élték meg a gyest, mint a társadalomból száműzött bűnözők!
Most, azonban - amikor állítólag csupa "tanult" "szakértőre" adták a voksukat, akik rendszerváltásra hivatkozva sorra "alkotják" azokat a törvényeket amelyekről nem lehet mást mondani, minthogy: gyermekellenes, tehát: nemzetellenes - miért nem tiltakozunk?
Miért hisszük el, hogy mindez "velejárója" a rendszerváltozásnak?
Miért nem hiszünk egészséges életösztönünknek, igazságérzetünknek?
Azért, talán, mert már nincs is meg bennünk, kihalt a háború utáni diktatúrában?
*-*-*-*-*-*-*
Ezzel magyarázható, hogy már észre sem vesszük, vagy talán majd csak akkor amikor már késő lesz, hogy: igen is az Élet ellen elkövetett sorozatos bűncselekményként éljük meg azt a részben céltudatos, részben öntudatlan politikai "munkát" és törekvést, amellyel megfosztani igyekeznek a társadalmat önmaga minőségi és mennyiségi reprodukálásától, vagyis egy szűk réteg privilégiumává igyekeznek tenni azt!
-*-*-*-*-
Azoktól pedig kiváltképp nem lehet és szabad mindezt elfogadni, akik az elmúlt évtizedekben olyan céltudatosan kialakították a "modern rabszolgatartás" intézményét a "puha diktatúrájukkal" és csak hatalmi pozícióból tudtak politizálni, kiszolgálva egy nagyobb politikai hatalom érdekét, úgy hogy - ha kellett elárulták népüket, nemzetüket! Úgy és ott ártottak ahol csak lehetett, a "nép nevében" a "Nép"-nek, miközben gondosan ügyeltek megszerzett előjogaikra, privilégiumaikra!
Most ugyanarról van szó, csak az előjelek változtak meg. A lényeg: a nemzet folyamatos degradálása, a nép elárulása, csak a demagóg szlogen változott, imigyen: "... ez a kapitalizmus, ez a piacgazdaság. Ezt akartuk, nem?" Ja, hogy nem ezt ígértük 1993-94-ben? Sajnos közben kiderült, hogy "nem azt tesszük amit szeretnénk, hanem azt amit kell"!
Még mielőtt megvádolnának azzal, hogy munka nélkül szeretnék jövedelemhez jutni, és visszasírom a "gondoskodó" állam intézményeit, ki kell jelentenem, hogy nagyon akartam egy olyan világot amelyben két ember magánügye az, hogy akarnak-e (és mennyi) gyereket. Mindig arra vágytam, hogy a szülő nő mellett legyen ott oltalmazón gyermekének apja is!
Mindig úgy képzeltem el, hogy a leendő anyákat, apákat fel lehet készíteni a gyermek fogadására, nevelésére azzal is, hogy követhető modellként éljük meg saját szülőségünket. Ez, akkor (a 70-es, 80-as években) nem valósulhatott meg, de bíztam abban, hogy a rendszerváltozáskor úgy rendezzük be társadalmunkat, hogy az igazán jól képzett munkaerőnek olyan ára lesz, hogy meg tud belőle élni; otthont tud belőle teremteni, családot tud alapítani és vállalni tudja, hogy asszonyáról, gyermeke anyjáról is tud gondoskodni amíg a gyermek(ek) igényli(k) a minden-napos gondoskodást, az anyai testi- lelki odafordulást!
Bűn volt a férfitól elvitatni a családfői szerepet! Bűn volt kirekeszteni őket a családi életből! (Tessék csak végigmenni Budapest utcáin, aluljáróin! Minduntalan belebotlunk a hajléktalan, középkorú férfiakba! Inkább ezt, az emberhez méltatlan létformát "élik", de akkor sem "hódolnak be holmi asszonynak, meg kölykeinek"! Áldozataik annak a téves életfelfogásnak, hogy aki gyereket gondoz, nevel és tanít az nem dolgozik!)
Igen is munka a gyermeknevelés, mégpedig személyiségformáló, nagy felelősségű alkotómunka, amiért nem jár fizetség! A "fizetséget" utódaink fogják megkapni a teljes magukra hagyatottsággal, ellehetetlenítéssel.
Egy kicsit is átérezték ezt a súlyos létkérdést a férfiak? Valószínű igen, mert úgy félnek a gyermekáldástól, mint valami halálos betegségtől.
Milyen elembertelenedett nemzet az amelyik ilyen céltudatosan lepusztítja és kipusztítja önmagát?
Talán mégis azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy "ezt a kultúrájában is haldokló népet le kell váltania egy életrevalóbbnak, pl ...... .........".? Mert bizonyos körökben újra és újra felmerül ez a kérdés! Ezt értelmezhetjük úgy is, hogy halálra vagyunk ítélve?(!)
A "kivégzés", önpusztítás tömeges, módszeres és folyamatos...
Kedves Katalin!
Bocsánat, hogy nem győztem kivárni - az 1996. okt. 21-22-i Magyar Nők Első Világkonferenciája óta, - hogy történjen valami! (Lehet, hogy "nyitott kapukat döngetek", csak én nem tudok róla? Lehetséges, hogy egyedül én éltem meg és élem meg e hazában ilyen drámaian anyaságomat, magyarságomat?)
Miért nem válaszol nekem senki ezen témájú írásaimra?
Talán az, hogy "csak" egy három gyermekes családanya vagyok - nem elég kompetencia ahhoz, hogy általánosítva írjak életérzéseimről? Pedig nem csak panaszkodom, hanem folyamatosan, önerőből próbálom megoldani problémáimat!
Honnan veszem az energiát?
Gyermekkorom óta trenírozva voltam a megvetett diktatúra képviselői által. (Erről beszámoltam a Tudósítás Magyarországról az elmúlt lelketlen 50 évről című szociográfiámban.)
Talán az is erőt adott, hogy férjemnek, gyermekeim apjának is életformája a munka melletti, folyamatos tanulás. (Míg én neveltem, ápoltam három gyermekünket, ő három diplomát szerzett.) Viszonylag jól fizető állásban dolgozik, de fizetésének felét levonják adó formájában. Nem fordíthatja gyermekei és felesége iskoláztatására. Eldöntik helyette... Hol itt a demokrácia?
Már legalább 6 szakmából van képesítésem és gyakorlati tudásom.
Tagja vagyok a MÚK-nak, az MDF XX. ker. szervezetének.
Alapító tagja vagyok (református létemre) a XX ker. Kolping Család Egyesületnek, a Magyar Nők Világszövetségének, az MDF budapesti pedagógus kollégiumának...
Itt, a külvárosban élve az a rögeszmém, hogy míg csak élek: a kertvárosi minőségű életet visszahozzam a köztudatba, vagyis "civil kezdeményezéssel" is segítsek újrateremteni, az igényt felébreszteni, a feltételeket megvalósítani hozzá.
Mégis, amikor az előzőekben leírt gondolataimnak hangot adok, vagy leírom azokat, mintha nem értenék az emberek, hogy miről is beszélek?!
Talán igazuk van, mert csak egy öregedő, állás nélküli anyapedagógus vagyok!
Márc. 8-án, a nőnapon leszek 51 éves.
Több évtizedes tanulással sem tudtam diplomát szerezni, mert soha senki nem tartott "érdemesnek" arra, hogy intézményesen továbbtanulhassak, mert apám kulák és anyám polgári származása miatt nekem kellett fizetnem azzal, hogy kirekesztettek az iskolai képzésekből.
Tették ezt akkor, amikor a "csapból is az folyt", hogy "minden leszünk!".
Vagyis, azt sugallták: csakis rajtunk, az egyénen múlik, hogy "kibontakoztatja-e tehetségét, vagy sem"! Ezzel a sugalmazással úgy lehetett manipulálni a közgondolkodást, hogy (a még ma is jelenlévő) kontraszelekciót le lehessen tagadni az oktatásban!
*****
Példaképpen szolgálva, leírom továbbtanulási törekvéseim történetét.
Mint normában dolgozó varrónő - illegálisan, mert nem kaptam munkahelyi javaslatot - jártam gimnáziumba, majd három műszakos fizikai munka mellett, önköltséggel elvégeztem egy kétéves gyors- és gépíró tanfolyamot.
Mint gyors és gépíró, munkahelyi javaslat nélkül jártam a dolgozók szakközépiskolájába, közgazdasági szakérettségiztem 1974-ben.
Akkor, 1974-ben született (veszélyeztetett terhesség után) kislányunk.
Majd 1977-ben és 1980-ban újabb gyermekáldással - fiainkkal - ajándékozott meg a Teremtő.
A gyes évei alatt szerettem volna intézményesen továbbtanulni, de nem lehetett. (Mert nálunk nem épülhetett ki a felnőttképzés olyan rendszere, mint pl a finneknél a távoktatás?...)
A 9 évi gyes és a még plusz 2 évi betegápolási - fizetés nélküli - "szabadság" alatt végérvényesen a pedagógiára "szakosodtam".
Előfizettem a Tanítóra, a Gyermekünkre, a Pedagógiai Szemlére, a Köznevelésre, rendszeresen megvettem a (Múzeum körúti) Pedagógus Könyvesboltban a legújabb kézikönyveket.
(Szinte semmit nem költöttem ruházkodásra, mert tudtam varrni. A "pihenést" azonban az jelentette, hogy hol a varrógépnél, hol az írógép felett görnyedve dolgoztam, miközben gyermekeim joggal követelték az aznap elmaradt levegőztetést! Ismerős az ilyenkor fellépő lelkiismeret-furdalás?)
Minden esetre készültem arra, hogy visszamenjek dolgozni: mint képesítés nélküli nevelő a pályára kerülve és ezzel megszerezve végre az oly hiába áhított "munkahelyi javaslatot", főiskolás lehessek én is!
Mire azonban sikerült a felvételi követelményeknek megfelelő, minden körülményt prezentálni, 46(!) éves lettem és ez elegendő volt ahhoz, hogy elutasítsanak!
Most, végre egy vidéki egyetem "piacosított" karán másodévfolyamos, megmosolygott, lesajnált, de legalább is fölöttébb gyanús "művelődésszervező" szakos hallgató vagyok.
Mint "tanuló", a saját bőrömön érzem nap, mint nap a közoktatás intézményeinek válságát. Ráadásul olyasmit kell - nagy költséggel és fáradsággal - végighallgatnom, amit már megéltem, megtapasztaltam, és olvasmányaim alapján rendszereztem magamban.
Azután, a vizsgákon majd meghalok a szégyentől, mert nálamnál 10-20 évvel fiatalabb tanárnak kellene számot adnom tudásomról. Miért szégyenkezem amiatt, amire inkább büszkének kellene lennem?
Azért, mert "rendre" megaláznak az olyan megjegyzésekkel, hogy: "Nincs jobb dolga, mint itt szenvedni a maga korában?".
Igen, "öreg vagyok ahhoz, hogy továbbtanuljak, tisztességes állást kapjak", de ahhoz nem vagyok öreg, hogy csak 11 év múlva menjek nyugdíjba???
Ahhoz sem vagyok öreg, hogy ápoljam, gondozzam a nem létező szabadidőmben öreg, beteg (erőszakkal proletarizált) szüleimet, pedig ők kénytelenek voltak engem rábízni az állam "gondoskodására", míg ők a gyárban "teljesítették, túlteljesítették a normát" és cserébe annyi bért sem kaptak, hogy iskoláztathatták volna gyermekeiket!
Éppen ezért: ezennel kijelentem, hogy tiltakozom minden, a közszolgálatinak nevezett televízióban, rádióban és sajtóban megjelenő nőnapi és anyák-napi, "ünnepinek" szánt műsor, minden leírt, vagy kimondott szó ellen, amellyel a női létet és az anyaságot akarják köszönteni!!!
Tiltakozom:
- mindaddig, amíg a hatalom nem változtat családpolitikáján, a magyar ifjúság nevelésének, oktatásának, képzésének "politikáján";
- mindaddig, míg nem teszi jóvá az elmúlt lelketlen 50 év minden, családellenes bűnét azzal, hogy rehabilitálják az anyaságot, az apaságot, vagyis a szülői hivatást!
Miközben e sorokat írom két férfiú jut eszembe. Olyan személyiségek ők, akik, helyettünk, nők helyett fogalmazták meg (vésték márványba) az anyaságról gondolataikat.
Az egyik: Mikes Kelemen, aki 272 évvel ezelőtt, 1725-ben a LXII. számú fiktív levelében így üzen az utókornak, (képzeletbeli nénikéjének):
"...jól nevelt, jól oktatott eszes leány asszonnyá változván, a fiát mind jól tudja nevelni, oktatni és tanítani, és aztot tehát az ország szolgálatjára alkalmatossá tenni..."
A másik: Michelangelo Pieta című szobra, amely szimbóluma lehetne e modernnek nevezett korunknak: Jézus a rosszul értelmezett emancipáció "oltárán" feláldozott gyermekek millióit szimbolizálva, Mária pedig a feláldozott anyai hivatás mélységes gyászáé.
Budapest, 1997. február 20.
Tiszteletteljes üdvözlettel:
Bóna Mária (Ilona)
anyapedagógus és önkéntes krónikás
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: nyugdíjkorhatárt, rendszerváltásra, nevelőmunkájukat, életösztönünknek, követelményeknek, nemzetállamunkat, túlteljesítették, kontraszelekciót, kirekesztettként, privilégiumaikra, rendszerváltozás, elkényelmesedhet, iskoláztathatták, kezdeményezéssel, közszolgálatinak, szociográfiámban, reprodukálásától, iskoláztatására, kiszolgáltatott, tiszteletteljes, versenyszférába, magyarországról, gyermekáldással, elviselhetetlen, veszélyeztetett, lelketlenségben, bekapcsolódniuk, kényszerűségből, kibontakoztatja, rabszolgatartás, diktatúrájukkal, életrevalóbbnak, másodévfolyamos, végighallgatnom, megtapasztaltam, gyermekáldástól, egyre koncentrálni, mindennapi élet, magyar állampolgár, társadalmi krízist, hétköznapi feladatok, nemszeretem munkahelyen, örökké emelkedő, öreg-beteg szülék, iratok után, jogos kárpótlási, mostani hatalmasoknak, nálunk korszerűbb, haza ifjúsága, kreatív munkavégzéssel, családalapítás minden, társadalmi munkamegosztásból, Magyar Pieta, HAZA ÉS HALADÁS ALAPÍTVÁNY, Filó Katalin, Magyar Parlament, Kedves Katalin, Magyar Nők Első Világkonferenciája, Tudósítás Magyarországról, Kolping Család Egyesületnek, Magyar Nők Világszövetségének, Pedagógiai Szemlére, Pedagógus Könyvesboltban, Mikes Kelemen, Michelangelo Pieta, Bóna Mária,
|
|
|
|
|
|
| Emlékezz ajándék, mellyel meglepem Latinovits Zoltán tollából Jean de La Fontaine 1621 júliu... A Magyar Költészet napja alkal... Facebookon kaptam Borzasztó Facebookon kaptam Facebookon kaptam Kertem Facebookon kaptam Szép estét Otthon Alvó cica James Allen Radnóti Miklós: Hasonlatok (ré... Nevelőszülőkhöz adták, Spenót fasírttal Egy barátság története Facebookon kaptam A felvilágosodás... Szép estét kedves látogatóimna... Hegedüs Géza: Magyar költészet Szép estét kedves látogatóimna... Petőfi Sándor - Mi a szerelem? Azért kaptad Facebookon kaptam Krisztinától Szívek Csend Van néhány kérdés, amin gondol... Facebookon kaptam Mírjam bará... Mindent de mindent visszakap Jean de La Fontaine 1621 júliu... Facebookon kaptam IGEN így Facebookon kaptam Egy tavasz Van néhány kérdés, amin gondol... Báthory Attila: Sorsom ösvénye... Sík Sándor - Ha jő a perc 40 felett Hamvas Béla Facebookon kaptam Mírjam bará... A gyulladáscsökkentő és csonte... Van néhány kérdés, amin gondol... Egy gondolat Facebookon kaptam Facebookon kaptam Facebookon kaptam Kubinyi Anna gobelintervező, t... Szívek Jean de La Fontaine 1621 júliu... Hegedüs Géza: Magyar költészet Facebookon kaptam képre írva Esterházy Péterre emlékezünk József Attila - Kopogtatás nél... Esterházy Péterre emlékezünk Petőfi Sándor - Mi a szerelem? Facebookon kaptam képre írva Facebookon kaptam Krisztinától Martin Buber, A haszidim meséi Esterházy Péterre emlékezünk Szép estét kedves látogatóimn... A gyulladáscsökkentő és csonte... Annyira tisztelem a szabadságo... Facebookon kaptam Cs Ildikótól Facebookon kaptam Facebookon kaptam Szeretem ujjad karcsuságait, Előfordul, hogy Szép estét kedves látogatóimna... Szép estét kedves látogatóimna... Facebookon kaptam Hamvas Béla 39 ígéret Töröld le Jó nap volt Facebookon kaptam Facebookon kaptam Facebookon kaptam Nagy és kis csodák Facebookon kaptam A Magyar Költészet napja alkal... Facebookon kaptam képre írva Otthon Egy párkányon Egy tavasz Magyar költészet napja Aranyosi Ervin: Örökbe fogadta... Isten hűségének mértéke Esterházy Péter: Harmonia c... Facebookon kaptam Krisztina b... Szép álmokat! Facebookon kaptam Nevelőszülőkhöz adták, Különleges Müller Péter tollából
|
|
|
|
|
|
| egyre koncentrálni, mindennapi élet, magyar állampolgár, társadalmi krízist, hétköznapi feladatok, nemszeretem munkahelyen, örökké emelkedő, öreg-beteg szülék, iratok után, jogos kárpótlási, mostani hatalmasoknak, nálunk korszerűbb, haza ifjúsága, kreatív munkavégzéssel, családalapítás minden, társadalmi munkamegosztásból, megszenvedett diktatúra, nemzet sorsáért, magyar anyákról, gyes nevezetű, szülés után, túlzsúfolt bölcsődéket, rossz anya, nagyszerű lehetőséggel, gyerekével három, megalázó körülményről, lakásvásárlás jogát, apák által, munkahelyükre dolgozni, gyes alatt, gyermeknevelés költségeinek, gyes idején, demográfiai csúcsok, életadás jogán, természet kényszerével, szülő nőnek, szülő nőnél, kicsit nézni, legpraktikusabb módon, utódokról való, nyugati világ, emberi utód, összes csapdába, társadalom szekerét, bizonyos életutazást, unokákhoz való, utánunk jövő, előzőekben leírt, anyák arra, fejünket 40-50, gyesen töltött, ilyen jelentkezőt, hosszú pihenőidő, ember lánya, tárgyalások során, férfiakkal szembeni, gyes éveinek, felnevelt gyermekek, szocialistának nevezett, gyeses anyákat, együtt érző, társadalomból száműzött, törvényeket amelyekről, háború utáni, részben céltudatos, társadalmat önmaga, szűk réteg, elmúlt évtizedekben, nagyobb politikai, előjelek változtak, nemzet folyamatos, demagóg szlogen, olyan világot, leendő anyákat, gyermek fogadására, minden-napos gondoskodást, anyai testi-, férfitól elvitatni, családfői szerepet, családi életből, emberhez méltatlan, téves életfelfogásnak, teljes magukra, súlyos létkérdést, amelyik ilyen, három gyermekes, megvetett diktatúra, elmúlt lelketlen, munka melletti, külvárosban élve, kertvárosi minőségű, igényt felébreszteni, feltételeket megvalósítani, nőnapon leszek, iskolai képzésekből, egyénen múlik, kétéves gyors-, gyes évei, felnőttképzés olyan, legújabb kézikönyveket, írógép felett, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 154
- e Hét: 7152
- e Hónap: 8099
- e Év: 44040
|
|
|
Offline
