|
|
|
2007-07-18 15:37:54, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
A vágott-virág nemzedék elfelejtett anyanyelve
"Anyanyelv az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában, elsőként tanult meg, s amelyen rendszerint legjobban és legszívesebben beszél."
1998-ban, a Magyar Írószövetség szociográfiai pályázatot hirdetett. Az egyik, díjnyertes pályamunkában a szerző, egy 1946-ban született gyermek: Bízó Katalin felnőtté válását és életének ötven évét kíséri nyomon, miközben megtudhatjuk, hogy a II. világháború utáni Magyarországon milyen elvárásoknak, követelményeknek- (mint például, az 50-es években az erőszakos kollektivizálási és proletarizálási törekvések...) kellett megfelelni.
Katalin szülei is ilyen törekvéseknek lettek áldozatai és gyermekeikből - többnyire a túlélés reményével - gyökértelen, vágott-virág nemzedéket "neveltek".
Katalin, nagyszülei által megalapozott neveltetése révén, egész lényével, minden gondolatával tiltakozott e törekvések ellen.
Tiltakozásával volt mit féltenie, mert: "...nagyszülei tanyáján olyan idilli volt az élet, hogy az ma már szinte giccsesnek számít. Boldogsággal töltötte el ... az emlékezés, mert olyan természetességgel élte meg az élővilág közelségét, ami azóta is - egy-egy virág, gyümölcs, virágos rét, széna-szalma, gabona, rovarok, pillangók, háziállatok és kicsinyeik... a belső képek- és képzettársítások sorát indítja el benne." ..."Nemcsak az ismerés, megismerés tárháza volt az a tanyasi, gazdálkodó életmód, hanem lehetősége volt már egészen kicsi korában megtanulni az önállóság felelősségét..."... "Így fölvértezve, testben és lélekben megerősödve (akkor még nem tudta, hogy egy életre szólón) került vissza hat éves korában pesten élő szüleihez, 1952-ben." (Részlet a szociográfiából.)
Melyek voltak azok az anyanyelvet, azt a nyelvet veszélyeztető törekvések, melyen megtanult gondolkodni, élni, szeretni és félni?
Példának folytatnám a megkezdett idézetet: ..."Mit kellett megtanulnia Pesten legelőször?
Azt, hogy letagadja nagyszüleit, felejtse el az egész tanyát, meg mindent, ami odakötötte. Ilyen fogalmakkal kínozta az apja, hogy: "...nincstelen zsellérek vagyunk, mert ha nem, akkor "racizni" fognak. Katalin megérezte, hogy az valami olyan rossz, amitől apja úgy félt, mint valami halálos betegségtől. Ezek után már nem is fájt olyan nagyon, mikor megtudta, hogy nagyapja belehalt a beszolgáltatásba, amiről csak évtizedekkel később tudta meg, hogy milyen "betegség" is volt az valójában!" ... "Nem győzött csodálkozni a sok hazugságon, amivel környezetében lépten-nyomon szembesült!
Olyan mértékű félelemérzettel szuggerálta környezete ezeket a hazugságokat, hogy megtanult legalább úgy tenni, mintha mindent elhinne.
Ez egyfajta önvédelmi reflexként működött benne, ami miatt egész életében bűntudata volt és lesz."
Lehet, hogy e kettősség miatt kialakult szorongásos állapot okozta, hogy: - "az általános iskola első osztálya helyett csak másodikban tanult meg olvasni.
Amikor végre rájött arra, hogy a betűk különböző egymásutániságából hogyan lesznek értelmes szavak, azonnal falni kezdte az olvasni valókat. Mindent elolvasott azonmód, ami csak a szemébe ötlött, vagy a keze ügyébe került. Apja ettől kezdve hordta haza a gyári terjesztőtől a könyveket, folyóiratokat. Sajnos még karácsonyra is könyveket kapott - még akkor is, amikor pedig játékbabára vágyott, de nagyon!..."
Így tett szert arra a tudásra, melynek köszönhetően neki "apanyelvévé" válhatott az anyanyelve...
Amikor azonban eljött a pályaválasztás ideje, "...apja - ragaszkodván a nehezen "kiérdemelt" munkásosztályhoz való tartozáshoz - gyermekét sem szerette volna semmilyen "gyanús értelmiségi" vagy egyéb "osztályidegen" területen taníttatni..." Így lett Katalin "...ipari tanuló, vagyis "szocialista" kisinas, amikoris az volt a legfontosabb, hogy a lehető legrövidebb idő alatt munkaerőt állítsanak elő az erre a célra létrehozott (szövetkezeti- vállalati- iskolai tanműhelyek) intézmények.
Itt szó nem volt arról, hogy: "minden leszünk", meg, hogy: "a tudás hatalom" (pedig még a propaganda-csapból is ez folyt)!
Valójában arról volt szó, hogy a szalagrendszerben, teljesítménybérben dolgoztató konfekcióiparnak szüksége volt modern rabszolgára. ... Vagyis olyan munkásnőkre volt szükség, akik kötél idegekkel bírták a napi nyolc órai robotot minden kommunikációs igény nélkül! ... A három évig tartó kiképzés alatt igyekeztek megfosztani őket minden személyiségjegytől, egyéni megnyilvánulási készségtől. Közben elrettentő történeteket meséltek nekik a "reakciós, burzsuj" időkről." Szükség is volt erre a drákói kiképzésre, felkészítésre, mert az üzemcsarnokokban, a textilipari munkagépek iszonyatos zajjal működnek. Ebben a zajban lehetetlenség volt az anyanyelvi beszéd használata!
Mit tehetett Katalin, az újsütetű szakmunkás, ha még ezek után is szeretett volna továbbtanulni? "...
A legsürgősebben felkereste a lakóhelyi dolgozók esti gimnáziumát és kért egy "Jelentkezési lap"-ot, mellyel jelentkezett munkahelyi főnökénél a "továbbtanulási javaslat"-ért. Ugyanis nem tanulhatott tovább az akkori rendeletek értelmében senki intézményesen, csakis munkahelyi javaslattal."
A "Tudósítás" főszereplője "több volt, mint rebellis fiatal," (ő volt a lázadó rabszolga), mert munkahelyi vezetője azzal a kinyilatkoztatással tagadta meg a továbbtanuláshoz a javaslatot, hogy:
"Nincs szükségem érettségizett varrónőre!"
A történet főhőse nem adta fel és egész életében, folyamatosan továbbtanult, többnyire önképzéssel. Kortársai valószínű nem voltak ennyire elszántak, ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy az egyik, 1973-as, szemináriumi- propaganda-tankönyvnek nevezett kiadványban,
Ez itt a külváros
címen megjelent riport szerzője így kesereg: "...F.L.-néval beszélgetek...sehogy sem tudok ezzel a harminckét éves fiatalasszonnyal, aki tíz éve dolgozik itt a Habselyemben, törzsgárdatag, ... Mindig is Erzsébeten lakott, de szanálták a házukat, s ő szerencsétlenségére Zuglóban kapott lakást. Nagyon visszakívánkozik Erzsébetre, nem tud hozzászokni új környezetéhez. (Akárcsak az előbb említett Cs. L.-né)"
A falvakban, kistelepüléseken toborzott, és egy-egy nagyobb városban, vagy a fővárosban működő gyárak munkásszállóin elhelyezett - lányoknak, fiatalasszonyoknak még rosszabb volt a helyzetük.
A fokozás szándéka nélkül beszélni kell arról is, hogy csak a fővárosi munkásszállókon elhelyezett 1200-1500 építőipari- főleg fiú- szakmunkástanuló helyzete egyenesen tragikus volt, mert ők a három tanulóévük alatt csak a szálló-munkahely-képző-kocsma-szálló útvonalat ismerhették meg a fővárosból, a világ egyik legszebb városából! Miért volt ez annyira tragikus? Azért, mert a tizennégy éves gyerekek, a fővárosba kerülve úgy jártak, mint amikor egy növényt gyökér nélkül kitépünk "őshonos" helyéről és úgy akarjuk az idegen talajba átültetni. Ráadásul a fiúk a szakmunkásvizsga után több, mint két évre bevonultak katonának, így teljesítve sorköteles katonai szolgálatukat. Mire leszereltek, minden családi- otthoni kötődésüket elveszítették. Nem is ez az igazán elkeserítő, hanem az, hogy szinte semmit nem kaptak helyette!
Az ifjúvá serdülés éveit ezeknek a fiataloknak is a túlélés jelentette - a töltekezés, a szellemi- testi- lelki "építkezés" helyett, a saját jövőjükre való felkészülés helyett!
Mi köze ennek az anyanyelvhez?
Talán, csak annyi, hogy köztudottan a katona parancsosztó és parancs végrehajtó személy, akinek ritkán van lehetősége a választékos anyanyelvi önkifejezésre! Mire házasulandó korba kerültek ezek a fiatalok, már elveszítették organikus műveltségüket, minden kötődésüket az anyanyelvükhöz!
Fölmerül a kérdés, mennyire voltak képesek önmaguk minőségi reprodukciójára, akkor amikor már nem tellett tőlük több, mint szolgai lélekkel szolgálva - túlélni a mindennapokat!? A válasz nemzetfogyásunkban is visszatükröződik. Ez a tömeges lepusztultság is, tarthatatlanná válásával, elérkezetté tette a rendszerváltoztatás szükségességét.
Mit hozott a történelmi váltás a vágott-virág nemzedéknek?
Az 1995-ös felnőttoktatási konferencián az egyik előadó A kettészakadó magyar társadalom című tanulmányában kifejtette: "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek inadekvát léte egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra."
És akkor még nem is beszéltünk az előbb idézett szociográfia szakmunkásairól. Ők a további 42,5 %-ban találhatók (a középfokú és felsőfokú szakképzettségűekkel együtt) - egy 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés szerint.(KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)
Vajjon mire jutottak a felnőttképzési konferencia előadói? Például Lada László megállapítja, hogy: "Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek látszik kiterjedt felnőttoktatási intézményrendszerek létrehozása..." ... "Elsősorban azok helyzetének követése fontos, akiket alulképzettségük miatt ... nő az esélyük arra, hogy végleg "lecsúsznak", leszakadnak ..., teljesen perspektívátlanná válnak még utódaik sorsát tekintve is." ... "Képezhetetlenségükkel erős indítékot adnak az Andorka Rudolf által kétharmad-egyharmad, esetleg az egyharmad-kétharmad típusúnak definiált társadalom kialakulásához, vagy (már) tartósításához." (Ezzel a kifejezéssel Andorka Rudolf azt a társadalmat írja le, amelyben az aktív korú népességnek csak a kétharmada végez munkát, s a népesség egyharmada teljesen leszakad, a kétharmad eltartottjaként él.)
A következő gondolattal fejezi be a szerző tanulmányát: "A képző intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak korszerűsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök, módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, működtetése feltétlenül állami feladat, amely akkor valósítható meg hatékonyan, ha az kormányprogram szintjére emelkedik. E programnak a feladata a veszélyeztetett rétegek leszakadásának megelőzése, megakadályozása. A program szerves része kell legyen a felnőttoktatást is magába foglaló átfogó oktatási program."
Azzal kezdtem ezen írásomat, hogy "Az anyanyelv az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában (elsőként) tanul meg, s amelyen rendszerint legjobban és legszívesebben beszél."
Befejezésül ehhez még hozzátenném, hogy minden nevelésben és oktatásban résztvevőnek (szülőnek, nagyszülőnek, óvodapedagógusnak, tanítónak, tanárnak, szak- és egyetemi oktatónak), valamint az anyanyelvi beszédet munkaeszközként használóknak (művészeknek) úgy kellene az anyanyelvünket "használni", azon megnyilatkozni, azt oktatni, hogy a felnövekvő nemzedékek olyan szintű anyanyelvi és apanyelvi műveltséggel rendelkezzenek, hogy e műveltség által képesek legyenek az élethosszig tartó, folyamatos tanulásra, megvalósítva ezzel a Makkai Sándor-i gondolatot a "nemzetnevelésünk" megszervezéséről:
"A köznevelés sikerének titka éppen abban van, hogy nem kívülről és felülről erőszakolunk népünkre egy idegen kultúrát, hanem alulról és belülről építjük meg a sajátos népi kultúrörökségnek az európai kultúrkinccsel való egészséges összeforrasztásával a magyar műveltséget." (Makkai Sándor: Szolgálatom c. önéletírása. Megjelent: Bp/1990)
Budapest, 2001. szeptember 8.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: kistelepüléseken, nemzetnevelésünk, visszatükröződik, beszolgáltatásba, munkásosztályhoz, megállapíthatjuk, szakmunkásvizsga, megszervezéséről, üzemcsarnokokban, visszakívánkozik, fiatalasszonnyal, alulképzettségük, továbbtanuláshoz, konfekcióiparnak, képzettársítások, kollektivizálási, követelményeknek, szakmunkástanuló, kultúrörökségnek, reprodukciójára, megakadályozása, proletarizálási, munkaeszközként, felnőttoktatási, szociográfiából, eltartottjaként, felnőttoktatást, szakmunkásairól, megnyilvánulási, munkásszállókon, analfabétizmust, veszélyeztetett, félelemérzettel, felnőttképzési, szükségességét, tiltakozásával, vágott-virág nemzedék, ember gyermekkorában, 1946-ban született, 50-es években, erőszakos kollektivizálási, túlélés reményével, élővilág közelségét, belső képek-, önállóság felelősségét, életre szólón, nyelvet veszélyeztető, megkezdett idézetet, egész tanyát, valami olyan, általános iskola, betűk különböző, Magyar Írószövetség, Bízó Katalin, Statisztikai Évkönyv, Például Lada László, Andorka Rudolf, Makkai Sándor-i, Makkai Sándor, Bóna Mária Ilona,
|
|
|
|
|
|
| vágott-virág nemzedék, ember gyermekkorában, 1946-ban született, 50-es években, erőszakos kollektivizálási, túlélés reményével, élővilág közelségét, belső képek-, önállóság felelősségét, életre szólón, nyelvet veszélyeztető, megkezdett idézetet, egész tanyát, valami olyan, általános iskola, betűk különböző, olvasni valókat, szemébe ötlött, keze ügyébe, gyári terjesztőtől, pályaválasztás ideje, lehető legrövidebb, célra létrehozott, tudás hatalom, napi nyolc, három évig, drákói kiképzésre, textilipari munkagépek, zajban lehetetlenség, anyanyelvi beszéd, újsütetű szakmunkás, legsürgősebben felkereste, lakóhelyi dolgozók, akkori rendeletek, lázadó rabszolga, történet főhőse, harminckét éves, előbb említett, fővárosban működő, fokozás szándéka, fővárosi munkásszállókon, három tanulóévük, világ egyik, tizennégy éves, fővárosba kerülve, növényt gyökér, idegen talajba, szakmunkásvizsga után, igazán elkeserítő, ifjúvá serdülés, túlélés jelentette, szellemi- testi-, saját jövőjükre, katona parancsosztó, választékos anyanyelvi, tömeges lepusztultság, történelmi váltás, vágott-virág nemzedéknek, 1995-ös felnőttoktatási, egyik előadó, kettészakadó magyar, kilencvenes évek, többség számára, korábbi értékrendek, társadalmi kommunikáció, reménytelenül leszakadókra, előbb idézett, 1990-ben elvégzett, felnőttképzési konferencia, helyzetben feltétlenül, esélyük arra, kifejezéssel Andorka, társadalmat írja, aktív korú, kétharmada végez, népesség egyharmada, kétharmad eltartottjaként, következő gondolattal, szerző tanulmányát, képző intézmények, képzési tartalmak, leszakadók helyzetének, folyamatos feltáró, kormányprogram szintjére, veszélyeztetett rétegek, program szerves, anyanyelvi beszédet, felnövekvő nemzedékek, élethosszig tartó, köznevelés sikerének, idegen kultúrát, sajátos népi, európai kultúrkinccsel, magyar műveltséget, kistelepüléseken, nemzetnevelésünk, visszatükröződik, beszolgáltatásba, munkásosztályhoz, megállapíthatjuk, szakmunkásvizsga, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5427
- e Hét: 6807
- e Hónap: 7754
- e Év: 43695
|
|
|
Offline
