|
|
|
2007-07-28 20:18:05, szombat
|
| |
| |
A. KIADÓ ÉS NYOMDA KFT.
A. S.-nak, a Kiadó vezetőjének
Tisztelt A. S. úr!
Örömmel tudatom Önnel, hogy ez év elején a Magyar Naplóban meghirdetett: "A magyar társadalom önképe az ezredfordulón" című pályázatán, "az önálló egzisztenciateremtés lehetőségei" témakörben beküldött pályamunkámmal sikerült az egyik "középdíj"-at elnyerni.
Pályamunkám mottója Mikes Kelemen, a törökországi fiktív leveleinek egyikében megfogalmazott gondolata volt:
"... jól oktatni a lányokat olyan szükséges, valamint a férfiakot, és az egyike olyan hasznos az országnak, valamint a másika. ...egy jól nevelt, jól oktatott eszes leány asszonnyá változván, a fiát mind jól tudja nevelni, oktatni, és tanítani, és aztot az ország szolgálatjára alkalmatossá tenni..."
Főhősöm: Bízó Katalin egész életét e gondolat jegyében tervezte meg eszerint próbált élni, miközben egészen más elvárásoknak, "követelményeknek" kellett megfelelni.
Hogyan, milyen áron lehetett ezeket összeegyeztetni és teljesíteni?
Ebből a szempontból fogalmaztam meg a magyar társadalom elmúlt ötven évében nővé serdült, családot alapító, otthont teremtő(?), majd gyermekeket nevelő ember küzdelmes életét.
Szeretettel küldök egy "karácsonyi történetet", mint részletet az írásbó
Üdvözlettel:
Bóna Mária Ilona
Részlet a Tudósítás Magyarországról című írásból, ezen belül:
A gyermeknevelés színterei az 1972-1989 közötti időszakban,
"Értelmiségi kényszerpályák Külkertesen" című fejezetből:
"...mint egy nagy család: anya- apa és fürtökben a gyerekek..."
"A következő tanév elején, ahogy délben a tanáriból ment a folyosón napközis csoportjához, nagy-nagy gyereksírásra lett figyelmes. Az alagsorba vezető lépcsőn lenézve látta, amint tíz- tizenöt kisgyerek kétségbe esve, sírva-visítva összekapaszkodik. (Azonnal az Érintés hatalma című film kísérleti alanyai jutottak eszébe.) Emlékképei alapján megindult benne a segítségnyújtás ösztöne és lement megnézni, hogy mi az oka a nagy sírás-rívásnak. Amint leért, vette csak észre a betegnek látszó tanítónőt, amint karbafont kézzel, eltökélt hallgatással nézte őket.
- Jaj, Katikám, de jó hogy jössz, mert én már nem tudok mit kezdeni velük! Hiába mondom nekik, hogy: "Nem kell az oltástól félni!" Minél jobban nyugtatom őket, annál jobban ordítanak! Már majd szétmegy a fejem ettől a szörnyű visítástól!
Katalin lehajolt a kicsi, éppenhogy az óvodából kikerült elsősökhöz és óvónénis-anyás stílusban elkezdett beszélni hozzájuk. Miközben bemutatkozott, elővett egy-két papírzsebkendőt, megtörölgette a könnytől maszatos kis arcokat és kérdezgetett, hogy: "Ki fél a legjobban és, hogy miért?" Gyanakvón néztek a saját tanító nénijükre, de azért jelezték egy páran, hogy ők bizony félnek. Míg hagyta őket beszélni, észre sem vették, hogy megfeledkeztek a sírásról...
Harmadik, egész további életét meghatározó élménye az egyik iskolai osztálykarácsonyhoz fűződik. Az előbbi tanítónő kórházba került és Katalin elvállalta a helyettesítését. Egyébként is már december elejétől egyfolytában helyettesített, mert a sok, családos tanár- és tanítónő csak úgy vehette ki az "anyanapjait" (kisgyerekes anyáknak járó nevelési szabadnapjait), ha "kerített" valakit aki vállalja a helyettesítést.
A képesítés nélküli főiskolásoknak ekkor már megkezdődött a vizsgaidőszak, mint Katalin napközisei osztályfőnökének is. Így nemcsak az általa tanított tantárgycsoportban helyettesített, hanem az osztályfőnöki teendőket is át kellett vállalnia.
Ráadásul a kis elsősöknél is fel kellett készülni az iskolai karácsonyra. Beteg kolléganője megírta és a kórházból elküldte Katalinnak a karácsonyi jelenetek szövegeit - megjelölve, hogy melyiket kivel kell bataníttatni. A fenyődíszeket technika órákon készítették el színes papírból, filcből, fenyőtobozokból és más, csonthéjas termésekből...
Az akkor negyedikes napköziseivel és az osztály nem napközis tagjaival már komolyabban készültek a karácsonyra. A tantermet kitakarították (ablakpucolás, padlemosás, stb) és feldíszítették a saját készítésű díszekkel. Összeállított a gyerekekkel közösen egy műsorprogramot, majd otthon előkészült hozzá. Jelmezeket varrt a jelenetekhez, szöveget másolt és sokszorosított... Behordta a magnóját; táncot, éneket, szöveget tanított...
Honnan volt minderre energiája? Talán onnan, hogy mióta megszületett első gyermeke, minden advent-kezdettel - egész lényében szétáradó, örömteli, igazi ünnepi várakozással készült a karácsonyrta otthon is. Ilyen ünneplőbe szerette volna minden környezetében élőnek öltöztetni a lelkét.
(Az ünnepi hangulatot megzavarta az a magánéleti problémája, hogy ezen a télen a penész ismét annyira "kivirágzott" lakásuk falán, hogy gyerekeinek kiújult asztmás rohamaitól mozgalmas éjszakai virrasztások után ment reggelente az iskolába dolgozni. Igyekezett leplezni hajszoltságát. A fizikai kimerültségtől azonban az árulkodó, kövér verejtékcseppeket nem tudta eltakarni, letagadni.)
Eljött a nagy nap: a téli szünet előtti utolsó tanítási nap. Úgy érezte: sikerült elérnie, hogy ünneplő lélekkel (nemcsak ünneplőbe öltözve) jöttek aznap iskolába kis tanítványai.
Az egyik gyerek anyukája már délelőtt behozta a fenyőfát, amiből igazi karácsonyfát varázsoltak. Délután, a műsorra megérkezett fiatal, csinos osztályfőnökük is, akinek nagyon örültek tanítványai.
Miután ellenőrizte, hogy rendben van-e minden, segített a műsor rendezésében. Átalakították a tantermet a nagy, polgári házak nappali szobáihoz hasonlatossá. Két padot szembefordítottak, majd letakarták terítővel. Az ilyen módon asztallá varázsolt padokat feldíszítették, mint ahogy otthon az ünnepi asztalt "szokás".
Eljött a várva-várt pillanat. Már csak a gyertyák lángja világított, mindenki köszöntötte azt akit megajándékozott, majd elénekelték az ismert karácsonyi dalokat, még a Mennyből az angyal kezdetűt is!
Amikor kezdett az ünnepi hangulat buli-szerűvé válni, a Zi-Zi Labor nyugati sláger-feldolgozását hallgatva, táncra bíztatták a fiúkat. Katalin megmutatta nekik, hogy hogyan illik fölkérni egy lányt. Bizony nem volt kedvük az ilyen "ódivatú" viselkedéshez. Gondolt egyet és felsorakoztatta maga mögé a gyerekeket és elindult a veresegyházi asszonykórustól látott népitánc-lépésben a zene ritmusára. Ez már tetszett nekik, mert közösen csináltak valamit. "Csak semmi egyénieskedés(!)" semmi olyan helyzet, ahol föl kell vállalnia önmagát szegény kis embergyereknek! Gondolta, amikor megérkezett köszönteni kolléganőjét az ismert kolléga.
Katalin örült is, meg nem is. Kicsit fájt neki, hogy őt mégcsak udvariasságból sem üdvözölte, mintha ott sem lett volna. Másfelöl örült annak, hogy - amúgy indirekt módon "demonstrálva lett" a gyerekek számára az a meghittség, ahogy a két ember átölelte egymást és táncoltak.
És akkor megtörtént a CSODA! A gyerekek átölelték őket és úgy táncoltak együtt, mint egy nagy család: anya-apa és fürtökben a gyerekek! Katalin pedig ott állt zavarával küszködve, elárvulva...
(Ugyanezt érezte otthon is, amikor a gyes alatt varrást vállalt - illegális bedolgozás formájában; vagy amikor gyerekei óvodások lettek ő pedig visszament dolgozni. Hiába látta el őket "munkája" mellett anyai gondossággal; hiába dolgozott férje is két (fő- és másod-) állásban egyszerre, ha a legfontosabbat, a meghitt együttlétet nem volt(voltak) képes(ek) nyújtani, mert minden energiáját (energiájukat) felemésztette
az otthonteremtés, a gyermeknevelés alapvető feltételeinek előteremtése!)
Katalin akkor megérezte, hogy ez az utolsó karácsonya, mint tanítónak, mert ő már valami nagyon fontosat soha nem lesz képes nyújtani tanítványainak! Mégpedig azt az egészséges derűt, nyugalmat, ami áradt a két fiatal tanárból! Mert ő hiába tesz úgy, mintha nem agyonhajszoltan, átizzadt ruhában (és "sminkkel" az arcán) rohanna közéjük minden nap! Úgyis megérzik a látható, nyílvánvaló valóságot; megérzik azt a negatív kisugárzást, amit az átvirrasztott éjszakák, az otthoni egészségtelen körülmények okoznak. Megérzik azt az iszonyatos kimerültséget, amit - mint a mellékelt példa mutatja - a szeretet sem képes elfedni! Megérzik és becsukódnak. Becsukódnak és az ismereteket is sokkal nehezebben fogadják be az ilyen közvetítőtől...
Ezt a karácsonyt úgy élte meg, mint az a játékos, aki mindent feltesz egy lapra és egyetlen pillanat alatt mindenét elveszíti."
-----------------------------------Vége a részletnek. ------------------------------------------
Bóna Mária Ilona
"történettulajdonos"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: követelményeknek, összekapaszkodik, osztályfőnökének, agyonhajszoltan, segítségnyújtás, magyarországról, asszonykórustól, helyettesítését, fenyőtobozokból, papírzsebkendőt, összeegyeztetni, megajándékozott, felsorakoztatta, helyettesítést, megfeledkeztek, osztályfőnökük, sokszorosított, helyettesített, feldíszítették, kényszerpályák, pályamunkámmal, tanítványainak, gyermeknevelés, kimerültségtől, udvariasságból, műsorprogramot, embergyereknek, kitakarították, megfogalmazott, főiskolásoknak, otthonteremtés, legfontosabbat, hajszoltságát, feltételeinek, felemésztette, viselkedéshez, magyar társadalom, törökországi fiktív, lányokat olyan, egyike olyan, fiát mind, ország szolgálatjára, szempontból fogalmaztam, gyermeknevelés színterei, 1972-1989 közötti, nagy család, következő tanév, tanáriból ment, folyosón napközis, alagsorba vezető, segítségnyújtás ösztöne, nagy sírás-rívásnak, KIADÓ ÉS NYOMDA KFT, Tisztelt, Magyar Naplóban, Mikes Kelemen, Bízó Katalin, Bóna Mária Ilona, Tudósítás Magyarországról, Zi-Zi Labor,
|
|
|
|
|
|
| magyar társadalom, törökországi fiktív, lányokat olyan, egyike olyan, fiát mind, ország szolgálatjára, szempontból fogalmaztam, gyermeknevelés színterei, 1972-1989 közötti, nagy család, következő tanév, tanáriból ment, folyosón napközis, alagsorba vezető, segítségnyújtás ösztöne, nagy sírás-rívásnak, betegnek látszó, oltástól félni, fejem ettől, szörnyű visítástól, óvodából kikerült, könnytől maszatos, saját tanító, egyik iskolai, előbbi tanítónő, képesítés nélküli, általa tanított, osztályfőnöki teendőket, iskolai karácsonyra, kórházból elküldte, karácsonyi jelenetek, fenyődíszeket technika, akkor negyedikes, tantermet kitakarították, saját készítésű, gyerekekkel közösen, karácsonyrta otthon, ünnepi hangulatot, penész ismét, iskolába dolgozni, fizikai kimerültségtől, téli szünet, egyik gyerek, műsorra megérkezett, műsor rendezésében, ilyen módon, ünnepi asztalt, várva-várt pillanat, gyertyák lángja, ismert karácsonyi, angyal kezdetűt, ünnepi hangulat, veresegyházi asszonykórustól, zene ritmusára, ismert kolléga, gyerekek számára, gyerekek átölelték, gyes alatt, meghitt együttlétet, gyermeknevelés alapvető, utolsó karácsonya, egészséges derűt, negatív kisugárzást, átvirrasztott éjszakák, otthoni egészségtelen, iszonyatos kimerültséget, mellékelt példa, ilyen közvetítőtől, követelményeknek, összekapaszkodik, osztályfőnökének, agyonhajszoltan, segítségnyújtás, magyarországról, asszonykórustól, helyettesítését, fenyőtobozokból, papírzsebkendőt, összeegyeztetni, megajándékozott, felsorakoztatta, helyettesítést, megfeledkeztek, osztályfőnökük, sokszorosított, helyettesített, feldíszítették, kényszerpályák, pályamunkámmal, tanítványainak, gyermeknevelés, kimerültségtől, udvariasságból, műsorprogramot, embergyereknek, kitakarították, megfogalmazott, főiskolásoknak, otthonteremtés, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5564
- e Hét: 6944
- e Hónap: 7891
- e Év: 43832
|
|
|
Offline
