Elfáradt agyammal a múltra gondolok,
Eszembe jutnak a régi szép napok.
A testem elfáradt, de még itt vagyok.
Azt még nem tudom, hogy meddig maradok?
Mit hozott össze számomra a sorsom?
Az idő csak pereg, erre nincs is gondom.
A napok múlnak, az évek meg csak telnek,
Január van, lassan vége már a télnek.
Mit hoz a tavasz? Előre nem tudom.
Bízom abban, nem lesz fájdalom.
Abból megéltem már éppen eleget,
Utamba tolhatna a sors már boldogabb éveket!
Gondolataim csak el-el kalandoznak,
Gördülő könnycseppet a szemembe tolnak.
Meg sem várom, hogy leérjen arcomon,
Két tenyerem közé a fejem lehajtom.
Hiába, amikor az élet java eljár már felettünk,
Kemény ifjú szívünkkel is lágyabbak lettünk.
Könnyebben ül meg bánat a szívünkben,
Egy boldog perc is könnyet csal szemünkbe!
xMagazin
Offline
