Az elején még minden nagyszerű volt, bizalmatok még a tetőfokán volt, nyíltan beszélgethettetek bármiről, és ezáltal kialakult köztetek az intimitás és a megértés. Mi történt mindezzel? Hová tűnt és hogyan tudnád visszakapni?
Egész éjjel ébren voltatok és beszélgetettek az álmaitokról és a vágyaitokról, illetve azokról a dolgokról, amik aggasztanak vagy félelemmel töltenek el titeket. Azóta eltelt néhány év, és már nem beszéltetek annyit. Minden nehézzé és jelentőségteljessé vált.
Nagyon sokan megpróbálják megkímélni partnerüket azoktól a rossz pillanatoktól, amiket nap mint nap átélnek. Ha rossz a kedvük, netán negatív gondolataik támadnak, inkább elrejtőznek a szobába (ha tehetik) és elidőznek, amíg kellőképp összeszedik magukat és újra képessé válnak a kommunikációra. Mert úgy vélik, hasznos dolog kontrollálni minden egyes szót, mielőtt az kimondásra kerülne. És gyakran kedvesnek gondolják magukat, hiszen nem mondják el negatív gondolataikat. Pedig...
Ezáltal csak ártanak a másiknak (és persze, maguknak), mert romokba dőlhet még a legerősebbnek tűnő kapcsolat is. Ha az egyik fél hallgat, elzárkózik és nem engedi, hogy megismerje a társa, megszűnik az igazi kapcsolat. Az az ember, aki elrejti, amit gondol vagy érez, vagy amire vágyik, előbb-utóbb egy magányos szigetté válik.
Ennek ellenére sokan azt hiszik, ha elmondják gondolataikat, véleményüket valakinek az illető nemcsak mérges lesz, hanem meg is tagadja majd őt, elárulja vagy rosszakat mond a háta mögött, így idővel igazi kirekesztetté válik. Ezért inkább úgy döntenek, hogy magukban tartják a mondandójukat, azaz hallgatásra ítélik magukat, vagy ha nem, hát nem árulják el az igazat.
Melyik ér többet?
Az eredmény? Választhatsz egy nemtörődöm kapcsolatot, amelyet nem kötnek össze az érzelmek, ahol félelemből el lehet rejteni az igazságot, vagy élhetsz egy igazi kapcsolatban, mely őszinteségen, intimitáson, együttérzésen és megértésen alapul.
Azok az emberek, akik nem ,,tudnak" kommunikálni a partnerükkel, inkább jelenetet rendeznek, hogy büntessék párjukat. Kimutatják fájdalmukat és rossz közérzetüket, de nem képesek, nem hajlandóak mindezt szavakba önteni.
Miért veszélyes ez?
Ha titkolózni kezdesz, és nem osztod meg mindennapi történéseidet a kedveseddel, már el is vágod a köztetek lévő intimitást. Miközben azt hiszed, hogy a fájdalmas vagy aggasztó gondolatok elhallgatásával megvéded a kedvesed, ettől még a párkapcsolatotok tönkre mehet.
Minden (komoly) kapcsolat alapja az őszinteség, hogy megosszátok egymással az álmaitokat, vágyaitokat, ugyanakkor kételyeiteket, félelmeiteket, és hibáitokat is.
Szomorú vagy, amikor az egész estét a barátaival tölti és nem veled foglalkozik? Elkeseríti, hogy nem értékeli a munkádat? Mit érzel és mit vársz el a másiktól? Teljesülnek az elvárásaid? Örülsz, hogy megosztjátok a házimunkát? Kiábrándultál, mert nem úgy kezelitek a pénzügyeket, mint ahogy azt elvártad volna?
Amikor elárulod érzéseidet partnerednek, legjobb, ha elmondod, miért teszed azt. Másképp nem fogja érteni ugyanis, miért tárulkoztál ki. Nem tudja, hogy hallgatótársra vágysz vagy tanácsot szeretnél. Ha nem árulod el mondandód célját, a párod azt fogja hinni, hogy hibáztatod. Tehát egy újabb probléma keletkezik, melyet meg kell oldani, ugyanakkor veszekedéshez vagy meneküléshez vezethet. Tehát, semmiképpen ne hagyd bizonytalanságban!
Offline
