Regisztráció  Belépés
horvathnemagdi.blog.xfree.hu
" Vannak dolgok, amelyek nélkül nem lehet élni, ez ma százmilliók problémája . És vannak, amelyek nélkül nem érdemes. " Karinthy Ferenc Horváthné Magdi Magdi néni
1945.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Szüljetek magyar gyermekeket!
  2017-05-13 22:56:41, szombat
 
   
 
Szüljetek magyar gyermekeket!
Írta: Sipos Betti

Megélte a világháborút, a menekülést, férje bebörtönzését. A legnehezebb időkben sem adta fel, öt gyermeket szült és nevelt fel. Erős asszony, egy élő történelemkönyv. Alapítványt működtet, és 49 dédunokának örül. Ugron Istvánné Bánffy Mária történelmi idők tanúja, az utolsó erdélyi nagyasszony.
Hirdetés

Fantasztikus a kisugárzása, élmény vele beszélgetni. Okos, humoros, eredeti, igazi egyéniség. Nyoma sincs az arisztokrata származás rátartiságának. 90 évesen olyan friss, hogy negyven évet nyugodtan letagadhatna, de tesz is érte. Olvas, híradót néz, keresztrejtvényt fejt, németül! Bár a háború után ő visszamehetett volna Erdélybe, katona férje viszont nem, így Magyarországon maradtak. Solymári otthonában beszélgettünk vele, hatalmas füsteregetés közepette.

- Nem szeretem az újságírókat!

- Mária néni, így hogy fogunk beszélgetni? Sok mindenről kellene meséljen.

- Én már annyit meséltem...

- De most a Nőilegnek. Annyi mindent meg tetszett élni, hadd olvassák Erdélyben. Kolozsváron tetszett születni...

- Igen, a Monostori úton, a volt balettintézet épületében. Ezt a házat a két világháború között eladták, a magyar állam vette meg, ebben létesült a konzulátus. Borzasztó büszke voltam rá, hogy az egyetlen épület, amin egész évben kint van a nemzeti színű zászló, az én szülőházam. Március 15-én kifejezetten egy óriási zászlót tettek ki, majdnem az ember fejét verte az alja, akkora volt, és azt minden évben az én kívánságomra el kellett mennünk megnézni.

- Mária néninek hol telt a gyerekkora?

- Engem a Bánffy nagyszüleim neveltek fel, mert anyám meghalt hároméves koromban Mezőzáhon, közönséges tífuszban, egy fertőzött kút vizétől, apám pedig idegileg összeroppant. Az volt az egyezség a családdal, hogy egy évben egy hónapot a Mikes nagyszülőknél is el kell tölteni, így a nyár Bodolán zajlott. Az iskolaév alatt Kolozsvárt laktunk, ha nem volt tanítás, akkor Szilágynagyfaluban vagy Marosgezsén tartózkodtunk.

- A szülei tragédiája után milyen volt ez a gyerekkor?

- Emlékszem, sokszor sírva fakadtam, hogy nekem nincs mamám. A gyerekek az iskolában mesélték a történeteket az anyukájukról, és akkor mindig belém nyilallt, hogy nekem nincsen. De tulajdonképpen jó gyerekkorunk volt az öcsémmel, nem panaszkodhatok. A nagyszülők mellett egyébként volt egy nevelőnőnk is, ő nagyon szeretett minket.

- Hogy került a családhoz?

- Anyám ismerte a Haller gyerekek schwesti-jét, vagyis nevelőnőjét, aki egy erdélyi szász lány volt, és éppen el akart menni egy továbbképző tanfolyamra Berlinbe. Anyám, érezvén a halálát, írt neki, hogy ne utazzon el, inkább álljon be hozzánk, vegye át a gyerekei nevelését, mert ő tudja, hogy meg fog halni, és az egyetlen ember, akiben megbízhat, úgy érzi, ő. Schwesti ezt egy életen át emlegette, és amíg férjhez nem mentem, nálunk volt. A rajongásig imádott bennünket.

- Bárókisasszonynak nevelték, szép ruhában ücsörgött a porcelánok mellett, vagy játszott az udvaron?

- Nem ültem én sehol, fára másztunk, kutyáztunk, lovagoltunk, fürödtünk a Marosban. Mint a többiek. Jó szabados gyerekkorunk volt. Még csak bárókisasszonynak sem neveztek 16 éves koromig, addig én Mária voltam szakácsnak, kocsisnak, a többi gyereknek, mindenkinek. Mikor 16 lettem, a nagyszüleim kiadták, hogy attól kezdve bárónőnek szólítsanak.

- Ez nem volt furcsa hirtelen?

- Nem, nekem ez nem volt fontos, egyszerűen nem érdekelt, nem is vettem komolyan.

- Hová járt iskolába?

- A katolikus Marianumban tanultam Kolozsváron, ma ez a Babes-Bolyai Tudományegyetem épülete. Nyolc gimnáziumot végeztem, de a nyolcadikat nem fejeztem be, mert férjhez mentem. Ez pont az 1944-45-ös tanév volt, január 5-én házasodtunk össze Istvánnal. Úgyhogy mikor az osztálytársaim az érettségi miatt izgultak, én már Bélát hordtam, három hónapos terhes voltam. De már nem is tartózkodtunk Erdélyben.

Fotó: Mihály László

- Hogyan ismerkedtek meg a férjével? Ha jól tudom, tizennégy éves tetszett lenni...

- Igen, annyi voltam. Ez úgy történt, hogy István katona volt, Ludovikát végzett, és Szegeden szolgált a híradósoknál, majd '40-ben Kolozsvárra került, és akkor levizitált a rokon családoknál, így nálunk is.

- Mária néni, ne ilyen röviden, a romantikus részeket is tessék elmesélni!

- Mikre vagy te kíváncsi ... Igazából a nagybátyám hozta el hozzánk ebédre, akkor találkoztunk először.

- Szép férfi volt?

- Az első pillanatban holthalálosan beleszerettem. Jaj, micsoda katona volt, délceg, magas ...

- Hogy lett ebből kapcsolat?

- Többször is jött attól kezdve, de mint katonát, áthelyezték Pápára. Ám egyszer csak írt egy levelet.

- Meg tetszett lepődni, hogy írt?

- Csöppet sem, mivel nem kaptam meg a levelet. A nagyszülők megtalálták, mielőtt hozzám jutott volna. Azt mondták Istvánnak, ,,semmi kifogásunk ellened, ne úgy vedd, de Mária kicsi leány még, le kell érettségiznie, addig ne kurizálj neki!".

- Tehát akkor így hívták az udvarlást: kurizálás. Mi történt utána?

- István eljött Kolozsvárra, tanítás után megvárt, de nem az iskola előtt, hanem kicsit odébb, hogy az apácák ne lássák. Akkor elmondta, írna, de hiába, nem adják nekem ide. Kitaláltuk, hogy megadom egy osztálytársam címét, akit Erikának hívtak. A katonatársai ezért mindig az Erika című dalt énekelték neki, mikor látták a borítékot, István meg csak kacagott magában, hogy ha ti tudnátok.... (mosolyog)

Fotó: Mihály László

- Miről leveleztek?

- Renkdívül fontos dolgokról, például hogy milyen tantárgyból kaptam szekundát (nevet), vagy hogy milyen dolgozatra készülök. De volt annyi eszem, hogy a leveleket nem vittem haza, elolvastam, és visszaadtam szépen Erikának. Mikor háború után visszament a családjuk a kolozsvári házukba, a lakásuk tele volt Ugron István Adorján Erikához írt leveleivel (nevet).

- Jó, hogy nem lett ebből pletyka Kolozsváron...

- Felőlem lehetett is volna, ekkor már a felesége voltam.

- Hogyan történt a lánykérés?

- 1944-ben elutaztunk Táplánszentkeresztre keresztanyámhoz, Janka nénihez, ez Magyarországon, Vas megyében van, Szombathelytől 8-km-re. István ezt megtudta, és eljött. De vissza kellett mennie a harctérre, amitől én végtelenül elkeseredtem. Erre azt mondta keresztanyám, ne búsuljak, majd kiimádkozunk neki egy jó kis sebesülést, és hazajön. Én azt mondtam, ilyenért nem lehet imádkozni, de Janka néni jól fohászkodott, mert december elején egy aknarobbanás következtében István megsérült, így került először Pápára, majd kérte, hogy vigyék át a szombathelyi kórházba, mert tudta, hogy én beálltam ott ápolónőnek. Karácsonyra már mankóval ugyan, de tudott járni, és szenteste a Mikes nagyapámtól megkérte a kezemet. Ő azt mondta, részéről rendben van, de nem ő a gyámom, legyen szíves a másik nagypapától, Bánffy Jánostól is megkérni a leányt.

- Ők is ott voltak Janka néniéknél?

- Nem, ők is elmenekültek Erdélyből, de Győr mellett tartózkodtak. István azt mondta, hogy mindenképpen házasodjunk össze, mert jönnek az oroszok, és biztos, ami biztos, legyünk házaspár. Így Bánffy nagyapától levélben kérte meg a kezem, de a posta nem működött akkoriban, így egy katona barátja ült motorbiciklire a decemberi mínuszban, és vitte el a levelet. Nagypapáék azt írták, minden rendben, vigye a lányt. Azt hiszem, megkönnyebültek, hogy nem ők kell vigyázzanak tovább rám (nevet).

Fotó: Mihály László

- De akkor még Mária néni nem volt 24, abban az időben ekkor lett nagykorú egy lány.

- Igen, rengeteg papír kellett az esküvő engedélyeztetéséhez nekem is, Istvánnak is. Végül január másodikán jött a telefon, hogy 3-án esküdhetünk. Janka néni, aki mellettem állt a telefon alatt, szó szerint rosszul lett, azt mondta, nem vagyok én Gundel, hogy egy nap alatt esküvőt tudjak csinálni, így István nagy kegyesen adott két nap haladékot, január 5-én házasodtunk össze.

- Volt fehér ruha?

- Először semmi sem volt, nemhogy menyasszonyi ruha, még élelmiszert se lehett abban az időben kapni! De Janka néni elkezdett futkosni, és beszerzett mindent, például az egyik rokontól kölcsönkérte a fehér díszmagyarját, így lett ruhám.

- Van-e esküvői fotója Mária néninek?

- Milyen sok kívánságod van... Egyébként van fotó. Látod, ciklámencsokrom volt, és étel is lett, valakitől tojást kaptunk ajándékba, más valaki húst küldött. Mikes János bácsit, a püspököt kértük meg, hogy eskessen meg, de beteg volt, rossz volt a szíve, azt mondta, jó lesz ide a plébános is, viszont küldött három üveg rajnai bort.

- Jó hangulatban telt a ceremónia?

- Az egyik generális felesége végigzokogta az esküvőt, úgy sírt, mintha az anyját temették volna. Janka néni megkérdezte, miért bőg ennyire, erre azt válaszolta: borzasztó, hogy ezek a fiatalok képesek nekimenni az életnek ebben az iszonyatos helyzetben! Szerintem egy savanyú nő lehetett, ahelyett, hogy örült volna, hogy boldogok vagyunk és összeházasodunk, jajveszékelt. De mi nagyon örültünk.

- Minden lány csodálatos esküvőről álmodik titokban. Nem fájlalta, hogy a háború végén, szegénységben, egy kis kápolnában mondta ki az igent, nem a kolozsvári, főtéri nagy- templomban?

- Nem foglalkoztam én ezzel akkor, fiatal voltam, szerelmes, férjhez akartam menni. Nekem így is szép volt.

- Arról még nem is beszéltünk, hogyan kerültek Erdélyből Magyarországra.

- Erdélyben akkor mindenki meg volt ijedve, mert féltek, hogy a románok meg az oroszok együtt... az biztos borzasztó lesz. Úgyhogy nagyon sokan jöttek el akkor, ha most körülnézek az anyaországban, rengetegen vannak, akik '44-'45-ben költöztek ide. Sokan visszamentek, de az is biztos, hogy nagyon sokan itt maradtak.

- Hogy képzeljük el? Egy nap nagypapa azt mondta, hogy Mária, csomagolj össze egy bőröndbe, mert elmegyünk?!

- Úgy történt, hogy épp Szilágynagyfaluban voltunk, és a család eldöntötte, menni kell. Akkor az apám bátyja az egyik vállalattól szerzett egy autóbuszt, s azzal jöttünk el.

Fotó: Mihály László

- Itt, a lakásban, ahol most beszélgetünk, van valami, ami a családjáé volt, ami a régi életéből megmaradt?

-(körülnéz) Nincsen...

- Semmi?

- Semmi.

- Otthagyták a fél életüket...

- Ezt hozta a történelem, ezt kellett csinálni. Nem volt ott akkor sírás-rívás, nem értünk rá arra. Bizonytalanságérzet, az volt, meg nagypapán láttam a keserűséget. Ők egy ponton vissza is mentek, mentették, ami menthető, de mindent elvettek tőlük. A Bánffy nagyszüleim Kolozsváron haltak meg, egy szeretetházban...

- Ezek olyan történelmi idők, amiket a mai fiatalok talán fel sem tudnak már fogni...

- Így van, nem is érthetitek, az unokáim is csak csodálkoznak, és hiszik is, meg nem is, amiket nagymama mesél, de hát így volt. Igen, én történelmi időket éltem meg...

- Mária néni, ott maradtunk el, hogy férjhez ment, és beköltöztek István legénylakásába, Pápára.

- Emlékszem, első nap Istvánnak reggel 6-ra be kellett mennie a laktanyába. Január volt, és én ott maradtam egy fűtetlen szobában egyedül, ahol borzasztó hideg volt. István, ami takaró volt, azt mind rám terítette, és azt mondta, ki ne szálljak alóluk, küldi a legényét, hogy fűtsön be. Egyszer csak megjött a legény, jó hangosan jó reggelt kívánt, én meg azon gondolkodtam a takaró alatt, neglizsében, hogy vajon ez tudja, hogy én már feleség vagyok, nem holmi nő? Meg is kérdeztem, és szerencsére tudta (nevet).

- Aztán megint változás következett...

- Bakonybél. Négy gyermekünk született az első házasságunkból, majd egy ötödik a másodikból.

- Mi történt?

- Viccesen így szoktam mondani, mert a 4. és 5. gyermek között a férjem 10 évig börtönben volt, hazaárulás, kémkedés és még egyéb koholt vádakkal. Abszolút koncepciós per volt, ahogy akkoriban csinálták, ha valaki útban volt. Én meg ott álltam négy gyerekkel.

- Miből élt, hogy nevelt egyedülálló asszonyként négy gyermeket?

- Közadakozásból. Kiváltottam ugyan a munkakönyvemet, de ott volt a négy gyerek, közben apósomat, anyósomat Budapestről kitelepítették Jászboldogházára, és amikor megszűnt a kitelepítés, az öregek is hozzám kerültek Bakonybélbe. Olyan volt, mintha hat gyerekem lett volna, de ebből négyet felpofozhattam, kettőt nem. Szegény apósomék világ életükben városiak voltak, amikor kitelepítették őket Jászboldogházára, egy tanyára, meg aztán átjöttek Bakonybélbe, nem voltak teljesen tisztában a falusi élettel. Nekik sem lehetett könnyű.

- A férjét látogathatta?

- Tizenhárom hónapig még csak nem is tudtunk róla semmit, azt sem, él-e, hal-e. Volt egy barátnőm, a férje Istvánnak volt a tiszttársa, az is százados volt, és ugyanezt csinálta végig, mint én, lecsukták a férjét, két évig csak várta, várta haza, majd egyszer csak megtudta, hogy az urát már egy éve kivégezték. És én ezt tudtam ... Borzasztó időszak volt ...

- Hogyan lehetett ezt ép elmével átvészelni?

- Nem volt könnyű, de megvoltunk. Én a Jóistentől nagyon jó természetet kaptam, alapjában derűs lélek vagyok, optimista alkat. Igyekeztem úgy intézni az életünket, hogy a gyerekek a nehézségekből ne nagyon észleljenek semmit.

- Bakonybélben tudták az emberek, hogy hívják Mária nénit?

- Tudták.

- Nem pusmogtak a háta mögött, hogy na, a bárónő falun...

- Nem, még a tanácselnök is rendes volt, pedig annak hivatalból utálnia kellett volna. Mikor leváltották, meg is kérdeztem, hogy mert ilyen rendes lenni velem. Erre azt válaszolta: egy négy- gyerekes családanyát csak nem verhetek agyon!

- Aztán már levelezhetett a férjével.

- Igen, többször kiengedték, bevitték, de ekkor már levelezhettünk. Mikor a harmadik gyerekünk, Prücsi született, fiút vártunk, de ugye akkor nem lehetett tudni előre a baba nemét. Akkor is épp börtönben volt, és azt írta onnan, ha mégis leány születik, akkor ne dobjam ki az ablakon! Még akkor is volt humorérzéke. Nem voltak könnyű idők, de átvészeltük.

- Mária néniék létrehoztak egy alapítványt Székelyudvarhelyen, az Ugron Alapítványt, mellyel az erdélyi fiatalokat támogatják. Hogyan jött az ötlet?

- István találta ki, hogy ha visszakapunk valamit Erdélyben, olyan sokan vagyunk rá, hogy nem érdemes szétaprózni, tegyük bele egy alapítványba. Én örültem ennek a gondolatnak, hiszen úgy nőttem fel, hogy normális volt például, hogy a családom eltartja a tanítót, hogy legyen a faluban, aki megtanítja a gyerekeket írni, olvasni. Most főleg Béla fiam intézi az ügyeket, de a családból többen besegítenek.

Fotó: Mihály László

- Mária néni, ha családi ünnep van, hányan jönnek össze?

- Kilencvenketten, ez az egész család. Negyvenkilenc dédunokám van. Kívülről nem tudom a nevüket, ezért listába szedtem.

- Nagy a zsizsgés, gondolom, ha összeülnek.

- Nagy, nagy, és most már egyikünk házában sem férünk el, a múltkori ünnepséget is egy kocsmában kellett megcsinálni. Júliusban lesz a 90. születésnapom, nagy cécóra készül a család, a legnagyobb probléma, hol szervezzük meg?

- Ha Mária néni azt hallja, Erdély, mit érez?

- Honvágyat. Több mint hetven esztendeje, hogy Magyarországon élek, de nem lettem magyarországi. Tulajdonképpen nevelem magamat, hogy annak a korszaknak vége, ez egy másik világ, az nem jön vissza soha többé.

- Mennyire tetszik követni az eseményeket Erdélyben?

- Igyekszem követni, híradót nézek, újságot olvasok, figyelek.Nagyon féltem az erdélyi magyarokat, úgy érzem, magukra hagyták őket. A román tudja, hogy be kell népesítenie Erdélyt, sokkal tudatosabbak, mint a magyarok. Vagy 30 éve volt egy osztálytalálkozóm, ott keseregtek a volt társaim, hogy fogy a magyar, fogy a magyar. Mondtam nekik, ti vagytok a hibásak, ha teleszültétek volna Erdélyt, akkor nem így állnánk, mindnek csak egy-két gyereke volt.

- Sokan nem mernek több gyereket szülni a mai világban.

- Nekem ezt ne mondjátok! Öt gyermeket szültem, a legnehezebb történelmi időkben! Mindet felneveltem becsülettel, iskoláztattam, egyetemre járattam. Nekem ne mondjátok... Szüljetek magyar gyermekeket! Ez az egyetlen kiút.

- Nagyon köszönöm az interjút, hatalmas élmény volt Mária nénivel beszélgetni. Isten éltesse még sokáig!

- Hát köszönöm, de most már el kéne patkoljak. Most, amíg rendben vagyok agyilag. Most azt mondanák, ez az Ugronné milyen jó állapotban volt... nem akarom megvárni, amíg elmegy az eszem. De egy cserép a fejemre kell essen, mert sajnos semmi bajom (nevet).
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Címkék: jászboldogházára, keresztrejtvényt, kilencvenketten, megkönnyebültek, ciklámencsokrom, összeházasodunk, tudományegyetem, történelemkönyv, keresztanyámhoz, visszamehetett, magyarországon, kitelepítették, rátartiságának, felpofozhattam, motorbiciklire, szombathelytől, levelezhettünk, tulajdonképpen, osztálytársaim, magyarországra, közadakozásból, szeretetházban, legénylakásába, házasságunkból, munkakönyvemet, panaszkodhatok, negyvenkilenc, balettintézet, iskoláztattam, teleszültétek, osztálytársam, szegénységben, levelezhetett, tartózkodtunk, születésnapom, díszmagyarját, legnehezebb időkben, utolsó erdélyi, arisztokrata származás, háború után, volt balettintézet, magyar állam, egyetlen épület, nemzeti színű, óriási zászlót, ember fejét, nyár Bodolán, iskolaév alatt, szülei tragédiája, iskolában mesélték, nagyszülők mellett, erdélyi szász, Sipos Betti, Ugron Istvánné Bánffy Mária, Babes-Bolyai Tudományegyetem, Mihály László, Ugron István Adorján Erikához, Bánffy Jánostól, Mikes János, Erdélyből Magyarországra, Ugron Alapítványt,
Új komment
Név:
E-mail cím: ( csak a blog tulajdonosa látja )
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
05.21. 21:43 Férfi kosárlabda NB I - A Szolnok is elődöntőbe jutott
05.21. 21:23 Megszűnt a torlódás az autópályákon
05.21. 21:23 Az amerikai elnök újabb szankciókról döntött Venezuela ellen
05.21. 21:13 Putyin az orosz-indiai katonai együttműködést méltatta Modinak
05.21. 20:22 Jeruzsálem státusza - Berendelték az izraeli külügyminisztériumba Szlovénia...
05.21. 20:06 Puskás Suzuki Kupa - Ezüstérmes a házigazda Puskás Akadémia
05.21. 19:56 Férfi kosárlabda NB I - A címvédő Alba az első elődöntős
05.21. 19:55 Hercegi esküvő - Nyilvánosságra hozták a hivatalos esküvői fotókat
05.21. 19:55 Hat év szabadságvesztésre ítélték Ukrajnában a 2016-os futball Eb-re tervez...
05.21. 19:55 Kigyulladt egy autóbusz az M0-son, teljes lezárás
Tudjátok ?
Hamarosan vége lesz a videómegosztóknak fájlmegosztóknak torrentoldalaknak?
Hifi tévé telefon fejhallgató kimenetre kötöm rá a házimozit nem baj?
Hová lettek a korábban feltett képeim?
Szerintetek igaz a hír?
Miért van az, hogy ahogy öregszik az ember egyre gyorsabban múlnak a napok?
még több kérdés
Blog Címkék
Elhagyott szobában ...  Szűz Mária, az Egyház Anyja kö...  Kormos Attila  Behúnyt suemekkel  Minden lehetséges annak, aki h...  Kelvin Kiss: Pünkösdi rózsa  Gősi Vali: Menekülő szavak  Szűz Mária, az Egyház Anyja kö...  Náha túl sok az élet  Pünkösd  Béke  Egy trombitás - nő  Ne csüggedj  Bartalis János: Mondd el...  Pünkösdi könyörgés  Minden lehetséges annak, aki h...  Simi simi  A gyöngyvirágról  Viszlát kedves  Májusi kert  Jézusom, kit szívemből szerete...  Szép napot kívánok!  Jöjj Szentlélek Istenünk!  David Icke – Testünk és ...  Minden lehetséges annak, aki h...  Pünkösdi vers- Pünkösdi éltető...  Reggeli séta  Pünkösdi vers-KÖNYÖRGÉS A SZE...  Somogyi Imre: Jöjj Szentlélek  Png virág  ***Csodálatos Pünkösdi Rózsás ...  Ma teljessé lett Pünkösd ünnep...  Ezt mondja az írás...  Krisztus és a jungista aranysa...  Simi simi  török háromszögű zebra keksz !  Pityuka  Kellemes napot kívànok!  Isteni áldás kísérjen utadon k...  Aranyosi Ervin: Pünkösdi gondo...  Szép napot kívánok!  Kellemes következő hetet  Váci Mihály: Ha érdemes, ha ne...  ***Csodálatos Pünkösdi Rózsás ...  Kormos Attila  Pünkösdi rózsás csendélet  Reggeli séta  Árvai Attila  Nosztalgia disco  Kellemes kikapcsolódást  Hazaértünk  Queen  Bizony te vagy Uram, az én szö...  Novák László - ISTEN LELKE  Szép napot kívánok!  David Icke – Testünk és ...  Viszlát kedves  Dsida Jenő: A zárda udvarán  ti Sion hegyéhez járultatok...  Dsida Jenő: A zárda udvarán  Kellemes következő hetet  Kelvin Kiss: Pünkösdi rózsa  Az Istennő üzenete: kapcsolat ...  Áldott Pünkösdi Ünnepeket kívá...  Krisztus és a jungista aranysa...  Áldott legyen az Úr neve...  Pünkösd  Pünkösd  Áldott ünnepet kívánok!  2018.05.20. Pünkösd Az egyház ...  Levél 5.21  Kormos Attila  Ölbey Irén: Pünkösdi lélek  Gerencsér Anna: Álmok.  szabajzat  Dorkó László  Szűz Mária, az Egyház Anyja kö...  Szűz Mária, az Egyház Anyja 05...  Szemed tükrében  Áldott Pünkösdi Ünnepet !  Halottak napja  Soha ne próbálj beavatkozni se...  Nehéz ez elmével érteni a léle...  Ma teljessé lett Pünkösd ünnep...  Akkor vagy igazán szabad...  Jézusom, kit szívemből szerete...  Szent ígéret  Simi simi  Az Istennő üzenete: transzform...  David Icke – Testünk és ...  Áldott Pünkösd második napját ...  Áldott Pünkösd második napját ...  Jézusom, kit szívemből szerete...  Somogyi Imre: Jöjj Szentlélek  Áldott Pünkösdi Ünnepet !  Ani baràtnőmtől kaptam  Pityuka  Búcsúbeszédében Jézus így szól...  Pünkösdi csendélet!!!  Sunbird1 
Bejegyzés Címkék
legnehezebb időkben, utolsó erdélyi, arisztokrata származás, háború után, volt balettintézet, magyar állam, egyetlen épület, nemzeti színű, óriási zászlót, ember fejét, nyár Bodolán, iskolaév alatt, szülei tragédiája, iskolában mesélték, nagyszülők mellett, erdélyi szász, továbbképző tanfolyamra, gyerekei nevelését, egyetlen ember, rajongásig imádott, porcelánok mellett, többi gyereknek, nagyszüleim kiadták, katolikus Marianumban, 1944-45-ös tanév, érettségi miatt, rokon családoknál, romantikus részeket, nagybátyám hozta, első pillanatban, nagyszülők megtalálták, iskola előtt, osztálytársam címét, katonatársai ezért, kolozsvári házukba, lakásuk tele, felesége voltam, aknarobbanás következtében, szombathelyi kórházba, másik nagypapától, katona barátja, decemberi mínuszban, időben ekkor, telefon alatt, időben kapni, egyik rokontól, fehér díszmagyarját, püspököt kértük, egyik generális, anyját temették, fiatalok képesek, életnek ebben, iszonyatos helyzetben, háború végén, oroszok együtt, biztos borzasztó, család eldöntötte, apám bátyja, egyik vállalattól, családjáé volt, régi életéből, ponton vissza, fűtetlen szobában, takaró alatt, első házasságunkból, négy gyerek, falusi élettel, férjét látogathatta, férje Istvánnak, háta mögött, bárónő falun&#8230, négy- gyerekes, harmadik gyerekünk, baba nemét, erdélyi fiatalokat, családom eltartja, gyerekeket írni, családból többen, egész család, múltkori ünnepséget, kocsmában kellett, legnagyobb probléma, korszaknak vége, másik világ, eseményeket Erdélyben, erdélyi magyarokat, román tudja, volt társaim, legnehezebb történelmi, egyetlen kiút, fejemre kell, jászboldogházára, keresztrejtvényt, kilencvenketten, megkönnyebültek, ciklámencsokrom, összeházasodunk, tudományegyetem, történelemkönyv, keresztanyámhoz, , ,
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 99 db bejegyzés
e év: 937 db bejegyzés
Összes: 40378 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 403
  • e Hét: 18758
  • e Hónap: 147771
  • e Év: 943042
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.