Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 244 
Sillingi Julianna
  2017-04-27 07:59:28, csütörtök
 
 
Sillingi Julianna

Oly közel

Hiányolsz?
Érezhetsz, hisz hozzád
oly közel vagyok...

Szólnál?
Szól helyetted a csend,
hallgatsz és meghallgatok...

Hívnál? Hisz benne vagyok
az álmaidban, álmomban is
veled vagyok...

Néznél? Hiszen látsz...
Hunyt pilláid mögött ott
vagyok...

Keresnél? Ne keress,
már megtaláltál, hiszen
melletted vagyok...
 
 
0 komment , kategória:  Sillingi Julianna  
Garai Gábor
  2017-04-27 07:57:51, csütörtök
 
 
Garai Gábor

Valami elveszett
/részlet/

"...Valami elveszett!
Valami, valami szép
örökre elszállt, elenyész...
Valami pótolhatatlan,
valami egyetlenegy,
barátság, szerelem,
egy pálma-zöld sziget,
mely átdereng a párás tengeren;
vagy csak egy távoli nyár,
valami szép,
valami szép,
talán a legszebb
odaveszett
örökre már.
És nincs segítség.
S nincs rá magyarázat.
Csak belesimul szelíden a bánat
sikolya a diadal dallamába..."
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Vészi Endre
  2017-04-27 07:54:58, csütörtök
 
  Vészi Endre

Elveszett évek erdejében

Valami még elintézetlen,
perben vagyok még önmagammal,
fogalmazom a vádbeszédet
szorult torokkal, zúgó aggyal,
fogalmazom a vádbeszédet
magam-emésztő fényes hőben,
én tudom, mennyit mulasztottam,
mennyivel több telt volna tőlem.

Az emberség volt utam célja,
ez volt a fényes, tiszta reggel,
igazság, szépség, jog, szabadság,
kimondom tömör közhelyekkel.
Háború, éhség kerítésén
átvonszolódva, agyonverve,
üveges-szemű holtak arcát
cipelve támadt jövőm terve -

és ezért tudtam élni újra,
kezdeni újra az egészet,
hinni a munkát biztonságnak,
az emberséget osztályrésznek,
s bár tántorogtam még a létben,
csak bízni tudtam, s alig járni;
azt mondtam, érdemes volt hinni,
szegényen, űzve erre várni.

S most szembenállok önmagammal!
zajló és elfecsérelt évek!
idegrendszerem erdejében
hallgatom ezt a vádbeszédet.
Tanúja voltam annyi bűnnek,
hivője annyi hazug szónak,
köszöntem annyi bűnözőnek,
szadistának, hamisítónak.

Fölment a nemtudás meg az hogy
félelem űzött s meghajoltam?
Semmi se ment föl! Kétely tépett?
magam is csupán árnyék voltam?
Hiszen az én sírom is ásták,
hurkot nekem is készítettek,
megbízhatatlan voltam én is,
megjelöltek, indexre tettek -

áradt folyó a hordalékot,
sodorja mindezt áradt vérem,
szorong a szív, kiált a lélek
elvesztett évek erdejében,
elvesztett évek sűrűjében
vállaimon a púpos kínnal,
szembesítve az ifjúsággal,
szembesítve az álmaimmal!
 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre  
Henrich Heine
  2017-04-27 07:53:03, csütörtök
 
  Heinrich Heine

Énekek éneke

Az asszony teste költemény,
mit különös ihletésben
írt be a természet csodás
emlékkönyvébe az Isten.

Igen! az ihlet szállta meg
s ringatta teremtő lázba
s a merev, lázadó anyagot
művészileg leigázta.

Valóban énekek-éneke
az édes asszonyi forma,
és mintha minden karcsu tag új
csodás-szavu versszaka volna.

Óh millyen isteni eszme ez,
a fehér nyak - hattyu-ringás!
hol a fürtös főgondolat,
a büszke fejecske, hintáz.

Két bimbó epigrammai élt
varázsol a mell csúcsára
s mily édes köztük a szigorú
sormetszet harmóniája!

De leginkább plasztikus hatást
a csípők stílusa ér el,
s a közbevetett helyecske se rossz
a fügefalevéllel.

S nemcsak elvont poéma ez:
husa-vére van a dalnak,
keze-lába van; csókol, nevet
s csengőn rimelnek az ajkak.

Valódi költészet lehel itt!
Báj minden fordulatban!
S a dalnak s nőnek homlokán
a tökélynek bélyege rajt van.

Dicsérlek téged, ó uram,
s előtted a porba hajlok:
mi mind csak kontárok vagyunk
melletted, mennyei dalnok!

Dalodnak szépségeibe
hadd merülök áhitattal:
tanulmányozni nem szünök azt
sem éjszaka, se nappal.

Igen! éjjel-nappal azt tanulom,
az időt is szánva mástól,
s lábszáram egyre vékonyodik
a sok-sok tanulástól.

Ford:Babits Mihály
 
 
0 komment , kategória:  Henrich Heine  
Szilas Ildikó
  2017-04-27 07:41:14, csütörtök
 
  Szilas Ildikó

A Jel...

Nyomot hagyunk: egymás
lelkébe kódolt Jel vagyunk...
sem tüzes parázs, sem más
nem égeti ki a Jelet, akár falevélen
az erezet - állandó és örök -
titokzatos, mint a gabona-körök...
Ki adta? Hogyan? Kinek?
a jel már örökre tied -
nem látszik, s hordod egész
életedben - nem gondolsz rá, de
ott lüktet szívedben...
 
 
0 komment , kategória:  Szilas Ildikó  
Geisz László
  2017-04-27 07:39:04, csütörtök
 
  Geisz László

Fényedtől élek

Éji magányból éretted eljöttem,
halálnak ködét oszlattad köröttem.
Fények ösvénye vagy, sötét éjeken,
jogtalant adod hazárdul énnekem.
Temetők kapuik szélesre tárják,
éhező rovarok jussukat várják.
Dicsőség felettem semmi sem ragyog,
nélküled én ma már senki sem vagyok.
Termékeny testednek tündöklő terhét
sóváran lesik didergő napkelték.
Arcod szemfedőként lebeg felettem,
és én csodálom léted önfeledten.
Veríték, patakként csorog hátamon,
boldogság kínoz, de ezt elvállalom.
 
 
0 komment , kategória:  Geisz László  
Lithvay Viktória
  2017-04-27 07:37:42, csütörtök
 
  Lithvay Viktória

Rónaságon

Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő, ágait
Mind messzebbre nyújtja.

S minél magasbra nő,
Annál nagyobb árnya,
Annál több madár száll
Dalolni reája.

Forró szerelmem is
Minél nagyobbra nő,
Annál több búja van,
S ajkimra több dal jő.
 
 
0 komment , kategória:  Lithvay Viktória  
J.J.Kovács László
  2017-04-27 07:32:50, csütörtök
 
  J.J.Kovács László

Mindig arra jártam

Mindig arra jártam, hol nem volt nyomod, szavad.
Hol nem ért utol hangom,
hiába hívtalak.
Kerestelek léhán,
forró járdán lépve.
Nevedet kiáltva
fagyos mindenségbe.
Leírtam sorsodat szépséges imámba.
Súgtam a semmibe,
szélfútta homályba!
Nem voltál itt eddig.
Nem is öleltél át.
Nem cseréltél fejem alatt izzadt párnát.
Nem voltál, és így én
meg sem érthettelek.
Nem csúszott a forró homlokomra kezed.
Nem imádtam hangod,
kedved, színed,
eszed.
Hiába nyúlt kezem,
soha nem értelek...
Mennyi év is telt el?
Harminc?
Vagy háromszáz?
Régen nem hittem már, hogy még utamba állsz.
De jöttél hívatlanul,
megmentetted lelkem.
Őszülő hajammal ölelsz, csókolsz engem!
Súgod,
hogy ne fájjon a nélkülünk-évezred.
Ne fájjon!
Így volt jó.
Így lehetett veled...
Kellett a hiányod!
Kellett a képzelet!
Kellett a sok eső,
hogy nekem ázzon lelked!
Kellett a dér, a hó!
Kellett igyekezet.
Kellett a méltóság.
Simogató kezed...
Kellett, hisz ott jártam,
hol nem volt nyomod, szavad.
Ott, ahol kerestem, ki vagyok,
és ki vagy.
Lám,
most csend van.
Zene.
Most minden oly jó veled!
Megérkeztél végre,
és én jöttem neked...
...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Fodor Ákos
  2017-04-27 07:29:12, csütörtök
 
  Fodor Ákos

Sose bánd

a hang... a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng
szíved...
a fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés, amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész...
a csend... a csendet a hang szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha hozzá simulsz,
s vele tart szíved
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész.
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,
amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
 
 
0 komment , kategória:  Fodor Ákos  
Gyurkovics Tibor
  2017-04-26 11:41:56, szerda
 
  Gyurkovics Tibor

Világ csudája

Azt hittem, hogy világ csudája vagy
őrjöngés, álom, nyíló végtelen
ma azt tudom, hogyha nem vagy velem
nem vagyok, nem játszom, nem létezem
felhők fehérje a szemembe fagy...
Azt hittem, hogy a világ csudája vagy
de annál sokkal fontosabb
 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 244 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 244 db bejegyzés
e év: 1125 db bejegyzés
Összes: 4260 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1121
  • e Hét: 6964
  • e Hónap: 45366
  • e Év: 166102
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.