|
2018-04-14 14:53:29, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Ágoston Julián
Előre tavaszlángban
Én nem tudom, hogy, de bolonddá babonázott a Tavasz:
virágos rügyszájjal végigcsókdosta szívem-vérem,
s most labdáznék a nappal, csillagokkal - óriás kamasz!
Lombsusogtató fává nőve az eget elérem...
Pólusomon harsogva törnek ki a bimbók, virágok;
a holt falak mesétől duzzadoznak s kivirítnak...
Csicsergő tavaszviharban ittasan, remegve állok
s csókokat dobálok az ibolyáknak, kankalinnak.
Érintésemre kihajtanak télben fagyott tar-ágak.
Csiklandós kacagás hullámzik, robog fától-fáig.
Az illatvemhes levegőben bódult pillangók szállnak.
Minden feszül, élettől duzzad... Nem bírom sokáig!
Neki a szélnek, mámorosan neki a mélykék égnek;
szőrén vágtatok víg kedvemen... Köröttem a vetés
kalászba szökken; a koppasztott fák viráglángban égnek
s eszeveszetten száguld közöttük szirmos nevetés...
Huj huj, előre tavaszlángban, részegen, babonásan!
Rózsás felhőkön lovagolni s nagyokat köszönni
virágos kalappal, lombos szívvel integetni bátran;
komor kedveket, konok éjszakákat összetörni;
Huj huj, bomolni veszettül, s rikkantani a pirkadást!!...
Megyek, megyek már: lábam alatt virágos a haraszt;
virágok alattam, fölöttem s mint valami szent palást,
bíborkacajjal borítja vállam a - Tavasz!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston Julian |
|
|
|
Címkék: tavaszviharban, végigcsókdosta, bíborkacajjal, tavaszlángban, eszeveszetten, lombsusogtató, csillagokkal, viráglángban, koppasztott, érintésemre, kankalinnak, duzzadoznak, rügyszájjal, illatvemhes, babonázott, rikkantani, ibolyáknak, összetörni, kivirítnak, éjszakákat, kihajtanak, csiklandós, pólusomon, integetni, labdáznék, babonásan, pirkadást, veszettül, hullámzik, levegőben, csicsergő, lovagolni, mámorosan, pillangók, közöttük, kedvemen, eget elérem…, holt falak, illatvemhes levegőben, mélykék égnek, Ágoston Julian, Ágoston Julián,
|
|
xMagazin
Offline
