|
 1/10 oldal 
|
Bejegyzések száma: 90
|
|
|
|
|
|
2024-04-19 14:46:29, péntek
|
| |
| |
Április 20
A kegyelem nem teszi lehetővé, hogy magadért élj. Nem, a kegyelem felszabadít arra, hogy megtapasztald az örömét annak, hogy Valakiért élj, aki nagyobb nálad.
Egyetemesen igaz, hogy ami számunkra szabadságnak tűnik, az valójában mégsem szabadság. Amikor Ádám és Éva kilépett Isten határain kívülre, akkor nem a szabadságba léptek. Ők a fáradságba, a kísértésbe, a szenvedésbe, a bűnbe és a rabságba léptek. Isten létezésének tagadása, az ő helyére való vágyakozás, az ő szabályainak figyelmen kívül hagyása és az elhatározás, hogy egyedül boldogulsz, a szabadsághoz vezető útnak tűnhet, de soha, de soha nem az.
Te és én nem arra lettünk tervezve, hogy önállóan éljünk. Nem arra lettünk teremtve, hogy a saját erőnkből éljünk. Nem arra lettünk teremtve, hogy a saját bölcsességünkre hagyatkozzunk. Nem adatott meg nekünk az a képesség, hogy saját erkölcsi kódexet írjunk. Nem azzal a független tudással lettünk összerakva, hogy hogyan éljünk, hogyan kezeljük a fizikai világot, vagy hogyan viszonyuljunk megfelelően egymáshoz. Nem arra lettünk teremtve, hogy önmagunknak vagy önmagunkért éljünk, és az erre tett kísérlet soha nem vezet jóra.
Ahogy tehát Isten megáld minket és megváltoztat minket kegyelmével, az eredmény nem az, hogy nagyobb képességünk lesz önálló életet élni, hanem éppen az ellenkezője. A kegyelem nem szabadít fel minket arra, hogy önmagunkért éljünk. Isten kegyelmének nem az a célja, hogy a te kis egyszemélyes királyságod jobban működjön. Isten kegyelmének az a célja, hogy megszabadítson téged önmagad rabszolgaságából, hogy egy sokkal, de sokkal jobb királyságért élhess: ,,És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt" (2Kor 5:15). Az igazi szabadságot sosem úgy találod meg, hogy önmagadat helyezed a középpontba, és a döntéseidet és viselkedésedet az önmagadhoz való hűséged alakítja. Az igazi szabadságot mindig csak akkor találod meg, amikor Isten kegyelme felszabadít arra, hogy egy nálad végtelenül nagyobb Valakiért élj.
Ez ellentmond a szokásos gondolkodásunknak, de a szabadsághoz vezető út a behódolás, az alávetettség. Amikor elismerem, hogy veszélyt jelentek önmagamra, és alávetem magam Isten tekintélyének, bölcsességének és kegyelmének, akkor nem ölöm meg a szabadság reményét. Éppen az ellenkezője igaz. A szükség alázatos beismerése és az Istennek való alázatos alávetettség megnyitja számomra a legszabadabb életet. Arra lettem teremtve, hogy Istentől való imádó és engedelmes függőségben éljek, és amikor a kegyelem visszahelyez erre a helyre, akkor a szabadságomat is visszaadja. Korlátozónak tűnhet, hogy a vonatnak mindig azokon a síneken kell haladnia, de próbáld meg egy réten vezetni, és minden mozgás megáll. A kegyelem tehát visszahelyez a sínekre, és visszaadja az előrehaladás szabadságát, amit másképp nem kaphatsz meg.
További tanulmányozásra és bátorításra: Róma 6:1-14
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-19 06:55:22, péntek
|
| |
| |
A hívő szívben úgy hangzik vissza Isten akarata, mint az alpesi sziklákon a pásztor kürtjének andalító hangja.
Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-19 06:53:44, péntek
|
| |
| |
Amikor Isten akarata szerint járunk, összhangban érezzük magunkat a világmindenséggel, mint akik a valóságos lét főútján járnak.
Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-19 06:52:34, péntek
|
| |
| |
A gátlás nélküli akarat olyan, mint az őrült keze, mellyel önmagát marcangolja. - Ha Isten akarata a mi akaratunk, Isten meghagyja akaratunkat. - Az akarat hiánya megbénít minden lehetőséget.
Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-19 06:51:03, péntek
|
| |
| |
Az ember akarata többnyire olyan, mint egy kamra, melynek ajtaját fel kell törni. Krisztusnak azonban kulcsa van hozzá, ezért ki tudja nyitni feszítőrúd nélkül is.
Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-19 06:49:38, péntek
|
| |
| |
A szabadjára engedett akarat romlása dönti az embert. A kegyelem által irányított szabad akarat más. Legyen a szabad akarat a megszabadító kegyelem foglya, és szabadabb lesz, mint valaha, jóllehet az Úr akaratának veti magát alá.
Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-19 06:47:36, péntek
|
| |
| |
A természetes akarat olyan mint a hideg, merev érc, mely nem enged a kalapács ütésének. A kegyelem által megújhodott akarat ezzel szemben olyan, mint a lágyra hevített fém, melyből könnyűszerrel hasznos eszközt lehet formálni.
Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-18 22:43:31, csütörtök
|
| |
| |
"És monda: Ami embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges" (Lukács 18:27).
Krisztus azt mondta a gazdag ifjúnak: "Add el mindenedet, amid van ... és gyere, kövess engem". Az ifjú szomorúan ment el. Krisztus ekkor a tanítványokhoz fordult: és így szólt: "Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek gazdagságuk van!" A tanítványok, olvassuk, nagyon megdöbbentek, és így válaszoltak: "Ki üdvözülhet tehát?" Krisztus pedig ezt az áldott választ adta: (Lukács 18:27): "Ami embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges" (Lukács 18:27).
A textus két gondolatot tartalmaz - hogy az üdvösség és a Krisztus szent élet általi követése az ember számára lehetetlen. És mellette ott van az a gondolat is - Ami embernél lehetetlen, az Istennél lehetséges.
Ez a két gondolat jelzi azt a két nagy tanulságot, amelyet az embernek meg kell tanulnia a keresztény életben. Az első lecke megtanulása gyakran hosszú időbe telik - hogy a keresztény életben az ember nem tehet semmit, hogy az üdvösség lehetetlen az ember számára. És gyakran az ember ezt megtanulja, de a második leckét mégsem tanulja meg - ami lehetetlen volt számára, az lehetséges Istennél. Áldott az az ember, aki mindkét leckét megtanulja! Ezek megtanulása állomásokat, szakaszokat jelöl ki a keresztény életében.
Az ember nem képes, az ember számára lehetetlen
Az egyik szakasz az, amikor az ember megpróbál mindent megtenni, és elbukik, amikor az ember megpróbál jobban teljesíteni, és ismét elbukik, amikor az ember sokkal többet próbálkozik, és mindig elbukik. És mégis, nagyon gyakran még ekkor sem tanulja meg a leckét: az ember számára lehetetlen Istennek és Krisztusnak szolgálni. Péter három évet töltött Krisztus iskolájában, és addig nem tanulta meg: lehetetlen, amíg meg nem tagadta Urát, ki nem ment, és keservesen nem sírt. Akkor tanulta meg.
Nézzünk csak egy pillanatra egy olyan embert, aki tanulja ezt a leckét. Először harcol ellene. Aztán aláveti magát neki, de vonakodva és kétségbeesetten. Végül pedig elfogadja, és örül neki. A keresztény élet kezdetén a fiatal megtérőnek fogalma sincs erről az igazságról. Megtért; az Úr öröme van a szívében; elkezdi futni a versenyt és megvívni a harcot. Biztos benne, hogy győzni tud, mert őszinte és becsületes, és Isten segíteni fog neki. Mégis, valahogy nagyon hamar kudarcot vall ott, ahol nem számított rá, és a bűn felülkerekedik rajta. Csalódott, de azt gondolja: "Nem voltam elég óvatos. Nem voltam elég erős az elhatározásomban". És újra megfogadja, és újra imádkozik, és mégis elbukik. Azt gondolja: "Nem vagyok én megváltott ember? Nincs bennem Isten élete?" És újra elgondolkodik: "De igen, az vagyok, és Krisztus segít rajtam. Tudok szent életet élni".
Egy későbbi időszakban egy másik lelkiállapotba kerül. Kezdi látni, hogy egy ilyen élet lehetetlen számára, de nem fogadja el. Keresztények sokasága jut el erre a pontra: "Nem tudok, nem vagyok képes". Ekkor azt gondolják, hogy Isten soha nem várta el tőlük azt, amit nem tudnak megtenni. Ha azt mondod nekik, hogy Isten mégis elvárja, az számukra rejtély. Nagyon sok keresztény él alacsonyrendű életet - a kudarc és a bűn életét - ahelyett, hogy megnyugodna és győzelmet aratna, mert azt kezdték mondani: "Nem tudok, ez lehetetlen". És mégsem értik meg teljesen. Így hát a "nem tudok" benyomása, hatása alatt utat engednek a kétségbeesésnek. Mindent megtesznek, de soha nem számítanak arra, hogy nagyon messzire jutnak.
Isten azonban egy harmadik szakaszba vezeti gyermekeit. Az ember eljut oda, hogy elfogadja, ez lehetetlen, a maga teljes igazságában, és ugyanakkor azt mondja: "Meg kell tennem, és meg is fogom tenni - ez lehetetlen az ember számára, és mégis meg kell tennem". A megújult akarat elkezdi teljes erejét gyakorolni, és intenzív vágyakozással és imádsággal kezd Istenhez kiáltani: "Uram, mi ennek az értelme? Hogyan szabadulhatok meg a bűn hatalmából?"
Ez az újjászületett ember állapota a Rómaiakhoz írt levél hetedik fejezetében. Ott azt találod, hogy a keresztény ember mindent megtesz azért, hogy szent életet éljen. Isten törvénye úgy tárult fel előtte, mint ami a szív vágyainak legmélyére hatol. Az ember ki meri mondani:
"Isten törvényében gyönyörködöm a belső ember szerint. A jó akarása jelen van bennem. Szívem szereti Isten törvényét, és akaratom ezt a törvényt választotta".
Kudarcot vallhat-e egy ilyen ember, akinek szíve tele van Isten törvényében való gyönyörködéssel, és akinek akarata elhatározta, hogy azt teszi, ami jó? Igen. Erre tanít minket a Rómaiakhoz írt levél hetedik fejezete. Valami többre van szükség. Nemcsak a belső ember szerint kell gyönyörködnöm Isten törvényében, és nemcsak akarnom kell azt, amit Isten akar, hanem szükségem van egy isteni mindenható erőre, amely ezt munkálja bennem. És ezt tanítja Pál apostol a Filippi 2:13-ban: "Isten az, aki munkálja bennetek, hogy akarjatok és cselekedjetek az ő jóakaratából".
Figyeljük meg a kontrasztot. A Rómaiakhoz írt levél hetedik fejezetében az újjászületett ember ezt mondja: "Az akarás megvan bennem, de hogy a jót hogyan cselekedjem, azt nem találom" (Róma 7:18). De a Filippi levél második fejezetében egy olyan ember van, akit messzebbre vezettek. Olyan ember, aki megérti, hogy amikor Isten munkálta a megújult akaratot, akkor Isten erőt ad ahhoz, hogy megvalósítsa, amit ez az akarat kíván. Fogadjuk el ezt a lelki élet első nagy leckéjeként: "Lehetetlen nekem, Istenem. Legyen vége a testnek és minden hatalmának, legyen vége önmagamnak, és legyen dicsőségem a tehetetlenség.
Dicsértessék Isten az isteni tanításért, amely tehetetlenné tesz bennünket!
Amikor arra gondoltál, hogy teljesen átadod magad Istennek, akkor nem jutottál-e el önmagad végéhez? Nem érezted-e, hogy látod, hogyan tudsz valójában úgy élni, mint egy Istennek teljesen átadott -ember a nap minden pillanatában - az asztalodnál, a házadban, a vállalkozásodban, a próbák és kísértések közepette? Imádkozom, hogy most megtanuld a leckét. Ha úgy éreztétek, hogy nem vagytok rá képesek, akkor jó úton jártok, ha hagyjátok magatokat vezetni. Fogadjátok el ezt az álláspontot, és tartsátok meg Isten előtt: "Szívem vágya és öröme, ó Istenem, a teljes önátadás, de nem tudom teljesíteni. Lehetetlen számomra, hogy ezt az életet éljem. Ez túlmutat rajtam". Borulj le, és tanuld meg, hogy amikor teljesen tehetetlen vagy, Isten munkálkodni fog benned, hogy ne csak akarj, hanem cselekedj is.
Isten tud, Isten képes, Isten számára lehetséges
Most jön a második lecke. "Ami embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges. "
Nemrég mondtam, hogy sok ember van, aki megtanulta a leckét, hogy az embereknél lehetetlen, és aztán tehetetlen kétségbeesésében feladja. Nyomorúságos keresztény életet él, öröm, erő és győzelem nélkül. És miért? Mert nem alázkodik meg, hogy megtanulja azt a másik leckét: Istennél minden lehetséges.
Keresztény életednek folyamatos bizonyítéknak kell lennie arra, hogy Isten lehetetleneket munkál. A keresztény életed lehetetlenségek sorozata, amelyeket Isten mindenható hatalma tesz lehetővé és valósággá. Erre van szüksége a kereszténynek. Mindenható Istene van, akit imád, és meg kell tanulnia megérteni, hogy nem egy kicsire, egy kevésre van szüksége Isten hatalmából. Hanem, szüksége van - tisztelettel mondjuk ki - Isten mindenható erejének egészére ahhoz, hogy rendben tartsa őt, megőrizze őt, és keresztényként éljen.
Az egész kereszténység Isten mindenható hatalmának műve. Nézzétek meg Jézus Krisztus születését. Az az isteni hatalom csodája volt, és ezt mondta az angyal Máriának: "Istennél semmi sem lehetetlen" (Lukács 1:37). Ez Isten mindenhatósága volt. Nézd meg Krisztus feltámadását. Azt tanítja az Ige nekünk, hogy Isten hatalmas erejének túláradó nagysága szerint támasztotta fel Krisztust a halálból.
Minden fa azon a gyökéren kell, hogy növekedjen, amelyből ered. Egy háromszáz éves tölgyfa mindig azon az egy gyökéren nő, amelyből kiindult. A kereszténység Isten mindenhatóságából indult ki. Minden lélekben a kereszténységnek ebben a mindenhatóságban kell folytatódnia. A magasabb keresztény élet minden lehetősége abból az új megértésből ered, hogy Krisztus hatalma Isten minden akaratát munkálja bennünk.
Szeretnélek most arra hívni, felszólítani benneteket, hogy jöjjetek és imádjátok a mindenható Istent. Megtanultátok már, hogy ezt tegyétek? Megtanultál-e olyan szorosan foglalkozni egy mindenható Istennel, hogy tudod, hogy a mindenhatóság munkálkodik benned? Külsőleg ennek gyakran kevés jele van.
Pál apostol azt mondta: "Gyöngeségben, félelemben és nagy reszketésben voltam közöttetek, és ... prédikálásom ... a Lélek és az erő megnyilvánulásában volt" (I. Korinthus 2:3,4). Emberi oldalról gyöngeség volt, isteni oldalról isteni mindenhatóság. És ez igaz minden istenfélő életre. Ha csak jobban megtanulnánk ezt a leckét, és teljes szívvel, osztatlanul átadnánk magunkat neki, megtanulhatnánk, milyen áldásos dolog minden órában és minden pillanatban a mindenható Istennel lakni. Tanulmányoztad már a Bibliában Isten mindenhatóságának tulajdonságát? Tudjátok, hogy Isten mindenhatósága volt az, amely megteremtette a világot, és a sötétségből világosságot teremtett, és megteremtette az embert. De tanulmányoztad-e Isten mindenhatóságát a megváltás műveiben?
Nézzétek meg Ábrahámot. Amikor Isten elhívta őt, hogy atyja legyen annak a népnek, amelyből Krisztusnak születnie kellett, azt mondta neki: "Én vagyok a mindenható Isten, járj előttem, és légy tökéletes" (1Mózes 17:1)". És Isten arra nevelte Ábrahámot, hogy bízzon benne, mint a mindenhatóban. Akár arról volt szó, hogy elindult egy olyan földre, amelyet nem ismert, akár arról, hogy zarándokként zarándokolt a kánaániak ezrei között - az ő hite azt mondta: "Ez az én földem." Akár huszonöt évig várt hite volt, hogy öregkorában, minden remény ellenére fiút várjon, akár Izsák feltámasztása a Mórija hegyén, amikor fel akarta áldozni, Ábrahám hitt Istennek. Erős volt a hitben, dicsőséget adva Istennek, mert képesnek tartotta Őt, aki megígérte, hogy teljesíteni tudja.
A keresztény életed gyengeségének oka az, hogy részben te megakarod oldani, és részben hagyni, hogy Isten segítsen neked. Ez pedig nem lehet. El kell jutnod oda, hogy teljesen tehetetlen legyél, és hagynod kell, hogy Isten munkálkodjon. Ő pedig dicsőségesen fog munkálkodni. Erre van szükségünk, ha valóban Isten munkásai akarunk lenni. Végigmehetnék a Szentíráson, és bebizonyíthatnám nektek, hogy Mózes, amikor kivezette Izraelt Egyiptomból; hogy Józsué, amikor bevitte őket Kánaán földjére; hogy az Ószövetségben Isten minden szolgája Isten mindenhatóságára számított, amikor lehetetlenségeket tett. És ez az Isten ma is él; és ez az Isten minden gyermekének Istene. És mégis, néhányan közülünk azt akarják, hogy Isten adjon egy kis segítséget, amíg mi a legjobbat tesszük, ahelyett, hogy megértenénk, mit akar Isten, és azt mondanánk: "Én semmit sem tudok tenni. Istennek kell mindent megtenni, és Isten meg fog mindent tenni".
Mondtad már: "Az istentiszteleten, a munkában, a megszentelődésben, az Istennek való engedelmességben semmit sem tehetek magamtól, ezért az én dolgom az, hogy Istent imádjam, és higgyem, hogy Ő minden pillanatban munkálkodik bennem"? Isten tanítson meg minket erre! Isten az Ő kegyelméből mutassa meg neked, milyen Istened van, és milyen Istenre bíztad magad - egy mindenható Istenre. Ő teljes mindenhatóságával kész arra, hogy minden gyermekének rendelkezésére bocsássa magát! Nem vesszük-e az Úr Jézus leckéjét, és nem mondjuk-e azt: "Ámen; ami embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges"?
Emlékezzünk, mit mondtunk Péterről, az önbizalmáról, önhatalmáról, önakaratáról, és arról, hogyan jutott el odáig, hogy megtagadta Urát. Azt érzed: "Van az én-élet; van a testi élet, amely uralkodik bennem!". És most, elhitted, hogy van ebből szabadulás? Elhitted-e, hogy a Mindenható Isten képes kinyilatkoztatni Krisztust a szívedben, hogy képes arra, hogy a Szentlélek uralkodjon benned, hogy az én-életnek ne legyen hatalma vagy uralma feletted? Összekapcsoltad-e a kettőt - és a bűnbánat könnyeivel, mély megalázottsággal és erőtlenséggel kiáltottál-e fel: "Ó, Istenem, nekem lehetetlen, ember nem képes rá, de dicsőség a Te nevednek, Istennél lehetséges"? Igényelted már a szabadítást? Tedd meg most! Add magad újból, teljes átadással a végtelen szeretet Istenének kezébe. Az Ő szeretetéhez hasonlóan végtelen az Ő hatalma is.
Isten munkálkodik az emberben
De ismét eljutunk az abszolút önátadás kérdéséhez, és úgy érezzük, hogy ez hiányzik Krisztus Egyházából. Ez az oka annak, hogy a Szentlélek nem tud betölteni bennünket, és ezért nem tudunk a Szentlélek számára teljesen elkülönült emberként élni. Ezért nem tudjuk legyőzni a testet és az én-életet. Soha nem értettük meg, hogy mit jelent teljesen átadni magunkat Istennek, ahogyan Jézus is tette. Tudom, hogy sokan komolyan és őszintén mondják: "Ámen, elfogadom az Istennek való abszolút átadás üzenetét". Mégis azt gondolják: "Lesz ez valaha is az enyém? Számíthatok-e arra, hogy Isten olyanná tesz engem, akiről a mennyben, a földön és a pokolban is azt mondják majd, hogy Istennek való abszolút átadásban él?". Testvér, nővér, "ami embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges". Hidd el, hogy amikor Krisztusban átveszi az irányítást feletted, lehetséges, hogy Isten az abszolút önátadás emberévé tegyen téged. És Isten képes ezt fenntartani. Képes arra, hogy a hét minden reggelén ezzel az áldott gondolattal kelhess fel az ágyból közvetlenül vagy közvetve: "Isten kezében vagyok. Isten gondjaira vagyok bízva. Az én Istenem az én életemet munkálja értem".
Néhányan belefáradtak a megszentelődésről való gondolkodásba. Imádkoztok; vágyakoztatok és sírtatok érte; és mégis, olyan távolinak tűnt és tűnik most is! Annyira tudatában vagytok annak, hogy Jézus szentsége és alázatossága milyen messze van. Szeretett barátaim, a megszentelődés egyetlen tanítása, amely szentírási, valóságos és hatékony: "Ami embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges". Isten meg tudja szentelni az embereket. Az Ő mindenható és megszentelő ereje által Isten minden pillanatban meg tudja őket tartani. Ó, bárcsak most egy lépéssel közelebb kerülnénk Istenünkhöz! Ó, hogy Isten világossága felragyogjon, és hogy jobban megismerjük Istenünket!
Beszélhetnék még a továbbiakban is a bennünk élő Krisztus életéről - úgy élni, mint Krisztus, Krisztust a bűneinkből való Megváltónknak, életünknek és erőnknek elfogadni. A mennyei Isten az, aki ezt kinyilatkoztathatja benned. Mit mond Pál apostolnak az az imája: "Hogy adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek erővel a belső emberben" (Efézus 3:16)? Nem látjátok, hogy a mindenható Isten mindenhatósága által munkálkodik hívő gyermekei szívében, hogy Krisztus lakozó Megváltóvá válhasson? Megpróbáltad felfogni, megérteni és elhinni, de nem sikerült. Azért, mert nem hitted el, hogy "ami embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges".
És így bízom abban, hogy a szeretetről mondott szó talán sokakat arra késztetett, hogy belássák, hogy a szeretetnek egészen új módon kell beáramlania hozzánk. Szívünket felülről - az örökkévaló szeretet Forrásából - kell megtölteni élettel, ha egész nap áradni akar. Akkor ugyanolyan természetes lesz számunkra, hogy szeressük embertársainkat, mint amilyen természetes, hogy a bárány szelíd, a farkas pedig kegyetlen. Amikor olyan állapotba kerülök, hogy minél jobban gyűlöl és rosszat mond rólam egy ember - minél ellenszenvesebb és szerethetetlenebb egy ember - annál jobban fogom szeretni. Amikor olyan állapotba kerülök, hogy minél több akadály, gyűlölet és hálátlanság vesz körül, annál inkább győzedelmeskedhet bennem a szeretet ereje. Amíg ezek belátására nem jutok, addig nem mondom: "Lehetetlen az embereknél". De ha már arra vezettek, hogy azt mondjátok: "Ez az üzenet egy olyan szeretetről szólt hozzám, amely teljesen meghaladja az én erőmet. Ez teljességgel lehetetlen" - akkor jöhetünk Istenhez, és mondhatjuk: "Nálad lehetséges."
Néhányan nagy ébredésért kiáltanak Istenhez. Elmondhatom, hogy ez szívem szüntelen imádsága. Ó, bárcsak Isten felébresztené hívő népét! Nem tudok úgy gondolni az egyház megtéretlen formalistáira, a hitetlenekre és a szkeptikusokra, vagy a körülöttem lévő összes nyomorultra és elpusztulóra, hogy szívem ne könyörögjön: "Istenem, éleszd fel Egyházadat és népedet!". Nem ok nélkül vágyakoznak szívek ezrei a szentség és a megszentelődés után. Ez Isten hatalmának előjele. Isten munkálkodik, hogy népe akarjon, és aztán munkálkodik, hogy népe cselekedjen. Ezek a vágyakozások tanúságtétel és bizonyíték arra, hogy Isten munkálkodott, hogy népe akarjon. Ó, higgyük el hittel, hogy a mindenható Isten többet fog cselekedni az Ő népe körében, mint amit kérni tudunk. "Neki - mondta Pál -, aki minden kérésünknél és gondolatunknál bőségesebben képes cselekedni, neki dicsőség" (Efézus 3:20,21). Mondja ezt a szívünk. Dicsőség Istennek, a mindenhatónak, aki mindenekfelett képes arra, amit kérni vagy gondolni merünk!
"Ami embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges". Körülötted a bűn és a bánat világa van, és a Sátán ott van. De ne feledd, Krisztus ül a trónon; Krisztus erősebb; Krisztus győzött; és Krisztus győzni fog. De várjatok Istenre. Az igeversem ledönt, megaláz bennünket: "Ami lehetetlen az embereknél", de végül felemel bennünket, magasra "ami lehetséges Istennél". Kapcsolódjatok Istenhez. Imádjátok és bízzatok benne, mint a mindenhatóban, nemcsak a saját életetekért, hanem a rátok bízott lelkekért is. Soha ne imádkozzatok anélkül, hogy ne imádnátok az Ő mindenhatóságát, mondván: "Hatalmas Istenem, igényt tartok, szükségem van, a Te mindenhatóságodra. " És az imára a válasz meg fog érkezni. Ábrahámhoz hasonlóan erős leszel a hitben, dicsőséget adva Istennek, mert számolsz azzal, hiszed azt, hogy aki megígérte, képes teljesíteni. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-18 22:42:26, csütörtök
|
| |
| |
A Megváltó szolgálatában
Textus: Lk 8:1-3
Szolgálatban vagy? Azt mondod: "Nem, én csak egy laikus vagyok." De a Szentírás szerint, ha ismered Jézus Krisztust, mint Megváltót és Urat, akkor szolgálatban vagy. Lehet, hogy nem a szolgálatból keresed a kenyeredet, de Pál apostol sem abból kereste a legtöbbször. Azt látnunk kell, hogy minden hívő meg van ajándékozva a szolgálatra, és Istennek tartozik elszámolással, hogy ezeket az ajándékokat az Ő dicsőségére használja, mint az Ő szolgája.
Tegyük fel, hogy én egy gazdag üzletember vagyok, akinek több üzlete van, és felbérellek téged, hogy az egyiket vezesd. Néhány hónappal később beugrom, hogy megnézzem, hogy mennek a dolgok. Te nem vagy ott. Valójában be van zárva az üzlet, és úgy tűnik, mintha egy ideje senki sem járt volna ott. Az ajtókat és az ablakokat pókhálók borítják. Amikor végre megtalállak, megkérdezem: "Hogy megy az üzlet?". Azt válaszolod: "Hogy őszinte legyek, nem igazán tudom. Mostanában nem tudtam foglalkozni vele, mert nagyon elfoglalt voltam. Sok volt a teendő, a gyerekek fociznak, számos projektet kellett elvégeznem a ház körül, és el kellett utaznom néhány hétvégére, hogy ne égjek ki". Érthető, hogy a tulajdonos jogosan aggódik az üzlete miatt!
És mégis oly sok keresztyén úgy tekint a szolgálatára, mint ahogy az a megbízott tekintett a felelősségére az üzletre vonatkozóan. Nem áll olyan elől a fontossági listán. Ha néha-néha jut egy kis időd arra, hogy foglalkozz vele, az rendben van. Ez egy szép hobbi. De amikor a zsúfolt időbeosztás miatt szorult helyzetbe kerülünk, a szolgálat nem szerepel túl elől a fontossági listán.
A Lukács 8:1-3-ban bepillantást nyerhetünk a kulisszák mögé, hogy Urunk és a tizenkettő hogyan tudták magukat teljes időben a prédikálás és az evangelizálás szolgálatának szentelni: Néhány nő, akiknek az életét Jézus megváltoztatta, velük vándorolt, gyakorlatiasan szolgáltak, és magánvagyonukból bőkezűen adakoztak. Látjuk tehát ebben a rövid igeszakaszban ezeknek az asszonyoknak a szolgálatát Jézus és a tizenkettő felé. Az asszonyoknak akikről olvasunk ebben a részben, akárcsak az előző részben szereplő asszonynak, sok bűnük bocsáttatott meg, és ezért nagyon szerették Jézust. Azt tanítják nekünk, hogy ...
Akik megtapasztalták a Megváltó kegyelmét az életükben, azok abban a kiváltságos helyzetben vannak, hogy szeretetből szolgálhatják Őt.
1.A feltétele annak, hogy szolgálhassuk a Megváltót, az, hogy személyesen megismerjük Őt.
Nagyon fontos megérteni, hogy addig nem szolgálhatod megfelően a Megváltót, amíg Ő valóban nem a Megváltód. Az egyik leggyakoribb panasz, amit az egyházzal szemben megfogalmaznak, az, hogy "Mindig a pénzemet akarják". Az egyik ok, amiért az emberek így éreznek, az az, hogy sok egyház helytelenül próbál pénzt szerezni azoktól az emberektől, akik járnak a gyülekezetbe, de akik talán még nem hívők. Azonban az adakozás az Úr munkájára és a szolgálat más formáira csak a hívők kiváltsága. Az a személy, aki még nem hívő, tévesen azt gondolhatja, hogy az adakozással vagy a szolgálattal kiérdemelheti a mennybe jutást. A Biblia azonban egyértelműen kijelenti, hogy senki sem üdvözül jó cselekedetek által (Titusz 3:5). Minden jó cselekedetnek, beleértve az adakozást is, az üdvösséget kell követnie, és a kegyelemnek kell motiválnia.
A.AHHOZ, HOGY MEGISMERD KRISZTUST, ISMERNED KELL AZ EVANGÉLIUM TARTALMÁT.
Figyeljük meg a korábbi igehirdetésekben látott témát, hogy Jézus hangsúlyt fektetett Isten Igéjének hirdetésére és tanítására. "Hirdetni" ami gyakran úgy van fordítva, hogy "prédikálni", azt jelenti, hogy hírnökként hirdetni. A hírnök a király szavát hirdette az embereknek. Soha nem talált ki saját üzenetet, hanem azt adta tovább, amit a király akarta, hogy az alattvalói tudjanak. A "prédikálni" szó (NASB) szó szerint azt jelenti, hogy evangelizálni vagy hirdetni a jó hírt. Jézus az Isten országának jó hírét hirdette, azt, hogy Isten beteljesítette ígéreteit, és Jézust küldte el Messiásként és királyként, aki uralkodni fog a földön, és aki véget vet minden igazságtalanságnak. Jézus üzenetének középpontjában tehát saját uralma és az a joga állt, hogy uralkodjon mások élete felett.
Isten országának van egy jelenbeli és egy jövőbeli aspektusa is. Jelenleg Jézus a mennyből uralkodik mindazok felett, akik készségesen alávetik magukat neki mint Megváltónak és Úrnak. A közeljövőben azonban a Szentírás világosan tanítja, hogy testileg is visszatér, hogy vasrúddal uralkodjon a nemzetek felett (Jel 19:15; Zsolt 2:6-9). De akár a jelen, akár a jövő aspektusában, Isten országa Jézus Krisztus uralma köré épül. A keresztyénné válás központi gondolata az, hogy megismerted, hogy Jézus Isten felkent Messiása és királya, és aláveted az életedet neki mint Úrnak. A gyakran hallott gondolat: "Elfogadtam Jézust Megváltómnak, de Ő nem az én Uram", megdöbbentő. Ha Jézus nem az Urad, akkor a Sátán, a sötétség uralma alatt vagy. Ha Jézus az Urad, akkor az Ő országában vagy, a megváltás és a bűnbocsánat birtokában (Kol 1:13-14).
A lényeg az, hogy Jézus konkrét tartalmat hirdetett, azt, hogy Isten a király, hogy Jézus az Ő Messiása, és hogy az embereknek alá kell vetniük magukat az Ő uralmának. A keresztyénné válás nem csupán ismeretről szól, de nem is mentes az ismerettől. Puszta minimumként tudnod kell, hogy fellázadtál a világmindenség királya ellen, és hogy Jézus, aki emberi testet öltött Isten, azért jött, hogy a lázadó bűnösöket megbékéltesse a Mennyei Atyával a kereszten elszenvedett engesztelő, helyettes halála által. A Jézusban mint Megváltóban való bizalom nem választható el attól, hogy aláveted magad neki mint Úrnak.
B.AHHOZ, HOGY MEGISMERD KRISZTUST, SZEMÉLYESEN KELL VÁLASZOLNOD AZ EVANGÉLIUM ÜZENETÉRE.
Ezek az asszonyok a tizenkettővel együtt (Júdás kivételével) hallották Jézus prédikációját Isten országáról, és személyesen válaszoltak erre az üzenetre azzal, hogy életüket átadták neki. Júdás figyelmeztetés számunkra, hogy lehetséges, hogy megvalljuk Jézust Megváltónak, sőt szolgáljuk is Őt, de nem hiszünk igazán. A többiek azonban a hiányosságaik ellenére valóban hittek. Már láttuk, hogy Péter (5:1-11) és Lévi (5:27-28) hogyan válaszoltak Jézusnak. Lukács azonban most megemlíti ezeket a nőket, három név szerint és sok más névtelenül, akik válaszoltak Jézusnak, és követték Őt.
Néhányan, mint például Mária Magdolna, megszabadultak a gonosz lelkektől. A közhiedelemmel ellentétben a Bibliában nincs bizonyíték arra, hogy Mária erkölcstelen nő lett volna. Amikor Lukács azt állítja, hogy hét démon távozott belőle, valószínűleg szó szerint érti a számot. De a hét a teljesség száma is, és így valószínűleg úgy érti, hogy az asszony életét teljesen uralták a gonosz lelkek. Az evangéliumokból kiderül, hogy a gonosz lelkek különböző mértékben képesek mind mentális, mind lelki, mind fizikai betegségeket okozni az embereknek. A legrosszabb feljegyzett eset az ördöngős a sírboltban, akivel később a Lukács 8:26-39-ben találkozunk. Mária múltjáról azonban nem tudunk többet, mint amit ez a futó utalás megörökít. Azt tudjuk, hogy élete nyomorúságos volt e szörnyű nyomorúság miatt, és hogy mivel személyesen kapcsolatba került Jézus Krisztussal, megszabadult.
A második említett asszony, aki személyesen találkozott Jézus Krisztussal, Johanna, Kúza, Heródes egyik főemberének felesége. Férje valószínűleg Heródes hatalmas személyes vagyonának kezeléséért volt felelős. Nem tudjuk, hogy ő is hitt-e Jézusban, de feltételezhetjük, hogy nem ellenezte, hogy a felesége Jézussal és tanítványaival együtt vándoroljon. Ha ellenezte volna, Jézus bizonyára azt mondta volna Johannának, hogy térjen vissza a férjéhez, és istenfélő magatartásával tegyen tanúságot. Nem tudjuk, hogyan hallott a nő Krisztusról. Talán Keresztelő János tanúságtétele révén hallott róla. Vagy talán valamilyen betegségben szenvedett, és elment oda, ahol Jézus szolgált, és meggyógyult. Egyesek szerint a férje lehetett az a nemesember, akinek a fiát Jézus meggyógyította (János 4:46-54), de ez valószínűtlen. Csak egy másik alkalommal találkozunk vele, mint az egyik asszony, aki a feltámadás reggelén elment az üres sírhoz, és beszámolt az apostoloknak arról, amit látott (24:10).
A harmadik név szerint említett asszony Zsuzsanna. Ez az egyetlen utalás rá a Szentírásban. Talán jól ismerték a korai egyházban, és Lukács ezért adja meg itt a nevét. Rajta kívül még sokan mások is voltak, akiket nem nevez meg. De mindannyian személyesen válaszoltak Jézus Krisztusnak.
Ahhoz tehát, hogy megismerjük Krisztust, ismernünk kell az örömhír tartalmát: ki Ő, és miért jött. Ezután személyesen kell válaszolnod Neki.
C.HA MEGISMERTED KRISZTUST, AKKOR LÁTHATÓ KÜLÖNBSÉG (VÁLTOZÁS) LESZ AZ ÉLETEDBEN.
A tizenegy és mindezen nők esetében szembetűnő különbség volt, amely azon múlott, hogy találkoztak Jézussal és válaszoltak neki. A fő különbség az, hogy korábban életüket a bűn átka uralta, de miután találkoztak Jézussal, megszabadultak a bűn pusztításától. Amikor nyilvános helyen vagy, szoktál-e az emberekre nézni, és belülről összerezzenni a bűn pusztító hatása miatt? Sok ember arcán látszik annak hatása. Mások teste megnyomorodott vagy valamilyen mértékben sérült. A halál a bűn átka, amely az egész emberi fajra rá van írva. Mindannyian a haldoklás folyamatában vagyunk. Azt gondolnánk, hogy a haldoklók vágynak a szabadulásra, amelyet csak Jézus hozhat. De a Sátán elvakította őket valódi állapotuk felől, és bukott elméjük sötétségbe burkolózott az evangélium világosságával szemben.
Amikor azonban Krisztus erőteljesen betör egy életbe a megváltás jó hírével, a fogságban lévő bűnös kiszabadul a rabságból. Az evangélium mindig kimutatható változást hoz annak az embernek az életében, aki válaszolt rá. A tanítványok elhagyták hálóikat és követték Jézust. Máté otthagyta jövedelmező adószedő vállalkozását, és követte Jézust. Ezek az asszonyok megszabadultak és meggyógyultak az életüket uraló nyomorúságokból. Most ők is követték ezt a szedett-vedett csapatot. Képzeljük el, milyen pletykák keringtek Johanna körül Heródes udvarában! De Johanna egész értékrendje átalakult. Korábban azért élt, hogy élvezze a gazdagok és a híresek jó életét. Most azért élt, hogy Megváltóját és Urát, Jézus Krisztust szolgálja. Tehát a Megváltó szolgálatának feltétele, hogy személyesen megismerjük Őt.
2.Minden személy, aki megismerte Krisztust, meg van ajándékozva a szolgálatra, és szeretetből kell szolgálnia Őt.
A nem szolgáló keresztyén ellentmondásos dolog. Minden ember, akinek az életét Jézus Krisztus megváltoztatta, Krisztus szolgája. A szolgálat alatt nem annyira egy feladatra, mint inkább egy gondolkodásmódra utalok. Folyamatosan emlékeznünk kell arra, hogy "Jézus megváltoztatta az életemet, hogy arra használhasson, hogy másokra hatással legyek érte". Ahogyan a fizikai testedben sincsenek fölösleges testrészek, úgy Krisztus testében sincsenek fölösleges testrészek. Minden olyan szakasz, amely a lelki ajándékokkal foglalkozik, ugyanazt mondja ki, hogy minden hívő meg van ajándékozva a szolgálatra (Róm 12:3-8; 1Kor 12:4-31; Ef 4:7-12; 1Pét 4:10-11). Egyikük sem mentesül ez alól. Hadd egészítsem ki a szövegünkben adott vázlatot néhány, a Szentírás többi részéből származó, a lelki ajándékokra vonatkozó alapismerettel:
A.A LELKI AJÁNDÉKOKAT SZOLGÁLÓ ÉS BESZÉDBELI AJÁNDÉKOKRA LEHET OSZTANI.
Minden lelki ajándék nagyjából két kategóriába sorolható, a szolgáló és a szónoki ajándékokra (1Pét 4:10-11). Jézus azért hívta el a tizenkettőt, hogy kiképezze őket arra, hogy az Ő távozása után is folytassák prédikáló és tanító szolgálatát. Ezek a hűséges nők arra kaptak ajándékot, hogy gyakorlati módon szolgáljanak, például ételt készítsenek Jézusnak és az apostoli csapatnak, és anyagilag adakozzanak, hogy támogassák munkájukat. Jézus és a tizenkettő szabadon szentelhette magát a szónoki szolgálatnak, mert ezek a nők hűségesen végezték a fizikai (szolgáló) szolgálatot.
Pál apostol hasonló módon arra utasít, hogy a helyi gyülekezet némely vénei szenteljék magukat az Ige szolgálatának, és hogy anyagilag támogassák őket, hogy ezt megtehessék (1Tim 5:17-18). Az 1Korinthus 12-ben világossá teszi, hogy minden ajándék, a beszéd és a szolgálat, elengedhetetlen a test megfelelő működéséhez. Egyik sem jobb, mint a másik, mert ezek mind egymásra vannak utalva.
B.A LELKI AJÁNDÉKOKAT FÉRFIAK ÉS NŐK EGYARÁNT KAPJÁK, BÁR EGYES SZOLGÁLATI TERÜLETEK CSAK FÉRFIAKRA KORLÁTOZÓDNAK.
Az egyik dolog ami ki van hangsúlyozva Lukács evangéliumában az a kiemelt helyzet, amelyet Jézus a nőknek biztosított. Bemutatja, hogy Isten milyen egyedülálló módon használta fel Erzsébetet, János anyját, és Máriát, Jézus anyját. Megmutatja az istenfélő Anna kiváltságát, aki a templomban karjában tartotta Jézust. Később meglátjuk Jézus és a nővérek, Mária és Márta szoros barátságát (10:38-42). Az összes evangélium feljegyzi az asszonyok hűségét a keresztre feszítés alatt, és kiváltságukat, hogy a feltámadás első tanúi voltak. Érdekes, hogy az evangéliumokban sehol sem szerepel olyan nő, aki Jézus ellensége lett volna; az összes ellensége férfi volt. Az uralkodó zsidó hozzáállás a nőkkel szemben nem volt éppen példamutató. A rabbik nem voltak hajlandók tanítani a nőket, és a templom külső udvarára korlátozták őket a pogányokkal együtt. Nem vették figyelembe a nők tanúvallomását a bíróságon. Jézus azonban személyes törődést és tiszteletet tanúsított a nők iránt. Meggyógyította őket, megbocsátott nekik, tanította őket, és elfogadta a szolgálatukat amit érte tettek. Ha a kulturális kontextus fényében nézzük, Jézus nőkkel való bánásmódja nem volt más, mint radikális.
De miközben a Biblia egyértelműen megerősíti és felemeli a nők szerepét, ugyanakkor különbséget tesz a férfiak és nők között az otthon és a gyülekezetben betöltendő szerepek tekintetében. Jézus nyilvánvalóan nem választott női apostolokat, bár könnyen megtehette volna. Pál világossá teszi, hogy a gyülekezetben a véneknek férfiaknak kell lenniük, nem nőknek. Előírja, hogy a nőknek nem szabad férfiakat tanítaniuk (1Tim 2:9-15). Egyértelműen leszögezi azt is, hogy a férj a feleség feje, és hogy a feleségnek alá kell vetnie magát a férjének, ugyanakkor egyensúlyba hozza ezt azzal a megállapítással, hogy a két nem egymásra van utalva (1Kor 11:3-16; Ef 5:21-33). Minden alkalommal, amikor Pál ezeket az elveket megfogalmazza, az ószövetségi Szentírás tekintélyére hivatkozik, nem pedig kulturális normákra. Ezért, miközben üdvözölnünk és megerősítenünk kell a nők szolgálatát, ahogyan Jézus és Pál is tette, ügyelnünk kell arra, hogy kövessük a férfiak és nők megfelelő szerepére vonatkozó bibliai elveket.
C.A LELKI AJÁNDÉKOK JELZIK A HANGSÚLYOS TERÜLETEKET, DE SZINTE MINDEN AJÁNDÉKHOZ TARTOZIK MEGFELELŐ PARANCS MINDEN HÍVŐ SZÁMÁRA.
Néha, amikor a lelki ajándékok témája szóba kerül, az emberek megszállottá válnak annak felfedezésében, hogy mi az ő ajándékuk, és ha egyszer úgy gondolják, hogy megtalálták, akkor nem hajlandók semmi mást tenni. Azt gondolják, hogy nem segíthetnek takarítani egy társasági esemény után, mert nem rendelkeznek a szolgálathoz való ajándékkal! Hasznos, ha van némi fogalmad arról, hogy mi az ajándékod, hogy tudd, hová összpontosítsd az idődet és az erőfeszítéseidet. De ugyanakkor mindnyájunknak meg van parancsolva, hogy szinte minden lelki ajándékkal szolgáljunk. Még ha nem is vagy megajándékozva a tanítással, ha vannak gyermekeid, akkor is kötelességed, hogy tanítsd őket Isten útjaira. Vagy Isten kapcsolatba hozhat egy új hívővel, akinek szüksége van a hitben való tanításra. Még ha nem is ez a te ajándékod, akkor is tanítanod kell őt! Az ajándékaid csak megmutatják, hogy hova kell összpontosítanod.
Az egyik módja annak, hogy megállapítsd az ajándékodat, az, hogy több dolgot is csinálsz, és felfedezd, hogy mit szeretsz csinálni, és hogy mi az, amiről úgy tűnik, hogy Isten megáldja. Nem tudom, hogy ezek az asszonyok tehetségesek voltak-e az adakozásban, de elegendő személyes eszközzel rendelkeztek ahhoz, hogy bőkezűen adakozzanak, és nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy nagyon élvezték, hogy segíthettek Jézus és a tizenkettő támogatásában. Bár egy lelki ajándék kifejlesztése és gyakorlása nem könnyű, mégis van egyfajta öröm és elégedettség, ami ebből fakad.
Egyébként nincs feljegyzés arról, hogy Jézus vagy az apostolok valaha is pénzt kértek volna a szolgálatukért. Nem azt mondom, hogy helytelen dolog, ha az emberek tudnak a szolgálatodról és az anyagi szükségleteidről. De úgy gondolom, hogy adakozóként napjainkban helytelenül úgy neveltek bennünket, hogy azt feltételezzük, hogy ha valaki nem hirdeti hangosan, hogy szüksége van segítségre, akkor biztosan nincs is szüksége rá. Azt javaslom, hogy a bibliai minta szerint az adakozóknak kellene kezdeményezniük, hogy felkutassák a hűséges munkások szükségleteit, hogy ne a munkásokon legyen a teher, hogy szükségleteiket ismertessék. Ezek a hűséges asszonyok láthatták, hogy Jézus és a tanítványok nem gazdagodtak meg az evangéliumból. Látták a szükségleteket, és kezdeményezték, hogy adakozzanak, anélkül, hogy nyomást gyakoroltak volna rájuk.
D.A LELKI AJÁNDÉKOK KIEMELIK KRISZTUS TESTÉNEK SOKFÉLESÉGÉT (KÜLÖNBÖZŐSÉGÉT).
A különböző ajándékokkal rendelkező tagok között sohasem szabadna versengésnek vagy konfliktusnak lennie, hanem inkább együttműködésnek és a sokféleségben való örömnek kellene lennie, amint harmonikusan dolgozunk ugyanazért az ügyért. Szoktál-e mosolyogni azon, hogy az Úr milyen sokféle embert gyűjt össze az Ő gyülekezetébe? A tizenkettő között ott van Máté, az egykori vámszedő és Simon, a zélóta, aki azt tervezgette, hogyan ölje meg a vámszedőket! A nők között ott van Mária Magdolna, az egykori ördögöktől megszállott beteg, és Johanna, a magas kultúrájú és gazdag asszony. Nagy dicsőséget hoz az Úrnak és az evangéliumnak, amikor különböző faji és társadalmi hátterű, különböző személyiségű és adottságú emberek egy testként jönnek össze, hogy Őt szolgálják.
De óvatosnak kell lennünk! Ahogy Pál rámutat, a szem könnyen azt mondhatja a kéznek: "Nincs szükségem rád" (1Kor 12,16). De nevetséges lenne, ha az egész test egy szem lenne, vagy ha a fül azt mondaná: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része". Ezek a hűséges nők nem hirdették az evangéliumot az apostolokkal együtt, de ugyanolyan fontosak voltak Krisztus ügyében. Nélkülük - emberileg szólva - Jézusnak és a tizenkettőnek időt kellett volna töltenie fizikai munkával, hogy eltartsák magukat, és nem lettek volna teljes időben szabadok az evangélium hirdetésére.
E.A LELKI AJÁNDÉKOKKAL AZÉRT KELL ÉLNI, MERT SZERETJÜK A MEGVÁLTÓT.
Lukács nem mondja ezt ki, de ha ezeknek az asszonyoknak a példája közvetlenül az asszony története után van helyezve, aki nagyon szerette Jézust, mert sok bűnét bocsátotta meg, akkor a lényeg világos. Ezek az asszonyok megszabadítva voltak a gonosz lelkektől és meggyógyítva voltak különböző betegségekből, ezért most szeretetből és hálából szolgálták Jézust. Johanna hajlandó volt lemondani a palotai élet kényelméről, és elviselni a nehézségeket, hogy Jézust kövesse az útjain, azért, amit Jézus tett érte. Isten kegyelme, Isten szeretete, ahogyan az a megfeszített Krisztusban megmutatkozott irántad, mindig a legfőbb indíték arra, hogy teljes erőbedobással szolgáld Őt.
Ismétlem, óvatosnak kell lennünk: Könnyű rossz indítékból szolgálni Krisztust. Szeretjük az elismerést, amit az emberek adnak nekünk. Szeretjük látni az eredményeket. Vagy talán tévesen azt gondoljuk, hogy a szolgálatunkkal ledolgozhatjuk a bűnadósságunkat. De Pállal együtt azt kell mondanunk, hogy Isten kegyelme az, ami arra késztet bennünket, hogy hosszan és keményen fáradozzunk Jézus Krisztusért (1Kor 15,10).
Következtetés
Hadd térjek vissza tehát az eredeti kérdésemhez: Szolgálatban vagy? Remélem, hogy itt mindenki, aki megízlelte az Úr Jézus kegyelmét a megváltásban, azt fogja válaszolni: "Igen, Jézus az én Uram, és ezért szeretetteljes kötelességem, hogy egész életemmel szolgáljam Őt". Ahogy Pál apostol fogalmazott: "Meghalt mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki meghalt és feltámadt értük" (2Kor 5,15). Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-18 22:41:21, csütörtök
|
| |
| |
Hogyan lehet Jézust szenvedélyesen szeretni?
Lekció: Lukács 7:36-50
Textus: Lukács 7:42
Olvastam egy férfiról, aki öt évet ült börtönben kábítószer-kereskedelemért és más vádakért. Egyik este sivár lélekkel betévedt a börtön kápolnájába, ahol hallotta a jó hírt, hogy Jézus Krisztus megmenti a bűnösöket. Ott, mint később megtudta, ugyanabban a pillanatban, amikor édesanyja otthon térden állva imádkozott önfejű fiáért, ő is térdre ereszkedett, és elfogadta Jézus Krisztust Megváltójának. Az élete attól a pillanattól kezdve drámaian megváltozott.
Isten égő vágyat ültetett a szívébe, hogy mindenkinek, akivel találkozik, beszéljen Krisztus bűnösök iránti szeretetéről. Mindenkinek! Egy nyári estén az egyik barátjával sétált. Alig tudtak beszélgetni egymással, mert valahányszor elhaladtak valaki mellett, ő megállt, hogy annak a személynek beszéljen Krisztusról. Egy másik alkalommal egy étteremben ült a barátja, amikor ő besétált, és meglátta a barátját a terem túloldalán. Hangosan odakiáltotta neki: "Dicsérd az Urat, testvér!". Aztán, mivel mindenki felfigyelt rá, megállt minden egyes asztalnál útban a barátja asztalához, hogy bejelentse: "Jézus Krisztus megmentett a börtönből és a bűntől. Tessék, olvassátok el ezt!" Mindenkinek átnyújtott egy evangéliumi traktátust.
Azt gondolom, hogy vannak olyan keresztyének mint ez a férfi is, akiknek Isten azt a különleges ajándékot adta, hogy beszéljenek nagyon sokaknak Jézus Krisztusról. Úgy látom, hogy én nem rendelkezem ezzel az ajándékkal. Ugyanakkor van valami ezekben a keresztyénekben amit mi is kell akarjunk, amire mi is és minden keresztyén kell vágyjon, nevezetesen arra, hogy Jézus Krisztust szenvedélyesen szeressük. Ehhez pedig nem elég, hogy eljárunk a gyülekezetbe és ott érzelmileg feldobodunk a zenétől, vagy a szónoki beszédtől és aztán előre megyünk és végigmegyünk a megtéréshez vezető lépéseken. Akik szenvedélyesen szeretik az Urat, azok élesen tudatában vannak annak, hogy hol lennének, ha Krisztus nem nyúlt volna le hozzájuk, és nem húzta volna ki őket abból a szörnyű gödörből amiben voltak, és emiatt minden napjukat az Úr iránti buzgó odaadással élik meg. Tudatában vannak annak, hogy sok bűnük bocsáttatott meg, ezért nagyon szeretik Jézust.
De mi van azokkal a keresztyénekkel akik keresztyén otthonban nőnek fel, akik gyerekkoruktól fogva a gyülekezetben vannak, akik nem követnek el kirívó bűnöket és akiknek a megtérése nem olyan látványos mint azé a férfié akit az imént említettem? Első látásra úgy tűnik, hogy nekik nincs olyan sok bűnük mint azoknak akik nyilvános bűnökben élnek és ezért nekik nem bocsáttatott meg olyan sok bűn mint azoknak akik Istenhez tértek az ők nyilvánvaló bűneikből.
Hogyha benned nincs meg a Jézus iránti szenvedélyes szeretet amit látsz másokban, és vágysz arra, hogy meglegyen és már elgondolkodtál ezen a dolgon és ott volt és ott van benned a kérdés: "Hogyan tudnám kifejleszteni magamban ugyanazt a szenvedélyes szeretetet az Úr iránt, ami neki látszólag megvan?", de még nem találtad meg a választ a kérdésedre akkor figyelj. A válasz nem az, hogy kimenj a világba és elkövessél néhány nagy bűnt, hogy a kegyelem bőséges legyen. Hanem az a válasz, hogy gondolkodj el a Lukács 7:36-50-ben igeszakaszban lejegyzett gyönyörű történet értelméről, lényegéről. És kérd Istent, hogy ez a történet segítsen elmélyíteni a szeretetedet a Megváltó iránt.
William Barclay megjegyzi: "Ez a történet annyira szemléletes, hogy az ember azt hiszi, hogy Lukács talán művész volt" (The Daily Study Bible, Luke [Westminster Press], 93. o.). Meg kell ismernünk ennek a drámának három főszereplőjét. Nevezhetjük őket a farizeusnak, a prostituáltnak és a prófétának.
A farizeus: Simon volt a neve. Ez a történet nem változata annak az esetnek, amely egy leprás Simon házában történt, ahol a betániai Mária megkente Jézust közvetlenül a letartóztatása előtt. A Simon egy közönséges név volt. Ez a Simon farizeus volt, ami azt jelenti, hogy külsőleg jó, becsületes, vallásos ember volt. Igyekezett megtartani Mózes törvényét. Tizedet adott a jövedelméből. Rendszeresen böjtölt. Minden nap legalább háromszor imádkozott. Soha nem mulasztotta el a zsinagógába járást. Tisztességes ember volt, akit a közösségben vallási vezetőként tiszteltek.
A Jézushoz fűződő viszonyát formálisnak, távolságtartónak és hűvösnek lehetett jellemezni. Meghívta Jézust a házába vacsorára, valószínűleg azt gondolta, hogy a teológiai vita érdekes lesz. Ez a fiatal Tanító elég nagy feltűnést keltett, és érdekes lenne vele párbeszédet folytatni. De Simon nem érezte a személyes szükségletet. Azt a látszatot keltette, mintha minden rendben lenne. Végül is farizeus volt. Számára Jézus nem kínált semmi örökkévalóan létfontosságú dolgot. A tudósok vitatkoznak arról, hogy az, hogy Simon visszatartotta a vizet, hogy megmossa Jézus lábát, az üdvözlő csókot és az olajat, hogy megkenje a fejét, udvariatlanság volt-e vagy sem. De az biztos, hogy Simon sokkal visszafogottabban fogadta Jézust, mint ahogyan a főpap felé viselkedett volna, ha eljön vacsorázni. Simon bizonyos hűvösséget és távolságtartást akart tükrözni. Nem akarta, hogy a barátai azt gondolják, hogy túlságosan oda van Jézusért vagy bármi ilyesmi.
A prostituált: A dráma második szereplője, akit Lukács szándékosan nem nevezett meg, hogy védje a magánéletét, valószínűleg egy prostituált volt. Ő nem Mária Magdolna vagy Betániai Mária. Mindenesetre hírhedt volt a városban a nyíltan bűnös életmódjáról. Amikor belépett a szobába, a szemöldökök felhúzódtak, és a hangok suttogássá halkultak. Jézus Simonhoz intézett kérdése (7:44) meglehetősen mulatságos: ""Látod ezt az asszonyt?"" Biztosak lehetünk benne, hogy Simon attól a pillanattól kezdve, hogy a nő belépett a szobába, semmi másra nem figyelt, csak erre a nőre! Bár az volt a szokás, hogy hívatlan vendégek is beugorhattak egy ilyen összejövetelre, hogy meghallgassák a párbeszédet, Simon aligha számított arra, hogy ilyen nőt fog látni!
Jézus a kérdésével éppen egy prostituáltat akart bemutatni, mint követendő példát a farizeusnak! A helyzet az volt, hogy Simon nem igazán ismerte ezt az asszonyt. Nem látta, hogy volt benne valami, amire neki szüksége is volt, nevezetesen szerető, hálás szív a Megváltó iránt. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy ez az asszony felkeresse Jézust ezen az összejövetelen, amelyen valószínűleg sok farizeus is részt vett. Tudta, hogy el kell viselnie a bámulást, a suttogást és a fojtott nevetést, ahogy a férfiak egymást bökdösték. De ő nyíltan ki akarta fejezni Jézus iránti szeretetét, és ezért hajlandó volt elviselni a nyilvános megaláztatást.
Lukács nem mondja el, de feltételezzük, hogy ez az asszony már ezt az alkalmat megelőzően is részesült Jézus tanításában. Jézus hozzá intézett szavai (7:48, 50) a bizonyosság szavai, nem pedig első alkalommal tett kijelentések. Mivel ez a bűnös asszony hallotta Jézust Isten dolgairól beszélni, megérezte, hogy itt egy olyan Ember van, aki nem ítéli el őt. Hallotta a farizeusok tanítását, miszerint az Istenhez vezető út a törvény megtartása, a számtalan szombatra vonatkozó előírás betartása és hogy szorgalmasan kerülni kell a szertartási tisztátalanságot. De az ő tanításuk nem nyújtott neki reményt. Ez csak tovább növelte a kárhoztatását. Azt sem tudta, hol kezdje el!
De aztán hallotta, hogy Jézus azt mondja: "Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam megtérésre" (Lukács 5:32). Hallott olyan kapzsi vámszedőkről, akik Jézushoz fordulva megváltoztak. Talán hallott egy másik bűnös asszonyról, akinek Jézus azt mondta: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva ne vétkezz többé" (János 8:11). Azt gondolta: "Ez az Ember még egy olyan bűnösnek is reményt nyújt, mint én!". Ezért megbánta bűneit, és bízott Őbenne, aki azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket. Mindez már korábban megtörtént vele mint azon a napon Simon házában.
Amikor megtudta, hogy Jézus a közelben van, elhatározta, hogy odamegy hozzá, és kifejezi mély háláját mindazért, amit érte tett. Egy ilyen vacsorán a vendégek heverőkön feküdtek, fejüket az asztal felé fordítva, bal könyökükre támaszkodva, lábukat az asztaltól távolabb tartva. A nő azt tervezte, hogy besurran, és megkeni Jézus lábát a drága illatszerrel, miközben Ő az asztal mellett fekszik. De amikor odaért, eluralkodtak rajta az érzelmek. Nem tudta visszatartani a könnyeit. Miközben Jézus lábát megragadta, és azok nedvesek lettek a könnyeitől, figyelmen kívül hagyta azt a szokást, hogy egy nő nyilvánosan nem engedi ki a haját. Azt a hajat, amelyet korábban bűnös célokból engedett ki, most azért engedte ki, hogy megszárítsa a Megváltó lábát. Annyira hálás volt, hogy továbbra is csókolgatta az Ő lábát. A lábcsók a mély tisztelet általános jele volt, különösen a vezető rabbiknál (Alfred Plummer, A Critical and Exegetical Commentary on the Gospel According to St. Luke [Charles Scribners Sons], 211. o.). Végül fogta a drága illatszert tartalmazó üvegét, és a tartalmát a Jézus lábaira öntötte. Nem érdekelte, hogy mások mit gondolnak. Ki akarta mutatni a Jézus iránti szeretetét. A farizeus hűvös távolságtartásával ellentétben ez a prostituált szenvedélyes, tüntető szeretetet érzett az Úr Jézus iránt, aki oly sokat tett érte.
Mielőtt megnézzük a dráma harmadik szereplőjét, hadd kérdezzem meg: E két szereplő közül melyik írja le leginkább a Jézussal való kapcsolatodat? Inkább hasonlítasz a hűvös, nyugodt és higgadt farizeusra? Lelkileg eléggé rendben vagy, így nincs is igazán szükséged arra, amit Jézus kínál, nevezetesen a bűnök bocsánatára. Olyan vagy, mint Simon? Vagy, mint ez az asszony, látod, hogy Jézus nélkül reménytelenül, tehetetlenül elvesznél a bűneidben? Hozzá hasonlóan te is szabadon kifejezed-e a Megváltó iránti mélységes szeretetedet és háládat, annak ellenére, hogy az emberek mit gondolnak? Lukács azt akarja, hogy őszintén nézzünk magunkba, és azonosuljunk akár a farizeussal, akár a prostituálttal. Itt egyértelműen a prostituált a kívánatosabb, a jobb karakter!
A próféta: Jézus a dráma harmadik főszereplője. Lukács egyik fő oka, amiért elmeséli ezt a történetet, hogy rávegyen bennünket arra, hogy elgondolkodjunk azon a kérdésen: "Ki ez az ember, Jézus?". Ez a kérdés Simon fejében is felmerült, miközben feszengve nézte, ahogy ez a hírhedt asszony megcsókolja Jézus lábát. Azt gondolta: "Ha ez az ember próféta lenne, akkor tudná, hogy ki és miféle ember ez az asszony, aki megérinti őt, hogy bűnös" (7:39). Lukács pompás iróniával mutatja be, hogy Jézus képes volt olvasni Simon titkos gondolataiban, annak ellenére, hogy Simon kételkedett abban, hogy Ő próféta!
A vacsora vendégei is felvetik Jézus személyazonosságának kérdését: "Ki ez az ember, aki még a bűnöket is megbocsátja?". (7:49). Lukácsnál nem először teszik fel ezt a kérdést. Jézus a bűnök megbocsátására vonatkozó hatalmát azzal bizonyította, hogy a hordágyon lévő bénát kigyógyította bénaságából (5:21, 24). Itt figyelmen kívül hagyja a vallásos tömeg zúgolódását, biztosítja ezt a bűnös nőt a bocsánatáról, és békében elküldi. Csak akkor tudod igazán megbocsátani a bűnöket, ha azokat ellened követték el. Lukács azt szeretné, ha figyelembe vennénk, hogy ez az ember nemcsak próféta, hanem Ő az, akinek a törvényét ez a bűnös asszony megszegte. Mint emberi testet öltött Isten, joggal bocsáthatott meg bűnöket.
Miután megismertük a főszereplőket, térjünk vissza a központi kérdéshez: Hogyan fejleszthetem ki magamban Jézus iránt azt a szenvedélyes szeretetet, ami ebben a bűnös asszonyban megvolt, különösen akkor, ha az én hátterem inkább a farizeuséhoz hasonlít? Jézus erre a kérdésre a két adósról szóló példázatában válaszol, amelyet Simonhoz intéz (7:41-43). Három egyszerű igazságra hívja fel a figyelmet:
1.Ahhoz, hogy buzgón szeresd Jézust, ahhoz fel kell és el kell ismerned a nagy adósságodat.
Mindkét fél eladósodott. A nagyobb adós a bűnös nőre, a kisebb adós a farizeusra utal. Isten szemében azonban nem feltétlenül az asszony volt a nagyobb bűnös. Külsőleg, ahogy az emberek látják a dolgokat, igen, ő volt a nagyobb bűnös. Igaz, hogy a test bűnei rosszabbak, mint az elme bűnei (1Kor 6:18-19). De Isten a szívet is nézi, nem csak a külső bűnöket. A farizeus a szívében bűnös volt a büszkesége és az önigazultsága miatt, amelyek súlyos bűnök. Emellett Isten az alapján is ítél, hogy mekkora világosságot kapott az ember. A világos ismeret és a felvilágosult lelkiismeret ellenére vétkezni súlyosabb, mint tudatlanságban vétkezni, bár mindkettő bűn. Isten figyelembe veszi az embert körülvevő különböző körülményeket, például az illető neveltetését, környezetét és azokat a tényezőket, amelyek az illetőt a bűnbe vezették. Isten sokkal szigorúbban ítéli meg az ő erkölcsi törvénye alapján nevelt fiatalt, aki erkölcstelen életmódot folytat, mint egy pogány országból származó, az evangéliumot nem ismerő személyt. Nem tudjuk tehát, hogy a kettő közül melyik volt a rosszabb bűnös Isten szemében.
Jézus azonban azért fogalmazza meg így a történetet, hogy a farizeus nyakát a hurokba huzza. Simon azt gondolhatta: "Jézusnak igaza van; ez az asszony legalább tízszer rosszabb, mint én". De ezzel az egyetértéssel Simon épp hogy elismerte, hogy ő is adós! Lehet, hogy ő nincs olyan mélyen benne az adósságban, mint az asszony, de Isten szent törvényének megszegőjeként ő is adós. Mielőtt szerethetnéd az Úr Jézust, mint aki kifizette az adósságodat, el kell jutnod arra a felismerésre, hogy valójában adósságban vagy. "Mindnyájan vétkeztek és nélkülözik Isten dicsőségét" (Róm 3,23). "Nincsen igaz ember egy sem" (Róm 3:10). El kell ismerned: "Vétkeztem és bűnös vagyok a szent Isten előtt". Jézus második pontja szorosra húzza a hurkot:
2.Ahhoz, hogy szenvedélyesen szeresd Jézust, ahhoz fel kell és el kell ismerned, hogy képtelen vagy visszafizetni adósságodat.
Mindkét adós képtelen volt visszafizetni a tartózást. Mindketten túl nagy bajban voltak. Ha nem tudsz törleszteni, akkor nem tudsz törleszteni! Csődben vagy! Csődbejutott vagy! A hitelező elveheti mindenedet, hogy legalább a veszteségeinek egy részét behajtsa. Melyik ember van nagyobb bajban: az, aki 5 méter mély vízben fuldoklik, vagy az, aki 15 méter mély vízben fuldoklik? Nevetséges lenne, ha az 5 méter mély vízben lévő ember ránézne a 15 méter mély vízben lévőre, és azt gondolná: "Hát, én azért jobb helyzetben vagyok, mint az a szerencsétlen!". És az sem segítene, ha a 15 méter mély vízben lévő ember azt gondolná: "Ha át tudnék úszni oda, ahol az az ember van a 5 méter mély vízben, akkor minden rendben lenne!".
Pedig a bűnösök gyakran gondolkodnak így! Az önelégült, önigazult bűnös azt gondolja: "Jobb helyzetben vagyok, mint az a lezüllött bűnös, aki 15 méter mély vízben fuldoklik!". De mindeközben ő a maga 5 méter mély vízében megfullad! Vagy az igazán rossz bűnös tévesen azt gondolja: "Ha megtisztítom az életemet azzal, hogy átúszom az 5 méter mély vízben lévő ember mellé, akkor máris rendben leszek". De Isten szemében mindketten bűnösök, mint törvényszegők. Mindketten adósok, és egyikük sem képes visszafizetni.
Ahhoz, hogy nagyon szeresd Jézust, el kell jutnod arra a felismerésre, és beismerésre, hogy a bűnös természeted miatt és a sok bűnös cselekedet miatt, amit elkövettél, adósa vagy Istennek. Azt is fel kell ismerned, és el kell ismerned, hogy semmit sem tudsz tenni az adósság visszafizetésére. A világ összes jó cselekedete a bűneidhez hozzáadva olyan, mintha egy penészes tortára mázat tennél. El kell jutnod oda, hogy felismerd, és elismerd, hogy az egész tortád penészes, és nem tudsz semmit sem tenni, hogy megjavítsd.
Önéletrajzában Charles Haddon Spurgeon egy fejezetet szentel annak az öt évnyi lelki agóniának, amelyen keresztülment, mielőtt 15 évesen megtért volna. Bár külsőleg egy Bibliát olvasó, templomba járó lelkész fia volt a viktoriánus Angliában, a Szentlélek egyre mélyebbre és mélyebbre vezette abban, hogy meglássa saját büszkeségét, önigazultságát, önelégültségét és hitetlenségét. Megállapította, hogy az akkori erőtlen kegyesség a gyülekezetekben nagy mértékben (megjegyzései ma is igazak) annak volt köszönhető, hogy az emberek a bűnről való mély meggyőződés nélkül vallották magukat üdvözültnek. Kijelenti: "Túl sokan gondolnak könnyelműen a bűnre, és ezért könnyelműen gondolnak a Megváltóra is. Aki ott állt Istene előtt, elítélve és kárhoztatva, kötéllel a nyakán, az az az ember, aki örömében sír, amikor megbocsátást nyer, aki gyűlöli a rosszat amit elkövetett, és ami megbocsátást nyert, és aki a Megváltó tiszteletére él, akinek vére által megtisztult" (C. H. Spurgeon önéletrajza [Banner of Truth], 1:54). Később megjegyzi, hogy úgy véli, azért szerette jobban Krisztust, és azért tudta jobban hirdetni őt másoknak, mert mielőtt üdvösségre jutott volna, Isten elvezette őt saját bűnössége mélységének meglátására (ibid., 85. o.).
Ez az oka annak, hogy nem értek egyet azzal a tanítással amely azt mondja a keresztényeknek, hogy semmiképpen sem szabad magukat bűnösöknek tekinteniük, még úgy sem mint kegyelemből megmentett bűnösöknek, hanem inkább "szenteknek kell látniuk magukat, akik időnként vétkeznek". Azt mondja ez a tanítás, hogy aki bűnösnek látja magát, az többet fog vétkezni. De ez a tanítás szöges ellentétben áll minden múltban élő istenfélő ember tapasztalatával, akikről olvastam, és ellentétben áll a Szentírással is. Minél inkább megnyitja a Szentlélek a szememet Isten szentségére, ahogyan azt az Ő Igéje kinyilatkoztatja, annál inkább látom szörnyű bűnösségemet. Meggyőződésem, hogy ez a folyamat nem áll meg a megtéréssel, hanem minél inkább növekszik az ember az Úrban, annál inkább látja szíve szörnyű feketeségét. Igen, Isten kegyelméből minden keresztény szent; de Pállal együtt nekünk is úgy kell látnunk magunkat, mint aki legnagyobb a bűnösök között. Ez a növekvő tudatosság arról, hogy milyen nagy adóssággal tartozunk Istennek, és hogy teljesen képtelenek vagyunk fizetni, mélyebb szeretetre fog vezetni bennünket Jézus iránt, aki maga fizette ki ezt az adósságot.
3.Ahhoz, hogy szenvedélyesen szeresd Jézust, ahhoz teljesen bíznod kell az Ő kegyelmében, hogy Ő megbocsátja a bűneidből származó, általad ki nem fizethető adósságodat.
"Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte" (7:42). Milyen csodálatos szavak! Miért engedte el mindkettőjüknek? Vajon megnézte a jellemüket, és azt mondta: "Azt hiszem, méltóak vagytok arra, hogy ezt megtegyem"? Nem! Vajon kicsikarta belőlük az ígéretet, hogy az elkövetkező években ledolgozzák az adósságot? Nem! Kegyelmesen és szabadon bocsátott meg nekik, engedte el nekik tartozásukat. Ez teljesen tőle származott, és egyáltalán nem tőlük.
Nagyon fontos, hogy ezen a ponton ne értelmezd félre a szöveget. Egyes írásmagyarázók (különösen a római katolikusok) a 47. vers alapján azt állítják, hogy ennek az asszonynak a Krisztus iránti szeretete volt az, ami kiérdemelte a megbocsátást. Jézus azonban egyértelműen kijelenti (7:50), hogy az asszonyt a hite tartotta meg, nem pedig a szeretete. Továbbá a 47. vers végén Jézus nem azt mondja, hogy "aki kevesbé szeret, annak kevés bocsáttatik meg", hanem éppen fordítva, ,, Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret." Jézus példázatának a lényege a 41-43. versekben nyilvánvalóan az, hogy a megbocsátás megelőzi és eredményezi a szeretetet, nem pedig fordítva. A 47. versben Jézus azt mondja, hogy ennek az asszonynak a szenvedélyes szeretete annak a nagy megbocsátásnak a bizonyítéka, amely megelőzte azt. Mondhatjuk például, hogy "esik az eső, mert nedves az ablak". A nedves ablak nem az eső oka, hanem annak bizonyítéka. Az asszony buzgó szeretete a megbocsátásának a bizonyítéka volt, nem pedig az oka. Amikor az ember látja a bűnökből származó adósságát Isten előtt, és azt, hogy képtelen törleszteni az adósságot, ez arra készteti, hogy teljesen bízzon a Megváltóban, aki kegyelmesen elengedi az adósságot. Ez a kulcsa a Krisztus iránti szenvedélyes szeretet kifejlesztésének.
Ahhoz, hogy szenvedélyesen szeresd Jézust, ismerd fel és ismerd el a nagy adósságodat, tartózásodat és a teljes képtelenségedet, hogy visszafizesd azt, és bízzál teljesen Isten kegyelmében, hogy Ő megbocsátja, elengedi azt.
Minél inkább látod az adósságodat és a saját képtelenségedet, hogy visszafizesd, annál inkább fogod látni, hogy a Megváltó milyen sokat tett érted, amikor a keresztfán magára vette a bűneidért járó büntetést. Amikor meglátod az Ő nagy szeretetének mélységeit, egyre jobban és jobban fogod szeretni Őt.
Következtetés
Két csoport van, amely remélem, hogy megszívleli ezt az üzenetet. Először is, vannak azok, akik az egyházban nőttek fel, vagy akik már sok éve az egyházban vannak. Ismerik Isten dolgait; talán túlságosan is ismerik. Tudjátok idézni a János 3:16-ot, miközben ásítoztok. Az evangélium nem mozgatja meg a szíveteket úgy, mint régen. El kell gondolkodnotok azon, hogy Isten milyen sokat megbocsátott nektek, hogy lerázzátok a közömbösségeteket, és buzgón, szenvedélyesen szeressétek Őt.
A másik csoportba azok tartoznak, - ide sorolom magamat is -, mint ez az asszony, akiket elborít a bűn és a bűntudat. Remélem, hogy látod, hogy van remény a legrosszabb bűnösök számára is, akik Jézushoz jönnek megbocsátásért. Ő szabadon, ingyen megbocsát mind a kis, mind a nagy adósoknak, akik az Ő irgalmára vetik, bízzák magukat.
Az Úr adott nekünk egy eszközt, amellyel felébreszthetjük az iránta való szeretetünket: az úrvacsorát. Gyakran kell ünnepelnünk, mert ez a kereszt közelében tart bennünket, ahol látjuk a Megváltó szerető sebeit, amelyeket Ő önként szenvedett el, hogy megbékítsen minket Istennel. Figyeljük meg Jézus szavát (7:40): "Simon, van valami mondanivalóm neked". Simont nevén szólítja, és pontosítja, hogy a történet közvetlenül neki szól. Jézus most éppen téged szólít a neveden. Azt akarja, hogy az Ő Igéje személyesen téged érintsen. Szeretnéd hallani, hogy a Megváltó közvetlenül neked mondja, ahogyan Ő mondta ennek a bűnös asszonynak: "Bűneid megbocsátattak"? Akkor csatlakozz az asszonyhoz Jézus lábaihoz, mélyen tudatában sok bűnödnek, de még mélyebben tudatában az Ő bőséges kegyelmének. Bízzál teljesen Őbenne és egyáltalán ne magadban, hogy Ő megment téged. Akkor hallani fogod, hogy azt mondja neked: "A te hited megtartott téged, menj el békességgel!" Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/10 oldal
|
Bejegyzések száma: 90
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
7 db bejegyzés |
| e hónap: |
90 db bejegyzés |
| e év: |
352 db bejegyzés |
| Összes: |
35917 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3806
- e Hét: 12518
- e Hónap: 24393
- e Év: 212195
|
|
|
Offline
