Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/19 oldal   Bejegyzések száma: 186 
Krisztus irgalma
  2019-08-18 21:27:25, vasárnap
 
  "Látni Krisztus irgalmát, ahogy a megrepedt náddal bánik, [ismerni] a legszelídebb teremtményektől kölcsönzött neveit: Bárány, Tyúkanyó (Lukács 13,34). Gondoljunk arra, hogy Jézus meggyógyítja a megtört szívűeket (Ézsaiás 61,1), hogy megkeresztelkedésekor a Szentlélek galamb formájában szállt le rá, hogy megmutassa: ő a mi galamblelkű közvetítőnk. Halljuk meg hívását: 'Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve..." (Máté 11,28) Olyan orvos ő, aki minden betegséghez ért. Meghalt, hogy saját vére gyógyírjával helyreállíthassa lelkünket. Soha ne féljünk Istenhez járulni, ha ilyen közbenjárónk van, aki nemcsak barátunk, hanem testvérünk és férjünk is. Ez legyen, ami megtart bennünket, amikor sebesültnek érezzük magunkat. Gondoljunk arra... 'ha Krisztus olyan irgalmas, hogy nem tör össze, én sem töröm össze magam azzal, hogy kétségbeesem.'"

- Richard Sibbes -
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Jézus
  2019-08-18 21:04:39, vasárnap
 
  "Jézus gyengéden bánik a sebesültekkel, és sohasem bántja meg őket."

- Timothy Keller -
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Jézus Krisztus
  2019-08-18 20:59:43, vasárnap
 
  "Jézus Krisztus, a Szolga vonzódik a reménytelen esetekhez, gondjukat viseli a törékenyeknek. Szeretettel fordul ahhoz, akit megvertek és megsebesítettek, akin talán nem is látszik, hogy haldoklik. Jézus belelát a szívébe, és tudja, mi a teendő. Bekötözi a megtört szívűeket, begyógyítja sebeiket."

- Timothy Keller -
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Zokogunk
  2019-08-18 20:49:31, vasárnap
 
  "Nem helyes arra kérnünk a gyászoló, bánkódó embert, hogy 'szedje össze magát'. Szelíden, türelmesen kell bánnunk vele, s persze önmagunkkal is. Ne gondoljuk, hogy aki igazán bízik Istenben, az nem sír, nem érez dühöt vagy reménytelenséget."

- Timothy Keller -
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Zokogunk
  2019-08-18 20:00:21, vasárnap
 
  "Élek s hirdetem hatalmát, ki örömöm könnybe fordította, s kinek ma bánatom köszönöm."

- George Herbert: "Joseph's Coat"
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Január
  2019-08-18 12:06:20, vasárnap
 
  Január

Kivont karddal jár a Tél,
megsuhintja, úgy beszél,
metsző éles lesz a szél!

Jégpáfrányos üvegen,
hűlő fűtőtesteken
vacog már a türelem.

Olyan messze van a Nap,
hiába ont sugarat,
a hideg még mar, harap!

A havas kertek fölött,
szélfútt, kopár fák között
mégis-mégis megtörött

ez a rideg hatalom!
Észrevétlen alkalom -
ha bár még nem hajnalon,

de később egy kicsikét,
földszag terjedt szerteszét,
megszólalt a Nyitnikék!

Lukátsi Vilma
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Hanni
  2019-08-18 12:00:57, vasárnap
 
  Hanni

Sose mondja, hogy "nem tudom!",
azt kéri helyette: "te mondd!"
így tanul - tanulás nélkül,
a sok ismeret játszva bong
fülében, mint a muzsika,
amikor ütemre tapsol,
nagybetűt nem hagy olvasatlan,
magnót, lemezjátszót kapcsol.
Ismeri a Kresz-táblákat,
s az örömtől szeme fényes,
ha megjön az óvódából

János Dániel - ötéves.

Lukátsi Vilma
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Isten jót hoz elő a keresztből
  2019-08-18 07:33:05, vasárnap
 
  ,,Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem." (Zsolt 73,24)


Valahányszor bánatosak leszünk és megkísértetünk, álljunk ellene testünknek férfiasan, ha az a kísértésben megdühödik és türelmetlen lesz, és mondjuk ezt: - Hogy miért hagyott el engem most Isten, nem tudhatom, abban azonban nem kételkedem, hogy a szerető, irgalmas Atya jó és bölcs megfontolásból teszi azt, ami végül hasznomra és javamra válik, noha ezt az én bűnös testem nem látja sem nem érti, hanem zúgolódik és a Lélek ellen törekedik. Ezt a keresztet hittel és türelemmel kell legyőzni. Elszenvedem hát türelemmel. - A test ugyan gyenge ehhez, sóhajtozik, sír és panaszkodik, de Isten azt mondja: - Semmit sem tudsz, bolond vagy. Az én akaratom és szándékom az, hogy e keresztből nagy jót hozzak elő.

Luther Márton
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Hogyan végződik? Ez itt a kérdés
  2019-08-18 07:32:11, vasárnap
 
  ,,Aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha már lecsatolta volna." 1Királyok 20,11

Noha e szavakat egy istentelen király, Aháb mondta, mégis az igazság szavai voltak. Istentelen emberek is mondanak olykor igazságot.

Arám királya sértő és megalázó követelésekkel fordult Aháb királyhoz, és háborúval fenyegetőzött. A csatában az arám csapatok visszavonulásra kényszerültek, és magának a királynak is menekülnie kellett, hogy életét mentse. Teljesítménye messze elmaradt korábbi hősieskedése mögött.

Gondolhatunk Góliát példájára is. Mikor Dávidot közeledni látta, azt mondta: ,,Gyere csak ide, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak" (1Sám 17,44). Dávid azonban minden nehézség nélkül legyőzte őt a parittyájából kilőtt egyetlen kővel. Az óriás túl korán dicsekedett.

Amikor fiatal keresztyének vagyunk, könnyen megesik, hogy túlbecsüljük saját képességeinket. Úgy tetszik, mintha fél kézzel fel tudnánk venni a harcot a világgal, a testtel és az ördöggel. Talán még szemrehányásokat is teszünk idősebb keresztyéneknek, amiért még nem vitték el az evangéliumot az egész világra. ,,Majd mi megmutatjuk nekik, hogyan kell csinálni!" Csakhogy dicsekvésünk sokszor elsietett. A csata éppen csak elkezdődött, és úgy beszélünk és gondolkodunk, mintha már megnyertük volna.

Hívők egyik kötetlen esti összejövetele egy ragyogó tehetségű ifjú prédikátor körül forgott, aki szintén jelen volt. Nagyon jól érezte magát az érdeklődés középpontjában. A csoportban volt egy idősebb vasárnapi iskolai tanító is, aki nagy hatással volt az ifjú prédikátor életére. Valaki azt mondta ennek a tanítónak: ,,Tulajdonképpen büszke lehetsz egykori tanítványodra". Mire az így válaszolt: ,,Igen, ha mindvégig ilyen jól csinálja." Ez a megjegyzés akkor némi keserűséget okozott a prédikátornak ezen az estén. Később azonban, hosszú évek tapasztalatai nyomán világos lett számára, hogy tanítójának tökéletesen igaza volt. Nem az a döntő, hogyan vesszük föl a fegyverzetünket. Minden azon múlik, hogyan végződik a csata.

Valójában az életben a csatának soha nincs vége. Nem is lesz vége mindaddig, amíg ott nem állunk nagy Hadvezérünk előtt a mennyben. Ő majd elmondja, hogyan értékelte szolgálatunkat, és egyedül az Ő értékelése számít. És akárhogy is hangzik az értékelés, semmi alapunk nem lesz a dicsekvésre. Alázatos meggyőződéssel valljuk majd: ,,Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami a kötelességünk volt" (Lk 17,10).

William MacDonald
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Arany
  2019-08-17 19:54:06, szombat
 
  Élettörténetek: Arany

Hatvankét éves vagyok, négy éve hívő.
Két hete végighallgattam egy nő bizonyságtételét az Anonim Alkoholistáknál. Borzalmas megpróbáltatásokról mesélt. Egészen rám nehezedett, amit hallottam, s végül eszembe juttatta, mit éreztem tízévesen, amikor megerőszakoltak. Rettegés, ájulásig fokozódó veszélyérzet, bénultság. Aztán a nő mondott valamit, ami a szívemig hatolt. Gyorsan le is írtam, mert úgy éreztem, nekem szól. Számomra is ez a válasz.
,,A szenvedésünk a mi aranyunk" - fogalmazott a hölgy. Végre megértettem, mihez kezd Jézus a szenvedéseinkkel.
Valami rajtam kívül álló dolog ragadott meg: erősen, mindenestől tartott a kezében, míg újraéltem a rémségeket. Mintha azt akarta volna, hogy maradjak ott, ahol vagyok, és semmi se terelje el a figyelmem. Felfogom - nem én vagyok a Bárány. Ő az, mindig is ő volt, értem lett ő a Bárány. A bizonyságtétel sebeket tép fel bennem, de ő erősen tart. A Bárány saját szenvedése és isteni léptékű szeretete együtt és egyszerre igaz.
Mélyen magamba temettem az erőszakot, amelynek szenvedő alanya voltam. Megtanultam a rendet: ne kérj segítséget, mert nem kapsz. Maradj csöndben. Nem érdemled meg, hogy megmentsenek. Légy éber, az élet veszélyes.
A főiskolán bántalmazó kapcsolatban éltem. A fiú azért büntetett, mert ,,vétkesnek" talált, hiszen ,,elárultam őt": nem voltam szűz. Egyszer megpróbáltam megölni magam. Isten kegyelméből rám találtak, két hetet töltöttem kórházban. Aznap, amikor kiengedtek a kórházból, ketten is megerőszakoltak: a bántalmazóm, vagyis a volt barátom és a pszichiátriai osztály medikus gyakornoka.
A lecke ugyanaz: ne várj segítséget. Úgysem kapsz. Nem érdemled meg, hogy megmentsenek.
Életem középső szakaszát - huszonöttől ötvenkilenc éves koromig - a következő fejezetcímekkel jellemezhetném: ,,Móka", ,,Móka és gondok", ,,Gondok".
A mókát az jelentette, hogy férjhez mentem, négy európai fővárosban éltem, tündéri gyerekeim születtek, kalandoztam, karriert építettem, baráti társaságba jártam, megtanultam mind a négy ország nyelvét.
A ,,Móka és gondok" fejezet arról szólt, hogy mivel semmiféle karrier nem erősítette az identitásomat, azt sem tudtam, ki vagyok. Tökéletes akartam lenni, tökéletes életet akartam magamnak. Ehelyett jött az undok depresszió, a magány, a vágyakozás. Az emberek borzasztóak, a barátaim nem tökéletesek, az apósom nem tudja, hogyan illik viselkedni, az anyósom dühös, az iskolákban csupa szívtelen ember dolgozik.
Ezután a ,,Gondok" fejezete következett: visszaköltöztünk Amerikába, s az elkövetkező tizenkét évben tizenéves és fiatalabb gyerekeinknek meg kellett küzdeniük zaklatással, függőségekkel, étkezési zavarokkal, törvénysértésekkel, halálközeli élményekkel. Mindezt a pszichoterápia, a jóga, a zen és az Anonim Alkoholisták ellenére. Összetörve ébredtem rá arra, hogy nemcsak segíteni nem tudtam nekik, de a problémáik jó részét is én magam okoztam. Az Anonim Alkoholistáktól megtanultam egy fontos, de megalázó igazságot: ,,Nem tudok segíteni rajtuk: Isten tud, s én engedem, hogy megtegye."
És Isten valóban segített. Derült égből villámcsapásként ért, amikor az ateista fiam megtért. Ez a szeretett fiú új ember lett, azt kérdezgette, hogyan imádkozhat értünk, mikor épp Afganisztánba indult a különleges mentőegység kötelékében. Mégis sokat szenvedtünk. A fiunk élete egy hajszálon függött. Elmondhatatlan, milyen sebeket kapott a szívünk.
Isten szabadítása a leghangosabb üzenet a teremben. Most már az övé vagyok. Értem már, hogyan alakul át a heves szenvedés Isten heves szeretetévé. Mintha azt mondaná: ,,Most már az enyém vagy. Nyugodtan szeress ugyanolyan erővel, amilyen erős volt benned a félelem. Érted már a lényeget: hogy szeress és szolgálj ebben a szabadító küldetésben azzal az erővel, amit tőlem kaptál." A szívem mélyén tudom, hogy Jézus ereje valóságosan velem van, bárhová megyek. Csak annyit kell tennem, hogy hozzá fordulok, bízom benne minden szenvedésemben, a többi az ő dolga. A szenvedésünk arannyá változik számára. ,,...semmi sem árthat nektek." (Lukács 10,19)
Isten tehát mindvégig velem volt.
Isten hatalmasan munkálkodik bennem, hogy megszabadítson az önközpontúságtól. Ez az a tisztítótűz, amelyről Ézsaiás ír. Elég kegyetlen dolog. Ha csak annyit teszek mindennap, hogy odamegyek Istenhez, rábízom az életem, a többit elintézi ő.

Mary Jane
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/19 oldal   Bejegyzések száma: 186 
2019.07 2019. Augusztus 2019.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 186 db bejegyzés
e év: 5986 db bejegyzés
Összes: 24031 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 212
  • e Hét: 2394
  • e Hónap: 32490
  • e Év: 468307
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.