|
2016-06-29 17:07:21, szerda
|
| |
| |
Az Isten által meghagyott maradék
Római levél 11,2-5
,,Nem vetette el Isten az Ő népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é mit mond az írás Illésről, amint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván: Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. De mit mond neki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, akik nem hajtottak térdet a Baálnak. Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint."
A rómaiakhoz írt levelében racionális érveket és állításokat találunk, nem történeteket. Mégis a 11,2-5-ben az apostol egy kiemelkedő ószövetségi példát hol fel állításának igazolására, hogy Isten nem hagyta el Izráelt, és hogy az Isten Igéje nem vallott kudarcot. Illés történetéről van szó, miután legyőzte Baál prófétáit a Kármel-hegyen. (1Kir 18,16-19,18)
Illés Istene
Illés felszólította Baál prófétáit: imádkozzanak Baálhoz, hogy küldjön tüzet az oltárukon levő áldozatra, miközben Illés is imádkozik Istenhez, hogy küldjön tüzet az ő oltárán levő áldozatra. Amikor Baál kudarcot, és Isten mindenki számára látható módon válaszolt, és nemcsak Illés áldozatát emésztette meg a tűz, hanem a fát, követ, a földet és az oltár körüli árokban levő vizet is, a próféta kihasználta az alkalmat és megöletett négyszáz Baál prófétát. Hatalmas győzelem volt ez.
De a győzelem híre eljutott Ahábnak, Izráel gonosz királyának a fülébe, aki elmondta feleségének, Jezábelnek, hogy mit tett Illés. Ő még Ahábnál is gonoszabb volt, és megesküdött, hogy megtorlásul azonnal megöleti Illést. Illés, aki minden bizonnyal érzelmileg kimerült volt a korábbi próbák miatt, elvesztette Istenbe vetett bizalmát és negyven napon át menekült a pusztába a Hóreb-hegyig (a Sínai hegy másik neve).
A következő reggel Isten így szólt hozzá: ,,Mit csinálsz itt, Illés?"
Illés válasza talán a leginkább szánalomra méltó panasz az egész Szentírásban: ,,Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek." (1Kir 19,10) Nem számított, hogy az izráeliták nem sokkal korábban eleget tettek felhívásának, és megölték Baál négyszáz prófétáját.
Isten nem feddte meg a prófétát, ahogy mi tettük volna. A hegyre állította, miközben egy nagy szél, egy földrengés és tűz ment el előtte. Ezek a hatalmas természeti jelenségek tükrözték Isten erejét és mindenható voltát, de Isten nem volt bennük. Ehelyett miután elmúlt a szél, a földrengés és a tűz, azt olvassuk, hogy Isten egy ,,halk és szelíd hangban" szólt Illéshez.
Isten megismételte a kérdést: ,,Mit csinálsz itt, Illés?"
Illés ugyanazt a választ adta, mint előzőleg. Aztán Isten azt mondta neki, hogy kenjen fel két királyt: Hazáélt Arám királyává és Jéhút Izráel királyává. Azt is mondta, hogy utódjául kenje fel Elizeust Isten prófétájává. Ez a három ember, a két király és Elizeus együttesen fogják őt segíteni. Végül Isten azt mondta: ,,De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baalnak és minden szájat, amely nem csókolta meg azt." (1Kir 19,18)
Pál erre a történetre utal a Róm 11,2-5-ben, és idézi az 1Kir 19. fejezetének 10., 14. és 18. verseit.
Pál gondolatmenete
Mivel a leírás Pál ötödik érvét vezeti be a Római levél 9-11. fejezeteiben - melyben bizonyítja, hogy Isten terve Izráellel nem vallott kudarcot, sőt folytatódik- talán hasznos, ha ezen a ponton összefoglaljuk és áttekintjük a pontokat, mint minden egyes új gondolatmenet kezdetén.
Isten terve Izráellel nem vallott kudarcot, mivel :
1.Akiket Isten kiválasztott a megváltásra, azok üdvözülni fognak. ( Róm.9,6-24 ) A megváltás Istennek Krisztusban megjelent kiválasztó kegyelmétől függ, és ez mindig független volt az etnikai, nemzeti, vagy szervezeti jellegű szempontoktól.
2.Isten már kijelentette, hogy nem az egész Izráel fog üdvözülni, viszont lesznek olyan pogányok, akik igen. (Róm9,25-29) Ez egyértelmű prófécia.
3.Az, hogy a zsidók nem hittek, saját hibájuk volt, nem Istené. (Róm 9,30-10,21) A zsidók nem akartak hinni, mert sok mai emberhez hasonlóan ők akarták maguknak kiérdemelni az üdvösséget.
4.Voltak zsidók, akik hittek és üdvözültek. ( Róm 11,1 )Pál saját magát hozza fel példaként.
5.Még a legnehezebb időkben is mindig volt egy maradék, akik üdvözültek. ( Róm 11,2-10 ) Ehhez a ponthoz érkeztünk el most, melyre az a tény a bizonyíték, hogy Isten saját számítása és kijelentése szerint még Illés szolgálatának sötét időszakában is hétezer zsidó hűséges maradt Istenhez, és nem volt hajlandó imádni a Baált.
6.A pogányok jelenkori üdvösségének célja az, hogy féltékennyé tegye Izráelt, és így némelyek üdvözüljenek. (Róm 11,11-24)
7.Végül pedig egész Izráel üdvözülni fog. (Róm 11,25-32) Ezek az érvek együttesen bizonyítják: Isten szövetségi ígéretei visszavonhatatlanok, még olyan hatalmas emberi ellenállás és elutasítás ellenére is, amilyet Izráel tanúsított.
A maradék üdvözül
A gondolatmenetben új elemet jelent a ,,maradék". A szó valaminek a megmaradt részére utal, egy tárgynak, szokásnak vagy népnek. Mi leggyakrabban talán egy vég anyagból megmaradt kis szövetre használjuk, vagy amikor a boltban egy tekercs padlószőnyegből marad egy rövid csík. Az Ószövetségben a szó legtöbbször azt a csoportnyi zsidót jelöli , akik túlélték vagy majd túl kellett, hogy éljék a krisztus előtti nyolcadik és hatodik századi asszír és babiloni hódításokat, pusztításokat és fogságbavitelt.
Érdekes, hogy amíg a szó az Ószövetségben gyakran előfordul( összesen hatvankétszer ), az Újszövetségben csak háromszor találjuk meg; ráadásul mindhárom alkalommal az ószövetségi helyeket idézve.
Az első újszövetségi utalás az ApCsel 15-ben olvasható, a jeruzsálemi zsinatnál. Az egyház vezetői összegyűltek, hogy beszéljenek a pogányoknak a növekvő gyülekezetben elfoglalt helyéről, illetve , hogy eldöntsék: a pogányokra is kötelezőek-e a mózesi törvények: körül kell-e metélkedniük, és meg kell-e tartaniuk a zsidó ünnepeket. A döntés értelmében a pogányok felszabadultak a zsidó iga alól, és ez részben egy Ámós könyvéből származó idézetnek volt köszönhető, melyet Jakab idézett (kiemelés tőlem):
Ezek után megtérek és felépítem Dávidnak leomlott sátorát, és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt: hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi....
ApCsel 15,16-17 az Ám 9,11-12-t idézve
Ezekben a versekben ,,az emberek többi része" azokra a zsidókra vonatkozik, akik túlélték a babiloni fogságbavitelt, akik az apostolok idejében új lehetőséget kaptak, hogy keressék Istent, és akikhez mint Isten új népéhez, hívő pogányok csatlakoztak.
A másik két újszövetségi hivatkozás a Római levélben található. Az egyiket már láttuk: a kilencedik fejezetben található ézsaiási idézet (kiemelés tőlem):
Ézsaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg. Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.
Róm 9,27-28 az Ézs 10,22-23-at idézve
Végül a harmadik újszövetségi előfordulása a ,,maradék" szónak az általunk vizsgált szakaszban található.
(A ,,maradék" szó első ószövetségi előfordulása az 1Móz 45,7-ben van, ahol József elmondja testvéreinek, hogy Isten küldte őt Egyiptomba, és Ő helyezte őt befolyásos pozícióba, hogy ,,maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással". Ezután a szó nem fordul elő Izráelle kapcsolatban egészen a zsidó monarchia késő történelméig, amikor viszont rendkívül gyakran szerepel. A legtöbb ilyen vers a 2Királyokban (19,4 és 30-31; 21,14), a 2Krónikákban (34,9 és 21; 36,20), Ézsaiás könyvében (10,-20-22; 11,11 és 16; 17,3; 28,5; 37,4 és 31-32), Jeremiás könyvében (6,9; 11,23; 23,3; 31,7; 40,11 és 15; 42,2 és 15 és 19; 43,5; 44,7 és 12; 44,14 és 28; 47, 4-5; 50,21 és 26) és Mikeás könyvében (2,12; 4,7; 5,7-8; 7,18) található, bár szórványosan a többi prófétánál is felfedezhető. A versek általában figyelmeztetések, hogy Isten csak egy maradékot tart meg, vagy ígéretek, hogy valóban meg fog tartani egy maradékot. Sok helyen találunk ígéretet arra nézve, hogy a végső időkben áldást nyer a maradék.
Két kérdést kell megvizsgálnunk ahhoz, hogy jól értsük a szöveget.
1. A 2-5. versek mivel egészítik ki az 1. verset? Ha követtük a gondolatmenetet, láthattuk, hogy Pál azzal bizonyította Isten Izráel iránti hűségét, hogy még ha egyetlen más zsidó sem üdvözöl, ő bizonyosan. Márpedig amíg van legalább egyetlen ember, senki sem állíthatja, hogy Isten teljesen elhagyta volna izráelt. Első ránézésre az ezután következő versek ugyanazt mondják, csak itt Illés története a példa. Isten elmondta, hogy van hétezer ember, akik nem hagyták el az igaz Istent, és nem hajoltak meg a Baál előtt. Akkor viszont mondanak-e új dolgot ezek a versek? A válasz az, hogy igenis mondanak. Sőt, két új dolgot is.
Először is, kiderül belőlük, hogy bár Isten már akkor betartotta volna ígéretét, ha csupán egyetlen embert megment a rengeteg izráelita közül kegyelme ennél sokkal messzebre terjed: Illés idejében hétezer ember volt, és logikusnak tűnik, hogy Pál idejében is hasonló volt a helyzet- akárcsak ma. Az apostol azért foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy Isten minden bizonnyal megszegte-e az ígéretét, mert miközben a pogányok elfogadták Krisztust, a zsidók nagy része nem. Azt mondja, hogy bár a zsidó hívők száma viszonylag alacsony, ettől függetlenül sokan voltak, akik hittek. A számok nem elhanyagolhatóak. Gondoljunk a háromezerre, akik Jeruzsálemben Pünkösdkor hittek (ApCsel 2,41), és hogy attól kezdve ,,az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. (47. v.) Isten ugyanezt teszi ma is.
Másodszor, Illés példájából kiderül, hogy nem egy kivételes esemény volt, hogy Isten kiválasztott egy hívő maradékot, mivel mindig is így volt. Az 1Királyokban olvasható történet nem a királyság végnapjaiból való, amikor már érezni lehetett az asszírok vagy a babilóniaiak pusztításának előszelét. Izráel történetében korábban történt. De még ekkor is csak egy maradék menekült meg.
Pál tapasztalatát és korának igehirdetését a múltbeli zsidó történelemre alapozza. Azt mondja ezzel, hogy az első századi keresztyén igehirdetés Isten kialakult módszerei szerint történik.
2. Kiről beszél Pál, amikor azt mondja: ,,az ő népéről, amelyet eleve ismert"? Ez egy érdekes kérdés, amely még a legjobb szövegmagyarázókat is megosztja. Megfigyelésem szerint közel egyenlő arányban oszlanak meg a vélemények. Két lehetőség van. Először is, a szavak az egész nemzetre vonatkoznak: ekkor egész Izráel Isten ,,eleve ismert" vagy kiválasztott népe. A másik lehetőség az, hogy a kifejezés csak az Izráelen belüli kiválasztottakra vonatkozik. F.Godet, John Murray és Leon Morris az első nézetet osztják, miközben Kálvin, Robert Haldane és Charles Hodge a másodikat.
A második nézet mellett könnyű érveket találni, mivel Pál a Róma 9-ben már megkülönböztette Izráel nemzetét és a valódi Izráelt. Hodge is ezzel kezdi; szerinte ez a lehetőség a legjobb, mivel (1) ,,Pál is pontosan ezt a különbséget hangsúlyozta a 9,6-8-ban, ráadásul ugyanebből a célból"; (2) ,,Pál is ezt mondja gondolatmenetében: a nép legnagyobb részét elvetette Isten, de megőrzött egy maradékot a kegyelmi kiválasztás miatt'''; és (3) ,,az Ószövetségből kölcsönzött példa illik bele a legjobban ebbe a magyarázatba". Természetesen nincs is ezzel semmi probléma; az egész magyarázat igazságon alapul.
Másfelől viszont jogosan gondolhatjuk, hogy ebben a fejezetben Pál az egész nemzetre gondol, és Izráelt érti azalatt, amikor ezt írja: ,,...az ő népét, amelyet eleve ismert".
Persze nem lehet kérdés, hogy Pál valóban Istennek a népéhez való hűségéről ír, amikor a kiválasztott maradékot említi. Mivel Isten valóban kiválasztott bizonyos zsidókat, bár csak egy maradékot, hogy a hívő pogányokkal együtt üdvözüljenek, egyértelmű: Izráelt nemzeti szinten nem vetette el. Azonban a probléma most következik. Az első versben Pál a nemzetről beszél. Átírhatnánk-e úgy a kérdést, hogy ,,elvetette-e Isten Izráel nemzetét?" A válasz: ,,Nem, nem vetette el a nemzetet, mert némelyeket üdvözít közülük, akik közül én is egy vagyok." Másképp fogalmazva, az első vers az ,,ő népe", és a második vers ,,az ő népe, amelyet eleve ismert" ugyanarra a népre kell, hogy vonatkozzon, és ez a nép az egész nemzet kell, hogy legyen. Ráadásul úgy tűnik: az egész fejezet is ebbe az irányba halad, mivel amikor elérkezünk a 26-29. versekhez, az apostol ezt írja: ,,És így az egész Izráel megtartatik, amint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat: És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket. Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért. Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása." (az idézet az Ézs 59,20 -21 és 27,9 átirata)
Godet a következőképpen ír erről:
A föld népei közül csak egyet választott ki, és ismert eleve az isteni előre tudás és szeretet, és ennek a népnek a története összefonódik a megváltás megvalósulásával. Minden más népnél az üdvösség egyéni szintű, de náluk az üdvösség fogalma a néphez kapcsolódik.... a Jézus korában élő izráeliták elutasították őt, majd ez a tény egy meghatározatlan számú nemzedéken át fennmaradt, mint nemzeti szintű hitetlenség. Istenre azonban nem nehezedik nyomás; az idő addig tart, ameddig ő akarja. Ha úgy kell lennie, a korszakok után újabb korszakok jönnek, amíg végül el nem érkezik az a nemzedék, mely hajlandó kinyitni szemét és szabadon elfogadja a Messiást. Isten már előre ismerte a népet, amely hisz és üdvözül, és előbb vagy utóbb mindkettő bizonyosan be is teljesül.
Bátorítás nehéz időkben
A Római levél 11. fejezetének többi része a fenti igazságok Istenre vonatkozó gyakorlati alkalmazásával foglalkozik. A következőkben versről versre haladva részletesen végigvesszük ezeket. De számunkra is van alkalmazás ezekben a versekben, és ezzel szeretném majd befejezni tanulmányomat.
1.Istennél mindig van maradék, és ez a maradék gyakran nagyobb, mint gondolnánk. Eszembe jutnak olyan keresztyének, akik nehéz helyzetben vagy nehéz körülmények között dolgoznak - például egy belvárosi misszióban, vagy ahogy éveken át sokan, a vasfüggöny mögött. Olyan társadalmi csoportban, amely különösen is ellenáll az evangéliummal szemben. Vagy olyan fiatalok között, akik elfordultak Istentől. Ha ilyen munkára hívott el minket Isten, vagy csupán szívünkre helyezett egy ilyen területet, lehet, hogy depressziónk még Illését is meghaladja. Hiszen bár kitartóan dolgoztunk, mégis alig-alig láthatók az eredmények. Munkánkat félreértették, és néha erőszakkal elutasították. Legszívesebben feladnánk, azt gondolva: ,,Mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek." (10. v.)
Ha így gondolkozunk vagy érzünk, emlékezzünk vissza arra, hogy Istennek még mindig megvan a hétezer embere, akik nem hajoltak meg a Baálnak: tehát nem vagyunk egyedül, és munkánk nem lesz eredménytelen.
Az a problémánk, hogy nincs elég hitünk: csupán a külső látszat alapján ítélünk, nem pedig Isten ígéreteire támaszkodva. Illés nagy próféta volt, mégis ugyanebbe a hibába esett. Nem látta, hogy mit tett Isten, ezért azt gondolta, hogy csak ő maradt hűséges hozzá.
Kálvin a következőket mondja erről:
Ebből az következik, hogy akik az egyházat saját véleményük alapján próbálják megítélni, azok tévednek. És valóban, ha ez a rendkívüli próféta, aki a Lélek világosságában élt, is tévedett, amikor saját maga próbálta megbecsülni az Isten népébe tartozó emberek számát, akkor mi lesz velünk, akiknek hozzá képest legélesebb ítélőképességünk is sötét homálynak számít? Ennélfogva ne hozzunk ezzel kapcsolatban elhamarkodott ítéletet, hanem inkább forgassuk szívünkben ezt az igazságot, hogy a szemünkben igencsak erőtlennek tűnő egyházat Isten titokzatos gondviselése tartja fenn... mivel Istennek megvannak a maga útjai, melyeket csak Ő ismer, előttünk viszont rejtve vannak - viszont Ő még akkor is csodálatos módon megtartja az Ő választottait, amikor minden elveszettnek is tűnik.
Ha ez nem vigasztalás számunkra, nem tudom, mi lehetne az.
2.Isten népének maradéka nem hajtott térdet a Baálnak. Baál az ókori kánaániak különösen is erkölcstelen istensége volt, akit azért imádtak még továbbra is, mert a zsidók Józsué hódítása idején nem irtották ki teljesen a kánaániakat. Baál istentiszteleteire a nyílt szeximádat és az abszolút materializmus volt jellemző. Sőt, valójában a szexualitást tartották a materializmus biztosítékának: szerintük a szent prostitúció gyakorlata volt az alapja az évszakok váltakozásának és a terményen így lett áldás: így gazdagodott a társadalom. Manapság is ugyanez látható.Nyugati kultúránkban, különösen is az Egyesült Államokban a szabad szexualitás és a nyílt materializmus kétsávos sztrádáján robogunk nagy sebességgel, azzal a különbséggel, hogy a mi esetünkben a vagyon biztosítja a szexualitást vagy a szexuális előnyt (vagy esetleg még élvezetesebbé teszi), nem pedig fordítva.
Mit mondjunk egy ilyen korban? Sokan, közöttük én is, hajlamosak vagyunk a borúlátásra: ,,Társadalmunk megromlott. Az erény kiveszőben van. Már csak én maradtam. Feladom."
Azonban ez nem a teljes kép. Lehet, hogy a társadalom valóban a kárhozat felé vezető csúszós lejtőn halad lefelé, de Istennek van egy maradéka, és ez a maradék nem hajtott térdet a szexualitás és a vagyon Baáljának. Vannak odaszánt életű emberek, akik Istenért élnek, és sokszor borzasztó körülmények között is a helyes úton próbálnak járni. Ez számunkra is biztatás kell, hogy legyen: keressük meg az ilyen embereket, és erősítsük őket, amikor csak tudjuk. Végül is ez a gyülekezet feladata, hogy olyan közösség legyen, melyben Istenért élnek az emberek, erősítik egymást, és még ebben a gonosz világban is Őérte élnek.
Tegyük ezt. ,,Nézzünk fel Jézusra", és fussuk meg az előttünk levő pályát (Zsid 12,1-2), bármilyen legyen is az. Sőt, úgy fussuk meg, hgoy tudjuk: egy napon hozzánk hasonlóan Isten teljes választott népe Őelőtte fog állni, miután legyőzte a gonosz világot. És bár legtöbbször majd megvetni és üldözni fognak, tudjuk: Isten beteljesítette tökéletes akaratát bennünk, és abból, amit tettünk Jézusért, semmi sem volt hiába.
James Montgomery Boice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Isten terve Izráellel |
|
|
|
Címkék: figyelmeztetések, ítélőképességünk, kiválasztottakra, gondolatmenetben, elhanyagolhatóak, megkülönböztette, megbánhatatlanok, megvalósulásával, gondolatmenetet, padlószőnyegből, meghatározatlan, következőképpen, felszabadultak, alkalmazásával, megvizsgálnunk, legszívesebben, világosságában, fogságbavitelt, biztosítékának, váltakozásának, összefoglaljuk, újszövetségben, beteljesítette, gondolatmenete, szolgálatának, természetesen, ószövetségből, szempontoktól, gonoszságokat, gondolatmenet, szövetségedet, elutasították, leggyakrabban, szerelmetesek, pusztításokat, szabadítással, írás Illésről, isteni felelet, kegyelemből való, kiemelkedő ószövetségi, oltárukon levő, oltár körüli, próféta kihasználta, győzelem híre, korábbi próbák, következő reggel, leginkább szánalomra, egész Szentírásban, hegyre állította, nagy szél, hatalmas természeti, választ adta, Istenhez Izráel, Isten Igéje, Illés Istene, Amikor Baál, Seregek Istenéért, Aztán Isten, Hazáélt Arám, Jéhút Izráel, Elizeust Isten, Végül Isten, Akiket Isten, Istennek Krisztusban, Isten Izráel, Jeruzsálemben Pünkösdkor, Izráel Isten, John Murray, Leon Morris, Robert Haldane, Charles Hodge, Mivel Isten, Eljő Sionból, Egyesült Államokban, James Montgomery Boice,
|
|
Online
