|
|
|
2016-07-07 08:22:35, csütörtök
|
| |
| |
II.8. Az apostoli atyák (95 - 140) - tanításuk jellemzése; Didache; Polycarpus
Az ún. apostoli atyák kb. 95-140 között munkálkodtak az egyházban. Elnevezésük onnan ered, hogy róluk azt tartják: ők még ismerték az apostolokat. Tanításukat több fennmaradt iratuk tartalmazza. Ezek a következők: Római Kelemen két levele, Ignatius levelei, Barnabas levele, Hermas Pastora, Diognetus levele, Polycarpus martyriuma és a Didache. Ezekre az írásokra három dolog jellemző:
1. Öntudatosan képviselik azt, hogy a keresztyén egyház az igazi egyház, az igazi Izráel. Az ígéretek, amelyeket Isten az ő ószövetségi népének adott, azok az egyházra is vonatkoznak. Ezért az Ószövetség az újtestamentumi gyülekezet számára ugyanolyan fontos, mint a zsidóknak, sőt az Ószövetséget az Új nélkül nem is igazán lehet megérteni.
2. A keresztyénség új erkölcsiséget képvisel. Ennek kapcsán a (görög) moralizmus is helyet kapott az egyházban: mindenkinek kötelessége jót tenni, amelyért jutalmat várhat, ha pedig nem él illő módon, akkor büntetést kap. A keresztyén hitet már ekkor fenyegeti az a téves elképzelés, hogy csupán az a lényeg: tudjuk, mi a jó, mert ha azt megtesszük, akkor ez döntő az Istennel való kapcsolatban.
3. Jellemzi az egyházi atyák leveleit az élet fogalom: a törvény szerinti életnek jutalma az örök élet. Az úrvacsora adja az új élet erejét. Ignatius szerint az úrvacsora pharmakon athanasias: gyógyszer a halhatatlanságra.
Feltűnő az is, hogy az etikának olyan nagy szerepe van ezekben az írásokban. Ennek az a magyarázata, hogy ezek olyan pásztorlevelek, amelyekben a keresztyéneket felszólítják a keresztyén életvitelre, jelezve, hogy a tanítás és az élet összefügg. Egy másik tény, amelyre rá kell mutatni, az, hogy az első keresztyén gyülekezetekben kevés volt az ,,értelmeségi", ezért elsősorban nem nehéz dogmatikai írásokra volt szükség.
Fontos még arra is emlékeztetnünk, hogy a keresztyén egyház emberileg szólva a zsidó közösségből indult ki. Nemcsak az Úr Jézus maga, hanem az apostolok is zsidók voltak. Az evangélium hirdetése a hellenisztikus világban mindig a zsidókon keresztül történt: ,,elsőként a zsidónak, de a görögnek is". Ahogy az Apostolok Cselekedeteiben látjuk, az apostolok először a szórványban élő zsidó közösségeket keresték fel. Az eredmény az lett, hogy egyes helyeken ún. zsidókeresztyén gyülekezetek keletkeztek, más helyeken pedig a zsidók elvetették az evangéliumot, és ott pogánykeresztyén gyülekezetek jöttek létre. Ezért nem csoda az, hogy a mindennapi kegyesség területén a zsidó-keresztyén gyülekezetek megmaradtak a zsidó hagyományok mellett. Péter és Pál is jártak még a jeruzsálemi templomba (ApCsel 21,26-27). Nem azért, mintha szerintük továbbra is szükség lenne az ószövetségi áldozati istentiszteletre, hanem azért, mert a zsidókeresztyéneknek nem volt könnyű mindezt egyszerre félre tenni. Pál apostol maga Timóteust is körülmetélte (ApCsel 16,3) a zsidók miatt.
Mindebből kitűnik, hogy a keresztyén gyülekezet a maga identitását fokozatosan találta meg a Krisztus által megszerzett kegyelem alapján (ld. ApCsel 15,19kk.). Az akkori világban ki kellett alakítani egy keresztyén életstílust, amely egy sor gyakorlati kérdés megoldását igényelte. Az apostoli atyák ebben akartak segíteni.
Az apostoli atyáknál is találunk olyanokat, akik zsidókeresztyének, pl. a Didaché ismeretlen szerzője, a Barnabás levél írója, és olyanokat is, akik pogányból lett keresztyének, mint Római Kelemen, Ignatius és Polycarpus.
Az apostoli atyák írásai közül többet nagyon tiszteltek az óegyházban, annyira, hogy szinte a kanonizálás határán álltak. Az egyház azonban különbséget látott az apostoli atyák írásai és az újszövetségi iratok között. Ezek végül nem kerültek be az újszövetségi kánonba. Két fontos írásról azonban itt is meg kell röviden emlékeznünk, ezek a Didaché és Polycarpus martyriuma.
A Didaché, ,,az apostolok tanítása", azt akarja megmutatni, hogyan teljesítették az apostolok Krisztus missziói parancsát. Ismeretlen szerző 100-125 között írta a Didachét a mai Szíriában, Antióchia környéken. Jézusról úgy beszél mint ,,az Úrnak szolgá"-járól, akire az Ószövetség is utalt! Főként az Ószövetséget idézi, de biztos, hogy ismerte a Máté evangéliumát is. Pál apostolra nem hivatkozik. A Didaché-ban két útról van szó: az egyik út az örök életre vezet, s aki azon jár, annak be kell tartania a törvényt; a másik út a halálra vezet, amelynek jellemzője az engedetlenség. Ez a példázat más iratokban is előfordul (pl. a Barnabás levelében), és nagyon valószínű, hogy közös zsidó forrásból származik. Aki ismeri a két utat, az részesülhet a keresztség sákramentumában és befogadható az úrvacsorai közösségbe. A könyv második része a keresztségről és a böjtről szól. A szerző hetente két böjtnapot ír elő. Az úrvacsorát minden ,,Úr napján" kell ünnepelni, amelyben haragosok nem vehetnek részt. Nagy hangsúly esik Krisztus visszajövetelére, amelyre készülni kell, hiszen amikor az Úr visszajön, akkor tökéletesnek kell lennünk. A Tízparancsolat mellett Krisztus szavai a mértékadóak a gyülekezetben, különösen is a Hegyibeszéd. Az imádsághoz és az úrvacsorához a keresztyén életvitel illik, az örök élet fényében.
Polycarpus smyrnai püspök volt. Irenaeus szerint János apostolt jól ismerte. Polycarpus több levelet írt, amelyek közül csak a Filippibeli gyülekezethez írt levél maradt fenn. 156-ban vagy 157-ben szenvedett mártírhalált. A gyülekezeti tagok később leírták az eseményeket - az írat nagyon ismertté vált. E hagyomány szerint a császári helytartó azt kívánta tőle, hogy tagadja meg és káromolja Krisztust. Erre Polycarpus a következőket válaszolta: ,,86 éven át szolgáltam az én Uramat, mindig kegyelmes volt hozzám, hogyan tagadhatnám meg?"
A vértanúságról azt olvassuk az Újszövetségben, hogy az hozzátartozik a keresztyén élethez. A tanúk minden szenvedés ellenére győzelmet fognak aratni a hit és kitartás által. Harcuk elsősorban nem emberek ellen van, hanem a sátán ellen (ld. Jelenések könyve). A vértanú nemcsak Krisztus szenvedésében és halálában részesül, hanem az ő feltámadásában is. Tisztában voltak azzal is, hogy Krisztus szenvedése páratlan volt: ő a mi bűneinkért szenvedett, mint Isten Fia; a vértanú csak Krisztus tanítványa és követője. Több vértanúkról szóló irat is megmaradt, amelyekben a vértanúk nem úgy szerepelnek mint hősök, hanem mint Krisztustól erőt kapott gyenge emberek, akiket a Szentlélek megerősített arra, hogy ne tagadják meg Istent. A tagadás halált hozott volna rájuk, de haláluk az életet jelentette számukra. (folyt. köv.)
Jos Colijn |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egyetemes egyháztörténet |
|
|
|
Címkék: istentiszteletre, visszajövetelére, halhatatlanságra, pogánykeresztyén, gyülekezetekben, zsidókeresztyén, cselekedeteiben, sákramentumában, pásztorlevelek, újtestamentumi, keresztyéneket, tízparancsolat, feltámadásában, hellenisztikus, újszövetségben, emlékeztetnünk, gyülekezetben, gyülekezethez, keresztyénség, teljesítették, erkölcsiséget, keresztségről, hozzátartozik, vértanúságról, szenvedésében, engedetlenség, evangéliumot, gyülekezetek, következőket, munkálkodtak, újszövetségi, evangéliumát, ószövetséget, mártírhalált, tökéletesnek, felszólítják, apostoli atyák, írásokra három, keresztyén egyház, igazi egyház, igazi Izráel, újtestamentumi gyülekezet, keresztyén hitet, egyházi atyák, élet fogalom, törvény szerinti, örök élet, úrvacsora adja, úrvacsora pharmakon, etikának olyan, keresztyéneket felszólítják, keresztyén életvitelre, Római Kelemen, Hermas Pastora, Apostolok Cselekedeteiben, Erre Polycarpus, Isten Fia,
|
|
|
|
|
|
| apostoli atyák, írásokra három, keresztyén egyház, igazi egyház, igazi Izráel, újtestamentumi gyülekezet, keresztyén hitet, egyházi atyák, élet fogalom, törvény szerinti, örök élet, úrvacsora adja, úrvacsora pharmakon, etikának olyan, keresztyéneket felszólítják, keresztyén életvitelre, élet összefügg, másik tény, első keresztyén, zsidó közösségből, evangélium hirdetése, hellenisztikus világban, zsidókon keresztül, görögnek is”, apostolok először, zsidók elvetették, mindennapi kegyesség, zsidó-keresztyén gyülekezetek, zsidó hagyományok, jeruzsálemi templomba, ószövetségi áldozati, zsidók miatt, keresztyén gyülekezet, maga identitását, akkori világban, keresztyén életstílust, apostoli atyáknál, kanonizálás határán, egyház azonban, újszövetségi iratok, újszövetségi kánonba, apostolok tanítása”, apostolok Krisztus, örök életre, halálra vezet, keresztség sákramentumában, úrvacsorai közösségbe, könyv második, böjtről szól, szerző hetente, úrvacsorát minden, keresztyén életvitel, gyülekezeti tagok, eseményeket –, írat nagyon, császári helytartó, következőket válaszolta, keresztyén élethez, tanúk minden, sátán ellen, vértanú nemcsak, vértanú csak, tagadás halált, életet jelentette, istentiszteletre, visszajövetelére, halhatatlanságra, pogánykeresztyén, gyülekezetekben, zsidókeresztyén, cselekedeteiben, sákramentumában, pásztorlevelek, újtestamentumi, keresztyéneket, tízparancsolat, feltámadásában, hellenisztikus, újszövetségben, emlékeztetnünk, gyülekezetben, gyülekezethez, keresztyénség, teljesítették, erkölcsiséget, keresztségről, hozzátartozik, vértanúságról, szenvedésében, engedetlenség, evangéliumot, gyülekezetek, következőket, munkálkodtak, újszövetségi, evangéliumát, ószövetséget, mártírhalált, tökéletesnek, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
108 db bejegyzés |
| e év: |
370 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 8742
- e Hét: 20453
- e Hónap: 49765
- e Év: 237567
|
|
|
Offline
