|
2016-07-08 08:56:24, péntek
|
| |
| |
Élet a halálból
Római levél 11, 13-15
,,Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem. Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülük némelyeket. Mert ha az ő elvettetésük a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételük hanemha élet a halálból?"
Jelen tanulmány címét (,,Élet a halálból") Pál apostoltól veszem, melyet Izráelnek a világ végnapjaiban bekövetkező nemzeti szintű ébredésére használ: ,,ha az ő elvettetésük a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételük hanemha élet a halálból?"(15.v.) Ez egy hatalmas jövendölés; talán csak a nemzeti feltámadás névvel lehetne igazán magyarázni. De ha meg akarjuk érteni, hogy mit jelent a feltámadás Izráel esetében és a mi esetünkben- ami egyébként jelen tanulmány célja -, azzal a résszel kell kezdenünk, amelyik a halálról beszél.
Korunkban Izráel lelki halott, és a lelki halottakhoz hasonlóan fel kell támadnia, ha nem kapott életet Istentől Jézus Krisztusban. Ahhoz, hogy beszéljünk erről a fontos témáról, nem Pálnak a Római levél 11. fejezetében adott tanításával akarom kezdeni - bár még visszatérünk rá -, hanem Jézus Krisztus tanításával.
Egy nemzet halála
Urunk földi életének utolsó hetében, miután Virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe, Jézus szinte minden tanítása az eljövendő dolgokkal foglalkozott. János evangéliuma is beszél erről a hangsúlyváltásról: megtudhatjuk, hogy Jézus milyen személyes tanítást adott a tanítványoknak. Ez legfőképpen a Szentlélek eljöveteléről, az imádság kiváltságáról, a világban levő üldöztetésről szól, illetve még arról, hogy Jézus megígéri: vigyázni fog a tanítványaira és segít nekik, hogy eredményesen tudják szolgálni Őt.
A szinoptikus evangéliumok az Úr nyilvános tanítását írják le.
Miért tanított Jézus nyilvánosan? Ezen a ponton kell foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, mert hasonló dolgokról van az evangélistáknál is szó, mint amiről Pál beszél a Római levél 11. fejezetében, ennélfogva mintegy háttérül szolgálnak hozzá.
Nézzük meg Máté evangéliumának huszonegyedik fejezetét. A fejezet első része beszél Jézus virágvasárnapi dicsőséges bevonulásáról Jeruzsálembe, majd a templom megtisztítása következik. Ez felbőszítette a zsidő vezetőket, aminek az volt az eredménye, hogy Jézus ,,otthagyta őket" átvitt értelemben és fizikailag egyaránt (17.v.), és visszament Betániába, ahol az utolsó héten tanítványaival volt minden este.
Következő reggel, amikor visszafelé mentek a városba, Jézus meglátott egy fügefát. Odament hozzá, és fügét akart róla szedni, viszont azon nem volt gyümölcs, ezért megátkozta: ,,Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" (19.v.) Azt mindannyiunknak látni kell, hogy ez nem egyfajta sértettségérzet volt Jézus részéről, hanem egy példázat, melyben a fügefa Izráelt jelképezte. A fának termékenynek kellett volna lennie, de nem volt az. Jézus a gyümölcstelensége miatt ítélte meg. Ezt a gyakorlati példázatot két szóban elmondott példázat követi. Az első két fiúról szól, akiket megkért az édesapjuk, hogy menjenek, és dolgozzanak a szőlőjében. (Máté 21, 28-32) Egyikük azt mondta, hogy megy, de nem ment; a másik fiú azt mondta, hogy nem megy, de később mégis elment. Amikor Jézus megkérdezte, hogy melyik fiú teljesítette édesapja akaratát, hallgatói helyesen azt válaszolták, hogy az a fiú, aki végül mégis elment a szőlőbe, és dolgozott. Jézus a következő alkalmazást vonja le ebből: ,,Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek neki, a vámszedők és parázna nők pedig hittek neki; ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna neki." (31-32.v.) Egyértelmű, hogy miről beszél itt Jézus. Nem az számít, hogy mit mondunk Istenről, hanem, hogy mit teszünk. Isten azt kívánja tőlünk, hogy megtérjünk bűneinkből, és higgyünk Jézusban. A nép nem tette meg ezt.
A második példázat még döbbenetesebb. Egy földbirtokosról van benne szó, aki ültetett egy szőlőt, és kiadta szőlőmunkásoknak. (Máté 21, 32-44) Ezután elutazott, és amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit, hogy begyűjtsék a terményből ráeső részt. Viszont ahelyett, hogy odaadták volna neki, a munkások megragadták a szolgákat: az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Végül a tulajdonos elküldte a fiát, azt gondolva, hogy a munkások majd őt tisztelni fogják. Azonban ahelyett, hogy tisztelték volna, és helyesen fogadták volna, a munkások őt is megölték.
,,Mikor azért megjő a szőlőnek Ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?"- tette fel Jézus a kérdést.
A vallási vezetők azt válaszolták, hogy ,,mint gonoszokat gonoszul elveszti őket", és aztán ,,a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében." (41.v.)
Akkor Jézus elmondta, hogy a példázatban Isten az Apa, ő maga a Fiú, hallgatói pedig a szőlőmunkások. Idézte a Zsoltárok 118, 22-t: ,,Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt", majd végkövetkeztetése ez: ,,Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét."(43.v.) Egyértelmű volt ez a kijelentés, hogy Isten elveszi országát a zsidó néptől, és a pogányoknak adja - Pál természetesen pontosan arról beszél, hogy ez történt.
A szakaszunkban levő versekben (Róma 11, 13-15) Pál azt mondja, hogy Izráelt elvetette Isten. (15.v.) Az előző tanulmányban szereplő versekben ugyanezt mondja, amikor az ,,elesésükről" és ,,veszteségükről" beszél. (11-12.v.)
Korunk szomorú valósága
Ez a szomorú valóság. Pál szerint az volt a tragédia, hogy a zsidók elutasították Jézust, a Messiást, és mindent, ami ezzel a ténnyel együtt járt. Évszázadokon át sóvárogva várták a Messiás eljövetelét, és ők maguk kérdezték meg az átlag fölé emelkedő vezetőket, hogy ő-e a Messiás? Ezért tették fel a kérdést Keresztelő Jánosnak is: ,,Te vagy a Krisztus? ,,Te vagy Illés?" ,,Te vagy a Próféta?" (vö. Jn 1,19-21) Ha Jézus volt a Krisztus, és Pál egyértelműen hirdette, hogy Ő volt az, akkor azzal, hogy Izráel elutasította Jézust, gyakorlatilag pontosan azt a jövőt utasították el, amelyet reméltek. Pál pontosan tudta ezt, és szomorúság töltötte el, hogy mit veszített el az ő népe.
De ez még nem a legrosszabb, ami történhetett. Ha Jézus volt a Messiás, Isten országa Benne jött el, és azzal, hogy elutasították Őt, Isten országát utasították el és veszítették el.
Ez azt jelenti, hogy mivel elutasították Jézust, Izráel elvesztette valódi lelki örökségét. Természetesen ezután is voltak még ünnepeik, de elveszítették azt, amire ezek az ünnepek mutattak. Ennek legfőbb példája a Jom Kippur, az Engesztelés napja. Ezen a napon a főpapnak két fontos dolgot kellett tennie. Először is, fel kellett áldoznia egy kecskét, és vérének egy részét be kellett vinnie a templomba a Szentek Szentjébe, és meg kellett vele hintenie a szövetségláda tetejét, hogy így szerezzen engesztelést a nép bűneiért. Az ártatlan áldozat vére így Isten szent jelenléte és Isten megszegett törvénye közé került: Isten a szövetségláda tetején, a kerubok kinyújtott szárnyai között volt jelen, Isten törvénye pedig a ládában volt benne. A teológusok ezt a jelképet hívják helyettes áldozatnak. Ezért hívják helyesen a napot Engesztelés napjának.
A második dolgot egy élő kecskével kellett megtennie. A főpapnak rá kellett tennie a kezét a kecske fejére, miközben megvallotta Istennek a nép bűneit - ezáltal mintegy átvitte a bűnöket a kecskére. Majd ki kellett űznie a kecskét a pusztába, hogy ott haljon meg. Ez a nép bűneinek elhordozását jelképezte.
Ezt a jelképet töltötte be Jézus Krisztus, aki halálával eleget tett a mi bűneinkért, és el is hordozta azokat, ami abból látszott meg, hogy Jeruzsálem falain kívül halt meg. Amikor Izráel elutasította Jézust, a nép elveszítette azt, amit az Engesztelés napja jelképezett. Éppen ezért bár manapság is megünneplik a zsidók Jom Kippurt, most már nem az igazi engesztelés napja, mert nincsen engesztelés. Nincsenek áldozatok, ehelyett egyszerűen megvallják a bűneiket, és bűntudatot éreznek miattuk. Az ünnep reményteljes valóság helyett csupán egy szertartás maradt.
A Páskaünnep is ugyanerre a sorsra jutott. A Páska központjában a páskabárány állt, melynek vérével a zsidóknak meg kellett hinteniük házuk ajtófélfáját, hogy a halálhozó angyal kihagyja őket, és az ő elsőszülötteik ne haljanak meg. A bárány vére engesztelést jelentett az emberek bűneiért, úgy, ahogyan a kecske vére is engesztelést jelentett. A zsidók ugyanannyira bűnösök voltak, mint az egyiptomiak. De ma, amikor a Páskát ünneplik a zsidók, a napnak nincsen engesztelő jelentősége. Sőt, valójában semmi köze nincs a bűnhöz vagy a bűn eltávolításához, hanem csak egyfajta visszaemlékezés arról, hogy a nép fizikailag kiszabadult a földi rabságból.
Ezt nem sokkal Jézus és Pál után mintegy véglegesítette Jeruzsálem pusztulása. Amikor a rómaiak Kr.u.72-ben elfoglalták a várost, lerombolták a templomot, és azóta nem is építették újjá. A templom pusztulásával a szertartások is megszűntek, sőt, a zsidó nemzet sem létezett, és csupán most, csaknam kétezer évvel később gyűlt egybe a nép maradéka hazájában, az újonnan létrehozott Izráelben.
A feltámadt nép
Ez egy igen jelentős pont. Bár Pál idejében a zsidó nemzet nagyon közel állt ahhoz, hogy teljesen megszűnjön, az a tény, hogy napjainkban újra összegyűlt a nép, nagyon is jelentheti azt, hogy a nép feltámadásának kezdetét jelenti, amiről Pál beszél. Az ,,élet a halálból" kifejezés háromféleképpen értelmezhető. A következőkben ezeket fogjuk megvizsgálni.
1.Jelképes kifejezés. Lehet, hogy a kifejezés nem más, mint egy jelkép - mondja Charles Hodge. ,,Az a legáltalánosabb és legkézenfekvőbb értelmezés, ha a második tagmondatot ('mint életet a halálból') egy örömteli és kívánatos esemény jelképének vesszük." Ezzel természetesen nincs is semmi baj. Izráel tömeges megtérése, mely a pogány világ számára további áldásokat eredményez, valóban örömteli esemény. De az ,,élet a halálból" annyira erőteljes kifejezés, hogy nehéz elhinni, hogy ennél nem jelent sokkal többet.
2.A végső feltámadás. Sok szövegmagyarázó, régebbről és napjainkból egyaránt azt állítja, hogy az ,,élet a halálból" kifejezés a végső feltámadásra vonatkozik, mivel szerintük csak a halottak feltámadása lehet a világtörténelem végső eseménye. A feltámadás és az ezt követő utolsó ítélet valóban a világtörténelem végső eseménye, azonban kérdés, hogy a kifejezés valóban erre vonatkozik-e. Leon Morris megjegyzi, hogy az ,,élet a halálból" sehol máshol nem vonatkozik a feltámadásra, és a hozzá legközelebb álló kifejezés (,,halálból életre keltetek", Róm 6,13, görög szöveg) nem a feltámadásra vonatkozik, hanem a keresztyéneknek a Jézus Krisztussal való egységükből fakadó lelki életre. Ráadásul Pál olyasvalamiről beszél, melynek a történelem során kell bekövetkeznie, és a feltámadást általában nem a történelem részének, mint inkább a végének tartjuk.
Erre utal az is, amikor az apostol a fügefa példáját használja a következő versekben, mivel abban a zsidó ágak kitöretése, a pogány ágak beoltatása és a zsidó ágak végső újra beoltatása ugyanahhoz a képhez tartoznak. Mivel az első kettő már történelmi tény, az utolsónak is annak kell lennie.
3.Izráel lelki megújulása. A harmadik értelmezés nem zárja ki az elsőt, hanem szerinte az ,,élet a halálból" kifejezés inkább a zsidó nép lelki megújulására vonatkozik, amely szükséges ahhoz, hogy higgyenek Jézusban, mint Messiásukban és általa üdvösségük legyen. Mindenki számára szükséges.
Végsősoron miért utasították el a zsidók Jézust? Az nem elég magyarázat, hogy ők egy ,,kemény nyakú", különösen is makacs nép, bár sok zsidó valóban az - akárcsak a pogányok. Az emberek azért utasítják el Jézus Krisztust, mert halottak a bűneikben, és mivel lelkileg halottak, képtelenek arra, hogy megértsék, mekkora nagy szükségben vannak; képtelenek felfogni Isten evangéliumi kegyelmének nagyságát, és képtelenek átadni életüket a Megváltónak. Ezért mondja Pál levelének előző fejezetében: ,,Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent." (Róm 3,10-11) Ezért mondja az apostol az Efézusi levélben: ,,Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt." (Ef 2,1) Pál arra gondol, ha nem támadunk fel lelkileg, melyet Jézus újjászületésnek nevez, egyikünk sem képes jónak lenni, egyikünk sem tudja megérteni a lelki dolgokat, és nem tudjuk keresni Istent. Éppen ellenkezőleg: elfutunk, és más isteneket helyezünk az igaz Isten helyébe.
,,A feltámadás és az élet"
Akkor mi a megoldás? Egyértelmű. Újonnan kell születnünk. Lelki feltámadásra van szükségünk. Szükségünk van Istenre, mert egyedül Isten adhat életet, és Ő támaszthat fel. Dicsőség legyen Istennek, hogy Ő ezt teszi! Isten valóban fel tud támasztani.
Hadd emlékeztessem olvasóimat Lázár halálára és feltámadására. (Jn 11,1-44) Jézus elment Jeruzsálem és Bethánia környékéről, és a Jordán folyó vidékén beszélt Istenről, amikor Lázár megbetegedett. A beteg férfi testvérei azonnal megüzenték ezt Jézusnak, Lázár mégis meghalt, és amikor Jézus visszaérkezett Betániába, ahol Lázár testvérei éltek, már négy napja a sírban volt. Először Jézus személyesen beszélt a két testvérrel, Mártával és később Máriával. Mártának ezt mondta: ,,Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él." (25. v.) Ezzel Jézus kijelentette, hogy Jézus képes a halálból életet támasztani, lelkileg és fizikailag egyaránt: erről szól jelen fejezetünk.
Amikor Jézus megkérdezte, hogy hova temették Lázárt, a testvérek, barátok és a gyászoló közösség odavezették Őt a sírhoz. Jézus kérte, hogy vegyék el a követ.
,,Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos." - mondta Márta.
Jézus azt válaszolta, hogy Márta ,,meglátod majd az Istennek dicsőségét." Imádkozott és megköszönte Istennek, hogy meghallgatta Őt és mindig meg is hallgatja. Aztán a halott emberhez szólt.
,,Lázár, jöjj ki!"
A Biblia enyhe kifejezést használ, amikor azt mondja, hogy ,,És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva" (44. v.) Ha ez csupán egy fizikai feltámadásról szóló történet lenne, már önmagában az is rendkívüli lenne. Van testünk, és ez a test meghal. Fizikailag fel kell támadnunk ahhoz, hogy odaállhassunk Isten elé, láthassuk az Ő arcát, és mindörökké imádjuk Őt. De nem a testünk halála a legnagyobb baj, mint ahogy fizikai feltámadásunk sem a legnagyobb szükségünk. Lelkünk is halott, és fel kell, hogy támadjunk lelkileg ha élő hittel Jézus Krisztushoz akarunk fordulni, és Benne üdvösséget találni.
Lázár története a lelki feltámadásról is szól, és arról az ígéretről, hogy a lelki életet Jézusban találjuk meg. Egyedül Ő tudja megtenni azt, aminek meg kell lennie. Egyedül Ő tud kihozni minket a bűn sötét, borzalmas kriptájából.
Így is tesz. Aki megváltó hittel Jézushoz fordult, mind átéli ezt a lelki feltámadást. Halottak voltunk bűneinkben, de hallottuk, amint Jézus szól: ,,Lázár, jöjj ki!... János, jöjj ki!...Mária, jöjj ki!...Róbert, jöjj ki!...", bármi is legyen a nevünk. És mi válaszoltunk; akik hallották ezt a hívást, mind válaszoltak, és ezáltal átmentek a lelki halálból a lelki életre.
És te? Ha nem, arra bíztatlak, hogy ismerd meg a Bibliát, Isten Igéjét, mert Jézus ma a Biblián és annak tanításán keresztül hívogatja az embereket. Olvasd! Hallgass építő tanítást! Gondolkozz a bibliai igazságokon! Ha ezt teszed, hiszem, hogy meghallod Jézus hívó szavát, és megérted, hogy Ő új lelki életre hív el téged.
Egy nép feltámadása
Ezzel visszatértünk Izráelre, mint népre, mert elsősorban Izráelről van szó, és legfőképpen ennek a nemzetnek a feltámadásával foglalkozunk ebben a részben. Azt a tanítást vizsgáljuk, miszerint a zsidók lelkileg újjászületnek az utolsó napokban. Tudom, hogy sokan ezt lehetetlennek tartják, és ennek igazolására rengeteg dolgot fel tudnak hozni. Vannak köztük teológiai okok, mint amilyeneket az előző tanulmányban is említettem. Vannak gyakorlati okok: ,,Hogyan történhet meg ez a dolog, ha megnézzük, hogy az évszázadok során a zsidók mennyire ellenálltak az evangéliumnak?" El kell ismernem, hogy ezek emberileg nézve valóban legyőzhetetlen akadályok. Nem tudom elképzelni, hogy pogány szomszédom hogyan fog hinni Krisztusban, ha azt nézem, hogy a bűn mennyire elvakítja az emberi szívet - arról nem is beszélve, hogy a zsidók hogyan fognak hinni, mivel nekik még történelmi okuk is van arra, hogy elutasítsák a keresztyéneket és az evangélizációt.
Azonban nem az emberi nézőpontról beszélek. Istenről és a feltámadásról van szó, és ezt csak Ő képes véghezvinni. ,,Istennél minden lehetséges" (Mt 19,26) Miért tartanánk Izráel jövőbeli összegyűjtését lehetetlennek, amikor Isten az, Aki ezt el fogja végezni?
Új élet most
Hadd tegyek ehhez hozzá még valamit, bár szakaszunkban tulajdonképpen nem találjuk meg. Azért, mert Isten a lehetetlen dolgok és a feltámadás Istene, Ő jelen helyzetünkben is tökéletesen elegendő az életünk problémáihoz, bármik is legyenek azok.
Mondták már nekem emberek, hogy megoldhatatlan problémákkal küszködnek. Belekerültek egy bűnös szexuális kapcsolatba, amiből nem tudtak kikerülni, vagy olyan függőség alakult ki náluk, amiből nem tudtak megszabadulni. Veled is ez történt? Ha igen, hadd mondjam, hogy Isten még a te helyzetedet is meg tudja oldani. Ha Jézus fel tudta támasztani Lázárt a halálból, meg tudja törni önpusztító szokásaidat is. Ő bármilyen bűnből meg tud szabadítani, bármennyire félelmetes is legyen az, vagy bármilyen régóta is benne vagy már. Fel tud szabadítani, hogy szolgáld Őt!
Mások elmondták, hogy egy kapcsolat, ami nekik olyan sokat jelentett, a végét járja. Az emberek sokszor beszélnek így a házasságukról, amikor nehéz időket élnek át. Mit teszel, amikor úgy tűnik, hogy a szeretet eltűnt, és az érzelem cserbenhagyott? A világ kész azonnal megszakítani a házasságot, és azt állítja, hogy biztosan tévedés volt. De ha ilyen helyzetben vagy, hadd mondjam Isten Igéjének tekintélyével, hogy a keresztyén ember számára nem ez a követendő út. Állj meg szilárdan ezzel a ,,könnyű kiúttal" szemben, és bizonyítsd be házasságod feltámadásával, hogy Isten még mindig a csodák Istene!
Azt mondod, lehetetlen? Veled ez nem történhet meg?
Pedig megtörténhet. Szerinted a te eseted nehezebb, mint bármely más emberé? Nem igaz. Olyan vagy, mint a többi ember. Különben is, ki mondta, hogy helyzeted attól függ, hogy milyen vagy? Nem az emberi lehetőségekről van itt szó. Arról van szó, hogy Isten mit tehet és mit is fog tenni, ha kéred tőle, hogy tegye meg, és elhatározod, hogy engedelmeskedsz neki, bármibe is kerül. Sőt, ha megteszed, kiderül, hogy meglátszik rajtad Isten életadó ereje, Isten arra használja, hogy másokat is hitre vezessen, ugyanúgy, ahogyan sokan hittek Jézusban amikor látták Lázár feltámadását.
Azért is olyan ritka az igazi hit manapság, mert nagyon kevés valódi változást látnak. Tegyük meg , ami rajtunk múlik, hogy ezen javítsunk. Keresztyénségünkben legyen több ,,élet a halálból".
James Montgomery Boice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Isten terve Izráellel |
|
|
|
Címkék: felingerelhetném, szőlőmunkásoknak, legkézenfekvőbb, újjászületésnek, keresztyéneknek, világtörténelem, legáltalánosabb, eltávolításához, sértettségérzet, mindannyiunknak, földbirtokosról, engedelmeskedsz, visszaemlékezés, evangélistáknál, háromféleképpen, szövegmagyarázó, összegyűjtését, feltámadásával, feltámadásának, evangéliumának, cserbenhagyott, megelevenített, tanítványoknak, tanítványaival, elsőszülötteik, véglegesítette, visszaérkezett, olyasvalamiről, megoldhatatlan, keresztyéneket, lehetőségekről, evangélizációt, virágvasárnapi, veszteségükről, tulajdonképpen, legyőzhetetlen, szolgálatomat dicsőítem, világnak megbékélése, felvételük hanemha, világ végnapjaiban, hatalmas jövendölés, nemzeti feltámadás, feltámadás Izráel, résszel kell, halálról beszél, lelki halottakhoz, fontos témáról, nemzet halála, eljövendő dolgokkal, imádság kiváltságáról, világban levő, szinoptikus evangéliumok, Korunkban Izráel, Istentől Jézus Krisztusban, Jézus Krisztus, Amikor Jézus, Akkor Jézus, Keresztelő Jánosnak, Szentek Szentjébe, Amikor Izráel, Charles Hodge, Leon Morris, Jézus Krisztussal, Ráadásul Pál, Jézus Krisztust, Először Jézus, Ezzel Jézus, Jézus Krisztushoz, Egyedül, Isten Igéjét, Isten Igéjének, James Montgomery Boice,
|
|
Offline
