|
2016-07-10 19:32:18, vasárnap
|
| |
| |
Az alázat Jézus életében
,,Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál" (Lk. 22: 27).
János evangéliuma megnyitja előttünk Urunk bensőséges életét. Jézus gyakran beszélt az Atyával való kapcsolatáról, cselekedeteinek motivációiról, arról, hogy milyen erő által és milyen lelkülettel cselekedett. Nézzük meg, miben nyilvánul meg Jézus alázata az evangélium elbeszélése által.
Már beszéltünk arról, hogy a kegyelem jótéteménye - nem más, mint a teremtmény teljes beleegyezése abba, hogy Isten legyen minden, tehát az Isten kezébe való teljes átadottság. Az Isten testet öltött Fiaként, Jézus tökéletesen engedelmes volt az Atya akarata iránt, és Őt imádta. Úgy lépett fel, ahogyan azt tanította is: ,,Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik" (Mt. 23: 12). ,,Megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé" (Fil. 2: 8-9).
Figyeljétek meg, hogy az Úr, mikor az Atyával való kapcsolatáról beszél, gyakran a ,,nem", és a ,,semmi" szavakat használja. Az, ahogyan Pál jellemzi Krisztushoz való viszonyát, azt mondva, hogy ,,többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem" (Gal. 2: 20), gyakorlatilag megismétli Krisztusnak az Atyával való kapcsolatát:
,,A Fiú önmagától semmit sem tehet" (Jn. 5: 19).
,,Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem" (Jn. 5: 30).
,,Én nem fogadok el dicsőséget emberektől" (Jn. 5: 41).
,,Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem" (Jn. 7: 16).
,,Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én mégsem önmagamtól jöttem, hanem az, aki engem elküldött, igaz, ti őt nem ismeritek" (Jn. 7: 28).
,,Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond" (Jn. 8: 50).
,,Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit" (Jn. 14: 10).
,,Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem" (Jn. 14: 24).
Ezek a szavak Krisztus életének mélységes gyökerét mutatják be nekünk. Feltárják előttünk, hogy az Atya milyen módon tudott munkálkodni Jézuson keresztül a megváltás hatalmas munkájában, úgy mutatva be Jézus szívét, mint az Atya Fiáét. Rámutatnak a megváltás lényegére, és arra az életre, amelyet Krisztus által nyertünk. Semmivé lett azért, hogy Isten minden lehessen mindenekben. Teljesen feladta akaratát és erejét, hogy az Atya tudjon Benne munkálkodni. Az akaratáról, a dicsőségéről, a dolgairól és a tanításáról a következőket mondta az Ő tanítványainak: ,,Ez nem Én vagyok, mert Én - semmi vagyok. Az Atya a minden, és Én átadtam magamat az Atyának, hogy Ő cselekedni tudjon Általam".
A határtalan önmegtagadásban és az Atyának való teljes engedelmességbeli élet Jézus számára olyan élet volt, amely telve van örömmel és tökéletes békességgel. Átadva magát az Istennek, Ő semmit sem veszített. Éppen ellenkezőleg: függetlenül a láthatóktól, az Ő élete teljes győzelemmel koronáztatott meg. Isten tisztelte az Ő engedelmességét és bizalmát, és felmagasztalta Őt, jobbjára emelve Őt a teljes dicsőségbe.
Mivel Jézus megalázta magát Isten előtt, az Ő szemei előtt élte meg életének minden pillanatát. Ugyanúgy alázta meg magát az emberek előtt is, és mindenkinek a szolgájává lett. Az Ő alázata az Isten iránti teljes odaadást tükrözte, valamint az emberek felé is. Az Atya saját belátása szerint rendelkezhetett Vele, bármit is mondtak Róla az emberek, és bárhogyan is bántak Vele.
Ebben van Krisztus váltságának ereje és értéke. Örökségünk van Krisztusban, ha magunkévá tesszük az Ő természetét. Ennek a természetnek a lényege abban az önfeláldozásban van, amire minket felszólít a Megváltó. Mindez arra a meggyőződésre van építve, hogy énünkben nincs semmi jó, és egy pillanatra sem szabad neki megengedni, hogy függetlenedjen, vagy önállóan cselekedjen. A mi énünk nem lehet más, csak üres edény, amit Isten képes megtölteni. Ebben rejlik a Jézussal való változhatatlan élet lényege: hogy semmik legyünk és semmit se tegyünk magunktól, hogy Isten minden lehessen mindenekben, és maga cselekedjen.
Ez az igazi alázat gyökere és lényege. Mivel azonban a keresztyének nagy része nem érti ezt, és ennek következtében nem is törekszik mindezt elérni, alázatunk, általában véve, felszínes és gyenge. Meg kell tanulnunk Jézustól, hogy mit jelent az alázat és szerény szív. Csak Ő tud minket megtanítani arra, hogy hol van az igazi alázat forrása és honnan ered annak ereje, - abból a tudatból, hogy Isten mindent meg tud tenni és éppen ezért semmi sem jobb a számunkra attól, ha lemondunk a magunkéról, őszintén odaadva magunkat és buzgón engedelmeskedünk. Egyet kell értenünk azzal, hogy semmivé kell válnunk, és hogy semmit nem teszünk magunktól. Csak ha meghalunk magunk számára, akkor válunk nyitottá az isteni életre Krisztusban.
Megértve azt, hogy az ilyen élet számunkra elérhetetlen, hogy annak elérésére nem rendelkezünk elegendő erővel, annál inkább kell keresnünk mindazt Jézusban. Az alázat forrása nem bennünk van, hanem a bennünk élő Úrban, Akinek köszönhetően mi alázatosokká és szerényekké válhatunk. Hogy Jézus eme kívánságát magunkévá tegyük, mindenekelőtt az isteni élet szent, drága titkát kell keresnünk: Isten minden pillanatban ott van mindenhol, és mindent kontrolál. A természet, minden teremtmény, legfőképpen Istennek minden gyermeke az Ő tetteiről tesz bizonyságot. Mindazok nem mások, mint az élő Isten bölcsességének, a mindenhatóságának, és kegyelmének edényei és csatornái. Minden jóság és kegyelem, valamint minden hit és kegyesség forrása annak megismerésében rejlik, hogy mi magunktól semmik vagyunk. Ez mélységes alázatra késztet minket Isten előtt, és arra, hogy csak Reá támaszkodjunk.
Mivel Jézus számára az alázat nem volt egy átmeneti érzés, amely mindig előtérbe került, mikor Istenre gondolt, hanem mindez az Ő természetének része volt, ezért az emberekkel való kapcsolatában is éppoly szerény volt, mint ahogyan Atyja színe előtt is az volt. Ő úgy tekintett magára, mint minden ember ,,szolgájára", akit Isten csak megteremtett és szeretett. Éppen azért volt képes szerelmes munkáját elvégezni, mert saját magát szolgának tartotta.
Jézus egy pillanatig sem a saját dicsőségét kereste, és erejét sosem a maga hasznára fordította (például, hogy bosszút álljon). Olyan életet keresett, amit teljesen Istennek szánhat, hogy Isten tevékenykedni tudjon Általa. Nekünk, keresztyéneknek, meg kell látnunk Jézus alázatában az üdvösség lényegét, az Ő életének valódi gyönyörűségét, az Atyához való helyes viszonyulás forrását. Csak mikor a mennyei és látható szerénység rettenetes hiánya elkezd minket megterhelni és nyomasztani, akkor fogunk az isteni élet eme elsődleges és legfontosabb megnyilvánulása után igazán vágyakozni.
Alázatos szívű vagy-e? Vizsgáld meg mindennapi életviteledet, kérdezd meg Jézust, kérdezd meg barátaidat, kérdezd meg a világot! Kezdd el magasztalni Istent azért, hogy Jézusban Ő felajánlotta nekünk a mennyei alázatot, amelynek köszönhetően, habár az teljesen idegen a mi természetünknek, olyan mennyei áldás élhet bennünk, amelyet valószínűleg, eleddig sosem ízleltünk meg! (folytatjuk)
Andrew Murray |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Alázat |
|
|
|
Címkék: engedelmeskedünk, engedelmeskedett, cselekedeteinek, önfeláldozásban, engedelmességét, megnyilvánulása, természetünknek, keresztyéneknek, önmegtagadásban, rendelkezhetett, bölcsességének, felmagasztalja, megismerésében, felmagasztalta, függetlenedjen, változhatatlan, kereszthalálig, tanítványainak, mindenekelőtt, koronáztatott, életviteledet, kapcsolatában, gyönyörűségét, természetének, kapcsolatáról, támaszkodjunk, gyakorlatilag, meggyőződésre, tevékenykedni, motivációiról, cselekedeteit, következtében, köszönhetően, megaláztatik, dicsőségéről, természetnek, alázat Jézus, evangélium elbeszélése, kegyelem jótéteménye, teremtmény teljes, magam akaratát, magam dicsőségét, szavak Krisztus, megváltás hatalmas, megváltás lényegére, következőket mondta, határtalan önmegtagadásban, teljes dicsőségbe, emberek előtt, szolgájává lett, emberek felé, lényege abban, Atya Fiáét, Mivel Jézus, Csak, Hogy Jézus, Jézusban, Andrew Murray,
|
|
Offline
