|
2016-07-17 17:54:35, vasárnap
|
| |
| |
Gyökér, hajtás, ágak
Római levél 11,17-24
,,Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának; Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. 19Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba."
A szemléltetőeszközöknek egyetlen céljuk van: az, hogy érthetővé tegyék a tanítást. Charles Spurgeon, a nagy baptista igehirdető, akinek különös adottságai voltak a szemléltetéshez, így nevezte őket: ,,ablakok, melyeken keresztül beáramlik a fény". A Biblia szemléltetőeszközeivel kapcsolatban az az érdekes, hogy nem mindig ez a céljuk, sőt, úgy tűnik, néha éppen az ellenkezőjét érik el. Gondoljunk csak Jézusnak a magvetőről mondott példázatára. (Mt 13,1-23) Miután Jézus elmondta a tömegnek a négyfajta talajt, és hogy milyen négyféle eredménnyel járt a gazda magvetése, a tanítványok megkérdezték tőle, hogy mit jelent a történet és miért beszél példázatokban, mert nem értették. Meglepő módon Jézus a következő választ adja: ,,néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg... azért beszélek nekik példázatokban..." (11-13. v.) Azt mondta, történetének célja az volt, hogy elrejtse a mondanivalóját, nem pedig az, hogy érthetővé tegye.
Nehéz illusztráció
Pál apostol nem próbálta elrejteni mondanivalóját, amikor a Római levél 11. fejezetében elmondta az olajfa példáját a kitöretett és újonnan beoltott ágakkal. Világosan akart fogalmazni. Mégis, olvasói számára az illusztráció különösen is nehéznek tűnik. Előző tanulmányomban leírtam a metafora általam legegyértelműbbnek tartott értelmét: a ,,gyökér" Ábrahám, a ,,letört" ágak a következő nemzedékek hitetlen zsidói, a ,,beoltott" ágak pedig a hívő pogányok. Azonban ez nem mindenki szerint ilyen egyértelmű: az egyik szövegmagyarázó legalább féltucat különböző értelmezésre bukkant kommentárja írása közben.
Véleményem szerint a nehézség abból származik, hogy a példázatok vagy illusztrációk tanulmányozása közben az emberek elkövetik a legáltalánosabb hibát: megpróbálják az egyetlen, egyszerű értelmen túli jelentéseket beleerőltetni a szövegbe. Előfordul, hogy néhány részletet túlhangsúlyoznak, máskor pedig túlságosan szó szerint próbálják meg értelmezni a történetet.
Ebben az esetben a következő történhetett: a legfőbb probléma az olajfa értelmezésében az, hogy csupán egyénekre vagy népekre vonatkoztatjuk-e. Mi történik akkor, ha a letört ágakat egyénekre vonatkoztatjuk? Ezzel egyértelműen azt mondjuk ki, hogy az ember elveszítheti az üdvösségét, így viszont figyelmeztethetjük az embereket, hogy ne legyenek elbizakodottak, ami mindenképpen hasznos. A következő tanulmány ezzel foglalkozik. De az, hogy az üdvösséget ellehet veszíteni teljesen ellentmond Pál tanításának a Római levél 8. fejezetében, ahol hangsúlyozza, hogy semmilyen teremtmény ,,nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban" (39.v.)
Sőt, ha valóban ezt a nézetet valljuk a Róma 9-11. fejezetek értelmüket vesztik. Pál egyedül azért írja ezeket a fejezeteket, hogy válaszoljon arra a felvetésre, hogy nem hihetünk a szentek állhatatosságában, ha Izráel elkárhozik, mivel abban az esetben Isten nem lett volna hűséges hozzájuk.
Viszont ha az illusztrációt nemzetekre vonatkoztatjuk, Izráel népe helyére a pogány népek kerülnek, és így valamiféle pogány felsőbbrendűség képe jelenik meg előttünk. Az imént említett szövegmagyarázó- aki legalább hat különböző értelmezést talált az olajfára- ezen a véleményen van. A Római levél 11. fejezetéhez írt részletes magyarázatában az olajfáról szóló fejezetének a ,,Pogány uralom" címet adta.
Ezeket a nehézségeket könnyen megoldhatjuk, ha felismerjük: Pál nem egyénekről, de nem is nemzetekről beszél, hanem általában a zsidokról és a pogányokról. Mondanivalójának lényege az, hogy a legtöbb zsidó nem hitt Jézus Krisztusban, ezért az eredetileg nekik, mint zsidóknak adott lelki áldások már nem az övék, miközben sok pogány, akikre nem vonatkoznak az Izráelnek szóló lelki áldások, mégis bementek ezekbe az áldásokba a zsidók Messiásába vetett hit által.
Ami pedig Istennek az Izráellel kötött szövetségét illeti, Pál azt mondja, hogy az beteljesedik, bár nem minden egyes zsidó számára. Azok a zsidók és pogányok, akiket Isten kiválasztott az üdvösségre, megmenekülnek, majd végül Izráel népe megtér, és lelki áldásban részesül.
,,Természetellenes" illusztráció
A képpel kapcsolatban van még egy probléma, mellyel foglalkoznunk kell, és az pedig az, hogy a Pál által leírt beoltási eljárás természetellenesnek tűnik. Vad hajtásokat általában nem szoktak nemes tőbe oltani, inkább fordítva csinálják. William Sanday és Arthtur C. Headlam helyesen mondják jól ismert kommentárjukban: ,,Az oltóágaknak nemes tőről kell származniuk, és úgy kell őket a vad alanyba beleoltani- a fordítottjának nincs értelmes, és sohasem gyakorolják."
Pál ,,tévedése" miatt más szövegmagyarázók, például C. H. Dodd rosszmájú megjegyzéseket tettek az apostol feltételezett tudatlanságával kapcsolatban. Dodd a következőket írja: ,,Pál a városi ember korlátai között élt... nem volt annyira kíváncsi természet, hogy megkérdezze, mi történik az olajfa ültetvényeken, melyeket útjai során mindenfelé láthatott."
Nos, az eljárás talán nem is volt annyira lehetetlen, és elképzelhető, hogy Pál nem is tudatlanságból írja, amit ír. Néhány évvel ezelőtt William Ramsay, Pál tanítánsainak és utazásainak egyik nagy kutatója írt egy tanulmányt ,,Az olajfa és a vadolajfa" címmel, amellyel ókori igazolást talált Pál nézetére. Ramsay szerint egy római író, Columella a következőket írta: ,,amikor egy olajfa rosszul terem, egy vadvesszőt oltanak bele, és ez új erőt ad a fának". Palladius hasonlóképpen ír: ,,a vad olajvessző új erőt adott a fának, amelybe beoltották". Ramsay a híres mediterrán gyümölcsfa botanikust, Theobald Fischert idézi, aki szerint a Pál által említett eljárást ,,kivételes esetekben még ma is alkalmazzák".
Azonban Ramsay magyarázatával is van egy probléma, mivel szerinte a vad olajvessző beoltásának az az értelme, hogy új erőt ad a régi fának vagy gyökérnek. Azonban Pál szerint a pogányok, akiket a vad olajvesszők jelképznek, semmit sem hoznak az oltásba. Ramsay megoldása, mely bár kertészeti szempontból nézve helyes, és felmenti az apostolt a tudatlanság vádja alól, igazából csak zavarodást kelt a témában.
Véleményem szerint az igazi magyarázatot Pálnak a 24. versben használt kifejezése adja, amikor azt mondja, hogy a pogányok ,,a természet ellenére" beoltattak a nemes olajfába. Ha szó szerint veszzük, ez azt jelenti, hogy Pál pontosan tudta, hogy amiről beszél- a vad hajtás beoltása a nemes tőbe- természetellenes eljárás volt. Csak éppen pontosan ezt akarja mondani. Teljesen természetellenes volt, hogy Isten így mentse meg a pogányokat, mégis pontosan így tett: az üdvösség kegyelemből van. Azonban ha Isten természetellenes módon mentette meg a pogányokat, mennyivel inkább várhatjuk, hogy végül Izráelben természetes módon hitet támaszt saját Messiásuk iránt!
Tanulságos illusztráció
Azonban ennyi elemzés már bőségesen elegendő. Mit akar ez a hosszabb (8. vers) Bibliai kép mondani? Mit tanít nekünk? Hét tanítást látok benne.
1.Istennek csak egyetlen népe van. Ez egyértelműen következik az olajfa- példaából, de meglepő módon sokszor különösen azok hagyják teljesen figyelmen kívül, akik hozzám hasonlóan hisizk, hogy a Róma 11. a zsidók jövőbeli áldásáról mondott prófécia. A legtöbb ilyen ember diszpenszacionalista, akik a teljes Izráel megtérését egy jövőbeli korra teszik, és szerintük ez az egyházétól különböző identitást és rendeltetést ad majd a zsidóknak. Én hiszek Izráel jövőbeli megtérésében, mert hiszem, hogy a Római levél 11. fejezete és más Bibliai szakaszok is ezt tanítják. Azonban a diszpenszacionalisták ellenfeleinek igazuk van, amikor azt mondják, hogy Istennek nem két népe van, két külön rendeltetéssel, hanem egy.
A levélben Ábrahám minden hívők atyjaként jelenik meg, mivel hozzá hasonlóan ők is hit által üdvözülnek. Ő a fa gyökere. Következésképpen akik üdvözülnek, akár zsidók, akár pogányok, egyedül az Istenbe vetett hit által üdvözülnek, tehát mindannyian egyetlen olajfa részei.
Ráadásul amikor Pál a teljes zsidóság jövőbeli megtéréséről beszél, nem valami történelmen kívüli vagy történelmen túli eseményről beszél, amely egy következő diszpenszációban (korszakban) történik majd, hanem amely a történelmünkön belül fog bekövetkezni. Az általunk is ismert eseményekben fog beteljesedni, hogy a pogányok és végül a zsidók is hinni fognak Krisztusban, és betelik Isten választottainak teljes száma.
2.Isten népének gyümölcsöt kell teremnie (és gyümölcsöt is fog teremni). Pál nem csupán ezekben a versekben beszél a gyümölcstermésről, de az oltásnak pontosan ez a lényege: hogy még gyümölcstermőbb fa jöjjön létre. Emellett bár az apostol nem említi a gyümölcsöt név szerint, biztosra vehetjük, hogy erre gondol, amikor azt írja, hogy a hitetlen zsidók kitöretnek ,,hitetlenségük miatt", és a hívő pogányok beoltatnak a zsidó fába ,,hit által" (20. v.). A hitetlenség a gyümölcstelenség végső kifejeződése, és a hit az első a gyümölcsök között.
Az előző tanulmányban megjegyeztem, hogy az olajfa nem egy gyakori kép az Ószövetségben, különösen nem Izráelre vonatkoztatva. Mégis, két helyen is vonatkozik Izráelre: az egyik a Jeremiás 11,16, a másik pedig a Hóseás 14,6. Nem azzal vannak kapcsolatban, hogy vad ágakat beoltanak a régi tőbe, de a gyümölcstermésről beszélnek. A Jeremiás 11,16 a következőket mondja: ,,Lombos, szép formás gyümölcsű olajfa nevet adott néked az Úr. Nagy vihar morajánál tüzet gyújta rajta, és leromlottak az ágai."
Miért pusztul el a fa tűz által, és miért törnek le ágai? A következő vers megmagyarázza: Izráel és Júda házának gonoszsága miatt. Más szavakkal, nem voltak gyümölcstermők. Nem hittek. Elképzelhető, hogy Pál ebből a szakaszból merítette az olajfa példáját.
És talán a Hóseás 14,6-ból is, mely az egyetlen másik vers, ahol az olajfa a zsidó nemzetre vonatkozik. Azért mondom ezt, mert a Róma 11-hez hasonlóan ez a vers is Izráel jövőbeli áldásokkal teli napjára tekint előre. ,,Kiterjednek az ő ágai, és olyan lesz az ő ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libánoné."
A vers mondanivalója természetesen az, hogy Isten azt várja el népétől, hogy gyümölcsöt teremjen. Sőt, ha nem terem gyümölcsöt, már nem is az Ő népe. Ezt tanította Jézus a János 15-ben feljegyzett beszédében, csak Ő szőlőtőkét és szőlővesszőket hozott fel példának az olajfa és olajvesszők helyett. Azt mondta: ,,Én vagyok az igazi szőlőtő és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim." (Jn 15,1-2.5.8). A szőlő-példa gyakran előfordul az Ószövetségben. (lásd Zsolt 80,8-16; Ézs 5,1-7)
3.A pogányok semmivel sem járulnak hozzá az üdvösség folyamatához. Ezzel a ponttal kapcsolatban találtam úgy, hogy Ramsay elemzése nem segít, sőt kifejezetten félrevezető. Bár az oltás lényege az, hogy a régi fát erőssé és gyümölcshozóvá tegye, Pál példájában éppen az ellenkezőjéről van szó. A beoltott ágak a pogányok, és tulajdonképpen azt mondja nekik, hogy ne dicsekedjenek a levágott ágakkal szemben, mintha ők maguk értékesek lennének. Ehelyett mi, pogányok tartsuk szem előtt, hogy ,,nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged." (18. v.)
Állunk, de egyedül hitből állunk, és ez azt jelenti, hogy kegyelem az, hogy állunk. Nincsen semmi, amivel dicsekedhetnénk.
Ebből az is következik, hogy a pogány vallásokban nincsen semmi ,,jó". Manapság sokan hiszik, hogy minden vallás egy kis igazsággal hozzájárul a teljes igazsághoz; mindegyik a saját részével - azonban ez teljesen ellentmond Pál illusztrációjának. Az ázsiaiak nem adják hozzá a kis yin-yangukat, az afrikaiak nem adják hozzá törzsi vallásuk babonáit, az indiánok nem adják hozzá népi bölcsességüket és táncaikat, az amerikaiak pedig nem adják hozzá demokráciájukat vagy kapitalizmusukat. Pál illusztrációja szerint a pogányok ,,vadolajfák" (17. v.), amely az egyik legértéktelenebb fa.
Ne ugorjuk át a vad szócskát sem. Ha nem lenne az evangélium Jézus Krisztusban megjelent kegyelme, mindannyian vad utakon járunk, ráadásul ezek az utak pusztító utak is. Az egyetlen igaz útra a Krisztusban való hit vezet, mely a júdaizmuson keresztül érkezett el hozzánk.
Emlékszünk arra, mit mondott Jézus a samáriai asszonynak? Az asszony vitatkozni akart vele, hogy az általa ismert két vallásos hagyomány közül melyik volt a jobb: a samáriaiaké vagy a zsidóké? ,,Uram, látom, hogy próféta vagy" - válaszolta, amikor Krisztus megmondta neki, hogy bűnben élt. ,,A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell." (Jn 4,19-20)
Jézus azt válaszolta, hogy bár eljön majd az az idő, amikor lényegtelen lesz, hogy hol imádják Istent (,,Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát."), mégis ez nem jelentette azt, hogy a samáriaiak és a zsidók vallása egyenértékű lett volna: ,,Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az üdvösség a zsidól közül támadt." (21-22. v.)
Az egyetlen igaz vallás a kijelentett vallás, melyet Isten a judaizmuson keresztül adott nekünk. Természetesen nem minden zsidó üdvözül! Pál ezt egyértelműen mondja. Ettől függetlenül azt is minden kétséget kizáróan leírja, hogy a zsidók nem azáltal üdvözülnek, hogy pogányokká válnak. Épp ellenkezőleg: a pogányok (és a zsidók is) úgy üdvözülnek, hogy igazi zsidóvá válnak, azaz mindenki, aki üdvözül, Ábrahám igazi lelki gyermekévé kell válnia.
4.A zsidók sem járulnak hozzá az üdvösséghez. Már említettem, hogy a pogányok semmivel sem járulnak hozzá az üdvösség eléréséhez. De ezen a ponton hozzá kell tennünk, hogy a zsidók sem. Ez viszont nem ellentmondás? Nem éppen most idéztem Jézust, hogy ,,az üdvösség a zsidók közül támad"? Igen, de az teljesen más, mintha azt mondanánk, hogy ,,aki zsidó, az üdvözül".
A közül szó származásra utal. Azt jelenti, hogy az üdvösség útját Isten Izráelnek a királyokon és a prófétákon, de legfőképpen Jézus Krisztuson keresztül jelentette ki. A zsidók birtokolják ezt a kijelentést, nem egyszerűen azért, mert zsidók vagy mert valamiféle veleszületett szellemi tudást hoznak magukkal, vagy mert Istennél belsőleg igazak lennének. Egyféleképpen van hasznuk, ugyanúgy ahogy a pogányoknak: ha hisznek Jézusban. ,,Hitetlenség miatt törettek ki,"- mondja Pál -
,,ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket."(20,23. v.) Ennél világosabban nem is tudna már fogalmazni.
Az eredeti gyökér-ágak példában a zsidó fán levő letört ágakat Pál ,,szentnek" nevezte. Milyen értelemben voltak szentek ezek az ágak? A válasz, ahogyan már az előző tanulmányban láttuk az, hogy ,,el lettek választva" Isten céljaira. Mik voltak ezek a célok? Az, hogy a zsidók:
Megkapják a törvényt, a prófétákat és az írásokat. Ez azt jelenti, hogy Bibliánkat a júdaizmuson keresztül kaptuk.
Ezeket megőrizzék a világ számára. Nem lenne Bibliánk, különösen Ószövetségünk, ha a zsidó írnokok hűségesen és fáradtságot nem kímélve nem őrizték volna meg ezeket az ősi iratokat a számunkra.
Biztosítsák a Messiás földi családfáját. Jézus Júda törzsén keresztül Ábrahám leszármazottja, Dávid király utóda volt.
Ezeknek az igazságoknak Isten szerinti tanúi legyenek. A legelső igehirdetők, köztük maga Pál is, zsidók voltak. Az igazság melletti hűséges tanúságtételük nélkül egyikünk sem ismerte volna meg Jézust, egyikünk sem értette volna meg az evangéliumot, és egyikünk sem hitt volna.
5.Ne dicsekedjünk. Az olajfa-példában megjelenő igazságok ötödik gyakorlati alkalmazása az, amit Pál maga is hangsúlyoz. A levélnek ebben a részében különösen is a pogányokat szólítja meg, ahogy a 13. versben is mondja, és fő mondanivalója az, hogy ne merjenek dicsekedni a zsidókkal szemben jelenlegi kiváltságos helyzetük miatt. Igaz, hogy a zsidó ágak kitörettek azért, hogy Isten gondviselése nyomán az evangélium eljusson a pogányokhoz, és hogy az evangélium elutasításából a pogányok számára áldás fakadt. Viszont a pogányoknak nem szabad dicsekedniük, mert egyedül hitből állnak, és ők is kitöretnek, ha nem maradnak meg a hitben.
Nem szabad elfelejtenünk a Bibliában található figyelmeztetéseket a dicsekvésről. Ha dicsekszünk, nem hiszünk, mivel a dicsekvés azt jelenti, hogy büszkék vagyunk saját (feltételezett) eredményeinkre, ezzel szemben a hit azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, amit Isten Jézus Krisztusban érettünk tett.
6.Ne előlegezzük meg könnyelműen Isten jóindulatát. A hatodik alkalmazás szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy ne dicsekedjünk, mivel amikor dicsekszünk, akkor könnyelműen megelőlegezzük Isten jóindulatát, ami végzetes tévedés. Ha erre építünk, az azt jelenti, hogy azt hisszük: minden rendben van közöttünk és Isten között, függetlenül attól, hogy mi mit hiszünk vagy mit nem hiszünk, vagy éppen mit teszünk. Csak úgy kerülhetjük el az elbizakodottságot, ha engedelmeskedünk Istennek, és szorgalmasan az igazságot keressük. Ahogyan már többször is mondtam: nem vagyunk Jézus Krisztus tanítványai, ha hűséges tanítványként nem követjük őt. Márpedig ha nem vagyunk Krisztus tanítványai, keresztyének sem vagyunk.
7.Féljük (tiszteljük) Istent. Végül pedig, féljük Istent (20, 22. v.).Ez nem jelenti azt, hogy rettegnünk kellene Istentől, ha keresztyének vagyunk. Sokkal inkább a tiszteletről van szó. Ettől függetlenül szent, félelmetes tisztelettel kell viszonyulnunk Őhozzá - csodálnunk kell Isten jóindulatát és szigorúságát. Így nem felejtjük el, hogy Isten nem csúfoltatik meg. Ő megbünteti a bűnt, és a hitetlenség elzár minket az üdvösség jó fájától, bárkik is vagyunk. Gondoljunk arra, hogy Istennek valóban csak egyetlen népe van, és ebbe az egyetlen népbe egyedül a Jézusba vetett igaz hit által tartozhatunk.
James M. Boice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Isten terve Izráellel |
|
|
|
Címkék: túlhangsúlyoznak, természetellenes, legértéktelenebb, kapitalizmusukat, mondanivalójának, szövegmagyarázók, következésképpen, diszpenszációban, gyümölcstelenség, engedelmeskedünk, szemléltetéshez, legáltalánosabb, szövegmagyarázó, választottainak, dicsekedhetnénk, tudatlanságával, demokráciájukat, gyümölcstermőbb, kommentárjukban, felsőbbrendűség, bölcsességüket, magyarázatában, történelmünkön, tanúságtételük, illusztrációja, elutasításából, mondanivalóját, megelőlegezzük, megjegyzéseket, eredményeinkre, fordítottjának, hitetlenségben, magyarázatával, cselekedhettek, leszármazottja, szőlővesszőket, olajfa gyökerének, ágak ellenében, gyökér téged, természet szerint, szelid olajfába, nagy baptista, ellenkezőjét érik, magvetőről mondott, négyfajta talajt, gazda magvetése, tanítványok megkérdezték, következő választ, mennyek országának, olajfa példáját, illusztráció különösen, metafora általam, Charles Spurgeon, Miután Jézus, Urunk Jézus Krisztusban”, Jézus Krisztusban, William Sanday, Arthtur, William Ramsay, Theobald Fischert, Azonban Ramsay, Azonban Pál, Isten Izráelnek, Jézus Krisztuson, Jézus Júda, Isten Jézus Krisztusban, Jézus Krisztus, James,
|
|
Offline
