|
|
|
2016-07-27 13:01:51, szerda
|
| |
| |
"Mihez kezdjünk Jézus Krisztussal?" Ennek a kérdésnek van egy kacagtatóan mulatságos oldala is. Hiszen az igazi kérdés nem úgy hangzik, hogy mi mihez kezdjünk vele, hanem úgy, hogy mihez kezdjen ő velünk. Ha egy légy ráül az elefántra, s azon tűnődik, hogy mit csináljon vele, elnevetjük magunkat a látványon. De aki a kérdést megfogalmazta, talán így értette: "Hogyan oldjuk meg azokat a történelmi problémákat, amelyeket ennek az embernek a reánk maradt mondásai és tettei fölvetnek?" Ennek a problémának két elvárást kell egyszerre teljesítenie. Egyrészt előttünk áll mélységes és tiszta erkölcsi tanítása. - Ezt csaknem mindenki elismeri, még a keresztyénség ellenfelei sem vonják komolyan kétségbe. A gyakorlatban inkább az ilyen megfogalmazásokkal találkozom az Istent tagadókkal vitatkozva: "A keresztyénség erkölcsi tanítását teljesen igaznak tartom." Abban csaknem mindenki egyetért, hogy ennek az embernek és közvetlen követőinek a tanítása az erkölcsi igazságot a legtisztábban és legszebb formában foglalja össze. Nem felszínes idealizmust sugall, hanem csupa bölcsesség és okosság. Az egész annyira realista, annyira friss, hogy csak egy kiegyensúlyozott, egészséges elme találhatta ki. Ez az egyik jelenség.
A másik jelenség viszont az, hogy ennek az embernek a teológiai kijelentései egészen riasztóak. Mindnyájan tudják, mire gondolok. Inkább azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez az ember nem csupán életének egyetlen pontján lépett föl ezzel a riasztó követeléssel. Az a pillanat, amikor a főpap, így szólt hozzá: "Ki vagy te?" "Én vagyok a Messiás, az élő Isten Fia, és látni fogtok megjelenni a történelem végén, amint megítélem a mindenséget." De ez a követelés nem csak ebben a drámai pillanatban hangzik el. Ha végigolvassuk beszélgetéseit, minduntalan beleakadunk. Például ismételten így szólt az emberekhez: "Megbocsátom a bűneidet." Az egészen természetes, hogy valaki megbocsátja azt, amit ellene elkövettek. Ha valaki becsap öt fonttal, akkor lehetséges és józan azt mondanom: "Megbocsátok neki, többet nem hozom szóba az esetet." De mit szólnánk ahhoz, ha valaki téged csapna be öt fonttal, és én mondanám azt: "Rendben van, megbocsátok neki." Itt valami furcsa dolog történik, ami szinte véletlenül derül ki. Egy alkalommal ez az ember Jeruzsálem fölött a hegyen ült és letekintett a városra. Ekkor hangzik el a különös megjegyzés: "Folyton újra elküldtem hozzád a prófétákat és a bölcseket." Senki sem felel rá. S mégis, egészen hirtelen, szinte mellékesen arra hivatkozik, hogy ő az a hatalom, amelyik évezredeken át elküldi a világba a bölcseket és a vezéregyéniségeket. Másik furcsa megjegyzés. Szinte minden vallás tartalmaz kellemetlen előírásokat, mint például a böjtölés. Ez az ember egyszer csak megjegyzi: "Senkinek sem kell böjtölnie, amíg köztetek vagyok." Ki ez az ember, aki azt állítja, hogy puszta jelenléte felfüggeszti az összes szokásos előírást? Ki ez, aki váratlanul elrendelheti az iskolában a tanítási szünetet? Megállapításaiból újra és újra arra következtethetünk, hogy ő, aki szól hozzánk, minden hiba és bűn nélküli. Minden helyzetben így viselkedik. "Ti, akikhez beszélek, mindnyájan bűnösök vagytok." S a legtávolabbról sem merül föl az, hogy ugyanezt a vádat ellene is föl lehetne hozni. Ilyet is mond: "Én vagyok az Atya egyszülöttje, mielőtt Ábrahám volt, én vagyok." Gondoljunk csak arra, mit jelentett a zsidóknak az "én vagyok" kifejezés: Isten nevezte így magát, s ezt a nevet nem ejthette ki élő ember, mert halálnak halálával halt.
Ez a másik szempont. Az egyik oldalon világos, határozott erkölcsi tanítással találkozunk. A másik oldalon viszont akkora elvárásokkal lép fel, hogy ha nincs igaza, akkor csak olyan megalomániás őrült állhat elő ilyenekkel, akihez képest Hitler hibátlanul egészséges és alázatos embernek bizonyulna. Nem állhatunk meg félúton, és nem találhatunk ehhez hasonló példát egyetlen vallásban sem. Ha elmentünk volna Buddhához, és megkérdeztük volna: "Te vagy Braman fia?, akkor ezt válaszolta volna: "Fiam, te még illúziókban élsz." Vagy ha felkerestük volna Szókratészt, és megkérdeztük volna: "Te vagy Zeusz?", kinevetett volna. Ha elmentünk volna Mohamedhez, és megkérdeztük volna: "Te vagy Allah?", akkor először megszaggatta volna a ruháját, aztán leüttette volna a fejünket. Ha megkérdeztük volna Konfuciuszt, benne található-e a mennyország, valószínűleg így válaszolt volna: ,,Helytelenek azok a megjegyzések, amelyek nincsenek összhangban a természettel." Azok az eszmék vitán felül állnak, amelyeket Krisztus mint nagy erkölcsi tanító hirdetett. De egyetlen nagy erkölcsi tanító sem állított olyat, amit Krisztus. Véleményem szerint az, aki ilyet tanít, vagy Isten, vagy elmeháborodott, aki olyan téveszmékben szenved, amelyek őrültségbe kergették. Ha buggyantott tojásnak tartod magad, de nem veszel hozzá egy szelet pirítóst, akkor még lehetsz egészséges. De ha azt hiszed, hogy Isten vagy, akkor nincs mentség számodra. Megjegyezhetjük azt is, hogy sohasem tekintették pusztán erkölcstanítónak. Nem ezt a benyomást keltette azokban az emberekben, akik személyesen találkoztak vele. Hármas visszhangja támadt: gyűlölet - erőszak - imádás. Annak semmi nyomát sem találjuk, hogy az emberek langyos beleegyezéssel bólogattak volna.
Hogyan tudjuk összebékíteni egymással ezt a két ellentétes jelenséget? Az egyik magyarázat azt állítja, hogy ez az ember nem is mondott ilyesmit, hanem csak a követői túlozták el a történetet, s ebből aztán az a legenda született, hogy ő tanított így. Ezt azért nehéz elképzelnünk, mert a követői valamennyien a zsidók közül kerültek ki. Vagyis ahhoz a nemzethez tartoztak, amelyben mindenki abban a mélységes meggyőződésben élt, hogy csupán egyetlen Isten van - s nem is létezhet másik. Igen furcsán hangzik, hogy egy vallási vezetőt az egész földön egyedül ez a nép magasztalna föl ilyen mértékben, holott ez a tévedés éppen közöttük fordulhat elő a legkevésbé. Ellenkezőleg, az a benyomásunk támad, hogy közvetlen követői, sőt még az Újszövetség írói sem fogadták el könnyen a tanítását.
A fenti magyarázat szerint tehát legendáknak kellene tekintenünk a beszámolókat erről az emberről. Mint irodalomtörténész azonban tökéletesen meg vagyok győződve arról, hogy bármik legyenek is az evangéliumok, legendáknak semmiképpen sem mondhatjuk őket. Sok mindent olvastam a legendákról, s biztosan állíthatom, hogy a legenda egészen más műfaj. Az evangéliumok nem elég művésziek ahhoz, hogy legendák legyenek. A képzelőerő szempontjából meglehetősen ügyetlenek, nem dolgozzák ki hatásosan az eseményeket. Jézus életének nagy része a teljes ismeretlenségben marad, akárcsak bármelyik kortársáé. Aki legendát akar alkotni, az ilyesmit semmiképpen sem engedhet meg magának. Platón egyik-másik dialógusrészletét leszámítva nem találunk az antik irodalomban olyan párbeszédeket, mint a negyedik evangéliumban. Nem akad párja a modern irodalomban sem, amíg körülbelül száz évvel ezelőtt meg nem jelent a realista regény. A házasságtörésen ért asszony történetében azt olvassuk, hogy Krisztus lehajolt, és ujjával írt a porba. Ehhez foghatót máshol aligha olvashatunk. Ebből a mondatból semmi sem következik. Semmilyen tételt nem építettek rá soha. A legmodernebb írásművészet fedezte föl, hogy azzal lehet elképzelt jeleneteket meggyőzőbbé tenni, hogy kitalálunk hozzá apró, lényegtelen részleteket. Nem az-e hát az egyetlen valószerű magyarázata ennek a fejezetnek, hogy az esemény valóban megtörtént? A szerző egyszerűen azért jegyezte föl, mert látta.
Aztán eljutunk a legfurcsább elbeszéléshez, a feltámadás történetéhez. Igen fontos tisztán látnunk az eseményeket. Ezt hallottam valakitől: ,,A feltámadás jelentősége abban áll, hogy bizonyítja a túlélést, hogy az emberi személyiség túléli a halált." Ezen szemlélet szerint csupán az történt Krisztussal, ami mindig minden emberrel megtörténik - a különbség csupán annyi, hogy Krisztus esetében volt szerencsénk látni is azt, ami lejátszódik. A legkorábbi keresztyén szerzők azonban nyilván nem így gondolták el. A mindenség történetében valami tökéletesen új esemény játszódott le. Krisztus legyőzte a halált. A történelem során először kifeszítették azt az ajtót, amely mindeddig be volt zárva. Ez merőben különbözik a lélek puszta túlélésétől. Bizonyára ők is hittek a lélek túlvilági életében, sőt annyira erősen hittek benne, hogy Krisztusnak nemegyszer meg kellett erősítenie, hogy nem csupán lélek. Éppen az a lényeg, hogy hittek ugyan a lélek túlélésében, a feltámadást mégis valami egészen más, új valóságnak tartották. A feltámadásról szóló történetek nem a halál utáni életet ábrázolják. Arról számolnak be, hogy milyen egészen új létforma jött létre a mindenségben. Valami új jelent meg a létben: annyira új, mint a szerves élet megjelenése. Ez az ember a halála után nem vált szét ,,lélekre" és ,,holttestre". Új létforma jött létre. Erről szól a történet. De mit kezdjünk vele?
A kérdés kulcsa, azt hiszem, abban rejlik, hogy akad-e másfajta elképzelés, amelyik annyira pontosan fedné a tényeket, mint a keresztyén elgondolás? Eszerint Isten leszállt a teremtett mindenségbe, egészen az emberig - s aztán újra fölemelkedett, és magával vitte az emberiséget. Ezzel az elképzeléssel szemben hiába hivatkozunk legendaképződésre, túlzásokra, szellemek megjelenésére. Ha nem fogadjuk el, akkor őrültségnek vagy hazugságnak kell tartanunk. Ha viszont ezek a magyarázatok nem elégítenek ki (én pedig képtelennek érzem őket), akkor kénytelenek vagyunk tudomásul venni a keresztyén értelmezést.
,,Mit kezdjünk Krisztussal?" Nem az a kérdés, hogy mi mit tudunk kezdeni vele, a kérdés kizárólag az, hogy ő mit szándékozik kezdeni velünk. Vagy elfogadjuk a történetet, vagy pedig elutasítjuk.
Egészen másfélét tanít, mint bárki más tanító valaha is mondott. Mások így fogalmaztak: ,,Ez az igazság a mindenséggel kapcsolatban. Ezen az úton kell járnotok." Ő azonban így szól: ,,Én vagyok az igazság, az út és az élet." Ezt mondja: ,,Senki sem érheti el az abszolút valóságot, csak általam. Ha megpróbáljátok megőrizni az életeteket, akkor menthetetlenül elvesztitek. Adjátok oda magatokat, s akkor megigazultok." Ezt mondja: ,,Ha szégyelltek engem, amikor meghalljátok ezt a hívást, és másfelé fordultok, akkor én is elfordulok tőletek, amikor Istenként, leplezetlenül újra eljövök. Ha bármi távol tart benneteket Istentől és tőlem, vessétek el magatoktól! Ha a szemetek, vájjátok ki! Ha a kezetek, vágjátok le! Ha elsővé teszitek magatokat, ti lesztek az utolsók. Jöjjön hozzám mindenki, aki nehéz terhet hordoz, és nálam felüdülést talál. Minden bűnötöket eltörlöm, mert hatalmam van rá. Én vagyok az Újjászületés, az Élet. Egyetek és igyatok engem, én vagyok a táplálékotok. És ne féljetek, mert legyőztem a világot." Ez a végeredmény!
C. S. Lewis |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: kiegyensúlyozott, erkölcstanítónak, ismeretlenségben, megjegyezhetjük, házasságtörésen, meggyőződésben, megpróbáljátok, elmeháborodott, menthetetlenül, beszélgetéseit, beleegyezéssel, legtávolabbról, keresztyénség, megjelenésére, megfogalmazta, szempontjából, elképzeléssel, evangéliumban, párbeszédeket, végigolvassuk, fölemelkedett, elbeszéléshez, leplezetlenül, összebékíteni, legtisztábban, kifeszítették, feltámadásról, legmodernebb, történetében, hangsúlyozni, teljesítenie, mindenségben, történetéhez, kijelentései, gyakorlatban, írásművészet, kacagtatóan mulatságos, igazi kérdés, légy ráül, kérdést megfogalmazta, történelmi problémákat, reánk maradt, keresztyénség ellenfelei, gyakorlatban inkább, keresztyénség erkölcsi, erkölcsi igazságot, egész annyira, egyik jelenség, másik jelenség, teológiai kijelentései, riasztó követeléssel, történelem végén, Jézus Krisztussal, Isten Fia, Eszerint Isten,
|
|
|
|
|
|
| Akarat Alázat Erdőn Sose bánj semmit Fekete-erdő desszert Az a nap, amelyik nevetés nélk... Hogyan éljünk boldogan, amíg m... Alázat Szívem tiéd Rátalálsz Egy lelki imádság Akik bántanak téged Facebookon kaptam Szép estét kedves látogatóimna... Tanuld meg ezt a versemet Áprily Lajos - Gyümölcsoltó Aki nem dolgozik, ne is egyék Tanuld meg ezt a versemet Alázat Facebookon kaptam Bounty krémes Minden harmadik... Nagyi telefonál Jó éjszakát George Byron - Ahogy itt jár -... Facebookon kaptam Cs Ildikótó... Mindig jusson idő nevetni 210 éve született a SZÓZAT meg... Facebookon kaptam A televizió nem a kultúrát kép... Akarat George Byron - Ahogy itt jár -... Mindig jusson idő nevetni Facebookon kaptam Facebookon kaptam Facebookon kaptam Nem számIt Facebookon kaptam Akarat s immár én is felragyogva, ért... Garai Gábor - Takarítás Png nő Png férfi Boldog születésnapot a ma ünne... Tanuld meg ezt a versemet Szép estét kedves látogatóimna... Png rózsa csokor Julian Brass gondolata Mit beszél, nem értem, hogy m... Facebookon kaptam Cs Ildikótól Mit beszél, nem értem, hogy m... Facebookon kaptam Annuska bar... A jó emberek mindig szépek mar... Ne kapaszkodj magasabbra, Zsolnay Vilmos világhírű kera... Facebookon kaptam Az a nap, amelyik nevetés nélk... Egy hatékony szolga Weöres Sándor - A hársfa mind ... képre írva Facebookon kaptam Alázat A sors Hogyan lehet Jézust szenvedély... Fekete-erdő desszert Facebookon kaptam Krisztinától Facebookon kaptam Mírjam barát... A jó emberek mindig szépek mar... Egy maradéktalanul uralt világ Mindig jusson idő nevetni Facebookon kaptam Mit beszél, nem értem, hogy m... Png cica Egy bizonyos határt Facebookon kaptam Garai Gábor - Takarítás Png kislány Facebookon kaptam Facebookon kaptam Gyökössy Endre - Virágok virág... Facebookon kaptam Mírjam barát... Png rózsa csokor Az igazi szeretetért rendszeri... Facebookon kaptam Cs Ildikótól Elköszönt Facebookon kaptam Cs Ildikótól Facebookon kaptam Cs Ildikótó... Facebookon kaptam Facebookon kaptam A jó emberek mindig szépek mar... Idő Ágai Ágnes – Csendélet Png virág Facebookon kaptam Neked tudnod kell Örülök, hogy látlak! Hogy lehet megtartani Facebookon kaptam Facebookon kaptam Cs Ildikótó... Facebookon kaptam
|
|
|
|
|
|
| kacagtatóan mulatságos, igazi kérdés, légy ráül, kérdést megfogalmazta, történelmi problémákat, reánk maradt, keresztyénség ellenfelei, gyakorlatban inkább, keresztyénség erkölcsi, erkölcsi igazságot, egész annyira, egyik jelenség, másik jelenség, teológiai kijelentései, riasztó követeléssel, történelem végén, drámai pillanatban, egészen természetes, ember Jeruzsálem, különös megjegyzés, ember egyszer, összes szokásos, tanítási szünetet, vádat ellene, másik szempont, egyik oldalon, másik oldalon, eszmék vitán, szelet pirítóst, benyomást keltette, emberek langyos, egyik magyarázat, követői túlozták, követői valamennyien, zsidók közül, nemzethez tartoztak, mélységes meggyőződésben, vallási vezetőt, egész földön, tévedés éppen, fenti magyarázat, beszámolókat erről, legenda egészen, képzelőerő szempontjából, teljes ismeretlenségben, ilyesmit semmiképpen, antik irodalomban, negyedik evangéliumban, modern irodalomban, realista regény, mondatból semmi, legmodernebb írásművészet, egyetlen valószerű, esemény valóban, szerző egyszerűen, legfurcsább elbeszéléshez, feltámadás történetéhez, feltámadás jelentősége, emberi személyiség, történt Krisztussal, különbség csupán, legkorábbi keresztyén, mindenség történetében, történelem során, lélek puszta, lélek túlvilági, lélek túlélésében, feltámadást mégis, feltámadásról szóló, halál utáni, szerves élet, halála után, kérdés kulcsa, keresztyén elgondolás, teremtett mindenségbe, emberig –, elképzeléssel szemben, keresztyén értelmezést, kérdés kizárólag, mindenséggel kapcsolatban, úton kell, abszolút valóságot, kiegyensúlyozott, erkölcstanítónak, ismeretlenségben, megjegyezhetjük, házasságtörésen, meggyőződésben, megpróbáljátok, elmeháborodott, menthetetlenül, beszélgetéseit, beleegyezéssel, legtávolabbról, keresztyénség, megjelenésére, megfogalmazta, szempontjából, elképzeléssel, evangéliumban, párbeszédeket, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
108 db bejegyzés |
| e év: |
370 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 7659
- e Hét: 19370
- e Hónap: 48682
- e Év: 236484
|
|
|
Offline
