|
2016-08-23 20:21:48, kedd
|
| |
| |
Római levél 11,28-29
,,Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért. Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az Ő elhívása."
Emlékszünk Hérakleitoszra, a görög filozófusra? Közel 2600 évvel ezelőtt élt Efézusban, és ő mondta ezt: ,,Lehetetlen ugyanabba a folyóba kétszer belelépni." Hérakleitosz arra gondolt, hogy az élet állandóan változik; tehát amikor belelépünk egy folyóba, majd kivesszük a lábunkat, és újból beletesszük, mire visszalépünk, a víz már továbbfolyt és a folyó már nem ugyanaz, mint volt. Más lett. Hérakleitosz és követői számára az egész élet ilyennek tűnt: mintha minden állandóan változna.
,,De ha ez valóban így van," - kérdezte Hérakleitosz - ,,hogyan lehet, hogy a dolgok nem egy állandó káoszban vannak?" Azt a választ adta rá, hogy az élet nem káosz, mert a látható változások valójában rendben zajló változások, és azért van rend, és nem csupán véletlenszerűen történnek a dolgok, mert Isten értelme, ismerete és rendje áll mögötte. A görög filozófusok számára Isten (vagy az értelem) volt az egyetlen biztos pont a máskülönben kaotikus világegyetemben.
Isten jelleme
Hérakleitosz persze nem volt keresztyén - jóval Jézus Krisztus előtt élt. De ha hat vagy hétszáz évvel később élt volna, és elolvashatta volna Pál levelét a Rómaiakhoz, könnyen megértette volna, hogy miről van benne szó. Az apostol azt mondja a 11. fejezet végén, hogy Isten jelleme és ennélfogva terve sem változik, függetlenül attól, hogy az emberek mit változtatnak, vagy hogyan viselkednek.
Aki gondosan tanulmányozza a Római levél 11. fejezetét láthatja, hogy a 28-32. versek összefoglalják azt, amit Pál a korábbiakban megkísérelt bizonyítani. Azt a kérdést tette fel, hogy látszólag miért vetette el a zsidókat Isten, miért fordítottak hátat a Messiásnak, és erre azt a választ adta, hogy a pogányok megtérése miatt lett így. A nemes olajfa és olajágak példáját felhasználva azt mondta, hogy a zsidó ágak azért törettek ki, hogy a pogányokat jelképező vad ágak beoltassanak. A zsidókat egy időre félretette Isten, hogy az üdvösség eljusson a világ minden népéhez.
De ez a félretétel csak időleges, mert amikor a pogányok teljes számban bejutnak, ,,megtartatik az egész Izráel." (Róm 11,25-26) Azaz, az utolsó ítélet előtt még nagy számban fognak megtérni a zsidók. Ezt a korábbi tanítást foglalják össze a verseink: ,,Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért. Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az Ő elhívása." (Róm 11,28-29)
De hogyan mondhatja ezt Pál? A különleges kijelentéstől eltekintve hogyan juthatott erre a következtetésre? A félretételt felismerhette annak alapján, amit ő is tapasztalt, hogy a zsidók többsége elutasította az evangéliumot. A pogányok növekvő érdeklődése alapján elképzelhetőnek tarthatta, hogy Isten a pogányokat bevette az üdvösség tervébe. De hogyan feltételezhette Pál, hogy egy napon a zsidó nép majd üdvözülni fog? Csak egyetlen válasz létezik: Isten jelleme miatt. Isten változhatatlan, tehát a zsidókkal való terve is változhatatlan, az elhívása pedig, amely működteti a tervet, visszavonhatatlan.
Egyszerűen fogalmazva: Isten kiválasztotta a zsidókat, hogy az Ő különleges népe legyenek, és azóta semmi sem történt, és nem is fog, ami megváltoztatná ezt az elhívást vagy kapcsolatot. Tehát ezek a szavak nem Pál missziós tapasztalatait tükrözik, de még csak nem is annak a gyengülő reménységnek a kifejeződése, hogy saját népe végül valahogy mégis üdvözülni fog. Ez egy Isten jelleméből levont következtetés. Erről beszél Leon Morris, amikor ezzel a ponttal kapcsolatban a következőket írja: ,,Isten ígéreteket tett Izráelnek, és ezeket be is tartja. Az, hogy Izráel elutasította az evangéliumot nem jelentette sem azt, hogy az evangélium kudarcot vallott, sem pedig azt, hogy Isten nem teljesíti be mindazt, amit megígért ősi népének."
Isten ajándékai és Isten elhívása
Az előző tanulmányban megvizsgáltuk Isten hűségének egyik kifejeződését, a szövetséget. Mivel Isten hűséges az Ő szövetségéhez, kölcsönvettem a 29. versben szereplő visszavonhatatlan szót, és a 27. vers szövetségéhez kapcsolva, ahol nem szerepel a szó alkottam meg a fejezet ,,Isten visszavonhatatlan szövetsége" címét. Jelen versben két új gondolattal ismerkedünk meg, melyek szintén Isten hűségéről beszélnek: Isten ajándékaival és Isten elhívásával. Mire vonatkoznak ezek a szavak?
F. Godet, svájci szövegmagyarázó szerint Isten ajándékai a népek erkölcsi vagy értelmi képességeit jelentik. Úgy látja, hogy a görögök, rómaiak és főníciaiak egyaránt kaptak valamilyen különleges ajándékot Istentől a tudomány, művészet, jog, politika, ipar és kereskedelem területén. Szerinte a zsidók egyfajta ,,magasabb ajándékot" kaptak: a szentség képességét és érzését. Ellenben nem valószínű, hogy Pál itt erről beszél. Ebben a szövegösszefüggésben az ,,ajándékok" az elhívás és a szövetség szavakhoz kapcsolódnak, ami azt jelenti, hogy Pál kifejezetten a nép szövetséges viszonyából eredő ajándékaira gondol.
Az Izráelnek adott ajándékok igazi listája a Róma 9.-ben található, ami azt jelenti, hogy a levél középső részének záró versei visszavisznek minket a rész elejére: ,,... akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek; akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen." (Róma 9,4-5)
Az apostol a 11, 28-ban is említi az ősatyákat, ami már önmagában erre a versre kell, hogy emlékeztessen minket.
És mi legyen a másik kifejezéssel, Isten elhívásával? Az mire vonatkozik? Első megérzésünk alapján Isten szilárd elhívását jelenti: a Szentlélek hívását, amely az embert a hit befogadására indítja. A szót ebben az értelemben használja a 8. fejezet, ahol Pál ezt írja: ,,Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta." (30.v.)
Azonban valószínűleg nem ez a megoldás. A nyolcadik fejezetben az ,,elhívás" szó szinte szinonímája az eleve elrendelésnek vagy kiválasztásnak. Nem arról van szó, hogy Isten üdvözítő hitre hívta el vagy fogja elhívni a zsidókat, bár Pál azt tanítja, hogy az utolsó napokban Izráel nagy számban hitre jut. Inkább az a szó jelentése, hogy Isten saját céljaira választotta ki a népet, és hogy nem fogja- nem is tudja- elhagyni ezt a kiválasztást azért, mert Izráel elutasította a Messiást.
A 29. vers azt mondja, hogy a fiúság, az Isten dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az Istentisztelet, az ígéretek és az ősatyák még mindig Izráelé, függetlenül a hitetlenségétől, és hogy a nép Isten szövetséges népet marad.
De Uram! Amikor kiválasztottad Ábrahámot, hogy egy különleges nép atyjává legyen, nem tudtad, hogy neki is gyenge lesz a hite? Nem tudtad, hogy ott hagyja komoly elhívását, és lemegy Egyiptomba, ahol még a felesége becsületét is hajlandó lesz odaáldozni, hogy saját bőrét mentse?
,,Igen"- mondja Isten."Tudtam. De akkor is elhívtam; neki adott ajándékaim és elhívásom visszavonhatatlanok maradtak."
De Uram! Biztosan tudtad, hogy az Ábrahám családjából származó emberek hűtlenek lesznek majd. Mózesen keresztül törvényt adtál nekik, de még Mózes is, bármilyen különleges személy is volt, meggyalázott téged azzal, hogy magának tartotta meg a dicsőségedet. Parancsod ellenére a kőre ütött, és ezt mondta: ,,Avagy e kősziklából fakasszunk-é nektek vizet?" (4Móz. 20,10) Még azt is megtagadtad tőle emiatt, hogy bemenjen az ígéret földére. Biztosan figyelembe vetted ezt, amikor a zsidókat különleges népeddé hívtad el?
,,Igen"- mondja Isten. ,,Tudtam, hogy mit fog tenni Mózes, de ajándékaim és elhívásom változhatatlanok."
De Uram! Mi a helyzet akkor Dáviddal? Dávid házasságtörést követett el Betsabéval, és még férjét, Uriást is megölette, hogy tette ne kerüljön napvilágra. Ha tudtad volna milyen lesz Dávid, bizonyosan másképp tervezted volna a dolgokat! Valóban figyelembe vetted Dávid bűnét, amikor kiválasztó szeretetedet kiárasztottad a népre?
,,Igen"- mondja Isten. ,,Valóban figyelembe vettem, és elhívásom visszavonhatatlan."
De Uram! Mi a helyzet a Dávid utáni királyokkal? És a néppel, aki követte a királyok erkölcsi csődjét? Hogyan áraszthattad ki visszavonhatatlan szövetségedben megmutatkozó örökkévaló szeretetedet egy ilyen népre?
,,A te útaid nem az én útaim"- mondja Isten. ,,Tudtam, hogy a nép gonosz lesz. Mindenki gonosz. 'Nincsen igaz ember egy sem, nincsen aki értse, nincsen aki keresse Istent.' Én írtam, emlékszel? Mégis szövetséges szeretetemet árasztottam ki erre a népre, és elhívásom visszavonhatatlan. A velük való akaratom nem változott."
De Uram! Biztosan megváltoztatod elhívásodat amiatt, ahogyan ez a nép bánt Jézus Krisztussal. Jézus szeretetteljes és könyörületes volt. Legnagyobb bűne az volt, hogy szent volt, és az igazságot szólta. Mégis elutasították. Halálba kergették, és végül két tolvaj között kivégezték a kereszten. Ha láttad volna ezt előre, soha sem tetted volna ezeket az ígéreteket! Vagy most, hogy láttad, hogyan bántak Jézussal, biztosan megtagadod bármilyen kapcsolatod is volt velük. Most már biztosan elveted őket örökre!
,,Nem"- mondja Isten. ,,Már kezdetben tudtam, hogy mi lesz a vége. Előre tudtam, hogy hogyan fognak történni a dolgok. Mégis, annak ellenére amit tettek, kiárasztottam rájuk visszavonhatatlan szeretetemet".
Hűséges Istenünk
Természetesen ezt nem kimondottan zsidóknak írom. A tanulmányokat mai keresztyéneknek írom, akik nagyrészt pogány háttérrel rendelkeznek. Viszont érdekel, hogy milyen hatással van ez rájuk. Szóval valóban, milyen hatással van ez rájuk? Milyen hatással van ez rád és rám?
Ha egyedül az úgynevezett próféciával foglalkoznánk, azzal, amit Isten majd egyszer megtesz, kevés haszna lenne ennek. Azonban nem ez a helyzet. Ahogyan Leon Morris mondta, ez nem Pál zsidó hazafiságának kifejeződése, hanem a megigazulásról szóló tanítás kifejtése. És mivel következtetései Isten jellemén alapulnak, amit Istennek a zsidók felé irányuló magatartásáról mond, az ugyanúgy érvényes ránk is. Az előző tanulmányt Isten változhatatlanságával fejeztük be; ezt a tanulmányt Isten hűségével szeretném zárni. Azt szeretném kiemelni, hogy neked adott ajándékai és elhívásod visszavonhatatlanok. Néhány évvel ezelőtt Arthur W. Pink írt egy könyvet, amelyben Isten tizenhét tulajdonságát tárgyalta. A listát később kibővítette, amely így már huszonöt tulajdonságát tartalmazta Istennek, és kiegészítette ezt egy Jézus Krisztus húsz ,,kiválóságával". Isten egyik általa tárgyalt tulajdonsága a hűség volt. Milyen módon hűséges Isten? Pink a következőt írja:
1.Isten hűséges abban, hogy megőrzi az Ő népét. A teológiának van erre egy szakkifejezése: a szentek állhatatossága. Kétféleképpen lehet ezt értelmezni. Az egyik az, hogy a szentek kitartanak, illetve hogy Isten megőrzi őket. Természetesen mind a kettő igaz, és az előző csak azért igaz, mert az utóbbi is igaz. Vagyis a szentek csak azért állhatatosak, mert Isten állhatatos velük. Az általunk eddig használt nyelven fogalmazva: Jézus Krisztus követői hűségesek lesznek Őhozzá, mert Ő hűséges hozzájuk. Isten ezt ígéri, hogy: ,,nem marad el tőled, sem el nem hagy téged." (Zsid 13,5, vö.5Móz 31,6) Jézus a következőket mondta tanítványainak: ,,ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,20)
Sokszor tanítottam, hogy az Újszövetségben van négy szakasz, melyek minden más résznél jobban igazolják a szentek megőriztetését. Ezek közül kettő Jézus szájából származik, kettő pedig Páltól.
Az első a Jn 6,37-40: ,,Minden, amit nekem ad az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem. Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nekem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz Őbenne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon."
A második a Jn 10,27-30: ,,Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem; és én örök életet adok nekik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Az én Atyám, aki azokat adta nekem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. Én és az Atya egy vagyunk."
A harmadik a Róm 8,31-39, amelyet már részletesen tanulmányoztunk: ,,Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? A ki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít; kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk: Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? Amint meg van írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat. De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett, mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban."
Az utolsó rész a Fil 1,6: ,,Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig."
Ezek a szakaszok a szentek állhatatosságáról beszélnek, és biztosítanak afelől, hogy Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok.
2.Isten hűséges abban, hogy neveli az Ő népét. Isten arra hívott el, hogy Jézus Krisztushoz hasonlókká váljunk, ami azt jelenti, hogy mindent megtesz, ami szükséges ahhoz, hogy ehhez a képhez hozzáalakítson. Rendelkezésekkel? Biztatással? Egyértelműen igen. De fenyítéssel is. A Biblia azt mondja: ,,Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad." (Zsid 12,6; vö. Péld 3,11-12)
Egyik kései írásában Harry Ironside leír egy történetet, amely még szolgálata elején történt meg vele. A kaliforniai Fresnóban hirdette az Igét, és meglepetésére eljött a nap, amikor teljesen kifogyott a pénze. Ki kellett, hogy jelentkezzen a szállodájából, és bőröndjét egy vegyesboltban hagyta, hogy majd később visszajön érte. Aznap este mivel nem vacsorázott, éhesen elhelyezkedett a helyi bíróság előtti füves területen levő fa alatt, hogy ott aludjon. A Fil 4,19 jutott az eszébe: ,,Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban." Panaszkodott. Akkor Isten miért nem teszi is ezt meg? Miért nem hűséges az ígéreteihez?
Miközben Ironside aznap este imádkozott, Isten eszébe juttatott olyan dolgokat, melyeket elhanyagolt, és imádsága közben Isten lelki megelevenedést adott. És persze fizikai szükségeiről is gondoskodott. Megjelentek régi barátai, akik szállást adtak neki. A találkozók jól sikerültek, és végül az emberek rendeztek egy gyűjtést, melyből még hazajuthatott.
De most következik az érdekes dolog. Miközben elhagyta Fresnót, Ironside megállt a postán, ahol várta őt egy levél az édesapjától. Nem várt tőle levelet, ezért nagyon meglepődött. Azt írta benne az édesapja: ,,Isten ma beszélt hozzám a Filippi 4,19-en keresztül. Megígérte, hogy minden szükségünkről gondoskodik. Lehet, hogy egy nap úgy látja jónak, hogy éhezésre van szükségem, és ha akarja, akkor arról is gondoskodni fog." Ironside ekkor ébredt rá, hogy Isten azért adta az ínséges időszakot, hogy nevelje őt, hogy közelebb kerülhessen őhozzá.
Arthur Pink a következőképpen látja ezt: ,,Isten... ugyanolyan hűséges abban, amit visszatart, mint amit megad. Hűségesen küld ránk fájdalmat és örömöt egyaránt. Isten hűségét nemcsak akkor kell megvallanunk, amikor könnyen mennek a dolgaink, hanem akkor is, amikor nagyon fáj egy éles megjegyzés. Ráadásul ezt ne csak a szánkkal valljuk meg, hanem szívünkkel is. Amikor Isten lesújt ránk a fenyítőpálcával, a hűség lendíti a karját. Ha elismerjük ezt, megalázzuk magunkat Őelőtte, elismerjük, hogy teljesen megérdemeljük a helyreigazítását, és a duzzogás helyett megköszönjük neki. Isten sohasem fenyít ok nélkül."
3.Isten hűséges abban, hogy megdicsőíti az Ő népét. Ezzel az igazsággal visszaérkeztünk a Római levél 8. fejezetéhez, az üdvözítés 29. és 30. versekben olvasható sorrendjéhez: ,,Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy Ő legyen elsőszülött sok atyafi között. A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette."
Talán még emlékszünk a sorozat második kötetéből, hogy a Róma 5-8. fejezetekben Pál témája a megdicsőülés, és kifejti, hogy azok biztosan megdicsőülnek, akiket Isten megigazított. Ezt először az 5. fejezet elején mondja, és ugyanezzel fejezi be a 8. fejezet végkövetkeztetését is. Ráadásul a Róma 9-11. fejezetekben is erről az igazságról szól, mert amikor Pál Istennek a zsidókkal való bánásmódjáról beszél, azt az ellenvetést próbálja megválaszolni, hogy nem lehetünk biztosak végső megdicsőült állapotunk felől, mivel a zsidók, akik egykor Isten választott népe voltak, elvettettek.
Pál azt mondja: ,,Tóvol legyen!" A zsidók nem vettettek el, mert Isten velük kötött szövetsége, nekik szóló ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. Ez igaz a mi elhívásunkra is. Mivel Isten már előre ismert minket, eleve el is rendelt, elhívott és megigazított, hogy tudjuk: meg is fogunk dicsőülni.
Örök kőszikla
,,Nem léphetünk be ugyanabba a folyóba kétszer" - mondta Hérakleitosz.
Igaz. De lehorgonyozhatjuk hajónkat a Mindenható Isten hűségében, és megvethetjük lábunkat a Kősziklán, amit a mennyben és a földön soha semmi nem rendíthet meg. Ha megtesszük ezt, kiderül, hogy Isten változhatatlan. Kiderül, hogy pontosan olyan, mint amilyen Ábrahámmal, Mózessel, Dáviddal és mindenkivel volt, akik előttünk éltek vagy akik utánunk jönnek. Nem fogja visszatartani ajándékait, mert hibáink vannak, és nem fogja visszavonni elhívását, ha már egyszer Jézus Krisztushoz mentünk.
,,Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok."
Arthur Pink ezt írta: ,,A hűtlenség mai gonosz világunk egyik legkiemelkedőbb bűne. Az üzleti életben az emberi szó, kevés kivétellel, nem köti az embert. A magánéletben a házassági hűtlenség mindenütt jelen van; a házasság szent kötelékét oly könnyen megszegik, mintha egy régi ruhadarabot dobnának el. Az egyházi életben ezreknek, akik megfogadták, hogy hirdetik az igazságot, nem kerül nagy nehézségébe, hogy támadják és megtagadják azt. Az olvasó és író egyaránt nem tudja magát kivonni ez alól a félelmes bűn alól. Hány és hány módon voltunk már hűtlenek Krisztushoz és az Isten által ránk bízott világossághoz és kiváltságokhoz!"
A szerző ezzel zárja: ,,Milyen üdítő és micsoda áldás, ha szemeinket eme romhalmaz fölé emelhetjük, és Őt nézhetjük, Aki hűséges, hűséges mindig mindenben!"
James M. Boice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Isten terve Izráellel |
|
|
|
Címkék: megbánhatatlanok, rendelkezésekkel, változhatatlanok, helyreigazítását, diadalmaskodunk, szövegmagyarázó, fenyítőpálcával, elképzelhetőnek, hitetlenségétől, tanulmányoztunk, visszaérkeztünk, világegyetemben, véletlenszerűen, következtetései, következtetésre, legkiemelkedőbb, feltételezhette, következőképpen, keresztyéneknek, összefoglalják, megváltoztatod, szeretetteljes, fejedelemségek, kiválasztásnak, állhatatossága, mindnyájunkért, újszövetségben, változhatatlan, megőriztetését, házasságtörést, megelevenedést, kiválasztottad, istentisztelet, szövetségedben, tanítványainak, szorongattatás, evangéliumra nézve, választásra nézve, görög filozófusra, folyóba kétszer, élet állandóan, egész élet, állandó káoszban, választ adta, látható változások, görög filozófusok, egyetlen biztos, máskülönben kaotikus, korábbiakban megkísérelt, kérdést tette, zsidókat Isten, pogányok megtérése, Emlékszünk Hérakleitoszra, Jézus Krisztus, Leon Morris, Mivel Isten, Jézus Krisztussal, Hűséges Istenünk, Ahogyan Leon Morris, Arthur, Urunk Jézus Krisztusban, Krisztus Jézusnak, Jézus Krisztushoz, Harry Ironside, Krisztus Jézusban, Akkor Isten, Miközben Ironside, Arthur Pink, Amikor Isten, Mindenható Isten, James,
|
|
Offline
