|
2016-12-09 11:50:12, péntek
|
| |
| |
BÓDÁS JÁNOS: VALAMIT NEM ÉRTEK
Régóta ismerlek már Istenem,
S egyre halkulnak bennem a "miért"-ek.
De homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.
Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.
Szereted a csillagot: tiszta, fényes.
A követ is: ház lesz, véd, menhelyet ád;
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlanul terem, a füvet, s a fát.
Az állatot, mert törvényed szerint él,
s mint az ember, testvérbe nem harap;
a szitakötőt, fecskét, sast, galambot,
méhet és minden zümmögő bogarat,
Mik a szivárvány száz színét ragyogják,
s hímporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha;
szereted a gyermeket, mert arcán
az ártatlanság égi mosolya.
Szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,
Gyönyörködsz benne,
mind, mind értem ezt!
De engem, aki szégyenedre válok,
ezt nem értem,
hogy engem miért szeretsz?! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: gyönyörködsz, ártatlanság, szégyenedre, tündökölnek, makulátlan, szivárvány, szitakötőt, menhelyet, törvényed, ragyogják, nagyszerű, szótlanul, gyermeket, szeretnéd, halkulnak, testvérbe, csillagot, harmatot, szereted, mennynek, ismerlek, színében, szeretsz, galambot, hímporuk, homályos, fecskét, pelyhük, mosolya, bogarat, zümmögő, szerint, virágot, állatot, forrást, valamit, mennynek színei, szivárvány száz, BÓDÁS JÁNOS, VALAMIT NEM ÉRTEK,
|
|
Offline
