|
2017-08-06 18:27:33, vasárnap
|
| |
| |
III.Alkalmazás
Jelenések 5,5-6: És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét. És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet.
Ha úgy döntesz, hogy Krisztust barátoddá fogadod, és beengeded az életedbe, két mérhetetlenül nagy áldással gazdagodsz:
1. Krisztus minden benne egyesülő különféle kiválóságával együtt át fogja adni magát neked, hogy teljes és örök örömben legyen részed. Attól kezdve mindig drága barátjaként tekint majd rád, és hamarosan te is ott leszel, ahol ő van; meglátod dicsőségét, és vele lakozol szabad, meghitt közösségben és végtelen boldogságban.
Mikor a szentek a mennybe jutnak, nem csak az lesz a jutalmuk, hogy megláthatják Krisztust, és szolgálhatnak neki az irgalmas és dicsőséges Úr és Király szolgáiként és alattvalóiként: Krisztus úgy bánik majd velük mint testvéreivel és barátaival. Ezt abból is láthatjuk, ahogy Krisztus tanítványaival bánt itt a földön: bár Uruk, Istenük volt, és nem utasította el - sőt megkövetelte tőlük - a legnagyobb tiszteletet és imádatot, mégsem úgy viselkedett velük, ahogy egy földi uralkodó viselkedne az alattvalóival. Egyáltalán nem volt távolságtartó, hanem a legnagyobb barátsággal és bizalommal érintkezett velük, mint atya a gyermekeivel, vagy mint testvér a testvérrel. Így bánt a tizenkettővel, de Máriával, Mártával és Lázárral is. Tanítványainak megmondta, hogy nem szolgáknak, hanem barátainak hívja őket. Még arról is olvashatunk, hogy az egyik tanítvány a keblére hajolt (Jn 13,23) - egészen biztos, hogy a mennyországban sem fog kevesebb gyengédséggel és fesztelenséggel bánni a tanítványaival. Megdicsőült állapota ellenére sem lesz távolságtartóbb velük szemben - inkább őket is felemeli ebbe a megdicsőült állapotba. Krisztus még tökéletesebbé teszi saját dicsőségét azzal, hogy megosztja szeretett barátaival, dicsőségében megdicsőíti őket, ahogy Atyjának is mondja: ,,És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk: én ő bennük, és te én bennem; hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél" (Jn 17,22-23).
Meg kell értenünk, hogy bármennyire is megdicsőült Krisztus, nem önmagáért és egyedüli személyként magasztaltatott fel, hanem népének fejeként. Az ő nevükben, őmiattuk magasztaltatott fel; olyan ő, mint a szüret első gyümölcse, amely az egész szüretet képviseli. Nem azért magasztaltatott fel, hogy távolabb kerüljön tőlük, hanem azért, hogy vele együtt ők is felmagasztaltassanak. A fej megdicsőülése és megbecsültsége miatt nem nő a távolság a fej és a tagok között: a tagok ugyanolyan kapcsolatban és egységben maradnak a fejjel, és részesülnek a fej dicsőségében. Ahelyett, hogy a távolság nőne, az egység válik még szorosabbá és tökéletesebbé. Mikor a hívek a mennybe jutnak, Krisztus hasonlóvá teszi majd őket magához: minthogy az Atyja trónjára ültetett, hívei vele együtt fognak ülni a trónon, és saját mértékükben olyanná válnak, mint ő.
Krisztus mennybemenetelekor azzal vigasztalta tanítványait, hogy egy kis idő elteltével újra eljön, és magával viszi őket, hogy vele lehessenek. Hogy is feltételezhetnénk hát, hogy mikor a tanítványok bejutottak a mennyországba, akkor távolságtartóbb volt velük szemben, mint annak előtte! Nem, egész biztosan baráti öleléssel köszöntette őket, bevezette őket közös Atyjuk hajlékába, és megosztotta velük dicsőségét. Arra hívja barátait, akik e világban együtt voltak vele, és osztoztak vele a gondokban és nehézségekben, hogy most pihenjenek meg vele együtt, és dicsőségében is osztozzanak. Kézen fogta és bevezette őket lakhelyére, megmutatta nekik teljes dicsőségét, úgy, ahogy a Jn 17,24-ben olvasható imájában előrevetítette: ,,Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt." Élő vizek forrásaihoz vezette őket, és megosztotta velük örömeit, ahogy azt két verssel korábban olvashatjuk: ,,ők az én örömemet teljesen bírják ő magukban" (Jn 17,13). Asztalához ültette őket a mennyei királyságban, megkínálta ételéből és italából, betartva a Lk 22,30-ban elhangzott ígéretét. Az asztalához vezette őket, és ahogy azt az úrvacsora szereztetésekor előre megmondta, új bort ivott velük az ő Atyjának országában (Mt 26,29).
Bizony, a szentek több szempontból is még meghittebben és szabadabban érintkezhetnek Krisztussal, mint a földön a tanítványok. Ugyanis az az éltető egység, ami a földön csak nagyon tökéletlenül valósulhat meg, a mennyben tökéletessé válik. Míg a szentek ebben a világban vannak, a bűn és sötétség súlyos maradványai elválasztják vagy elidegenítik őket Krisztustól; de ezek a mennyben maradéktalanul eltűnnek. Még nem jött el a teljes megismerés és a szeretet csodálatos megnyilvánulásainak ideje - ezt Krisztus nem e világra tervezte, ami kiderül abból, amit Mária Magdolnának mond, mikor az feltámadása után megpillantja és meg akarja ölelni: ,,Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz" (Jn 20,17).
Mikor a szentek meglátják a mennyben Krisztus dicsőségét és felmagasztaltatását, szívük valóban még nagyobb imádattal és hódolattal teljes tisztelettel telik majd meg, de nem félelemmel, ami elválasztaná őket tőle: inkább még nagyobb lesz az örömük és meglepődésük, mikor megtapasztalják, hogy Krisztus önmagát lealacsonyítva milyen meghitt kapcsolatba hívja őket, mennyire szabadon és fenntartások nélkül érintkezik velük. Ha Krisztust barátunkká fogadjuk és beengedjük az életünkbe, a túlvilágon ennek megfelelő fogadtatásban részesülünk, és nem lesz semmi, ami megakadályozhatná, hogy teljesen az övéi legyünk, és legmélyebb vágyaink maradéktalanul beteljesedjenek. Minden erőnkkel azon lehetünk, hogy e szent élvezetek iránti lelki vonzódásunkat kielégítsük. Krisztus pedig hívni fog, ahogy az Énekek Énekében: ,,Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!" (Én 5,1). És így vigadunk az örökkévalóságig! Ez a boldogság sosem ér véget, teljesen háborítatlanul és megszakítás nélkül élvezhetjük!
2. Azzal, hogy eggyé válsz Krisztussal, még nagyszerűbb egységbe kerülsz az Atyaistennel, és örömöd még inkább kiteljesedik benne. A szentek ezért kerülhetnek közelebbi kapcsolatba Istennel: magasabb szinten lesznek Isten gyermekeivé, mint amúgy lehetséges lenne. Hisz Isten egyszülött Fiának tagjaiként tulajdonképpen részesei a Fiú és az Atya kapcsolatának. Nem csupán az újjászületés által lesznek Isten fiaivá, hanem az örök Fiú fiúságával való egyfajta közösségük által is. Erre világít rá a Gal 4,4-6: ,,Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot, minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba Atya!" Az egyház Isten leánya, nem csak azért, mert Igéje és Lelke hívta életre, hanem azért is, mert az örök Fiú hitvese.
A Fiú tagjaiként így részesülünk saját mértékünk szerint az Atya Fiú iránti szeretetéből és bizalmából. Jn 17,23: ,,Én ő bennük, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél." Ugyanitt a 16,27-ben: ,,Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki."
Tehát saját befogadóképességünknek megfelelően részesülhetünk a Fiú öröméből az Atyában, és az ő örömét teljesen bírhatjuk magunkban (Jn 17,13). Ezáltal jóval magasabb szinten, meghittebben és teljesebben lehet örömünk az Atyában, mint e nélkül. A Fiú és az Atya ugyanis kétségkívül mérhetetlenül meghitt kapcsolatban áll, amit jól kifejez az, hogy Jézus az Atya kebelén nyugszik. Azzal, hogy Krisztus szentjei őbenne vannak, e kapcsolat részeseivé válnak saját mértéküknek és módjuknak megfelelően, és részesülnek az áldásaiból.
A megváltás műve így rendeltetett: hogy általa egy sokkal magasztosabb egységbe kerüljünk Istennel, és örömünk is magasztosabb legyen benne - Atyában és Fiúban egyaránt. Tehát még egyszer, egy isteni személlyel egységben, az ő tagjaiként sokkal bensőségesebb egységbe és összeköttetésbe kerülhetünk a kizárólag isteni természetű Atyaistennel, mint bármi más módon. Krisztus azáltal, hogy isteni személyként magára vette természetünket, átszelte a köztünk lévő végtelen távolságot és magasságbeli különbséget, és közel került hozzánk, ezért teljes örömünk lehet benne. Másrészről pedig mi, akik Krisztus isteni személyével egyesültünk, a végtelen távolságot áthidalva vele együtt felemelkedünk az Atyához, és így őbenne is teljes örömünk lehet.
Ez volt Krisztus szándéka: hogy ő és Atyja eggyé válhasson népével. Jn 17, 21-23: ,,Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk: én ő bennük, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek". Krisztus volt az, aki mindezt véghezvitte: azokat, akiket Atyja neki adott, bevitte Isten országába, hogy az Atyja és népe egy közösség, egy család legyen; hogy az egyház is a Szentháromság áldott közösségének részese legyen.
Jonathan Edwards |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
Címkék: összeköttetésbe, távolságtartóbb, fesztelenséggel, örökkévalóságig, megtapasztalják, beteljesedjenek, szereztetésekor, magasztaltatott, természetünket, tanítványaival, előrevetítette, háborítatlanul, alattvalóiként, maradéktalanul, tulajdonképpen, részesülhetünk, megbecsültsége, lealacsonyítva, tanítványainak, érintkezhetnek, mennyországban, nehézségekben, részegedjetek, bensőségesebb, tökéletesebbé, távolságtartó, nemzetségéből, tizenkettővel, megdicsőülése, szentháromság, szolgálhatnak, vonzódásunkat, mennyországba, mérhetetlenül, kapcsolatának, gyengédséggel, négy lelkes, mennybe jutnak, legnagyobb tiszteletet, földi uralkodó, legnagyobb barátsággal, egyik tanítvány, keblére hajolt, megdicsőült állapotba, melyet nékem, miként engem, szüret első, egész szüretet, tagok között, tagok ugyanolyan, távolság nőne, egység válik, Mária Magdolnának, Énekek Énekében, Hisz Isten, Fiának Lelkét, Abba Atya, Atya Fiú, Jonathan Edwards,
|
|
Offline
