|
2018-03-09 17:29:37, péntek
|
| |
| |
A férjemnek szolgálnia kellene engem
Az elmúlt néhány évtized során megindult egy jelentős mozgalom, mely kihívás elé állítja a férfiakat, hogy Isten embereivé váljanak, szeressék feleségüket és gyermekeiket, és áldozathozatalban és szolgálatban ki is fejezzék ezt a szeretetet. Nagyon bátorító látni, ahogyan Isten felkavarja a férfiakat, és ők szívüket Isten és a családjuk felé fordítják. Viszont mindezek közepette nekünk nőknek óvatosaknak kell lennünk, hogy ne feledkezzünk meg az elsődleges szerepekről, amiket Isten nekünk adott. Manapság evangéliumi körökben ,,politikailag helyes" a férfiakat arra buzdítani, hogy az otthoniakban a feleségüket szolgálják, ám nem helyes a nők felelősségéről beszélni férjük szolgálatában.
Az Igazság az, hogy Isten nem a férfit teremtette a nő ,,segítőtársának". Az asszonyt teremtette arra, hogy a férfi ,,segítőtársa" legyen. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a férfiaknak nem kell a feleségüket és a gyermekeiket szolgálniuk. Ha a férfiaknak úgy kell szeretniük a feleségüket, ahogyan Krisztus szereti az egyházat, akkor hajlandóaknak kell lenniük rá, hogy feláldozzák az életüket és szolgákká legyenek, ahogyan Krisztus is az lett a menyasszonyáért.
Ám ha mi nők arra összpontosítunk, hogy mit ,,érdemlünk meg", mik a ,,jogaink", s a férfiaknak mit ,,kell" megtenniük értünk, akkor fájdalomnak és keserűségnek tesszük ki magunkat, ha a várakozásaink nem teljesednek be. Ha valaki inkább ad, mint elvesz, ha keresi a lehetőségeket, arra, hogy áldássá váljon a családjának és szolgáljon a szükségeik szerint, a gyümölcs áldás és öröm lesz.
A modern feminista mozgalom nagymértékben befolyásolta a nők gondolkodását, hiszen minden erővel azon volt, hogy lealacsonyítsa a gyakorlati módon történő szolgálat értékét az otthonokban. Mary Kassian kiváló könyvet írt a feminista mozgalomról, A feminista evangélium címmel, melyben egy Ann Oakley nevű szociológus által készített 1974-es tanulmányról ír, analizálva a házimunka témáját:
Oakley megpróbálta statisztikailag bizonyítani a nők munkakörülményeinek taszító voltát - kemény munka, hosszú munkaórák, elszigeteltség, kevés vagy nem létező fizetség, mindenféle ellenszolgáltatás hiánya: nincs nyugdíj, pihenés, szabadság, fizetett szabadság, és nincs alap a körülmények javításának megtárgyalására sem... Oakley azt akarta bebizonyítani, hogy a háziasszony szerepe - a házimunkában és gyereknevelésben - elnyomott és kizsákmányolt. Oakley szerint addig nem lehet feminista lázadást elérni, amíg a nők rá nem ébrednek, hogy elnyomottak.
Az én édesanyám ilyen ,,elnyomott" nő volt. Amikor arra kértek, hogy egy anyákról és lányokról szóló könyvbe írjak egy fejezetet, így jellemeztem anyám életének példáját:
Bár saját nemében hihetetlenül tehetséges nő volt, anyám boldogan lemondott ígéretes énekesi karrierjéről azért, hogy férjének megfelelő segítőtársa legyen.
A hatvanas évek hangulatában, amikor a nőket arra bátorították, hogy függetlenséget, karriert, személyes elismerést és önmagukkal való megelégedettséget építsenek, anyám másfajta példát állított elénk, melyben a nő férje szívéhez és elhívásához igazodik. Ahelyett, hogy elvárt volna, hogy a férje élete az ő szükségei és érdekeltsége köré összpontosuljon, élete a férjéről szólt...
Fontos megérteni, hogy a ,,segítő" szerepet apám nem követelte meg anyámtól, s édesanyám ezt a helyzetet nem morgolódva, vonakodva fogadta el. Igazán csodálta apámat, és örömét lelte abban, hogy életét apám társaként és bátorítójaként élte le.
Anyám a zsúfolt háztartás otthoni ügyeit örömmel végezte, hiszen így felszabadíthatta férjét, hogy elhívását jobban teljesítse. Ma sok nő elnyomónak tekintené ezt az életstílust. Ám anyám igen távolt állt egy eltiport asszonytól. Épp ellenkezőleg! Apám nagyra értékelte és nagyra becsülte társát, akit Isten adott neki, és gyönyörködött abban, amikor anyám Istentől kapott lehetőségeit és képességeit maximálisan kihasználta.
Az Igazság az, hogy leginkább akkor hasonlítunk Krisztusra, amikor őt vagy másokat szolgálunk. Nincs annál nagyobb elhívás, mint hogy valaki szolgáljon.
A 31. Példabeszéd ,,derék asszonyával" kapcsolatban az a tény döbbent meg leginkább, hogy annyira hihetetlenül önzetlen. Nem vágyik az ,,önbeteljesítésre", nem érdekli ,,saját karrierjének" építgetése, nem akar külön bankszámlát, és nem akar saját eredményei miatt elismerést. Épp ellenkezőleg! Szinte teljesen érdektelennek tűnik saját szükségeit és érdeklődését illetően, ehelyett úgy dönt, hogy férje, gyermekei és a szomszédságában élők gyakorlati szükségleteire összpontosít. A fejezet első olvasásakor néhányan talán kísértésbe esnek, hogy egyetértsenek Ann Oakley következtetésével, hogy a háziasszonyok egy igazán elnyomott fajhoz tartoznak. De vessünk egy friss pillantást erre az asszonyra:
Jól öltözött (22. vers)
Neki és családjának elegendő ennivalója van, sőt másokkal is meg tudják osztani (15, 20 versek)
Rendezett életet él, érzelmileg stabil, és nincsenek félelmei a jövővel kapcsolatban (21, 25 versek)
A férje rajong érte, hűséges hozzá, rendkívül kivételesnek tekinti, ezt közli is vele, és dicsekszik róla a barátainak (11, 28-29, 31 versek)
Gyermekei tiszteli és dicsérik (28. vers)
Nem úgy hangzik, mintha egy elnyomott nőről lenne szó! Igazából melyik nőt nem vetné szét az öröm, ha ilyen jutalmakban részesülne? Hogyan tett szert ez a nő mindezekre az ,,előnyökre"? Hát nem úgy, hogy a férjének fel kellett gyűrnie az ingujját, hogy segítsen a házimunkában (bár azzal sincs az égvilágon semmi baj, ha a férfiak ezt teszik), hanem úgy, hogy a szolgálat útját választotta. Istennel való kapcsolata után az volt a legfontosabb az életében, hogy gondoskodjon családja szükségleteiről.
Viki leírja, hogyan szabadította meg Isten attól a hazugságtól, hogy a férjének szolgálnia kell őt:
Néhány évvel ezelőtt nagy hazugságtól szabadultam meg. Mindig elvártam a férjemtől, hogy segítsen a házimunkában és a gyerekek körül, és ily módon engem szolgáljon. Megvetettem, amikor nem tette meg, vagy ha nem elég jól végezte a dolgát. Nem szedtem fel utána a holmijait, és nem segítettem neki, nem szolgáltam. Mindig is tudtam, hogy Éva Ádám segítőtársának teremtetett, de egy nap a Szentlélek nagyon személyessé tette számomra ezt a tényt, és megmutatta, hogy nem vettem komolyan a szerepemet, mint a férjem ,,segítője".
Most felszedem utána a zokniját, az újságot, és emlékeztetem magam arra, hogy ezzel ,,segítek" neki. Mindig hálás vagyok, amikor segít nekem (és igazán sokat segít), és próbálok segíteni neki abban, hogy elvégezze a saját feladatait (szabaddá teszem a ház körüli munkáktól, lefoglalom a gyerekeket, ha dolga van stb.) ahelyett, hogy neki kellene segítenie az én feladataim megoldásában. Ez nagyot lendített a házasságunkon.
Nancy Leigh DeMoss
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: önbeteljesítésre, felszabadíthatta, gyereknevelésben, szükségleteiről, összpontosítunk, statisztikailag, összpontosuljon, szomszédságában, menyasszonyáért, megtárgyalására, segítőtársának, bátorítójaként, elszigeteltség, felelősségéről, függetlenséget, szükségleteire, lealacsonyítsa, egyetértsenek, gondolkodását, háziasszonyok, természetesen, nagymértékben, kizsákmányolt, bebizonyítani, szolgálatában, gyönyörködött, házasságunkon, érdektelennek, várakozásaink, lehetőségeket, hajlandóaknak, hihetetlenül, házimunkában, legfontosabb, gondoskodjon, karrierjéről, férjemnek szolgálnia, elmúlt néhány, jelentős mozgalom, családjuk felé, elsődleges szerepekről, férfiakat arra, feleségüket szolgálják, férfit teremtette, asszonyt teremtette, férfi „, gyermekeiket szolgálniuk, szükségeik szerint, gyümölcs áldás, modern feminista, gyakorlati módon, feminista mozgalomról, Mary Kassian, Nancy Leigh DeMoss,
|
|
Offline
