"És adom néked és a te magodnak teutánad..." 1Mózes 17,8
Ábrahám még mindig arcra borulva, Isten tovább beszél hozzá. Hallja: "a te bujdosásodnak földjét". Mi mehetett végbe Ábrahám szívében? Azt gondolom, hogy igenlően válaszolt, mert a Zsid 11-ben azt olvassuk, hogy idegenként lakott az ígéret földjén. Eszerint nem volt ott otthon, e föld helyett az alapokkal bíró várost várta. Hasonlóképpen történik ez az újjászületett emberekkel, lakóhelyük fönt van, az a majdani örökség lelkesíti őket.
Az Úr azt is hozzáteszi: Kánaán egész földjét Ábrahám utódainak adja örök tulajdonul. Az örök szócskát ne értsük úgy, hogy hosszú ideig. Igaz, a valóság másnak tűnik: fogságra hurcolják őket, Krisztus után 70-ben Izrael szétszóratik minden nép közé. Mégis, az Úr az Ő igazságát soha meg nem csorbítja, és Kánaán földje Ábrahám gyermekeié mindörökre. Ráadásul az Úr újból megígéri, hogy Ábrahám utódainak Istene lesz.
A Tízparancsolat így kezdődik: "Én, az Úr vagyok a te Istened." Milyen csoda ez! Mi, elbukott, romlott, istentelen, ellenséges emberek vagyunk, s az irgalmas Istennek ezzel szemben ez a bizonyságtétele!
Idegenek vagyunk itt a Földön? A Szentlélek által leszünk azzá, és nem vagyunk többé itthon ezen a helyen.
xMagazin
Online
