|
2018-06-06 19:31:55, szerda
|
| |
| |
Bevezetés
Krisztus, a keresztre feszítés, és a koncentrációs táborok
A 21. század legfontosabb kérdése: Miért szenvedett Jézus Krisztus olyan sokat? De soha sem fogjuk megérteni ennek fontosságát, ha elmulasztjuk megvizsgálni az emberi indíték hátterét. A végső válasz a kérdésre, ,,Ki feszítette meg Jézust?" a következő: Isten tette. Ez egy meghökkentő gondolat. Jézus az Ő Fia volt, és ezt a szenvedést semmi sem múlta felül. Azonban a Biblia egész üzenete erre a következtetésre vezet.
Isten jót akart ezzel
A zsidó próféta, Ézsaiás ezt mondta: ,,Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze... fel is áldozta magát jóvátételül" (Ézsaiás 53,10). A keresztyén Újszövetség ezt mondja: ,,[Isten] Aki tulajdon Fiát nem kímélte... hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róma 8,32). ,,Mert az Isten őt [Krisztust] rendelte... azoknak, akik az ő vérében hisznek" (Róma 3,25).
De hogyan vonatkozik ez az isteni cselekvés az emberek rettenetes bűnös cselekedetére, akik megölték Jézust? A Bibliában adott válasz egy korai imádságban kerül kifejezésre: ,,Mert szent Szolgád, Jézus ellen megegyezett... Heródes és Poncius Pilátus... a pogányokkal és Izráel népével, hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék" (Cselekedetek 4,27-28). A lélegzetünk is eláll ennek az isteni szuverenitásnak a mélysége és kiterjedése láttán. De ez a mi megváltásunk kulcsa is. Isten terve volt, és a gonosz emberek által, nagy jótétemény jött el a világba. A zsidó Tóra (A Biblia első öt könyve) fogalmazásával: Ők gonoszt gondoltak, de Isten jóra fordította azt (1Mózes 50,20).
És mivel Istennek jó célja volt vele, túl kell mennünk az emberi indítékon, és meg kell keresnünk az isteni célt. Jézus halálának központi kérdése nem az ok, hanem a cél, hogy mi értelme volt. Az embernek meg lehettek az indokai, amiért el akarta tüntetni az útból Jézust. De ezt egyedül csak Isten fordíthatja a világ javára. Valójában azonban, Isten szándékai kifürkészhetetlenek, amit a világ számára Jézus halála által elgondolt. Csak a felszínen tudok mozogni ebben a kis könyvben, amikor bemutatok ezek közül ötvenet. Engedem a Bibliát beszélni, ahol Isten szavát halljuk. Remélem, hogy ezek a gondolatok elindítanak bennünket egy végtelen keresés útján, hogy egyre többet ismerjünk meg abból, amit Isten, Fia halála által nagy terveiben elgondolt.
Mit jelent a passió szó?
Legalább négy dolgot társíthatunk a passió szóhoz: jelenthet szenvedélyt vagy lelkesedést egy ügyért, lehet egy J. S. Bach oratórium és jelentheti Jézus Krisztus szenvedéseit. Egy latin szóból származik, amelynek jelentése szenvedés. Ebben az értelemben használom itt - Jézus Krisztus kínszenvedése és halála. De vonatkozik az összes többi passióra is. Elmélyíti és inspirálja a muzsikát, és előreviszi a legnagyszerűbb ügyet a világban.
Mennyiben volt Jézus kínszenvedése egyedülálló?
Miért szabadított fel akkora szenvedélyt egy ember szenvedése és kivégzése - akit azzal vádoltak meg, és azért ítéltek el, mert Róma trónjára támasztott igényt - a következő három évszázadban, erőt a szenvedésre és a szeretetre, amely átalakította a Római Birodalmat, és mai napig is formálja a világot? A válasz az, hogy Jézus szenvedése teljesen egyedülálló volt, és feltámadása halottaiból három nap múlva, Isten cselekvése volt, hogy igazolja azt, amit halála elért.
Szenvedése egyedülálló volt, mert Ő több volt, mint csupán egy ember. Nem volt kevesebb. Ahogyan az ősi Niceai Hitvallásmondja ,,az igaz Isten igaz Istene" volt. Azoknak tanúságtétele ez, akik ismerték őt és arra indíttattak általa, hogy elmagyarázzák kicsoda Ő. János apostol úgy hivatkozott Krisztusra, mint aki ,,az Ige", és ezt írta: ,,Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. ... Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal" (János 1,1-3.14).
Adjuk még hozzá az Ő istenségéhez, hogy ő teljesen ártatlanul szenvedett. Nemcsak az istenkáromlás vádjában volt ártatlan, de minden bűntől mentes volt. Egyik legközelebbi tanítványa ezt mondta: ,,Ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját" (1Péter 2,22). Adjuk még hozzá egyedülálló voltához, hogy abszolút tekintéllyel vállalta el a saját halálát. Az egyik legmegdöbbentőbb kijelentés, amit Jézus valaha is tett, a saját halálára és feltámadására vonatkozott: ,,Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól" (János 10,17-18). A vita arról, hogy ki ölte meg Jézust, mellékes. Ő választotta, hogy meghaljon. Az ő Atyja rendelte így. Ő pedig elfogadta.
Jézus kínszenvedését a feltámadás hitelesítette
E páratlan kínszenvedés miatt Isten feltámasztotta Jézust a holtak közül. Három nappal később történt. Vasárnap kora reggel feltámadt a halottak közül. Negyven napon keresztül, számtalan alkalommal megjelent tanítványainak, mielőtt felment a mennybe (Cselekedetek 1,3).
A tanítványok csak lassan hitték el, hogy valóban megtörtént. Nem voltak hiszékeny, primitív emberek. Két lábbal a földön járó mesteremberek voltak, tudták, hogy az emberek nem támadnak fel a halálból. Egyszer Jézus ragaszkodott hozzá, hogy halat egyen, azt bizonyítva nekik, hogy ő nem szellem (Lukács 24,39-43). Nem egy holttest újraélesztése történt, az Isten-ember feltámadása volt, egy elpusztíthatatlan új életre. A korai egyház a menny és föld Uraként üdvözölte. Azt mondták: ,,Miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült" (Zsidók 1,3). Jézus befejezte azt a művet, amelyet Isten bízott rá, és a feltámadás volt a bizonyítéka, hogy Isten megelégedésére történt. Ez a könyv arról szól, amit Jézus kínszenvedése szerzett meg a világnak.
Jézus Krisztus szenvedése és az auschwitzi szenvedés
Tragédia, hogy Krisztus szenvedésének története antiszemitizmust váltott ki a zsidók ellen, és keresztes háborúkat a muzlimok ellen. Mi keresztyének, szégyenkezünk sok elődünk miatt, akik nem Krisztus szellemében cselekedtek. Kétségtelen, hogy vannak nyomai ennek a fertőzésnek a mi lelkünkben is. De az igazi keresztyénség - amely radikálisan különbözik a nyugati kultúrától, és nem található meg sok keresztyén egyházban - lemond a vallás erőszakos terjesztéséről. ,,Az én országom nem e világból való" - mondta Jézus. ,,Ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának" (János 18,36). A kereszt útja a szenvedés útja. A keresztyének arra hívattak, hogy meghaljanak, nem, hogy öljenek, azért, hogy megmutassák a világnak, mennyire szereti őket Krisztus.
Ma ez a szeretet szerényen és bátran ajánlja Jézus Krisztust, nem számít, milyen áron, minden népnek, mint az Istenhez vezető egyetlen megmentő utat. ,,Jézus így válaszolt: 'Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam'" (János 14,6). De hadd váljék kristálytisztán világossá: Nem keresztyéni dolog megalázni, megvetni, lebecsülni, vagy gőgös elnyomással, pogromokkal, vagy keresztes háborúkkal, vagy koncentrációs táborokkal üldözni embereket. Mindezek, Jézussal szemben, egészen egyszerűen és szörnyűségesen, engedetlenséget jelentettek, és azt jelentik ma is. Sok követőjétől eltérően, így imádkozott a kereszten: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek" (Lukács 23,34).
Jézus Krisztus kínszenvedése a legfontosabb esemény a történelemben, és a legnagyobb hatásfokú politikai és személyes kérdése a 21. századnak. Krisztus keresztre feszítésének tagadása olyan, mint a holokauszt tagadása. Egyesek számára egyszerűen túl borzalmas ez az állítás. Mások számára egy rafinált összeesküvés, a vallásos rokonszenv kierőszakolására. A tagadás képviselői azonban történelmi álomvilágban élnek. Jézus Krisztus kimondhatatlanul szenvedett és meghalt. És a zsidók is.
Nem én vagyok az első, aki összekapcsolja a Golgotát és a koncentrációs táborokat - Jézus Krisztus szenvedését és a zsidó nép szenvedését. Az Éjszaka című, szívszaggató, az ártatlanságot megrendítő könyvében Elie Wiesel apja és saját kamaszkori élményéről beszél az auschwitzi, bunai és buchenwaldi koncentrációs táborokban. Mindig ott lebegett fejük felett a ,,szelekció" veszedelme - amikor kiemelték a gyengéket, hogy megöljék és elégessék őket a kemencékben.
Egy helyen - és csakis egy helyen - Wiesel összekapcsolja a Golgotát és a táborokat. Beszél egy öreg rabbiról, Akiba Dumerről.
Akiba Dumer elhagyott bennünket, a szelekció áldozatává vált. Az utóbbi időben ott járkált köztünk, szemei fátyolossá váltak, és mindenkinek a gyengeségéről beszélt: ,,Nem tudok elmenni...
Mindennek vége..." Lehetetlen volt feléleszteni lelkierejét. Nem figyelt arra, amit mondtunk neki. Csak azt ismételgette, hogy mindennek vége van a számára, már nem tud kitartani a küzdelemben, már nincs semmi ereje, és nincs hite. A szemei hirtelen kifejezéstelenné váltak, semmi más, csak két nyitott seb, a rémület két mélysége.
Akkor Wiesel a következő provokatív megjegyzést teszi: ,,Szegény Akiba Dumer, ha úgy indulhatott volna el, mint aki hisz Istenben, ha Isten bizonyítékát láthatta volna ebben a Golgotában, nem vált volna részesévé ennek a szelekciónak." Én nem akarok Elie Wiesel szájába adni semmilyen szavakat. Nem vagyok benne biztos, mire gondolt, de feltámad a kérdés: Miért a kapcsolat a Golgota és a koncentrációs tábor között?
Ha felteszem ezt a kérdést, nem gondolok az okra, vagy a vádra, én az értelemre és a reményre gondolok. Megtalálhatja-e valamilyen módon a zsidó szenvedés, nem az okát, hanem végső értelmét Jézus Krisztus szenvedésében? Lehet-e arra gondolni, hogy nem Krisztus szenvedése vezetett Auschwitzhoz, hanem Auschwitz vezetett Krisztus szenvedésének megértéséhez?
Vajon a Golgota és a táborok közötti kapcsolat a kifürkészhetetlen empátia kapcsolata-e? Talán csak Jézus tudhatja a végén, mi történt a zsidó szenvedésnek az alatt a ,,hosszú éjszakája" 3 alatt?
És talán a zsidó emberek egy generációja, azok, akiknek nagyszülei viselték el a maguk keresztre feszítését, lesznek képesek felfogni, jobban mint bárki más, mi történt Isten Fiával a Golgotán. Nyitva hagyom ezt a kérdést - én nem tudom.
Ezt azonban tudom: Azok az állítólagos ,,keresztyének", akik megépítették a táborokat, soha sem ismerték azt a szeretetet, ami Jézus Krisztust a Golgotára vitte. Soha nem ismerték azt a Krisztust, aki ahelyett, hogy gyilkolt volna egy kultúra megmentéséért, meghalt, hogy megmentse a világot. De vannak olyan keresztyének - az igazi keresztyének -, akik látták Jézus Krisztus kínszenvedésének értelmét, és megtörtek és megszégyenültek az Ő szenvedései miatt. Lehetséges-e, hogy ezek, akik talán jobbak, mint sokan mások, képesek arra, hogy lássanak, és legalább elkezdték felfogni a zsidó nép szenvedését?
Micsoda irónia, hogy keresztyének antiszemiták! Jézus, és minden korai követője zsidó volt. Minden népcsoport részese volt keresztre feszítésének (nemcsak zsidók), és minden csoporthoz tartozó emberek (köztük zsidók is) ellenezték azt. Isten maga volt a fő Cselekvő Fia halálában, tehát a főkérdés nem az, hogy: 'Kik voltak azok az emberek, akik Jézus halálát okozták?' hanem, hogy 'Mit jelentett Jézus halála az embereknek, beleértve a zsidókat, muzlimokat, buddhistákat és hindukat és a nem vallásos világiakat - és minden embert szerte a világon'?
S amikor mindent elmondtunk és megtettünk, a legdöntőbb kérdés: 'Miért?' Miért szenvedett és halt meg Krisztus?' Ez a miért nem az ok értelmében, hanem a szándék, a cél értelmében.
Mit végzett el Jézus Krisztus kínszenvedése által? Miért kellett olyan sokat szenvednie? Milyen hatalmas dolog történt a Golgotán a világ javára?
Erről szól a könyv további része. Összegyűjtöttem az Újszövetségből ötven okot, amiért Jézus Krisztus szenvedett és meghalt. Tulajdonképpen nem ötven okot, hanem ötven szándékot, ötven célt. Határtalanul sokkal fontosabb, hogy: Mit valósított meg Isten a bűnösökért, olyanokért, mint amilyenek mi is vagyunk, Fiának a halálba küldése által?, mint az a kérdés, kik ölték meg Jézust. (folyt. köv.)
John Piper |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jézus Krisztus szenvedése |
|
|
|
Címkék: kifejezéstelenné, kierőszakolására, kínszenvedésének, antiszemitizmust, kimondhatatlanul, legmegdöbbentőbb, egyszülöttjének, összegyűjtöttem, megszégyenültek, következtetésre, engedetlenséget, hitvallásmondja, kristálytisztán, szuverenitásnak, feltámasztotta, fogalmazásával, legnagyszerűbb, kínszenvedését, tanítványainak, összekapcsolja, megelégedésére, szörnyűségesen, terjesztéséről, tulajdonképpen, újszövetségből, kínszenvedése, szenvedésének, mesteremberek, koncentrációs, történelemben, újraélesztése, gyengeségéről, hitelesítette, tanúságtétele, feltámadására, szenvedésében, keresztre feszítés, koncentrációs táborok, emberi indíték, végső válasz, meghökkentő gondolat, szenvedést semmi, következtetésre vezet, zsidó próféta, keresztyén Újszövetség, isteni cselekvés, emberek rettenetes, korai imádságban, isteni szuverenitásnak, gonosz emberek, zsidó Tóra, emberi indítékon, Jézus Krisztus, Poncius Pilátus, Római Birodalmat, Niceai Hitvallásmondja, Egyszer Jézus, Jézus Krisztust, Elie Wiesel, Akiba Dumerről, Akiba Dumer, Akkor Wiesel, Szegény Akiba Dumer, Isten Fiával, Cselekvő Fia, John Piper,
|
|
Offline
