2018-07-16 09:08:14, hétfő
|
|
|
Légszomjként fojtogat
Mikor mint a háztól elfutott
fellázadt, gőgös, tékozló
idegen, kopár tájakra vettettem,
valami elviselhetetlen
űr támadt sebzett lelkemben,
hogy elhagytam Istent,
bűnöm lett a hiány -
s mint poshadt tócsát a nap,
úgy sorvaszt a magány,
mely vad ösztönként
egyre csak hajt, űz:
maga a gyehenna
ez az olthatatlan tűz.
Légszomjként fojtogat
az elveszett
teljes élet,
de a féltő szeretet
isteni tüze
mindennél jobban
csak éget, éget, éget.
Venyercsán László |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
Címkék: elviselhetetlen, légszomjként, olthatatlan, venyercsán, ösztönként, lelkemben, elveszett, vettettem, elhagytam, mindennél, fellázadt, fojtogat, sorvaszt, gyehenna, elfutott, szeretet, poshadt, sebzett, tékozló, tájakra, lászló, teljes, tócsát, magány, jobban, istent, támadt, valami, idegen, isteni, háztól, mikor, egyre, hiány, kopár, gőgös, háztól elfutott, féltő szeretet, Venyercsán László,
|
|