2018-09-16 20:45:22, vasárnap
|
|
|
Karó...
Szegény karó! A lába földbeverve
s nem mozdulhat soha, soha semerre.
Nem hajthat ágat, gyökeret se verhet.
A földnek is fáj, mint szálka a szemnek.
Madárnak is fáj: nem rakhat rá fészket,
a szélnek is fáj: rajta nem zenélhet.
Tavasznak is fáj: nem borul virágba,
s tán legjobban fáj maga önmagába.
Örök lemondás. Ágya: kötelesség.
Sorsa: a terhet, gondot rája vessék.
Más szövi rajta gondtalan az álmot,
más terem rajta gyümölcsöt, virágot.
Karók, karók, ti rideg s mégis áldott,
gondokba vénült, szent öreg leányok,
kik öcsétekre gyöngéden vigyáztok,
húgaitokat kiházasítjátok,
egész háznépek gondjait hordjátok
s mint bolondokra, néz a világ rátok,
ti tudjátok csak, nem tudja más senki,
mily keserű-szent sors karónak lenni.
... Szegény karó! A lába földbeverve
nem mozdulhat soha, soha semerre.
Áll, hősen tartva az idegen terhet,
s mindenkinek fáj, mint szálka a szemnek.
Karók, karók, ti rideg, mégis áldott,
gondokba vénült, szent, öreg leányok!
Bódás János |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
Címkék: kiházasítjátok, földbeverve, mindenkinek, gyümölcsöt, kötelesség, bolondokra, húgaitokat, legjobban, hordjátok, gyöngéden, vigyáztok, öcsétekre, mozdulhat, gondtalan, tavasznak, zenélhet, tudjátok, gondokba, madárnak, gondjait, gyökeret, lemondás, háznépek, önmagába, virágot, szemnek, virágba, fészket, leányok, szélnek, karónak, hajthat, szegény, semerre, földnek, terhet, lába földbeverve, világ rátok, idegen terhet, Bódás János,
|
|