|
2018-11-06 12:34:47, kedd
|
| |
| |
Helyettünk szenvedett
Visszük a keresztet,
te is, én is,
és hányszor mondjuk:
milyen nehéz!
Sokszor félúton leraknánk
és sóhajtunk: meddig,
meddig még?
Visszük a keresztet,
te is, én is,
keresztet ácsol
szívünkre a baj,
szenvedés, gyász,
betegség, annyi,
annyi jaj!
Sokszor a Napot
se látjuk, meglopja
szemünket a sötét,
lelkünket bilincsbe
fonja a félelem,
a rettegés!
Visszük a keresztet,
te is, én is,
oly messze van
a Golgotha...
De az a fény,
mely onnan világít,
nem szűnik meg soha!
Ha csak egy sugara hull
ránk, már akkor is
könnyebbül a kereszt...
Megváltónk
helyettünk is vitte,
helyettünk is sírt,
vérzett, szenvedett!
Petrőcz Lászlóné Hanzlik Mária |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: helyettünk, könnyebbül, szenvedett, megváltónk, keresztet, sóhajtunk, szenvedés, lelkünket, szívünkre, leraknánk, bilincsbe, szemünket, meglopja, lászlóné, hányszor, golgotha, rettegés, betegség, visszük, félelem, sokszor, világít, mondjuk, félúton, vérzett, petrőcz, kereszt, hanzlik, látjuk, milyen, meddig, szűnik, messze, sugara, akkor, onnan, sugara hull, Petrőcz Lászlóné Hanzlik Mária,
|
|
Offline
