|
2018-11-22 13:21:17, csütörtök
|
| |
| |
Látatlanba
Én azt se tudtam, hogy mi az élet,
én nem akartam azt se, hogy legyek,
én lettem,
születtem,
mint annyi más gyerek.
Nem faggattál, hogy mit is szeretnék:
milyen országot és milyen hazát,
a síkot inkább, vagy simogatásra
váró kis dombok hullámzó sorát,
még azt se kérdted, hogy miféle múltat,
pedig te tudtad,
hogy befolyásolnak
örökké.
Útravalónak adtál egy lapot,
üres papírlap, ez hát a jövő,
az enyém.
Majd ráíródik minden,
ami jön felém,
az elkövetkező
esztendők hosszú, ballagó sora.
A legelején anyám mosolya.
Sikerek.
Arcok.
Kudarcok.
Aztán betegség, meg jön a Halál is.
Hogyan? ki tudja.
Majd csak elválik.
Most még lebegek,
mint őszi pók a szálon,
és mint az álom,
minden oly laza,
s te mondod: hogyha szeretek,
aláírom a nevemet
így -- --
Hát írom:
Vállalom, Kata
Szent-Gály Kata |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: befolyásolnak, simogatásra, útravalónak, elkövetkező, látatlanba, születtem, legelején, esztendők, faggattál, szeretnék, országot, hullámzó, ráíródik, szeretek, vállalom, betegség, kudarcok, papírlap, sikerek, lebegek, elválik, akartam, mosolya, ballagó, nevemet, aláírom, kérdted, örökké, tudtad, miféle, múltat, lettem, tudtam, mondod, hogyha, minden, síkot inkább, legelején anyám, Szent-Gály Kata,
|
|
Offline
