|
2018-12-08 17:36:33, szombat
|
| |
| |
A keresztyén embernek imádkozni kell, hogy sorsával tudjon megelégedni
Hogy mi a maga sorsával való megelégedés, mutatja azt részben maga ez az elnevezés is: az ugyanis, amikor az ember abban az állapotban és azokban a körülményekben, melyekbe Isten helyezte, megnyugszik, Isten gondviselésének igazgatása ellen nem békétlenkedik, nem is igyekszik állapotát törvénytelen, vétkes úton módon változtatni és jobbítani, a mások boldog állapotát sem irigyli, hanem a magáéval megelégszik, meggondolva, hogy Isten azt ítélte neki hasznosnak; a jövendőre nézve is Istentől vár mindent, tudva, hogy neki javát akarja, és ekképpen mind a jelenvalókra, mind a jövendőkre nézve csendességben van.
Igen hasznos és az ember boldogságához nagyon szükséges szép erény a maga sorsával való megelégedés. Mert az megmenti az embert sok nagy bűntől, ami veszedelembe ejtheti a lelket, és sok nyugtalanságtól, ami keserűvé teheti az életet. Mennyi bűnre viszi az embereket az elégedetlenség! Szükségtelen és hamis esküvésekre, hazugságokra, csalárdságokra, lopásokra, ragadozásokra, igazságtalanságokra, pártütésekre, gyilkosságokra és előszámlálhatatlan sok más egyébre. Sokszor Isten minden parancsát, a józan okosság minden tanácsát, a lelkiismeret minden kiáltását, javallását és ellenzését kész amiatt megvetni az ember. Sőt arra viszi az embert, hogy még lelkét s üdvösségét is kész legyen elveszíteni a földi mulandóságért. De a megelégedés mindezektől a veszedelmektől megőrzi és megmenti az embert.
Hát nyugtalanságot mennyit okoz az elégedetlenség! Ez okozza azt, hogy az emberek annyira kínozzák magukat a földi javak keresésében, futnak, fáradnak, éjjel-nappal nyughatatlankodnak az árnyékért és hiábavalóságért, és így ez életben is boldogtalanná teszik magukat. Ellenben milyen boldog a megelégedett keresztyén, aki magát Isten gondviselésére bízza és megelégszik azzal, amit Isten adott és ad neki. Mert az ilyen nem töri és nem epeszti magát, hanem csendességben él. Nem hever ugyan és nem veti meg a jó és megengedett eszközöket, melyekkel földi javait szaporíthatja, azt sem veti meg, ha jobb állapotra juthat, de lelke szabad a telhetetlen kívánságoktól és az epesztő gondoktól és ezért mindenféle állapotban boldog és csendes élete van.
Ha azért, keresztyén ember, azt akarod, hogy életed mentes legyen sok nagy vétektől és epesztő nyugtalanságtól, szükséges, hogy jelenvaló állapotoddal megelégedj. Sok egyéb dolog is serkent és kötelez téged arra.
1. El kell ismerned, hogy Isten rendeli az emberek különféle állapotát, így a tiedet is. Azt is el kell ismerned, hogy neki teljes joga és hatalma van rajtad és mindeneken.
2. Tudod azt is, hogy Isten minden cselekedetében és rendelésében igaz, így a te állapotod és körülményeid elrendelésében.
3. Isten semmivel sem tartozik, mégis sok jót adott és ad neked. Léttel és élettel ajándékozott meg, felruházott okossággal, megáldott erővel, egészséggel, megadja mindennapi eledeledet és ruházatodat, és ami a legnagyobb: szent Fiát adta megváltásodra, kiszabadított az ördög rabságából, bűnbocsánatot, mennyországot ígért neked. Nem elégedhetsz-e meg ezekkel? Nem nagy hálátlanság-e, ha panaszkodol és nyughatatlankodol, hogy még többet nem cselekedett veled? Ha egy ügyefogyott szegénynek azt ígérné a király, hogy megadja mindennapi eledelét és öltözetét és kevés idő múlva nagy boldogságra és dicsőségre emeli, nem elégednék-e meg azzal? Nem nagy hálátlanság, sőt nem nagy oktalanság volna-e, ha az mégis zúgolódnék, hogy többet nem ad neki?
4. Ha keményen bánik is Isten veled e világon, mégis sokkal jobban bánik, mint érdemelnéd. Akármilyen megfogyatkozott és nyomorúságos állapotban tartson is, mégis végtelenül több nyomorúságot és gonoszt érdemelnél. Óh, ha egy gonosztevő, aki azt érdemelte, hogy iszonyú kínos halálra ítéljék, vagy egész életét kínos rabságban töltse, olyan kegyelmet kapna a királytól, hogy megérdemelt nagy kínjait és nyomorúságait néhány gyenge botütésre váltsák fel, mennyire megelégednék ezzel a királyi kegyelemmel, sőt milyen sok hálaadással megköszönné! Te vagy, a többiekkel együtt, ez a sokat érdemlő gonosztevő, az Isten, a mennyei király, éppen így bánik veled: ítéld meg hát, hogy nem kell-e állapotoddal megelégedned, ha némely nem tetsző dolog és keserűség van is abban?
5. Nem kételkedhetsz afelől sem, hogy Isten, aki végtelen bölcsességű, sokkal jobban tudja, mint te magad, hogy mi hasznos neked. Illő azért, hogy megnyugodj az ő utaiban és rólad való rendeléseiben, tudva, hogy ő azt az állapotot ítéli neked legalkalmasabbnak, amelybe helyezett.
6. Akárhogyan nyughatatlankodol is állapotod miatt, semmit sem könnyítesz azzal magadon, sőt inkább növeled nyavalyádat és boldogságtalanságodat. Ellenben ha megelégedsz állapotoddal, azzal nagyon könnyíted magadnak annak terheit.
7. Akármilyen kedvezőtlen állapotban légy, mindig találsz magadnál boldogtalanabbakat. Milyen sokkal boldogtalanabbak nálad a sötét tömlöcben heverők, a hosszas és kínos betegségben sínylődők, a nyomorgók stb. Sok régi szentet, akikre nem volt méltó e világ, tömlöcbe zártak, megostoroztak, kétfelé fűrészeltek, forró olajba mártottak, fenevadak elé vetettek, lófarkon hurcoltak, keresztfára feszítettek, éhséggel és egyéb rettenetes kínokkal gyötörtek és öltek meg. (Zsid 11:35-38) Hát te, akinek sokkal elviselhetőbb állapotod van, nyugtalankodol, gyötrődsz, zúgolódol s nem elégszel meg?
8. Pál apostol születésünknek és halálunknak meggondolásából mutatja ki a megelégedés méltó és illő voltát, amikor azt mondja: ,,Semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; de ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele." (1Tim 6:7-8) Azaz, amikor megszülettünk, semmink sem volt, amikor meghalunk sem lesz semmink, úgy hogy akármilyen gazdag legyen valaki, csak az belőle az övé, amit megeszik és amivel magát ruházza. A többi, amint nem volt övé születésében, nem lesz övé halálában sem. Ezért azt kívánja az okosság és a kegyesség a keresztyén embertől, hogy elégedjék meg sorsával, akkor is, ha nincs is olyanoknak birtokában, amik valójában úgy sem az övéi, hiszen ha van is valamije, abból csak az eledel és a ruházat az ő valóságos birtoka.
Ezek azok a dolgok, amik hathatósan serkentenek és köteleznek téged keresztyén ember, a megelégedésre. Hogy erre annál inkább eljuss, ezeket cselekedd:
1. Gondolj arra mindig, hogy amilyen állapotban vagy, abba akart téged helyezni Isten, a te jó Istened és Atyád.
2. Forgasd magad előtt a világ mindenféle javainak hiábavalóságát. Ha tiéd volna is mindaz, csak kevés ideig volna tiéd, nem tennének azok sem jobb emberré, sem Isten előtt kedvesebbé téged, és halálodban sem használhatnának neked semmit.
3. Ne hasonlítsd magadat olyanokhoz, akiket magadnál boldogabbaknak tartasz, hanem olyanokhoz, akik boldogtalanabbak.
4. Ne felejtsd el soha, hogy semmit sem érdemelsz Istentől.
5. Jövevénynek és vándornak tartsd magadat e földön és gondold meg, hogy amint a jövevény és vándor nem vágyik az idegen földön, vagy a vendégfogadóban olyan kényelemre, mint amilyen a maga házában otthon van, hanem megelégszik azzal, amilyent talál, úgy neked is meg kell elégedned itt azzal, amiben vagy, tudva, hogy itt úton vagy, utazva mennyei hazád és házad felé, ahol majd minden hiányod végtelenül kipótoltatik.
6. Végül, könyörögj Istennek, hogy többi áldásai és kegyelme között ajándékozzon meg téged sorsoddal való megelégedéssel is, ami nélkül többi áldásai között boldog nem lehetsz.
Szikszai György |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: boldogtalanabbak, hiábavalóságért, megfogyatkozott, nyugtalanságtól, gondviselésének, meggondolásából, vendégfogadóban, használhatnának, gondviselésére, elrendelésében, cselekedetében, hiábavalóságát, megelégedéssel, elégedetlenség, nyugtalankodol, születésünknek, csalárdságokra, gyilkosságokra, körülményekben, nyugtalanságot, veszedelmektől, boldogabbaknak, kiszabadított, bűnbocsánatot, boldogtalanná, csendességben, ragadozásokra, boldogságához, mulandóságért, békétlenkedik, kívánságoktól, szaporíthatja, megváltásodra, mennyországot, megelégedésre, rendeléseiben, keresztyén embernek, maga sorsával, ember abban, mások boldog, magáéval megelégszik, jövendőre nézve, jövendőkre nézve, ember boldogságához, józan okosság, lelkiismeret minden, földi mulandóságért, megelégedés mindezektől, veszedelmektől megőrzi, emberek annyira, földi javak, megelégedett keresztyén, Sokszor Isten, Szikszai György,
|
|
Offline
